Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-10 / 109. szám

I960, május 10. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Visszajött a Pesten végzett mérnök Dunaföldvárra SZŐKE. VÉKONYARCÜ fiatal­ember, barna svájci sapkában, zippzáras zakóban sürgölődik az épülő üzemrész sok gépe között... Tőle kérdezik a munkások, ha nem tudják melyik gépet hova ál­lítsák és ő ad szakszerű magya­rázatot az újságírónak is arról, hogy az új üzemrész hogyan, s mint fog dolgozni, elsorolja a gyártási technológiát. Szeleczki Sándor gyakorló éves mérnök 1959-ben végzett az egyetemen s ha letelik a gyakorló év gépész - mérnök lesz... Dunaföldvárról in­dult el és ide a kendergyárba tért vissza a géplakatos tanulóból lett mérnök... — Amikor befejeztem iskolai tanulmányaimat Pestre menteni szakmát tanulni. Mindig szeret­tem a gépeket, motorokat és gép­lakatos szakmát választottam. A GANZ-Villany iparitanuló inté­zetben tanultam két évig a gép­lakatos szakmát. Akkor javasol­tak a gyáriak továbbtanulásra. Ök biztattak, hogy menjek egye temre. ’rcv^k mérnök... A Megyei Könyvtár író—olvasó találkozói keretében ünnepi ese­mény volt vasárnap Szabó Pál, kétszeres Kossuth-díjas legnépsze­rűbb és legolvasottabb íróink egyikének találkozása Tolna me­gyei olvasóival. Szabó Pál hosszú utat tett meg első könyvétől, az Emberektől, legutóbbi műveiig, de mindvégig hű maradt a nép­hez, amelyből jött s amelynek ügyét ma is, 68 évét meghazudto­ló frisseséggel, fáradhatatlanság­gal szolgálja. Könyvei az olvasói; százezreinek kezében fordultak meg, nemcsak itthon, hanem szer­te a világban is, s bár egyike leg- magyarabb íróinknak, könyveit úgyszólván valamennyi euró­pai nyelvre lefordították. A ma­gyar parasztság. a magyar nép sorsának jobbrafordulásáárt küz­dött, ez a feladat formálta látás­módját, ez a cél vezette több év­tizedes írói pályáján, s ez a né­pet féltő gond és felelősség tette irodalmunk egyik legkiválóbbjá- vá. Tolna megyei útján egy nap alatt három helyen, Alsónánán, Szekszárdon és Pincehelyen talál­kozott olvasóival, beszélt mun­kásságáról, életéről, nehéz küz­delmeiről és arról, hogy most, a szocializmus építése idején mi­lyen fokozott felelősség hárul mindnyájunkra, elsősorban az író­ra, akinek nemcsak ábrázolnia kell saját korát, hanem segítenie is kell a fejlődést, meggyorsítani a haladást. Alsónánán egyszerű paraszt­emberek vették közre s kértek az otthon őrzött Szabó Pál-könyveik be dedikációját. Szekszárdon a SÄNDOR EGYETEMRE MENT. Előnye volt a többi évfolyambeli társainál az, hogy már ismerte a vasas szakmát, és határtalan szor­galma, gyorsan fogó esze hamar az elsők közé emelte az egyete­men... Tanult nappal és késő es te is. Ritkán járt szórakozni. Ész­re sem vette az idő múlását és már utolsó éves volt. És eljött az idő, búcsút mondott az egyetem­nek... Amikor 1959 kora tavaszán ha­zajött szabadságra, hogy pihen­jen a nagy vizsgák előtt, megtud­ta, hogy a kendergyár mérnököt keres, aki majd az épülő új poz- dorjalemez-üzem vezetője lesz... Szeleczki Sándor megnézte a gyárat. Mert üzemnek hívják, de gyár lesz, felismerte ő a lehe­tőséget. hogy itt sokat lehet majd tanulni, új szakma, az országban csak három ilyen gyár van és ez a dunafölrivári lesz a legnagyobb. — Visszajövök, ha végeztem az egyetemen — mondta a gyáriak­nak. Közgazdasági Technikum több száz diákja fogadta kitörő lelke­sedéssel az iskola tágas előcsarno­kában. A szekszárdi diákoknak arról beszélt, milyen volt a régi élet, amit a mai fiatalok csak könyvek bői ismernek már. hogyap éltek a biharugrai szegényparasztok. — Bitang élet volt, — beszélt a diákoknak — úgy éreztem, ki kell ordítani a világba fájdal­munkat. így lettem íróvá. Hatalmas taps fogadja Szabó Pál megindult szavait s megindul a kérdések áradata: hogyan ké­szül egy regény, mennyi benne a valóságos elem, élő alakról min­tázta-e figuráit s Szabó Pál tü­relemmel beszél, szavait derűs történetek tarkítják. A Közgazda- sági Technikumban rendezett iro­dalmi délután nyilván a késő esti órákig* tartana, ha nem kellene Pincehelyre sietni, ahol a műve­lődési ház zsúfolásig megtelt né­zőtere várja Szabó Pált. Előbb ó beszél írói munkásságáról, amely számára mindenkor az emberi tisztességet, becsületet jelentette, azután újabb kérdések hangza­nak el, S Szabó Pál válaszol, sor­ra minden kérdésre, még akkor is,. amikor már véget ért az iro­dalmi est s a csinosan berende­zett könyvtár olvasószobájában beszélgettünk. Késő este van már, amikor Sza­bó Pál búcsút vesz a lelkes pin­cehelyi olvasóktól, akiknek ez a rövid találkozó is elegendő volt. hogy egy életre szívükbe zárják. Ezért búcsúztak tőle így:amielőb bi viszontlátásra Pali bácsi... Cs. L. VISSZJÖTT, pedig évfolyamtár sai Pesten maradtak. Csak néhá- nyan választották a vidéket, az aktív mérnöki munkát, az íróasz­tal helyett. — Miért határoztam így? — adja vissza a kérdést — szeretem az újat, és itt sok új alkotásra van lehetőség, bár jóformán még kísérleti jellegű az üzem, de né­hány érdekes elképzelésem már van a munka gépesítésére. Első feladatom lesz kikísérletezni, hogy a pozdorjaterítést a gép végezze, emberi munka helyett. Aztán meg majd a többi feladat üzemközben jön. Majd a munka közben jön meg az étvágy — mondja moso­lyogva... És nemcsak a gépek, az új üzemrész berendezéseinek isme­rője és szeretője, hanem az em­bereké is. Két hete választották KISZ-titkórnak és ez a bizalom jele, a tervei — tovább tanulnak a művezetők technikumban az ő se­gítségével, felélénkítik a kultúr- és sportmunkát a gyárban stb — szépek és a gyár munkásaival együtt valósítják meg... HUSZONHÉT ÉVES Szeleczki Sándor gyakor’óévcs mérnök, din lomája egy idős les2 az épülő új üzemmel. Itt vidéken, távol, de mégis közel a fővároshoz találta meg elképzeléseinek megvalósu­lását, a tanulást, a gyakorlatot, az emberekkel való törődést. $Z8r»s*#?«!T5! járt motorosok A közelmúltban két súlyos köz­úti baleset volt. Dolák Béla pári lakos a KP 33-49 rendszámú sa­ját motorkerékpárjával nagylcó- nyi határában haladt a köves- útón.. Előzés közben nekihajtott a VB 06-57 rendszámú vontató­nak, amelyet Gál Sándor veze­tett és amely a tamási gépállomás tulajdona. A baleset során Dolák Béla olyan súlyos sérülést szen­vedett, hogy a helyszínen meg­halt. A motoron mintegy 3000 fo­rint értékű kár keletkezett. Az ügyben folyik az eljárás. Az ed­digi megállapítások szerint a von tató szabályosan haladt, így an­nak vezetőjét nem terheli fele­lősség. Vatta István Németkér, Hard- pusztai lakos május 9-én fél 1 órakor ittas állapotban vezette a KP 24-53 rendszámú, saját tulaj­donát képező motorkerékpárt Németkér községben. Nekihaj­tott a vele szemben jövő kivilágí­tott lovaskocsinak, amely Wolf Ferenc paksi lakos tulajdona volt. Vatta Istvánnak eltörött a bal lába és a kórházba szállították. A motoron mintegy ezer forint ér­tékű kár keletkezett, az ügyben folyik az eljárás. Szabó Pál, kétszeres Kossuth-díias író a Tolna megyei olvasók között Anyák napján a kórházban MEGSZOKOTT KÉP. Fehér kórházi vaságyak, boldog ma­mákkal. Boldogok, mert túlju­tottak a szenvedésen, arcukon az anyaság megdicsőülése ra­gyog. Ahogy az újszülöttek ha­sonlítanak egymáshoz, valahogy a mamáknak is van egy közös vonásuk. Valamennyien boldo­gok. Büszkék a saját gyerme­kükre, s közben dicsérgetik egymás gyermekét. — Hány kiló? — Kire hasonlít? — Van-e elég teje? — Az enyém 3,20 kilogramm súllyal született. — Az én kislányom mindig ökölbe szorítja kezét. Figyelje meg, spórolós lesz — mondja a másik. — Akkor az apjára hasonlít, mert tudják az én férjem na­gyon megbecsüli a keresetét — ■meséli. A közös élet családias közvetlenséget alakít ki a kór­teremben. MINDENKINEK VAN vala­mi mesélni valója. Csak egy mama nem vesz részt a beszél­getésben. Mindenki tudja, hogy miért nem. Félt a látogatástól, férje egy szép erős kisfiút várt. Megvan ugyan a kívánság, van kisfiú, ha nem is nagyon erős, de az ágyacskában ott van mel­lette egy ugyanolyan gyen­gécske kislány is. A fiatalasz- szony ikreknek adott életet. Közeleg a látogatási idő. Előt­te a mamák között nagy izga­lom támadt. Egyik a haját igaz­gatja, a másik pár csepp kölnit hint magára. És amikor az óra a látogatási idő kezdetét, az öt órát jelzi, jönnek a látogatók, a férjek, rokonok, jó ismerősök. Virágokkal, befőttes üvegekkel, sütemény csomagokkal megra­kodva. Felhalmozódik az aján­dék az éjjeliszekrények üveg­lapján. A FIATAL MAMÁK most már a saját környezetükkel, lá­togatóikkal vannak elfoglalva, s alig győzik a választ adni a kérdezősködöknek. — Nehéz volt? — A, dehogy. Sokkal köny- nyebb volt, mint gondoltam. A főorvos úr is folyton bátoritott, hogy ne féljek, mert fájdalom­mentesen vezeti le a szülést — meséli az egyik fiatalasszony, az ágy körül álló látogatóknak. Senki, csak a közvetlen szom­szédok vették észre, hogy a szótlan fiatalasszonynak is megérkezett a látogatója, a fér­je. — Hogy vagy? — kérdezi — darabosan, s ügyetlenkedő be- cézéssel végigsimítja asszonya homlokát. — Most már jobban vagyok és a kicsinyek is jól vannak — mondja gyorsan. A kicsinyek... Csak nem ik­rek születtek. — De igen, egy kisfiú és egy kislány. — Hát erre nem számítot­tunk, de fő az egészség és ha ez megvan, m.a; ' zzak felnevelőd­nek a többivel. Prantner József elvtárs képviselői beszámolója Szekszárdon Vasárnap délelőtt 10 óra tájban népes csoportok igyekeztek Szek­szárdon a volt megyeházára, hogy meghallgassák Prantner József elvtársnak, megyénk országgyűlé­si képviselőjének beszámolóját. A munkásokkal, dolgozó parasztok­kal és értelmiségiekkel megtöl­tött nagyteremben Kaposi István, a városi népfront-bizottság elnö­ke megnyitó szavai után Prant­ner József elvtárs kezdte meg képviselői és megyei tanácstagi beszámolóját. Beszéde első részében megem­lékezett a második világháború befejezésének 15. évfordulójáról, méltatva a győzelem kivívásában oroszlánrészt vállaló hős szovjet nép küzdelmét. Ebből kiindulva ismertette a nemzetközi helyzet alakulását napjainkig. Részletesen magyarázta, tények­kel alátámasztva, hogy a nemzet­közi erőviszonyok mennyire meg­változtak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok követke­zetes békepolitikája nyomán a béketábor javára. Nincs ma egyet­len olyan nemzetközi probléma — mint a leszerelés, a német kérdés, az atomfegyverek eltiltásáért fo­lyó harc —, amelyben ne a Szov­jetunió lenne a kezdeményező Ez hallatlanul növeli a szovjet nép és vezetői tekintélyét, s ezt a ka­pitalista országok vezetői is kény_ telenek elismerni, békére vágyó népeik nyomására. — A nemzetközi helyzetet ille­tően — mondotta többek közt — bizakodva tekinthetünk a jövőbe, mert nemcsak az igazság, hanem az erő is a mi oldalunkon áll. A továbbiakban belpolitikánk egyes kérdéseiről beszélt, ame­lyek érintik közvetlenül a me­gyei problémáinkat is. Hazánk fejlődéséről főként a, párt és a kormány 1956. óta folytatott poli­tikájának tükrében szőtt. — Őszintébb lett azóta hazánkban a légkör, s ez egyre nagyobb köve­telményeket is ró a nép képvise­lőire— mondotta. Ezután ismertette, hogy ez az őszintébb légkör megyénkben milyen eredményeket hozott a termelésben. Megyénk ipara például az el­ső negyedévben 15 százalék­kal termelt többet, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban, s 4—5 százalékkal töb­bet a tervezettnél. Ugyanaz vonatkozik a mezőgazdaságra is. A termelőszövetkezeti mozga­lom fejlődésének számadatait so­rolva, példákon keresztül mutat­ta be, hogy a nagyüzemesítés világfolyamat, történelmi szük­ségszerűség. Ez folyik az Egyesült Államokban, ahol a 10 holdon aluliak csak mintegy fél százalé­kát teszik ki a földdel rendelke­ző parasztoknak. Ez folyik Nyu- gat-Németországban is. De mind­két helyen a kisparasztok tönkre­tétele útján. Érdekes volt egy összehasonlítása. Nyugat-Német- országban ugyanis a gépesített nagybirtokok kialakítását a hang. zatos »családi birtok« néven pró­bálják megoldani. De a hozzá vezető út? A 10 holdon aluliak­nak megemelik az adójukat, vi­szont a 25 holdon felüliekét le­szállítják, sőt hitelt is nyújtanak nekik. Azt már nem kell monda­ni sem, hogy ebből fel tudják vá­sárolni a tökrementek földjeit. Mit jelentene az ilyen »családi birtok« kialakítása például Szek­szárdon, ahol 75 százalékban öt holdon aluliak a gazdálkodók: néhány földbirtokost és a föld­jüktől megfosztott kisparasztok tömegét. De mivel a gépesített nagy­üzem nálunk is parancsoló szük­ségszerűség, a tsz-ek útja járható út. Csak nálunk másként megy a nagyüzemek kialakítása. Nem a dolgozó parasztok tönkretételével, hanem fel­emelésével, a szocializmus út­ján. A dolgozó parasztok ná­lunk önként összefognak, gé­pesítik a nagy gazdaságokat s többet termelnek. így több jut az ország népének is. A megye túlnyomó többségében ez már megvan, hiszen Szekszárd városon kívül kilenc község nem lett még termelőszövetkezeti köz- ség. — Nincs már messze az az idő, amikor megyénk minden községe, benne Szekszárd is, a dolgo­zó parasztok egyetértésével szö­vetkezeti községgé válik. Netn könnyű ez, hiszen a régi, ezer szállal húz vissza, de ahol már megtörtént, ott úgy gondolkod­nak mint ahogy egy pálfai idős bácsi mondotta: ez a föld tartott el bennünket eddig is, pedig nem volt gé­pünk, Most van, könnyebben, többet termelhetünk, még job ban élhetünk. Szekszárdon a szőlő a legna­gyobb gond, de ezt is meg lehet oldani. S számos példát mondott el a szomszédos Bács megyéből* — ahol pedig közel 100 000 hold szőlő van — hogy miként oldották meg művelésüket a termelőszövet­kezetekben. Meggyőző érvekkel mutatott rá, hogy a szekszárdi bor világhírét visszaszerezni, a talajerózió elleni védekezést megoldani, csak a nagyüzemi gazdálko­dás tudja megvalósítani. Lehetőség adódhat — mint ezt az állami gazdaság mutatja — még aszúborok készítésére is. A továbbiakban a városfejlesz­tés eredményeit ismertette, amely hez dicséretes módon hozzájá­rult Szekszárd város népe is. — Itt is meglátni — mondotta —» hogy amit az állam ad, hogyan le­het megduplázni. — Ezután is­mertette, milyen új létesítmények várhatók a második ötéves terv során Szekszárdra. A nagy tapssal fogadott beszá­moló után kérdések hangzottak el, amelyek -'sgválr.s-olása után véget ért a Jól sikerült találkozó a képviselő és választói között. A rossz időjárás ellenére 24 000 ho^al he a mólt héten kukoricával megyénkben A tavaszi mezőgazdasági mun­kák végzéséhez az elmúlt héten nem kedvezett az időjárás. A gyakori esőzések miatt szünetel­tetni kellett a vegyszeres gyom­irtást, nem lehetett folytatni a növényápolást. A kedvezőtlen időjárás ellené­re a kukoricavetés az elmúlt hé­ten is folyt a termelőszövetkeze­ti és egyéni gazdaságokban. Búr a munkát gyakran szakította fél­be az eső, mégis egy hét alatt 24 000 holdat vetettek . be kukori­I cával a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák. A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályának tegnapi jelentése szerint a burgonyaültetés az el­múlt héten befejeződött. A cukor­répa egyelés megkezdődött, noha ezt a munkát is akadályozta ed­dig a rossz idő. A jelentés sze­rint a cukorrépának eddig a 25 százalékát egyelték ki és ameny- nyiben az idő e héten kedvező, úgy a crherréra egyelés nagyjá­ból befejeződik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents