Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-21 / 145. szám

I960, júnfns 21. fÖfcWA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Többet kell törődni az emberek életkörülményeivel Tapasztalatok a Dalmandi Állami Gazdaságból A Dalmandi Állami Gazdaság körülményei az idén úgy alakul­tak, hogy az ország más részéből kellett idénymunkásokat szerződ­tetnie, A szomszédos községek ugyanis időközben termelőszövet­kezeti községekké alakultak és a szövetkezetek lekötötték az eddig feleslegként jelentkező munka­erőt. Ehhez természetesen nem voltak kellően berendezkedve, így olyan helyzet a,dódott, amely jórészt csak kifogásolható. A gazdaságnak már a termelő­szövetkezeti községek alakulása­kor gondolnia kellett volna arra, hogy távolabbról kell idénymun­kásokat fogadni és azok megfe­lelő elszállásolásáról is gondos­kodni kell. A gazdaság ezzel nem számolt előre, így a vörösegyházi üzem­egységben — itt dolgoznak az idénymunkások —, a munkásszál­láson egyszerűen áldatlan álla­potok uralkodnak, szociális és egészségügyi tekintetben is. A szállások túlzsúfoltak, ren­detlenek, a legelemibb követel­ményeknek is alig-alig felelnek meg. Persze, nem egyedül a gaz­daság hibás ebben, hanem ma­guk a munkások is, mert a szű­kös körülményekhez képest na­gyobb rendet is tudnának tarta­ni. A négy helyiségből csak egy­ben fogadható el többé-kevésbé a rend. Ebben az egyben a lakók igyekeznek fenntartani úgy-ahogy a tisztaságot. Az ágyakat gondo­san bevetették — több emeletes ágy is van —, mellettük a falra papír-falvédőket szögeztek. Az ágyak alatt viszont festői rendet­lenségben kapák, vasvillák, kü­lönböző lábbelik, ruhaneműek. A két szomszédos szobában hasonló kép fogad bennünket, de ezekben az asztalokoA, az ablakpárkányo­kon, a padlón mindenütt kenyér­darabok, krumplihéj, szemét. — Miért tartják a szerszámokat a szobában? — Nincs, hova tennünk. Az egyik nap ez kell, a másik nap amaz. A negyedik helyiségben — mintegy nyolcszor nyolc méter nagyságú, gazdasági épületből át­alakított — elképesztő a rendet­lenség. Itt csupa nagycsaládos la­kik, apró és még apróbb gyere­kekkel, a legnagyobb túlzsúfolt­ságban. A nyitott ajtón ki-bejár- nak a baromfiak. — Mikor kaptak tiszta ágyne­műt? — Tegnap. Az egyik ágyon a lepedő tisz­taságához mégis alapos kétség fér. Nem csoda, az ágy közepén ott hever egy pár papucs. — Itt több asszony van. Nem lehetne nagyobb rendet tartani? — kérdezzük önkéntelenül. Tehát az embereken is múlik, milyen körülmények között lak­nak, de el kell marasztalnunk a gazdaságot. Nem gondoskodtak szekrények­ről, így a ruhafélékét kénytele­nek falraszögelt madzagokon tar­tani, ami csak a rendetlenséget növeli. Az üzemegység konyhája ugyancsak erősen kifogásolható az étkezdével együtt. A nyárfa­deszkából összerótt asztalok kö­zepe meghajlott, nem is mind­egyiken ér végig a viaszos vászon terítő. A lócák ingatagok, nem is mindegyik asztal mellé jutott be­lőlük. A konyha cementpadlózata feltöredezett, gödrös, nehezen le­het tisztántartani. Kézmosási le­hetőség nincs, az ivóvizet lajtban szállítják a konyha elé, olyan kútból, amelynek vize közegész­ségügyi szempontból erősen ki­fogásolható. A közelmúltban Dalmandon ülésezett a járási egészségügyi állandó bizottság, az állami gaz- j daság szociális-, egészségügyi helyzetét tárgyalta, amelyre a gazdaság vezetőit is meghívta. Különböző elfoglaltságra való hi­vatkozással senki sem jelent meg közülük. A bizottság a tapaszta- | latokról jelentést tesz a járási ta- I nács végrehajtó bizottságának, és valószínű, hogy a párt járási vég- | rehajtó bizottsága elé is kerül a i gazdaságban tapasztalt helyzet. | Békéi Lajos, a Dombóvári MÁV Fatelítő lakatosa, az állandó bi­zottság egyik tagja így mondott véleményt: — Elsősorban a gazdaságveze­tés hibáztatható az ilyen állapo­tokért, de a szakszervezet is. Azt mondják: nincs pénz szociális be­ruházásokra. Ilyen célokra hat­vanezer forint áll a gazdaság rendelkezésére. De a felszabadu- ! lás óta nem lehetett volna saját erőből változtatni ezen a helyze- ' ten? Nálunk, a fatelítőben sincs mindenre pénz, de sok mindent ' megoldunk »házon belül«. A ve­zetőknek nemcsak a termeléssel I kell foglalkozni, hanem az em­berek életkörülményeivel is. Ezek egy üzemi munkás megái- i lapításai, amelyek egytől-egyig megszívlelendők. Többet, sokkal- . ta többet kellene törődni az em- i berek életkörülményeivel, és — a | felsőbb szervek figyelmébe ajánl- j juk —, a beruházások során na- [ gyobb összegeket kellene ilyen j célokra fordítani. Csak így érvé­nyesülhet a cél; a falut felemel­ni a város színvonalára. Bognár István Tanévzáró a szekszárdi Babits Mihály általános iskolában Mint a megye általános és középiskoláiban mindenütt, a szék* szárdi Babits Mihály általános iskolában is ünnepélyesen zárták a tanévet vasárnap délelőtt. Módos István igazgató mondott beszédet az egybegyűlt iskolások és szülők előtt. R premizálás rendszere a gyulaji Új Barázda Tsz-ben A gyulaji Uj Barázda Termelő­szövetkezetben már megtörténtek az előkészületek az aratásra. A tagság versenyben végzi a nö­vényápolást, mert úgy határoztak, hogy annak megkezdése előtt vé­geznek a kapálással. A növényápolási munkák vég­zését gyorsította az az egészséges versenyszellem, amely a tsz párt­szervezetének ke;-v‘m®nyezésével indult el, de elősegítette az a munkára ösztönző premizálási rendszer is, amellyel a tsz pre­mizálja a jobb terméseredménye­ket elérő tagokat. A tsz-nek 442 hold kukorica vetésterülete van és miután az egyes határrészek talajminősége különbözik, az át­lagterméseket is ennek figyelem­Az iskolaév végén Zsivajgó gyermekektől volt han gos vasárnap a szekszárdi utca. Ünneplőbe öltözött gyerekek, szü­leik kíséretében, lepték el előbb az iskolát, majd a korzót, a cuk­rászdákat. S kinek-kinek kimére­tett a süteményből és fagylaltból érdemei szerint. (Bár kétlem, hogy valóságos érdemei szerint, hiszen szép számmal ültek ott olyan gyermekek is, akiknek némi „kívánnivalót” hagyott maga után bizonyítványuk.) Vasárnap tartották meg az álta­lános iskolákban az évzáró ünnep­ségeket és utána kiosztották min­den tanulónak a bizonyítványt. Az év munkája méretett meg ezen a napon és nyerte el jutal­mát a szorgalom, az igyekezet és kapott büntetés^ a lustaság, a nemtanulás. Külön öröm, hogy alig-alig, csak elvétve lehetett szo­morú, vagy éppenséggel síró gyer­meket látni, annál több szemében csillogott az öröm, annál több in­dult azzal a büszke tudattal a cukrászda felé, hogy ezen a na­pon aztán „szabad a vásár”, mél­tóképpen honorálják majd a szü­lők az évközi buzgalmat. Egy jelenet felejthetetlen ma­rad. Hogy éppen negatív példa? Tudjuk be annak, hogy a pozitív jelenségeket természetesebbnél: találjuk, s csak az a meglepő, ami ellenkezik az általánossal. Szülők társaságában sétál néhány gyé­rnek. Egyik díszes papírlapot visz kezében. Bizonyság arról, hogy dicséretet kapott egész évi jó munkájáért. Mellette egy másik sír. A síró kislányt így vigasztal­ja az anyja: — Ne sírj kislányom. Mi az a papírlap? Attól te még okos, jó kislány vagy, csak a tanító harag­szik rád. Ez a negatív példa. Mindössze ezzel az eggyel találkoztam a szék szárdi utcán. S nagyon szégyelltem magam az édesanya helyett. Az eredmény általában jónak mondható. Dicséri ez a pedagógu­sokat, a szülőket, de mindenek­előtt a tanulókat, hiszen az ő be­csületes, szorgalmas munkájuk fekszik a jó eredményekben. A középiskolában érettségizők között a bukottak számát az egyik kezünkön meg tudnánk számolni (még sok is lenne rá az ujjunk), ünnepeljünk tehát nyu­godt szívvel, de nem elbizakodott­sággal, hiszen két hónap múlva következik az újabb iskolaév azok­nak, akik még nem végeztek, s következik a munka azoknak, akik már elhagyták az iskolapadot, de nem tanultak tovább. S igazi di­cséretet majd csak akkor érde­melnek, ha ott is ugyanúgy meg­állják a helyüket, mint a tanulás­ban. ügy lesz? Reméljük. Ui bevételével tervezték. A jól termő Berek-dűlőben 19, a gyengébb ta­lajú kistavai dűlőben 11 métermá- zsa kukoricatermést terveznek má jusi morzsoltra átszámítva. A kapások vetésterületét egyénekre felosztották és amennyiben az egyes területekre előírt átlagter­méseket túlteljesítik, a túlteljesí­tett mennyiség 50 százalékát kap­ják meg a tagok prémiumként, "mégpedig 20 százalékát természet­ben, 30 százalékát pedig kész­pénzben. Hasonlóképpen premizlják a burgonyát is. A szerződéses nö­vényeknél, mint például a cukor­répánál és a magfogásra termelt növényeknél, a többlettermés érté kének 50 százalékát kapják kész­pénzben. Az állattenyésztőknek is aprólé­kosan kidolgozták a premizálás rendszerét, Eszerint az idei évben 2799 liter tej elérését tervezték tehenenként. Az állatgondozók között, amennyiben túlteljesítik a tervet, ennek 50 százalékát — li­terenként 2.20 forintot — kapnák prémiumként. Az állatszaporulat után állatonként 10 forintot kap az az állatgondozó, aki a szapo­rulati tervet túlteljesíti. Attól az állatgondozótól pedig, aki a ter­vet nem teljesíti, visszatérítésként 10 forintot tartanak vissza. A gyulaji Uj Barázda Termelő- szövetkezet premizálási rendszere nagy hozzáértéssel és alaposság­gal van kidolgozva. Meghatároz­za a növénytermelésben és az ál­lattenyésztésben elérhető tervszá­mokat, a takarmányosok és szál­lítási brjgád tagjainak premizálási módszerét, s ezzel a tsz valameny- nyi tagját anyagilag is érdekeltté teszik a tervek túlteljesítésében. A premizálási rendszerben nagysze­rűen érvényesül az igazságosság elve. ami rendkívül fontos, mert ös7^ '”«ő hatással van a többter­melésres Bizonyítványosztás Mi van a kis könyvben? Vasárnapi oromuk — hétfői panaszok Vasárnap igazán rászolgált az időjárás a dicséretre; végre volt egy olyan vasárnap, amikor ki­ki kedvére strandolhatott, kirán­dulhatott. Bizonyára jól érezték magukat a harkányi IBUSZ-kirándulás résztvevői, hiszen a szekszárdiak éjjel egy óra körül érkeztek haza, üres szatyrokkal, demizsonokkal. Hasonlóan jól érezték magukat azok is, akik »bérletet« váltottak az állami gazdaságnak a városi kultúrház kertjében felállított borkóstolója előtt. Jégbehűtve ihatták a bánáti rizlinget, a ka­dart. Amennyire jól sikerült a va­sárnap, annyira panaszos volt a hitfő. Egynéhányon panaszkod­tak a túlontúl sikerült napozás miatt, mert reggel sajgó háttal,' karral ébredtek. Volt, aki amiatt panaszkodott, hogy a Csörgére nem indítottak buszjáratot, és gyalog kellett meg tennie a nagy melegben az utat. Hasztalan próbáltam az illetőt vigasztalni, hogy bizonyára le­adott néhány kilót, ami termeté­nek csak előnyére vált. — Hagyja csak... — válaszolt. — A gyaloglás inkább még na­gyobb étvágyat csinált. Sokkal többet ettem, mint egyébként. Ezért kérjük az AKÖV-öt, hogy a legközelebbi vasárnapon, amennyiben szép lesz az idő, in­dítsanak autóbuszokat a Csörgé­re — már csak a kövér emberek­re való tekintettel is. Ä

Next

/
Thumbnails
Contents