Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-21 / 145. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG I960, június 21, Lengyelországi útijegyzetek (8) Sztálinvárosi hengerészek Nowa Hutában Ahogy a Wojewódzka széles betonján magunk mögött hagyjuk Krakkó Grzegórzki kerületét, mintha a mi Sztálinvárosunk felé közelednénk. Szemben hatalmas gyárkémények, gyárépületek, kohók tűnnek fel, balra pedig új épületeivel, nyílegyenes utcasoraival maga a város. Valóban, lengyel „testvére” Sztálinváros- nak Nowa Huta. Mondhatni, ikertestvérek. „Születésük” időpontja csaknem teljesen megegyezik •— mindkettő az idén tíz éves —, jellegük is azonos, a különbség legfeljebb annyi, hogy Nowa Huta nem önálló város, hanem Krakkó egyik — mégpedig legnagyobb — kerülete, jelenleg százezer lakossal. Mire teljesen elkészül, másfélszer ennyi lesz a lakosság száma. No és különbség az is, hogy mind a „város”, mind a vasmű — a Lenin Kohászati Kombinát — két és fél, háromszor akkora, mint Sztálinváros, illetve a Dunai Vasmű. Tizenkét esztendővel ezelőtt, 1948-ban született meg a párt- és kormányhatározat a szocializmust építő Lengyelország új kohászati bázisának felépítéséről, melynek helyéül ezt a Krakkótól pár kilométerre északkeletre fekvő területet jelölték ki. 1949-ben már megkezdték a felvonulási épületek, lakótelep építését, 1950 áprilisában pedig az első építőbrigádok elkezdtek dolgozni a vasmű építésénél. Ma már három nagykohó működik —• kettő közülük 1033, a harmadik 1300 köbméteres (a Dunai Vasmű két nagykohója 700, illetve 800 köbméteres), a negyediknek az építését tavaly kezdték meg, ez 1700 köbméteres lesz. A Nowa Huta-i nagykohók a legmodernebb és legnagyobb ilyen berendezések Lengyelországban. Működik a kokszolóüzem, amelynek termelése nemcsak az itteni szükségletet fedezi, hanem jelentékeny mennyiségű kohókokszot exportálnak Csehszlovákiába is. A nyolc Martin-kemence egymillió-ötszázezer tonna acélt termel, többet, mint a háború előtti Lengyelország egész acélipara. A kétszáz megawattos erőmű látja el árammal a kombinátot, de termeléséből jut az országos hálózatnak is. Belföldi felhasználásra és exportra termel a sa- mottgyár, a tavaly üzembehelyezett cementgyár pedig az idén már egymillió tonna cementet termel. A hengermű termelése jelenleg 1 500 000 tonna évente, de öt év múlva ez két és félmillió tonnára emelkedik. Sztálinvárosiakat kerestem a hengerműben. A testvérvárosi kapcsolat Nowa Huta és Sztálinváros között ugyanis nemcsak egyszerű „rokoni” viszony, hanem gyakoriak a tapasztalatcsere látogatások. Most az idősebb — inkább a nagyobbra nőtt — testvér úgy segít, hogy hat hétig látja Sok magyar turistacsoport utazik repülőgéppel A turistáik, a kirándulók is haladnak a korral, szívesen utaznak külföldre — repülőgépen. Júniusban összesen 42 repülőjáratot indít a MALÉV a Tátrába, Pop- rádra és júliusban további ötvenkét járat indul a szép csehszlovák üdülőheilyre. Repülőn, ebben az esztendőben az első magyar turistacsoport június 25-én indul el. IL-18-as és tL-14-es magyar gépek repülnek Gdanskba is (Len. gyelorszóg) és visznek kilenc turistacsoportot, egy-egy csoportban száznyolc kirándulót. Naponta indul turistákkal Moszkvába magyar gép, és az Aeroflottal együtt, működve hét ízben szállítanak, egyenként hatvan főnyi csoportot Szocsiba. Nagy élménynek ígérkezik a magyar kirándulók számára a Budapest—Leningrád— Moszkva—Budapest közötti légiót is, amelyen tizenegy csoport vesz részt, s amelyet MALÉV, illetve Aeroflot-gépekkel bonyolítanak le, vendégül azt a huszonöt sztálinvárosi hengerészt, akik a júliusban meginduló sztálinvárosi me- leghengerdében fognak dolgozni különböző beosztásokban. Miközben járjuk a meleghengermű hatalmas csarnokát — több mint egy kilométer hosszú —, kicsit félve megyek át a hengersor feletti hídon, amikor alattam futnak a vörösen izzó, többtonnás tömbök, a sztálinvárosiak után érdeklődöm. Kiderül, hogy nem a legjobbkor jöttem, ök ugyanis a második műszakban dolgoznak (nemcsak nézelődni jöttek ide hat hétre, hanem mindegyiküknek megvan a rendes beosztása). De hiába keresnénk őket a szállásukon, mert legtöbbjük itt van az üzemben. Csak éppen nem beosztási helyén. Járnak mindenfele, minél több tapasztalattal akarnak hazamenni. Végül előkerül a csoport vezetője, Silye Imre mérnök és Mészáros Zoltán technikus. Fiatalember mindkettő. Silye Imre szovjet egyetemen tanulta a kohómérnök szakmát, utána Zaporozsje-ben dolgozott két évig. az ottani kohászati kombinátban. Mészáros Zoltán az ózdi üzemből került a Dunai Vasműhöz. Silye elvtárs aztán szakszerű „előadást” tart a hengerműről, A sztálinvárosi meleghengermű ugyanilyen lesz, mint a Nowa Huta-i, csak kisebb teljesítőképességű, illetve itt nem építenek előnyújtót, csak egy fél-folytatólagos lemezsor lesz. Jelenleg itthon csak régi rendszerű hengersorok működnek, amelyekkel 8— 10 méter hosszú lemezt lehet hengerelni, ezzel viszont 200— 250—300 métereset is. A hulladék csak 5—8 százalék, szemben a régi hengersorok 25—40 százalékos hulladékával. A sztálinvárosi hengersor kapacitása mintegy tízszerese lesz a jelenleg működő hengersorokénak» Számomra a legmeglepőbb az, hogy alig látni embert a hatalmas csarnokban. Mint Mészáros elvtárs tájékoztat, az egész hengersort hat hengerész kezeli egy technikus irányításával. A csarnok falán lévő nagy, kivilágított világtérképre mutatnak: Nowa Huta a világ minden tájára exportál hengerelt árut Kínától Brazíliáig, Argentínától Indiáig, Egyiptomtól Izlandiig, Angliától a Szovjetunióig. Keveset tudunk időzni a hideg- hengerműnél, ahol több, egyáll- ványos hideghengersoron nyújtják 750-ről 2—3 kilométer hosz- szúra a »beetetett« szalagot, megnézzük az ötállványos folytatólagos hideg-lemezsort, ahol kéttized- milliméter vékony szalagot is tudnak készíteni. — Lehet párszáz lóerős ez a motor — jegyzem meg az egyiknél. Silye elvtárs elmosolyodik. — Három és félezer lóerős motor hajtja a hengersort. Az előnyújtónál két darab, egyenként ötezer lovas motor dolgozik. De nem ez a legfontosabb, hanem az a sok műszer, automatikai berendezés, ami lehetővé teszi, hogy ez a néhány ember »parancsoljon« a sok lóerőnek. Nékem még lenne időm, de a sztálinvárosiak sietnek. Pár nap van vissza a hazautazásig, addig még újabb és újabb dolgokat kell megnézniük, tanulmányozniok. — Mind a huszonötén egy-egy több pontból álló, külön »feladattervet« kaptak. így például Silye elv- társ — aki üzemvezető lesz a sztálinvárosi hengerműben — a hengergazdálkodásról, előkészítésről. hengercseréről, az állvány szereléséről, hűtésről készít írásos beszámolót a műszaki könyvtár részére. Mészáros elvtárs még a hidegsoron akarja tanulmányoz ni a hengerek csiszolását. ‘ Búcsúzunk, de azzal, hogy viszontlátásra júliusbán, a Dunai Vasmű meleg-hengersorának avatásán. ^ Jantner János cdbjÁndlkbőít... ... a bátaszéki főutcán olvasható az egyik üzletajtó fölött a felírás. Nemrég nyílt. Forgalma a vártnál jóval nagyobb. — Mit ajándékoznak a bátaszékiek? Nagy Mózesné a babákkal, mackókkal, divatos gyöngyökkel, fényképezőgépekkel, homokozó játékszerekkel, karkötőkkel zsúfolásig megtelt kicsiny üzlet vezetője ad felvilágosítást. —•' Mindenféle ajándékfajtának nagy keletje van, de leginkább a drága árucikkeket veszik. A havi forgalom 30— 70 000 forint között ingadozik. Legtöbbet a magyaros cigarettatartó faragványokból vásárolnak. Ennek as a magyarázata, hogy mostanában sok bátaszéki utazik külföldre és a külföldiek szívesen veszik, ha népies fa- ragványokkal kedveskednek nekik. — Ma mit adott el? — Reggel eladtam két karórát. Egy órával ezelőtt homokozó játékot vásárolt az egyik mama a fiacskájának. Mielőtt ön belépett volna távozott az üzletből egy fiú, aki karkötőt vett ajándékba a menyasszonyának. — Szeret az ajándékboltban dolgozni? — Igen. Az ajándékot vásárló vevők nagy részéről jókedv sugárzik. Rosszkedvű ember alig lép az üzletbe. Mindenki örül, ha ajándékot vásárolhat. ~-h— Egy pártonkívüli aktíva Három termelőszövetkezeti asz- szonnyal beszéltem Györkönyön. Ifjú Brunn János felől érdeklődtem tőlük. Mindegyik asszonytól megkérdeztem, hogy párttag-e ifjú Brunn János. Igennel válaszoltak: »Egészen biztos, hogy kommunista, — mondta akivel legutoljára beszéltem, — nálánál jobban senki nem éli bele magát a szövetkezeti életbe. Valóságos élő lelkiismerete a termelőszövetkezetnek«. Végül is egy párttagra bukkantam, aki felvilágosított afelől, hogy ifjú Brunn János, az Uj Élet Termelőszövetkezet brigád- vezetője nem tagja a pártnak, hanem ahogy megjegyezte; »pártonkívüli elvtárs«. Miért beszélnek róla elismeréssel? Mi az oka annak, hogy szeretik és kommunistának tartják? A Irány emberrel beszéltem Györkönyön, mindegyiktől ezekre a kérdésekre vártam a választ. Ifjú Brunn Jánossal nem tudtam beszélni. Füvet kaszált a györkönyi réten. Brigádvezetői teendőit ezekben a lázas, munkával töltött nyári napokban reggel és este látja el, nappal fizikai munkát végez. Az alváson kívül minden perce a szövetkezeté. A nagydorogi gépállomás főagro- nórnusa, akivel a termelőszövetkezet irodáján találkoztam, röviden két szóval jellemezte: elnyű- hetetlen ember. Hat év óta tanácstag, egy évvel ezelőtt lett brigádvezető! Soha senki előtt nem titkolta, hogy egy úton jár a kommunistákkal. Szóval és tettel egyaránt megpecsételte együttérzését a györkönyiek előtt. Amikor ötvenhatban részeg huligánok rátámadtak a helyi oroszszakos tanárra, ifj. Brunn János közbelépett! Ahhoz is volt ereje, hogy a nehéz percekben bátorítsa a csüggedőket a párttagok között. Népszerű ember! Népszerűségét szorgalmának, határozott magatartásának, igazságosságának, becsületességének köszönheti. Nagy szavak helyett tettek sorozatával bizonyítja nap mint nap, hogy lelkes híve a szocializmusnak. Szövetkezeti falvainkban egyre több hozzá hasonló emberrel találkozhatunk. Falusi pártszervezeteinket folyton szélesedő pártonkívüli elvtársakból álló gyűrű öleli körül. Szövetkezeti parasztok ezreiben érlelődik, tudatosul a szocialista gondolkodás- mód. A határban végbement forradalmi változásokat az eggyé- olvadt parcellákat követi az emberi fejekben végbemenő világnézeti változás. Széttört a kis parcella korlátja, kitágult a látóhatár. A szövetkezeti parasztot ma már többet foglalkoztatja a közösség sorsa, mint egyéni helyzete» mert tudatában van annak, hogyha a kollektíva gazdagodik, akkor az egyén gyarapodása is biztosítva van. Három évvel ezelőtt, amikor Györkönyben jártam legtöbben kartársnak szólítottak! Ma az elvtárs szót használj á k a györkönyi parasztok! Kicsinynek látszó változás és 1 mégis sokat mond. Ma nagyobb a közvetlenség! Szorosabbak a kapcsolatok! Egységesebb a cél! Senki nem néz görbe szemmel a városból jött emberre! Város és falu egy úton jár! Nem tudtam beszélni Gyjirkö- nyön Ifjú Brunn Jánossal, de amit hallottam róla, jóleső érzés- * sei töltött el! A kartotékok szerint nem tartozik a párttagok sorába, de a györkönyiek úgy tartják »nyilván«, mint elvtársat, akire bátran támaszkodhatnak. A hozzá hasonlók ezreinek hűsége fényesen bizonyítja, hogy a magyar falvakban gyökeret vert a szocializmus, s a párt ereje le- győzhetetlenné vált! ti- X.----------------- J M odigliani, — ahogy a kispolgár elképzeli A gyanút keltő félhomályból egy kétes alak bontakozik ki, végigtántorog az utcán, aztán eltűnik. De a következő képen ismét elénk bukkan, ezúttal egy csapszékben nyakalja a bort, olyan iramban, mintha valami nemzetközi borverseny első díját akarná megnyerni. A kép ismét változik, az iszákos fiatalember most egy nő lakásán tántorog, s természetesen iszik. A nő kilétét soha nem tudjuk meg, nem is fontos. A részeg ellenben megpofozza a gyanús nőt, aminek ez felettébb örül. Egyébként ez a fiatalember folyton részeg, verekszik, mindenkivel gorombáskodik, s a végén azt akarják elhitetni a gyanútlan néeővel, hogy ez a részeg azonos Amadeo Modiglianival, a tragikus sorsú festővel. A film, a Montparnasse 19 rossz film, a francia és az olasz giccs összefogásának szomorú példája. De túl ezen, veszedelmes is, mert a kispolgárt arról győzi meg, hogy igaza volt, amikor a művészeket léha, gonosz, sőt fél-hülye lényeknek képzelte el, akik csak inni, verekedni tudnak s akiknek egy szavát sem lehet elhinni. „Aj, de megható” — hallottam az ellágyult nézők szakavatott véleményét az előadás után, s a filmen ábrázolt Modigliani sorsa talán megható is lehet, amennyiben szívünkre vesszük egy idült alkoholista tragédiáját. De a művészet nem azonos, nem is lehet so ha azonos a megbízhatatlansággal, az idült alkoholizmussal, amint a legképtelenebb hazugság az a kispolgári romantika, amely egyen- lőségi jelet tesz a lángész és az őrült közé, mintha elmebetegnek kellene lenni ahhoz, hogy valaki a gondolat teljes koncentrációjára 1 legyen képes. Emlékeznek Karinthy mulatságos történetére a vidéki atyafiróls aki megnézi Az ember tragédiá-* ját, s amikor megtudja, hogy Madách két évig írta művét, megkönnyebbülten sóhajt fel: Ja, ha valakinek ennyi ideje van ilyesmire, úgy könnyű..: A Modigliani-film nézői joggal állapíthatják meg: ja, ha valaki ennyi szeszt iszik, úgy könnyű, mert lám a művészet egyenlő az alkoholizmussal» Csak ebből egy szó sem igaz» Ez a hamis és tudatlan szemlélet tett Csokonaiból és Petőfiből afféle részeges csavargókat, jóllehet mindketten koruk legműveltebbjei voltak, s ráadásul Petőfi kifejezetten antialkoholista volt! S az ilyen hazug filmek terjesztik a művész megbízhatatlanságába, emberi alacsonyrendűségébe vetett balhitet. A szegény Modigliani esetében pedig ugyanúgy nem igaz, mint Petőfi, vagy Csokonai esetében. A XX. század egyik kiemelkedő mestere volt, akinek értékét és jelentőségét most kezdik felmérni. Jean Cocteau, egy most megjelent Modigliani-album előszavában úgy hódol előtte, ahogy csak a legnagyobbak előtt szokás. A lelkek mélyébe látó művész volt, s varázslatos könnyedséggel ábrázolta a valóságot, mindenekelőtt az embert. Rengeteg rajzot készített, szinte pillanatok alatt, néhány vonással, de rajzait nem adta el soha, írja Cocteau, hanem fejedelmi mozdulattal ajándékozta barátainak, „Sokat ivott is, olvassuk Cocteau szép írásában, de soha nem borult a rá a züllöttség árnya.” Viszont a hamis romantika rendszerint vonzóbb, mint a va- 1 lóság, s meghatódni is könnyebb, mint behatolni a művészet igazi mélységeibe, (cs)
