Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-29 / 126. szám
V R 'Mmétbet N É P M * IMIDIOIAf H (ÍVELÉS KÁLMÁN Egyik rövid írásában elbeszéli, hogy egy öreg szakácsnő, amikor beteg volt, könyvet kért tőle. Mikszáth egyik saját könyvét adta oda, az öregasz- szony azonban néhány sor után, szemrehányó fejcsóválással adta vissza a könyvet, azzal, hogy ilyent ő is tudna írni. »Olyan természetesnek látszott neki az előadásom, hogy nem is tartotta könyvnek, — írja Mikszáth — hanem valami juxnak, hogy talán az ő megtréfálása céljából nyomattam le hamarjában ezt a közönséges bolondságot. Mikszáth hozzáteszi, ez a kritika annyira boldoggá tette, hogy más kritika nem is érdekelte ezután. írásainak varázsa, hasonlít- hatatlan közvetlensége valóban ebben rejlik, már szinte nem is írás, mert az élőszó erejével hat. Nagy mesélő volt, színesen, élvezetesen mondott el régi történeteket, vidám adomákat, s 11. Lajos, a tragikussorsú király, úgy látszik, barátja lehetett a népművészetnek. Legalábbis erről tanúskodnak régi feljegyzések, miszerint udvarába Decsről vitetett szövőasz- szonyt, hogy az aztán asztalterítőkbe, függönyökbe, s bizonyosan habkönnyű ingekbe is, álmodja a sárközi nép művészetét, azokat a csodálatosan szép és könnyed motívumokat, melyek annyira jellemzőek min den ruhadarabra, mely a sárközi szövőasszonyok kezéből kerül ki. De ennél egy fontosabb dolgot is bizonyítanak a feljegyzések. Nevezetesen azt, hogy már ebben az időben — gondolom az 1520-as évek táján kelhetett a király rendelkezése — rendkívül fejlett, virágzó és legalábbis országoshírű lehetett a sárközi népművészet. Hogy mikor kezdődött? Ki tudná azt ma már megmondani? Mikor késztette a szép utáni vágy valamelyik ősünket arra, hogy az egyszerű ruhaanyagot stilizált virágokkal díszítse ? A sárközi népművészet ma is él, elevenen, mindegyre megtartva a régi szépségét és újabb motívumoklcal gazdagítva a századéveseket. A népművészeti és háziipari szövetkezet tömöríti magában a Sárköz népi iparművészeit. 270 asszony és lány dolgozik a szövetkezetben. A sárközi községekben laknak, s rendszeres bedolgozói a szövetkezetnek. Asztalterítőket, párnákat, futókat készítenek, könyvjelzőket, függönyöket; mind megannyi ipar- művészeti remek. S ezek a remekek eljutnak az ország, de most már a világ minden tájára. Ott voltak a sárközi térítők és párnák a brüsszeli kiállításon, de a külkereskedelmi szerveken keresztül eljutottak már‘ Moszkvába, Párizsba. Becsbe, sőt a messzi Ceylonba is. Az az írásaiban is arra törekedett, hogy ezt az eleven hangot, ezt az emberközelséget megőrizze. Máig sem fakult el, könyveit olvasva úgy érezzük, mintha derűs hangját is hallanók. A nevezetes Mikszáth-jubileumon, amely országos ünneppé vált, maga is szóba hozta ezt. »Sok beszéd elhangzott, mely sikereim titkát keresi, — mondotta. — Ennek a sikernek igen egyszerű a nyitja. Az őszinteségben van. Mindig azt írom, ami a toliam hegyére jön. Még talán akkor is, amikor nem látszik célszerűnek«. Az írás, a meseszövés titkát Jókaitól tanulta. Egy helyütt visszaemlékezik, hogy gyerekkorában Jókai Törökvilágja tette rá az első megdöbbentő hatást, s később is nemcsak nagyra becsülte, hanem Jókai szőkébb környezetéhez tartozva, barátja is lett. Róla írta egyik legszebb könyvét, s Ferraris isigény olyan nagy a szőttesek iránt, hogy alig tudják kielégíteni. Ahogy kihalnak az öregek, úgy nevelődnek a fiatalok. Rendkívül örvendetesen alakult az összetétel az életkort tekintve. Az összlétszámnak körülbelül 20 százaléka ötven éven felüli, körülbelül 20—25 százaléka huszonöt éven aluli. Tizenhattól hetvenöt éves korig találhatók a szövetkezet tagjai sorában. Biztosított a magas művészi színvonal. Az ősi motívumokat alkalmazzák, azokkal dolgoznak, de a motívumok megtervezését rábízzák az asszonyokra. Két népi iparművészeti felelős dolgozik a szövetkezetben. Ök egyúttal betöltik a MEO szerepét is. Menetközben ellenőrzik a munkákat, segítenek, ha valahol hibát találnak, tanítják, tanácsokkal látják el a fiatalokat. Es már folyik a legfiatalabbak nevelése, képzése is. Az iskolában szövő szakkörökben ismerkednek anyáik, nagyanyáik művészetével a tanulók. A szövetkezet is rendezett már több ízben tanfolyamot. A világ majdnem minden tájára eljutottak már a sárközi szőttesek, Tolna megyében és Szelcszárdon is óriási a kereslet. S a megyeszékhelyen, a Sárköz tőszomszédságában mégsincs mind a mai napig népművészeti bolt, holott évek óta megvan rá az igény, a szövetkezet kéri, n népbolt egyetért vele, mi is nemegyszer írtunk már róla, valahol mégis elakad a dolog. Pedig a legfőbb ideje lenne már megnyitni a boltot. Minden feltétel megvan hozzá, az igény sem hiányzik, csak — úgy látszik — nem hiányzik a tehetetlenség sem a kereskedelem részéről. mert képén, amely Jókai mindennapi kártyapartiját örökítette meg, ott látjuk a fiatal Mikszáthot is. A romantika már Jókainál is sajátos magyar formában jelentkezett, ami az európai irodalomban fantasztikum volt, vagy misztikus elvágyódás, itt reális elemekkel gazdagodott s egy különleges nemzeti cél szolgálatában állt. Dumas, vagy Victor Hugó romantikája csak a regényességben rokon Jókaiéval, aki azonban sokkal inkább a valóságot akarja ábrázolni, s főleg nemzeti célok megvalósulását akarja elősegíteni. Mikszáth egy lépéssel tovább megy. Jókai életrajzának kéziratát mindenfelé elküldte, hogy olvassák el azok, akik ismerték Jókait s aöntsék el, valóban ilyen volt-e. Ez a pontosságra, az ábrázolás hitelességére való törekvés egyik legfontosabb eleme művészetének, s elsősorban témaválasztásában és hangvételében hasonlít mesteréhez. Mert ő is szívesen veszi regényei témájául a régi adomákat, furcsa történeteket, amiket hallott vagy olvasott valahol. A pályakezdő két novelláskötet még közelebb áll a naturalizmushoz: A Jó palócok és A tói atyafiak novellái klasszikus tömörségükkel, drámai magjukkal, frappáns megoldásukkal inkább Maupassantra vagy Cse- hovra emlékeztetnek, akiket egyébként nagyon szeretett. Regényeiben azonban nem tudta ezt a hangot tartani, mindjobban kiütközött belőle a Jókai- tanítvány, akinek a mese, a történet fontosabb, mint a kompo- ' zíció. Világa magában foglalja az egész országot, egy kor pontos képe rajzolódik ki könyveiből, éppúgy, mint Móricznál. Éles szeme nagyon pontosan felismerte visszás, ellentmondásokkal zsúfolt korának minden hibáját, korrupt dzsentrik, félművelt, vadászó vidéki nemesek, akik lassan teljesen elszegényednek, s egészséges parasztok népesítik be könyveit. Igazi titka az egyszerűség, sal- langtalan előadása, közvetlensége. Ezért lett egyik legnépszerűbb írónk s Jókai mellett ma is az ő könyveit forgatják legtöbben. Élete az irodalom és a politika között oszlott meg. A nehéz pályakezdő évek után, amikor nyomorúsága miatt feleségétől is el kellett válnia, mert nem tudta volna eltartani, az igazi siker köszöntött rá. Már életében szívébe zárta az ország s negyven éves írói jubileuma valóban országos ünneplést jelentett. De ezt már alig élte túl. Váratlanul ágynak dőlt s 1910 május 28-án örökre lehunyta szemét. Halálos ágyán a gyerekkort muskátlis házat emlegette s arról a fehér országúiról beszélt, amely a hegytetőre visz .»Engedjenek, — idézi szavait emlékezéseiben felesége — hadd jutok fel végre a hegynek tetejére...« Ama kevesek közül való. akit a magyarság örökre a szívébe zárt. B. S. Ma is virágzik a sokssáséves sárközi népművészet r()aj/trtiapi faszét Mennyi szép tulajdonsággal gyarapszunk napról napra. Az új szelek végigborzolják az emberek lelkét is, különbek, jobbak leszünk minden nappal, amely mai világunkban elmúlik fölöttünk. A sok szép tulajdonság közül csak egyet ragadjunk ki, az öregek megbecsülését. Milyen természetes volt a múltban, hogy alig várták az öregek halálát. Amikor átíratta az apa, az addigi gazda vagyonát fiaira, utána már csak hallgass volt a neve. Az istállóban há- latták, úgy lökték oda neki minden nap a karéj kenyeret, a tányérka híg levest, mint amikor a kutyának hajít az ember, vagy könyöradomány- nyal szánja meg a koldust. Hány fiú volt, aki nem átallotta megütni apját, ha az még merészelt beleszólni a gazdálkodásba, vagy kevesellette a neki juttatott ételt, ruhát. A vagyonhoz, amelynek néhány évvel ezelőtt még ő volt a gazdája, most már semmi köze sem volt az öregnek. Divat volt szidni, s mit tehetett, szótlanul tűrte a szidalmakat. Amikor végkép elaggott és már sírni se szégyelt, sűrűn hullottak könnyei, s népi vigasztalta az sem, ha eszébe jutott, hogy annakidején ő sem bánt különben apjával. S a falu népe mit szólt ehhez? Jószerint semmit, hiszen nemhogy ritka nem volt, de talán még általánosnak is lehetne nevezni. S ugyan volt-e joga annak megszólni szomszédját, aki maga is hasonlóan élt mint a szomszéd. Mindez miért? A vagyon, a vagyonoso- dás vágya húzódott meg a háttérben. Mennél kevesebb éhes ülje körül délben az asztalt, mennél kevesebb karéj kenyér fogyjon, hiszen az öreg már nem munkaképes, csak pusztítja a megtermelt élelmiszert Ezt látta a fiú az apjától, s vele is így cselekedett évelt múltán a fia. öröklődött a szokás, Íratlan törvény lett: az öregnek hallgass a neve, akit csak tűrnek kelletlen, s félrelöknek, ha útban van. Persze sok rossz tulajdonságot őrzünk még, amelyet a múltból örököltünk, de szaka* doznak már a felhők, s mögü- lük nemcsak percekre mosolyog ki a napsugár, hanem egyre verőfényesebb az életünk. Úgy is, hogy napról napra jobban élünk, úgy is, hogy szinte ismeretlen vendég már a szükség, de úgy is, hogy lelkében is megváltozik minden ember. Emberebbek leszünk. Formálódunk, kezdünk mind jobban hasonlítani a szocialista embertípushoz. Üj közvélemény formálódik már a falun is. Nem veszik ma már tudomásul, vállvonogatö belenyugvással, ha a fiú üti szüleit, hanem követelik lépjenek közbe a hivatalos szervek és egyáltalán olyan légkör, olyan közszellem teremtődik, ahol megbecsülés, tisztelet jár az öregeknek. Megújul a falu, kihal a va- gyonéhség s lehetetlenné válik mindenfajta tisztességtelen mód szer a vagyon gyarapítására. A szocialista lét megtermi a szocialista tudatot is. Ifjúsági szervezetünk egyik fontos feladatának tekinti az idősebbek iránti tiszteletre tanítani tagjait és a sorain kívül állókat. Elrettentő példának állítanak oda minden fiatalt, aki szemtelen, aki tiszteletlen. Ez csak azért lehetséges, mert a tisztelettudók száma sokkal nagyobb a tisztelet- lenekénél. Ellenkező esetben az előbbi lenne a kivétel, s a másikat vennénk tudomásul általános, iellem7Ő állapotkén'. Megújulunk, újul a gondolatvilágunk. Levetkőzzük a múlt farkastörvényeinek szellemi kinövéseit, s helyükbe megteremtődik a szocialista emberség, új életünk egyik gyönyörű eredményeként. Letenyei György Szakadékautó Karácsonyra filmvetítővel, al vóbabával, építőkockával, száj- harmonikával és képeskönyvvel leptem meg lányomat. Valamennyi ajándék nagy örömet okozott. Kora gyermekkorom óta lelkesedtem a trükkfilme- kért, s most akkor varázsolhatom szobám falára Hófehérkét és a hét törpét vagy Morgó Maci csodálatos kaladjait, amikor eszembe jut. Neves tudósok szerint az ember a benne rejlő képességek csekély töredékét bontakoztatja ki a földi pályafutás során. Nekem is a nagybácsik és nagynénik ajándékküldésben menyil- vánuló fantáziaszegénysége miatt, s a harmadik X. betöltése után kellett rájönnöm rejtett te hetségeimre. Most bízvást állíthatom, a három doboz építőkockából üres óráimban emelt várak csodájára járhatna akárki. Hasonló a helyzet a feleségemnél, aki az alvóbabát jobban pá tyolja Dettinél, s a szájharmonika trillázó futamaival rendszr résén zavarja azóta is a szomszédok nyugalmát. A karácsonyi meglepetésnek mégis volt egy hiányossága. Erről Detti nem is sejtett semmit, én azonban nem tudtam nap', rendre térni fölötte: míg észb< kaptam, elfogyott a szakadék autó az utolsó szálig. Bizonyára ismerik olvasóim e gépkocsiipar e figyelemre méltó alkotását, Hossza nem több tíz centinél, magassága fele csupán, mozgás közben zötvög, berreg, és ami a legfontosabb, az asztal széléhez érve nem zuhan le, hanem önműködően a közép felé fordul. Tegnap láttam meg először a kirakatban a nagy karácsonyi játékvásár után. Pénztárcámban meghúzódott még néhány tizes, és vettem egyet. Délután körüiültük az asztalt hárman és játszottunk. Hol én húztam fel, és küldtem a feleségem felé, hol ő vissza hozzám. Detti természetesen nem nyúlhatott hozzá, ne-i hogy elrontsa. • Távol áll tőlem, hogy a játékok tartósságát kritizáljam, fél óra múlva azonban valami csattant és az autó megállt. Forgattuk, ráztuk, húztuk, csavartuk, hiába. Detti végre megkaparintotta zsákmányát, és a rosszban is felfedezve a jót, örömmel cipelte át a másik szobába. Elromlott a kedvünk. Nekem nyomban cikket kellett volna írnom, de képtelen voltam rá, mert feleségein folyton beszélt. Ö viszont könnyelműségemet emlegette unos-untalan, mely a hó végén is játékra pazarolja maradék pénzünket, Dettiről tö kéletesen elfelejtkeztünk, csak békés kopácsolásának zöreje szűrődött át a szomszéd szobából. Egy idő után mégis megjelent személyesen. Az autót tartotta kezében és húzta fel a kulccsal. Zöreje már úgy hallott, mint amikor jó volt. Aztán az asztalra tette, s vidáman futtatta körbe-körbe. Csak annyit mondott, miközben angyali szemeiben méltóság' ragyogott: — Megcsináltam, játsszatok! Bakács Tibor (—ei)
