Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-26 / 123. szám
4 TOLNA MEGYÉI NÉPÜJSAG 1060 május 26. A KÖJÁLL munkája a közegészségügy javítása érdekében Mintegy hétszáz népi ülnököt jelöltek megyénk dolgozói SZÉP, ÜJ, EMELETES ÉPÜLETBEN van Szekszárdon a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás. E fiatal intézmény, máris igen nagy részt vállal a közegészségügyi problémák megoldásából. A speciális feladatú intézmény vezetője dr. Olay Andor. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban beszámoltatta dr. Olay Andort az állomás munkájáról s ebből a beszámolóból idézünk néhány részt. Az élelmezésegészségüggyel kapcsolatban megállapította, hogy e téren általános javulás tapasztalható. Az élelmiszeripar és a kereskedelem egyre jobb minőségű élelmiszerféleségeket juttat a fogyasztókhoz. Igen hasznos például Szekszárdon a mélyhűtéses —■ Mirelité — készítmények árusítása, mivel ezek a különböző tápanyagokat romlatlan, változatlan minőségben tartalmazzák. A csoportos étkeztetés színvonalának elemzése céljából vizsgálatot tartottak tíz nagyobb üzemi konyhánál. A felhasznált és kiadott élelmiszereket kalória, védőtáplálék és vitamin tartalom tekintetben vizsgálták. Megállapították, hogy a dolgozóknak kiadott élelmiszer mind mennyiség, mind minőség tekintetében — kisebb hiányosságoktól eltekintve — megfelelő. Az idei évben még a tavalyinál is fokozottabban ellenőrzik az üzemi konyhákat, vendéglátóipari egységeket, hogy tovább javuljon a dolgozók élei mezese. IGEN SZÉLESKÖRŰEN foglalkoztak munkaegészségügyi problémákkal. Csak a Dunaiold- vári Cipész Ktsz-nél tapasztaltak súlyosabb hiányosságokat és azonnal megtették a szükséges intézkedéseket is azok kijavítása érdekében. A mérgező anyagokkal is dolgozó ipari üzemek közül a dolgozók egészségének megóvása érdekében rendszeres szűrővizsgálatot vezettek be a Szekszárdi Patyolatnál a Tolnai Selyemgyárban és a Szekszárdi Nyomdában. Az eddig elvégzett vizsgálatok során nem tapasztaltak megbetegedést. Az ellenőrzések során azt tapasztalták, hogy a kisipari szövetkezeteknél megyeszerte elhanyagoltak a közegészség- ügyi és munkaegészségügyi viszonyok. Ezért a megyében meg vizsgáltak összesen 36 ktsz-t. A vizsgálatok során többek között kitűnt az is, hogy a múlt évben nem használták fel teljes egészében a szociális beruházásokra rendelkezésre álló összeget. Az idei évben — a vizsgálat és az intézkedések eredményeként — a közel másfél millós keretet a KÖJÁLL javaslatai szerint hasz náliák fel. Az iskolaegészségügy terén a szekszárdi és a paksi járás iskoláinak helyzetét mérték fel. A megvizsgált 40 általános iskola közül mindössze kettőben találtak súlyosabb hiányosságokat. A többinél kielégítőéit voltak a viszonyok. Behatóan foglalkoztak a megye ifjúsági táborai közül a bogyiszlói KISZ tábor közegészségügyi és járványügyi helyzetével. A tábor konyháját például állandóan ellenőrzés alatt tartották. A kötelező védőoltásokat. — himlő, diftéria, pertussis és tetanus, valamint a gyermekbénulás elleni Salk-oltásokat 95 A nyugatnémet Hermann Köpfer úgy látszik igen jól ismerte honfitársait. Miután hangzatos feliratú levélpapírt készíttetett magának, 560 közismert személyiségnek levelet küldött, amelyben kijelentette, hogy >‘Nyugat-Német- országnak tett szolgálataikért« kitüntetésben fognak részesülni. Tudomásukra hozta azt is, hogy a kitüntetést a bonni parlamentben a Szövetség' Köztársaság elnöke ünnepség keretében fogja átnyújtani nekik. A címzettek úgy látszik, any- nyira meg voltak győződve rendkívüli érdemeikről, hogy még a levél különös utóirata sem keltett gyanút bennük. Ebben az utóiratban az állt, hogy a hivataszázalékon felüli eredménnyel végezték el. A múlt év utolsó hónapjában 94,5 százalékos ered mén nyel kampányszerűen elvégezték a gyermekbénulás elleni Sabin-féle oltások első részét is. AZ IDEI ÉVBEN még nagyobb eredménnyel tudja végezni munkáját a KÖJÁLL, mivel a technikai felszerelés jobb a tavalyinál. Nemcsak új épületet kapott a KÖJÁLL az elmúlt évben, hanem a laboratóriumi felszerelést is sikerült biztosítani. így tehát mindenekelőtt fokozni tudják a laboratóriumi vizsgálatokat, amelynek igen nagy jelentősége van a közegészségügyi problémák megoldása szempontjából. A KÖJÁLL a jövőben fokozottabban ellenőrzi a termelőszövetkezetek egészségügyi viszonyait, különös tekintettel a vízellátásra, a tej és a trágya kezelésére. Erről egyébként jelentést is kell tennie az ősz folyamán a megyei tanács végrehajtó bizottságának. A rendelkezéseknek megfelelően részt vesznek a majorhelyek kijelölésénél és megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a termelőszövetkezeti üzemek fejlesztése során biztosítottak legyenek a közegészségügyi követelmények Is. los ünnepség anyagi költségeit a nyugatnémet adófizetők nem vállalhatják, tehát a kitüntetettnek köítséghózzájárulás címén 50 márkát kell befizetnie egy megadott csekkszámlára. Az ünnep- sé-en a: hozzátartozókat is szívesen látják, ezeknek azonban személyenként 90 márkát kell befizetniük. Köpfer folyószámláján rövidesen 50 000 márka gyűlt össze.. Sajnos azonban, a pénzből sok öröme nem lehetett, mivel a rendőrség letartóztatta. Áldozatainak egyike ugyanis olyan lelkesen hí- resztelte mindenfelé a küszöbönálló kitüntetését, hogy felhívta magára a rendőrség figyelmét. A közelmúltban tartották megyénkben azokat a gyűléseket, amelyeken a népi ülnököket jelölték a járási és megyei bíróságok mellé. Ezeket a jelölteket majd a járási és megyei tanácsok választják meg és azután láthatják el a népi igazságszolgáltatás szempontjából nagyon fontos ülnöki teendőjüket. Tolna megyében összesen mintegy 700 járási és megyei ülnököt jelöltek. Mindenekelőtt arra törekedtek a jelölő gyűlések szervezésénél, hogy a dolgozók megértsék milyen felelősségteljes feladat hárul az ülnökökre és milyen felelősségteljes munkát végeznek akkor, amikor valakit népi ülnöknek javasolnak. Éppen ezért a pártszervezetek és a különféle társadalmi szervek széleskörűen igyekeztek megmagyarázni a dolgozóknak, az ülnöki tevékenység lényegét, fontosságát s a jelölő gyűléseken ugyancsak ismertetőt tartottak ezzel kapcsolatban. Az ülnököknek az a feladatuk, hogy rajtuk keresztül a dolgozók közvetlenebbül bekapcsolódhassanak a népi igazságszolgáltatásba. A képzett, megfelelő felkészültséggel rendelkező bírák mellett szükséges, hogy a termelésben közvetlenül részt vevő, nagy élet tapasztalattal, bölcsességgel rendelkező dolgozók is segítsék a helyes ítéletek meghozatalát. Ehhez nagy segítséget tudnak és kell adniok és így rajtuk keresztül még jobban érvényesülhet a munkásság és parasztság érdeke. Megyénkben mintegy 150 gyűlésen jelöltek az ülnököket. Ezeket a gyűlésket gyárakban, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban s.tb. tartották és mindenütt nagy számban vettek részt a dolgozók. Legtöbb helyen részt vett a gyűlésen egy- egy bíró is. aki felszólalásában elmondotta, hogy milyen segítséget várnak az ülnököktől. Hangsúlyozták azt is, hogy a büntető tanácsokban az ülnökök egyenlő joggal vesznek részt a tanácsvezető bíróval és következésképpen a felelősség is megoszlik. Nagyon sok olyan dolgozót is jelöltek, aki korábban is, mint ülnök vett részt a bíróságok mun- kájában: ezek a jelölteknek mintegy 30—35 százalékát teszik ki. Kisebb számban jelöltek olyanokat is, akik jelenleg nem vesznek részt a termelő munkában: nyugdíjasokat, háziasszonyokat. Igv ezek jelölésére nem -kerülhetett sor az üzemben. Ezeket a Hazafias Népfront és a nőtanács-szer- vezetek jelölték. A jelöltek kivétel nélkül vállalták ezt a megtisztelő, de igen felelősségteljes megbízatást. A jelölteknél ügyeltek arra, hogy területileg és munkahely szerint lehetőleg arányos legyen a megosztás. A Tolnai Selyemgyárban 13, a Tolnai Textilgyárban 10, a Tanácsi Építőipari Vállalatnál 15, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál 10. a DÉDASZ-nál 10, a szekszárdi Béke Termelőszövetkezetben 15, a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben 13, a Bonyhádi Zománegyárban 7. a Bonyhádi Cipőgyárban 9, a Mázai Bányaüzemben 3. a Biritói Állami Gazdaságban 10, a Simontornyai Bőrgyárban 10, a gyönki gépállomáson 3, a dombóvári vasútnál 13, Tamási három termelő- szövetkezetében 15 ülnököt jelöltek. A pedagógus szakszervezet 15 pedagógust jelölt ülnöknek a fiatalkorúak tanácsába. A szekszárdi járási tanács a legutóbbi ülésén már megválasztotta az ülnököket. A többi járásban július végéig folyamatosan választják meg a járási tanácsülésen az ülnököket. A megyei bírósághoz kerülő ülnökök megválasztására is júniusban kerül sor. Az emberi hiúság kizsákmányolója Éjjeli műszak Herke Lajos este bement az üzembe — és többet nem tért haza. * Az öltözőben hangosan beszélgettek. Jöttek az emberek, hogy leváltsák a délutánosokat. Aztán megszólalt a csengő s az éjszakás műszakban dolgozók elindultak helyeikre. Herke Lajos főszitás volt a malomban. Csoportvezető. Ma nem sokat aludt. Délelőtt valami fontos ügyet kellett elintéznie egyik hivatalban, azután meg már nem igen tudott elaludni. Most fáradtan, az előző éjszaka hajrájával a lábában kezdte végezni a dolgát. Bebúzázta a szitákat. Ezzel eltelt egy óra. Amíg töltögette a kifolyásokba a búzát, arra gondolt, csak ma éjszaka ne lenne üzemzavar. — Ez az átkozott melég megöli a szíjakat, meg az anyagot is — dünnyögte. Tizenegyig semmi sem történt. Szólt egyik emberének. — Ha valami baj lenne, vagy jönne a főnök, a lisztkamra tetején leszek. — És megindult, de két lépés után visszafordult, s csak úgy magyarázatképpen hozzátette: — Alszom egy kicsit. Fáradt vagyok. A levegő döbbenetes nehéz volt, szinte alig moccant. Különös világ volt ez. Bonyolult szerkezetű, nagy monstrum gépeivel, idegesítő óriáskerekeivel, rohanó, csattogó szíjaival, öreg szakik mondogatták is: — A malmot nem elég szeretni — ismerni is kell. És nem elég ismerni, szeretni. is kell, Nagyon kell szeretői. Herke Lajos fiatal volt még. Huszonnyolc éves. Alig két éve került Ide egy kis vidéki malomból. Jól értette mesterségét, s így hamarosan rábízták ezt az üzemrészt, A lisztkamra ott volt az ötödik emeleten az egyik szitasor végében. Ide indult most Herke. Felment a létrán. A csiga tövéhez tett egy összehajtogatott zsákot — főaljnak. Lefeküdt. Behunyta szemeit és arra gondolt, milyen jó azoknak, akik most mit sem törődnek azzal, hogy mások dolgoznak. Valamelyik étteremben hallgatják a szép cigányzenét. Van már vagy két hónapja, hogy egyszer ő is elment az asszonnyal a »Baross«-ba s akkor ő sem gondolt arra, hogy mi van most a malomban. Jól érezték magukat, így elmélkedett még egy ideig, míg az egyhangú moraj és a szabályosan belecsapódó kattanások el nem altatták. Aludt és álmodott. Borzasztó álmot látott. Üzemzavar kezdődött. Az egyik őrlőrendszer feltelt. Az anyag már egészen a felvonóig magasodott. Azt is megállapította. Megállt a töret szitája is. Ugyanakkor a szitáról lemenő készanyag szállítószalagja is. Most gyorsan meg kellett indítani mindent. Előrölni a »medvéket«. Legelőször is a szalagot indították m£g. Ez aránylag könynyen ment. Aztán a csigából kellett kézzel kihajtani a felgyülemlett anyagot. Ez meglehetősen sok időt vett igénybe és rengeteg erőt. Mire a szíjat rátették a kerékre, alaposan kiizzadtak. De ilyenkor nincs megállás, gyerünk rohanni a felvonókhoz, a hetedik emeletre. Nem tudták elindítani. Béres leszaladt az ötödikre, s innen telefonált le az elsőre, hogy kaparják ki a felvonó alját. Végre forogni kezdett ez is. S most következik a szita, a legnehezebb. Idegölő másodpercek következtek. Az emberek fent voltak a gerendák, szíjak, kerekek között. Meredt szemmel néztek egymásra, fáradtan és álmosan és mégis villogott szemükben valami megmagyarázhatatlan konok ság, ami mindig fellobbant bennük, ha meg kellett, mutatni ki az erősebb: az ember vagy ez az istenként robajló gép? Mindegyikről az izzadtság csillogott tompán, a csövek közt idehatoló villanyfényben. Nem szóltak egy szót sem. — Ilyenkor a szemek beszélnek csak, s egymás tekintetéből olvasnak a molnárok. Értik is ezt a nyelvet. Ragadt rájuk az ing. A karjaikra meg az arcukra ülepedett lisztpor csirizzé lett. Herke intett csak úgy, a fejével, hogy na próbáljuk meg újra. Az egyik ember a szita felett rátartotta a szíjat. Herke a közlőműnél húzta rá. Sikerült! De csak egy pillanatra. Mikor a szita elkapta leesett az előtétszíj. Herke a foga közt káromkodott egyet. — Gyerünk fel a hatodikra! Szaladtak fel a hatra, hogy megindítsák a közlőművet. Ehhez több ember kellett volna, mint ők összesen voltak. — Megpróbáljuk — mondta csendesen Herke. Létrát hoztak. Herke felhúzta a kesztyűt és megpróbálta kapat- ni a nagy szíjat. Az sercegett és csattogott. Félig már rajta volt. Herke agyában felvillant: most kell egy erőteljes lendület — és elkapja. S ha a középen álló ember ugyanabban a pillanatban fordítja ki, akkor sikerül. Mindezt egy másodperc századrésze alatt gondolta át. Villámgyorsan felmérte a helyzetet. A szíj még mindig csak a kerék alsó részét borította. S Herke ott állt már-már kimerülve, egy szál deszkán egy másik transz- misszió felett. — No — csak annyit mondott, s erőteljesen lökött egyet a szíjon. A kerék nem kapta el, hanem ledobta a tengelyre. Herke elvesztette az egyensúlyát s lezuhant az alatta lévő hajtóműre. Kezével még el akarta kapni a gerendát, de nem sikerült. Egy velőtrázó, artikulátlan ordítást lehetett csak hallani s egy gyors suhanásl. Mire társai eszméltek, hogy mi is történt mellettük, Herkét már háromszor forgatta meg a kerék és háromszor verte a gerendához. Aztán elengedte magától. Herke ott feküdt elnyúlva a padlón piszkosan, véresen. Felis- merhetetlenül összetörve. Ruhája rongyokba szakadozva, keze lába eltörve. Az emberek nézték némán. Egy hangot nem lehetett hallani. Döbbent volt a levegő és elviselhetetlen. Az üzemet leállították. Itt volt a főmérnök, igazgató, művezetők. Mindenki, aki csak egy kicsit is érdekelve volt ebben az ügyben. Elsőnek az öreg Szabó szólalt meg csendesen, lehajtott fejjel: — Ez is, amikor bejött az este, nem gondolta, hogy többet nem tér haza. Majd az igazgató mondott valami ilyesmit rideg hivatalossággal, de mégis megindultam — Meghalt. Üzemi költségen fogjuk eltemetni, s gondoskodunk a családjáról. — Valaki hátul nagyot ásított. Éjszaka volt, meleg nyári éjszaka. * Herke hirtelen felrezzent. Valaki rázta a vállát. — Lajos keljen fel! Áll a hetedik töret szitája. — Gyorsan felug rótt. Lejött a kamra tetejéről, aztán fel a szitához a kerekek közé. Nekifogott, hogy feltegye a szíjat. Mielőtt megindult a szita. Herke elvétette a lépést s a kerekek közé zuhant, összetörte magát és azonnal meghalt. Mellette vértócsa volt és emberek vették körül. Éjszaka volt. sötét, nyári éjszaka. Szívós István
