Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-16 / 90. szám
é 1960. április 16. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Megyénk legnagyobb közös gazdaságából jelentjük Erről i* beszélni hell Kitaszítottság helyett A szakcsi határ 25D hold szántóval nagyobb lett Egy esztendővel ezelőtt még ezer, kisparcellán gazdálkodó paraszt volt Szakoson. A kistermelők földjét mintegy 8000 darabban tartotta nyilván a tanács. A télen azonban Szakos is termelőszövetkezeti község lett. összeszántották a kisparcellők barázdáit, ma nagytáblékon folyik a gazdálkodás. A főagronó- mus, Pongrácz György kiszámította, hogy ennek következtében 250 hold termőszántóval lett nagyobb a határ. Zöldell a borsó, a tavaszi árpa — ültetik a burgonyát A szakcsi Uj Élet Tsz-ben április 4-re elvetették a koratavaszi növényeket. A borsó már kikelt és 460 holdon szépen zöldell a tavaszi árpa. A tavaszi árpát most felülvetik pillangós takarmánymagvakkal. Az a helyzet ugyanis, hogy az Uj Élet Termelőszövetkezetben 600 holdon telepítenek ezen a tavaszon pillangósnövényeket. Ennek nagyobbik része felülvetés lesz. A vetőgép után megy a henger, s így egyúttal elvégzik a tavaszi árpa növényápolását is. Szakoson évtizedek óta tradíciója van a burgonyatermelésnek. Az Uj Élet Tsz-ben is beültetnek ebben az esztendőben 200 holdat. A vetőgumókat a tagok adják össze. Eddig 13 vagonra valót vittek a közösbe, s ennek a nagyobbik része már a földben van. De a burgonya összehordása és ültetése most is folyamatban van. A szövetkezeti tagokon A lottó 16. hetének nyerőszámai: 38, 42, 44, 78, 80 kívül ebben a munkában a gépállomás is segít, amely itt üzemelteti egyetlen burgonyaültetőjét. Húsvét után kezdik a kukoricavetést Az ünnepre való készülés — annak ellenére, hogy a gépek és fogatok dolgoznak — meglátszik a határban. Asszonyt ugyanis nemigen lehetett látni már tegnap a mezőn. Ök takarítanak, sütnek-főznek. Ezért halasztották húsvét utánra a kukorica vetését. De ekkor aztán erre összpontosítják a növénytermelőket. Indokolt is, hiszen megyénk termelőszövetkezetei közül itt termelnek legnagyobb területen, 1315 holdon kukoricát. A szükséges előkészületeket már megtették. A szövetkezeti tagok összeadtak 760 mázsa morzsolt kukoricát, amit a vezetőség hibridvetőmagra cserélt ki. Előkészítették már a talajt is, kezdődhet a vetés. Agronómusokat nevel a tsz Jelenleg a közel 10 000 holdas gazdaságban szakképzett agronó- mus van: Pongrácz György, aki a Bikali Állami Gazdaság üzemegységvezetője volt és Podráczki József, aid a dombóvári . halgazdaságban dolgozott, mint főállattenyésztő. De két szövetkezeti paraszt fiát, Buzsáki Istvánt és Rohonczi Lajost már beállították agronómus gyakornoknak. Mindketten most végzik levelező úton a mezőgazdasági technikumot. A szövetkezettől 28 munkaegységet kapnak egy hónapban. Munkájukat a vezetőség úgy határozta meg, hogy egy héten öt napot a közösben gyakorlati munkával töltenek el, egy nap pedig, az agronómusok felügyelete mellett tanulnak. Ha megszerezték az oklevelet, mindkettőt önálló ag- ronómusnak nevezi ki a szövetkezet. A szakcsi Uj Élet a közeli években sok és modem gépet akar vásárolni. Hogy legyen hozza szakember, úgy tervezik, hogy az idén az egyik szövetkezeti paraszt most érettségiző fiát öszsegííség töndíjjal gépészmérnöknek taníttatják ki. Az elgondolás jó, máshol is érdemes követni. A tsz bonyolítja le a tagok hízott disznóinak eladását Szakcson az egvéni gazdák általában 2000—2500 hízott disznót adtak el egy-egy évben. Most, hogy a község szövetkezet lett, ennél több disznót akarnak meghizlalni. Az Uj Élet egyedül 1200 sertés meghizlalására kötött szerződést. A tagok háztáji gazdaságából bedig — az idén — mintegy 2000 hízottdisznó kerül maid eladásra. A hizlalási szerződéseket és az értékesítést már az idén teljes egészében a szövetkezet bonyolítja le. Ennek intézésére egyik tagját, Kolb Jakabot állította be a vezetőség. A szövetkezetnek kifizetődő erre a munkára külön embert beállítani, mert így a tagok háztáji gazdaságában hizlalt sertések után is jár a nagyüzemi felár és beleszámít az áruértékesítésbe, amiért kedvezményt kap a tsz. Hetvenezer forint munkaegység-előleget osztottak ki az ünnep előtt Amit D. F.-ről hallottam Dombóváron az akár egy érdekes regény vázlatának is megfelelne. D. F.-et mindenki mérsékle- tes, józan életet élő családapaként ismerte. Egyszer azonban váratlanul, szinte máról-holnapra megváltozott. Negyvenöt éves korában megszeretett egy többszörösen büntetett, rosszhírű fiatal lányt. Keresetének nagy részét ráköltötte. Felborult a családi béke. Később a keresete nem volt elégséges és lopásra vetemedett. Egy évre ítélték. Amikor kiszabadult, nem vették vissza munkahelyére. Nehezen jutott munkához. A rendőrség segítette az elhelyezkedésben. Uj munkahelyén »megbélyegzett« emberként kezelték. Senki nem barátkozott vele. Börtöntölteléknek csúfolták. Bárhogy is próbálkozott, nem sikerült beleilleszkednie a kollektívába. Elkeseredettségében ivásnak adta a fejét. Felbukkant a nő is, aki miatt rosszra vetemedett és ismét a befolyása alá került. Megint lopott. Jóval kevesebbet, mint előzőleg, de a visszatérő bűnös büntetése most már nagyobb mérvű lett. Másfél évvel ezelőtt szabadult. \ isszakerült első munkahelyére és egy idős, tapasztalt kommunistát, aki mellé beosztották azzal bízott meg a pártszervezet, hogy nevelje. Az elvtárs, aki a nehéz feladatot vállalta sosem tanult pedagógiát, mégis bámulatos eredményt ért el a kétszer is megbotlott ember megjavításában. D. F.-éknél újból helyreállt a családon belüli békesség. Munkahelyének vezetői dicsérik jó munkáját. Többször kapott jutalmat. Befogadta a kollektíva. Szándékosan altkor beszéltem csak D. F.-el, amikor már a körülötte élők mindent elmondtak róla. Találkozásunkkor kissé zavartalak látszott. Amikor megígértem neki, hogy nem írom ki a nevét, sok mindent elmondott magáról és munkatársairól. — Őszinteség és bizakodás áradt belőle. Legtöbbet pártfogójáról, az idős kommunistáról beszélt, akinek hatására óriási változások mentek végbe benne, s aki visz- szavezette a becsületes, józan munkásemberek közösségébe. H. T. Kereskedelmi problémákról tárgyalnak a megyei tanács legközelebbi ülésén Az év elején úgy döntött az Uj Élet Tsz küldöttközgyűlése, hogy havonta rendszeresen osztanak munkaegység-előleget. Eddig ez így is történt. Legutóbb, szerdán osztott ki a vezetőség hetvenezer forintot a tagok között. Újabb gépek vásárlását tervezik Szakcson a szövetkezeti közös alapra minden hold közösbe vitt föld után 100 forintot ad egy- egy szövetkezeti paraszt. Ebből a pénzből törzsállatokat és gépeket vásárol a vezetőség. Egv Ze- tort már még is vettek, amellyel dolgoznak jelenleg. Most újabban egy Maulwulf traktor és egy Szuper Zetor vásárlását vették tervbe. Erre nem akarnak az államtól kölcsönt kérni. A közös alapból fedezik és amennyiben ez nem futja, a tagok takarékban lévő pénzükből kölcsönöznek szövetkezetüknek. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó jjízottsága legközelebb április 19-én, kedden délelőtt tart ülést. Az ülésen dr. Tuska Pál elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke jelentést terjeszt elő a le- járt vb.-határozatok végrehajtásáról. Ezt követően megvitatják a Bonyhádi Járási Tanács VB. beszámolóját a munkások iparikereskedelmi, munkavédelmi és szociális ellátottságának helyzetéről. A napirendi pont előadója dr. Bercsényi Vince, a járási tanács vb. elnöke. Külön napirendi pontként vitatják meg a megyei tanács vb. kereskedelmi osztálya vezetőjének beszámolóját is a kereskedelmi apparátus munkájáról, a nyári idényre való felkészülésről. A napirendi pont keretében kerül megvitatásra a megyei tanács vb.-titkárság személyzeti csoportvezetőjének beszámolója, a kereskedelmi osztály és az irányítása alá tartozó vállalatok személyzeti munkájáról. A napirendi pont előadója Győri István kereskedelmi osztályvezető és Esküdt Lajos, személyzeti csoportvezető. A falu lakóinak közös akarata gyakran utazott Németországba; ez alkalommal abból a célból, hogy Bergen-Belsen, a hírhedt koncentrációs tábor parancsnokát és a többi gyilkost az angol jogszokás szerint kötéllel segítse át a túlvilágra. Pár szót váltottunk a barátságtalan időjárásról, majd eltettük magunkat éjszakára ő angol királyi felsége hóhérja a felső ágyba feküdt, én az alsóba. Mire kivirradt, már Németországban robogtunk. Átmentem az étkezőkocsiba, és leültem egy két. személyes kis asztal mellé. Velem szemben egy lengyel tiszt ült- Az utóbbi évek során Angliában ilyen dús reggelit nem is láttam. A pincér elénk tette a gőzölgő kávét. Nagy vajdarabok és egy tele cukortartó került az asztalra, amelyből annyit vehettünk, amennyit akartunk. Én még rendeltem három tükörtojást szalonnával. Vonatunk lassan, óvatosan haladt a düsseldorfi pályaudvar szétrombolt peronjai közt. Jobbra tőlünk, a vágányokon váll váll mellett sok száz főnyi tömeg állt, nyilván egy vonatra vártak, amely azonban sehol sem volt látható. Soha életemben még ilyen elcsigázott, meggyötört arcokkal nem találkoztam. Az ember azt hihette volna, hogy az alvilágból feljött szellemeket lát. Vacogtak a hidegtől. Az egyik a kezével a fülét védte, a másik a mellén csapkodott, s mind topogott, egyik lábáról a másikra állt. Groteszk módon összeválogatott ruhadarabjaikban rongyosabbnak hatottak, mint a legágrólszakadtabb csavar, gó. Néhányuknak cipője sem volt, összegöngyölt rongydarabokba burkolták a lábukat. Lengyel asztaltársam is észrevette ezt a nyomort. — Borzasztó — mondta —, de mégsem tudok szánalmat érezni irántuk. Ha most hazautazom, senkit sem találok életben. Házamat felgyújtották, egész családomat kiirtották. Reggeli után a folyosóra álltam, kinéztem az ablakon. A vonat a Ruhr-vidéken kanyargóit végig. A nagy ipari üzemek egymásra zuhant vasszerkezetei kísértetiesen meredtek a szürke, ködös levegőbe. Egy összelőtt bérkaszárnya negjredik emeletének üres ablakmélyedéséből egy vaságy és egy felhasogatott matrac lógott kifelé. Kiégett mozdonyok és tehervonatok kilométer hosszúságban sorakoztak a rozsdás mellékvágányokon. Amerre néztem, csak romokat és omladékokat láttam. Az értelmetlen pusztítás vigasztalan képe tárult elém. Sírni szerettem volna. A francia kalauz, akivel már az előző nap beszédbe elegyedtem, most mellém állt, s velem együtt nézte az irtózatos pusztítás nyomait. — On les a bien, les boches! — bökött oldalba. — Jól elintézték őket, a boche-okat. — És még hozzáfűzte: — Us l’ont bien mérité. — De meg is érdemelték. Megérkeztünk végállomásunkra, Bad Oeynhausenba, az angol katonai kormányzat főhadiszállására. Csaknem hét év óta most először tettem a lábam német földre. A pályaudvaron autó várt, hogy a vendégotthonba vigyen. A bőröndjeimet azonban nem találtam sehol. Valahol útközben az egész poggyászkocsit lekapcsolták, valószínűleg már Belgiumban. Az angol vonatvezető-tiszt sajnálkozva vonogatta a vállát: — Sajnos, ez gyakran előfordul. Többnyire előkerülnek valahonnan a kocsik, de van úgy is, hogy nem. Jegyzőkönyvet vettek fel, ez volt minden. Az én poggyászomat tartalmazó kocsi azokhoz a pogy- gyászkocsikhoz tartozott, amelyek nem kerültek elő. Minden, amit Amerikában vásároltam, hogy elhozzam családomnak, a legtöbb személyi holmimmal egyetemben végleg odaveszett. S így pusztán azzal, ami rajtam volt, meg egy pár cipőt, egy pizsamát, egy inget és toalettcikkeket tartalmazó táskámmal érkeztem meg a vendégotthonba. Rehlkirchennek hívták a helységet. A birtok Hans-Georg von Stud nitz tulajdona volt, akit még berlini attasé-koromból ismertem. A nálam valamivel fiatalabb Studnitz akkoriban újságírósko- dott. Szenvedélyes nacionalista lévén, a nácik alatt ragyogó karriert futott be. A háború végén második sajtófőnöki minőségben Ribbentrop mellett a külügyminisztériumban működött. Most valamelyik internáló tábor lakója lett. Felesége egy parasztházban élt a faluban, az angolok által lefoglalt földesúri kastélyba nem tehette be a lábút. (Folytatjuk.) Manapság, ha az ember egy-egy faluban széjjelnéz, azonnal szemébe ötlik valami új, vagy valami készülő létesítmény. Ha homok dombokat, cementlap-rakásokat látunk, tudjuk járdaépítésről van szó. Ha téglák töméntelen meny- nyiségét látjuk, tudjuk, itt kul- túrház, vagy valami más építmény fog állni. S mindezt a köz- ségfejlesztési tervek segítségével egy-egy falu közös akarata, közös anyagi és társadalmi munkája, erőfeszítése hozza létre. Jóleső érzéssel nézünk bele egy- egy ilyen tervbe. Itt Medinán, Oláh Józsefné a megbízott vb.-tit- kúr „kalauzol” bennünket a terv sűrűn gépelt sorain keresztül. Nem olyan óriások ezek a tervek, de a falu sem olyan nagy, mégis a becsvágy, ahogy beszél róla, tiszteletet érdemel. Munkájukról a véleményt így összegzi. Nekünk tanácstagoknak is jó hallani, ha azt mondják: a tanács törődik velünk, meghallgatja javaslatainkat, s igyekszik a lehetőséghez képest a megvalósítást is szorgalmazni. — Legelső helyen természetesen itt is a járdaépítés szerepel. Sokan mosolyogva fogadják ezt — nem a helyiek, mások — járda, már az is valami. Igen valami, méghozzá 240 000 forint értékű beruházás. Ha nem volna fontos nem szerepelne ilyen összeggel és a legelső helyen. Ezt csak az tudja értékelni, aki maga is évtizedek óta csak sáros utcán járt. Olyan régi kérdés a sportöltöző és általában sportpálya létesítése, rendbehozása is. Erre 30 000 forintot irányoz elő a, terv. Lényegében azonban az öltöző építése már annyira előrehaladott, hogy május 1-re, az avatásra is sor kerülhet. A tavaszi, a nyári időszakban különösen nagy feladat hárul a tűzoltókra. Ezért szerepel a tervben egy őrszoba építése számukra, s már megkaptak 26 egyenruhát is, csak véletlenül se gondolhatja senki ezután egy-egy versenyen, hogy ezek a medinai önkéntes tűzoltók micsoda egy szedett- vedett társaság. Az úttörők részére 8000 forintot juttatott a tanács hozzájárulásként, hogy a nyáron kirándulhassanak majd az ország szép helyeire táborozni. Hiába, a kulturális igények is növekedtek, s ez örvendetes. Az egyetlen kultúrotthon azonban nem győzi a szükséglet kielégítését. Éppen ezért, s mivel délszláv lakosság is van a községben, egy régi épületet "délszláv kultúrotí-' honnak rendeznek be. így nagyobb lehetőség van újra életre- hívni a régen olyan híres tnmbu- ra zenekart és a délszláv tánccsoportot. A terv — egyelőre — mintegy 35 000 forint értékű társadalmi munkáról is szól. Ez azonban bizonyára év végére sokkal több lesz. Az egyik tanácsülésen ugyanis három tanácstag, Csajbók Kálmán, Szláni Károly és Szabó János önként vállalták, hogy a munkák beindulásakor szervezik és egyben ellenőrzik is a munkálatokat. Együtt, közösen dolgoznak a tanáccsal, a társadalmi munkásokkal községük szépítésén, fejlesztésén. (i-e)
