Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-26 / 123. szám

I960, május 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Cseréljük ki tapasztalatainkat i Ez évi tapasztalataink is cáfolják a dunakömlődi Szabadság Tsz prémiumellenes érveit Ettig László agrármérnök, a majosi Aranykalász Tsz elnöke mondja el véleményét Mwtfkcrtrédelst&i hét Egy percig sem tudok egyetér­teni a dunakömlődiekkel abban, hogy nem fejlesztik tovább a munkaegység-rendszert, hogy nem vezetik be a tervtúlteljesi- tések premizálását. Amint az el­gondolásaikat ismertető „A duna kömlődi Szabadság Tsz megma­rad a prémium nélküli munka­egység-rendszer mellett” című cikkből — amely a Tolna megyei Népújság vitacikk-sorozatában május 24-én jelent meg — kide­rül, a dunakömlődieknek rossz ta pasz.alataik vannak a premizálás terén. Biztos vagyok abban, hogy nem a prémiumrendszerben volt a hiba, hanem annak alkalmazá­sában. Jó módszereket is lehet a he­lyi sajátosságok és adottságok kellő figyelembevétele nélkül helytelenül alkalmazni. Első probléma az, hogy mi tői függ az állattenyésztés hoza­ma, mennyire befolyásolja az ál­lattenyésztés eredményeit az ál­lattenyésztők munkája? Ugyanis a cikk arra hivatkozik, hogy az állattenyésztők azért nem szeretik a prémiumrendszert, mert az ál­lattenyésztés hozamai sok eset’ben függetlenek az állattenyésztők munkájától, inkább például a ta­karmányellátottságtól függenek. Az tény, hogy a takarmányellá­tottság döntő szerepet játszik az állattenyésztés hozamaiban. A pre mizúlás azonban nem az állatte­nyésztés hozamaira terjed ki álta. Iában, hanem a terven felüli ho zamokat premizálják. A hozamok tervét a takarmány­mérlegből állapítjuk meg, így te­hát már a tervezésnél figyelem­bevesszük, hogy az állattenyész­tésnek mennyi takarmányt tu­dunk biztosítani. Akkor, ha keve­sebb, rosszabb minőségű takar­mányt tudunk termelni, kisebb, ha sck és jó minőségű takarmány- termelésre van lehetőségünk, na­gyobb hozamokat tervezünk. Te­hát az állattenyésztés terve függ a növénytermesztés tervétől. Ezt a reális, a gazdaság adott­ságait tükröző tervet az állatte­nyésztők jó munkájukkal, az elő­írt takarmányozási rendszer, az idő:;ndiség betartásával, a jó gon dozással, bánásmóddal, tisztán tartással stb. túl tudják teljesíte­ni. És ezért a tervtúlteljesítésért nemcsak jogos, de hasznos is a prémi­um. mert még jobb eredmé­nyek elérésére ösztönöz. Ne­héz elképzelni azt, hogy az ál­lattenyésztők elégedetlenek lennének azért, mert jó mun­kájukat jutalmazzák. A növénytermelés területére tei jed ki az érvek második csoport­ja. A dunakömlődieknek az a problémájuk, hogy különböze" adottságú talajokkal rendelkez­nek, így ugyanaz a kapás, vagy egyéb növény a különböző talajon már eleve különböző esélyekkel indul. A talaj különbözősége jelenleg majdnem minden községben fenn­áll. A modern agrotechnikai eljá­rásokkal azonban csökkenteni le­het a talajok közötti különbséget. Például a gyenge területre több műtrágyát szórunk, aztán a szük­séges műtrágyaféleségekkel ta­lajerő utánpótlást végzünk. Amennyiben azonban nem tudjuk a talajok közötti különbséget tel­jes egészében megszüntetni, a különböző adottságú tala­jokra különböző terveket le­het készíteni. Mi is így teszünk. A tervezett ter­mésmennyiséget dűlőnként, a ta­laj minőségének megfelelően dife renciáljuk. A kapásnövényeknél például a különböző talaj és egyéb adottságoknak megfelelően különböző kategóriákat határo­zunk meg. A rosszabb minőségű talajon tehát alacsonyabb tervet, a jobb minőségű talajon maga­sabb tervet kell túlteljesíteni. Ezt a dunakömlődiek is megtehet­nék, hisz a tsz üzemi terve ezek­ből a részletekből tevődik össze. A dunakömlődieknek az a vé­leményük, hogy könnyebb a mun kaszervezés akkor, ha a tagokat nem kötik le egy területre, s az, hogy a területre való lekötés el­vonja a figyelmet a csak közösen végezhető munkákról. A területkiosztás és a kiosz­tott területen elért eredmé­nyek premizálása nem vonja el a figyelmet a közösen vég­zendő munkáról akkor, ha a csak közösen végezhető mun­kákat is premizálják. Mi premizáljuk a szénabetakarí­tást is. Egy hold rétiszéna leka­szálásáért, szárításáért és teljes betakarításáért például 100 öl rét szénatermését a tagnak adjuk. Aztán premizáljuk a cséplést is. A napi cséplési norma túlteljesítése után a munkaegységen kívül pré­miumot adunk a cséplőcsapatnak. Felmerült a munka minőségé­nek a gondolata is az említett cikkben. A dunakömlődiek úgy akarják biztosítani a munka mi­nőségének megfelelő színvonalát, hogy a munkacsapatvezető, a bri­gádvezető és az agronómus el­lenőrzi menetközben a. munkát. Az a véleményem, hogy az adminisztratív intézkedés soha nem pótolhatja a gazda­sági ösztönzést, a tagok anya­gi érdekeltségét. Nem ösztönzi-e a tervtúltelje­sítés premizálása alacsany hoza­mok tervezésére a tsz-t, hogy e hozamokat könnyen túl tudják teljesíteni? Ez érdekes kérdés. Mindenesetre a terveket a járási és megyei tanácsok mezőgazdasá­gi osztálya hagyja jóvá, olyan szakemberek, akik ismerik a te­rületet és nincsenek érdekelve a tervek lazításában. Ez ellensú­lyozza a termelőszövetkezetben esetleg jelentkező tervlazítási tö­rekvést. Még felvetnék egy-két gondo­latot, amelyek ugyancsak az em­lített cikk érveiből adódnak. Egyik gondolat az, hogy nem je­lent-e visszalépést a nagyüzemi—zálási formákat. gazdálkodásban a területnek egyénekre való felosztása? Azt mondom nem jelent visszalépést. Ugyanis kapások esetében a szán­tás, vetés, talajerő visszapótlás, a kártevők elleni védekezés, a be­takarítás nagy része, a kapálás egy része, a szállítás teljes egé­szében nagyüzemi módon, mo­dern gépekkel történik. Éppen csak a kézi növényápolás apró- zódik fel. A kézi munka felapró- zása ebben az esetben óriási elő­nyökkel jár. Például mindenki közvetlenül érzi a rábízott parcelláért a felelős­séget és anyagilag érdekelt az ott elért eredményekben. A meghatározott parcellán dolgo­zó emberek nincsenek időhöz kötve, akkor mennek ki terüle­tükre dolgozni, amikor nekik a legalkalmasabb. A kiugró teljesítményű mun­kásokat nem tartják vissza a lemaradók, mint ahogy ez a csoportosan végzett munka esetén történik, ahol senki sem akar többet dolgozni, mint a másik. így növekszik a munka termelé­kenysége. Egyébként a szocialis­ta iparról senki sem tételezi fel, hogy kisüzemi termelést folytat, pedig ott is mindenki önállóan dolgozik, külön gépen és minden­kit az önállóan elért eredményei szerint béreznek. Tudom, hogy a dunakömlődiek eddig is szép eredményeket értek el a termelőszövetkezetben. Le­het, hogy a prémium nélküli munkaegység-rendszer náluk ideig-óráig megfelel. Ennek elle­nére az a véleményem, ha pré­miumrendszert alkalmaznának, még jobb eredményeket érnének el, még jobban érdekeltté tudnák tenni a tsz-tagokat a közös mun­kában. Még nincs elkésve sem a prémiumrendszer bevezetése, sem a területnek egyénekre való felosztása. Például a kukoricater­melésnél, az aratásnál, cséplés- nél, állattenyésztésben, sőt talán még a szénabetakarításban, a cu­korrépa-termelésben és egyéb te­rületeken is végre lehetne hajtani az új munkaszervezeti és premi­Május 23-án országos munka- védelmi hét kezdődött. Szüksé­ges, hogy ez alkalommal a sajtó nyilvánosságán keresztül is fog­lalkozzunk néhány időszerű mun­kavédelmi kérdéssel. A szakszervezetek tíz éve vet­ték át a munkavédelmi felügye­letet. 1960 a szakszervezeti mun­kavédelmi felügyelet jubileumi esztendeje, és ha vannak is még kijavításra szoruló hiányossá­gaink, nincs miért szégyenkez­nünk a jubileumi esztendőben. Az elmúlt 10 év alatt óriási ered­ményeket értünk el, különösen ipari üzemeinkben. A munkahe­lyek kultúráltságát, műszaki fej­lettségét, védőberendezéseit össze sem lehet hasonlítani a felszaba­dulás előtti állapotokkal. Üzem­egészségügyi berendezéseink és létesítményeink különösen az ipari üzemekben, de már sok me­zőgazdasági üzemben is korsze­rűek. A foglalkozási megbetege­désekkel a legkorszerűbben vet­tül fel a harcot. A gépi megol­dás sokat könnyített az embere­ken. Most már a gép kiszolgálja az embert. Szocializmust építő államunk a dolgozók munkahe­lyével, munkakörülményeivel, egészségügyi viszonyaival való tö­rődése, minden irányú gondos­kodása mindenütt tapasztalható. Ezt a költséget nem kímélő gondoskodást, védelmet azonban még sokan, vezetők, dolgozók egy­aránt, nem értékelik kellően. — Helytelen szemlélet következté­ben némelyik helyen egyszerűen nem fogadják el, nem élnek vele, különösen mezőgazdasági üze­meinkben. Vannak vezetők, akik nem követelik meg a .yédelmi előírások betartását és nagyon sok az olyan dolgozó, aki nem tartja be a védelmi, vagy egész­ségügyi előírásokat. Például a Sárközi Állami Gazdaságban a közelmúltban is észleltünk vé­dőburkolat nélküli erőgépét. Vagy például SZOT és a kormányren­delet ellenére nincs mindenütt biztonsági havi szemle, hiába vannak mindenütt biztonsági megbízottak. Gépállomásainkon az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, duplájára emelke­dett a balesetek száma. Ezért a vezetők is felelősek, akik sok esetben hozzá nem értő embere­ket ültetnek a gépre, de elmu­lasztják a dolgozók kellő neve­lését és ellenőrzését is. Látjuk tehát, hogy vannak még hiányosságaink is, amelyeket ki kell javítani. Szükség van a mun­kavédelmi hétre, amikor ezek a kérdések gyakrabban előtérbe ke­rülnek, mint máskor. Sőt az ál­landó tisztasági mozgalomhoz ha­sonlóan szükség volna állandó munkavédelmi mozgalomra is. Vezetőnek, dolgozónak egyaránt összefogva kutatni, keresni kell a veszély-forrásokat, azoknak okait és újításokkal, okos javaslatok­kal, ésszerűsítésekkel el kell érni az MSZMP VII. kongresszusának a technika fejlesztésére, a dol­gozók munkakörülményeinek ja­vítására vonatkozó célkitűzéseit. dr. Kosztolányi György szekszárdi járási főorvos, a megyei munkavédelmi bizottság tagja I Bonyhádi Ruházati és Szoliáitatá RÍSZ élűéből Kettéválik a szövetkezet A megye második legnagyobb kisipari szövetkezete a Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató Ktsz. A szövetkezetnek jelenleg 205 tagja van. Alakulása óta mindegyik részlege sokat fejlődött, de leg­jobban a cipész és bőripari rész­leg, ahol a 205 tagból mintegy száz dolgozik. Ezért a közelmúlt­ban elhatározták a szövetkezet kettéválasztását, így július 1-étől »Bonyhádi Bőripari Ktsz« néven önálló szövetkezetként fog mű­ködni e részleg. Megkezdődtek Szekszárdon az első félévi tanácsi ági beszámolók A városi tanács április 15-i ják, hogy határozott javulás van nács felhívása nyomán rendezik, ülésén tárgyalta a tanácstagok te­vékenységét. Megállapította, hogy az elmúlt évben bizonyos mér­tékben csökkent a” tanácstagok aktivitása. Ez megnyilvánult ab­ban is, hogy egyesek rendszere­sen elmaradoztak a tanácsülések­ről, elhanyagolták a tanácstagi beszámolók megtartását, holott azt a tanácstörvény kötelezőnek írja elő. Az elmúlt év első felében a ta­nácstagok nagy többsége elmu­lasztotta beszámolója megtartá­a múlt évhez képest — a látoga­tottságban is. Beszámolóját eddig öt tanácstag tartotta meg. Szabópál Antal, az MSZMP városi bizottságának tit­kára és Kalmár József, a városi tanács elnöke közösen tartott beszámolót az újvárosi gazdakör­ben, amelyet száznál többen hall­gattak' végig. Rábóczky György beszámolóján negyven, Szomo- ri Ferenc beszámolóján 27 volt a jelenlévők száma. virágokkal ültetik be a előtti útszakaszokat. házak Ugyancsak társadalmi munká­val való hozzájárulást ajánlottak fel a többi beszámoló résztvevői is. Joó Sándor körzetében a Köl­csey utcaiak kérték, miután ta­valy részben lekövezték az utcát, kövezzék le teljes hosszában. A földmunkákat elvégzi az utca la­kossága. Szomori Ferenc beszámolóján a Remete utcaiak kérték a Séd Elsősorban a város múlt évben sát, annak ellenére, hogy a végre- tett előrehaladásáról szóltak a be- támfalának magasítását, mert a hajtó bizottságtól segítséget, meg- számolók, és az idei eredmények- nagy esőzések után lezúduló víz felelő anyagot is kapott. A máso- kel, a városfejlesztés feladatairól több házat fenyeget. Azt is kér­és a jövő terveiről. Ä megjelent hallgatóság ré­széről a beszámolót követően sok kérés hangzott el. Szabópál és Kalmár elvtárs beszámolóján dik félévben már javult a hely­zet. A jövőben a végrehajtó bizott­ság a tanácstagi beszámolók ered­ményesebbé tétele érdekében életre kívánja hívni a választó- kerületi bizottságokat, amelyek a az újvárosiak többek között azt szükséges szervező munkát elvé- kérték, hogy a helyi autóbuszjá­geznék. Ilyen és hasonló megállapítá­sok hangzottak el akkor, és a ta­nácsülés határozatot hozott a ta­nácstagi beszámolók megtartásá­ra vonatkozóan. Ennek megfe­lelően a vb. ütemtervet készített, a beszámolók megtartásának ide­jére. A tanácstagi beszámolók a kö­zelmúltban már megkezdődtek. Az eddigi beszámolók azt mulat­ratba kapcsolják be az újvárost is, úgy hogy az autóbusz járjon ki a palánki téglagyárig. Ez meg­könnyítené a téglagyár, az állami gazdaság dolgozóinak, a termelő- szövetkezet tagjainak munkáját, könnyebben kijuthatnának mun­kahelyükre. Kérték még az Újvá­ros földes utcáinak rendezését, s mint mondották, ehhez társadal­mi munkával is hozzájárulnak. Elmondották, hogy a városi ta­ték, hogy a felsővárosban is lé­tesítsenek nyilvános távbeszélő állomást. Szinte valamennyi beszámolón szóvá tették a közvilágítás javí­tását. A beszámolókon elhangzott ja­vaslatokkal, kérésekkel kapcso­latban máris több intézkedést tett a vb. A műszaki csoport a DÉDÁSZ-szal közösen felmérést végzett, hol kell elsősorban javí­tani a közvilágítást a város terü­letén. A vb. a támfal-kérdéssel is megbízta a műszaki csoportot. Ugyanígy sor kerül majd a többi kérés, javaslat — és a következő beszámolókon elhangzó javasla­tok, kérések — elbírálására, elin­tézésére is. 2500 pár export-cipő Lengyelország részére A szövetkezetben az első ne­gyedévben ezerötszáz pár cipőt készítettek — a Nemet De.'.kra- tikus Köztársaság részére. A má­sodik negyedévben ezer párral megnövelték az exporttervet, ez­úttal a Lengyel Népköztársaság megrendelésére gyártanak két­ezerötszáz pár cipőt. A női sport­félcipők felsőrészét szürke és kék borjúbox bőrből készítik, a fel­sőrészkészítő üzemben az export­munkán dolgoznak az ipari ta­nulók is. Az aljaüzemben tizen­hattagú exportbrigád alakult. A külkereskedelem minőségi ellen­őrei 600 párat már átvettek ex­port-cipőkből, a negyedév vé­géig elkészül a többi 1900 púi' is. Új gyárímány: A szeged! papucs, amely csak nevében „szegedi” A szövetkezet vezetőit és dol­gozóit már régóta foglalkoztatja a szegedi papucs gyártásának ter­ve. Eddig csak »őshazájában«, Szegeden gyártották ezt az igen keresett, főként a hazánkban járó külföldiek által kedvelt, mű­vészi kivitelű papucsot. Az év elején a bonyhádiak ellátogattak a szegedi papucskászítő szövetke­zetbe, ahol a szegediek készsége­sen megmutatták a papucsgyár­tás »műhelytitkait«. Szegedről jött át egy szakember is — Kozár János — akinek vezetése alatt most hatan készítik Bonyhádon a szegedi papucsokat. Szalmái továbbképző tanfolyam a szövetkezeti tagok részére n. cipész részleg fejlődése, fő­ként az export-termelés növelése egyre nagyobb követelményeket támaszt a részleg dolgozói iránt. Ezért indították be az év elején a szakmai továbbképző tanfolya­mot, ahol huszonnégy szövetke­zeti dolgozó hetenként egy na­pon öt órán keresztül ismerkedik a tanfolyam anyagával. Szakmai ismereteket, anyagismeretet, szak rajzot tanulnak a tanfolyam részt vevői. A tanfolyamot az OKISZ irányítja, vezetőjét, Boros Istvánt is az OKISZ küldte ki. A jövő hónap első felében kerül sor a tanfolyam befejezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents