Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-10 / 85. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. április 10. A hetvennégyéves „fiatalember’" A felvételt ülve akartam elkészíteni a dunaföldvári cipészek „Feri bá- csi”-járól, Molnár Ferenc szabászról, aki azonban élénken tiltakozott a készülő „merénylet” ellen. — Mit gondol, kérem?... Én, aki ötvennégy éve állok, pont a fényképezőgép előtt üljek le? így hát a szabász-asztal mellett készült el a fénykép. Feri bácsi ugyanis hatodik évtizede dolgozik állva és csak akkor ül le, amikor — néha — a varrógépen van munkája: Először a cipész szakmát tanulta ki. de pár év múlva megtetszett neki a felsőrészkészítés, így azt is megtanulta. Húszéves kora óta — ötvennégy éve — felsőrész-készítő. Egy alkalommal — még magánkisiparos korában — Pakson akadt dolga. Délelőtt végzett, ajánlották néki a délutáni ta. Ezzel felült az „apostolok lovára”, gyalog nekivágott a húszkilométeres útnak. Kettőkor már otthon volt, elkészítette a megrendelt felsőrészt és a »kuncsaft« már haza is mehetett, mégpedig azzal a vonattal, amelyikkel Molnár bácsi jöhetett volna haza Paksról. De nemcsak ilyen emlékei vannak Feri bácsinak. Fiatalkora óta részt vesz a munkás- mozgalomban, ott volt a századele ji budapesti tüntetéseken és nem egyszer kellett megismerkednie a rendőr-kardlappal. Hetvennégy éves, de pontosságban, fegyelmezettségben, a munkában túltesz nem egy fiatalon. Nyugdíjbavonulásról hallani sem akar. Azt mondja, hogyha a jelenlegi teljes fizetéssel is kellene nyugdíjba mennie, belebetegedne a tétlenségbe. Munkájáért, magatartásáért már számos elismerésben részesült. Legutóbb, a Dunaföldvári Cipész Ktsz mérlegzáró közgyűlésén a »Kisipari szövetkezet »kiváló dolgozója« kitüntetést kapta meg. J. J. Megválasztották a Vasutas Szakszervezet Megyei Bizottságát A SZOT ötödik teljes ülésének határozata értelmében megyénként létrehozták a Vasutasok Szakszervezetének Megyei Bizottságait. Közel nyolcezer vasutas dolgozó képviseletében száz küldött tanácskozott Dombó- várott a szakszervezet előtt álló feladatok végrehajtásának módjáról, a dolgozók ügyének gyorsabb, emberségesebb intézéséről. Három hónappal ezelőtt létrehozták az ideiglenes bizottságot, és ennek munkájáról Fuschberger János tartott beszámolót. •— A hetedik pártkongresszus iránymutatása munkánk legfontosabb vezérfonala — mondotta az előadó. — Szerveznünk kell a szocialista munkaversenyt, mint a tervteljesítésnek legjobb segítőjét, mint az életszínvonal-emelés legjobb eszközét. A beszámolót vita követte. A hozzászólók a szakszervezeti tagság véleményét mondták el. Hónapok óta nem látogatják a munkahelyeket a szakszervezet vezetői. Felsőbb utasításra a munkahelyről elvitték a kultúr- vagont. A szakszervezet megkérdezése nélkül rendezték a béreket — állapították meg a küldöttek. A hozzászólók többsége bírálta a szakszervezeti munkát akadályozó, a dolgozók érdekeit figyelmen kívül hagyó gazdasági vezető-i két. Magyar Sándor fűtőházi dolgozó a szocialista munkabrigádok versenyének értékeléséről, Bucsi Elek elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa és Schrottner Károly elvtárs, az SZMT elnöke a Szakszervezetek feladatairól beszélt. Meg kell szüntetni az újítási mozgalmat akadályozó hibákat* javítani kell a dolgozók szociális és kulturális szükségleteinek kielégítését — állapították meg a hozzászólók. A vasutasok szakszervezetének Tolna megyei bizottságát megválasztották. A küldöttek elmondták véleményüket a szakszervezeti munkáról, mit várnak az új bizottságtól, milyen segítséget tudnak az alapszervezetek nyújtani* hogy a feladatokat sikeresen oldhassák meg. A bírálat, az elvtársi segíteni akarás szelleme hatotta át a vasutasok tanácskozását, s ez biztató a további munkához. vonatot, hogy azzal hazamehet. — Dehát nékem délutánra jön egy kuncsaftom vidékről, nem várakoztathatom estig — mondIGOR ZSUKOV zongoraestje Zsukov zongoraestje a legkényesebb igényeket is kielégítette, mert két és félórás műsora páratlan élménnyel ajándékozta meg azokat, akik a hangversenyen részt vettek. A romantikus Franck Cézár Preludium, korái és fuga című művének előadásánál még éreztük, hogy előadásmódjában elsősorban a lírának, a poé- zisnek lesz jelentősebb szerepe, de már a műsor második számaként hallott Appassionatá ‘ minden egyéni íze ellenére is döbbenetesnek hatott és azt séjftétte meg velünk, hogy ez a 24 esztendős rendkívül közvetlen, törékeny, szőke fiatalember máris méltó képviselője a szovjet zongoraművészetnek, amely Rihter- rel, Gilelssel, Vlaszenkóval stb. ajándékozta meg a világot. A műsor második felében két szovjet szerző műve szerepelt. Mind a Prokofjev szonáta, de különösen Szkrjabin szonátája az est egyik legsikerültebb száma volt és műsorában kellő átmenetet jelentett a Mefisztó keringőig, amelynek hatalmas tempója, a technikai nehézségek könnyed megoldása, szinte lenyűgözte a hallgatóságot úgyannyira, hogy csak 4 ráadás (Rachmaninov: Muzikális percek, Brahms: Scherzo, Csajkovszkij: Nocturn és Prokofjev: Induló a Három narancs szerelme c. operából) után volt hajlandó leengedni a művészt a dobogóról. A műsor megkezdése előtt Bo- donyi Ferenc, a zeneiskola tanára mutatta be a művészt a hallgatóságnak és magas számyalású műismertetéssel járult hozzá különösen a szovjet szerzők műveinek a könnyebb megértéséhez. O. I. Búcsúzás előtti gondolatok RIBALKO ALEXANDRA a Harkov melletti parányi ukrajnai ízűm faluból utazott sok száz kilométert, hogy meglátogassa férje sírját, s megismerje a földet és az embereket, akikért férje életét áldozta. Látta a tengernyi virágot, amelyet a szekszárdiak helyeztek a hála és a megemlékezés napján a szovjet katonasírokra, A szocializmus eszméje, amelynek szenvedélyesen szeretett férje katonája volt, azóta az el. múlt tizenöt év alatt Szekszár- don is meghódította az emberek többségét, behatolt a szívekbe, fészket vert a gondolkodásmódba, s a régi, elavult elleni harc és az építő munka dicső tetteiben mutatkozik meg. öreg, fehérhajú emberek vetik le e város falai között régimódi nézeteiket, mint a használhatatlanná vált, elrongyoló- dott ruhát, s piros nyakkendői úttörő-lányok és fiúk készülnek szorgalmas tanulással a jövőre. Az évről évre szépülő, gyarapodó, gazdagodó város lakói Hitler nem nyerheti meg ezt a háborút a fél világ ellen; minden nap, amellyel meghosszabbítják ezt a gyilkolást, csak hazánknak jelent további szenvedést és nagyobb nyomorúságot. Alig hiszem, hogy abban az időben sokan hallgatták Németországban ezeket a rövidhullámú adásokat. Rövid pár hét múlva meg is szűntek az adásaim. Egy szép napon röviden és velősen kijelentették, hogy nekem is bele kell illeszkednem az úgynevezett »Amerika Hangjá«-ba, és azt kell bemondanom, amit ott előírnak. Minthogy pedig ezt lelkiismeretemmel nem tudtam összeegyeztetni, visszautasítottam. Ezt a magatartásomat sok helyen rossz néven vették, Akadtak német emigránsok, akik éppen ezért álcázott nácinak gyaláztak. -lég régi barátom, dr. G„ aki most New Yorkban él, sem tudta megérteni, miért ellenkezem annyira az amerikaiakkal- Csaknem minden emigráns természetesnek találta, hogy mindenki igyekezett magának megszerezni az úgynevezett »első okmányokat«, melyeknek alapján azután később az amerikai állam- polgárságot lehetett kérelmezni. Sokan valóságos lelkesedéssel készültek arra, hogy a háború után majd amerikai egyenruhában mint urak térhetnek vissza Németországba, és bosszút állhatnak majd minden sérelemért, amelyet a nácik okoztak nekik. Ha őket hallgatta az ember, beszédük gyakran amerikaibbnak tűnt, mint az amerikaiaké. Sok barátom volt New Yorkban, de csak egy Willim, aki valóban megértett. Néha kölcsönösen megsajnáltuk egymást, s mondogattuk: »Mi ketten most már minden szék közt a pad alá kerültünk.« Az egyedüli, amit az amerikai hadviselés érdekében ezek után még megtehettem, az volt, hogy negyedévenként negyed liter vért adtam a sebesülteknek Egyébként csak tengtem-lengtem, s vártam a napot, amikor Hitler bukása után ismét visszatérhetek hazámba. Anyagi gondjaim a későbbiek folyamán csökkentek. Mr. Angel- nek, Betty barátnőm férjének igen jó összeköttetései voltak. Beajánlott egy Lecture Agencyhez, vagyis egy olyan ügynökséghez, mely felolvasó körutakat szervezett az országban. Az Egyesült Államokban igen elterjedtek az ilyesfajta vállalkozások. Az amerikai átlagember általában sokkal inkább társaslény, mint az európai, és folyton szórakozásra vágyik. A mozi, a templom és a különböző egyesületi ünnepségek mellett előadásom meghallgatása is életszükségletei közé tartozik. Persze, az átlagos amerikainak kevésbé fontos az előadás tartalma és minősége, mint az, hogy mennyire különleges-és szenzációs az előadó személye. Rám nézve, aki egy asztalnál ültem Hitlerrel, Goebbelsszel és Ribbentroppal, a piaci helyzet néni volt kedvezőtlen. Az ügynökség viszonylag'konnyen »adott el« engem. A körülményektől függően egy-egy fellépésemért 25—75 dollárt kaptam- Az ügynökség által kidolgozott útiterv szerint utaztam egyik helyről a másikra, megtartottam az előadásomat — némelyik helyen többet is —, utána pedig diszkréten markomba nyomták a csekket. Két vagy három hetes turné után elegendő pénzem volt ahhoz, hogy egy ideig újból New Yorkban lophassam a napot. Ha aztán a tőkém kifogyóban volt, új utazásokra küldettem ki magam az ügynökséggel. Ily módon az Egyesült Államoknak sok vidékét bejártam, mindenekelőtt a Közép-Nyugatot, és sok rendes embert megismertem. Ez az életmód persze nem elégített ki, hiszen minden gondolatom Németország és a háború kö rül forgott, s én mindkettőtől el voltam vágva. 'Meddig tartja még magát az az őrült Hitler, és mi lesz vajon azután? Anglia Afrikában harcolt, Amerika meg a Csendes-óceánon verekedett, de nyilvánvalóan egyikük sem gondolt arra, hogy belátható időn belül megnyissák Európában a második frontot A nácik csak a keleti frontszakaszon kaptak , súlyos csapásokat. És ha eszembe jutottak is régi barátaim, akiknek abban a pokcl ban el kellett pusztulniuk, szívem mégis majd kiugrott a helyéről örömömben, amikor befutott a hír a sztálingrádi döntő fordulatról. De még jobban megörültem egy másik jelentésnek, amely szintén Moszkvából jött. s a szabad Németország nemzeti bizottságának megalakulását adta hírül. (Folytatjuk.) szeretettel fogadták a szovjet asszonyt, akinek férje a legtöbbet adta ezért a földért, s a népért, mely a szabadságol ajándékként kapta. A NÖTANÄCS asszonyai nem engedték, hogy egyhetes itt-tartózlcodásának ideje alatt Ribalko Alexandra szállodában lakjon. Valóságos versengés indult a szerény, kedves modorú, kolhozparaszt-asszonyért. Az elvtársnő, akinél lakott, örömmel újságolta, hogy soha annyi vendég nem fordult meg a házuknál, mint azokban a napokban, amíg a szovjet asszony náluk tartózkodott. Ribalko Alexandra negyvenhét éves- Harminckét éves korában lett özvegy. Három fiúgyermeket nevelt fel. A három közül kettőből ipari munkás lett, a harmadik fiú egyetemre ment. Amikor találkoztam vele, néhány évvel idősebbnek képzeltem negyvenhét évesnél. Beszélgetésünk után viszont megcsodáltam akaraterejét, amely keresztül segítette a ten. gernyi megpróbáltatáson. Tizenöt élő testvére közül tizenhármat meggyilkoltak az Ukrajnát végigpusztító fasiszta hordák Hónapokig élt bunkerban. Napokat koplalt át betevő falat nélkül. Halálveszedelmek sorozatát szenvedte végig és megmentette és felnevelte a három fiút, amelynek mindegyikére büszkén tekinthet. Nem hajtott végre világraszóló tét« teket sem a munkában, sem a harcban. Ezt különben szerényen mindig megjegyezte, amikor ünnepelték. Mégis hős Ribalko Alexandra, mert az egész szovjet nép, amelynek családjába tartozik, nagy és felbecsülhetetlen értékű hőstettet hajtott végre a fasizmus leverésével: Tíz- és százmilliók becsületes helytállása, kitartása, munkája és harca eredményezte a nagyszerű győzelmet. ITTLÉTE ALATT üzemeket, iskolákat, termelőszövetkezeteket látogatott meg. Elutazása előtt felkereste a városi párt- bizottságot, amely vendégül hívta, s megköszönte az iránta tanúsított figyelmességet. Tolnán a selyemfonó asszonyainak meg„ ígérte, hogy elmondja az ízűm falubelieknek, meg mindenkinek, akivel csak találkozik, hogy a magyar népben testvéri szeretet él a szovjet nép iránt: Egy hét kevés idő, mégis nagy dolgok születhetnek egy hét alatt is- Ribalko Alexandra barátok fényképeit, kedves ajándékait és lakcímeit viszi magával az ukrajnai ízűm községbe, s a barátok, a szekszárdi asszonyok, férfiak és fiatalok kitörölhetetlenül emlékezetükbe vésik törékeny alakját* A vörösfejfás sírokról soha nem hervad le a virág a szekszárdi temetőben —H— (£4) Itt a tavasz! ••• Jön a nyári... Vegye meg már most a „SUPER" hűtőszekrényt ára: E4Cß H öli* liutiiiutit a kai I ató!
