Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-14 / 88. szám

4 TüT.NA MEGVET NÉPÚJSÁG I960, április lé DALMANDI SZÖVETKEZETI ASSZONYOK FiatalskrAI—fiataloknak: Csupa tűz, csupa jókedv, nó­ta, nevetés és játék uralja ezt a huszonnégy asszonyt és leányt Dalmandon az Irmai-dűlőben krumplivetés közben. Tarka színfolt messziről, piros, sárga, kék, barna, zöld ruhákban olyanok, mint a mezei virág­csokor. Mosolyog rájuk a tava­szi napfény, simogatja őket az enyhe tavaszi szellő, s pezsgő életkedvvel, robbanó munka­kedvvel ajándékozta meg őket az idei tavasz. Az öreg is megfiatalodik kö­zöttük. A hatvankét éves Czucz- ka Károlyné, az egyébként csendes asszony is, önfeledten kacag és észre sem veszi, hogy elfogynak a sorok. Észre sem veszi, hogy tartja a tempót Bics Istvánnéval, Czinger Józsefné- vel, Morvái Mihálynéval, meg a csoportvezetőjükkel, Koller Jó- zsefnéval. Szövetkezeti asszonyok... Ész­re sem veszik talán, hogy meny­nyire megváltozott az életük! Hol van a régi cseléd alázata, a volt cselédek ivadékaiban? Megviccelik a tsz-elnököt, az agronómust, meg az újságírót is. Szövetkezeti asszonyok... Prá- vics Józsefné fia még csak har­madik elemista, de anyja már azt tervezi, hogy mérnök lesz majd a gyerekből. Morvái Mi- hályné fia már harmadikos gimnazista Tamásiban, gépész- mérnök, vagy agronómus akar lenni. Mi az oka annak, hogy ezeknek az asszonyoknak ilyen terveik vannak, és miért biz­tosak abban, hogy megvalósul­nak ezek a tervek? Vajon 20 évvel ezelőtt az ő apjuk, vagy anyjuk mert-e ilyen terveket szőni? Az egyik idősebb asszony azt mondja Morvainénak: — Még hogy mérnököt akarsz a fiad­ból! Jó, hogy nem minisztert. — Na és? Az talán nem le­hetne? Nem nevetik ki, nem is cso­dálkoznak ezen. Hiszen tudják, mert rádió szól a házukban, s újságot dob naponta a leveles­ládába a postás. Tudják, hogy a miniszterek többsége is közü­lük való... Szövetkezeti asszonyok... ön­tudatosak, tudják jól, hogy miért vetik a krumplit. És ver­senyeznek is! Czuczka Károly­né, a hatvankét éves asszony, büszke arra, hogy 239 munka­egysége volt tavaly és a töb­bieknek is van okuk büszkél­kedni munkaegységeik számá­val. Büszkék a gyerekeikre is. Soknak , a gyereke tovább tanul, soké itt dolgozik. Itt vannak a Gyurák testvérek, a 15 éves Teri, meg a 13 éves Kató. Itt van anyjával a 13 éves Bics Ma­rika, itt van Balogh Bözsike, csinos nővérével, Irénkével. Is­kolai szünet van, a hetedikes és nyolcadikos lányoknak jót tesz a mozgás. Bene Irénke ujján arany ka­rikagyűrű ragyog. Menyasszony. Vőlegénye traktoros. Júliusban lesz az esküvőjük. — Mit vár az élettől? — kér­di a riporter. — Boldog akarok lenni... Ki kételkedik vajon Bene Irénke vágyának beteljesülésé­ben? (01/enis) Képünkön: a szövetkezeti asz szonyok egy cső portja ebéd köz­ben. % megpróbálta, hogy akaratát rám kényszerítse. Esze ágában sem volt, hogy valóban hazafias né­met adásokat engedélyezzen. Azt kívánta tőlem, hogy az ő szelle­mi termékeit mondjam be a rá­dióba. Én, természetesen, nem ad­tam be a derekamat Másrészről viszont nem tehettem ki magam annak, hogy szabotálással gyanú­sítsanak- Úgy húztam ki magam a csávából, hogy megkértem őket: oktassanak ki, hogyan kell be­szélni a mikrofon előtt. Amikor aztán hangfelvételre került a sor, szándékosan igen hibásan beszél­tem, s Delmer. végül is belátta, hogy kár rám az időt veszteget­ni. Delmer küls.leg is hozzáido­mult környezetéhez. A valamikor oly ápolt és jól öltözött világfi teljesen elhanyagolta külsejét. Bozontos szakállt növesztett, piszkos térdnadrágban, rojtos szélű ingben járt, melyet be sem gombolt, úgyhogy még a köldöke is kilátszott. Minthogy más kiutat nem talál­tam, csak ültem a Delmer-féle butikban, csökönyösen, mint egy öszvér és ostobán, mint egy ökör, de az ujjamat sem mozdítottam. Lakótársam, Nansen SS-tiszt, Rudolf Hess mellett a legtitokza­tosabb náci volt Angliában. Pi- rospozsgás, kifejezéstelen ábráza­tával, szúrós tekintetével, fiatal kora ellenére jól előrehaladt ko­paszságával, valamint túlságosan széles csípőjével és esetlen alak­jával már külsőleg is olyan volt, mint egy porosz katonai egyen­ruhába öltöztetett fatuskó. Kíno­san ügyelt arra, hogy haját elő­írásosan nyírássá, mindig simára legyen borotválva és tükörfénye­sen ragyogjon a cipője. A hitleri junker-iskolák neveltje lévén, a kultúra és műveltség teljesen ide. gén volt számára. Soha életében egy jó könyvet nem olvasott, a legtöbb német klasszikusnak még a nevét sem hallotta. Nekem en­gedélyem volt arra, hogy havonta két vasárnapot Londonban tölt­hessek, ilyenkor rendszerint meg. látogattam Sir Colville Barclayt, Lord Vansittart mostohafiát, aki szívesen kikölcsönözte nekem a könyvtárában található német irodalmi remekműveket. Nansen egy alkalommal meglátott éjjeli­szekrényemen egy Faustot, mire orrfintorgatva megjegyezte: — Ilyesmivel ma már nem érünk rá foglalkozni. Fontosabb tennivalóink vannak. Ha a rádióban Beethovent, Brahmsot vagy Schubertét ját­szották, elcsavarta a rádiót, s va­lami rikoltó dzsessz-zenét kere­sett magának. Amikor Hitler még győzedel­mesen haladt előre, Nansen fris­sen és vidáman vett részt SS- fegyvertársaival a »Ritt nach Os- ten«-ban — a keleti hadjáratban. Látható élvezettel beszélt »hős­tetteiről« Egyszer egy állítólagos nőgyalázót saját kezűleg deszka­lapra kötözött és halálra korbá­csolt- A kielci rabbit az ő paran­csára szamárra ültették, háttal az állat fejének, s úgy kellett neki a szamár farkát kezében tartva vé­giglovagolnia a városon. Nansen Sztálingrád után megszimatolta a közeledő katasztrófát, s taná­csosnak tartotta »átevezni« a másik oldalra. Hogy állítólagos ellenállási mozgalmának a valóságban mi­lyen szerepe volt, azt sohasem tudtam kideríteni. Elmesélt tör­ténetei tele voltak ellentmondá­sokkal, az angolok pedig a legszi­gorúbb államtitokként kezelték az ügyét. Annyit mindenesetre ki tudtam hámozni, hogy Nansen az angol • titkos szolgálat megbí­zásából Bor Komorowsky lengyel ezredesnek angol pénzen fenn­tartott, reakciós partizáncsapa­tait az SS fegyverraktáraiból fegyverekkel látta el, s ezzel me­nedéket és védelmet biztosított magának az angoloknál. Ezenkí­vül úgy láttam, hogy a nyugat­barát német összeesküvő körök­kel is voltak bizonyos titkos kap­csolatai. Az 1944. július 20-i puccs kirobbanásakor Nansen rendkí­vül izgatottan viselkedett, sokat volt úton. Akkoriban minden este hallatta hangját a Delmer-féle rádióban. Beszédét minden alka­lommal »Bajtársak, ide figyelje­tek!« szavakkal kezdte és értel­metlen »kulcsszavakkal« végezte: »Búzavirág hívja Vadrózsát, Vas­fog keresi Sirályt...« A hercegi park fölött nap mint nap dübörögve vonultak át végtelen sorban az ezüstösen csil­logó, bombázó légikötelékek, ha­lált és pusztulást vittek Német­országba. Utánuk még órák hosz- szat látni lehetett az égen a fe­hér kondenz-csíkokat. Néha éj­jelenként tüzes-vörös hosszú far­kával egy-egy német »V I«-löve- dék süvített át a vidéken, hogy aztán valahol — talán egy szal­makazalban — felrobbanjon. (Folytatjuk.) Tanulságos történet Tizenkilenc éves, magasnövésű fiú. A györei KISZ-fiatalok két évvel ezelőtt választották meg KISZ titkárnak. Bányában dolgo­zik. A fizetése 2000—2200 forint között ingadozik. Eddig mindenki dicsérte. Most sokan elégedetle­nek vele. Amikor velem beszél az arca csupa megbánás. Miért? Olyat csinált, amit nem sza­bad lett volna megtennie. Néhány percre elveszítette józan ítélő­képességét, meggondoltságát, le­vetkőzve a nehezen felszedett jó nevelést és verekedni kezdett. Húsvétkor akarta tartani az el­jegyzést egy tizenöt éves kislány­nyal. Már a gyűrűt is megvásárol­ta és a vöröskereszt által rende­zett bálon hirtelen feltűnt egy ri­vális, aki »le akarta csapni a ke­zéről« a kislányt, ahogy ő mond­ja. Éjfél körül, amikor a körzeti rendőrrel szót váltott, még ígére­tet tett az ifjú gárdisták nevében arra, hogy segít a báli rend meg­tartásában. Alig ivott néhány pohár sört. Hajnali 3 óra felé azonban a »szemezgetés«, amit a szomszédos tófűi fiú menyasszonyjelöltjével folytatott annyira felháborította, hogy nem tudott uralkodni ma­gán. A vendégfiút kihívta az ud­Levelek nyomában varra és ütlegelni kezdte. Csődü- let támadt, botrány lett. Életében először verekedett. —• Most már tudja, hogy butaságot csinált. Rájött, hogy a meggondo­latlan pillanatok hosszú, nehéz munkás és harcos évek során szerzett tekintélyt, szeretetet és megbecsülést tudnak szétrombol- n' játszi könnyedséggel. Meggondolatlan cselekedetét elősegítette a pletyka is. Azon a2 éjszakán az ismerősök olyan dol­gokat sugdostak a fülébe, ame­lyek dühbe hozták. Csak később tudta meg, hogy nem kellett vol­na rájuk hallgatni, mert a bol­hából csináltak elefántot. Története csupán csak a tanul­ság kedvéért kívánkozik papírra. A fiatalos hevülékenység és a sze­relmi sértődöttség sem szolgálhat elfogadható magyarázatként a2 ilyen esetben. Az »ököljog« alap­ján nem lehet semmit megoldani. Az eljegyzés, amely ha az inci­dens nem történik meg, húsvét­kor egészen biztos megvalósul, az elhamarkodott, káros cselekedet miatt bizonytalan időre elmaradt. Kinek lett haszna az ökölcsapá­sokból? Senkinek! És kinek lett kára belőlük? Erre a kérdésre azt hiszem mindenkinek könnyű a vá­laszt megadni. (h)------------------------------- -r S egítségért kiáltok... ... hangzik a levél kezdő sora. Egy asszony segélykiáltása, egy édesanyáé, aki három gyermeknek adott életet. Nem volna célszerű, ha szóról szóra közölnénk a le­velet, amelyben egy asszony a tár sadalomhoz fordul bajában, mert bízik abban, hogy meghallgatás­ra és megértésre talál. Férje, a református lelkész dur­ván bánik vele. Bántalmazásban van része. Legtöbbször ok nélkül, pusztán szeszélyből, mert békét- len természetű, állandóan ideg- feszültségben tartja családját. — Férjemnek második felesége vagyok. Állítása szerint első há­zassága azért bomlott fel, mert nem volt gyermek, s hiányzott ne­ki a család. Én három gyermek­nek adtam életet, mégis gonoszul bánik velem. Házasságunk első percétől kezdve sokat dolgoztam. Ennek ellenére, folyton azt kell hallanom, hogy ő tart el, és fel­hányja még azt is, amit meg­eszem, — írja többek között a pa­naszkodó asszony. Különcködéseivel szinte elvi­selhetetlenné teszi környezete éle­tét és nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illeti gyermekei any­ját. És bár nem fogyaszt szeszes­italt, szeszélyében tör-zúz min­dent, ami a kezeügyóbe kerül. —• Sokat lehetne írni azokról az agyafúrt mesterkedésekről is, amelyekkel félrevezeti a hatósá­got és feletteseit. Eddig tűrt a szerencsétlen asszony, de most már betelt a pohár. Segítséget kér, hogy függetleníthesse magát férjétől, akivel eddig még egy fedél alatt lakik, de mint házas­társak már évekkel ezelőtt eltá­volodtak egymástól. Ennyit a levél tartalmából dió­héjban, amely feltárja egy sze­rencsétlen asszony elhibázott életét. Csak annyit kér, legyenek segítségére, juttassák képességé­nek megfelelő munkakörbe. A zaklatott évek után békés otthon­ra vágyik, hogy gyermekeit be­csületes emberekké nevelhesse. Nem fűzünk kommentárt a le­vélhez, amely lerántja a leplet a tiszteletes úrról, mint emberről és egyházi személyről, aki békét és szeretetet hirdet. Ugyanakkor csa­ládi életében békétlen, a szeretet helyett pedig szíve gonoszsággal van tele, megkeseríti és elviselhe­tetlenné teszi családja életét. Az a típus, aki más számára a vizet prédikálja, maga pedig bort iszik. (— p —; , Újszerű módszerekkel választják ki Ghánában a vezetésre alkalmas egyéniségeket Ghánában, akárcsak a többi fi­atal afrikai államban, gyors ütem­ben képzik ki a kádereket, akik alkalmasak az államgépezetben felelős állások betöltésére. Akk- rában az egyetem művelődésügyi fakultásának professzorai érdekes és újszerű vizsgálatokkal igyekez­nek megállapítani, hogy a ghanai fiatalok közül kik a legrátermet­tebbek a vezetésre. Az egyik vizsgálati módszer ab­ból áll, hogy egy 6—10 emberből álló csoportnak különlegesen ki­dolgozott, magas értelmi képessé­get, ötletességet és együttműkö­dést igénylő feladatot kell meg- oldaniok. Miközben a jelöltek a feladat megoldásán fáradoznak, a a bírálóbizottság dönti el, hogy a csoportok milyen ügyességet, in­telligenciát és szervezőképességet árulnak el és tagjaik közül melyik válik ki különösen. — Indonéziában megkezdték a malária leküzdését szolgáló tíz­éves terv végrehajtását. Az ország ban eddig körülbelül 30 millió em­bert sújtott a malária és mintegy 120 000-ren haltak bele. India az egyetlen ország, ahol a malária még ennél is több áldozatot köve­tel, TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTtTTTTTTV Olvasd a TOLNA MEGYEI Népújságot! AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents