Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-22 / 146. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG I960, június SS. Franciaországban általános megkönnyebbülést és reményt keltett az algériai ideiglenes kormány nyilatkozata Tunisz (AFP): Ferhat Abbasz. az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának; miniszterelnöke hét főn az alábbi felhívást intézte Al­géria népéhez: A köztársasági elnök legutóbbi nyilatkozata után az Algériai Köz­társaság ideiglenes kormánya úgy döntött, hogy küldöttséget indít Párizsba. A döntés beleillik politikánk keretébe, e politika értelmé­ben, miközben fokozzuk fegy­veres harcunkat, meg kell ra­gadnunk minden olyan alkal­mat, amely megkönnyítheti a kérdés békés rendezését. Bár de Gaulle tábornok nyilat­kozata haladást jelent korábbi nyilatkozataihoz képest, még tá­vol áll álláspontunktól. Jelentős problémákat kell még tisztázni. Ez nem történhet meg másképp, mint közvetlen érintkezés útján. Az algériai kormányfő ezután vázolta a fennálló helyzetet; A hatévi harc, megteremtette a szo­lidaritás és rokonszenv légkörét. Franciaországban is állandóan erősödnek a demokratikus erők, amelyek nagyobb len­dülettel követelik az algériai kérdés békés rendezését. Küldöttségünk abban a remény­ben utazik Párizsba, hogy meg­győzze a francia kormányt füg­getlenségi harcunk jogosságáról, álláspontunk helyességéről. A fel­adat nem lesz könnyű, mert Fran­ciaországban nemcsak békeszeirető erők vannak. Visszariadni semmi­féle mesterkedéstől nem fogunk, amelyek arra irányulnak, hogy meghiúsítsák a tárgyalást és időtlen időkig elhúzzák a háborút. Éppen ezért az algériai népnek harcra kész állapotban kell ma­radnia. A nemzeti felszabadító hadsereg szilárdan folytatja har­cát célunk eléréséig. Megkezdődhetnek a tárgyalások az algériai konfliktus rendezésére Párizs (MTI): Röviddel azután, hogy Tuniszban elhangzott az al­gériai ideiglenes kormány nyilat­kozata, Párizs és Algir a francia rádió híradásából értesült a vá­laszról, amelyet történelmi jelen­tőségű nyilatkozatukban a felke­lés vezetői de Gaulle tábornok jú­nius 14-i rádióbeszédére adtak. A közvélemény úgy értékeli az FLN feleletét, hogy végre megkezdődhetnek a tár­gyalások az algériai konflik­tus rendezésére. De a francia nép tudatában van annak is, hogy még mindig jelen­tős különbség van de Gaulle tá­bornok és az algériai ideiglenes kormány álláspontja között. Ez pedig szükségessé teszi, hogy a francia dolgozók erőteljesen han­got adjanak követelésüknek: a francia kormány kezdjen a fegy­verszüneti tárgyalásokkal egyidő- ben politikai tárgyalásokat is az FLN megbízottaival. A június 28- ra meghirdetett országos akció­Közlemény a mongóliai választásokról Ulan-Bator: (TASZSZ) Vasár­nap küldötteket választottak a Mongol Népköztársaság nagy népi huráljába. A választásokat min­denütt nagy aktivitás jellemezte. A választók 99,98 százaléka vett részt a szavazásban. A szavazásban resztvettek 99,98 százaléka a párttagok és párton- kívüliek tömbjének jelöltjeire ad­ta szavazatát. Földrengés Közép- Japánban — Árvíz Dél-Chilében Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint hétfőn erős földlöké­sek reszkettették meg Tokiót, va­lamint Észak- és Közép-Japán egyes vidékeit. A földrengés hár­mas nagyságrenű volt a japáni maximális hét nagyságrendhez ké­pest. Sebesülésekről és anyagi károkról még nem érkezett je­lentés. A napok óta szakadó eső kö­vetkeztében felduzzadt Calle- Calle folyó kilépett medréből és elöntötte a közéli magaslati ta­vaktól amúgy is veszélyeztetett Valdivia város egyharmadát. Dél- Chile több más helysége is víz alá került. A százezer lakosú Valdiviában egyébként a két héttel ezelőtt megindult kiürítési akció után még mindössze mintegy húszez­ren maradtak. Az elöntéssel fe­nyegető tavak lecsapolását az el­következő napokban megkezdik, de a szűnni nem akaró esőzések és földrengések miatt kevés re­mény kecsegtet a nagyrészt el­pusztult Valdivia megmentésére. nagygyűlések, tüntetések formá­jában ezt a követelést fejezi majd kú Az algériai háború kezdete óta első ízben nyílik lehetőség arra, hogy a francia kormány megbí­zottai és az FLN vezetői leüljenek a tárgyalóasztalhoz. Ferhat Ab­basz — hangoztatják a párizsi megfigyelők — semmiesetre se utazzék Párizsba, ha csak az el­lenségeskedések befejezéséről, rö­viden: a tűzszünetről, lenne ott szó;. -. Feltűnt továbbá, hogy az algériai kormány nyilatkozata le­szögezi, Ferhat Abbasz magával de Gaulle tábornokkal akar talál­kozni. Ebből azt következtetik, hogy az algériai ideiglenes kormány a tárgyalásokat a legmagasabb szinten kívánja folytatni, s aligha elégednének meg azzal, ha a francia köztársasági elnök a kormány egyik tagját bízná meg a francia küldöttség vezetésével, Párizsban hivatalos helyen mind eddig csak annyi kijelentésre szo­rítkoztak, hogy ha az algériai kül­döttség párizsi útjának megszer­vezésével kapcsolatos megbeszélé­sek eredményre vezetnek és nyil­vánosságra kerül az algériai kül­döttség névsora, akkor majd köz­ük a francia kormányküldöttség összetételét is. Francia részről hangoztatják: miden eszközzel meg akarják könnyíteni az algé­riai ideiglenes kormány küldötté­nek párizsi útját és Tuniszban különrepülőgépet bocsátanak ren­delkezésére. Az első saj tó visszhangok Valamennyi párizsi esti lap tel­jes terjedelmében vezető helyen közölte az algériai ideiglenes kor­mány nyilatkozatát. A kommen­tárok alaphangja reménykedő. A Le Monde leszögezi vezércikké­ben: jogos a remény, a hírt öröm­mel kell fogadni, de túlzott illú­ziók nélkül. A két fél álláspontja még távol áll egymástól, de hozzá­fűzi, hogy a nehézségekben, az ambíciókon, a gyűlöleten túl mind két fél előtt meg kell jelennie né­hány alapvető igazságnak, amikor egész Afrika felszabadul az euró­pai országok gyámsága alól, el- képzelhető-e, hogy egyedül Algé­ria maradhat kívül e hatalmas át­alakuláson? A francia politikai életben — leszámítva az ultrák szóvivőjének, s a szélsőjobboldal dühödt meg­nyilatkozásait — általános megkönnyebbülést és reményt keltett az algé­riai ideiglenes kormány nyi­latkozata. Még a jobboldali függetlenek so­raiban is pozitívan értékelték az algériai választ. Mollet, a szo­cialista párt főtitkára kijelentet­te, hogy az algériai nyilatkozat majdnem bizonyossá teszi a há­ború befejezését. Az algériai ultrák és anyaor­szági szóvivőik annál nagyobb dühhel fogadták az algériai vá­laszt és annak lehetőségét, hogy az algériai ideiglenes kormány küldöttsége rövidesen Párizsba érkezik. Jacques Soustelle volt miniszter gyűlölködő hangú nyi­latkozatában még jobban szem- befordult de Gaulle tábornokkal. Soustelle és társai egész nap tárgyaltak a Párizs melletti Vin- cennes-ben összehozott »kollok­viumon«. Megbeszélésük azt cé­lozta, hogyan foghatják össze az algériai és az anyaországi erőket »francia Algéria megvédésére« Algírból Párizsba érkező hí­rek azt jelzik, hogy az európai la­kosságnak az ultrák uszályába sodródott rétegei elkeseredetten fogadták a hírt. Algírban és a többi nagyvárosban a hangulat nyugtalan és feszült. A középüle­tek védelmét megerősítették. Á nyugatnémet dolgozók tanulhatnak a japán nép példájából Berlin: (MTI) A Német Demok­ratikus Köztársaság vezető sze­mélyiségei közül az utóbbi na­pokban többen állást foglaltak a japáni eseményekkel kapcsolat­ban. Figyelemre méltó megállapí­tások hangzottak el a Német Szo­cialista Egységpárt kerületi kül­döttkonferenciáin. Heinrich Rau, az NDK Minisz­tertanácsának elnökhelyettese, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja a potsdami küldöttértekez­leten mondott beszédében azt tanácsolta a nyugat-németorszá­gi munkásosztálynak és az összes hazafias érőknek, hogy tanulmá­nyozzák a japán példát, mert ab­ból sok tanulságot lehet levonni a német nemzeti kérdés és megol­dásának legnagyobb akadálya, a német militarizmus elleni harc számára. Eisenhowernek is meg kellene azonban értenie, hogy a népek ellenzik politikáját. A Gera kerületi küldött-érte­kezleten Albert Norden profesz- szor, a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára foglalkozott a japán nép háború­ellenes harcával. Az események azt mutatják, hogy az erő politi­kusaira vereséget mér a nép ere­je. Az amerikaiak az egyik poli­tikai propaganda- és lélektani vereség után a következő felé ha­ladnak — mondotta. A német kérdés megoldásával kapcsolatban Norden professzor megjegyezte: »Mi és csak mi va­gyunk annak a varázskulcsnak a birtokában, amely kinyitja Né­metország újraegyesülésének ka­puját.« Friedrich Ebert, a politikai bi­zottság tagja, Nagy-Berlin főpol­gármestere megállapította, hogy »a nyugatnémet munkásság ta­nulhat a japán dolgozók példájá­ból. Láthatják, micsoda erő rejlik az egységes akciókban, ha a béke megvédéséről van szó«. Paul Verner, a berlini pártbi­zottság első titkára a Neues Deutschland sajtónapjának meg­nyitása alkalmából mondott ün­nepi beszédében elmondotta: »Bonn még veszélyesebb hely­zetet teremtett Nyugat-Németor- szágban, mint a Kisi-kormány Ja­pánban. A német nép csak akkor élhet békében, ha az Egyesült Ál­lamok megszálló csapatai kivo­nulnak végre Nyugat-Németor- szágból és Nyugat-Berlinből«. Bsesbower távol-keleti útja amilyen dicstelenül kezdődött, olyan dicstelenül ért véget. Az elnököt mindenütt tiltakozó, lá­zongó tömegek fogadták s az útitervet teljes egészében felbo­rította a japán tömegek meg­mozdulása, amely megakadá­lyozta Eisenhower tokiói láto­gatását. Hivatalos amerikai körök so­kat reméltek Eisenhower távol­keleti útjától, amit az is mutat, hogy az elnök azokat a helye­ket kereste fel, ahol az Egye­sült Államok legnagyobb tá­maszpontjai vannak. Eisenho­wer útitervét tulajdonképpen a Pentagon szabta meg, s beval­lott célja az volt, hogy Ameri­ka szövetségeseit meggyőzze a támaszpontok fenntartásának fontosságáról. A Pentagon ter­vez s a japán nép végez, — a közmondás ebben az esetben így módosult. Mert a japán nép nemcsak Eisenhower tokiói uta­zását hiúsította meg, hanem a japán tömegek megmozdulása nyomán mindenütt hatalmas kampányba kezdtek az antiim- perialista erők, s még Okiawa szigetén is, amely az egyik leg­erősebb amerikai támaszpont, tiltakozó tömegek fogadták az Egyesült Államok elnökét. Eisenhowert egész dicstelen útja során példátlan méretű rendőri és katonai alakulatok védelmezték, mert az elnök sze- mélyes biztonsága is veszély­ben forgott. Az agresszív impe­rialista politika végső zsákut­cája volt ez az utazás: felhábo­rodott tömegek szűnni nem akaró tiltakozása, a nemzeti függetlenség egyöntetű kíván­sága, a gyarmati függőség meg­szüntetésének óhaja hangzott ki a tiltakozásokból. Nem kétséges, hogy a párizsi csúcskonferencia meghiúsultá­val már súlyos presztízsveszte­séget szenvedett az Egyesült Állmaok politikája, most azon­ban Eisenhower utazása a gya­korlatban is megmutatta annak a tekiiitélyvesztésnek minden eredményét. Az Egyesült Álla­mok igazi arcát mutatta meg a kémrepülésekkel, de egyben bizonyságát adta annak is, hogy milyen veszélynek te­szi ki szövetségeseit, amelyek kémrepülőgépek felszállását en­gedélyezik. A japán tömegek, s az egész Távol-Kelet népe ezért szállt egy emberként szembe ezzel a politikával. Az emberi­ség békét akar, s a tömegek el- söprik az útból azokat, akik a békés együttélés előmozdítá­sa helyett új háborúra törnek. A japán milliók megmozdu­lását ez a szándék vezette s Eisenhowernek egész útja során ezzel a béke-szándékkal kellett összeütköznie. Az erő-politika, a támaszpontok kiépítésének po­litikája lejárt, idejét múlta. Mert a nemzeti függetlenségre, a békés együttélésre törekvő népek ereje sokkal hatalma­sabbnak bizonyult, mint a hi­degháborút szító amerikai kö­rök mesterkedései. Ez pedig világosan mutatja, hogy az erő­viszonyok világszerte megvál­toztak, a béke erői hallatlanul megerősödtek. És ezzel a tény­nyel, mint a mai világpolitika legfontosabb tényezőjével a vi­lág minden részén számolni kell. Folytatja munkáját a Román Munkáspárt III, kongresszusa Bukarest: (MTI) A Román Munkáspárt III. kongresszusa kedden Gheorghe Apostol, a Ro­mán Munkáspárt Politikai Bizott­sága tagjának elnökletével foly­tatta munkáját. Először Gristescu ismertette revíziós bizottság jelentését. után megkezdődött a vita a Köz­ponti Bizottság beszámolójáról. Elsőnek Gheorghe Rosu, Bacau tartomány küldötte szólalt fel. Beszédében ismertette a tarto­mány mezőgazdasági és kulturá­lis eredményeit, majd körvona­lazta a tartomány jövő feladatait. Hruscsov elvtárs felsxólalása a Ez­Bukarest: (MTI) Megnyílt a Román Munkáspárt III. kong­resszusának kedd délutáni ülése. Az elnöklő Gheorghe Gheorghiu­Dej átadta a szót Nyikita Hrus- csovnak, a Szovjetunió Kommu­nista Páírtja első titkárának. Az első számú folytatja London: (TASZSZ) Sajtóközle­mények szerint Allen Dulles, a CIA amerikai központi hírszerző ügynökség vezetője, aki a múlt héten »magánlátogatást« tett Lon­donban, hétfőn az angol főváros­ból Versaillesba utazott. A Daily Telegraph szerint Al­len Dulles tárgyalásokat folytat, majd Versaillesben Norstad tá­bornokkal, a NATO európai fegy­veres erőinek főparancsnokával. Versaillesból pedig Bonnba uta­zik, hogy ott a. nyugatnémet hír­szerző szervekkel tárgyaljon. Az »ABC« című új milánói he­tilap fényt derít Dulles londoni »magánlátogatásának« valódi cél­jaira. A lap rámutat, Dulles és az angol titkosszolgálat vezetői olyan amerikai kém körútját megállapodást kötöttek, hogy egyesítik a két ország kémszolgá­latait. Erre az a megállapodás szolgált alapul, amely — a lap szavai szerint — Macmillan és Eisenhower között jött létre leg­utóbbi tanácskozásuk idején. A lap közleményéből kitűnik, az amerikai kémfőnök minden követ megmozgat, hogy bevonja az Egyesült Államok partnereit botrányos kémtevékenységébe. — Mint az ABC írja, Dulles londoni tárgyalásainak egyik célja: »Az angol és amerikai ügynökök mun­káját a Nyugatot érdeklő legfon­tosabb területre összpontosítani... Az angol és amerikai kémszolgá­latot ma elsősorban a Szovjetunió rakétasikerei érdeklik«. 1965-ig 1 700 000 televízió tulajdonos lesz Lengyelországban Néhány nappal ezelőtt a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága sajtókonferenciát tartott a televízió fejlesztésé­nek problémáiról a falun, vala­mint a televíziós adás fejlesztésé­nek kérdéseiről. J. Panski, a var­sói televízió igazgatója, a jelenle­vőket arról tájékoztatta, hogy 1960. végén az országban 450 ezerre emelkedik a televízió tu­lajdonosok száma, 1964-ben pedig eléri az egymillió 700 ezret. A televízió fejlesztésének biztosítá­sa céljából a falun első helyen szerepel a 21 centiméteres képer­nyőjű televíziós készülékek gyár­tása. A televízió-adások fejleszté­se igen nagy mértékben tügg at­tól, hogy a társadalom milyen I mértékben vesz részt az adó- és I reléállomások építésében. Az 1960 —1965. évi fejlesztési terv szerint a költségek 50 százalékát társa­dalmi eszközökből kívánják biz­tosítani. Az előirányzat szerint ebben az évben átadják rendelte­tésének a gdanski és az olsztyni televíziós adóállomásokat. A táv­közlési minisztérium tervei sze­rint -ígöl-ben Bygoszczban és Lublinban, 1962-ben Krakkóban, Poznanban és Zielona Gorzeban, 1963-ig Kielcében, Rzesowoban és Bialymstokban helyezik üzembe a televíziós adóállomásokat. 1964- ben pedig megszüntetik a varsói Kultúra és Tudomány Palotájá­ban működő „régi” televíziós adóállomást.

Next

/
Thumbnails
Contents