Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-13 / 87. szám

L r..: ni : í; .» ^ g. r. nt '■* % l * I960, április 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Képzőművésze!!, múzeumi, bélyeggyűjtő, kézimunka és iparművészeti kiállítás A bonyhádi járási művelődési házban április 10-én egyhetes ki­állítás nyílt a képzőművész-kör, a bélyeggyűjtők, a kézimunka-szak­kor, a múzeumi-szakkör és az iparművészek munkáiból, illetve gyűjtött anyagából Már az első napon igen nagy volt az érdeklődés a kiállítás ir.ánt. A kézimunka-szakkör gon­dosan összeállított anyagából el­sősorban a buzsáki, sárközi és to- rockói szőttesek és hímzések tűn­nek ki A szép anyag mindenek­előtt Oláh Mária szakkörvezető munkáját dicséri. A kiállítás legnagyobb részét a múzeumi tárgyak gyűjteménye foglalja el. Ismeretes, hogy Bony- hádon nagy lelkesedéssel folyik a 'mtízeális értékű tárgyak gyűjtése. A leendő járási múzeum anyagá­nak úgyszólván minden értékesebb darabját bemutatják. A megfelelő stílusérzékkel és nagy muzeológi- ai ismeretekkel csoportosított ki­állítási anyag áttekinthető képet ad a nemsokára megnyitásra ke­rülő járási múzeumról. A gyűj­tési és restaurálási munkát a leg­nagyobb lelkesedéssel végzi és irányítja Knábel Vilmos és Bony­hádi Márton. Eredményesen szerepelnek a ki­állításon a fiatal képzőművész­szakkör tagjai is, akik Horváth Olivér festőművész vezetésével és irányításával szorgalmasan készül tele képeik bemutatására. Főként a ceruzarajzok plasztikus ábrázo­ló ereje ragadja meg az érdeklő» dókét. Külön érdekessége a kiállítás­nak Kerner József fafaragásai. Kerner József úgyszólván néhány hónap alatt érte el azt a kiváló eredményt, amely alkalmassá tet­te a kiállításon való részvételre. A bélyeggyűjtők hatalmas anya­gát komoly, elmélyedt munkával ál'ítotrák össze. Az első magyar kőnyomatos bélyegtől a futurista és absztrakt motívumé bélyegek kollekciójáig sok érdekességet fe­dezhet fel a látogató a kiállításon. Major Mátyá6 Eredményesebb lesz az erdősítés a bikácsi homokon A bikácsi erdészet ebben az év­ben az erdőmunkálatok eredmé­nyessebbé tétele érdekében kapott egy Sz-100-as Sztálinyec traktort. A gép segítségével az eddigieknél sokkal jobban előkészíthetik az erdősítésre szánt terület talaját. A a gép 60—80 centiméter mélyen is meg tudja munkálni a földet, s ezzel egyrészt a gyomnövények konkurenciáját kizárja, másrészt a talaj, vízgazdálkodását is előse­gíti a csemeték érdekében. Emel­lett a gyökerek számára összeha­sonlíthatatlanul nagyobb teret biz­tosít a terjeszkedésre. A másik igen fontos lehetőség az a segítség, amelyet az állam biz­tosít a csemeték közvetlen védel­me érdekében. Veszedelmes ellen­sége a csemetéknek a cserebogár­pajor. Eddig előfordult olyan ül­tetés is, amelyet a kártevők telje­sen, vagy legalábbis részben tönk­retettek. Márpedig nem kis anya­gi áldozatba, mintegy 2500 forint­ba kerül egy-egy hektár erdősítés, Ha ez megsemmisül, újra kell te­lepíteni. A tavalyi kísérletek alapján a gazdaságban 20 százalékos aritox porozószerrel, gödörporozás útján végzik a cseméteültetést. A vegy­szer 2—3 évig biztosítja a gyöke­reket a cserebogár-pajor kártevé­se ellen. Hektáronként mindössze 500 forinttal drágítja ez a mód­szer a telepítést, de haszna, ha fi­gyelembe vesszük a telepítési költ séget, óriási. így lehet és lesz eredményesebb az erdőtelepítés a bikácsi homo­kon. A teveli és a kakasdi úttörő-csapat1 találkozója a bonyhádi úttörő-házban Hírt adtunk már arról, hogy a bonyhádi úttörőház hasznos kez­deményezést indított; a járás út­törőcsapatainak találkozóját. Ezek a találkozók rendszeresen a hét végén kerülnek sorra az úttörő- házban, két-ket csapat között. Az eeyik a vendég, a másik, mint vendéglátó műsort ad, amelyet közös szórakozás követ. Az elmúlt vasárnap a teveli és a kakasdi úttörőcsapat találkozóját rendezte meg az úttörőház. Száz­nál több úttörő találkozott. A két csapat egyenruhában, őrsi zász­lókkal vonult be az úttörőhöz ud­varába. Az ünnepélyes jelentés­adás, zászlófelvonás után néhány szóval Berghoffer László, az út­törőház igazgatója köszöntötte a csapatokat és méltatta a találkozó jelentőségét. Ezután következett a műsor; Petőfi Sándor Háború volt című versét Kuli Éva szavalta, majd Moser Zoltán, Balogh László, Kásler Erzsébet, Ambrus Antal és Nagy Zoltán adta elő az Intő című jelenetet. Versek, jelenetek, tánc váltotta egymást, jól szóra­koztak a megjelent pajtások. Sikeres volt a találkozó, amely­ben részes Habony Erzsébet te­veli, Buda Vladimirné kakasdi csapatvezető, dr. Ember Ödön, il­letve Buda Vladimír pedagógus is. Az úttörők lelkesedésére jel* lemző, hogy azt az időjárás sem tudta befolyásolni; jónéhány ka­kasdi úttörő kerékpárral ment el Bonyhádra a találkozóra, amely a műsor után közös játékokkal, énekkel zárult. A két csapat a ta­lálkozón megállapodott, hogy a jövőben mint testvércsapatok, se­gítik, támogatják egymás mun­káját. A népfront-bizottságok ujjúválasst ásóra készülnek megyénk dolgozói Gépjárművezetői tanfolyam hivatásos gépjárművezetőknek A Közlekedés- és Postaügyi Mi. nisztérium Autóközlekedési Tan­intézete a megye székhelyén, Szekszárdon alapfokú gépjármű- vezetői tanfolyamot szervez. Ezen a tanfolyamon olyanok vehetnek részt, akik a gépjárművezetéssel kívánnak foglalkozni, illetve gép­kocsivezetői állást akarnak vál­lalni. A tanfolyam időtartama tíz hét, napi 4—6 órai elfoglaltsággal. A i népfront-mozgalom fejlődé­^ sének igen fontos szakaszá­hoz érkeztünk el: a Hazafias Népfront márciusi országos tá- nácsülése május 27—28-ára ösz- szehívta a Hazafias Népfront II. kongresszusát és határozatot ho­zott a népfront-bizottságok újjá- választására. A Hazafias Népfront az ellen- forradalom óta eltelt három esz­tendő alatt megtalálta helyét a magyar társadalom életében és a párt vezetésével figyelemre mél­tó eredményeket ért el. Az MSZMP VII. kongresszusa elis­merte ezeket az eredményeket. — Kádár János elvtárs megállapítot­ta, hogy a Hazafias Népfront al­kalmas és képes arra, hogy poli­tikai egységbe tömörítse a kom­munistákat és mindazokat a pár- tonkívülieket, akik az alapvető célok tekintetében egyetértenek pártunk politikájával. Az országosan elismert eredmé­nyekben benne van megyénk népfront-bizottságainak munkája is. Ajig néhány hónappal az el­lenforradalom után megyénkben is megtette a Népfront a kezdeti lépéseket annak érdekében, hogy türelmes, szívós munkával segít­se eloszlatni az ellenforradalom által támasztott szellemi zűrza­vart, hegy segítse erősíteni az ösz- szefogás gondolatát megyénk dol­gozóiban. Ebben a munkában segítsé­günkre sietett a munkásosztály. Már 1957. nyarának elején meg­rendezte a sárszentlőrinci nép­front 50 budapesti munkás rész­vételével az ellenforradalom utá­ni első munkás-paraszt találkozót. Hosszú volt az út, amíg üzemlá­togatásokon, falusi munkás-pa­raszt barátkozásokon keresztül el­jutottunk oda, ahol most tartunk, amikor kialakulóban van íal- vainkban az egységes magyar pa­rasztság, s úi. sokkal elevenebb tartalmat kap a munkás-paraszt szövetség. A budapesti üzemek hosszú sora szinte hétről hétre küldi a tsz- községekbe legöntudatosabb mun­kásait, hopv végezzenek ott a tsz fejlődését előmozdító szerelő, épí­tő munkákat s ugyanakkor vé­gezzenek elmélyedő politikai munkát a dolgozó parasztság gon- .................................................................... E l dolkodásának fejlődése érdeké­ben. A naki dolgozó parasztság s vele együtt szinte minden tsz- közsógünk dolgozó parasztsága saját új életének alakulásán, gaz­dagodásán keresztül érzi, hogy a munkás-paraszt szövetség a fej­lődés egv magasabb szintjére emelkedik. A naki szövetkezeti parasztság a budapesti Lóden-gyár munkásainak áldozatos munkájá­ból tanulia meg, hogy milyen nagyszerű dolog az összefogás, milyen jó dolog együtt tevékeny­kedni a közösségért, együtt érez­ni, gondolkodni és cselekedni, ahogy ezt a lóden-gyáriak csinál­ják, akik a vasárnapi pihenő he­lyett az új istállóban villanyt sze­relnek, vagy a darálót hozzák rendbe. Alig van vasárnap, hogy le ne jönne egy-egy brigád. bben a nagy összefogásban az értelmiség egyre sokol­dalúbbá, lelkesebbé váló segítő munkája is benne van, amikor a mezőgazdasági szakember a nagy­üzemi gazdálkodás tudományára tanítja parasztságunk legjobb­jait, és az orvos az új falu szo­cialista egészségügyét építi, ami­kor a jogász törvényt magyaráz, a műszaki értelmiségi tsz-bekötő utat tervez és épít és a pedagógus a dolgozók iskolája esti tagoza­tainak óráira, vagy a munkaegy- sésszámítási tanfolyamra indul. Ennek a nagy összefogásnak sodrában dolgozik ma az egész megye. Ez hívta, ez vitte a mező­re a szorgalmas értényi asszonyo­kat, amikor arról volt szó, hogy egy darabban 34 holdon 104 má­zsa fokhagyma-gerezdet dugdos- ranak el idejében a jól megmun­kált földbe. A megye minden jószándékú, nem paraszti dolgozója mélysége­sen átérzi, hogyan kell megbecsül­nie az új útra lépett dolgozó pa­rasztság erőfeszítéseit, s mit kell ezekhez hozzátennie a saíát tu­dásából, a saját erejéből, hogy a nagyüzemi gazdálkodás már az első évben dús kalászt teremjen az egész megyében. A népfront-bizottságok újjá- választására tehát olyan időszak­ban készülünk, amikor az össze­fogás gondolata egész megyénk dolgozóit mindinkább áthatja, összefogni, együtt dolgozni so­kan, mindnyájan, így tudunk iga­zán nagy dolgokat alkotni, így tudunk komolyan előrelépni a fej lődés, a felemelkedés útján. Mert akarja, egyre öntudatosabban akarja megyénk egész dolgozó népe a gyorsabb fejlődést és biz­tosan érzi, hogy ehhez ma min­den lehetőség megvan. O lyan körülmények közölt készülünk a népfront-vá­lasztásokra, amikor egyre inkább beérnek a párt okos népfront­politikájának gyümölcsei s a me­gyében is minden építő erőt ösz- sze lehet fogni, a párt köré lehet tömöríteni. A legjobb erők, a termelés és a községfejlesztés legöntudatosabb, leglelkesebb munkásai kerüljenek be az újjáválasztás során a nép­front-bizottságokba. Legyenek benne az új bizottságokban a munkásosztály, a tsz- és egyéni parasztság, továbbá az értelmiség legjobb képviselői. Legyenek ben­ne tekintélyes számban a nők és a fiatalok is. A falusi bizottságok újjáválasz- tása ünnepélyes falugyűléseken április 20-a és május 5-e között lesz. Ezeken nemcsak az új bi­zottságokat választják meg, ha­nem a járási küldötteket is a május 5-e és 15-e között sorra- kerülő járási küldöttértekezletek­re. A megyei, küldöttértekezlet május 19-én választja meg az új megyei népfront-bizottságot és a kongresszusi küldötteket. Me­gyénk dolgozóit 22 küldött és 6 vendég fogja képviselni a kong­resszuson. A kongresszusra való készülés során egész megyénk területén megélénkült a politikai munka. — Népfront-bizottságaink vezetői, legjobb aktivistái, társadalmi és politikai szerveink vezetői sok dolgozóval beszélgetnek el a nép­frontmunka szépségéről és jelen­tőségéről, a dolgozóink előtt álló termelési és községfejlesztési fel­adatokról. Biztosra vehetjük, hogy a kongresszus után új bizottsá­gaink megsokszorozódott friss erővel fognak munkához ) ’ ' i a x-ongresszus által kijelölt fel­adatok lelkes végrehajtása ér­dekében. Hunyadi Károly m. népfronttitkár PUTLITZ: Nem etor szagból—) ( Németországba tandíj összege tehergépkocsira 800, személygépkocsira 800, mind. két gépkocsi nemre 1400 forint. Részletes felvilágosítást tartal­mazó tájékoztatót és nyomtat­ványt küld az Autóközlekedési Tanintézet, illetve annak megyei iskolavezetője. Szabó István, Szekszárd, Munkácsy utca 21. szám. (83) Gőzösünk fagyasztott húst szál­lító hajó volt. mely békeidőkben utast nem vitt magával. A kevés kajütben tehát össze kellett szo­rulnunk. Hatodmagammal feküd, tem egy fülkében, melyben nor­mális körülmények között legfel­jebb négy embert helyeztek el. Utitársaim megtorpedózott angol kereskedelmi hajókról való ten­gerészek voltak, akik most haza utaztak- Mindegyikük átélt már legalább egy tengeralattjáró-tá­madást, és órákig hánykolódott a hideg óceánban mentőövvel a dereka körül. Állandóan csak ka­landjaikról meséltek. Érthetőnek találtam volna, ha engem, a németet, nem éppen ba­rátságos tekintetekkel méreget­nek, de éppen az ellenkezője tör­tént. Igen kedvesek voltak hoz­zám. — Elvégre maga nem tehet ró­la, hogy Hitler háborút visel el­lenünk. Mindenütt vannak jó és rossz emberek. Minket, egyszerű embereket nem kérdeznek, ne­künk meg kell tennünk, amit a nagyfejűek akarnak. Ez így van Németországban, és így van Ang­liában is. Hajónk egész nap a kikötőben horgonyzptt. A tengerészek egyi- ke-másika úgy vélte, hogy talán egy hétig is eltarthat, mig útnak indulhatunk. Amikor azonban karácsony másnapján kitekintet­tünk a hajóablakon, Manhattan már eltűnt, nem láttuk már a szárazföldet, mintegy húsz hajó­ból álló hajókaravánnal kinn jár­tunk a nyílt tengeren. A karaván a mi hajónk kivételével csupa olaj-tartályhajóból állt. Utitúr- saim, akiknek már voltak bizo­nyos tapasztalataik, megjegyez­ték, hogy sikeres tengeralattjáró­támadás esetén nem sok kilátá­sunk van a megmenekülésre; mérföldekre egyetlen lángtenger­ré válna az óceán. Ez a gondolat azonban senkit sem izgatott külö­nösebben. A tengerész mindig bi­zakodik jó szerencséjében. A karaván lassan haladt előre, nyilván zegzugos irányvonalat követett. Voltak napok, amikor jeges viharba kerültünk, torony- magas hullámok csaptak át a fe­délzeten, máskor meg nyáriasan meleg nap tűzött a kék égről a tükörsima tengerre. Röviddel újév előtt kerültünk az úgynevezett veszély-övezetbe. Karavánunk több ízben is órák hosszat állt leállított gépekkel. Nagyobb biztonság okából ben­nünket, utasokat is bevontak az őrszolgálatba. Egy őrségem ép­pen 1944 újév hajnalára esett. Az Azori-szigetek tájékán hajóztunk napfelkelte előtt, enyhe időben, tiszta égboltozat alatt, a tenger nyugodtan ringott. Gyönyörű lát­ványt nyújtott, amint a nap vö­röses golyója lassan felemelkedett a vizek fölé, s beragyogta suga­raival az új esztendő első hajna­lát. Különös érzés fogott el e pil­lanatban. Itt állok őrségen egy angol hajón, távcsővel fürkészem a tengert körös-körül; talán nem is nagyon távol tőlem kiemelke­dik egy periszkóp a tengerből, s egy német tengerésztiszt — ki tudja, talán rokonom vagy iskola- pajtásom — engem néz azon ke­resztül. Minden pillanatban be-t következhet a váratlan viszontlá­tás. Rövid fohászt küldtem az egek urához, vajha ez lenne az utolsó újévi reggel, amikor a fel­kelő nap olyan világot világít meg, amelyben ilyen őrültség le­hetséges. Január 6-án minden baj nélkül befutottunk a liverpooli kikötő­be. Dick White értem jött, kezé­ben lobogtatta az engedélyt, mely lehetővé tette azonnali partraszál­lásomat anélkül, hogy megmotoz­tak volna. A bevándorlási hiva­talnok görbe szemmel mért vé­gig, s maga elé mormolta: — Azt hittem eddig, hogy há­borúban állunk a németekkel. A legközelebbi vonattal tovább utaztunk Londonba. Az első be­nyomásom vigasztalan volt. — Csaknem minden utcában láttam házrorríokat, a büszke City úgy­szólván teljes egészében romok­ban hevert. A házak homlokzata mindenütt sérült volt, lctörede- zett. A háborús években szüne­telt a karbantartás és a renoválás. Hová lett a régi elegancia? Az emberek lesoványodtak, kopott ruhában jártak, s éjszakánként még mindig ezrével aludtak a földalatti vasút tárnáiban. Ameri­kában bizony elszoktam a sovány koszttól és az elsötétítéstől. Nem mondhatom, hogy el voltam ra­gadtatva az itteni állapotoktól. Mégis boldog voltam, hogy is* t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents