Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-18 / 116. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. május 18. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata ' (Folytatás az 1. oldalról.) hivatalos ülésének tekinti és azon az eleve elfogadott kérdé­sek (leszerelés, Berlin, stb.) lesz­nek a vita tárgyai. Ha Hruscsov részt vesz ezen az értekezleten, ezt az amerikai elnök annak mi­nősíti, hogy — visszavonta felté­teleit. A sajtóház folyosóin megdöb­benéssel fogadták az amerikai nyilatkozatot, amely ismét azt bi­zonyította, hogy a Gatesek Amerikája görcsö­sen ragaszkodik álláspontjá­hoz és a közvélemény elítélő Moszkva (MTI): Kedden vala­mennyi szovjet központi lap első oldalán közli N. Sz. Hruscsov pá­rizsi nyilatkozatának szövegét. A lapok párizsi tudósításaikban elemzik, miért került sor erre a nyilatkozatra, ismertetik, hogyan fogadta a világ közvéleménye Hruscsov szavait. A Pravda fejlécében közvetle­nül a lap címe mellett, vastagbe­tűs szedéssel közli: a Moszkvá­ban, Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Rigában, Sztálingrád­ban és más városokban tegnap megtartott népes gyűléseken és összejöveteleken a szovjet embe­rek egységesen helyeselték a szov­jet kormányfő párizsi nyilatkoza­tának szövegét. Nyikita Szergejevics Hruscsov- val együtt a szovjet emberek szi­lárdan és határozottan kijelentik: A csúcstalálkozót az Amerikai Egyesült Államok reakciós körei torpedózták meg, az amerikai katonai repülőgépek nek a Szovjetunió felett vég­zett provokációs repüléseivel. A szégyen és a felelősség hárul­jon ezért azokra, akik gonosztevő politikát hirdettek a Szovjetunió­val szemben. A Pravda párizsi tudósítói J. Francev, G. Ratiani és V. Nyek- raszov hangsúlyozzák: a találko­zót megelőző időszakban végre­hajtott provokációkat előre meg­fontoltan hajtották végre, azzal a céllal, hogy megrontsák a normá­lis államközi viszonyt, bonyolít­sák a nemzetközi feszültséget, s megtorpedózzák a csúcsértekezle­tet. A lényeget tekintve, a Szovjet­uniót megfosztották annak lehe­tőségétől, hogy részt vegyen a ta­nácskozásokon, mert csak egyenlő alapokon, egyen­lő feltételekkel vehetünk azon részt, írják a tudósítók. Mindenféle tár­gyaláshoz a résztvevők megegye­zési készségére van szükség. Az USA kormányánál azonban nincs meg ez a készség. Bebizonyítot­ta ezt mind tevékenységével, mind pedig azokkal a nyilatkozataival, amelyeket a katonai repülőgépek a Szovjetunió és más szocialista országok légterében történő be­hatolásával kapcsolatban tett. A szovjetunió, híven a lenini külpolitika elveihez, a különbö­ző társadalmi és politikai rend­szerű országok békés egymás mel­lett élése mellett foglal állást — írja a Pravda. — Mi következe­tesen megvalósítjuk a békés egy­más mellett élés politikáját. Ah­hoz, azonban, hogy ez politikai valósággá, államközi kapcsolatok mindennapi gyakorlatává váljék, arra van szükség, hogy az impe­rialisták lemondjanak a Szovjet­unió ellen irányuló zsiványpoliti- káj ükről. A találkozóhoz vezető út to­vábbra is nyitva áll. Most az Egye sült Államok kormányának kell megtennie a magáét. így értékeli a tényeket minden józanul gon­dolkodó ember Párizsban. A szov­jet politika lényegének kiforgatá­sára irányuló kísérletek nem za­varják meg a közvéleményt — állapítja meg a Pravda. A cikk így fejeződik be: Sok nyugati ember számára kü­lönösen tanulságos volt a mai nap: hozzásegítette őket, hogy jobban megértsék, merre található a tar­tós és megbízható békéhez veze­tő út, ki akadályozza meg az em­beriséget, hogy ezen az úton ha­ladjon. Az Izvesztyija tudósítói — Zi­állásfoglalása ellenére sem hajlandó megtagadni a légi banditizmust, nem akarja fe­lelősségre vonni a kémkedésért felelőseket. Hruscsov — akit kirándulására valóságos újságíró-karaván kí­sért el: nyugati rádióállomások, hírügynökségek gépkocsijai kö­vették árnyékként a szovjet kor­mányfőt és kíséretét — azzal vá­laszolt, hogy ilyen körülmények között nem vesz részt a délután 3 órára egybehívott értekezleten. A szovjet kormányfő a déli órákban visszatért Párizsba és a Szovjetunió nagykövetségére haj­kov és Kraminov — értékelésük­ben rámutatnak: az amerikai agresszív körök, amelyek féltek a feszültség enyhülésétől, minden tőlük telhetőt megtettek a csúcsta­lálkozó felrobbantására. A Szovjetunió azt várta, hogy Washington elítéli ezt a provoká­ciós politikát, intézkedéseket fo­ganatosít, hogy csökkenjen a fe­szültség, amely az agresszív kö­rök szovjetellenes tevékenysége következtében alakult ki. A leg­utóbbi napig ezt várta a világ minden népe, de hiába. A lap bírálja Eisenhower ame­rikai elnöknek az esti órákban közzétett nyilatkozatát. Az elnök nem ítélte el az USA katonai kö­reinek agresszív cselekedeteit — állapítják meg a lap tudósítói. — Ismét megmutatta, hogy nem akar normális és egészséges kör­nyezetben, egyenlő alapokon tár­gyalni. A Trud tudósítói, Kotov, Kuz- nyecov és Grigorjev rámutatnak: A szovjet kormány és feje a csúcstalálkozó előkészületei során igen nagy türelmet tanúsítottak. Az utolsó pillanatig várt arra, hogy a washingtoni államférfiak kijózanodjanak. „N. Sz. Hruscsov tegnap de Gaulle-lal és Macmil- lan-nal folytatott kétoldalú meg­beszélésein felvetette, hogy a ta­lálkozó sikere érdekében az ameri kai kormánynak le kell mondaV nia az agresszív tevékenység hit­szegő politikájáról, a békevágy» gyal folytatott képmutató játék­ról. Az öntelt amerikai politiku­sok azonban nem vették tekintet­be ezt a jogos figyelmeztetést” — mutatnak rá a tudósítók, majd hangsúlyozzák, az amerikai po­litika agresszív irányzata olyan nemzetközi helyzetet teremtett, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a csúcstalálkozót, a döntés­re érett nemzetközi kérdések megvitatását. Párizs: (MTI) Kedden reggel még a világvárosi forgalom zaját is túlharsogták a lapok főcímei. »Lehetetlen tárgyalni, ha az Egyesült Államok nem ítéli el ha­táraink megsértését-« — idézi Hruscsovot főcímében az Huma- nité. —« Hruscsov azt követeli az amerikaiaktól, hogy ne repülje­nek többé szovjet terület fölé és ismerjék be, hogy agressziót kö­vettek el« — írja a Figaro — »Macmillan és de Gaulle megpró­bálkozik a közvetítéssel“ — közli a Combat. A Times angol hidegvérrel a ti­zedik oldalon kéthasábos címmel közli: Mr. Hruscsov a konferen­cia elhalasztását javasolja. — Az Egyesült Államokat felszólítot- lák, ismerje be, hogy agressziót követett el“ — s a New York He­rald Tribune szomorkás nyolcha­sábos címe: »Veszélyben a csúcs, mert Hruscsov bocsánatkérést kö­vetel az U-2-ért és Eisenhower megtagadja ezt“. A kifejezések nem egészen pontosak. A csúcs- értekezlet meg sem kezdődött s nem az a kérdéses, hogy meg­tartják-e, csupán az, hogy most tartják-e meg. De annyiban fel­tétlenül igaza van a New York Herald Tribune-nak, hogy Eisen­hower kezében van a döntés. Walter Lippmann, a New York Herald Tribune keddi számában »U-2 Párizsban« címmel nyíltan beszél erről: A kérdés, amelyen a konferencia megfeneklett, az tatott. Ebéd után a Grenelle ut­cát özönlötte el az újságírók ha­da. Egy rádióállomás folyamatos helyszíni közvetítést adott onnan és igyekezett elsőnek beszámolni arról, amikor elindul Hruscsov gépkocsija. A Chaillot-palotában a szovjet küldöttség konferenciaterme már három óra után megtelt. Száz és száz újságíró várakozott az eset­leges Hruscsov-saj tókonferen­ciára — másfél órai várakozás után közölte a hangosanbeszélő, hogy a sajtókonferenciára most nem kerül sor... A Szovjetunióban hétfőn az es­ti órákban kezdődtek meg a né­pes gyűlések, amelyeken a dolgo­zók megvitatták N. Sz. Hruscsov nyilatkozatát. Az esti és éjszakai műszakok dolgozói gyűléseiken egyöntetűen helyeselték, hogy a szovjet kormány határozot­tan követeli az agresszív po­litikai tevékenység beszünte­tését. A gyűlések felszólalói hangsú­lyozták: a Szovjetunió helyesen járt el, amikor ilyen körülmények között nem hajlandó a tárgyaló- asztal mellé ülni mindaddig, amíg nem biztosítják az agresszív po­litika megszüntetését. A szovjet emberek mélységes felháborodással ítélik el az ameri­kai agresszív körök szovjetelle­nes tevékenységét. Erről nemcsak a gyűlések tanúskodnak, hanem azok a nyílt levelek is, amelyeket a szovjet társadalom különböző rétegeinek képviselői intéztek ame rikai kollégáikhoz. A Lityeratur- naja Gazeta keddi számában több neves szovjet író, köztük Mihail Solohov, Borisz Polevoj, Sztyepan Scsipacsov, Valentin Katajev és mások nyílt levélben fordulnak amerikai kollégáikhoz. Felhívják figyelmüket arra a felelősségre, amely az írókra hárul a jelenlegi nemzetközi helyzetben. A Szov- jetszkaja Kultúrában megjelent a szovjet kulturális élet számos ki­magasló személyiségének hason­ló jellegű nyílt levele. Ezt a le­velet többek között Galina Ulano­va, a viághírű balettművész, Dmit rij Sosztakovics zeneszerző, Szer- gej Jutkevics filmrendező, Kiril Kondrasin karmester és mások ír­ták alá. A szovjet kulturális éhet vezető személyiségei felhívják amerikai kollégáikat: tegyenek meg mindent azért, hogy a két ország között baráti kapcsolatok alakuljanak ki, hogy a hideghá­borús tevékenységet egyszer s mindenkorra megszüntessék. U-2 repülése, pontosabban az az álláspont, amelyet az elnök és kormánya ezzel, kapcsolatban el­foglalt. Amikor a gépeket meg­fogták, Hruscsov úr kitárta az aj­tókat Eisenhowernek, hogy dip­lomatikus kiutat találjon saját zsákutcájából. A diplomatikus válasz az lett volna, ha Eisenho­wer nem szól semmit, vagy meg­ígéri, hogy az egész ügyet meg­felelően kivizsgálják. Eisenhower azonban ehelyett azt mondta, hogy ő a felelős a dologért. Ki­jelentette, hogy ilyen repülések szükségesek és sejttette a világ­gal, hogy ezek a berepülések folytatódnak. Ezzel becsukta az ajtót, amelyet Hruscsov kinyitott számára... Ez végzetes hiba volt. Lehetetlenné tette Hruscsovnak, hogy figyelmen kívül hagyja az ügyet. Ha Hruscsov ezt elfogadja, ezzel kapitulált volna az Egyesült Államok előtt és megadta volna a jogot, hogy megsértse a szov­jet határokat. Ezt pedig a világon egyetlen államférfi sem engedheti meg. Lippmann szerint a kémrepü­lés szarvashiba volt. Eisenhower megkísérelte a visszavonulást, de ez »túl későn történt és valószínű­leg túl kevés is volt«. Lippmann figyelmeztet, ez a politika foko­zatosan elszigetelheti az Egyesüli Államokat szövetségeseitől ó- »semlegesítheti g külföldi p — r.’i- kai támaszpontok nagy részét.«. Az Humanité Pierre Courtade A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a forradalmi munkás-pa­raszt kormánynak a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságával és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nökségével egyetértésben előter­jesztett javaslata alapján Ré­vész Géza honvédelmi minisz­tert — jó munkájának elismeré­se mellett — tisztsége alól fel­mentette, Czinege Lajos tartalékos alezredest kinevezte honvéd al- tábornaggyá és megválasztotta honvédelmi miniszterré. Az Elnöki Tanács Boldóczki János rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet e tisztsége, valamin* a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövetségének vezetésére kapott megbízatása alól felmentette. Révész Gézát rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté kinevezte és megbíz­ta a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének ve­zetésével. CZINEGE LAJOS ÉLETRAJZA Czinege Lajos Karcagon szüle­tett. Apja mezőgazdasági mun­Moszkva (TASZSZ): Vlagyimii I Hvosztov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, a nemzetközi viszonyok történeté­nek kiváló szovjet szakembere kedden cikket írt az Izvesztyijá­ban. Hvosztov hangsúlyozza, hogy nemcsak a szovjet törvények, ha­nem az Egyesült Államokban 1938-ban elfogadott és a polgári repülésről szóló törvény is elis­meri az állam teljes és kizáróla­gos szuverénitását saját légiterc felett. Ez nemcsak nemzetközi jo­gi norma, hanem a belső törvény­kezés általánosan elterjedt elve is. Az általánosan elfogadott jogi normák úgy látszik,, elfogadhatat- lanoknak bizonyultak a hideghá­cikkét közli. Eisenhower kezében tartja az értekezlet sorsát — írja Courtade. — De válasza egyelőre az volt, hogy megpróbálja a ku­darcért a felelősséget Hruscsovra hárítani. Courtade azt írja, hogy de Gaulle elnököt és Macmillan mi­niszterelnököt nagyon meglepte Eisenhower magatartása. Meg­próbálták rendbehozni a dolgot »felejtsük el a múltat« alapon. Ez talán sikerülhetett volna, de csak azzal a feltétellel, ha a múltat ténylegesen fel is számolják — ír­ja a cikkíró. — Végül is hideg fej­jel vizsgálva az eseményeket, Eisenhower néhány hónap múlva nem lesz több, mint egy nyuga­lomba vonult tábornok, és ha pártja, a köztársasági párt elvesz­ti az elnökválasztásokat, akkor az London: (MTI) Az angol lapok bőven foglalkoznak a csúcstalál­kozó lehetőségével és a konferen­cia válságos fejleményeiért az amerikai kormányra hárítják a felelősséget. A Daily Herald írja: »Átkozott az amerikai hírszerző szolgálat őrültsége átkozott és ostobaság, amellyel az Egyesült Államok kormánya a történtek után az ügyet kezelte!« A Daily Telegraph ezeket írja: — Az Egyesült Államok mind­eddig igazolni, sőt megerősíteni látszott a Szovjetunió területére való behatolás politikáját. Ez igazán nem hagyott más válasz­tást Hruscsovnak, minthogy fél­reérthetetlenül ennek a politiká­nak a visszavonását követelje. — Minden más eljárással tűrhetet­len tekintélyveszteséget szenve­dett volna. Az amerikaiak ebben az ügyben tisztességtelenül visel­kedtek és az a k'*í:'lrt'"'k, hogy tisztességesnek akarnak mutat­kás volt. 36 éves. Már 12 éves korában dolgozott, mint mezőgaz­dasági cseléd, majd kovács mes­terséget tanult. 20 éves korában kapcsolódott be a munkásmozga­lomba. 1945 óta tagja a pártnak. A felszabadulás után ő szervez­te meg a karcagi ifjúságot. 1946- ban a karcagi rendezőgárda pa­rancsnoka. 1947-től 1951-ig kü­lönböző pártfunkciókat töltött be. 1951-től 1954-ig hadseregben szol­gált alezredesi rangban, közben katonai politikai akadémián ta­nult. 1954-től mint a párt Központi Bizottsága adminisztratív osztá­lyának vezetője a fegyveres tes­tületek elvi, szervezeti és sze­mélyi kérdéseivel foglalkozott. 1956 októberében részt vett az ellenforradalom fegyveres leveré­sében. Helytállásáért az Elnöki Tanács 1957-ben a Munka Vörös Zászló érdemrendjével tüntette ki. 1957 óta a Szolnok megyei párt- bizottság titkára. 1958-ban Szolnok megyében or­szággyűlési képviselővé válasz­tották. ború híveinek, állapítja meg Vla­gyimir Hvosztov. Most szeretné­nek felesleges teherként a tenger­be dobálni minden jogi és erköl­csi elvet. A cikkíró felhívja a figyelmet az amerikai külügyminisztérium­nak arra a nyilatkozatára, amely­ben törvényesnek minősítette a kémtevékenységet. A szovjet dolgozók az elfogott kém szigorú megbüntetését vár­ják, írja Hvosztov. Megvetéssel elítélik gazdáit, akik ilyen szé­gyenletes útra indították ügynö­küket, nemcsak kémkedés céljá­ból, hanem azért is, hogy bűnös módon meghiúsítsák a nemzetkö­zi helyzet javítására, a béke meg­szilárdítására irányuló erőfeszíté­seket. irányító apparátus összetétele Washingtonban teljesen megvál­tozik, beleértve a titkosszolgála­tot is. A Chaillot-palotában és párizsi politikai körökben különbözőkép­pen kommentálják az eseménye­ket, de teljesen egységesek abban a meggyőződésben, hogy a kon­ferenciák esetleges elnapolása csak diplomáciai nehézségeket, s elsősorban az Egyesült Államok számára belpolitikai nehézsége­ket okoz, de a nemzetközi hely­zetet egyáltalán nem teszi feszül­tebbé. »Tárgyalni kényszerűség, amelyet az erőviszonyok szabnak meg és ezek nem változtak, ha csak az új szovjet űrhajó nem tolta el őket még inkább a Szov­jetunió javára« — mondják jó­zan nyugati újságíró-körökben. kozni, a vádlottak padjára ültette és valószínűleg megalázta őket. A Daily Mail szerint Hruscsov játszi könnyedséggel mért csa­pást az Egyesült Államokra a kémrepülés ügyében Miért vetet­te fel az ügyet ismét Párizsban? Az egyetlen magyarázat erre: Herter nyilatkozatát úgy lehet értelmezni, hogy folytatni szán­dékoznak a kémrepüléseket a Szovjetunió fölött. Senki sem véd­heti az amerikaiak viselkedését ebben az ügyben. Amerika osto­ba és hazug volt és Hruscsovnak juttatta a diadalt. A Daily Mail New York-i tu­dósítója rámutat: az átlagember New Yorkban azt mondja, »Eisen­hower minden idők legnépszerűt­lenebb elnöke. Miért nem küldte el legalább a golfütőit cipelő szolgáját, vagy más valakit a hadügyminisztériumba, hogy fi­gyelmeztesse a tábornokokat, ne okozzanak kihívást a csúcsérte» kéziét előestéjén?« fl szovjet sajtó Hruscsov nyilatkozatáról, a szovjet közvélemény állásfoglalásáról A párizsi események sajtóvisszhangja Szovjet nemzetközi jogász cikke az amerikai kémrepülőgép ügyéről Angol lapok az amerikai kormány felelősségéről

Next

/
Thumbnails
Contents