Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

I960. Június 5. ÍOEflA MEGYEI NEPÜJSÄG 9 A rendkívüli tagfelvétel Szorongó szívvel ült a hátsó pad végén a sarokban. A titkári beszámolóból alig értett valamit: Folyton csak a saját ügye mo­toszkált a fejében. Nyugtalanul mustrálgatta az arcokat. Vajon mit szólnak majd, ha az ő neve kerül szóba. Nem kellett túlságosan sokat várnia. Alig hangzottak el a be­számoló utolsó szavai, felállt az elnök és bejelentette: — Most pedig Kutas József rendkívüli tagfelvételi kérelmét tárgyaljuk meg elvtársak! A tekintetek feléje fordultak. Kíváncsi, fürkésző gyanakvó és biztató tekintetek! Zavarában zsebkendőt vett elő, s megtörölte az orrát, pedig semmi szüksége nem volt arra, hogy ezt megte­gye. Csak akkor nyerte vissza lel­ki egyensúlyát, amikor ajánlójá­nak, a párttitkárnak hangját hal­lotta. — Kutas József becsületes, jó munkát végzett a szövetkezetben! Segítette az egységes falu kiala­. kítása érdekében folytatott küz­delmünket! Neki is része van .ab­ban, hogy most már megvan ná­lunk az egyetértés... Én bátran merem ajánlani. A másik ajánló, az iskola _giz­gató ja nem beszélt ilyen világo­san. Rengeteg idegen szó röp­pent fel beszéde nyomán... Impe­rializmus... Humanizmus... Kol­lektivizmus... Az igazgatót min­denki nagyon okos embernek tar­totta a faluban, de csak kevesen értették nyakatekert mondata«. Az ajánlók hozzászólása után nagy csend ülepedett a teremre. Nyugtalanító némaság! Kutas Jó­zsef megint elővette a zsebkendő­jét, de mielőtt használhatta volna, az öreg Nyaras jelentkezett szó­lásra. — Mondja meg nekünk Kutas József, miért akar párttag lenni? A kérdés váratlan! Hirtelenjé­ben nem is tudja mit válaszoljon. A titkár biztató tekintetével ta­lálkozik pillantása. MegköSzöriili' a torkát. ’ • • ’. — Hát... Hogyis mondjam? Elő­ször is azért akarok párttag lenni, mert látom, hogy a kommunisták oldalán áll az igazság! Látom, hogy jót akarnak! Én is jót akar­tam világéletemben másoknak is, magamnak is. Úgy hiszem, hogy itt a helye annak, aki küzdeni akar a nép boldogságáért... Ezért akarok én is ide tartozni! Meg­mondom őszintén, két évvel ez­előtt, amikor még megvolt a ti­zennyolc holdam, akkor véletle­nül sem forgattam-ilyen gondola­tot a fejemben, de most már úgy érzem a szocializmusé vagyok tetőtől - talpig. Nincs semmi kü­lönbség köztem, meg az egykori részesarató között. Az az én ér­dekem is, ami az övé. Vagyis az, hogy gazdag szövetkezetünk le­gyen. mert a szövetkezet gazdag­ságától függ a mi gazdagságunk is. Egészen beletüzesedett a be­szédbe. Amikor befejezte megtap­solták. Szavazáskor a piros könyvecs­kék egyszerre emelkedtek a le­vegőbe. Kutas József végtelenül nagy boldogságot érzett. Most már biztosan tudta, meggyőződött róla, hogy őszintén hisznek neki, bíznak benne. De miért Van ez a hirtelen nagy változás? Hisz már sokaknak megmondta ő eddig is beszélgetés közben, hogy a szíve a szocializmusé!. Persze az beszél­getés közben volt... Most a nagy nyilvánosság, az egész párttagság előtt vallott színt és bizonyára ez tetszik legjobban az embereknek. Csoportba verődve indultak ha­zafelé. Útközben elfogytak mel­lőle az emberek. Legtovább az öreg Nyaras kísérte. Mielőtt ő is búcsút mondott volna, előhúzott belső zsebéből egy lapos üveget, lecsavarta a tetejét és felé nyúj­totta : — Na húzd meg! Láttam meg­ijedtél a kérdésemtől! Jól esik egy kis szíverősítő a nagy ijede­lem után. Nagyot húzott a méregerős kis­üstiből, s aztán ismét hallotta az öreg hangját. — Mi negyvenötben heten ala. kitettük itt a pártot. Nem vettek komolyan bennünket, • akkor még te is ellenünk voltál. Mit akarhat néhány tanulatlan éhenkórász egy faluban, ahol több ezer ember él és vannak kiművelt úriem­berek is! Ezt gondolták sokan és Iára csak! A mag amit elvetettünk szárba szökkent! Művelt emberek nevelkedtek falunk parasztgyer­mekeiből a tizenöt év alatt és az emberek rájöttek, hogy a szövet­kezeti élet, amit a kommunisták ajánlanak nekik, jobb mint a ré­gifajta volt. Az öreg valósággal szónokölt, s a kihalt utca visszhangozta a re­kedtes hangokat. — Te, Kutas Jóska remélem soha nem hozol szégyent a kom­munista névre! Becsületes ember­nek ismertelek! Olyan embernek, aki nem játszik a szavaival és az érzéseivel! Ilyenekre van szüksé­günk! Sok ilyen emberre! Nem akarunk elzárkózni! Azt akarjuk, hogy terebélyesedjék a párt fája a mi falunkban is! Nézz jól szét a barátok, ismerősök között, s a legrendesebbeket hozd be kö­zénk! Erős, pártszervezetet aka­runk! Úgy szeretnénk, ha minden munkacsapatban dolgoznának kommunisták! Mert az emberek­nek buzdítókra, fáradhatatlanokra, élenjárókra van szükségük ott a munkacsapatokban is! Nyaras bácsi kézfogása is más volt, mint szokott lenni. így csak barát foghat kezet, baráttal! Ku­tas József csodálkozott. Nem tud­ta elképzelni, hogy kinek a hatá­sára alakult át ennyire az .öreg, aki minden középparasztra ferde szemmel nézett eddig. Csak ott­hon jutott eszébe, hogy a megyé­től járt a községben Nyaras bá­csinak egy régi ismerőse, s az öreg nagy, elismeréssel nyilatko­zott a tőle hallottakról. H T. űf í . jftfe.-. : Új műsorral' mutatkozik be a sárpilisi népi együttes ■: !tí;' * A sárpilisi népi együttes is ké­szül a június 12-én megrendezés­re kerülő megyei táncfesztiválra. Az együttes ekkor új műsorra] mutatkozik be. Címe: Szüreti ké­A minőség javításával Százötven forinttal több bevétel a tervezettnél mázsánként A Furkópusztai Kendergyárban az idén is folytatták a nagy sikere­ket hozott kongresszusi versenyt. Ennek eredményeként az első ne­gyedéves termelési tervet "túltel­jesítették, közel harmincezer fo­rintos nyereséggel zárták az év első három hónapját. A munka­versenyt tovább folytatták a gyárban a felszabadulási verseny befejezése után Is. Célul tűzték a termékek minőségének javítását. A minőségjavítást célzó intézke­dések eredményeként készáru-mé- termázsánként 150,42 forintos többletbevételt kaptak .az.értéke­sített szál- és kóckender után. Az árbevételi terv egy mázsa értéke­sítésre kerülő kenderért 1255,08 forint bevételt ír elő. - k pék 1960. Érdekessége, hogy Ko­vács bácsi, a helybeli mesemohdó népművész elmondása alapján e műsort Bogár elvtárs, az együttes vezetője állította össze. A szüreti képek szereplői a tsz- elnök, Kovács bácsi, a csősz, Bóli bácsi a szőlészeti brigádvezető, továbbá szüretelő lányok, asszo­nyok, legények, férfiak, puttonyo­sok és a szövetkezetei köszöntő gyerekek. Történik a termelőszö­vetkezeti szüret befejezésekor. A szín; háttérben egy szőlőhegy, elől a tanya előtti tér, amelyen tizenöt képben zajlik az esemény. Citera, vagy népi zenekar kíséret­tel többek között kosár-, perecös-, páros-, szólótáncokat járnak a szereplők, köszöntők, mese hang­zik el, valamint lányok színpom­pás szüreti kendő játékában gyö- j nyörködhetnek majd a nézők. Építők napján Országszerte ma ünnepük az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók és hozzátartozóik az épí­tők napját. Ünnepük az építőmun­kások a szabad életet, azt a meg­becsülést, .amelyben a népi de­mokratikus rendszerünk, dolgozó népünk részesíti őket. Ünnepük a harcos múltat, a jelent és a bíz­tató jövőt. Mennyire más az épí­tőmunkások helyzete most, mint a múltban volt. Az építőmunkáso­kat különösen sújtotta a múlt rendszer embertelen kizsákmá­nyolása. Emlékezzünk az 1933-as sztrájkra, mely 5—6 filléres óra­bér javítást eredményezett, arra hogy milyen szállása volt az épí­tőmunkásoknak. Emlékezzünk az Ínség konyhákra. Elvtársak, szaktársak! Gondolt-e az építőmunkások között valaki arra, hogy majd öreg napjaira nyugodtan élhet, nyugdíjat kap? A szervezett harc nem volt hiá'ba- való, ma az építőmunkások vidá­man és boldogan élnek, építik a szebbnél-szebb lakásokat. Laká­sok ezreit gyermekeink számára* világos és minden igényt kielégítő iskolákat, gyárakat. Nagy eredményeink vannak, kezünk nyomán épülnek és szé­pülnek hazánk városai, falvai: Nagy feladatot kell megoldani az építőmunkásoknak, tervezőknek az új ötéves tervben. Pártunk cél­kitűzései szemünk előtt valósul­nak meg, mindenki látja alkotó munkánk eredményeit. Ma, az építők napján, fogadjuk meg, hogy pártunk politikája érdeké­ben még jobb minőségű, még. ol­csóbb épületeket tervezünk, épí­tünk. Kívánok az építőipari és építő- anyagipari dolgozóknak, mérnö­köknek, technikusoknak erőt* egészséget, sok sikert, boldogsá­got, Kiss Ferene építők szakszervezetének megyei titkára Á tanyai tanító — A mi tanítónénink minden dicséretet megérdemel — mondja egy asszony, amíg itt Orbó-pusz- tán arra várok, hogy szünet le­gyen a kis iskolában. Bizony mél­tán lehet mondani „istenhátamö- götti” helynek ezt a települést, hiszen a községhez, Sárpilishez jó két kilométer földúton. A kö­vesen meg legalább négy. A tanács éppen e nehézségek láttán igyekezett segíteni az in­nen iskolába járó tizenhat gyere­ken. És akadt pedagógus is, aki vállalta e kétségtelen nagy hiva­tástudattal és bizonyos lemondá­sokkal járó feladatot. Neve Kö­nig .Edit. Most, hogy szünet van, tanít- .‘.yá^gj Jcörébgn találom, játsza- . Minden perce a kis nebuló­dé. Beszélgetésünkből aztán kitű­nik;' rh'it jelent itt az iskola még akkor is, ha a helyét nem éppen a legszerencsésebben választották ki. — Ezek a gyerekek — mondja —, különösen rossz idő esetén, bizony nem sokat jártak be a községbe tanulni. A múlt év őszén indult itt be a tanítás és bizony még a negyedikesek sem tudtak számolni, az elsősök meg olvasni. Délután is rengeteget kellett ve­lük foglalkozni. De az eredmény minden fáradságért kárpótol. Ma már nemcsak számolni, írni, ol­vasni tudnak kifogástalanul, ha­nem nagyszerűen szerepelnek is. Ezután arról beszél, hogy a szülők Is igénybeveszik segítsé­gét. Ha kell, elsősegélynyújtó, ha kell, apró perpatvarokban tesz igazságot. Az idősebbek közül töb­ben nem tudnak olvasni, nos a leveleket is ismerteti, megírja a válaszokat. S miért maradt meg ilyen tá­vol a községtől? A hivatástudat­ról ő nem beszél, ezt nekünk kell értékelni. Csak annyit mond: — Ezekben az emberekben és a gyerekekben annyi szeretet van, csak tudni kell kiaknázni. — A komoly munka után együtt szórakozunk — mondja —, s minden ünnepélyt megtartunk, Legutóbb is jól sikerült. gyermek­napi ünnepséget i ártottunk, ami­kor a felnőttek is szerep'élteld-Ma* jor István tsz-tag úgy konferált: mintha életében mást sem csi­nált volna. Kis Lajosné énekelt nagy sikerrel. S méghozzá esté­lyi ruhában — a tanyán. — Majdnem minden héten- csi­nálunk valamilyen összejövetelt: hogy az itt lakókat összefogjuk. Az a nézetem, hogy ha vidámabb, kultúráltabb az élet, jobban megy a közös munka is a termelőszö­vetkezetben. — Végeredményben a szülők és gyerekek boldogsága, öröme az enyém is. Bőséges jutalmam mindezért a hálás szülők megbe­csülése, s a gyerekek öröme: hogy jöhetnek iskolába. (Sz) Hordozható transzformátorház A fiam virágot vett Tegnap reggel a szokottnál korábban kelt a fiam. Ami rit­kán történik meg vele, hat óra­kor fölült a kiságyban és rázta a rácsot, mint valami ketrecbe zárt oroszlán és ébresztett en­gem is. Egyébként még negyed nyolckor is azt szokta monda­ni, hogy szundizik néhány per­cet.... Felöltöztem anélkül, hogy tudtam volna, miért ez a nagy sietség, s amikor már kimos­tam szemeiből az egyébként is elszállt álmot, bejelentette, hogy márpedig most megyünk a piacra. Mindezen még nem cso­dálkoztam, mert három és fél­éves agyával megjegyezhette már, hogy az anyja néha el­ment a piacra bevásárolni egyet-mást. — Jó, menjünk a piacra — válaszoltam és feléje nyújtva kezemet engedtem, hogy vezes­sen. Még azon sem csodálkoz­tam, hogy tudta merre van a piac, mert lehetett már ott az anyjával, de nagyon meglepőd­tem, amikor az első, fehér szeg­fűvel tele kosár mellett meg­állt és se szó, se beszéd, válo­gatni kezdett . a virágok között. A maga módján egy kicsit még szemtelen is volt, mert nem engedte, hogy az árus adja ke­zébe a virágot. Inkább visított... Tizenhét szál szegfűt választott ki és indulni akart nem gon­dolva arra, hogy ezt valakinek ki is kell fizetni. En kiegészí­tettem a virágszálakat húszra és vártam a' fejleményeket. Gon­doltam, hazamegyünk és vázá­ba tesszük őket, talán az arlyu- kát akarja meglepni, de ez eszé­ben sem volt. Lépteit a bölcső­de felé irányította, s meg sem állt odáig. Persze senki nem volt még ott — túlságosan ko­rán lévén. Mi egyébként a no­tórius későnjövők közé tarto­zunk állandóan... Azután jött egy óvónéni, aki megkérdezte, hogy minek az a szép virág? — Neked! — mondta a fiam magabiztosan és túlságosan fél­reérthetetlenül. S már nyújtotta is a csokor szegfűt... Köszöntött a csöppség a pedagógusnap al­kalmával. Én elfeledkeztem volna róla... (buni) Nyolc ilyen hordozható transzformátorházat rendelt meg a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz-től a Fővárosi Villamosművck. E tetsze­tős külsejű, teljes egészében fémlemezből készült transzformátor- házakat olyan helyeken használják fel, ahol egy-két évi időtar­tamra ideiglenes transzformátorállomást kell felállítani, mint például nagyobb lakás- vagy egyéb építkezésen. A minőségi elő­írások szigorúak, milliméteres pontosság a követelmény, de a megrendelő minőségi kifogás nélkül vette át az első transzformá­torházat, amelynek elszállítására annak befestése után kerül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents