Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-27 / 98. szám

1 I I960, április 27. TOLNA MEGYEI NPPÜ.TSÁG 3 Több műszaki áru, tüzelő, műtrágya és bútor A II. negyedévben Tolna me­gye kereskedelmi szervei a múlt év hasonló időszakához viszo­nyítva 2.7 millió forinttal több vas- és műszaki árut hoznak for­galomba. Ezen belül különösen nagy javulás. várható a motorke­rékpár-ellátás terén. 92 darab­bal több 125 köbcentiméteres mo­torkerékpár kerül forgalomba, mint tavaly ilyenkor. A forga­lomba hozott 250 köbcentiméteres motorkerékpárok száma is növek­szik. Ezen kívül mintegy 600-zal több kerékpárt hoznak forgalom­ba. Előreláthatólag nem lesz fenn akadós a mosógép-ellátásban: e téren is növekszik a forgalomba kerülő mennyiség. Javulás várható a múlt év ha­sonló időszakához viszonyítva a tüzelőanyag-ellátás terén: 243 vagonnal több szenet, 87 vagonnal több tűzifát értéke­sítenek a megye TÜZÉP te­lepei. Az egyes építőanyagokból is vár­ható javulás a múlt év hasonló időszakához viszonyítva: ’ 210 tonnával több cement, 64 tonnával több mész, hat­százzal több ajtó és négyszáz­tízzel több ablak kerül forga­lomba. Javulás várható a műtrágya- és növényvédőszer ellátás területén. Ebben a negyedévben 120 vagonnal több nitrogén- műtrágyát, 5 és fél vagonnal több rézgálicot hoznak forga­lomba, mint a múlt év máso­dik negyedévében. A különböző növényvédőszerek forgalomba hozott mennyisége mintegy másfélmillió forint ér­tékkel növekszik. Szinte minden családot érint a a bútorcllátás, mert a bútorüzle­tekben százak érdeklődnek és várják egy-egy szállítmány meg­érkezését. örömmel közölhetjük, hogy e téren is javulás várható. 1959. I. félévében 10 200 000 forint volt, az idei év I. félévében pedig 15 800 000 forint értékű lesz a forgalomba kerülő bútor értéke. Ezen kívül mintegy félmillió forint értékben a he lyi árualapból is forgalomba hoznak különféle bútorfélesé­geket. Különösképpen a konyhabútor-el­látás terén lesz javulás. Kombi­nált szekrényekből 30 százalék­kal lesz nagyobb a rendelkezésre álló mennyiség. A lakosság bútor­szükségletének fokozottabb kielé­gítése érdekében szigorúan ellen­őrzik a bútorboltok közületi áru­sítását. Az intézkedések folyamán a megye bútorboltjaiban jelentő­sen csökkent a közületi forgalom így a lakosság több bútorhoz jut­hat. Áz időközi választások során egyhangúlag a Hazafias Népfront jelöltjeire adta szavazatát a lakosság Az 1958. évi tanácsválasztások óta megyénk területén sok ta­nácstagi hely megüresedett elha­lálozás, lemondás, elköltözés, visz- szahívás következtében. A tanács- törvény értelmében a megürese­dett helyek betöltésére új, úgy­nevezett időközi tanácstagi vá­lasztásokat írtak ki. Ezt a válasz­tást az előírásoknak megfelelően előkészítették, és április 24-én, vasárnap meg is tartották. A vá­lasztások reggel 7-től este 8 óráig tartottak, de legtöbb községben már délre befejeződtek. Elsőnek a tamási járásból jelentették a választás befejezését, majd pedig a gyönki jelentkezett. A névjegyzékbe és a pótnév­jegyzékbe vett választásra jogo­sullak száma 23 106, a leadott szavazatok száma: 22 641. Az ér­vényes szavazatok száma: 22 556. Az érvénytelen szavazatok száma 85. A Hazafias Népfront jelöltjei­re 22 441 választó adta szavaza­tát. összesen 158 községi, 12 já­rási és négy megyei tanácstagot választottak meg. Az új megyei tanácstagok a következők: Süme­gi István bátai vb. elnök a bátai kerületben, Probszt József teveli tsz-tag raktáros, a teveli, kétyi, murgai kerületben, Mohai József nagydorogi tsz-tag, brigádvezető a nagydorogi kerületben és Be­nedek József kölesdi tsz-tag a kölesd—kistormási kerületben. A választás mindenütt a tör­vényesség szigorú betartásával ünnepélyes keretek között zajlott le, a feldíszített választó helyiséi gekben. Áprilisi eső t i i i i III Ilii i iii ni ii ii i Erről i* beszélni kell Az egypf növekvő A NAPFÉNY BERAGYOG­JA a gyula ji dombokat, beszű­rődik a fák levelei közé és hiz­lalja a bujazöld vetéseket. ötven asszony kapál a Ba­nya-hegy aljában, vidám tere- ferével; egy brigád, az Uj Ba­rázda Tsz növénytermesztési brigádja, öröm őket nézni in­nen a csihari dombról, mozgó tarkaságukat, ruhájuk színének sokféleségét. Egyik percről a másikra ter­hes, sötét felhők bukkannak elő, kúsznak fölénk és ránehe­zednek a vidékre. A Bánya­hegyet már eltakarták a nap elől, árnyékba hanyatlik a bú­zavetés, majd a csihari dom­bokra is sötét árnyék terpesz­kedik. A völgyben a tájék fé­nyes tükre, a halastó is elsöté­tül, a nap fényes korongja he­lyett a sötét fellegeket fürdeti vízében. Kelet felől szél libben a dombok közé: csípős és barát­ságtalan. Az emberek testén borzongás fut végig, a melengető nap­sütés, a szívderítő ragyogás után, nem jó ez az árnyék, a szél és a sok sűrűsödő jelleg. Megborzong a táj is. A fák le­veleik fonákját tartják a szél felé, fényes oldalát védekezőn befelé fordítják. A vetések olyanok, mint a hullámzó ha­lastó; fodrosak, színűket vál­toztatják. A nyárfák karcsú, délceg termete alázkodva haj­ladozik. FÖLDRE HULL az első hi­deg esőcsepp. . Az asszonyok megbontják a sort, riadva szök­kennek széjjel. A magrépa tábla szélére futnak. Fokozó­dik az esőhullás. Pattognak a száraz földön a szapora vízcsep- pek. A völgybe szaladunk az asszonyok közé, kik futva ke­resnek menedéket. Legtöbben nylonköpenybe bújnak, földre kuporodnak, s a köpeny csuk­lyája alól nézik az eső szapora hullását. Hangjuk, borzongásuk, éles sikolyuk, nevetésük megtöri az eső egyhangú zúgását. A szí­nek és hangok különös harmó­niája tölti be a völgyet, a Ba- nya-hec•• és a csihari dombok közötti teknőt. — Bolond az április... — Ne izgulj, eláll... — Úgy se locsoltak meg hús- rétkor... — Jó volt, hogy elhoztuk a köpenyt! — Brrr, a nyakamba szivá­rog az eső... — Télen kenyered, nyáron kabó.tod otthon sohase feledd! — Vigyázz a hátadra, elveri az eső... — Jé! A Csiharban már nap süt! Odanézünk. Valóban a csiha­ri dombot beragyogja már a nap. Az esőn is áttör a nap­sütés és a vetésre hullott víz­golyók csillognak a szivárvány színeinek pompájában. Elvonul­nak a felhők is, ritkulnak fe­Ezer holdat istnek be gyümölcsfákkal és szőlővesszó'kkel a Kanacsl Állami Gazdaságban Felkészültek a fagy elleni védekezésre A Kanacsi Állami Gazdaság határában mintegy ezer hold szántóföldi művelésre alkalmat­lan terület van. Alapos talajvizs­gálat után a gazdaság vezetői ja­vasolták a felsőbb szerveknek, hogy a eseresznyési homokos, he- gyes-völgyes területen létesítse­nek nagyüzemi szőlészetet és gyü­mölcsöskertet. A javaslatot elfo­gadták, így 1965-ben a Kanacsi Állami Gazdaságban lesz megyénk legnagyobb nagyüzemi szőlé­szete és gyümölcsöskertje. A nagy munka jelenleg is folya­matban van, évente 50—100 hol dat ültetnek be gyümölccsel, illetve szőlővel. Ennek megfele­lően az idén is 100 hold újtelcpí- tésű szőlővel lesz több a gazda­ságban, — ebből 80 holdat már elültettek, A szakemberek javas­lata alapján csak csemegeszőlő lesz a Kanacsi Állami Gazdaság­ban. .Tc!?p’eg mszla szőlőv-ss-'; két ültének. A gyümölcsös na­gyobbik részét barack, alma és körte teszi ki. A Kanacsi Állami Gazdaság­nak jelenleg 460 holdat ki­tevő nagyüzemi szőlészete és gyümölcsöskertje van. A ter­mőalma 83, a cseresznye pe­dig 8 hold. A gyümölcsfák most virágzanak s — ebből ítélve — jó termésre le­het számítani! A vasárnap éjszakai lehűlés, a havaseső és az erős szél a gyü­mölcsösben nem tett kárt. De to­vábbi éjszakai lehűléssel, talaj­menti fagyokkal kell számolni. A gazdaság vezetősége ez-ért hétfőn füstölő anyagot hordatott a gyü­mölcsösbe és helyszínen vannak a ködgyertyák is. Az idő jobbra- fordulásáig a gyümölcsösben ál­landó éjszakai ügyeletet tartanak, amennyiben a talaj közelében fagypor ma süllyed a hőmérő hi- "anv— 'in, azonnal megkezdik a ü'z'öl'st, meggyújtják a köd- gyertyákat, lettünk, s elővillan az ég gyö­nyörű kék színe. AZ ASSZONYOK, akik eddig mozdulatlanságba dermedve • kuporodtak a fák. vagy a nylon- köpeny alatt, megmozdulnak, ! hullámzik tarka tömegük, mint előbb hullámzott a szélfújta ' zöld vetés, a halastó vize, a rét tarkasága. Prüszkölnek, haju­kat simogatják, kendőjüket, kötényüket, szoknyájukat igaz­gatják és a köpenyekről leráz­zák az esőt. I — Mondtam, hogy nem kell megijedni, az április csak bo­londozik. — Te mondtad? — fját ki? — Hiszen megijedtél mint egy kismacska! — Bolond vagy... Április megtréfálta őket, most ők egymással tréfálkoznak. Pe­zseg a hangulat. — Fennakadt a szoknyád... — Nem is igaz — mentege­tőzik, pirulva a fiatal, szemér­mes kislány, de azért riadtan kapkod a szoknyája felé. ÉS ÚJRA RAGYOG a nap­fény, kapát fognak az asszo­nyok, beállnak a sorba, s ka­pálják újra a magrépát úgy ahogy félórával ezelőtt (gyenis) szövetkezeti Ma már szép számmal van­nak termelőszövetkezeteinken belül áldozatkész emberek. Legtöbbször kritikus időpont­ban, amikor senki nem vállal­kozik szívesen valamely mun­ka elvégzésére, előlépnek a leg- öntudatosabbak, s nekivágnak a feladatnak. A párttagok mel­lett mindig találhatunk szép számmal párton kívülieket is közöttük. Kurdon beszéltek nekem egy történetről, amely eleven bi­zonyítékként szolgál a fent em­lítettek igazolására. Nagyszombat. délutánján szállítmány érkezett a vasútál­lomásra, a kurdi Uj Élet Ter­melőszövetkezet részére. A szál­lítmányt sürgősen ki kellett rakni a vagonokból. Nagy­szombat estjén körmenet volt a faluban. Szinte »népi hagyo­mány«, hogy az emberek ilyen­kor nem dolgoznak. Mindenki családi körben ünnepel. Ha a rakomány kirakása nem sikerül, akkor a szövetkezetnek drága pénzt kellett volna fizet­ni vagonállás miatt. Megindult a szervezés. A va­gon-kirakósra mozgósítottak le­öntudafról mondtak az ünnepi vacsoráról és a pihenésről. Senki nem vi­tatkozott senkivel. Csak felkér­ték a rendkívüli munkára az embereket. Volt, akit nem is kellett kérni. Önként jelentke­zett. Mi serkentette ezeket az em­bereket a sürgős és rendkívüli feladat elvégzésére? Nem kaptak »felemelt« mun­kaegységet. Nem biztosított az áldozatvállalás részükre sem­minemű előnyt, és mégis men­tek. Vállalkozásuk alapja az egy­re növekvő szövetkezeti öntu­dat. Ezek az emberek már vi­lágosan látták, hogy a vagon­állásért kifizetett pénz nem­csak a szövetkezetnek okozhat­na kárt, hanem mindegyikőjük keresetéből elvett volna egy bi­zonyos összeget. A kurdi vagonkirakók több­sége párton kívüli volt. Öntu­datuk a szövetkezeten belül nőtt naggyá. A szövetkezet for­mált belőlük szorgalmas, meg- elégedett, s ha a helyzet úgy kívánja, áldozatot is hozni tudó embereket. (W PUTLITZ; Nem etországból—j C Németországba (94) S mégis torkig jóllaktam már ezzel az élettel. A szívem nem tu­dott elszakadni Németországtól. Egyre fájóbb érzéssel gondoltam a hazámra, amelyet megtagad­tam. Igaz, hogy külföldön kötet­lenül szabad, sőt érdekes életet élhettem, de hiába, nem láttam semmi tartalmát az életemnek. Nyughatatlan vándor, végső fo­kon felesleges ember legyek ha­lálom napjáig? Amilyen gyakran csak tehet­tem, Németországba utaztam, ahol immár külföldinek számítot­tam. Többször jártam Berlinben is, s lassanként levetkőztem a ke­leti szektorral szemben érzett fé­lelmemet. Beszélgettem az ottani emberekkel, megvásároltam az ott megjelent új irodalmi termé­keket. Láttam, hogy valóban új és tisztább, becsületesebb világ az. Nekem idegen, de kétségkívül egészségesebb világ, mint? a min­den eresztékében recsegő, kor­hadó Nyugat. Mór Kiéiben motoszkált ben­nem az a gondolat, hogy vissza­térek Kelet-Németm-szágba. Geb­hard és családom sorsa azonban elnyomta bennem ezt a gondola­tot. De mégis, tovább élt bennem, s újra meg újra előtört. Amikor a nyugatnémet csonka állam, mely arcátlanul Német Szövetségi Köztársaságnak ne­vezte el magát, életre hívta a ré­gi berlini külügyminisztériumot, azonnal Bonnba utaztam. Nem volt szándékomban felajánlani szolgálataimat az országalapító Miniatür-Bismarcknak, de nem láttam be, miért ne igényeljem én is tisztviselői nyugdíjamat, amikor azt még Diels úr és Heyd- rich Gestapófőnök özvegye is megkapta. Bad Godesbergben laktam, Michel Leroy-Beaulieu francia barátom fivérénél, akit a német- országi francia katonai kormány­zóság mellett működő gazdasági és pénzügyi igazgatóság főnöké­nek nevezték ki. Paul Leroy-Beau lieu francia szolgálati kocsijával hajtattam a bonni külügyminisz­térium elé. Ügyem egy volt kol­légámhoz tartozott, aki — mint azt ä nürnbergi bírósági jegy­zőkönyv leszögezte — annak ide­jén százával írta alá a következő szövegű hivatalos írásokat: »X zsidónak Y táborba küldése el­len részünkről semminemű aggály nem áll fenn.« Egykori kollé­gám barátságosan fogadott, de később sajnálkozva rázta a fe­jét. — Nehéz az ügy. Először: 1939- ben nem kényszerűségből, hanem saját akaratából szökött el; má­sodszor fennáll a hazaárulás gya­núja: harmadszor: ön jelenleg angol állampogár, Putlitz úr. At­tól félek, semmit sem tehetünk ez ügyben. Ezzel aztán végképp betelt a mérlek. Ha utánam dobnák a pénzt, akkor sem fogadnék el egy fillért sem a Harmadik Biroda­lom epigonjaitól. Aznap a francia főmegbízott, Francois-Poncet nagykövet meg­hívott ebédre. Godesbergi irodá­jából szolgálati kocsin vitt ki re­zidenciájába, a kis Ernich-palo- tába, mely mintegy húsz kilomé­terre délre van onnan, a Rema­gen felé vezető úton. Az autó hűtőjén francia, trikolór lobogott a szélben, előttünk két motorke­rékpáros rendőr robogott a kitű­nő úton. Negyedórái út után jobbra befordultunk egy park­ba. Két kék-fehér-piros őrbódé jelezte a bejáratot. A két őr vil­lámgyorsan kiugrott a bódéjából, és tisztelgett a puskával. Ponto­san úgy, mint a jamaikai kor­mányzói palotában, itt is két liv- rés lakáj fogadott a díszlépcső al­ján. Négyen ültünk az asztalnál, Francois-Poncet, a .fel?-'ge. egy szárnysegéd és én. A nagve- kor­rekt, külső szertartásosság eile-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents