Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-12 / 111. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1DG0. május 12. Dunántúl középiskolásai nagy lelkesedéssel készülnek a Helikoni Ünnepségekre : Nagyszerű kulturális eseményre készül Keszthely városa: a Vajda 'János Általános Gimnázium és a Nagyváthy János Mezőgazdasági Technikum KISZ alapszervezetei a Művelődésügyi Minisztérium­inál és a KISZ KB Egyetemi és Középiskolai Osztályával egyet­értésben az idén is megrendezi az elmúlt évben nagy sikert aratott Helikoni Ünnepségeket.- Mintegy 70 dunántúli középis­kolának kb. kétezer tanulója sze­repel aZ: ünnepségeken. Majdnem S0 szavaló versenyez, hogy melyi­kük tudja legszebben szavakba önteni nagy költőink mondaniva­lóját. A szólóénekesek, — szám szerint 55-en — olyan dalokat ad­nak elő. amelyek kifejezik népi demokráciánk fejlődését, dolgozó népünk békevágyát. Huszonöt énekkar, tizenöt zenekar szólal­tatja meg a klasszikus zeneiroda­lom és a munkásmozgalom nem­zetközi dalkincsét. Népitánc-csri­portok színes előadásokon mutat­ják be letűnt népi hagyományok megőrzött emlékét, vagy művé­szeink új kreációit. Már 50 szerző küldte el pályaművét. Ezek a ver­sek és tanulmányok — bár csak futólag nézhettük ót — azt a gyö­keres változást tükrözik, amely népünk életében a felszabadulás­sal vette kezdetét, s népi demok­ratikus rendszerünkben megvaló­sult. Jóleső érzéssel közölhetjük, hogy a beküldött képzőművészeti alkotások is a pályázók jó téma- választásáról tanúskodnak. Ábrá­zolásuk középpontjában a mun­kásember áll. Az élet anyjának, a munka lendületének szépsége ragadta magával az ifjú alkotókat, amikor például építkezést ábrá­zolnak, vagy a hansági KlSZ-tá- borról festenek képet. Sok alkotá­son látszik még bizonyos kezdet­legesség. de az sem lehetetlen, hogy nem egy nagy realista mű­vész fejlődik ki a helikoni ver­senyzőkből. Az elmúlt Helikoni Ünnepsé­j gekhez viszonyítva nagy jelentő- 1 ségű egy új versenyszám: az iparművészet és technika beindí­tása. A rendezőbizottság ezzel azt akarja látni, milyen fejlődést ér­tek el bizonyos középiskolák a munkára nevelés területén. Fi­gyelemre méltó iparművészeti ás technikai tárgyak érkeztek. Fa­faragások. hímzések, néni díszí­tőművészeti gyűjtemények vár­nak kiállításra a Balátoni Múze­umban. Hasznos célokat szolgáló alkotások is jelzik egy-egy du­nántúli középiskola fejlett poli­technikai oktatását. Nagv ielentőségűek ezek az ün­nepségek, mert emelik a kulturá­lis színvonalat, munkára, tanulás­ra, önálló alkotásokra ösztönzik a középiskolás ifjúságot. Nagy je­lentőségűek azért is mert nagyban hozzájárulnak tanulóink szocia­lista világnézetének kialakításá­hoz, hiszen olyan alkotók műveit tanulják, hallják, akik a mi bol­dog, szocialista társadalmunkról álmodoztak, harcoltak, vagy har­colnak. A két középiskola KISZ- szervezete kezdeményezésének nagy jelentőséget kölcsönöz az a körülmény is. hogy az 1960. évi Helikon Ünnepségek egyben a középiskolánként megrendezésre kerülő Felszabadulási Kulturális Szemle dunántúli döntőiéként is szerepel. (Baranyai János) I négy évi munka tapasztalatairól, a lövi feladatairól tanácskozik ma a KPVDSZ küldöttértekezlete Hatvan éves jubileumát ünnep­li a Kereskedelmi, Pénzügyi, és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezete. 1900. november negye­dikén alakult meg a Kereskedel­mi Alkalmazottak Szakegylete, s annak utódja a KPVDSZ végzi a szakszervezet tagságának érdekvé­delmét, segíti hazánkban a szocia­lizmus építését. A hatvan éves jubileum, az egyre fejlődő szocialista hazánk győzelmei jegyében tartják ma Tolna megye kereskedelmi pénz­ügyi és vendéglátóipari dolgozói­nak szakszervezeti küldöttei ta­nácskozásukat. Négy évvel ezelőtt tartottak küldöttgyűlést a szakszervezet me gyei tagjai és most adnak számot a négy év eredményeiről, a hibák ról és határoznak a feladatokról. 4500 szakszervezeti tag 150 kül­döttje tanácskozik ma Szekszár- dón. A hat járási székhely, a me­gye községei kereskedelmi dolgo­zóinak problémáiról tanácskoz­nak. A szakszervezet az elmúlt négy év alatt jelentős segítséget nyúj­tott a szocializmus építésében, A különböző szakmák dolgozói hoz­zájárultak területükön, hogy el­lássák a dolgozókat megfelelő mennyiségű és minőségű áruval, segítették a pénzügyi dolgozók különösen a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek megszilárdítá­sát. * Megmentettek a fagykártól a szedresiek tizenöt hold fűszerpaprikát, 10 hold dohányt, 5 hold paradicsomot és csemegepaprikát Hatvan holdon kertészednek idén a szedresi Petőfi Tsz-ben. Még a fagy előtt kipalántáztak kertjükbe 15 hold fűszerpaprikát, 5 hold paradicsomot és csemege- gepaprikát, ezenkívül 10 hold do­hányt is. Az éjszakai fagyok nagy kárt tehettek volna a kiültetett palántákban, azonban a szedresi­ek állandó ügyeletet tartottak, ködgyertyákat gyújtottak és ez­zel megakadályozták a fagykáro­kat. A kertészetben most tovább fo­lyik a munka, jelenleg 10 hold fűszerpaprika kiültetését végzik. A szakszervezetek előtt álló feladatokat az elmúlt négy évben sikeresen oldották meg Tolna me­gyében. Jelentős eredményeket értek el a törvényesség betartá­sában, biztosították a szakszerve­zeti tagság kulturális igényeinek kielégítését, nagy szerepet játszott a szakszervezet abban, hogy a kongresszusi verseny sikerrel zá­rult, hogy a felszabadulási mun­kaverseny még a kongresszusi versenynél is eredményesebb volt. A szakszervezet javaslatára, húsz földművesszövetkezeti dolgo zót tüntettek ki kiváló dolgozó jelvénnyel, két megyei vállalat a kiváló vállalat címet kapta meg. A kongresszusi verseny idején, csak a földművesszövetkezetek 4 és félmillió forint megtakarítást értek el. A megye vállalatai jelen, tősen' túlteljesítették terveiket és csaknem kétmillió forint nyere­ségrészesedést fizettek a dolgozók nak. A KPVDSZ mai tanácskozásán, számot vetnek arról is, mit tett a szakszervezet annak érdekében, hogy fő feladatukat, a dolgozók érdekvédelmét hogyan látták el. A szakszervezet vezetői az elmúlt négy évben számos alkalommal bizonyították be. hogy a dolgozók érdekét a törvényesség figyelem- bevételével megvédik. A szakszer­vezet segítségével közel húsz jog­talanul elbocsátott dolgozót állí­tott vissza a Területi Egyeztető Bizottság munkájába. Legtöbb községben biztosították a boltok­ban, a különböző vendéglátóipari egységekben a dolgozók munkavé­delmét; a szakszervezet közben­járására számos alkalommal bér­vitákban adtak igazat a dolgozók­nak. Hazánkban különösen 1959-ben országos jelentőségű mozgalommá vált a tsz-ek fejlődése és megszi­lárdítása. A szakszervezet tagsága úgy is mint népnevelő és úgy is mint aktív segítő részt vett ebben a nagy munkában. A pénzügyi vállalatok dolgozói számos alka­lommal keresték fel az új tsz-eket, hogy betanítsák az ott dolgozókat az ügyvitelre, tervezési és egyéb adminisztrációs munkában nyúj­tottak segítséget. Amikor a négy év munkáját vitatja meg ma a KPVDSZ kül­döttértekezletén, szólni kell a szakszervezet előtt álló feladatok, ról is. A 4500 tagot számláló szak- szervezet tagságának a jövőben még nagyobbak lesznek feladatai, gazdagodik, gyarapodik az ország, a lakosság igénye egyre nő és ezt kielégíteni, elsősorban új felada­ta a szakszervezet tagságának, hogy kulturált módon biztosítsa a megfelelő mennyiségű és választé­kú árubőséget, a legkeresettebb cikkekből is juttassák el a szük­séges mennyiséget a kis falusi bolttól kezdve a nagy áruházakig. Tovább a megkezdett úton. Ez a szakszervezet előtti feladat egy mondatba sűrítve. És ez alatt ér­tendő az — főleg az —, hogy to­vább a párt által javasolt úton, a dolgozó nép életszínvonalának, szociális és kulturális ellátottsá­gának állandó és rendszeres eme­léséért. Bankok és boltok dolgozói ta­nácskoznak ma a hogyan tovább- ról, a küldöttértekezlet a szak- szervezeti tagság véleményét mond ja ma el a 4 év tapasztalatairól, nagyszerű utunk feladatai megoldásának módjáról, az új le­hetőségek felhasználásával. A ve­zetés színvonalának további eme­lésével, a dolgozók, a szakszerve­zeti tagság véleményének figye­lembevételével a KPVDSZ tagsá­ga képes a nagy feladatok megol­dására. — P — Vőaiizá az át az ideqenliqiétól hazáig ízelítő az idegenlégió hétköznapjaiból Ólomlábakon járt az idő, kínos lassúsággal múltak a napok a mascara-i pokolban. Hány ember dőlt ki a nyolc hónap alatt? Egy jó szakaszra való. Nem sokkal kevesebb szökés közben eltűnt,. vagy „hősi halott” vált belőle. — Ennél már a pokol se lehet rosszabb. Ami ezután következik, legyen az bármi, megváltás Mascara-hoz képest. Ezzel búcsúztak Nagy József és társai a kiképzőtábortól. S ahogy kiléptek a kapun, legtöb­ben még vissza se néztek. Örök emléket hagyott bennük ez a nyolc hónap. A test, amire kor­bács sújtott, amit az altisztek rú­gása ért, vagy a tűző nap égetett sebesre, előbb-utóbb begyógyul, de itt törték össze ezeknek a fia­taloknak a lelkét, amiről elfeled­kezni még évek, évtizedek múl­tán se lehet. Nem lehet rosszabb a pokol sem? Az igazi pokol még csak ezután következett. A jelen eset­ben a Tebessa, majd a Bir-el- Ater nevet viseli, mert Nagy Jó­zsef éppen ezeken a helyeken is­merkedett meg a légióval, mos1 már nem kiképzés során, hanem a mindennapi gyakorlat, a harc, a francia kultúra terjesztése köz­ben. Persze a többi városokban, községekben, vidékeken is ha­sonló a helyzet, kinek-kinek meg­tenni a maga poklát az algériai sivatag. Bir-el-Ater. Erődítmény a siva­tagban. Kővár az égető napsü­tésben, izzó homoktenger köze­pén. Perzsel a nap, szikrázik a levegő, a légionáriusok csak cso­portosan merik elhagyni az erő­döt, mert a gyűlölet is szikrázik az arabok körében. A látvány szörnyű, amely az alig néhány napja itt tartózkodó Nagy Jóskáékat fogadja. Egy lé­gionista tisztet hoz be a járőr. Beretvaéles késsel vágták át a torkát, csak a nyakcsigolyák tart­ják a testen a véres fejet. Az erődítmény udvarán fektetik le, s máris felharsan a kürt: — Riadó! — Megint riadó. Az ezred büntető expedícióvá, vagy inkább hóhérbandává alakul át. Pár perc múlva jaj kiáltásoktól hangos a közeli város, ártatlan emberek, férfiak, nők, gyermekek esnek áldozatul az esztelen vé­rengzésnek. Másnap nem büntetni vezény­lik ki őket, hanem nagyobb fel­kelő csapat közeledtét jelzik a megfigyelő készülékek. Az erőd­ben a légió az úr, a környéket már a felkelők tartják ellenőrzé­sük alatt. Az autók kigördülnek a laktanya kapuján és néhány perc múlva csattognak a puska­lövések. S a felkelők jól céloz­nak modern amerikai Thompson puskáikkal. Nagy Jóska így biz­tatja mellette fekvő barátját: — Csak nem félni, mert aki fél, annak vége. Pedig milyen rettenetesen fél ő maga is. Hazagondol, fiatalsá­gára, s megint arra, mint nap­jában annyiszor: miért kellett neki beállnia az idegenlégióba? Az idegenlégióba, ebbe a szörnyű hadseregbe? De ki válaszolna er­re, legfeljebb a csattogó puskák és géppisztolyok. S azoknak sza­va a halál ígéretét kínálja az ál­dozatoknak és leendő áldozatok­nak. A csata, első csatája. Végiggon­dolja az elmúlt napokat és hete­ket. A bélyegekre gondol, amit eddig összegyűjtött. Ö azzal szó­rakozik szabadidejében. Nagyon sokan kutyákat vesznek és azo­kat idomítják. Olvasnivaló ritkán akad. Párizsból érkezik néha-né­ha csomag kalandregényekkel, érzelgős szerelmes regényekkel tele. De az is nagyon kevés. Hi­hetetlen árat fizetnek egy-egy szerencsésnek, aki valamilyen módon könyvhöz jut, csak olvas­ni adja azt kölcsön. Mert az una­lom a legrosszabb. Olyankor rá­szakad a gond az emberekre, megelevenedik a múlt és látni engedi magát a jövő. Gondolkod­ni nem szabad, mert aki sokat gondolkodik, az megőrül, mint a múltkorában az a svéd gyerek, aki letépte magáról a ruhát és puszta kézzel rohant a kapuőr­ségnek. Siettek eltemetni, mert a hőségben gyorsan bomlik a hulla és a mérhetetlen sok légy meg­fertőzné az egész ezredet. Fél, hogy az arabok kezébe kerül. Igaz. azok csak az altisz­teket bántják, meg a tiszteket, de már arra is volt példa, hogy köz­legényt lőttek agyon, amikor éj­szaka igyekezett az erőd felé. S vele ugyan miért tennének kivé­telt? Ha meg harcban fogják el. vajon ismernek-e irgalmat? Levelekre gondol, amelyeket elküldött, s levelekre, amelyeket soha nem kapott meg. Mi lehet most otthon? Aztán eszébe jut, amire taní­tották. Mert tanítják is a légio­nistákat. Gyűlölje az arabokat, akik gyilkosok, rablók, megölik az idegeneket. Tanultak a légió dicsőségéről, megtanították tör­ténetére. Hogyan is van? „Az idegenlégió, a légion ét- rangére 1830-ban alakult minden nemzetbéli menekültekből... számtalanszor kitüntette magát a harcokban .. . Algériában hal • latlan nagy érdemeket szerzett és nagy szolgálatokat tett Francia- országnak ...” Dicsőség? Mit ér a dicsőség, ha itt kell elpusztulni? Mert szörnyű a halál otthon is, de százszorosán szörnyű itt idegenben. S érde­mes-e élni? Amikor a napi apró örömöket is csak úgy lopják ma­guknak. Ha már kibírhatatlan a hőség, titokban leeregetik egy­mást az erőd nyolc méter mély kútjába és ott fürdenek annak amúgy is ihatatlan vizében. így jutnak néha egy kis hűsöléshez. A nők? Kik jutnak a légionis­táknak? Az alja. Az a bordély­ház, amit a parancsnokság tart fenn, s micsoda nőkkel. De nem is csoda, ki az, aki már arra kényszerül, hogy a légionistákat lássa estéről estére vendégül? Bir-el-Ater a pokol. Vagy ta­lán a poklok pokla. A fényképre gondol, amit még Sidi-bel-Ab- bes-ban készítettek róla. Hogyan feszített a díszruhában az erőd kapuja előtt. Ha ma látná vala­ki, talán rá sem ismerne. Vasárnap a misén, mert min­den vasárnap háröm felekezet részére tartanak istentiszteletet, nagy gondot fordítva arra, hogy részt is vegyenek azon a légio­nisták, a pap a könyörületesség- ről prédikált, de nem mulasztot­ta el utána tenni, hogy azzal szemben nincs könyörület, aki fellázad a francia uralom ellen. S istennek tetsző cselekedet irta­ni az arab lázadókat. Mert az idegenlégiónak azt a megtisztelő feladatot szánta isten, hogy ter­jessze a kultúrát'' és civilizációt. Hát még ebbe se kell beleőrüi- ni? Az ütközetnek vége. Nagy Jós­ka jószerint el sé sütötte a pus­káját. Most csodálkozva néz vé­gig magán. Megint életben ma­radt. Meddig? Meddig tart még az élet? Holnap? . . . holnapután éri a halált hozó golyó, amit té­vedhetetlen pontossággal lőnek ki a Thompson fegyverekből? A halottakat eltemetik, a sebe­sülteket autók szállítják el. ők pedig bevánszorognak az erdőbe. Pihenésre nincs sok idő, mert né­hány óra múlva parancsot kap a szakasz, amelybe Nagy József is tartozik. Egy törzsőrmester szólítja őket: — Vételezzenek fel a raktárból ásókat és köteleket. Azután sora­kozó az udvaron, az autó mellett. Ki-ki egy ásót vett magához, egy köteg kötelet pedig feldobtak az autóra. Közben odajött . egy hadnagy is és intett: — Felülni! Azt hitték megint munkába vi. szik őket. mert a légionista sza­bad idejében dolgozik. Panasz­kodni nem mertek, mert köztük volt a törzsőrmester is, csak ma­gukban dohogtak: „Megint mun­ka, egy percre sincs megállás.” Az autó kigördül a rajjal a bin. el-ater-i erőd kapuján. Ki az éj- szakába. Következő riportunk: Razzia légionista niósUv*

Next

/
Thumbnails
Contents