Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

í

Tolna megyei vepüjsag

I960. Június 9.

A tegnapból a holnapba

rendelet a termelőszövetkezeti tagok öregségi járulékáról, ezzel tehát nem érvelhettünk, de azzal igen, hogy a szövetkezetben biztos megélhetése lesz mindenkinek, olyan légkör teremtődik, ahol ismeretlenné válik a vagyonéhség és a gyerekek nem az eljövendő örökségért tartják el öreg, munkaképtelen szüleiket, hanem természetes kötelességüknek érzik.

A teljes igazság persze az, hogy az idős asszonyok meggyőzése volt a legnehezebb és ők csak akkor jöttek, amikor már az egész falu belépett.

Már írtam arról, hogy Ger- jenben nem volt különösebb osztálytagozódás. Lényegében egyforma vagyonú, vagyonilag egyívású emberek lakták a községet. Már-már kezdtük azt hinni, hogy ilyen probléma itt nincs is, ilyen szempontból valamiféle idillikus állapotok uralkodnak. Aztán jöttek a hírek. Egy valaki azt mondta: „Menjenek azok, akiknek »van-«. Én eztán is megélek a magam munkája után.” A másik meg: „Lépjenek be a meztelen fenekűek.” Megint egy másik „Úgy kell a gazdáknak, tudják meg, mit jelent dolgozni, mert eddig csak rajtunk élősködtek.” Tehát mégsem olyan egységes a falu, mint először hittük és amilyennek először látszott. No de, és ez általános tapasztalatnak elmondható — legalábbis Gerjen esetében — ezek az indulatos kitörések csak az átszervezés leg- kiélezettebb pillanataiban fordultak elő, amikor már csak a népnevelők voltak nyugodtak, a gerjeni parasztok meg készültek a végső lépésre, az aláírásra.

Hosszú ideig a községi tanács „stúdiójában” működtem. Kezeltem a hangoshíradót. Nagyon érdekes, hogy milyen figyelemmel kísérte a falu népe

a beolvasott szövegeket. A népnevelők hozták a híreket: ez tetszett, amaz nem. De megállítottak az utcán, a kocsmában megszólítottak, bírálták, kommentálták, s — ami engem rendkívül meghatott — nemcsak a mondandó szempontjából, hanem stilisztikai szempontból is. Később néhányan már a beolvasandó szövegek megszerkesztésében is segédkeztek, köztük olyanok, akiit ekkor még nem is voltak tagjai a szövetkezetnek.

Jöttek segíteni az állami gazdaság dolgozói. Köztük nem egynek a szülei, rokonai gerjeni kisparasztok. S megmondták ezek a fiatalok, egyenesen, becsülettel: „Azért mentünk a gazdaságba dolgozni, mert nem tetszett a négy-öt hold. Mert ugyan mit adhat az nekünk? Nem kényszer vitt rá bennünket, hanem rendesen, kultúráltan akarunk élni.” S ekkor eszükbe jutott az öregeknek az a néhány fiatal, aki elment a városba, iparba, el a faluból. S rájöttek, mi volt az a kényszer, ami elhajtotta a fiatalokat, azt a keveset is, aki volt a községben. Szűk már nekik a néhány holdas parcella, szűk már a zsu- gorgatás, más nemzedék ez, nem kuporgat, hanem élnivá- gyó, kultúra szerető. Nem rabja a földnek, de ő akarja saját rabszolgájává tenni a földet.

Megoldódott a „vetlei probléma”. Vetle — egy dűlő, főleg szőlőkkel — megmarad zárt kertnek, nem tagosítják be a szőlőket. Tisztázódott: az őszi kezdés vétkes könnyelműség lenne, elfecsérlése a lehetőségeknek, bizonytalanná válnék a következő esztendő. I-es típusú tszcs szervezése visszalépést jelentene, megmerevítené a jelenlegi állapotokat, visszaélést jelentene az állam segítségével szemben.

De a belépések mégis elég lassan történtek. Naponta kettő-három. Egy szép napon

azonban megtörtént a fordulat. Erről azonban kissé bővebben.

Hívjuk össze a falu tekintélyes gazdáit, a hangadókat, azokat, akikre hallgat a falu. A feltett kérdésre szinte egyöntetűen válaszoltak:

— Nehéz dolog ez, kérem. Meg kell gondolni alaposan. S tudják, láttunk már rossz példákat is.

— De láthattak jó példákat is.

— Láttunk, láttunk, de rosz- szat is ...

Hát igen, a rossz valahogy erősebben megrögződik az ember emlékezetében, mint a jó.

— Lenne-e kedvük megnézni egy jó termelőszövetkezetet? Egy olyant, amelynek semmivel sem voltak jobbak az adottságai az indulásnál, mint a ger- jenié lesz?

— Megnézhetjük ...

így látogatták meg néhányan a tengelici Petőfi Termelőszövetkezetet. Minden bizonnyal jó, reménytkeltő emlékekkel tértek haza. Ezt bizonyítja a látogatás után lefolyt beszélgetés.

— Hazudnánk, ha azt mondanánk. nem volt szép és jó, amit láttunk. De ki biztosítja, hogy nálunk is olyan jó lesz? — ez volt az első aggály.

— Ki biztosítaná? Maguk. A tagság.

— De nem minden ember egyforma. Magunkat nem féltjük, de hátha lesznek olyanok, akik majd nem dolgoznak?

— Azok vessenek magukra. Kevesebb lesz a jövedelmük is.

— És kik lesznek a vezetők?

Tervbevettek-e már valakit? — Ezt tőlünk kérdezték. Jó, hát oszlassuk el az utolsó bizonytalanságot, az utolsó bizalmatlanságot is: ,

— Majd akiket maguk megválasztanak. Maguk dolgoznak velük. Maguk válasszák őket.

— Ez biztos?

— Egészen.

Azt hiszem, innen lehet számítani a nagy fordulatot. Néhányan már ekkor este, mások másnap reggel aláírták a belépési nyilatkozatot. Néhány nap múlva betetőzte a fordulatot, hogy a község legtekintélyesebb gazdái bejelentették belépésüket.

(Folytatjuk.)

A legjobb kisipari szövetkezet

Átadás előtt az új üzemépület

A szövetkezet egyike a leg- fiatalabbaknak. »Életkora« alig több két esztendőnél, mégis egyike a legjobban működő Tolna megyei kisipari szövetkezeteknek. Sőt, jelenleg a legjobb. És a szövetkezet tagjai bíznak benne, hogy továbbra is megtartják.ezt az elsőséget. Az első helyet két versenyzászló is bizonyítja. Az egyiket a kongresszusi versenyben elért első helyért kapták, a megyei pártbizottságtól. A másikat a KISZÖV adta az 1959. második félévi, szövetkezetek közötti verseny első helyezettjének, a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz-nek.

Az elsőséget több tényezővel lehetne bizonyítani. A tervek állandó túlteljesítése, a jó költ- . séggazdálkodás, a kiváló minőségű munka. De talán mindennél jobban illusztrálja a szövetkezet tagságának összeforrott- ságát, áldozatkészségét, a közösség iránti szeretetét, az, ami most folyik a szövetkezetben, ami már befejeződéshez közeledik, az építkezés. A szövetkezet taglétszáma az alakulás óta mintegy megötszöröződött. Természetesen a hely egyre szőkébbnek bizonyult a zavartalan munkához, szükségessé vált a bővítés, új üzemhelyiségek építése. Kaptak is félmillió forint hitelt, amiből már lehetett kezdeni a munkát. Ez azonban kevés volt. Egyöntetűen határozták el: Ami hiányzik, azt majd pótoljuk társadalmi munkával.

Xsgum Ádám főkönyvelő az egyik — már csaknem teljesen elkészült — épületre mutat: Itt csak az anyagért adtunk forintot. Az építési munkákat a tagság végezte el, munkaidőn túl. A másik, most készülő 10x40

méteres épületnél — amelyben lesz egy nagy műhelycsarnok, a kisebb helyiségekben iroda, öltöző, fürdő, műhely, — a segédmunkákat a tagok végezték, sőt a belső válaszfalakat, vakolást, szakipari munkákat is. Űtszáz- harmincnyolcezer forintot kaptunk a két épületre, legalább százötvenezer forint értékű az a társadalmi munka, amit a tagok végeztek. De ez csak óvatos becslés. Aki látta eddig ezt a két épületet, úgy vélekedik, hogy a kettő megér egymillió forintot is.

Nincs probléma a munka-ellátottsággal, a megrendelésekkel. Lenne munkájuk akkor is, ha kétszerannyian volnának. Olyan cikkek gyártását vezetik be, aminek van »piaca«. Ma már az egész országban »Tolnai mintájú bolt-állvány«-nak nevezik azt az önkiszolgáló, gyors- kiszolgáló boltberendezést, amit itt alakítottak ki és gyártottak belőle eddig már több száz gar nitúrát. Most is egy új típuson dolgoznak, az első boltberendezés ebből a típusból Kaposvárra kerül, összerakható elemekből áll ez az állvány, beépített világítással. Bevezetik az állvány fém-részeinek kalapácslakkozását az eddigi festés helyett. A kalapács-lakkozó berendezés. a villanyfűtéses kemence már készen áll, csak a lakk-anyagra várnak, aminek kiutalására a második félévre kapott a szövetkezet ígéretet. A technikai haladás, a műszaki fejlesztés »napirenden« szerepel állandóan a szövetkezetben, ez is egyik »titka« az elsőségnek,

Erről is besxélni kell

Egy ,,balek”-ről

Azt nem lehet mondani, hogy hétfőn az emberek általában ingerlékenyebbek, mint máskor, mert vasárnap a többségük pihen és hétfőn jókedvűen ébredd De azt már hosszabb időn keresztül tapasztaltam, hogy a hétfői utazások során történnek azok az úgynevezett parázs összetűzések a különböző közlekedési eszközökön. Most nem firtatom a békét- lenkedések mélyebb okait. Az sem törvényszerű, hogy ezek az összeszólalkozósok mindig a kalauz és az utas között történnek;

A múltkor is hétfőn reggel valahogy mindenki jobban sietett, mint máskor. Az autóbusz hamar megtelt. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy egy középkorú férfi átadja a helyét egy mellette álló idős nénikének. A felállás után a férfi kényelmesebb állóhely után nézett és így sodródott mellém. A jobb kezét — mint ahogy a gyanúm később sajnos igazolódott — kissé félszeg módon védekezve maga elé tartotta. Alighogy lendületbe jött az autóbusz, a vezető valami miatt váratlanul lefékezett. A leghátul állók nem kapaszkodtak. Ólomkatonákként dőltek a mellettem álló férfira. Egy pillanatig tartott az egész és elnézés kérések közepette helyreállt a rend. A kalauz már indítani akarta a kocsit, amikor többen észrevettük, hogy a férfi előrántja a zsebkendőjét és a szájához kap. Vért hányt. Lesegítettük és a legközelebb jövő személyautón a kórházba szállították.

Az egyik közelebb állótól megtudtuk. hogy nemrég műtéten esett keresztül. Most udvariaskodott és erre fizetett rá. Dű milyen szerencsétlen volt szegény — mondották többen. Ha ez a hirtelen fékezés nincs, akkor mindez nem történik. Még akkor sincs baj, ha a többiek kapaszkodnak, de így szinte satuba fogták. Mintha csak gnnek a beszélgetésnek a befejezését várta volna egy utas és epés hangon megjegyezte: de hogy lehet valaki ilyen balek, még betegen is udvarias- kodik,

Mindannyian mondani szerettünk volna neki egyet s mást, de hamarosan leszállt. Elmondom a többiek véleményét is.

Nagyszerű, magával szemben azért kissé felelőtlen ember az ilyen. Milyen jó lenne, ha a mostani fiataloknak is ennyire a vérében lenne az udvariasság. Ez az ember nem nézett előbb körül, mintegy jelezve, hogy ő tudja a kötelességét, csak azért mégis hátha vannak nálánál fiatalabbak is. Nem mérlegelt, nem su- nyitott, hanem egy belső kényszertől engedve, gondolkodás nél« kül felállt és átadta a helyét. En-i nek az embernek nem voltak az udvariasságtól mentesítő kifogásai. A táj se érdekelte annyira* hogy ne vette volna észre a mellette álló nénikét. Mindent összevéve a mi véleményünk szerint erre a férfira mindent rá lehetett mondani, csak a balekságot nem; Azt viszont elvárjuk a kedves utitársunktól, hogy a jövőben nagyobb gonddal és felelősséggel viseltessen maga iránt és nyugodt lelkiismerettel maradjon ülve,

— steinbach —KISZ megbízatás

Tavaly még általános iskolások voltak. Most középiskolások. Gyimesi Annuska a Köz- gazdasági Technikumban tanul, Pirka Klári gimnazista. Egy évvel ezelőtt még egy osztályba jártak, az idén két különböző iskolába. Mégsem szakadt meg közöttük a baráti kapcsolat. Folyton együtt látni őket. — Gondtalanul nevetgélve sétálnak a bonyhádi utcákon. ha szabadidejük van. Újabban azonban kevés a szabadidejük. KISZ-tagok lettek, s az ifjúsági szervezet megbízatást adott részükre.

— Milyen KISZ-munkát végeznek?

Gyimesi Anna válaszol először.

— Az úttörők közé járunk. Tanítjuk őket. Tavaly, amikor még általános iskolások voltunk mindketten őrsvezetőképző iskolát végeztünk. Legutóbb a kisdobosokat készítettük elő fogadalomtételre. Megmagyaráz tűk nekik a fogadalomtétel értelmét.

Pirka Klári veszi át a szót.

— Néha a tanulásban is segítünk nekik. Múltkor az úttörő- házban mielőtt a »halászcsomó« kötését tanítani kezdtem volna, az egyik kislány megkért, magyarázzam meg a kollektívának a másnapi számtan feladatukat. Mit tehettem? Fogtam a krétát és levezettem a táblán a műveletet! Elvégre is, ha egyszer azt tanítom a gyermekekkel, hogy segíteni kell a kisebbeket, a gyengébbeket, akkor elsősorban is nekem kell ezen a téren példát mutatni.

—h—

MARK DONSZKOJ új filmje

Az atomháború elleni harc, a különböző országokban élő emberek szolidaritásának témáját öleli fel Mark Donszkoj, az egyik legnagyobb szovjet rendező »Jó egészséget gyerekek’« című új filmje.

A forgatókönyvet a rendező közreműködésével Josziv Prut és Irina Donszkaja írta.

A film hősei különböző sföld- részek gyermekei, akik nemzetközi nyári táborba utaznak a Szovjetunióba. A cselekmény középpontjában egy hirosimai japán leány története áll. A leányon a sugárbetegség első jelei a nemzetközi táborban ütnek ki, s a különböző országok gyermekei ösz- szefognak, hogy segítsenek rajta. Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, India, a Szovjetunió legnagyobb tudósai próbálják megmenteni, ám a tudomány, amely a pusztítás rettenetes eszközét létrehozta, ma még nem képes megmenteni a hirosimai kislány életét.

— Vádiratnak szántuk ezt a filmet azok ellen, akik új háborút készítenek elő, akik az emberiséget pusztulással fenyegetik — mondotta Mark Donszkoj a TASZSZ tudósítójának. — Valamennyi ország tudósaihoz és pedagógusaihoz szóló felhívásnak szántam a filmet, hogy gyermekeink, jövőnk megmentése érdekében tegyenek meg mindent, ami tőlük telik! n

Újból megfilmesítik a „Víg özvegyet"

Lehár Ferenc világhírű operettjét, »A víg özvegy«-et most Spanyolországban is megfilmesítik. A nyugatnémet—spanyol koprodukcióban a női főszerepet Carmen Sevilla filmszínésznő játssza, a férfi főszerepet O. W. Fischer alakítja.