Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

1960. április 10.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Erről íh beszélni kell

A közösségi munka nevelő hatása

Kovács István bácsi, a nagydorogi Uj Barázda Tsz egyik brigádvezetője gondterhelten néz maga elé. Nem könnyű a brigádvezető munkája, különösen nem, ha lelkiismeretesen és jól akarja betölteni feladatát. Márpedig Kovács bácsi egyéni gazdának is a jobbak közé számított Nagydo- rogon, most pedig mint tsz-tag és brigádvezető, az öt között (ugyanis öt brigádvezetője van a nagydorogi Uj Barázda Tsz-nek), nem az utolsó.

Nagy dolog ám az, hogy 13 hold föld után (ennyi földdel lépett a tsz-be) most több mint 500 hold földön 82 család között kell megszervezni, irányítani a munkát.

— Nem is arról van szó, hogy a tsz-tagoknak könyörögni kellene hogy jöjjenek dolgozni a tsz- be. Amióta megkezdődött a tavaszi munka, a brigádtagok többsége rendszeresen dolgozik. A saját területünkön már minden tavaszi munkával végeztünk, úgy hogy legutóbb átcsoportosítást hajtottunk végre, és az Árki brigádnak segítettünk a burgonya vetésénél, — mondotta. A szóban- forgó napon az adott gondot Kovács bácsinak, hogy munkaszüneti. nap, ünnep volt és éppen akkor érkezett meg a vasútállomásra 264 mázsa vetőburgonya a tsz címére. Ezt pedig sürgősen ki kellett rakni, mert ha nem, fek- bért kellett volna utána fizetni. A tagokat pedig nehéz volt összeverbuválni, mert bár ünnep volt, ki-ki a háztáji területén dolgozott, vetett, vagy éppen kapált, metszett a háztáji szőlőben.

Először is gond volt a 'tagokat megtalálni a széles nagydorogi határban. Másodszor pedig meggyőzni őket arról, hogy a vagonok kirakása most mennyivel

»■égetőbb«, mint a háztáji, területen végzendő munka.

— Nagynak tűnt a feladat, de megoldódott éspedig sokkal kedvezőbben, mint sem gondoltam. Bár egyik-másik tagnak a kézéből — mi tagadás — úgy kellett „kikönyürögni” a kapát. De sikerült, a többséget meggyőzni arról, hogy az első a közös. Két órán belül annyi embert tudtam mozgósítani, hogy időre megtörtént a vagonok kiürítése, — meséli Kovács bácsi.

Nem nagy eset, csak a sok közül egy kis epizód a közösség életéből, ahol jóformán még az ösz- szeszokás időszakát élik a tagok.

Mert miről is van szó? '

Arról, hogy a közös munka, a közös tevékenység mindinkább egységbe kovácsolja az embereket, bár még a nagydorogi Uj Barázda Tsz tagságánál is érvényes az. amit már oly sokszor elmondtunk és el is fogunk még mondani: az egyéni kisgazdasághoz szokott parasztember megtette az első lépést akkor, amikor belépett a tsz-be. De ezzel még nem vált közösségi emberré. Idő kérdése — egyiknél rövidebb, a másiknál hosszabb —, hogy gondolkodás- módjuk is megváltozzék.

Nagydorogon Kovács István brigádvezetőnél és a többieknél, akik ott tudták hagyni a háztáji területen végzett munkát, már jelentkezik a közösségi munka nevelő hatása. Az „enyém” helyett tért hódít magának a közösségi gondolat a „miénk” eszméje, amely természetes folyamatként fokozatosan változtatja meg az emberek gondolkodásmódját és kitermeli az új típusú közösségi embert.

P-né

Hol dolgoznak a volt iöldsnűvesszövetkezeti agronómusok ?

Néhány javaslat a szakemberhiány enyhítésére

Forró siker a szovjet katona-művészek szekszárdi előadásán

Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szoújet alakulatok központi művészeti együttese április 8-án, pénteken este Szekszár- don, a városi művelődési házban vendégszerepeit. A népi táncokat, népi- és katonadalokat kedvelő szekszárdi közönség nagy érdeklődéssel tekintett a szovjet katona művészek szereplése elé. Várakozásában a közönség nem csalódott, nem egyszer kitörő lelkesedés és ünneplés jutalmazta a tánc- és énekszámokat.

Fergeteges orosz, kozák és magyar népi táncokban gyönyörködhettek a jelenlévők, az elhangzott katonadalok, pengetés és

harmonikaszámok komoly művészi élményt jelentettek.

Végig jó hangulat, nagy siker jellemezte az előadást. Az ünnepi hangulatot legfeljebb az zavarta, hogy nagyobb számú közönség is megjelenhetett volna, hiszen végeredményben sajnálhatják mindazok, akik nem látták a műsort, de kedvelői a táncos, dalos, zenés műsoroknak.

Az elismerés mellett köszönettel is tartozunk barátainknak, a szovjet katona-művészeknek, akik szekszárdi előadásukkal növelték a felszabadulási rendezvénysorozat fényét.

Dísztávirat a vetélytársnak

— Faragó bácsi, lemaradtunk!

Két téglagyári asszony jött ezzel a hírrel március húszadikán. A két mázai asszony Szekszárdon járt. A vetélytársat, a palánki téglagyár nyersgyártó brigádját nézték meg.

— Lemaradtunk, mint a borravaló, — vitték a hírt az asszonyok a mázai téglagyárba az égetőkhöz, a baggerosokhoz, a lerakókhoz, a nyersgyártókhoz.

— Leszünk még elsők is! — mondták a munkások.

És csak tízezer téglával volt kevesebb Mázán, mint Palánkon. Minden reggel úgy kezdték a műszakot, hogy kétezerrel több legyen estére a tervezettnél... Három napig minden úgy ment, mint a »karikacsapás«. A negyedik napon elromlott az egyik villanymotor. Két órát álltak a préssel. Kicserélték a villanymotort és indultak. De négyezer téglával nőtt a lemaradás.

Április elsején, reggel, amikor a szokásos jelentést küldték a

központba, az örömhírt is megtudták.

A palánki gyár dolgozói a negyedévben 650 ezer téglát gyártottak a mázaiak 676 ezret...

Az öröm hármas volt. Megelőzték a palánkiakat, aznap fizették a 96 ezer forint nyereség- részesedést és az ötezer forintos igazgatói jutalmat...

Már főtt a pörkölt a bográcsban, töltögették a bort az üvegekbe, hangoltak a cigányok, amikor jött a postás. Dísztáviratot hozott.

Faragó bácsi, a gyár vezetője olvasta fel a dolgozóknak:

»A mázai téglagyár nyers téglagyárló brigádjának:

—• Üdvözletünket küldjük az első negyedéves nyerstéglagyártá- si tervük teljesítése alkalmából. További sikereket kívánunk.

A Szekszárdi Téglagyár nyersgyártó brigádja«

A vetélytárs küldte a táviratot, e'ismeFte, gratulált az eredményhez...

SZAMOS OLYAN KÖZÖS GAZDASÁG van megyénkben, amelynek nincs szakképzett agronómu- sa. Ez adta az ötletet, hogy utánajárjunk: hova lett az a 68 egyetemet, vagy középiskolát végzett mezőgazdasági szakember, aki tavaly még a földművesszövetkezeti hálózatban dolgozott.

Az a helyzet, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében a földművesszövetkezeteknek nincs szükségük agronó- musra. De a termelőszövetkezetek számának emelkedésével viszont nőtt a munkalehetőség az agronómusok száméra is. Mégis az a sajnálatos tény. hogy a 68 agronómus közül négyen maradtak a földművesszövetkezet kötelékében és mindössze tizenhármán foglalták el helyüket megyénk termelőszövetkezeteiben. A többi különböző állásokat tölt be. Három szakemberrel megerősítették a járási tanácsok mezőgazdasági osztályát, ami önmagában helyes, mert ők, ha közvetve is, de a termelőszövetkezeti gazdálkodás érdekében végeznek majd hasznos munkát.

DE MI LETT A SOPvSA 48

agronómusnak? Néhányan elhagyták megyénket, és feltehető, hogy a mezőgazdaságban dolgoznak. A zöme viszont különböző vállalatoknál, szerveknél kapott íróasztalt, vagy éppen új szakmát tanul. így például Kővári Imre diplomás agrármérnök, a kocsolai és dalmandi körzeti földművesszövetkezet volt agronómusa a dombóvári vasútnál helyezkedett el. Lehel István, a kisszékelyi ’földművesszövetkezet volt agronómusa a megyei könyvtárban dolgozik. A paksi járás volt földművesszövetkezeti főagronómusa BölCskén ügyvezető. De mentek Budapestre az EMAG-ba, a Vörös Csillag Traktorgyárba és a szélrózsa minden irányába.

Felvetődik: miért fordítottak ilyen sokan hátat a mezőgazdaságnak. Ennek több oka van, amit külön-külön lehet csak elbírálni. Legtöbbnél a lakáshiány az indok.

I Izményben például jelentkezett a ' tsz-nél agronómus nem is egy, de „nem tudtak” neki lakást adni, így nem maradtak ott, ami érthető is. Vannak esetek, amelyeknél az agronómus vélt, vagy jogos sérelmére hivatkozva változtatott szakmát. Nem kereste igazát, hanem egyszerűen más munkaalkalmat keresett és talált. Az ügy szempontjából azonban nem az a lényeges, hogy milyen indokkal hagyták ott a szóbanforgó agronómusok a mezőgazdaságot, hanem az, hogy megyénkben 47 termelőszövetkezetnek nincs agronómusa. Ha ezeknek a különböző helyekre távozott földművesszövetkezeti agronómusoknak csak

a fele is a termelőszövetkezetekbe menne dolgozni, sokat enyhülne megyénkben a szakemberhiány.

AZ EMLÍTETT agronömuSOK túlnyomó többsége fiatal, azt javasolnánk, az ifjúsági szervezet kutassa fel őket. Beszélgessenek el velük, ismertessék a legújabb kormányrendelet biztosította lehetőségeket, hívják őket vissza a mezőgazdaságba. Az agronómusok különböző gondjainak a megoldásában pedig segítsenek más szervek is. elsősorban a tanácsok. Biztosra vehető, hogy e fáradozás nem lesz hiábavaló és a szakemberek ott hasznosíthatják tudásukat, ahol arra szükség van.

Á diósberényiek újabb társadalmi munkája

Diósberény központjában szép, új épület áll; a földművesszövetkezet , üzlete. Berendezése modern, városias. Az üzlet szomszédjában — ellentétként — L-alakú, öreg rozzant épület; azt mondják róla, a falu legöregebb háza. A nyolcvanhat éves Bérdi Ferenc bácsi — ö a falu legidősebb embere — szerint valamikor, jóval több, mint száz évvel ezelőtt vadászháznak épült, amikor köröskörül még erdőségek voltak. Az udvarában levő eperfa gyerekkorában is már öreg fa volt.

Az öreg ház ez ideig kocsma volt, ‘és most utolsó napjait éli. Lebontásra ítéltetett a falu vezetői által. Helyére új, korszerű vendéglőt építenek. ,

A bontást — Pásztor András vb.-elnök szerint — már hétfőn meg is kezdik, a kocsmát addig ideiglenesen a szomszédban helyezik el. Az épület lebontását társadalmi munkábah végzik el, és az építkezésnél is közreműködik a lakosság. Az anyagszállításokhoz részben a termelőszövetkezetek adnak fogatot — ér amennyiben szükség lesz rá, a> építkezésben társadalmi munkában közreműködnek a falu iparosai is. Ugyanis negyvenkét kőműves és vagy tizenkét ács la kik a községben, akik felajánlották, hogy vasárnap, vagy szabac szombaton — mert különbőzé munkahelyeken dolgoznak válla latoknál — szívesen dolgoznál, egy-egy napot, ugyanúgy, min tavaly, tavaly előtt a pártszékhá, és az iskola építkezésénél.

A földművesszövetkezet az ú vendéglő építésére — amely ál egy söntéshelyiségből, egy biliárd szobából egy nagyobb szobából é raktárhelyiségből, az épület ala1 pedig pince lesz — 160 000 forin tot fordít. A régi épület lebontá sára 120 munkanapot számítanak utána nyomban megkezdik a építkezést, amelyet még a nyár hónapokban a tervek szerint be fejeznek.

PUTLITZ:

Nem etországból

( Németországba

81.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK A HÁBORÚBAN

1940-től 1941-ig észrevehetően romlott a hangulat az Egyesült Államokban a Harmadik Birodalommal szemben. Minden előzetes vélemény ellenére Anglia bátran kitartott, és a Szovjetunió sem omlott össze, ahogyan Levine úr és más hasonszőrű szakértők jósolgatták. Amerika azonban korántsem volt hajlandó Németországgal nyílt szakításra vinni a dolgot. Egyelőre még mindkét féllel köthetett üzleteket1941. őszén azonban a derült égből villám csapott le: Japán alattomosan rajtaütött . a Pearl Harbour-i amerikai flottán. Ennek visszhatásaképpen szörnyű düh lobbant fel a japánok ellen. A legjámborabb New York-i polgár is képes lett volna ezeknek á ferde szemű, fogvicsorító kurafi- aknak, de elsősorban Hirohito császárnak sajátkezűleg kitépni a beleit. Ezzel szembeállítva Ném:t- ország és az európai háború csaknem érdektelenné vált számukra. Ha Hitler most nyugton maradt volna, még hosszú : ideig távol tarthatta volna macától az Egyesült Államok haderejét.

Minden idők legnagyobb hadvezére azonban éppen akkor adta tudtára a -világnak sajtófőnöke útján, hogy a háborút a Szovjetunió ellen máris megnyerte: így hát nem sokat nyomott nála a latban, hogy még egy világhatalommal rúgja össze a patkót. Hitler hadat üzent az Egyesült Államoknak.

Mi, az Egyesült Államokban élő németek, egyik percről a másikra itt is ellenséges külföldiek lettünk. Szerencsére az internálás veszélye nem fenyegetett bennünket. Az egész országban alig több, mint kétezer németet tettek lakat alá, közöttük Kuhlt és más nácikat, akik erre valóban rászolgáltak. Rólunk, úgynevezett barátságos érzelmű ellenségekről, csak ujjlenyomatokat vettek a rendőrségen, egyébként továbbra is úgy élhettünk, mint addig. Erkölcsi helyzetünk azonban rosz- szabbul alakult, mert itt is — akárcsak Angliában — egyr.e inkább két tűz közé kerültünk. Egyrészt szívünk legmélyéből kívántuk az amerikaiak győzelmék mert hiszen ez volt az előfeltétele a náci-bitangok bukásának, másrészt azonban semmiképp'^» sem tudtunk lelkesedni az itt hír- detett soviniszta háborús célokért,

az amerikai életformáért vag\ különösen a Morgenthau-tervért. mely szerint egész Németországot egyetlen burgonyafölddé kell változtatni. Olyan szabad Németországról, mely saját maga vezetné be demokratikus új rendjét, vagy arról, hogy felhívást intézzenek a német nép hazafias erőihez, az amerikaiak épp oly kevésbé akartak tudni, mint az angolok.

Röviddel a háború kitörése után felállítottak New Yorkban egy rövidhullámú adót, mely Európának sugározta közleményeit. Ennek a vállalkozásnak első főnöke Nelson Rockefeller úr, az ismert milliárdos család tagja volt. A német adásokat német emigránsok szervezték: egy részüket személyesen is ismertem- Engem is felszólítottak, hogy saját cikkeimet olvassam be a mikrofonba. Ezt szívesen vállaltam azzal a feltétellel, hogy mondanivalómat szabadon, a magam belátása szerint választhatom meg. Ezt en_ gedélvezték is. Kétszer hetenként beszéltem egy-egy negyedórát. Adásaimat a következőképpen konferálták be: »Egy német hazafi beszél.« Előfordult, hogy fogalmazványaimból egész mondatokat is töröltek, de soha egy szót sem fűztek hozzá.

Volt elés anyag, hngv kárhoztassam a hitleri barbárságot és a nácik bűnös háborúját. OUhoni honfitársaimnak azonban sok jót nem ígérhettem az amerikai győzelemből. Az egyedüli, amire nem győztem elég gyakran felszólítani őket, ez volt: Vessetek vé*»et a. háborúnak, mielőtt Németország teljesen tönkremegy;