Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. április 10. A hetvennégyéves „fiatalember’" A felvételt ülve akartam elkészíte­ni a dunaföldvári cipészek „Feri bá- csi”-járól, Molnár Ferenc szabászról, aki azonban élén­ken tiltakozott a készülő „merény­let” ellen. — Mit gondol, kérem?... Én, aki ötvennégy éve ál­lok, pont a fényké­pezőgép előtt ül­jek le? így hát a szabász-asztal mel­lett készült el a fénykép. Feri bá­csi ugyanis hato­dik évtizede dolgo­zik állva és csak akkor ül le, amikor — néha — a varró­gépen van mun­kája: Először a ci­pész szakmát ta­nulta ki. de pár év múlva megtetszett neki a felsőrész­készítés, így azt is megtanulta. Húsz­éves kora óta — ötvennégy éve — felsőrész-készítő. Egy alkalommal — még ma­gánkisiparos korában — Pak­son akadt dolga. Délelőtt vég­zett, ajánlották néki a délutáni ta. Ezzel felült az „apostolok lovára”, gyalog nekivágott a húszkilométeres útnak. Kettő­kor már otthon volt, elkészí­tette a megrendelt felsőrészt és a »kuncsaft« már haza is me­hetett, mégpedig azzal a vo­nattal, amelyikkel Molnár bá­csi jöhetett volna haza Paksról. De nemcsak ilyen emlékei vannak Feri bácsinak. Fiatal­kora óta részt vesz a munkás- mozgalomban, ott volt a szá­zadele ji budapesti tüntetéseken és nem egyszer kellett megis­merkednie a rendőr-kardlappal. Hetvennégy éves, de pontos­ságban, fegyelmezettségben, a munkában túltesz nem egy fia­talon. Nyugdíjbavonulásról hal­lani sem akar. Azt mondja, hogyha a jelenlegi teljes fize­téssel is kellene nyugdíjba men­nie, belebetegedne a tétlenség­be. Munkájáért, magatartásáért már számos elismerésben része­sült. Legutóbb, a Dunaföldvári Cipész Ktsz mérlegzáró közgyű­lésén a »Kisipari szövetkezet »kiváló dolgozója« kitüntetést kapta meg. J. J. Megválasztották a Vasutas Szakszervezet Megyei Bizottságát A SZOT ötödik teljes ülésének határozata értelmében megyén­ként létrehozták a Vasutasok Szakszervezetének Megyei Bi­zottságait. Közel nyolcezer vas­utas dolgozó képviseletében száz küldött tanácskozott Dombó- várott a szakszervezet előtt álló feladatok végrehajtásának mód­járól, a dolgozók ügyének gyor­sabb, emberségesebb intézéséről. Három hónappal ezelőtt létre­hozták az ideiglenes bizottságot, és ennek munkájáról Fuschberger János tartott beszámolót. •— A hetedik pártkongresszus iránymutatása munkánk legfonto­sabb vezérfonala — mondotta az előadó. — Szerveznünk kell a szo­cialista munkaversenyt, mint a tervteljesítésnek legjobb segítőjét, mint az életszínvonal-emelés leg­jobb eszközét. A beszámolót vita követte. A hozzászólók a szakszervezeti tag­ság véleményét mondták el. Hónapok óta nem látogatják a munkahelyeket a szakszervezet vezetői. Felsőbb utasításra a munkahelyről elvitték a kultúr- vagont. A szakszervezet megkér­dezése nélkül rendezték a béreket — állapították meg a küldöttek. A hozzászólók többsége bírálta a szakszervezeti munkát akadá­lyozó, a dolgozók érdekeit figyel­men kívül hagyó gazdasági vezető-i két. Magyar Sándor fűtőházi dol­gozó a szocialista munkabrigádok versenyének értékeléséről, Bucsi Elek elvtárs, a megyei pártbizott­ság munkatársa és Schrottner Ká­roly elvtárs, az SZMT elnöke a Szakszervezetek feladatairól be­szélt. Meg kell szüntetni az újítási mozgalmat akadályozó hibákat* javítani kell a dolgozók szociális és kulturális szükségleteinek ki­elégítését — állapították meg a hozzászólók. A vasutasok szakszervezetének Tolna megyei bizottságát megvá­lasztották. A küldöttek elmond­ták véleményüket a szakszerveze­ti munkáról, mit várnak az új bi­zottságtól, milyen segítséget tud­nak az alapszervezetek nyújtani* hogy a feladatokat sikeresen old­hassák meg. A bírálat, az elvtársi segíteni akarás szelleme hatotta át a vasutasok tanácskozását, s ez biztató a további munkához. vonatot, hogy azzal hazamehet. — Dehát nékem délutánra jön egy kuncsaftom vidékről, nem várakoztathatom estig — mond­IGOR ZSUKOV zongoraestje Zsukov zongoraestje a legké­nyesebb igényeket is kielégítette, mert két és félórás műsora pá­ratlan élménnyel ajándékozta meg azokat, akik a hangverse­nyen részt vettek. A romantikus Franck Cézár Preludium, korái és fuga című művének előadásánál még éreztük, hogy előadásmódjá­ban elsősorban a lírának, a poé- zisnek lesz jelentősebb szerepe, de már a műsor második száma­ként hallott Appassionatá ‘ min­den egyéni íze ellenére is döbbe­netesnek hatott és azt séjftétte meg velünk, hogy ez a 24 eszten­dős rendkívül közvetlen, töré­keny, szőke fiatalember máris méltó képviselője a szovjet zon­goraművészetnek, amely Rihter- rel, Gilelssel, Vlaszenkóval stb. ajándékozta meg a világot. A műsor második felében két szovjet szerző műve szerepelt. Mind a Prokofjev szonáta, de kü­lönösen Szkrjabin szonátája az est egyik legsikerültebb száma volt és műsorában kellő átmene­tet jelentett a Mefisztó keringőig, amelynek hatalmas tempója, a technikai nehézségek könnyed megoldása, szinte lenyűgözte a hallgatóságot úgyannyira, hogy csak 4 ráadás (Rachmaninov: Mu­zikális percek, Brahms: Scherzo, Csajkovszkij: Nocturn és Prokof­jev: Induló a Három narancs sze­relme c. operából) után volt haj­landó leengedni a művészt a do­bogóról. A műsor megkezdése előtt Bo- donyi Ferenc, a zeneiskola tanára mutatta be a művészt a hallga­tóságnak és magas számyalású műismertetéssel járult hozzá kü­lönösen a szovjet szerzők művei­nek a könnyebb megértéséhez. O. I. Búcsúzás előtti gondolatok RIBALKO ALEXANDRA a Harkov melletti parányi ukraj­nai ízűm faluból utazott sok száz kilométert, hogy megláto­gassa férje sírját, s megismerje a földet és az embereket, aki­kért férje életét áldozta. Látta a tengernyi virágot, amelyet a szekszárdiak helyez­tek a hála és a megemlékezés napján a szovjet katonasírokra, A szocializmus eszméje, amely­nek szenvedélyesen szeretett férje katonája volt, azóta az el. múlt tizenöt év alatt Szekszár- don is meghódította az emberek többségét, behatolt a szívekbe, fészket vert a gondolkodásmód­ba, s a régi, elavult elleni harc és az építő munka dicső tettei­ben mutatkozik meg. öreg, fehérhajú emberek ve­tik le e város falai között régi­módi nézeteiket, mint a hasz­nálhatatlanná vált, elrongyoló- dott ruhát, s piros nyakkendői úttörő-lányok és fiúk készülnek szorgalmas tanulással a jövőre. Az évről évre szépülő, gyara­podó, gazdagodó város lakói Hitler nem nyerheti meg ezt a háborút a fél világ ellen; minden nap, amellyel meghosszabbítják ezt a gyilkolást, csak hazánknak jelent további szenvedést és na­gyobb nyomorúságot. Alig hiszem, hogy abban az idő­ben sokan hallgatták Németor­szágban ezeket a rövidhullámú adásokat. Rövid pár hét múlva meg is szűntek az adásaim. Egy szép napon röviden és velősen kijelentették, hogy nekem is bele kell illeszkednem az úgynevezett »Amerika Hangjá«-ba, és azt kell bemondanom, amit ott előírnak. Minthogy pedig ezt lelkiismere­temmel nem tudtam összeegyez­tetni, visszautasítottam. Ezt a ma­gatartásomat sok helyen rossz né­ven vették, Akadtak német emigránsok, akik éppen ezért álcázott nácinak gyaláztak. -lég régi barátom, dr. G„ aki most New Yorkban él, sem tudta megérteni, miért ellenke­zem annyira az amerikaiakkal- Csaknem minden emigráns ter­mészetesnek találta, hogy min­denki igyekezett magának meg­szerezni az úgynevezett »első ok­mányokat«, melyeknek alapján azután később az amerikai állam- polgárságot lehetett kérelmezni. Sokan valóságos lelkesedéssel készültek arra, hogy a háború után majd amerikai egyenruhá­ban mint urak térhetnek vissza Németországba, és bosszút állhat­nak majd minden sérelemért, amelyet a nácik okoztak nekik. Ha őket hallgatta az ember, be­szédük gyakran amerikaibbnak tűnt, mint az amerikaiaké. Sok barátom volt New York­ban, de csak egy Willim, aki va­lóban megértett. Néha kölcsönö­sen megsajnáltuk egymást, s mon­dogattuk: »Mi ketten most már minden szék közt a pad alá ke­rültünk.« Az egyedüli, amit az amerikai hadviselés érdekében ezek után még megtehettem, az volt, hogy negyedévenként negyed liter vért adtam a sebesülteknek Egyéb­ként csak tengtem-lengtem, s vár­tam a napot, amikor Hitler buká­sa után ismét visszatérhetek ha­zámba. Anyagi gondjaim a későbbiek folyamán csökkentek. Mr. Angel- nek, Betty barátnőm férjének igen jó összeköttetései voltak. Be­ajánlott egy Lecture Agencyhez, vagyis egy olyan ügynökséghez, mely felolvasó körutakat szerve­zett az országban. Az Egyesült Államokban igen elterjedtek az ilyesfajta vállalko­zások. Az amerikai átlagember általában sokkal inkább társas­lény, mint az európai, és folyton szórakozásra vágyik. A mozi, a templom és a különböző egyesü­leti ünnepségek mellett előadásom meghallgatása is életszükségletei közé tartozik. Persze, az átlagos amerikainak kevésbé fontos az előadás tartalma és minősége, mint az, hogy mennyire különle­ges-és szenzációs az előadó szemé­lye. Rám nézve, aki egy asztalnál ültem Hitlerrel, Goebbelsszel és Ribbentroppal, a piaci helyzet néni volt kedvezőtlen. Az ügy­nökség viszonylag'konnyen »adott el« engem. A körülményektől füg­gően egy-egy fellépésemért 25—75 dollárt kaptam- Az ügynökség ál­tal kidolgozott útiterv szerint utaztam egyik helyről a másikra, megtartottam az előadásomat — némelyik helyen többet is —, utá­na pedig diszkréten markomba nyomták a csekket. Két vagy há­rom hetes turné után elegendő pénzem volt ahhoz, hogy egy ide­ig újból New Yorkban lophassam a napot. Ha aztán a tőkém kifo­gyóban volt, új utazásokra kül­dettem ki magam az ügynökség­gel. Ily módon az Egyesült Álla­moknak sok vidékét bejártam, mindenekelőtt a Közép-Nyugatot, és sok rendes embert megismer­tem. Ez az életmód persze nem elé­gített ki, hiszen minden gondola­tom Németország és a háború kö rül forgott, s én mindkettőtől el voltam vágva. 'Meddig tartja még magát az az őrült Hitler, és mi lesz vajon azután? Anglia Afrikában harcolt, Ame­rika meg a Csendes-óceánon ve­rekedett, de nyilvánvalóan egyi­kük sem gondolt arra, hogy be­látható időn belül megnyissák Európában a második frontot A nácik csak a keleti frontszaka­szon kaptak , súlyos csapásokat. És ha eszembe jutottak is régi barátaim, akiknek abban a pokcl ban el kellett pusztulniuk, szí­vem mégis majd kiugrott a helyé­ről örömömben, amikor befutott a hír a sztálingrádi döntő fordu­latról. De még jobban megörül­tem egy másik jelentésnek, amely szintén Moszkvából jött. s a sza­bad Németország nemzeti bizott­ságának megalakulását adta hí­rül. (Folytatjuk.) szeretettel fogadták a szovjet asszonyt, akinek férje a leg­többet adta ezért a földért, s a népért, mely a szabadságol ajándékként kapta. A NÖTANÄCS asszonyai nem engedték, hogy egyhetes itt-tartózlcodásának ideje alatt Ribalko Alexandra szállodában lakjon. Valóságos versengés in­dult a szerény, kedves modorú, kolhozparaszt-asszonyért. Az elvtársnő, akinél lakott, öröm­mel újságolta, hogy soha annyi vendég nem fordult meg a há­zuknál, mint azokban a napok­ban, amíg a szovjet asszony ná­luk tartózkodott. Ribalko Alexandra negyven­hét éves- Harminckét éves ko­rában lett özvegy. Három fiú­gyermeket nevelt fel. A három közül kettőből ipari munkás lett, a harmadik fiú egyetemre ment. Amikor találkoztam ve­le, néhány évvel idősebbnek képzeltem negyvenhét évesnél. Beszélgetésünk után viszont megcsodáltam akaraterejét, amely keresztül segítette a ten. gernyi megpróbáltatáson. Tizenöt élő testvére közül ti­zenhármat meggyilkoltak az Ukrajnát végigpusztító fasiszta hordák Hónapokig élt bunker­ban. Napokat koplalt át betevő falat nélkül. Halálveszedelmek sorozatát szenvedte végig és megmentette és felnevelte a há­rom fiút, amelynek mindegyi­kére büszkén tekinthet. Nem hajtott végre világraszóló tét« teket sem a munkában, sem a harcban. Ezt különben szeré­nyen mindig megjegyezte, ami­kor ünnepelték. Mégis hős Ri­balko Alexandra, mert az egész szovjet nép, amelynek család­jába tartozik, nagy és felbecsül­hetetlen értékű hőstettet hajtott végre a fasizmus leverésével: Tíz- és százmilliók becsületes helytállása, kitartása, munkája és harca eredményezte a nagy­szerű győzelmet. ITTLÉTE ALATT üzemeket, iskolákat, termelőszövetkezete­ket látogatott meg. Elutazása előtt felkereste a városi párt- bizottságot, amely vendégül hív­ta, s megköszönte az iránta ta­núsított figyelmességet. Tolnán a selyemfonó asszonyainak meg„ ígérte, hogy elmondja az ízűm falubelieknek, meg mindenki­nek, akivel csak találkozik, hogy a magyar népben testvéri szeretet él a szovjet nép iránt: Egy hét kevés idő, mégis nagy dolgok születhetnek egy hét alatt is- Ribalko Alexandra barátok fényképeit, kedves ajándékait és lakcímeit viszi magával az ukrajnai ízűm köz­ségbe, s a barátok, a szekszár­di asszonyok, férfiak és fiata­lok kitörölhetetlenül emlékeze­tükbe vésik törékeny alakját* A vörösfejfás sírokról soha nem hervad le a virág a szekszárdi temetőben —H— (£4) Itt a tavasz! ••• Jön a nyári... Vegye meg már most a „SUPER" hűtőszekrényt ára: E4Cß H öli* liutiiiutit a kai I ató!

Next

/
Thumbnails
Contents