Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-25 / 149. szám

2

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

1960. június 25.

Indonézia első miniszterének nyilatkozata szovjetunióbeli utazásáról

Djakarta (TASZSZ): Djuanda, Indonézia első minisztere a Szovjetunióba látogat. A TASZSZ tudósítója szovjetunióbeli útjára, valamint a Szovjetunió és Indonézia kapcsolataira vonatkozó kérdésekkel fordult a miniszterhez, aki kijelentette: „Nagyon örülök, hogy ellátogathatok a Szovjetunió ba. Már csak azért is, mert Indonézia és a Szovjetunió kapcsolatai annyira megerősödtek, hogy nagyon fontosnak tartom a találkozást a szovjet réppel és kormányával.

Hruscsov miniszterelnök indonéziai látogatása azért volt különösen nagyjelentőségű, mert példát mutatott, hogy a két ország a politikai és gazdasági rendszerben fennálló különbségek ellenére is baráti viszonyt és együttműködést teremthet egymással, és véleményem szerint a kapcsolatok nemcsak Indonézia és a Szovjetunió számára hasznosak, hanem pozitív módon hozzájárulnak a béke és barátság erősítéséhez az egész világon.

Szukarno elnök és Hruscsov miniszterelnök február 28-i nyilatkozata véleményem szerint forrása annak a szilárd hitnek, hogy pozitív módon szolgálja a népek együttműködését és békéjét. Az a körülmény, hogy a szovjet fél támogatja Indonézia független és aktív külpolitikáját, Nyugat-Iri- án felszabadításáért vívott harcát, tanúsítja, hogy a szovjet fél mélységesen megérti Indonézia külpolitikáját, amely békét kíván minden országgal és ezért harcol a gyarmati rendszer felszámolásáért mindenütt a világon.

A másik egyezmény, amely 250 millió dolláros hitelt irányoz elő Indonéziának, fontos hozzájárulás a Szovjetunió részéről Indonézia gazdasági fejlesztéséhez. Ez az egyezmény ismét megmutatta, hogy a két ország között nincsenek olyan problémák, amelyek akadályoznák a szoros gazdasági együttműködést. A világon olyan álláspontnak kell érvényesülnie, hogy a fejlett és a gazdaságilag elmaradott országok együttműködésének a köztük lévő nagy különbség felszámolását kell céloznia.”

A Román Munkáspárt III. kongresszusának pénteki ülése

Bukarest (MTI): Pénteken reggel a Román Munkáspárt III. kongresszusa folytatta az RMP Központi Bizottság beszámolójának megvitatását

Az első hozzászóló Vasile Cilcu mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott, majd Atanase Jója, az RMP Központi Bizottságának tag ja, utána Enriquo Lister, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja üdvözölte a kongresz- szust, majd rámutatott arra, hogy a spanyol nép, a spanyol kommunisták támogatják az SZKP és Hruscsov békére irányuló erőfeszítéseit. Hangoztatta, hogy Franco is' Li Szin Man sorsára fog- jutni.

Itaru Jonehara, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja hangoztatta, hogy az imperialisták és az amerikai agresszorok ellen eredményesen harcoló japán nép támogatja a Szovjetunió békés együttélésre irá nyúló politikáját. Ezután Elisabeth Flynn, az Egyesült Államok Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke elmondotta, hogy az amerikai nép óriási többsége békét kíván. Rámutatott, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország ragyogó példája lelkesíti az amerikai népet, hogy megteremtse majd a szocialista Amerikát.

Hasszán Krajtem, a Libanoni Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és Sámuel Mi- kunisz, az Izraeli Kommunista Párt főtitkára, Einar Olgeirsson, az Izlandi Szocialista Egységpárt elnöke, az Iraki Kommunista Párt küldötte, és Ali Jata, a Marokkói Kommunista Párt főtitkára üdvözölte a kongresszust;

A Biztonsági Tanács határozata az Eichmann-ügyben

New York: (TASZSZ) A Biztonsági Tanács csütörtökön befejezte az Eichmann-üggyel kapcsolatban Argentína és Izrael között támadt konfliktus megvitatását.

Az argentin határozati javaslatot az amerikai módosításokkal együtt nyolc szavazattal elfogadták. Két küldöttség (Szovjetunió és Lengyelország) tartózkodott a szavazástól.

Szoboljev szovjet megbízott szavazatát indokolva hangsúlyozta, hogy a Szoyjetunió mindig síkra szállt azért, hogy az államok közötti kapcsolatokban szigorúan tiszteletben kell tartani a szuverenitás elvét. A jelenleg elfogadott határozati javaslat azonban olyan kitételeket is tartalmaz, amelyekkel a szovjet küldöttség nem érthet egyet. így például — mondotta — nékünk nem az a véleményünk, hogy az Eichmann elfogatásával elkövetett cselekményeket úgy lehet értékelni, hogy azok a nemzetközi békét és biztonságot fenyegetik. A javaslat egyes részei, például a második pont, amely az Argentínának szolgáltatandó »megfelelő elégtételről« szól, annyira homályos, hogy ezt kihasználhatják azok, akik folytatni szeretnék a háborús bűnösökkel szemben sze- methunyó, a háborús bűnösöket rejtegető politikát.

Ezzel a Biztonsági Tanácsban véget ért az Izrael ellen emelt argentin panasz vitája.

Frondizi mégis találkozik Bon Gurionnal?

Párizs (MTI): Párizsi argentin I körökben csütörtökön este olyan hírek terjedtek el, hogy Frondizi elnök esetleg mégis hajlandó megfontolni egy különbeszélgetés lehetőségét Ben Gurion izraeli miniszterelnökkel, miután lezajlott a szavazás a Biztonsági Tanácsban. A hírt azonban eddig nem erősítették meg.

A Biztonsági Tanácsban megszavazott argentínai határozati javaslat, — írja az AP — megállapítja, hogy Izrael megsértette Argentína szuverenitását, de nem határozza meg világosan, hogy Argentína milyen elégtételt követel. Lehetséges, hogy ezt a kérdést keil Frondizi elnök és Ben (Jurion

megbeszélésén rendezni. Egyes értesülések szerint az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország nem hivatalosan azt ajánlotta Frondizinak, hogy egyezzék bele a találkozásba.

Centano argentínai külügyi államtitkár csütörtökön kijelentette, hogy az Argentína által követelt „megfelelő elégtétel” egy formális bocsánatkéréssel is elintézést nyerhetne. Az argentínai külügyminisztérium néhány napon belül közli majd, mit szándékszik tenni a továbbiakban az Eichmann-üggyel kapcsolatban. Ama- deo argentínai ENSZ-küldött Brüsszelbe utazik, hogy tanácskozzék FrondizivaJ,

Tíz évvel ezelőtt robbantották ki

1

a koreai

Szovjet kormányküldöttség utazott Ghánába és Kongóba

Moszkva: (TASZSZ) Pénteken repülőgépen szovjet kormány- küldöttség utazott Ghánába. A küldöttség Mihail Georgadze-nek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége titkárának vezetésével részt vesz a Ghana Köztársaság kikiáltásának alkalmából rendezendő ünnepségeken.

Ugyancsak pénteken Mirzo Rahmatovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnök- helyettesének vezetésével kormányküldöttség utazott Leopold- ville-be. A küldöttség részt vesz a Kongó függetlenségének kikiáltása alkalmából rendezendő ünnepségeken.

Átadták a nemzetközi Lenin békedíjat dr. Duboisnak

Washington: (MTI) A Szovjetunió washingtoni nagykövetségén csütörtökön ünnepélyes keretek között átnyújtották a nemzetközi Lenin békedíjat William Duboisnak, a kiváló amerikai tudósnak, írónak és közéleti személyiségnek.

A nemzetközi Lenin békedíj- bizottság nevében Szmirnovszkij, washingtoni szovjet ügyvivő üdvözölte és átnyújtotta Duboisnak a kitüntetéssel járó aranyérmet és oklevelet, felolvasta Hruscsov, valamint a szovjet békebizottság üdvözlő táviratát.

William Dubois felszólalásában többek között kijelentette:

— Azt hiszem, mai találkozónk haszontalan lenne, ha mi, amerikaiak nem jutnánk tudatára, hogy fő kötelességünk kibontakoztatni a békemozgalmat Amerikában. A csúcsértekezlet meghiúsulása óta teljesen világossá vált, hogy mindent el kell követni a háború felé sodródás megakadályozására. Még mindig nem adtam fel a reményt, hogy Amerika szabad, demokratikus országgá válik, amelyben a munka szerint jár a fizetség, senkinek sincs birtokában olyasmi, amiért nem dolgozott meg, az embert cselekedetei után ítélik meg, nem pedig bőrének színe szerint, mindenki büntetlenül vallhatja meggyőződését.

Tíz évvel ezelőtt, 1950. június 25-én robbantották ki az amerikai imperialisták a koreai háborút s ezzel mérhetetlen szenvedést zúdítottak az egész koreai népre. A Korea ellen irányuló amerikai agressziós tervek azonban jóval messzebbre, kereken száz esztendőre nyúlnak vissza, 1905-ben pedig az Egyesült Államok és Japán már titkos megállapodást kötött, amelynek értelmében az Egyesült Államok segíti Japánt Korea leigázásában, Japán pedig ellenszolgáltatásként a Fülöp- szigetek meghódítását segíti elő az Egyesült Államok részére.

A második világháború után új álarcot öltött az amerikai imperializmus: ekkor mint »felszabadító« érkezett Dél-Koreá- ba. A »felszabadítás« azonban azt jelentette, hogy katonai közigazgatást vezettek be a 38-ik szélességi foktól délre, majd »nemzetőrséget« és úgynevezett »tengeri őrséget« szerveztek, 1948-ban pedig féktelen terror és megfélemlítés közepette lezajlott választásokkal törvényesítették hűséges kiszolgálójuk, Li Szin Man uralmát.

A koreai háború kirobbantásával az volt az Egyesült Államok célja, hogy egész Koreát, igája alá hajtsa, a háború kirobbantása idején pedig azt a látszatot szerette volna kelteni, mintha az észak-koreai nép támadta volna meg Dél-Koreát. Hazugságuk lelepleződött, mert napvilágra kerültek azok az adatok, amelyekből kiderült, hogy a támadási parancsot Dulles adta ki személyesen Li Szin Man-nak.

Három évig dúlt a koreai háború s bár 15 csalósáliam segítette az Egyesült Államokat, nem sikerült az egész Koreát gyarmatukká változtatniok s ezzel egy erős ázsiai támaszpontot létesíteniök. A háború befejezése után egyoldalúan megszegték a békeszerződést, hadianyagokat szállítottak a Li Szin Man diktátorsága alatt i «.

háborút

szenvedő Dél-Koreába, s atom- és rakétatámaszponttá változtatták. Mindez természetesen a dél-koreai nép vállára nehezedett. Súlyos adók sanyargatták a demokratikus jogaitól megfosztott népet, s Li Szin Man katonai diktatúrája állandó rettegésben tartotta a lakosságot. A véreskezű dél-koreai diktátor uralmát segítették az országban állomásozó, úgynevezett »ENSZ-csapatok«, amelyek a békeszerződésben vállalt kötelezettség megszegésével tartózkodtak az országban, de ennek ellenére is a kínai önkénteseket kivonták a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból.

Az elnyomó rendszer, a katonai diktatúra azonban elégtelen nek bizonyult, mert az évek óta felgyülemlett elkeseredés forradalomban robbant ki, s tíz évvel a koreai háború kitörése után, elsöpörte Li Szin Mant.

A dél-koreai forradalom azonban még nem ért véget. Az amerikai imperialisták az elkergetett Li Szin Man helyébe Hu Csüng klikkjét állították, a névváltozás azonban nem elégíti és nem is elégítheti ki Dél-Korea népét, amely demokratikus jogait, a nemzeti szabadságot, függetlenséget és szuverénitást biztosító új rendszert követel a jelenlegi gyarmati rendszer helyett. Ez a követelés hangzott el Eisenhower dél-koreai látogatása alkalmából is s a jelek azt mutatják, hogy a nép nem adta fel a harcot, az amerikai csapatok kitakarodását, a Li Szin Man-rendszer teljes felszámolását követeli.

A lottó 26. heti nyerőszámai:

29, 32, 51, 63, 70

Schroer gazda és társa, Buchmann

Erfurti tudósítónk, Egon Behrens írása

Naponta kelnek vándorútra a Német Szövetségi Köztársaság polgárainak százai, hogy az NDK- ban keressenek új otthont. Legtöbb közöttük a fiatal, akik nem akarnak fegyvert fogni a NATO szennyes érdekeiért, de nagyon sok földműves, bányász s más foglalkozású is akad közöttük, akik nehéz sorsukat, amit a nyugatnémet állam adott nekik, a demokratikus Németország jobb életlehetőségeivel akarják felcserélni.

Az NDK-ban külön otthonokat létesítettek nekik, ahol a menekülteket fogadják. Tíz-tizenkét napig időznek itt, majd az állalmi szervek munkáról és lakásról gondoskodnak számukra. Az egyik ilyen otthon a thüringiai Ei- senachban van, ahol egyszerre 800 embert tudnak elhelyezni. Itt találkoztunk Schroer gazdával, aki a Ruhr menti Wittenből érkezett és Buchmann földművessel, aki a kelet-németországi Wipp rából való.

Az egyik azért hagyta el otthonát, mert a bonni kormányzat nem tudott biztos megélhetést adni neki, a másik pedig azt hitte, hogy Nyugat-Németországban jobb életkörülményeket talál. De ahogy Adenauer állama Schroer gazdát nyomorúságba döntötte, Buchmann-nak, aki Wippra termelőszövetkezetének tagja volt, sem tudott adni semmit. Most itt ülnek mind a ketten az esinachi átmeneti otthonban, az egyik tele bizakodással és reménnyel, a másik csalódottan, kiábrándultán.

Schroer órákon át tudna mesélni arról a barbár mezőgazdasági politikáról, ami az Adenauer kormányzatot jellemzi. Evek hosszú során át dolgozott látástól vaku- lásig, hogy tíz hektárnyi földjét rendben tartsa. Most hitelre lett Volna szüksége, hogy gépeket vásárolhasson.

— Nem utasították el a kérésemet, — meséli — de pénzhez nem tudtam jutni. Három éven át hitegettek, de Adenauerék csak a gazdag parasztoknak hiteleznek, a törpebirtokosoknak nem.

Az elmúlt évben aztán beköszöntőitek a megpróbáltatások. Schroer gazda saját erejéből TBC-mentes tehénállományt szerzett be, ami felemésztette mindenét. Földjét azonban elöntötte a víz, nem tudott tovább gazdálkodni. A teheneket pedig, amelyeket 1600 márkáért vásárolt, most 800 márkáért kellett elvesztegetnie. Sem a parasztszövetség, sem Adenauer állama nem volt hajlandó segíteni. Schroer gazdának mindene elpusztult.

Mennyivel másként ment a dolga a Wippraba való Buchmann-nak, a Német Demokratikus Köztársaságban! 1958-tól szövetkezeti tag volt, s megvolt mindene, amit csak kívánhatott: 800 márkáért vásárolt rádiót, lakásuk ban televízió is volt és semmiben nem láttak szükséget. Egyik lánya ösztöndíjjal tanult a főiskolán, a másik lánynak jó állása volt a bankhivatalban.

— Panaszra igazán nem lehetett okom, — meséli Buchmann.

Sokat hallgatta a nyugati rádiók híreit s ezek sugallták neki azt az ötletet hogy megismerje a nyugati világot.

Otthagyta hát házát és családját és elutazott Nyugat-Berlinbe. 300 márkát vitt magával, amiért 70 nyugatnémet márkát kapott, a többit a pénzváltó bank vágta zsebre. Számos kihallgatás után végre Heidelbergben telepítették le.

Munkát? Erről bizony magának kellett gondoskodnia. Egy építkezésnél végre két órára felvették, akkor aztán tovább állhatott: azt mondták, nem dolgozik elég gyorsan. Nem járt jobban a másik munkahelyén sem.

Lakást? Tömegszálláson, egy barakkban helyezték el. Most, amikor elmeséli, hogyan ment a sora Heidelbergben, a könnyei is kicsordulnak az emlékektől.

Nyugatnémetországi tartózkodásának második napján — amint mondja — élete legokosabb gondolata jutott eszébe: vasúti jegyet vett s egy nappal később már bekopogtatott az eisenachi menekültotthon ajtaján.

Hugo Schroer igazi otthonra talál az NDK-ban. Wilhelm Buüi- mann pedig majd rájön arra, hogy tévedését jóvá tudja tenni.

Fordította: CS. U,