Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-10 / 109. szám
4 TOLVA MEGYEI VEPÜJSAG I960, május 10 Kétszeresen kiváló állattenyésztő A ZSANDÁR VESZEDELMES állat. A hatalmas termetű, három mázsás, hároméves kandisznó tógát vicsorítja az idegen látogatóra és vérben forog a szeme. Kékeli Miskát, a 16 éves kánász bojtárt egyszer úgy megkergette, hogy a fiú majdnem szörnyethalt ijedtében. Nagy Imre bácsi előtt azonban meghunyászkodik a Zsandár, térdre rogyik előtte és alázatosan földre ereszti nagy fejét. Vagy Imre bácsinak óriási tekintélye van előtte. A Hajdúságból Nagyszékelybe szakadt hatvan év körüli, markánsarcú, mokány ember negyvenhét éve kanász. Szolgált a Károlyi gróf Margit-pusztai birtokán, szolgálta Apponyi grófot, Zichy grófot, különböző birtokokon és most a szövetkezeti kollektívát, amint ő mondja katonásan, a dolgozó népet szolgálja. Még hozzá nem is akárhogyan. Nem akárhogyan, mert 11 éves szövetkezeti tagsága óta kétszer tüntették ki a Kiváló Állattenyésztő címmel és kétszer üdült ott, ahol azelőtt még egy grófnak is drága volt a mulatság: Lillafüreden és Mátrafüreden. Azt mond ja Imre bácsi, hogy ezek mellett az üdülők mellett kismiska minden volt grófi gazdájának kastélya. IMRE BÁTYÁNK 12 éves kora óta dolgozik. Tizenketten voltak testvérek, korán meg kellett keresnie a kenyérre valót. Hunyorít az öreg a tavaszi 'verőfényben, kalapját szemébe húzza emlékezik a múltra... Volt ott a Hajdúságban egyik .gróf egyik birtokán egy komisz számadó kanász, néhai Dávid János. Holt emberről jót, vagy semmit — tartja a mondás* de egy dolgot azért el kell mondani, csak tanulságképpen, csak azért, mert nem árt, ha a mai fiatalok is tudják. Néhai Dávid János számadó ka nász kezében gyakran csattogott az ostor.. Aztán csattogott a kanászok hátán is. Egyszer heve- résztek a disznók mellett, s jött a számadó. Nem vették észre. Végigvágott a hátukon, úgy, hogy repedt a bőr és vér serkent. — Miért? — kérdezték Dávidot. — Még beszéltek? — és még egyszer csattant az ostor... VOLT EZ ÍGY IS, meg volt úgy is, hogy hónapokig hiányzott a kenyér mellől a szalonna, csak hagyma és só jutott hozzá, az se bőven a Hajdúságban. Nem jutott nekik szalonna, pedig ők nevelték a messze földön híres magyar sertéseket. Most? Hát most se könnyű az élet, mert eljárt már a fiatalság, a betegség is gyötri. Most lenne jó fiatalnak lenni, legalább negyven évvel fiatalabbnak. Persze azért eléldegél így is, keres 500— 600 munkaegységet egy évben és nyaral Lillafüreden, meg Mátrafüreden és kitüntetik Kiváló Állattenyésztő jelvénnyel, dicséretet írnak munkájáról a vendégek, a környező községiek, meg a városiak is a kis szobában elhelyezett pepita füzetbe, a látogatási naplóba. Imre bácsi 11 éve van tsz-ben, a nagyszékelyi Petőfiben. Volt a felszabadulás előtt egyéni paraszt is. de a kis gazdaságban egy-két disznó tenyésztésével nem találta meg a hivatását. A sok disznó, a falkák, a szép kétmázsás anyakocák, a nagy hárommázsás kandisznók — ezek jelentik a fantáOfjudai munkásházaspár a több mint másfélmillió forintos lotiófőnyeremsny tulajdonosa A lottó több mint hároméves fennállása óta tizén nyolcszor értek el ötös találatot, hétszer az idén négy hónap alatt. Legutóbb, a 19. játékhéten Török Ferenc az Óbudai Textilfestőgyár gépkezelője és felesége az Orion Hőpa- lackgyár munkásnője találta el mind az öt számot. A lottószelvényt, amellyel 1 785 723 forintot nyertek, hétfőn mutatták be a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságon. A szerencsés nyertesek elmondották, hogy három éve rendszeresen lottóznak, heti tíz szelvénnyel és mindig azonos számokat játszanak. Törökék a nyereményből modern családi házat vesznek, a lakást újonnan berendezik, gépesítik és egy Moszkvics személygépkocsit vásárolnak. A nyereményből segítséget nyújtanak édesanyjuknak, nagyszámú rokonságuknak és elvállalják a család gyermekeinek nevelését is. ziát, nem egy-két koszos malac. Megbecsülik-e a munkáját? Úgy megbecsülik, ahogy még sosem be csőitek a kanászt, mert manapság ritka a jó kanász, az ilyen akinek a szíve is a munkában van, nemcsak a keze. Sok kanász. jó kanász otthagyta a szakmát, mivel hogy azelőtt ez nagyon lenézett mesterség volt. UTÁNPÓTLÁST nehéz találni. A fiatalok közül kevesen választják ezt a szép szakmát. Pedig ma már megbecsült ember a sertés- gondozó és aki csinálja ezt a munkát, az meg is tudja szeretni. És ebben van a pénz, a sertéstenyésztésben. Ebből pénzel a tsz. Tehát igen fontos dolog, ezért kellene a nagyszékelyi Petőfiben is szorgalmazni a sertéstenyésztők utánpótlását. Mert az öreg Kovács János bácsi, Imre bácsi segítőtársa is 61 éves már, hamar kiöregszik. Kellemes perceket töltöttem lm re bácsival, a kétszeres, kiváló állattenyésztővel. A látottak, hallottak alapján őszinte meggyőződéssel szaporítottam a dicséretek számát a pepita füzetben: az úgynevezett látogatási könyvben. Meg itt iS.*; (gyenis) Erről Is beszélni kell A kimaradtak jelentkeznek A termelőszövetkezetivé lett falvak közös gazdaságaiban a tavaszi munkák megszervezésére, a közös állomány kialakítására fordítják most a legnagyobb gondot. A falu vezetőinek, a termelőszövetkezetek kommunistáinak munkáját, figyelmét a termelési feladatok kötik most le. így aztán arra nemigen futja sem idejükből, sem erejükből, hogy a nagy családhoz hívják azokat, akik annakidején ilyen, vagy olyan okkal távolmaradtak a szövetkezettől. És mégis egymás után kérik felvételüket tagnak a szövetkezetbe azok, akik eddig máshol vélték megtalálni számításukat. Amióta beindult a tavaszi munka Pálfán 40, Tevelen 86, Tolnán pedig közel 100 kevés földdel, vagy földdel egyáltalán nem rendelkező falubeli jelentkezett a szövetkezetnél. A termelőszövetkezetek közgyűlései — más napirenden lévő ügyek mellett — az új jelentkezők kérelme felett is döntenek. A becsületes, dolgozni szeretőket SZÜNIDEI TERVEK Évek óta hagyomány már, hogy a KISZ-fiatalok, főleg diákok, a nyári szünidő egy részét építőmunkával töltik valamelyik táborban. A Bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági Technikum tanulói közül a tanév befejezése után öt fiú a bogyiszlói táborban vesz részt a gátépítésben. Három leánytanuló a ba- latonboglári leánytáborba megy, kilenc pedig a Dalmandi Állami Gazdaságban dolgozik majd. A KISZ-szervezet vezetőségi tagjai az eddigi tervek szerint a megye határain belül vesznek részt egyhetes táborozáson. * A bátaapáti általános iskola úttörői a nyár folyamán táborozást szerveznek a Balaton mellé. Az elmúlt évben is két hetet a magyar tenger partján, Fonyódli- geten töltöttek táborban, s az idén is oda szándékoznak menni. A táborozás költségeinek fedezésére eddig már összegyűjtöttek 1400 forintot, ezen kívül kétezer forint támogatást kaptak a községi tanácstól is, s egy hetet fognak dolgozni az erdészet csemetekertjében amiért egy-egy diák napi — huszonöt-harminc forintot kdp, amit szintén a táborozás költségeinek fedezésére szánnak. A gyulaji általános iskola úttörői, nagy gondot fordítanak iskolájuk tisztaságára, csinosságára. A tavasz folyamán parkosították az iskola környékét. Virágágyásokat készítettek, gyeptéglával rakták le az udvar egyes részeit. A felső iskolánál pedig kis halastavat létesítettek, s vállalták annak évközbeni rend- bentartását. A tanulók szorgalmasan dolgoztak a fásítás folyamán is. Több mint négyezer facsemetét ültettek el a termelőszövetkezetek földjein. De a tavalyihoz hasonlóan, az idén is, másban is segítséget kívánnak nyújtani a termelőszövetkezeteknek. Az elmúlt évben is, s az idén is cí- merezést végeznek a közös gazdaságokban. szívesen látják a nagy családban hiszen a munkáskézre mindig szükség van. Bizonyság erre hogy a fentebb említett három községben a közelmúltban jelentkezők nevét beírták már a szövetkezeti tagokat nyilvántartó könyvbe. Szívesen fogadják az új jelentkezőket a közös gazdaságokban, noha a korábban készült terveket — a taglétszám növekedése miatt — némileg módosítani kell. De most még nincs késő. Pálfán például az új belépők földterületébe kukoricát vetnek és felemelték a sertéshizlalási tervet, hogy az új belépők munkába állása miatt ne csökkenjék a munkaegységek betervezett értéke. Tevelen — mivel itt az új belépők többsége földnélküli, belterjesebbé teszik a gazdálkodást: több munkaigényes növényt termelnek, több pecsenyecsirkét nevelnek és így tovább. De hasonlóan cselekszenek más közös gazdaságokban is, ahol a kimaradottak most jelentkeznek. Napjainkban — e kevésszer szóba kerülő tényből — könnyű levonni a tanulságot. A télen alakult és területileg, valamint taglétszámmal megnövekedett közös gazdaságokban jól indult a munka. Az összeszántott kispar- cellákat a nagytáblában szépen elmunkálták, a kertészetekben jól fejlődik minden, a közös istállókban gyarapszik a jószágállomány. Egyszóval: ha a munkákban nem lesz fennakadás, az uj szövetkezeti parasztoknak szép jövedelmet ígér a közös gazdaság ebben az esztendőben. Ez pedig önmagáért agitál. Arról győzi meg nap mint nap a kimaradottakat, hogy a nagyüzemi kollektív gazdálkodással szemben a kisparaszti gazdálkodásnak nincs jövője. Ezért keresik a módját, hogy minél előbb a nagy Családhoz tartozónak vallhassák magukat. És mert keresik, meg is találják. Molnár Lászlómé — A bölcs bagoly című báb-* műsort adja elő május 29-én a bonyhádi bábszínház. ^(jő-SAzái az át az ideqentéqiútúl hazáiq Bécsújhelytől Franciaországig A bécsújhelyi lágerben megint verekednek. Három férfi üt egy negyediket. Keszeg, vékony emberke az áldozat, összehúzza magát, visszaütni nem mer, csak arra vigyáz, arcát, fejét ne érjék az ütések, rúgások. Lopott. Meglopta társait. Éhes volt. És a lágerkoszt csak arra elég, hogy csillapítsa valamelyest az éhséget, megszüntetni nem tudja azt. A lopások, verekedések napirenden, árucikk lett minden. Legfőbb valuta a kenyér, mindent kapni azért, még becsületet, tisztességet, ártatlanságot is. Megváltásként jött a hír: csoportosítják az embereket, lehet tovább menni. Az egyes irodák előtt sorban álltak az emberek, ki Franciaországba, ki Olaszországba, mások Kanadába készülődnek. A legtöbbjének mindegy, hogy hová, csak el injien. Nagy Jóska hiába jelentkezett az Olaszországba induló csoportba, betelt a létszám. A tengerentúlra nem akart menni, túl mesz- sze van az hazájától, amelyet hűtlenül elhagyott, s amelybe most ' visszavágyik, különösen mióta részese lett a disszidensek embertelen sorsának. A helyzet napról napra romlott. S egyszercsak Franciaországba toboroztak embereket. Egy percig se tétovázott, odaállt a többiek közé. December 4-én kigördült a vonat a bécsújhelyi pályaudvarról, hogy meg se álljon a messze Nyugat-Franciaországig, ahol a Vienne megyei Chatello- rault városkában várta a magyarokat egy újabb tábor. Ezerkétszáz magyar zsúfolódott itt össze a katonaság őrizete alatt. — Sorakozó! — futott végig egy reggel a kiáltás a táboron. Az emberek az udvaron gyülekeztem Aztán jöttek az egészségügyi katonák, hogy elvégezzék a fertőtlenítést. Mint a marhákat szokás, úgy szórták tele őket DDT porral. — El innen. Ebből elég volt. — Nagy Jóska és számos társa menekülni akart az újabb lágerből. — Gyerünk a bányába, ott legalább lehet keresni. így kerültek Valencienne-be, bányamunkára. A fogadtatás barátságosnak ígérkezett, papok várták őket. De. a pillanatnyi örömet düh váltotta fel, amikor észrevették, hogy a papok nem az isten igéjét akarják hirdetni, hanem olyan fiatalokat keresnek, akik hajlandók kígyót-békát kiabálni elhagyott hazájukra. A becsületesebb je elfordult az ilyenektől, de a sorsuk a becsteleneknek lett jobb. A hathetes vájártanfolyam ideje alatt, amelyre Nagy Jóskát is beosztották, még istenes volt a helyzet, noha a hat hétre kapott 42 ezer frankról hamarosan kiderült, hogy ugyancsak kevés. Ebből nem lehet annyit összerakni, amely futná az útiköltségre hazáig. De még mindig jobb volt, mint amikor rendes munkára osztották be őket. A havi kereset lecsappan 15 ezer frankra. A bánya ugyan nem volt gázos, de sokszor derékig érő vízben dolgoztak. S az embertelen munka után barakklakás várta a fiúkat. A család melegét csak akkor érezték, ha egy-egy francia, vagy évtizedek óta kint élő magyar bányász vendégül látta őket. — Vissza a lágerbe. — Végül is nem maradt más választás előttük. De ez csak elérhetetlen vágy maradt, mert a lágerparancsnok ezzel fogadta őket: — Még mit nem? Nem vagyunk jótékonysági intézmény! Aki élni akar. az dolgozzék. Perpignan, kőbánya a követke ző állomás. Talán itt többet lehet keresni. De itt is csak havi 22 ezerre futotta, s közben olyan nyomorúságosán nehéz volt a munka, hogy a fiatal magyarok nem sokáig bírták. Folyton azon törték a fejüket, hogy továbbállnak, amikor bekerültek egy éjszakai razziába. Köztük volt Nagy Jóska néhány magyar barátja, így a győri Sch. Gyula is. — Hát ti hogy kerültök ide? — mordult rájuk a rendőrtiszt. — Behoztak bennünket. — Miért? Csak úgy senkit se hoznak be. — Nem volt pénzünk. — Az más. Akinek nincs pénze, az csavarog. — Nagy Jóskáék így a rendőrtiszt kioktatásából megtudták, hogy Franciaországban nem aszerint mérik az embert dolgozik-e, becsületes-e, hanem egyetlen a mérce: van-e pénze? Nekik bizony nem sok volt, mert napi tíz órát dolgoztak ugyan a kőbányában, de ettől legfeljebb a tulajdonos milliói növekedtek, az ő vagyonkájuk nem akart szaporodni. így még csak gondolni se mertek arra, hogy hazautazzanak. Elmondták a rendőrtisztnek, hogy másutt szeretnének munkát keresni. — Az csavargás. A csavargást pedig a törvény tiltja. — Hát akkor mit csináljunk, mert ezt nem lehet kibírni. A rendőrtiszt végigmérte őket. aztán kimondta: — Álljatok be az idegenlégióba. Amikor látta a fiúk meglepett arcát, gyorsan hozzátette, rábeszélésképpen: . — Ott majd jó sorotok lesz. öt év a szolgálat, de azalatt meggazdagodhattok. És a nők... majd meglátjátok, micsoda nők vannak ott... Még a vasúti jegyet is megkapjátok egészen Mar- seille-ig. Arra se legyen gondotok. Itt meg előbb-utóbb úgyis a rendőrségi fogdában végzitek. A vasúti jegyet tényleg megkapták és ingyen utazhattak a négyszáz kilométerre lévő kikötővárosig. Marseilleben könnyen ráakadt a négy barát a légiós laktanyára. A kapuban már nem sok idejük maradt az ácsorgásra, nézelődésre, mert rögtön betuszkolták őket. Egy irodában gyorsan aláíratták velük az öt évre szóló szerződést. Ezzel Nagy Jóska és három barátja az idegenlégió katonájává vált. 1957. április 18-án történt. Ezt a dátumot, akármilyen hosszúéletű is legyen, soha nem fogja elfelejteni Nagy Jóska, akinek útja, amit Árpáatetőn kezdett meg, alig néhány hónap alatt a marseillei idegenlégiós laktanyába torkollott. Mindjárt meg is kapta új nevét. Nagy József szekszárd-ságaljai lakos öt esztendőre megszűnt, helyette bekerült a kimutatásba: -.7 117 számú légionista. Következő riportunk: Ki- képzőtábor Sidi-bel Abbcs- ben.
