Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-16 / 90. szám
2 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG I860, április 16. Dobi István elvtárs ebédet adott dr. Szukarno elnök tiszteletére Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke pénteken az Országház vadásztermében ebédet adott dr. Szukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke tiszteletére. Az indonéz államfőn kívül részt vett az ebéden dr. Suband- rio külügyminiszter, dr. Suharto helyiipari miniszter, dr. Tamzil, a köztársasági elnök kabinetfőnöke és az elnök kíséretének többi tagja, valamint B. M. Diah, az , Indonéz Köztársaság buda-, pesti nagykövete. Magyar részről jelen volt dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kádár János államminiszter, Apró Antal és Kállai Gyula, a kormány első elnökhelyettesei, Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnök- helyettese, Biszku Béla belügyminiszter, Marosán György, az Elnöki Tanács tagja, az Eipöki Tanács, a kormány számos tagja, a politikai, a gazdasági és kulturális élet számos más vezető személyisége. Dobi István elvtárs pohárköszöntője A rendkívül szívélyes, baráti légkörben lefolyt fogadáson Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke pohárköszöntőt mondott. — Nagy örömömre szolgál, hogy az Indonéz Köztársaság elnökét, dr. Szukarno urat és többi kedves indonéz vendégünket itt üdvözölhetjük körünkben, — mondotta bevezetőjében. Országainkat földrajzilag nagy távolság választja el egymástól, mégis úgy érezzük, hogy Önökben régi barátainkat üdvözölhetjük. Ez azért van, mert ismerjük azt az áldozatteljes elszánt harcot, amelyet az indonéz nép folytatott függetlensége kivívásáért és folytat ma is legdrágább kincsének, szabadságának megvédéséért, függetlenségének biztosításáért. Tudjuk és értékeljük, hogy Szukarno elnök úrnak kimagasló szerepe volt a bandungi értekezlet kezdeményezésében és munkájának sikerében. A tartós béke biztosítása korunk fő kérdése és feladata. Korunkban csak egyetlen egy reálpolitika létezik: a békés egymás mellett élés politikája és gyakorlata. Ezt a tényt Indonézia vezetői nemcsak felismerték, de politikájukkal hathatósan, eredményesen járulnak hozzá ahhoz, hogy ezek az elvek a nemzetközi kapcsolatokban érvényre jussanak. Ennek kitűnő megnyilvánulása a magyar—indonéz kapcsolatok örvendetes fejlődése. Az országaink között kialakult és egyre fejlődő őszinte baráti jóviszonyt példának állíthatjuk ama tétel igazolására, hogy a társadalmi berendezkedés különbözősége ellenére is az egyes államok megteremthetik egymással a baráti kapcsolatokon alapuló egészséges, mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködést. Az Indonéz Köztársaság Szukarno elnök úr vezetésével nagy tekintélyt vívott ki magának azzal, hogy meg nem alkuvó harcot folytat a gyarmati rendszer, az imperialista gyarmatosító politika ellen. A történelem fejlődése igazolja e harcnak nemcsak igazságosságát és jogosságát, hanem nagy eredményeit is. A gyarmati rendszer napjai meg vannak számlálva. Szemünk láttára bomlanak fel, hullanak szét a nagy gyarmatbirodalmak, melyeknek története a kapitalistaimperialista rendszer korszakának egyik legsötétebb és legtragikusabb fejezetét jelentette az elnyomott és végsőkig kizsákmányolt népek számára. Az önök gyönyörű országáról, a szorgalmas és tehetséges indonéz népről sok szépet hallottunk már. Megragadott bennünket nemzeti címerük jelmondata: «Bhinneka tunggal ika«, ■ Egység a sokféleségben«. Ez a jelszó — véleményünk szerint — a sokezernyi sziget soknemzetiségű lakosságának nemzeti egységét fejezi ki, de egyben kiválóan alkalmas arra, hogy kifejezze az egész békeszerető emberiség egységes akaratát. Többféle társadalmi rend keretében sokféle nép él a világon, de valamennyinek közös érdeke, hogy a béke fennmaradjon és egyszer s mindenkorra megszűnjék a háborúk veszélye. A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság közötti kapcsolatok mindig a barátság és egymás kölcsönös megbecsülése jegyében alakultak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezek a kapcsolatok az utóbbi időben eredményesen fejlődnek. Ennek egyik bizonyítéka az önök mostani, megtisztelő magyarországi látogatása is. E látogatás egyben új lehetőséget is nyújt ahhoz, hogy a két ország közti baráti, jóviszony tovább fejlődjék, új elemekkel gazdagodjék. Bár- rövid az az idő, amelyet körünkben tölthetnek Önök, kedves vendégeink, mégis módjuk nyílik arra, hogy megtekintsék szocialista építőmunkánk néhány alkotását, megláthassák népünk szorgalmas, tehetséges munkájának szép eredményeit. Ezek az eredmények, új létesítmények elsősorban annak köszönhetők, hogy Magyarországon ma népi hatalom van. Ez a néphatalom őrködik országunk függetlenségén, s egyben valóra valtja a magyar nép évszázados álmait, megteremti a lehetőségét annak. hogy hazánk mind nagyobb léptekkel haladjon előre a gazdasági és kulturális felemelkedés útján. A népi hatalom a magyar dolgozók legszélesebb rétegei számára biztosítja az alkotó munka örömét, megadja a legteljesebb létbiztonságot és derűs, nyugodt jövőt teremt. Befejeződött a nyugati kHlflgyminlszterek értekezlete ■Washington: (MTI) Nyugati foglal el Németország és Berlin hírügynökségek jelentése szerint csütörtökön, magyar idő szerint tizenhét órakor Washingtonban megkezdődött a nyugati külügyminiszterek értekezletének záró- mese, amely mintegy kít óra hosszat tartott. Az ülés után Her- ter amerikai külügyminiszter újságíróknak kijelentette, «az értekezlet igen kielégítő eredménynyel járt«. Couve de Murville francia külügyminiszter pedig hangoztatta, hogy az értekezleten «megegyeztek«. A három nyugati nagyhatalom már a szerdai ülésen megállapodott abban, hogy a párizsi csúcs- értekezleten milyen álláspontot valamint a leszerelés kérdésében Eisenhower elnök, Macmillar miniszterelnök és de Gaulle köz társasági elnök május 15-én Fá rizsban a csúcsértekezlet mag kezdése előtt, előzetes megbe szélést tart. A záróülésen a három nyugat külügyminiszter közös nyilatko zatot adott ki, amely megállapítja, a tanácskozásokon sikere- előkészületeket tettek, hogy i csúcsértekezletre a nyugati álláspontot összehangolják. — Végű kifejezték azt a szándékukat «hogy tájákoztató megbeszélése két folytatnak a NATO tanácsa vat a csúcsértekezlet előkészületeiről«. Miben állapodtak meg washingtoni tanácskozásukon a nyugati külügyminiszterek? Dr. Szukarno elnök beszéde Az ebéden pohárköszöntőt mondott dr. Szukarno indonéz köztársasági elnök is. — Amint tegnap a repülőtéren mondottam, kifejezetten azért jöttem, hogy megerősítsem a magyar és az indonéz barátságot. Bizonyos vagyok benne, hogy ez nem nehéz feladat, hiszen Magyarország és Indonézia barátsága számára megvan a közös alap: annyi azonos elv -köt össze bennünket, annyi ponton találkozik a véleményünk. Drága barátaim! Mi indonézek nagy forradalmi időszakban élünk, s így vannak önök is. Az indonéz nép forradalmi akaratának kicsúcsosodásaként, 1945. augusztus 17-én kitört az indonéz forradalom, mint minden igazi forradalom, az indonéz forradalom is történelmi folyamat. Az indonéz forradalomnak megvannak az alapvető céljai, megvannak az alapvető okai. Az indonéz forradalmat valamikor igen összetett forradalomnak neveztem. Olyan forradalomnak, amely nagyobb, sok más ország forradalmánál. Az indonéz forradalom nemzeti forradalom is, mert egyik célja a nemzeti szabadság elérése, politikai forradalom, hiszen az a célja, hogy kivegye a hatalmat a gyarmatosítók és a feudálisok kezéből, s átadja azt a népnek, s így valódi demokráciát hozzon létre. Kulturális forradalom is, hiszen az a célja, hogy újra a régi fényben állítsa helyre az indonéz kultúrát, amelyet az idegen uralom évei alatt összezúztak. És mindenekelőtt társadalmi forradalom, mert az a célja, hogy végetvessen az ember ember által való kizsákmányo lásának. dődik. Alkotmányunk fő elvei a következők. Indonézia egységes köztársaság, amelybe Nyugat-Iri- án is beletartozik; teljes szuve- rénitással rendelkező, teljesen szabad, független ország. Az S a szocializmus kezdőbetűje. a D, az irányított demokrácia jelképe, kezdőbetűje. Az igazi demokráciát jelképezi és nem a liberális demokráciát, amely nem igaz. Az E, az irányított gazdaságot fejezi ki. A K betű viszont az indonéz egyéniséget, jellemet fejezi ki, mert ez a szó indonéz nyelven K betűvel kezdődik. Ez az öt betű az 1945-ös alkotmány, amelynek a fő elvei: köztársaság vagyunk és szocializmust akarunk. Ebből kiindulva mondhatom teljes joggal kedves barátaim, hogy országaink nagyon sok tekintetben közös alapon állnak. Mi Indonéziában nemcsak beszélünk a békés együttélésről, hanem minden erővel arra törekszünk, hogy hozzájáruljunk a viiágbéke megteremtéséhez. Washington: (MTI) A nyugati külügyminiszterek háromnapos tanácskozásukon az UPI értesülése szerint három fontosabb pontban alakították ki álláspontjukat. Megállapodtak abban, hogy c csúcsértekezleten szem- beszállnak a Szovjetuniónak minden olyan törekvésével, amely a két német állammal kötendő külön békeszerződést célozza. A berlini helyzet végleges megoldásának kudarca esetén a nyugati hatalmak átmeneti megállapodást kívánnak kötni Nyugat- Berlinről és ezt függővé kívánják tenni az egész német kérdés megoldásától. TJgy hírlik, hogy a Nyugat ilyen egyezmény fejében bizonyos engedményekre hajlandó, kész csökkenteni a Nyugat-Berlint. megszálló csapatok létszámát és mérsékelni a nyugat-berlini propaganda-tevékenységét, ha a Szovjetunió is «enyhíti nyomását«. A harmadik döntés arról szól, hogy a Nyugat szükség esetén felbontja a múlt hónapban Genfben előterjesztett leszerelési «csomagtervét« és megkísérli elfogadtatni c Szovjetunióval a tervezet egyik vagy másik pontját. A csütörtöki ülésen elhalasztották a döntést két javaslatról. Az angolok indítványozták, kérjék fel a Szovjetuniót, hogy csatlakozzék egy olyan egyezményhez, amely korlátozná az gfrikai országokba a fegyverszállítást. A franciák pedig azt javasolták, hogy a Szovjetunió részvételével dolgozzanak ki közös programot a gazdaságilag elmaradott területek megsegítésére. A genfi leszerelési tárgyalásokon részt vevő öt nyugati állam külügyminisztere május 2-án összeül Istambulban, hogy megvizsgálja milyen kilátás van a megegyezésre. Szükség esetén másik ülést is tartanak Párizsban, közvetlenül a csúcsértekezlet előtt — közölte Segni olasz külügyminiszter Washingtonban a csütörtöki tanácskozás után. A Washington Post pénteki száma vezércikkben kommentálja a nyugati külügyminiszterek tanácskozásának eredményeit. A lap megállapítja, hogy a «nyugati szövetségesek újra felmelegítve főként azt akarják feltálalni, amit már korábban is felszolgáltak és ami az asztalon maradt. Ez kiváltképpen a Németország egyesítését és a berlini kérdés rendezését célzó javaslatokra vonatkozik.-« Mint a lap rámutat, Brentano nyugatnémet külügyminiszter elégedett a washingtoni megbeszélésekkel és ebből arra lehet következtetni, hogy «a nyugatiak merevebbek lesznek, mint tavaly nyáron a genfi tárgyalások idején«. PUTLITZ: Nem etországból—) ( Németországba 86. amely a gyarmatosítás és az imperializmus idején gyakorlatban volt, s hogy létrehozza a szocializmust, azt, amit mi szocializmusnak nevezünk. Az elnök úr beszédében idézte azt a jelszót, amely nemzeti címerünkön áll. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt a jelszót: egység a soltféleségben, nemcsak országunk határain belül lehet alkalmazni, hanem a nemzetek közötti viszonyokra Is. Nekünk ezen a jelszón kívül van egy másik jelszavunk is: ez az Usdek jelszó. Az indonéz nép ma nemcsak azt kiáltja, hogy: merdeka — szabadság, hanem azt is, hogy: Usdek. — Mit is jelent az usdek? — Az U betű az 1945-ös alkotmányt, a függetlenség kikiáltásának napján törvénybe iktatott alkotmány indonézül U-betűvel kezDicknek állandóan rágtam a fülét, szerezze meg részemre az engedélyt, hogy Berliribe, vagy legalább Nyugat-Németországba utazhassam, és magam próbáljak kapcsolatot teremteni az enyéimmel- Minden hiába. Legnagyobb meglepetésemre azonban Nansen már októberben elutazott, ahogy mondta, az angol övezetben kapott állást. Két nagy szekrénybőröndöt szerzett be, sok új ruhát csináltatott magának. Legalább tizenkét pár cipőt s több tucat in. get vitt magával. Büszkén mutogatta terjedelmes garderobe-ját, amelyet Angliából most hazavitt. Persze átfutott az agyamon: vajon az Intelligence Service volt-e hozzá ilyen bőkezű, vagy talán az én pénzemből szerezte be ezt a gazdag kelengyét? A SZÉTZÚZOTT NÉMETORSZÁGBAN 1946 januárjában kaptam meg az értesítést az angoloktól, hogy hajlandók hazaengedni Németországba. Dick White mindenesetre erélyesen igyekezett lebeszélni az utazásról. Az ottani állapotok igen siralmasak — mondotta —, és nagyon hamar megbánnám elhatározásomat. Szerinte Berlin semmiképp sem jöhetett számításba, de ha mindenképpen utaz- hi akarok, egy időre megszállhat, nék az angol övezetben, az Intelligence Service valamelyik vendégotthonában, és onnan kereshetnék magamnak megfelelő elhelyezkedést. Minthogy azonban ragaszkodtam elhatározásom, hoz, Dick ennek megfelelően intézkedett. Egy fagyos, hideg februári délután csomagommal együtt a ca- lais-i vasúti pályaudvar lebombázott, gránáttölcsérekkel felszagga. tott, kopár területén első ízben éreztem ismét az európai kontinens földjét lábaim alatt. Körülöttem egész raj tábornok és rendjelekkel teleaggasztott tiszt várta velem együtt, hogy befusson a brit katonai kormány vonata, mely majd Németországba visz minket. Mint egyedüli civil s méghozzá német, meglehetősen kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam a marcona hadfiak közepette. A várakozási idő túlságosan hosszúra nyúlt, így francia hordárommal együtt leültünk egyik bőröndömre. A franciának ízlettek angol cigarettáim, egyszerre nagyon közlékennyé vált. Minden valószínűség szerint ang- lais-nak tartott. Büszke volt a hőstetteire, melyeket a német megszállás alatt angol szövetségesei érdekében véghezvitt. Több. szőr is rejtegetett angol ügynököket a lakásában, a németek sohasem találták meg őket. — Au fond ils sont bien brtes, les boches — vélte- — Alapjában véve a németek állatian buták. Végre befutott a vonat. Az egész szerelvény csupa hálókocsiból állott, középen volt az étkező, kocsi, a végén két poggyászkocsi. A hordár segítségével elhelyeztem bőröndjeimet a poggyászkocsiban, magam előrementem a fülkémbe. Utitársam, a másik ágy tulajdonosa már benn ült. Csodál, kozásomra nem volt az illető sem tábornok, sem magasrangú tiszt, csupán közönséges, jelentéktelen kis civil, aki a peronon a sok egyenruha között elkerülte a figyelmemet. Még a vonat indulása előtt megtartották a katonai ellenőrzést. Felmutattuk papírjainkat. '— Well, Mister Pierpoint, hova utazik ez alkalommal? — kérdezte a szolgálattevő hivatalnok. Nyilván ismerték egymást, mert Pierpoint úr egy kacsintással felelt. — Ismer egy Bergen-Belsen nevű helységet? — I see — bólintott a másik, de többet egy szót sem szólt, amikor a papírjaimból meglátta, hogy én nem vagyok angol. Előírásszerűén rányomta bélyegzőjét a papirosokra, s elmenőben röviden odaintett a szomszédomnak: — Good luck! — Sok szerencsét! Pierpoint űr No-w-Britannia ál. lsmi hóhérja volt. Mostanában
