Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-12 / 86. szám

ÍOCO. április 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Egyetértésben haladnak as új úton a pálfaiak PÁLFA DOLGOZÓ PARASZT­SÁGA a múlt év tavaszán hatá­rozta el, hogy szakít az egyéni gazdálkodással és rálép a szövet­kezés, a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Először két termelőszövetkezetet alakítottak a pálfaiak s az alaku­ló közgyűlésen mindkét tsz úgy határozott, hogy a közös munkát csak ősszel kezdik meg. Ennek megfelelően az ősz folyamán ösz- szeadták a vetőmagot, összegyűj­tötték a közösbe felajánlott álla­tokat, elvetették az őszieket és rendesen elvégezték az őszi mély­szántást is. A két termelőszövetkezet tagsá­ga a közös munkák végzése köz­ben felismerte, hogy sokkal ered­ményesebb lenne a gazdálkodás, könnyebb lenne a munkaszerve­zés. ha Pálián nem két, hanem egy termelőszövetkezet működne. A felismerést tett követte. Január 14-én a két termelőszövetkezet tagsága elhatározta az egyesülést és Egyetértés néven új termelő- szövetkezet alakult. Az egyesült termelőszövetkezet elnökévé Lakos József elvtársat, a nagydorogi gépállomás igazatóját választották meg, akit jól ismer­nek Pálfán ismerik mezőgazdasá­gi szakismereteit, nagyszerű em­beri jellemvonásait és képességét a vezetésre. A pálfaiak úgy döntöttek, hogy már az első gazdasági évben több árut adnak az országnak, mint amennyit az előző esztendőben az egyéni gazdálkodás idején adtak. Befejezték a szőlő­metszést a szekszárdi borvidéken Szekszárdon és a környező köz­ségekben 2300 hold termőszőlő van. Az időjárás eddig kedvezett a szőlőnek. Ezzel magyarázható, hogy az idén — három héttel ko­rábban, mint az elmúlt esztendő­ben — befejeződött a szőlőnyitás Szekszárdon és környékén. A szőlőnyitás után a termelő- szövetkezetek és az egyéni gaz­dák mindenütt megkezdték a metszést is. A megyei tanács me­zőgazdasági osztályán közölték ez­zel kapcsolatban, hogy tegnap a szőlőmetszéssel is végeztek a ,szekszárdi borvidéken. Ennek megfelelően 620 sertést, 50 szarvasmarhát állítottak be hizla­lásra és 118 ürüt javított állapot­ban kívánnak értékesíteni. A termelőszövetkezet fő felada­tának tekintik, a hagyományos ál­lattenyésztés fejlesztését. Első lé­pésként máris megfelelő, tenyész­tésre alkalmas szarvasmarha-állo­mányt alakítottak ki. SOKAT VARNAK A PÄLFAI­AK a kertészettől is. Tíz holdon feketeribizlit, egy holdon szamó­cát, öt holdon spárgát három hol­don sárgarépát, öt holdon hagy­mát, húsz holdon zöldborsót és húsz holdon újburgonyát termel­nek. Vegyes gyümölcsöst is léte­sítettek húsz holdon, s a gyümöl­csös vezetésére a község reformá­tus lelkészét kérték fel, aki a gyü­mölcstermesztésben igen nagy szakértelemmel és tapasztalattal rendelkezik. A munkaszervezésről csak elis­merően lehet nyilatkozni. A jó szervezés feltétele, a helyesen megvalósított kollektív vezetés és az egyre jobban kibontakozó szö­vetkezeti demokrácia. A szövetke­zet elnöke mindenben kikéri a ve­zetőség véleményét s mindig tá­jékoztatja őket az elvégzett mun­káról. A jó szervezés nemcsak a terme­lésben, hanem az adminisztráci­óban is megvan. A szövetkezet ta­pasztalt főkönyvelővel rendelke­zik. Helyesen szervezték meg a tagnyilvántartást, s a tagkönyvek példás rendben sorakoznak "az iro­dában. A munkaegységeket napra­készen jegyzik fel a tagkönyvek­be és minden szövetkezeti tagnak módjában van betekinteni a köny­vébe, ellenőrizni a munkaegység­bejegyzéseket. Egyik legfontosabb feladatának tartja a termelőszövetkezet azt is, hogy a szükséges beruházásokkal is megteremtse a nagyüzemi gaz­dálkodás feltételét. Most készítik a 400 férőhelyes juhhodályt a szö­vetkezet szakemberei. A közeli tervekben szerepel egy modern 100 férőhelyes istálló elkészítése, továbbá más kisebb létesítmények megvalósítása és mezőgazdasági gépek beszerzése. A FELTÉTELEK tehát megvan­nak ahhoz, hogy a pálfai Egyet­értés Tsz a legrövidebb időn be­lül a megye legjobb termelőszövet kezetei közé küzdje .fel magát. Biztosíték erre a helyes vezetés, a tagság odaadó és lelkes munkája, amely a tavaszi munkák végzésé­ben is jellemző a tagokra Bizto­síték továbbá a tsz pártszervezete, amely a közelmúltban 5 új taggal növekedett. A pártszervezetnek tekintélye van, mert a tagok min­denben példát mutatnak. Ez a te­kintély eredményezi azt. hogy a tsz-tagok közül jelenleg is többen foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy felvételüket kérik a pártba. Nem kétséges, hogy ez a vára­kozás, amellyel a pálfai dolgozó parasztok jobb jövőjük elé tekin­tenek már az első évben sem okoz nekik csalódást. Gyerő András Nagvolsb felhajtás, élénk forgalom a szekszárdi vásárban Ha lehet, az elmúlt havinál még jobb idő köszöntött a hétfői szekszárdi vásárra. Ez meglát­szott egyrészt a felhozatalnál, adás-vevésnél, másrészt a látoga­tottságnál is. Már kora délelőtt hosszú ko­csisorok álldogáltak a Keselyüsi úton, várva, hogy bemehessenek a vásártérre. Úgyszólván minden jószágféléből nagyobb volt a fel­hajtás, mint az elmúFt vásáron. A kereslet azonban csak a mala­cok és süldők között volt szá­mottevőbb, mint az elmúlt vásá­ron. Nehéz lovakat most is az ola­szoknak vásároltak 4500—6000 fo­rintig. Néhány haszonlovat vett az Állatforgalmi is. A múlt vásár óta lényegesen felment a mala­cok ára. Mig egy hónappal ez­előtt a választási malacok párját 4—500 forintért adták, most 700 —800 forintot is megadtak — és I nem drágállták — egy-egy pár héthetes malacért. Nagy volt a felhozatal, de a kereslet is, en­nek tudható be a drágulás. Egyedül a szarvasmarhák fel­hajtása volt kevesebb. Növendé­keket 1800—2000, teheneket 5000 —6000, sőt 7000 forintért is elad­tak. Megjelentek a kislibák is, 20— 30 forint között adták el őket- Míg a múlt vásárban rengeteg csemetefát adtak el, most a »szá­raz fának" kapanyél formájában volt nagy keletje. Bekukkantottunk az iparcikk­eladó sorra is. A népbolt vásáro­zó részlegénél még délben sem nagyon lehetett beszélni az el­adókkal a nagy forgalom miatti Annyit azonban mégis megtud­tunk, hogy az elmúlt havi forga­lomnak legalább a kétszeresére számítanak. (Sz) rlévadó ünnepéig A névadó ünnepség egyik legkedvesebb jelenete. Az úttö­rők kisdobos-nyak­kendővel ajándé­kozzák meg Zsuzsi­kát. Kedves és bensőséges családi eseményt ünnepelt Szabópál An­tal elvtárs, az MSZMP városi PUTLITZ: Nem etországból—) C Németországba (82) Rövidke kis hír volt, a New York-i esti lapok egészen kis be­tűkkel hozták, én is keresztülsik- lottam rajta. Willi tett rá figyel­messé, amikor késő éjjel hazajött. Orrom alá tartotta az újságot: — Attól tartok, rossz világtáj felé vitorláztunk. Williben egészséges politikai ösztönök dolgoztak. Amikor már jó ideje beszélgettünk ennek az eseménynek a jelentőségéről hir­telen felötlött az agyában: — Holnap mindjárt reggel el kellene menned a szovjet konzu­látusra, megérdeklődni, beenged­nének-e Moszkvába. Másnap reggel felkerekedtem, elmentem a konzulátusra. Előző­leg német nyelven rövid üdvöz­letét írtam a moszkvai német bi­zottság részére, s néhány angolul megfogalmazott sorban arra kér­tem a New York-i szovjet kon­zulátust, hogy üdvözletemet to­vábbítsa Moszkvába. Mindkettőt leadtam a konzulátuson. A konzul dolgozószobjában fo­gadott. Az első pillanattól fogva éreztem, hogy megértette indító okaimat, és barátságos érzülettel viseltetik irántam, ö nem akarta egész Németországot kiirtani, pe­dig országának igazán elég oka lett volna a gyűlöletre és a bosz- szúállásra. A konzul éles különb­séget tett a németek és a nácik között. Egyszerűen, szerényen beszélt: — Addig fogjuk verni a náci­kat, míg mind kipusztul, de tud­juk, hogy azután fel kell építeni egy új Németországot. Ebben se­gítségükre leszünk a németeknek, de végső soron a németeknek ma­guknak kell majd ezzel a fel­adattal megbirkózniuk. Ezért örü­lünk minden hazafiasán gondol­kodó németnek, aki nem náci és aki ebben közre akar működni. Annyira elmélyedtünk a beszél­getésben, hogy a végén a konzul azt javasolta, folytassuk eszme­cserénket a közeli állatkert park­jában. Egy padra telepedve még vagy két óra hosszat beszélget­tünk egymással. Az a kívánsá­gom, hogy Moszkvába utazhas­sunk, sajnos, ez idő szerint nem volt teljesíthető. A beszélgetés következtében azonban értelmem­nek is, szívemnek is egy jó da­rabja mégis eljutott oda. Mind üresebbnek és ostobább­nak tűntek nekem azok a fellen- gős jelszavak, amelyekkel az amerikai népet traktálták, mind haszontalanabbnak éreztem it­teni életemet az örökké egyfor­ma, elcsépelt előadásokkal. Még Angliában is kívánatosabbnak tűnt az élet. Lehet, hogy ott sem tudnék semmi okosat véghezvin­ni, de legalább a háború végén pár ezer kilométerrel közelebb lennék szülőföldemhez. 1943 tavaszától fogva irogatni kezdtem Vansittartnak, emeljen szót érdekünkben, hogy Willit és engem újból beengedjenek Ang­liába. AZ AMERIKAI HÜSOSFAZÉK MELLÖL A KORGÓ GYOMRŰ ANGLIÁBA Novemberben futott be a vá­lasz Londonból. Nekem megadták a beutazási engedélyt, Willinek későbbre ígérték. Nem volt mit tenni, el kellett válnunk egymás­tól. Minthogy az Atlanti-óceánon a hajójáratokat szigorúan titokban tartották az angol utazási irodá­tól szabályos hajójegy helyett csak afféle általános átkelési jo­gosítványt kaptam. A hajónak sem a nevét, sem indulási idejét nem közölték, csak annyit mond­tak, hogy december 10-től kezd­ve bármely pillanatban megkap­hatom az értesítést, s akkor 12 órán belül útra készen kell len­nem. Nélkülem Willi sem akart to­vább New Yorkban maradni. De­cember 10-re Floridában vállalt állást. Nehéz volt a búcsú. Kikí­sértem a Pennsylvania-pályaud- varra. Csak az a gondolat vigasz­talt, hogy a háború már nem tart­hat nagyon sokáig. A Wehrmacht Keleten már (halálos csapást ka­pott, Nyugaton pedig csak meg­lesz végre-valahára a második (Folytatás a 4, oldalon.) pártbizottságának titkára. A vá­rosban első alkalommal tartottak névadó ünnepséget, az ünnepi díszbe öltözött városi tanács nagy­termében. A Szabópál-család leg­fiatalabb hajtása névadó ünnep­ségére összejöttek a rokonok, jó­barátok és ismerősök s részt vet­tek a család örömében. — A névadó szülők bejelentése alapján az újszülöttet Szabópál Zsuzsanna Gyöngyikének nevez­zük el. Ezt a névadást megörökí­tem a szekszárdi állami anya­könyv 1960. évi 279. sorszám alatt, de ugyancsak bejegyzem a Szekszárdon születettek névadó társadalmi anyakönyv egyes ro­vatába is, s ezennel felveszem Szekszárd város polgárai közé, — hangzott Kalmár József elvtárs, a városi tanács elnökének be­széde. Ezután a szülők és a névadó szülők tettek fogadalmat, gyer­meküket úgy nevelik, hogy a kis emberpalánta szocialista társa­dalmunk hasznos tagjává váljék. Csaló és tolvaj a bíróság előtt A szekszárdi járásbíróság hat­hónapi börtönbüntetésre és 300 forint pénzbüntetésre ítélte Be- hán Dezső komlói lakost betöréses lopás bűntette miatt. Amint az a tárgyalás során bebizonyosodott, Behán Dezső betört Bakó Imre Szekszárd, Alkotmány utca 27. szám alatti lakos lakásába és on­nan különféle ruhaneműeket lo­pott el. A vádlott a tárgyalás so­rán beismerte bűncselekményét. A nyomozás során az ellopott hol­mikat teljes egészében megtalál­ták és visszaadták a sértettnek. * Lakatos János nagy baracskai lakost a szekszárdi járásbíróság egyrendbeli magánosok sérelmére visszaesőként elkövetett csalás és egyrendbeli társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett kisebb súlyú csalás miatt mon­dotta ki bűnösnek és ezért tíz­hónapi börtönbüntetésre ítélte. Lakatos János büntetett előéletű, egy rokonától elvitte kerékpárját — csalás útján —, amelyet annak nem adott vissza. A kerékpár ér­téke körülbelül 1300 forint volt. Ezt követően Alsónyék község­ben rendőrnyomozónak adta ki magát és több személyt megfe­nyegetett. Levelezőnk írja; Sikerrel zárult Gyulaion a nőtanács főző és szabó-varrá tanfolyama Gyulajon a nőtanács rendezésé­ben huszonketten vettek részt a főző és tízen szabó-varró tanfo­lyamon. Nemrég fejezték be mind­két tanfolyamot és a résztvevők komoly előmenetelről adtak szá­mot. A gyulaji nőtanács felvette a kapcsolatot a budapesti II. kerü­leti nőtanáccsal és hasznosnak mutatkozó együttműködésben ál­lapodtak meg. Megismerkednek egymás életével, cserelátogatáso­kat szerveznek és a budapestiek patronálják a gyulaji asszonyok mozgalmait. Quentel Károlyní

Next

/
Thumbnails
Contents