Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-24 / 148. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. június 24, Beszélgetés egy nyugdíjas bányásszal Ä félelmetes „Keresztény bánya" — 85 500 óra a föld alatt Jó lenne fiatalnak lenni Kovács Gyuri bácsit a hátsó ud­varban találtam. Apró, éretlen körtéktől roskadozó fa alatt pi­hent kényelmes, csíkosvásznú nyugágyon. A délutáni órákban kerestem fel. Tudtomra adta, hogyha a szíve „nem kezd mak- rancoskodni”, akkor, most egészen biztos nem a fa alatt pihenne, ha­nem a szőlőjét permetezné. — Mikor jött a mázai bányá­hoz dolgozni? — A legelső munkások között voltam. Közvetlenül a bánya fel­fedezése után munkához láttam. Előzőleg pedig Szászváron dolgoz­tam. A szemem előtt „nőtt fel”, terebélyesedett kicsiny vájatból komoly, nagy bányává Máza. — Kiknek a kezén volt kezdet­ben a bányavidék? — A Keresztény Behozatali Társaság uralta ezt a vidéket. Ak­kor félelmetes volt a bánya! — Miért? * — Kevés pénzt fordítottak a karbantartásra. Majd elmondom, ha van ideje, mikor voltak a leg­nehezebb óráim a föld alatt, — Szívesen hallgatom. — Úgy volt kérem szépen, hogy amikor már aknász lettem, ne­kem kellett ellenőriznem a „lég- utat”. Nehéz volt az ellenőrzés! Ugyanis a „légutat” legalább fél­évenként tisztíttatni kellett volna a bányavezetőségnek, de volt úgy, hogy két évig sem tisztíttatta. El­hanyagolt volt azon az emlékeze­tes napon is, amikor ellenőrzésre indultam. Húsz-harminc métert zavartalanul másztam előre, s az­tán hirtelen összeszűkült előttem a keskeny, rókalyukszerű út. A „légút” faláról omlott a szén, ahogy kézzel, vagy lábbal érintet­tem, s ezáltal elzártam magam mögött az utat. Előre nem mehet­tem, mert a laza szén, ha meg­piszkálom, a fejemre omlik! Mit tehettem? Levetkőztem. A ru­hám fejem fölé gyűrtem, s ka­parni kezdtem hátulról a szenet magam alá. Úgy mentem hátrafe­lé, mint a rák! Ujjaimat felsebez­te a szén! Órákig ástam tíz köröm­mel az utat, míg végre tágasabb részhez jutottam. — Hány órát tölthetett életében a föld alatt? — Számolja ki kérem! Harminc évet dolgoztam bányában. Vegyen csak minimum nyolc órát, pedig volt időszak, amikor hosszabb volt a munkaidő. Számítsa le az ün­nepnapokat. Beteg nem voltam. Az utóbbi időben már kaptunk fi­zetéses szabadságot. Legyünk bő­kezűek! Számítson le félévet fize­téses szabadságra, s akkor tiszta képet kap afelől, hány órát töl­töttem föld alatt. Miközben hosszas számolási mű­veletbe kezdtem, derűsen nézett, s amikor bemondtam a kért vég­eredményt, rábólintott. — Látom, pontosan számolt. Ezt már én is kiszámítottam egyszer! Igaza van. Nyolcvanötezerötszáz órát töltöttem a föld alatt. Csak­hogy az én időmben ezt a hűséget nem becsülték semmire. Nem volt hűségjutalom. Nem is ismertük ezt a szót és a huszonöt éves „ezüstlakodalmat” sem ültem meg „bánya hitvesemmel”, mint a maiak. Keserves idők voltak. So­kért nem adnám, ha most fiatal lehetnék... H. T. Bírósági ítéletek KETTŐS HÁZASSÁGBAN ÉLT ÉS MEGHAMISÍTOTTA A SZEMÉLYI IGAZOLVÁNYÁT Fejkete Pál bajai lakos, 1956. decemberében kötött házasságot először Brichel Mária komlói la­kossal, a Romlói anyakönyvvezető előtt. Néhány hónapi együttélés után, a házas együttélést Fekete Pál véglegesen megszakította és JEGYZETFÜZET Kisebbségi érzés. Vera most érettségizett. A fiatalabb tanárok, akiktől nem olyan régen még a sorsa függött, már „kezitcsóko- lommal” köszöntik, s Vera női felsőbbrendűségének megfelelően kegyes fejbólintással fogadja ezt a kötelező hódolatot. Igaza is van. mert kifejezetten csinos, sőt ebben a könnyű nyári ruhában szinte hódító jelenség. Legfeljebb azt lehet felróni neki, hogy két méter magas, illetve pontosan 192 centi. Ha langaléta termetéért csúfolom, azonnal letagad néhány centit; tíz vagy tizenöt esztendő múlva majd az éveire lesz ilyen kényes. Iskolai éveiről faggatom, tanúk­kal igazolt „érettségének” mámo­ráról, ő azonban önmagáról be­szél. — Higgye el, ha egy lány ilyen pokolian nagyra nő, mint én, csu­pa baj, kellemetlenség az* élete. Az iskolában kezdettől fogva én voltam a legnagyobb. A szó va­lódi értelmében „átnéztem” a ta­nárok feje felett. Mindig szégyell­tem ezt a nőietlen magasságot, s nem egyszer szerettem volna a föld alá süllyedni. No de 192 cen­tivel még ezt se lehet! — és kese­rűen legyint. — Azt hiszem, ez volt a legfőbb oka, hogy soha semmi sem sike­rült. Állandóan zavarban voltam, szégyelltem, hogy egy fejjel min­denkinél nagyobb vagyok. Nem vicc, ezért volt örökké kisebbségi érzésem. • Felé. Ülök egy értekezleten, mint meghívott vendég. Lehet, hogy majd az újságban azt fo­gom olvasni, hogy jólsikerült ér­tekezlet volt, egyelőre azonban ennek semmi nyoma. Mímelem a figyelmet, mert nem szeretek sen­kit megsérteni, de bizony a fejem le-leesuklik. A szavakat is távol­ból hallom, mintha a felszólalók egy üvegfal mögül beszélnének. Egyszer csak ez üti meg a fü­lemet: „Javasolom a megyei ta­nács felé ...” Először azt hiszem, hogy rosszul hallottam. De ez a grammatikai képtelenség minden felszólalásban visszatér: minden hozzászóló valamit indítványoz, javasol, kérdést intéz, jelent vala­mi felé. Pedig a felszólalók nem kancel­láriai stíluson aszalt bürokraták, hanem szép beszédű, jó nyelvér­zékű magyar parasztok. Csak az értekezlet (a szó is ijesztő, miért nem tanácskozás vagy megbeszé­lés?) zavarta meg őket, s minden áron hivatalosnak akarnak lát­szani. Majd ha hazaérnek, vissza­zökkennek a tiszta magyarságba. Ebédnél, két kanál leves között, így mesélik el a történteket: Ja­vasoltam az elvtársaknak .., A2 asszonynak ugyancsak tátva ma­radna a szája, ha ilyesmit halla­na: javasoltam az elvtársak fe­lé... , Ez nemcsak nyelvi tisztaság kérdése. Udvariasság is. Az író is, a szónok is tartozik ennyivel azok­nak, akiktől elvárja, hogy meg­értsék. * A szerény. Egyik írónk nyilat­kozatában ezeket olvasom: „Né­hány fiatal hölgy rábeszélt, hogy ... szekszuál-lélektani el­gondolásaimat mégiscsak papírra vessem, annál is inkább, minthogy nagy szükség van rá és mert alig­hanem én tudok e tárgyban leg­többet a világon.” Dicsérem a hölgyek tájékozott­ságát, úgy látszik, ők csak tud­ják. írónk egyébként jól tette, hogy ezt kinyilatkoztatta, mert az a gyanúm, hogy eddig a szóban- forgó hölgyeken kívül ezt senki nem tudta. * A zseni. Igazán zavarban va­gyok, mert ebben a versben, amit egyik irodalmi lapunk közölt, töb­bek között ezeket olvasom: Tűzliliom a földcsillag rimája, zöld tüskés velő-nyél kitüremlett szája, árnyék-űrből felszökő könyörgés, véres érccel bélelt tigris hörgés, zöld tenyéren tűznemiség, gyíkhónalj-sárga, üstököscsóva ver tűzkoponyádra. Fáradt vagyok, amikor ezeket a sorokat írom, késő éjszaka van már. Egyszerűbbnek látszik, ha Csorba Győző elmés epigrammá­jával felelek: Nem értem, nem s talán nem is fogom megérteni. — De, hogy ne szóljanak meg érte, azt mondom rá: zseni. Csányi László Bajára költözött. Baján a vádlott részt vett egy verekedésben, melynek során a személyi igazol­ványa egy kissé megrongálódott. Ezt a rendőrségen bejelentette, azonban úgy, mintha a személyi igazolványát elvesztette volna. Ebben az időben Fekete Pál már ismerte Sebestyén Margit, kétyi lakost, akivel házasságot kívánt kötni. Tekintettel arra, hogy a rendőrségnek azt állította, hogy a személyi igazolványát elvesztette, ezért 1960. januárjában új sze­mélyi igazolványt kapott, amely­be már az volt bejegyezve, hogy nőtlen. Ilyen előzmények után, az új személyi igazolványt fel­használva, a vádlott ez év janu­ár 28-án Kétyen házasságot kö­tött Sebestyén Margittal. A bonyhádi járásbíróság ezért Fekete Pált kettős házasság meg­kötése és személyi igazolvány meghamisításának bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért őt a bíróság 1 évi börtönre és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte. VESZÉLYEZTETTE A KÖZELLÁTÁS ÉRDEKÉT Szűcs Györgyné a múlt évben egy kataszteri hold föld területén szerződéses fűszerpaprikát ter­melt a Kalocsavidéki Fűszerpap­rikaipari Vállalatnak. A szerző­désben foglalt paprikaleadási kötelezettségének eleget tett. Azonban ezzel párhuzamosan, az egy holdnyi területű szőlőjében, a sorok között ugyancsak fűszer- paprikát termelt. Ezt a paprikát házilag, famozsárban megtörte. Körülbelül 10 kiló paprikát »gyár­tott« ilyenmódon. Szűcs Györgyné ez év januárjában ebből a pap­rikamennyiségből 3 kilogrammot bevitt a bonyhádi piacra, azzal a szándékkal, hogy azt értékesí­teni fogja. Azonban az értékesí­tésig már nem jutott el. A pénz­ügyőrség az autóbuszról való le­szállás után leleplezte. Ezt köve­tően a rendőrség házkutatást tar­tott, amelynek során 6 kilogramm paprikát foglalt le az eladni szándékozott paprikamennyiségen felül. A bíróság ezért Szűcs György- nét, a közellátás érdekét veszé­lyeztető bűntett miatt, 1000 forint pénzbüntetésre ítélte, a házilag készült paprikát pedig elkobozta, NEM TETT ELEGET A SZERZŐDÉSBEN VÁLLALT KÖTELEZETTSÉGÉNEK Gyöngyösi Jenő a múlt évben sertéshizlalási szerződést kötött a Szekszárdi Állatforgalmi Vállalat­tal. A szerződés 10 sajátnevelésű sertésre szólt, amely után 4000 fo­rint előleget vett fel az Állatfor- galmi Vállalattól. A szerződésben vállalt kötelezettségének 1960 májusában kellett volna eleget tennie, ennek ellenére a leszerző­dött sertéseket eladta, anélkül, hogy a felvett előleget visszafi­zette volna. A bonyhádi járásbí­róság ezért Gyöngyösi Jenőt tár­sadalmi tulajdon sérelmére elkö­vetett csalás és közokirat-hamisí­tás miatt 7 hónapi börtönre és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte. Erről í* beszélni kell A hivatalnok szemléletről Egyik régi falusi pártmunkás ismerősöm beszélt a múltkoriban arról, hogy vannak parasztembe­rek, akik hivatalnak nézik a ter­melőszövetkezetet. Még példákat is állítanak fel: »ha a földműves­szövetkezet irodájába nyolc órára mennek be az ott dolgozók és dél­után öt órakor félbehagyják a munkát, akkor miért nem csinál­hatnánk mi is meg. Elvégre is egyenlőség van!« Természetes dolog, egyenlőség van! Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hivatali munkát össze le­het keverni a paraszti munkával. A hivatalnok megszakítás nél­kül bejár hivatalába. Télen ép- penúgy, mint nyáron. A jó idő, vagy a zuhogó eső sem a munká­ját, sem a keresetét nem befolyá­solja. Más a helyzet azonban a pa­raszti munkában. Gondolkozzunk csak! Mi történnék akkor, ha a borsót reggel 8 órakor kezdenék kaszálni? A veszteség óriási len­ne. És kinek a vesztesége, ez? An­nak a szövetkezeti parasztember­nek, akit a »hivatalnok szellem« hatalmába kerített. Számításokat végeztünk falusi pártmunkás barátommal. Kiszá­mítottuk, hogy a falu lakóinak a jelenlegi gépesítés mellett 15 000 órával kevesebb kézierővel vég­zett munkát kell végezniük, mint tavaly egyéni gazda korukban. Óriási eredmény ez! Egy év alatt 15 000 óra nehéz testi mun­ka megtakarítás! Ha szétosztjuk a falu parasztjai között szemé­lyenként az órákat, akkor is so­kat jelentenek! Ez a szám azon­ban ahogy előrehaladunk, egyre növekszik! Mégsem adhatunk helyt a »hi­vatalnok szellemnek!« A mező- gazdasági munkák nem folytono­sak. Van bizonyos fokú, ha ma már nem is teljes »pangási idő­szak« és vannak úgynevezett »csúcsmunka« periódusok a nö­vénytermesztési munkálatokban. A kapálás, az aratás és a beta­karítás az átlagnál nagyobb iramú munkát igényel. Ilyenkor hosz- szúak a napok és meghosszabbo­dik a munkaidő is. Aki gazdag betakarítást és meg­felelő osztalékot akar, annak a csúcsmunka időszak minden per­cét jól ki kell használni a munka érdekében. A hivatalnokot játszó néhány embert először csak kine­vették a többiek a faluban, ké­sőbb már nem nevettek, hanem bosszankodtak miattuk, ma pe­dig odáig fejlődött már a dolog, hogy határozottan követelik: sza­kítsanak furcsa elgondolásuk­kal. Biztos vagyok benne, hogy a többség hatására magukhoz tér­nek és ezekben a rendkívül fon­tos hetekben, hónapokban alapo­san nekigyürkőznek a nagy mun­káknak.1 Ha most megteszik kö­telességüket, télen könnyebb dol­guk lesz, mint a hivatalnokoknak. —H— 1 A csecsemőket sohasem szabad magukra hagyni Az amerikai halálozási statisz­tikában külön rubrikában szere­pel a »-hirtelen, váratlan elhalá­lozás«. Ez a halálnem egyre gyakrabban szerepel egy éven aluli csecsemőknél, az elmúlt év­ben a csecsemőhalálozás nyolc százalékát tette ki. Dr. Smetana hatezer ilyen haláleset körülmé­nyeinek tüzetes megvizsgálásával arra a következtetésre jutott, hogy a csecsemők halálát az ese­tek túlnyomó részében az okozta, hogy a kisbabát a szülők magá­ra hagyták. — Ötvenhárom hízottsertést adott el az elmúlt héten a csib- ráki Viharsarok Termelőszövet­kezet az Állatforgalmi Vállatnak. Ezekért összesen 52 000 forintot kapott. — Szomorú statisztika. 1959-ben átlag minden félórában mérték­telen alkoholfogyasztás következ­tében meghalt egy francia ember. Azért az összegért, amelyet a francia állam a mértéktelen al­koholfogyasztás folytán keletke­zett károk kiküszöbölésére fordí­tott, egy Cherbourg nagyságú vá­rost lehetne felépíteni. — Tizenhatan nyertek mérleg­képes könyvelői bizonyítványt ái Szekszárdon nemrég befejező­dött két és féléves könyvelői tan­folyamon. A hallgatók Tolna és Baranya megyéből jártak erre a tanfolyamra. A végzettek vezető beosztású könyvelők lesznek. — Műemlék — bérbe. Egy kölni műkereskedő ügyes ötletével nagy üzleteket csinál. Havi 5—10 már­káért értékes festményeket ad bérbe. A bérleti időszak lejártá­val üzletfelei más képekre cse­rélhetik az addig bérelt festmé­nyeket. vagy részletfizetésre meg is vásárolhatják azokat. — A Tamási Járási Könyvtár ; könyvforgalma 1958-ban mintegy j 90 000 kötet könyv .volt, a múlt I évben már megközelítette a 95 000- et. Különösképpen megnőtt az i érdeklődés a mezőgazdasági szak- 1 könyvek iránt, Dr. Smetana véleménye szerint a legtöbb esetben a csecsemők egészen jelentéktelen okok miatt pusztulnak el, csak azért, mert megérezve egyedüllétüket, síró­görcs, vagy másként megnyilvá­nuló izgalmi állapot lépett fel náluk. Az orvos szerint az egy éven aluli gyermekek annyira rá­szorulnak a felnőttek megnyug­tató jelenlétére, hogy soha egy pillanatra sem volna szabad őket magukra hagyni. Jól tudják ezt a primitív népek, akiknél az édes­anya a csecsemőt a hátára kötve viseli és sohasem hagyja magára. * * * — A „merész” Bach. Az egyik frankfurti iskola újságjában ol­vastuk: „1720. júniusában J. S. Bach első felesége meghalt. Bach nem hagyta magát felesége halálá tói megfélemlíteni, hanem 18 hó­nappal később másodszor is meg­nősült”. . — A gyengén működő terme­lőszövetkezetek megsegítése cél­jából az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottsága javaslata alapján a járási tanács mezőgazdasági osz­tálya, a Magyar Nemzeti Bank szekszárdi fiókjával karöltve a termelőszövetkezetekben tartott alapos vizsgálat alapján távlati intézkedési terveket dolgozott ki a munka megjavítása érdekében. Apróhirdetés Fekete Danűvia kitűnő állapot­ban eladó. Pretz. Fácánkert, Va-, dászmajor. (85) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—1?. Telefonj_20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra U p|

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents