Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-03 / 130. szám

1960. június 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 A tizedik esztendőben Jó eredményekkel készül a dunaíöldvári Alkotmány Tsz megalakulásának tizedik évfordulójára A dunaföldvári Alkotmány Tsz idén, augusztus 20-án Alkotmá­nyunk ünnepén lesz tíz eszten­dős. A termelőszövetkezet tízéves útja a sok nehézség mellett eredményekben gazdag volt. Meg­erősödve, megizmosodva, eredmé­nyeit tovább fokozva készül a kö­zös gazdaság az évforduló meg­ünneplésére. Új ruhában a tsz-központ A látogatónak elc-ször a megif- jodott, kicsinosított központ tűnik a szemébe. Székház, istálló, mű­helyek, ólak, frissen vakolva, meszelve, mázolva. Az iroda előtt virágoskert, kerítése fehér, a vi­rágok színe üde és illata kelle­mes. Jó ide betérni, s jó leülni a hűs, szépre festett irodában és jóleső érzéssel néz széjjel az ember a csinos központban. Jó hallani ar­ról is, hogy a szövetkezet új kul­túrtermében népes közönség né­zi esténként az újonnan vásárolt televízió műsorát. Nemcsak tsz- tagok, kívülállók, egyéni gazdák is járnak ide televíziót nézni. Az egyéni parasztoknak nem idegen a termelőszövetkezet köz­pontja. Télen pálinkát főzetnek itt a szövetkezet szeszfőzdéjében, aztán daráltatni és barátokkal el­beszélgetni is ide járnak. Most meg olyan kulturális központ féle is lesz a termelőszövetkezet köz­pontja. Meg szórakozási központ is. Mert Bogó András vezetésével ze­nekar van alakulóban, s vasárna­ponként bálokat rendeznek majd itt a kultúrteremben, hadd szó­rakozzanak a tsz-fiatalok, meg az idejáró egyéni parasztfiatalok is. Saját erejükből, saját építő­brigádjuk csinosította meg a tsz központját. — Nekünk is kellemes a szép központ, de azért is jobb így, hadd jöjjenek csak ide még szíve­sebben, hadd érezzék itt magu­kat még jobban a kívülállók is — mondogatják a tsz-gazdák. Soha sem volt még ilyen szép a határ Megnézheti bárki a tsz köz­pontját, csinosak az épületek, pél­dás a rend és a tisztaság. De meg­nézheti bárki a tsz földtábláit is. Soha nem haladt még ilyen len­dülettel a munka, mint ahogy idén. Az embereket jó munkára ösz­tönzi az új jövedelemelosztási for­ma: az eredményességi munka­egységrendszer, a prémium és az új munkaszervezés is, a tagokra kiosztott kapásterület. A család­tagok is annyian dolgoznak a tsz- ben, amennyien még sohasem dol­goztak. A tervek teljesítése eddig biz­tató képet mutat. Első félévi áru­értékesítési tervüket máris túl­teljesítették. Például 165 000 fo­rintos hizóállat értékesítési ter­vüket már eddig 202 000 forintra, 53 000 forintos állati termék ér­tékesítési tervüket 58 000 forint­ra, 60 000 forintos zöldborsó érté­kesítési tervüket 85 000 forintra teljesítették. Egy holdról 2000 fo­rint értékű árut akarnak idén értékesíteni. A mostani munkalendület, a kedv, a hangulat, az ösztönző jö­vedelemelosztási rendszer jó, egy­re javuló eredményeket ígér. Amit lehet, saját géppel végeznek Idén összesen hét, azaz hétezer forint értékű munkát végzett a dunaföldvári Alkotmány Terme­lőszövetkezetnek a gépállomás. A A határállomáson keknek nyoma veszett. Őrjítő, két­ségbeesett percek. — Hol vannak a gyermekek! Az idős, vöröskeresztes asszony 1 arcán, aki mellettük termett meg­nyugtató a mosoly. —r Ne féljenek! Tessék csak ab­ba a szomszédos épületbe menni, a vöröskereszthez! Ott vannak a kisgyermekek, talán már meg is itták a kakaót. Amikor a vöröskeresztes épú- ugyanakkor érezte, letbe beléptek, legnagyobb meg- reszketés fészkelte , elégedésükre ott találták a jólla­kástól nekipirult gyermekeket. A legkisebbet a nővérek tisztába tették és békésen aludt. Délután a gyermekekkel együtt elindultak Bonyhád felé, s útköz­ben mindenkinek elmesélték, hogy a nyugati polgári propagan­da hatására voltak percek, ami­kor komolyan hittek abban, hogy nálunk a gyermekeket elveszik a szülőktől. —H— Tizenöt évig tartó francia- országi élet állt a háta mögött, amikor feleségével és négy apró gyermekével a hegyeshalomi ha­tárállomáshoz érkezett Till Jó­zsef. A felesége, aki még sosem járt Magyarországon, az izgalomtól fehér volt, mint a fal. Határőrök közeledtek. A sapkájukon ötágú vörös csillag ragyogott. — Ne félj! — biztatta az asz- szonyt, de hogy ideges be magát a gyomrába. Újságcik­kek nagybetűs címei rémlettek fel képzeletében... Szörny embe­rek! Kínzások! Hátborzongató, rettenetes történetek... Mindig ké­telkedett bennük és mégis most, hogy a határon állt, kísértették. Hátha mégis internálnak! Mi lesz, ha a gyermekeket elveszik! Igen. A gyermekek! Mielőtt az osztrák határt elérték volna, su­nyi tekintetű, kövér ügynökféle férkőzött közelükbe a vonaton. Magyar volt. Amerikai divat sze­rint öltözködött és amikor látta, hogy négy gyermeket visznek a magyar határ felé, arról beszélt, hogy ott túl elszedík a gyermeke­ket és Oroszországba viszik őket. Sok volt a holmijuk. Tizenöt év alatt gyűjtögették össze a sok­féle ócskaságot. — Kérem, vámvizsgálatra ké­szítsék elő a bőröndöket! A határőrök arca nyugodt. Ha­ragos, gyűlölködő tekintetű nincs közöttük, de nem is borulnak lel­kendezve az érkezők nyakába. Először a gyermekeket rakták le. Aztán indultak a poggyász- kocsi felé a bőröndökért. Mire visszaértek a kupéhoz a bőröndökkel, a gyermekek eltűn­tek. — Úristen! — rémüldözött a fiatalasszony. A férj izgatottan ugrott föl a kupéba, benézett a kocsi alá. Sehol senki, a gyerme­szövetkezetnek van két traktora, egy Belorusz és egy Zetor, van két pótkocsija, fűkaszáló gépe, arató- és egyéb munkagépe. A szénabetakarítást csaknem teljesen gépesítették. Géppel ka­száltak, a rendsodrást géppel vé­gezték és a szállítást is. Még a ka­zalba rakást is elevátorral köny- nyítették meg. A növényvédelmi munkában is messzemenően kihasználták saját gépeiket. Az aratás nagy részét, 170 holdat saját gépeikkel végzik el. Havlik Antal gépész, a segédje Kovács Lajos, már most javítják az arató­gépet. A saját gépekkel végzett mun­ka olcsóbb, mintha ugyanazt a gépállomás gépeivel végeznék el. A dunaföldvári tsz ugyanis régi megszilárdult szövetkezet, így a gépi munkák területén kedvezmé­nyekben nem részesül. * ' Augusztus 20-án, tízéves lesz a dunaföldvári Alkotmány Tsz. Tíz év alatt a tsz gazdái olyan nagy­üzemet teremtettek meg, amely már példaként állhat a dunaföld­vári egyéni gazdák előtt. gy j Hat tüzeset volt az elmúlt hónapban Tolna megyében A tűzoltóparancsnokságtól szer­zett értesülésünk szerint az el­múlt hónapban jelentősen keve­sebb tűz volt Tolna megyében, mint áprilisban. A tűzesetek kár- értéke is jelentősen kevesebb az előző hónapénál. Az elmúlt hó­nap hat tűzesete közül a legjelen­tősebb Kölesden volt, özvegy Vincze Istvánná portáján, ahol a gyermekjátékból keletkezett tűz­nek gazdasági épületek, gazdasá­gi felszerelések és sertések vál­tak martalékává. A hat tűzesetből egyébként né­gyet okoztak gyerekek, akiknek a kezébe szülői gondatlanságból gyufa került. A másik két tűz hanyagságból keletkezett, innninn ■■■■■■mii» PANASZKONYV Az elsárgult fedelű panasz­könyv ott lóg a pult mögött a falon. Ahogy a bonyhádi büfé­falatozó helyiségbe lép az ember, nyomban magára hívja a figyel­met. Természetesen aki megelé­gedett, annak eszébe sem jut, hogy panaszkönyv is van a vilá­gon, s elsiklik tekintete fölötte anélkül, hogy észrevenné. Más a helyzet azonban azokkal kapcso­latban, akik kifogásolni valót ta­lálnak a büfé és falatozó munká­jában. Mit rejt magában az él­sárgult fedelű füzet? Vajon ír­tak-e bele, s ha írtak, akkor ér­demes volt-e? Ezekre a kérdé­sekre várom kíváncsian a fele­letet, amikor a könyvet leakasz­tom a falról és felütöm a fedő­lapját. Az első lapon ez áll: „Miért nem javíttatja meg a vállalat az óráját?” Az illető, aki nyilván szerette volna tudni a pontos időt, a bü­fében elhelyezett órára gondolt. Utánanézek az óraügynek. Ki­derül, hogy másnap már járt az óra, mert megcsináltatták, s az­óta nincs vele semmi baj. A következő bejegyzés történe­te a komikum határát súrolja. „Miért nem adnak választ a vendég kérdéseire? A pénztáros­nak udvariasabbnak kellene len­nie.” Rövid kis puhatolódzás után ki­derül, hogy egy fiatalember sze­met vetett a pénztáros-lányra né­hány hónappal ezelőtt. Folyton kérdezgetett tőle. A lány, akinek volt vőlegénye, megsokallta az udvarlást és nem válaszolt a kö­tekedő kérdésekre. Erre a meg­sértett „udvarló” fogta a panasz­könyvet és a fenti bejegyzéssel akart bosszút állni a hajlíthatat- lan lányon. ...........................................................mi A következő panaszos, Ács Jó­zsef Kisdorogról azt írja: „A fa­latozóban voltam és vásároltam cukrászkészítményeket. Az el­adók udvariasan tudtomra adták, hogy nincs papír, amibe az árut becsomagolják, mert a vállalat nem biztosít. Kérem az illetéke­seket, gondoskodjanak csomagoló­papírról, mert a szocializmusban nem lehet az árut csak úgy a ven­dég kezébe nyomni.” A panasz dátuma május 16. Két nap múlva, 18-án a Vendéglátó­ipari Vállalat szekszárdi igazga­tója a következő válaszlevelet küldte a panaszosnak: „A bony­hádi 49. számú falatozónk pa­naszkönyvébe tett bejegyzését ki­vizsgáltuk és megállapítottuk, hogy igaza volt. Intézkedtünk szalvéta és papír kiküldése érde­kében. A helytelen körülmény úgy állt elő, hogy az egység a normáját elhasználta és pótlásra szorult.” Kezembe került egy másik le­vél is, amelyet a büfé vezetője küldött Szekszárdra, a Vendég­látóipari Vállalat igazgatójának május 20-án. Érdemes a levél tar­talmát is feljegyezni. „A papírhiánnyal kapcsolatban jelentjük az igazgató kartársnak, hogy intézkedése során az étter­mi szalvétákat megkaptuk, el­lenben „kalap”-papír mind a mai napig nem érkezett. Sürgős intéz­kedést kérünk”. Ács József bejegyzése tehát megtette a kellő hatást, s a leír­takból kitűnik, hogy érdemes a panaszkönyvet igénybevenni, ha helytelen módszert, viselkedést, vagy rendetlenséget észlelünk vendég'látóipari vállalatunk he­lyiségeiben. Az észrevételek nem ártanak a vállalatnak, ellenkező­leg, segítik abban, hogy tökéle­tesítse munkáját. H. T. Paraszti becsülettel megfelelnek... Közgyűlés a zombai Parasztbecsület Termelőszövetkezetben A zombai Parasztbecsület Ter­melőszövetkezet csak az elmúl, ősszel alakult, de máris szép eredményeket tudnak felmutatni. Ezt mutatta a napokban meg­tartott közgyűlésük is. Részt vett és felszólalt a közgyűlésen Prant- ner József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is, mi­után a gyűlés előtt a tsz határát járta be. Pálfi István elnöki beszámoló­ja után Fejes Béla, a tsz vezető mezőgazdásza ismertette részle­teiben a növénytermelés, az ál- I lattenyésztés, a növényápolás és a A szekszárdi gyerekeknek talán legnépszerűbb »szórako­zóhelye« a Sétakertben lévő gyermek-játszótér, ott is a hin­ták. Kora _ tavasztól késő őszig — hacsak nem esik az eső, —- állandóan »üzemben vannak«. Nem csoda hát, ha idővel el­használódnak, a vasalás elko­pik, az állvány eresztékei meg­lazulnak. Ezért keltett osztat­lan örömet á játszótér közönsé­gében, de inkább a szülőkben, — mivel a gyerek, ha felül a hintára, nem veti azt alá mi­nőségi, biztonsági vizsgálatnak — az együk hinta megrongáló­dott állványzatának kicserélése. Az új állvány bizonyára évekig fogja szolgálni a szekszárdi gyerekeket. Nem tudni mi okból, de i. -»renoválást« nem végezték i-1 teljesen. Pedig a hinták ülőkéi is már régen -megértek« a ki­cserélésre. Több helyen kiáll a rozsdás szög, ami veszélyezteti a hintázó apróságokat: Bizo­nyára több száz forintba került a hinta állványzatának kicse­rélése. Lehetséges, hogy a -ke­retből« már nem futotta az ülőkék megjavítására? Ha így van, talán lehetne társadalmi akciót indítani az ügy érdeké­ben. A város lakói házakat építenek társadalmi munkával, ezt a csekélységet biztosan megcsinálnák. De valószínű nem a keret volt -szűk«, az a húsz-harminc forint bizonyára még belefért volna — inkább az illetékesek figyelme. Ezen-?dig könnyen tatai, lehetne változ­övényvédelem jelenlegi helyze­ti és a további feladatokat. Elmondotta, hogy az 500 hold júza és a 200 hold őszi árpa ve- .ésterületen a termés igen jónak ígérkezik. A jelenlegi állapotokat tekintve a betervezett termésered­mények túlteljesíthetőknek lát­szanak. A tsz-ben 500 holdon ve­tettek hibrid kukoricát, ebből 150 holdat négyzetesen. A növény- ápolás munkáit legnagyobbrészt családonként vállalta el a tagság, a betervezett premizálási rend­szer szerint. Hasonlóan jó eredményekről számolhatott be a szerződéses cu­korrépa, a burgonya, napraforgó és más termelvények munkáinak állásáról. Az állattenyésztés fej­lesztését segíti elő az a gond, amellyel a takarmánytermesztést szorgalmazzák. A megfelelő ré­pa, silókukorica, csalamádé meny- nyiséghez, a régi vetésű 70 hold pillangós mellett — felülvetéssel — még 160 holdat vetettek. Kell is a takarmány, hiszen a jelenlegi 140-es szarvasmarha­állományt még növelni akarják, főként a tehenek számát. Ez ideig már 27 hízómarhát adtak el, 12 még hízik. Az állatállomány nö­vekedéséhez természetesen istálló is kell. Éppen ezért építenek még ez évben egy 50 férőhelyes nö- vendékistállót. Ezen kívül létesí­tenek egy 100 férőhelyes sertés­hizlaldát és két húsz-húsz férő­helyes sertésfiaztatót. Jelenleg hí- ! zik 100 sertés és még 100-át ha- n heállítnr.rh. , a 'ij-kb?.' r ":znkövet­i kezű legfontosabb feladatokról beszélt, különös tekintettel a nö­vényápolás és az aratás c.fplés munkáinak időbeni elvégzésére^ Végeredményben a tagok hozzá­szólásai is alátámasztották azt a vitathatatlan tényt, hogy most még inkább szükséges a tagok teljes összefogása, hogy az eddigi jó eredmények szilárdak és vég- egesek legyenek. Ezután Prantner József elvtárs .ondotta el véleményét a látót­okról és hallottakról: — Végig­jártam a gyűlés előtt úgymond a sz egész határát — mondotta — is arról amit láttam, csak a leg­nagyobb dicséret és megelégedés oangján szólhatok. Ritkán látni ilyen szép őszi árpát, búzát, de a többi vetések állapota és a nö­vényápolás is jónak mondható. A továbbiakban az állatállo­mány szakszerű kezelését, gon­dozását hangsúlyozta, amely ki­váló állattenyésztő brigád — élén Kelemen Jánossal — munká­ját dicséri. Befejezésül arról be­szélt, minden remény megvan arra, hogy a tagság által válasz­tott szép névnek paraszti becsü­lettel meg is feleljenek. A felszólaló tagok részéről szá­mos kérdés is hangzott el, ame­lyekre a jelenlévő megyei, járási és helyi szakvezetők adták mega részletes, megnyugtató válaszo­kat. A késő éjszakai órákig tartó gyűlés után a tagság bizakodással tért haza, hogy másnap újult erő­vel^ lásson hozzá a munkához, ed­digi jó eredményeik továbbfej­lesztéséhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents