Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-03 / 130. szám
uccuit WWJYEI NRTOJSÄG ÜSS. fSfess 3. Lelenyei György: A tegnapból a holnapba A lakás dísze a függöny Már a Sárköz községeiről is nyugodtan elmondhatjuk, hogy megszűnőben van az egykézés, lassan a múlt rosszízű emlékének tűnik már a vagyon megőrzését és gyarapítását célzó egyke. Itt nem emlék, itt még valóság. Körülbelül ötven olyan család él a községben, amelynél nincs utód, ahol az öregek élnek, legfeljebb még néhány évig, hetven-nyolcvan évesek, utód sehol, gyermek nem volt, a legközelebbi rokon a testvér, vagy annak egy szem gyereke. Az egyke. Első unokatestvérek között kötött házasságról nem tudnak a tanácsházán, de úgy mondják, második unokatestvérek között létrejött frigy van vagy négy-öt, harmadik unokatestvérek között pedig annyi, hogy hirtelenjében össze sem lehet számolni. Úgyszólván az egész falu rokon. 130 Vajda, hatvan Taba, körülbelül 25 Genye és ugyanannyi Mező család alkotja a lakosság nagyobbik részét. Néha előfordult, hogy gerje- ni legény más faluból hozott asszonyt, de ez nem vált dicsőségére, sőt rossz szemmel nézték az itteniek. Volt valamiféle olyan látszat a dologban, hogy „ebben a faluban nem talált menyecskét”. Mondom, ez csak látszat, de ez a látszat, ez a közhangulat is hozzájárult, hogy az idők folyamán nem keveredett a falu lakossága, nem frissült, egy örök körforgást mutatott a maga nagyon is szűkös határain belül. Visszatérve még egy mondat erejéig az egyke kérdésére, hadd említsem meg, hogy az iskolai tanulólétszám 232. Egy közel kétezer lakosú községben! Kommentár nem szükséges. Nem tudja megdöbbenés nélkül hallgatni az idegen azokat az eseteket, amelyek a vagyon együtt tartása, megőrzése, esetleg gyarapítása érdekében Ger- jenben nem is olyan túlságosan régen megtörténtek. S az külön megdöbbentő, hogy ezt nem kívülállók mondták el, hanem a falubéliek, az őslakosok, nem egyszer maguk, akikkel az eset megtörtént. A fiatalok természetesen már felháborodnak rajtuk, de az öregek csendes belenyugvással, mindent megértő rezignációval veszik tudomásul és mondják el. Ne vegye senki illetéktelen beavatkozásnak, valamiféle váj- kálásnak a múltból öröklött sebekben és fekélyekben. Nem az. Neveket szándékosan nem említek, nem akarom, hogy szégyenkezniük kelljen ezeknek az embereknek olyasmi miatt, amiről végeredményben nem ők tehetnek, hiszen egy szörnyű szokás, egy embertelen gyakorlat rabjai voltak maguk is. Valamikor a felszabadulás előtt nagyon is jól felfogott érdek diktálta számukra a védekezésnek ezt a formáját. Embertelen forma, ehhez nem fér kétség, de a szükség diktálta kényszer. A felszabadulás óta eltelt tizenöt év nem volt elég ahhoz, hogy az öregek gondolkodás- módját megváltoztassa. S különösen azért nem volt elég, mert bár sok minden megváltozott az ő életükben is, a gazdálkodási forma, a termelési mód lényegében a régi maradt. A felszabadulás óta soha nem látott magasra emelkedett a ger- jeni parasztok életszínvonala. A paraszti konjunktúra természetes velejárójaként. No, persze ezzel párhuzamosan megnőttek az igények is, sőt túl is nőttek rajta. A nagybirtok már* nem fenyegette a falut, de a kisbirtok elvesztésének veszélye nem szűnt meg. A görcsös ragaszkodás a meglévőhöz, a földhöz, megőrizte az egykét, megőrizte a szülők által jó előre elhatározott házasságkötés szokását, függetlenül attól, hogy a fiatalok szeretik-e egymást, vagy sem, megőrizte azt a mértéktelen és már-már szinte tiszteletre méltó földimádatot, amilyennel nagyon kevés községben találkozni. Kevés barátkozó családot lehet találni a községben és na-* ■■ ■ ■ > , w W Asszonyoknak — lányoknak ben az esetben természetesen * — nemhogy közel hozta volna, * inkább szétválasztotta az em- * bereket. Ez azt hiszem teljesen* érthető, a kisparaszti életfor-* Minden, ami körülöttünk van, mából nem is következhetett * magán viseli a kor nyomát, amely más. Egyetlen cél lebegett min-* ben élünk. Az ésszerűsítés, a terv- den ember előtt: a megélhetést ^szerűség nemcsak gondolkodásun- jelentő föld biztosítása.^ Nem*kon, környezetünkön, de még a annyira vagyonszerzésről van ^ kézimunkáinkon, a lakásdíszedn- itt szó, mint inkább csak a meg-* ken is meglátszik, lévő megtartásáról. Érdekes, * uj vonalú bútoraink más jellegű hogy alig néhány nagygazda, * kézimunkát kívánnak, mint a zsirosparaszt, kulak lett ebben *régi bútorok. Az új, sima vona- a A? ót-nyolc hold ^ iák új stílust teremtettek a kézivolt itt az általános, s ezt őriz-« ték, ehhez ragaszkodtak görcsösen. Ezek után senki se gondolja, 3 hogy a gerjeniek rosszabbak voltak más községbelieknél. Itt 3 is ugyanaz okozta az egykét, 3 mint a többi egy kés vidéken: 3 megtartani, minden áron megtartani a földet. Nehogy szét- 3 aprózodjék. mert akkor egy-^valaha örömet jelentett és értéke szersmind el is veszett. Idegent, * bevándoroltat nem szívesen láttak maguk között, lassan rokonná lett az egész falu. Talán innen a szellemi kifinomultság. 3 S még egyet, ha hűen akarom bemutatni a falut. Gondolom ez is megtalálható sok má-3 sik községben is, talán itt élesebben mutatkozott meg, vagy \ csak a mi számunkra látszott annak, akik éppen Gerjenben 3 találtuk szemtől szemben ma-2 gunkat ezzel a problémával. Erről is csak néhány szót. A földhöz görcsösen ragaszkodtak az öregek. Szó sem lehetett itt 3 telekkönyvi átírásról addig, ~ míg a nagyszülő, vagy a szülő meg nem halt, addig át nem 3 adott egy talpalatnyi földet ' sem. Nem egy negyvenéves gazda volt a faluban, aki tíz 3 holdat művelt, de neki nem volt még egy négyszögöl sem, a tíz hold pedig mégcsak nem 3 is a hatvanéves szülő, hanem a kilencvenéves nagyszülő nevén 3 szerepelt a telekkönyvben. Ez is érthető, ezt is a múltból örökölték, s eredője ennek is a gazdálkodási mód. , Sok mindent lehetne, s gondolom, sok mindent kellene is még mondani ahhoz, hogy teljes legyen a kép, de ez a né- hány dolog is hozzásegíti az ol-3 vasót, hogy képet kapjon egy érdekes, egy jellegzetes faluról. 3 Elvira, szervusz ! Régi ismerősnek mondhatjuk egymást. S ha nem csal emlékezetem, akkor úgy hiszem, hogy éveink száma is megegyezik. Semmi különösebb kapcsolat sem fűzött bennünket egymáshoz, mégis szinte naponta egymásba botlottunk. Hol a postán találkoztunk, hol pedig a boltban, ahol dolgozott. Néha el is beszélgettünk egymással a hétköznapi dolgok nagyszerűségeiről s vártuk azt a csodálatos vasárnapot már a hét elején, kedden. Mindenki a maga módján, függetlenül egymástól. Ö nem tudta, hogy én hol tanyázom s én sem sejtettem, hogy ő miként szórakozik. Így »szövődött« barátságunk, mint az a bizonyos Pénelopé anyag, amely sosem lett készen, mert hiszen várta a szövőasz- szony urát, Odisszeuszt. Körülbelül mi is imigyen voltunk. Ö más Odisszeuszt én más Pénelopét kerestem... Hanem egyszer furcsa ötlettel állt elém Elvira! — Egyidősek vagyunk, régi ismerősök, tegezzük egymást! S a csoda tudja, hogy a tegezés elmaradt. S azóta is ahányszor találkozom vele, mindig elmosolyodik és én ily?n- kor azt érzem, hogy kinevet, kigúnyol, hogy nem mertem letegezni... De az idő múlik, dolgoznak az emberek, a hétköznapok megnövekedett forgatagába bele- vész a sok Pénelopé és a sok Odisszeusz... Hanem nemrégen csakugyan furcsa eset történt velem, Haza igyekeztem az egyik sötét utcán, amikor velem szemben a járda másik oldalán egy ismerősnek tűnő nőt vettem észre. Nem teketóriáztam, nehogy azt mondja, hogy illetlen, faragatlan fickó vagyok, gyors szervusszal köszöntem neki. S ami ezután történt az egyenesen borzasztó! Amikor megkaptam a válaszköszöntést a ►>kézit csókolom-«-ot — hirtelen fejemhez kaptam s kis híján megtorpantam. Az én gyenge húsz évemmel jól megkaptam a »kezét csókolom«-ot gondoltam. Bizonyára egy ismerős kislány lehetett, — elmélkedtem tovább magamban. És ekkor mintha valaki nagyot ütött volna töprengő kobakomra rögtön tudtam, hogy csak Elvira turpissága lehet. Hát kérem tessék idefigyelni! Szervusz, Elvira!!! (b) Kulturális események Ünnepélyes keretek között ren. dezték meg Gyünkön is az Ünnepi Könyvhét megnyitóját. A járási könyvtár, a járási művelődési ház és a járási könyvesbolt rendezvényén megjelent Hárs György költő is. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából a járási könyvtár könyvkiállítást rende. zeit a művelődési házban. * A járási művelődési házban gyermekrajz-kiállítás nyílt az általános iskola tanulóinak rajzaiból a gyermeknap alkalmával, A (Folytatjuk.) munkákban is. A ma embere elveti a slingelt, madeira vagy a bonyolult mintájú klöpli- és kötött térítőkét, helyette beéri egykét színes öltéssel és inkább az anyag szépségére, finomságára ál doz. Ez az új irányzat helyes, ha nem esik túlzásokba De örök igazság, hogy nem megy veszendőbe mindaz, volt az emberiségnek. Egy időre kimehet a divatból«, de az ember később vissza-visszatér hozzá, visszanyúl a múltba, és a modem kor ízlésének megfelelően formálva megint gyönyörködtet bennünket, ismét szépnek, újnak találjuk. így vagyunk a függönnyel is. A jó fonalból készült függöny, amelyet még nagyanyáink horgoltak, a mi életünket is végigszolgálja, ha felfejtettük is, áthorgoltuk is mintázatlan sima kockájára, mert ez jobban illik modern bútorainkhoz. Szépek a csipkével díszített sztrófüggönyök, amelyeknek az anyaga lehet batiszt vagy csipke- szövet, selyem, vagy npsz oldalfüggönyökkel. Sokszor komoly fejtörést okookozott, hogy a sarokablakokra milyen függöny kerüljön. Erre is két megoldást ajánlunk. Az első csipkéből, tüllből készült, szélén fodorral. Gazdagon ráncolt, alján szalaggal fogjuk össze. Az ablak sarkára is hagyjunk egy keskeny függönyanyag-csíkot, éppen csak akkorát, hogy eltakarja. A világos függönyt sötétebb színű oldalszárnyas drapéria fogja körül. —• Anyagnak használhatunk finom voált vagy markizettet is. A második megoldáshoz mintás muszlint, virágos műselymet használjunk, amelyet a minta szerint rézsutosan vágunk. A függöny szélét selyemszalaggal szegjük be, mindig olyan színűvel* amely a függöny mintájával harmonizál. Rézrúd karikáira varrjuk a lágy redőkbe eső mutatós sarokfüggönyt. Akinek stílbútora van, válassza keskenycsipkés, középen szétnyíló függönyt, amelyet az ablak két oldalán színes szaténszalag fog össze. Magyaros bútorokhoz házi szövésű függönyanyagot vegyünk. Van belőle választék bőven. De használhatunk egyszínű anyagot is, amelyre fenn, a karnis hosz- szában mintegy negyven centiméter szélességben hímzett csíkot vezetünk végig, a függöny szárnyait is ugyanilyen szélességben fogjuk egybe. Kész hímzett függönyöket is vehetünk. A régi, értékes magyar hímzésekben nagy öröme lesz annak, aki szereti őket és lakásában ehhez illő értékes, régi magyar bútora van. • • Ünnepi ebéd Raguleves Csirke aprólékból finom levest készíthetünk. Ehhez a májat, zúzát, szívet kis kockákra vágjuk, a fejét, nyakát, kaparót is hozzátesszük. Sós vízben főzzük öt deka rizzsel, zöldpetrezselyemmel, borssal. Ha megfőtt, egy tojássárgáját, két kanál tejfellel elhabarva, levessel lassanként feleresztve beöntjük a kész levesbe, nem főzzük tovább. Töltött csirke Az egészben megtisztított csirkének a bőrét kis vékony fakakét deciliter vízzel, fedő alatt puhára és halványpirosra sütjük, meg-megforgatjuk, megöntözzük a levével is. Mikor már majdnem kész, tehetünk hozzá egészen ap- rószemű új burgonyát, ez vele együtt megsül. A csirkét kiemeljük deszkára, kicsit hűtjük, az- után szeljük fel* Dióstorta rumos töltelékkel 28 deka cukrot, nyolc tojássárgájával habosra keverünk, tíz szem pörköltkávét finomra darálva, két szelet csokoládét puhítva hozzákeverünk és 28 deka darált kAA1AAAAA kkkJk *nál nyelével vigyázva felemel- diót a nyolc tojás nagyon kemény A katonai költségvetés gyarapítására nem óhajt adózni Nyugat-Virginia Alderson nevű városában a városi börtön előtt lelkes fiatalokból álló csoport ti ntetést rendezett. Addig nem voltak hajlandók elmozdulni a börtön kapuja elől, amíg a harmincöt éves Eroseana Robinson asszonyt nem bocsátják szabadon. E ’oseana Robinsont február 18-án z< rták börtönbe, amiért megtagadta az adófizetést. Tettének indokolásául kijelentette, hogy az amerikai adófizetők pénzének 80 S2 ázalékát katonai kiadásokra fc rdítják, ő pedig ellenzi a háborút, tehát nem hajlandó adózEroseana Robinson követőkre tallált, akik a börtön előtt hevesen tüntettek igazságáért. A chi- Cc gói törvényszék végül kénytelen volt a kitartó nőt szabadon bocsátani, miután éhségsztrájkba kezdett a gyönki járásban kiállított rajzokat az első napon 23|0 érdeklődő tekintette meg. * Az Állami Déryné Színhíz együttese május 31-én nagy sikerrel mutatta be a járási művelődési házban Schiller: Ármány és| szerelem című drámáját. * Június 4-én a járási művelődési ház énekkara nagyszabású dílostalálkozót rendez a művelő, desi házban. A találkozón a si- m mtornyai és hőgyészi művelődési ház énekkara is részt vesz, jük, besózzuk. Tölteléke: két darab ázott zsemle, vagy nyolc deka fehér kenyér, öt deka forró zsírba a kicsavart, ázott zsemlét belemorzsoljuk, jól felsütjük. Sóval, borssal felverünk három egész tojást, ráöntjük a zsemlére, addig kevergetjük, amíg a tojással megsűrűsödik. Egy kicsit kihűtjük, s megtöltjük vele a csirkét. Ameny- nyit lehet a bőre alá, a többit a belső részébe rakjuk. Nem kell bevarrni, csak a két combját, amiről a kaparót levágtuk, összekötjük, leszorítjuk a felvágott részre, a hátán keresztülkötött cérnával. Jó kanál kacsazsírt teszünk tűzálló edénybe, beletesz- szük a csirkét, a csirkére is teszünk egy kevés zsírt. Felöntjük habjával váltogatva, könnyedén hozzávegyítjük. Kizsírozott, ki- lisztezett tepsibe tesszük. Felfűtött sütőben, lassú tűznél sütjük* Ha kisült, hosszában kettőbe vágjuk, hosszú tortának. Töltelék: 28 deka cukorral, 28 deka darált diót, kis vaníliával összevegyítünk, leöntjük egy deciliter víz és egy deciliter rum keverékével* Jól kidörzsöljük, töltjük és bevonjuk vele a tortát. Más töltelék: 15 deka cukrot három egész tojással jól felverünk, azután gőz felett folyton verve egy kávéskanál liszttel besűrűsítjük. A tűzről levéve, közé keverünk két szelet puhított csokoládét, langyosra hűtjük és 15 deka vajat még hozzákeverünk. ÜZENETEINK L. F. Dombóvár: A nyugdíjas gyermekei után családi pótlékra, 55. életévét betöltött házastársa után pedig házastársi pótlékra jogosult. A családi pótlék összege megegyezik a dolgozókat megillető családi pótlék összegével, á házastársi pótlék pedig havi 100 forint. Ha azonban a nyugdíj a havi 750 forintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, amely a nyugdíjat havi 850 forintra egészíti ki. Érdemes-e rendes lánynak lenni jeligére: Érdemes-e rendes lánynak lenni, kérdezi két kislány és arról panaszkodik, hogy a fiúk nem kérik fel őket a KISZ-mulatságon — bár csinosak — csak azért, mert nem viselkednek feltűnően. A kérdésre a válasz: — Igen, érdemes rendesnek lenni, sőt kell is. Mert helytelen lenne olyan következtetéseket levonni, hogy a mai fiatalokra a nagyvonalúság, az úgynevezett vagányság a jellemző. Az igaz, hogy a mai fiatalság jókedvű, szeret szórakozni, de ez nem zárja ki a komolyságot, ott, ahol keil. Viszont a túlságosan, még a bálteremben is feleslegesen komolykodásnak nincs sok értelme. Ha szórakozni megyünk, legyünk derűsek, jókedvűek. Hogy mit tegyenek? Legyenek továbbra is becsületes, s amellett jókedvű fiatalok. Mert a becsületes embereknek mindig megvan az értékük. A léha, felületesen gondolkodó lányokkal a fiúk elszórakoznak, rövid időtöltésképpen, de ha házastársat választanak maguknak, akkor az értéket és a becsületességet keresik.
