Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-24 / 96. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. április 24. AGADIRI W Minél több árut a népgaxdaságnak A hozamok növelésének egyik fontos feltétele a közös munka jó megszervezése Szép volt húsvét ünneplőjében a falu. Szép volt a házak frissen meszelt fehérsége. Ünnepélyesen szépek voltak a tisztára sepert udvarok, utcák, a divatos ruhába öltözött, sétálgató fiatalok. A háziasszonyok konyhákban, a tűzhelyek mellett forgolódtak, készítették az ünnepi ebédet. (Mözs községben valamikor nem volt annyi villanylámpa sem, mint amennyi villanytűzhelyet lehet manapság látni a konyhákban). A pörkölt és a frissen sült kalács jó szaga szinte versenyre kelt a legények locsolóvizének és a fák virágainak illatával. A házakból harmonikaszó, vidám kacagás, hangos beszéd hallatszott. Csaknem minden háznak volt vendége, ki vonaton, ki motoron, ki pedig a saját autóján érkezett. Ragyogott a napfény, s vidáman ünnepelt a falu. De lehet-e teljes a boldogság? Es csakugyan örömet hozott-e minden családnak Mö- zsön az idei húsvét? Vagy vannak tán szomorú emberek is? Az egyik ház komorságával, csendjével kivált a többi közül. A csendes ház lakója, a kisírt szenlű, sötét ruhás asszony az asztal mellett ült. Hideg volt a tűzhely, ő nem készített. Hozzá nem érkeztek vendégek. Egyedül volt, bánatával nem kívánkozott emberek közé, mert fájt neki a mások öröme, vidámsága. Az anyák egyik legnagyobb bánata szakadt reá. Elvesztette egyetlen gyermekét. Ül az asztal mellett, s a messzi országba szakadt fia leveleit olvasgatja. Ki tudja már hányadszor? Mert eddig, ha ritkán is, de rendszeresen írt a Jóska, akit 1956 őszén a kegyetlen sors szakított el tőle. Ö is egyike volt azoknak a megtévesztett fiataloknak, akik vándorbottal a kezükben, otthagyták az otthon biztos melegét, engedve a csalóka délibáb csábításainak. Az első életjel — amelyet Jóska adott magáról — egy rádió-üzenet volt: »Édesanyám, jól vagyok, ne aggódj értem«. — ügy hírlik, hogy rövidesen Amerikába visznek bennünket — írta egy későbbi levelében Ausztriából. A következő levél már Franciaországból érkezett. Ennek a levélnek is látszólag bizakodó volt a hangja, de az aggódó anyai szívet nem lehetett megtéveszteni. Jóska arról írt, hogy egy kőbányában dolgozik, s az a terve, ha ösz- sze tud hozni annyi pénzt, hogy az útiköltség hazáig kifutja, hazajön. Az édesanya, aki ösztönösen megérzi a bajt, válaszlevelében arról írt fiának, hogy ő is megtakarított némi kis pénzt. Írja meg, hogy hova és mennyit küldjön, mert már alig várja, hogy fiát itthon láthassa. — Egyelőre ne küldj pér\zt, édesanyám. Sorsom másként alakult. Nem bírtam már tovább a kőbányában a munkát, beálltam az idegenlégióba — írta. Ezután ritkultak a levelek és az utolsóban arról írt Jóska, hog-' nagy honvágya van, de mivel haza nem jöhet, nagy örömet jelent számára az is, hogy néhány napi szabadságot kapott. És ezt a néhány napi szabadságot Agadirban, a marokkói tengerparti városban tölti, ahonnét képeslapot is küld majd. Ettől kezdve naponta a kapuban várta az édesanya a postást. — Ma nem hoztam magának semmit, talán majd holnap — kiabálta messziről. És húsvét előtt néhány nappal levél érkezett, ismeretlen kézírással. Láttára az anya szívét mintha jeges kéz szorította volna össze. Hivatalos levél volt a francia hatóságoktól. — Szűkszavúan arról értesítik a címzettet, hogy fia az agadiri földrengés áldozata lett. Mint ismeretes, 1960. március 1-én virradóra földrengés pusztította el a várost. A romgk alatt találták meg a Mözsröl elszakadt, fiatal magyar fiú holttestét, nyakában a francia ide- genlénió katonáinak igazoló lapjával. Hazájától távol, egy tömegsírban temették el a mözsi könnyesszemü asszony fiát, a Jóskát. Pozsonyi l.-né—Molnár J. Járásunk ez év tavaszán terme, lőszövetkezeti járás lett, és uralkodóvá vált a mezőgazdaságban a szocialista jellegű termelés. A legfontosabb feladat'' most az, hogy a termelőszövetkezetekben a termelési színvonalat emeljük a hozamok növelésével, a jövedelemnek a lehető legmagasabb szintre való emelésével. Ahhoz, hogy termelőszövetkezeteinkben a bővített újratermelés megvalósuljon nem elegendő csak a nagyüzemi keret. A feltételeket, a lehetőségeket kell helyesen megragadni, kihasz. nálni és a munkát ésszerűen, jól megszervezni. A termelőszövetkezeteinkben a-jövedelem növelésének egyik fontos feltétele, a közös munka jó megszervezése Ez különösen az új termelőszövetkezetekben nem könnyű feladat, mert egy sor. szubjektív és objektív tényező játszik, közre ennél a kérdésnél, amivel itt nem kívánok foglalkozni. Mi ezt a kér. dést a közös munkák beindítása és a tavaszi munkákra való felkészülés előtt elsődleges kérdésként kezeltük. A munkaszervezetek kialakítása, megszervezésé egy-két új termelőszövetkezet kivételével megtörtént. Tapasztalatunk az, hogy ahol a reális lehetőséget vették figyelembe a munkaerő felmérésénél és a munkaszervezetek kialakításánál — nem pedig a különböző, vállá- latoknál dolgozó családtagok hazaküldésére alapoztak — és eszerint végzik a munkát ott lényegesen jobb a helyzet, mint ott, ahol ezt elmulasztották. Járásunk iparvidék és nagyszámú mező- gazdasági dolgozót is foglalkoztat. Kétségtelen az, hogy egykét termelőszövetkezetünk az első évben egyes munkák elvégzésénél munkaerőhiánnyal fog küzdeni, de ez csak átmeneti probléma és helytelen lenne ezt a kérdést úgy felvetni és úgy. ke-, zelní, mint termelőszövetkezeti mozgalmunk alaovető, megoldhatatlan problémáját. A véleményem az, hagy a termelőszövetkezeti községekben a rendelkező-, re álló, a munkába bevonható tagok és családtagok számbelileg elegendők akkor, ha a lelkesedésüket fokozzuk és a munkát jól megszervezzük. A munka helyes megszervezésének vannak általános, minden termelőszövetkezetre érvényes irányelvei,-de a gyakorlati megvalósítása apró, .részletekbe menő szervező munkát igényel a helyi sajátosságoktól és körülményektől függően. Én két dolgot tartok igen fontosnak a termelőszövetke. zetekben: az egyik ami fontos, a munkaerő tervszerű foglalkoztatása, a másik a munkaerő hatékony felhasználása. A hozamok növelésének igen fontos tényezői ózok. A termelőszövetkezetfek egy re nagyobbmértékbeni megszilárdulásával és a tagok gondolkodásában a közösség irányában végbement változásával pái’huza- mosan egyre nagyobb feladat hárul a termelőszövetkezetek vezetőire olyan irányban, hogy biztosítsa a tagok állandó teljes foglalkoztatását. A tapasztalat az, hogy a termelőszövetkezetemk zöme csak a mezőgazdasági idényben (tavasztól-őszig) tudja megoldani a teljes foglalkoztatást, a téli hónaookban ped'g rendkívül alacsonyfokú a szövetkezeti munkaerő foglalkoztatása. Ez természetesen negatív irányba hat a termelőszövetkezetek jövedelmezőségének és a tagság életszínvonalának alakulására. A hozamok növelése érdekében fontos az, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés közös munkáit jól szervezzék meg a tér. melőszövetkezetek. Ehhez a' járási irányító szervek segítsége is szükséges, különösen az új terme, lőszövetkezetekben. Mi ez évben azt a módszert alkalmazzuk, hovv a fontosabb kampány munkák elvégzésének megszervezését járási értekezleten megbeszéljük a termelőszövetkezetek elnökeivel és agronómusaival, a gyakorlati megvalósításhoz nedig a helyszínen adunk segítséget . Célkiíiűzésünk az,, és. el kell érni, hogy a járás mezőgazdasága ebben áz évben legalább any- nyi, sőt több árut állítson elő a népgazdaság , számára, mint az elmúlt években. A megváltozott új helyzetben ez nem könnyű feladat Megfelelő irányításra, jó hozzáállásra, lelkesedésre és jó munkaszervezésre van szükség; hogy ezt a célkitűzést valóra is váltsuk. A termelőszövetkezetek megszi. lárdítása és a munka jövedelmezőségének fokozása érdekében azt kell elérni minden termelő- szövetkezetben, hogy ne csak idénymunkát biztosítsanak a tagságnak, hanem rendszeres munkalehetőséget. Tehát fontos az, hogy a közös munkák jó megszervezésénél különös tekintettel kell lenni és külön feladatként kell kezelni a téli foglalkoztatás biztosítását. Tudvalevő ugyanis, hogy a téli hónapokban csak az állat- tenyésztés és a segédüzemek foglalkoztatják teljes súllyal a tagságot, míg a növénytermesztésben dolgozók nagy része nem hasznosíthatja munkaerejét, munkalehe. tőség hiányában. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk e kérdésnek és igyekszünk elérni azt, hogy termelőszövetkezeteink már ebben az évben a lehetőségekhez mérten oldják meg a tagság túlnyomó részének téli foglalkoztatását. Ehhez fel kell használni a termelőszövetkezeten belüli (telepítések, építkezések előkészítő munkái stb.) és kívüli lehetőségeket. Természetesen a termelőszövetkezeten kívüli lehetőségek kihasználása csak addig indokolt és csak addig szükséges, amig a gazdaság a belterjesség olyan fokát el nem éri, hogy a tagságot teljes mértékben egész éven keresztül foglalkoztatni tud. ja. Véleményem az, hogy ha az adott feltételeket és lehetőségeket a termelőszövetkezeteink a legmesszebbmenőkig kihasználják és ehhez a segítséget megkapják, továbbá ha a rendelkezésre álló munkaerővel helyesen gazdálkod. nak, a közös munkát jól megszervezik, akkor a bonyhádi járás termelőszövetkezetei teljesítik azt a feladatukat amit a népgazdaság, az egész dolgozó nép vár tőlük: az árutermelési és értékesítési tervek teljesítését, sőt túlteljesítését. Perel Dániel a Bonyhádi Járási Pártbizottság osztályvezetője Tovább javul az áruellátás sok, elsősorban az IG-Farben képviselői, egyáltalán nem látszottak megtört bűnösöknek, sót vakmerőén, kihívóan viselkedtek. Itt azonban, a külügyminisztériuma perben olyan tartással ültek a vádlottak egymás mellett, ahogyan alsónadrágok lógnak a szárító kötélen. Weizsäcker államtitkár üveges tekintettel meredt a semmibe, Woermann követ búskomoran mélyedt magába. A legtöbben elfordították ró- am a tekintetüket. Egyeaul Steengracht intett fe- ém barátságosan, s én viszoncz- am üdvözlését. Az ostoba! A háború kitörése előtt, amikor még ’agyon kis pont volt a külügymi- isztériumban, moylandi kasté- vának teraszán elég világosan itta a közeledő katasztrófát, 943-ban mégis kineveztette mait Ribbentroppal államtitkárrá, sinos, fiatal feleségének becságyát akarta ezzel kielégíteni. A olesége pedig jelen pillanatban vájcban üdült, és a válókeresetet iirnbergi börtönzárkájába kéz- asíttette ki neki. A személyi és tárgyi adatokra onatkozóan előbb egy chicagói gyvéd kérdezett ki. Nem értett émetül, s így tanúvallomásomat ngol nyelven tettem meg. Utána német védőügyvéd fogott a ke- asztkérdések pergőtüze alá. Ázol meg sem próbálkozott, hogy állomásom tartalmát cáfolja, lejétől fogva arra törekedett, ogy kétes egzisztenciának és nem avahihető személynek tüntes- an fel. — Miért szökött meg annak lején? — Úgy gondoltam, hogy a vereség után jobban szolgálhatom hazámat, ha nem mocskolom be a kezemet a náci háború vérével és bűncselekményeivel. Ha hajdani kollegáim, akik most itt ülnek a vádlottak padján, hasonlóképpen cselekedtek volna, talán nem következett volna be a mai helyzet, hogy pusztába kiáltó szó lett a németek hangja. — Ezek szerint úgy gondolja, hogy ha nem szökött volna meg, akkor talán ön is idekerült volna a vádlottak padjára? — Éppen azért álltam félre idejekorán az útból, mert ezt a lehetőséget előre láttam. — ön együttműködött az angolokkal? — Amíg olyan idők voltak, hogy ezt egyenjogú helyzetben tehettem, együttműködtem velük. Szerettem volna megakadályozni, hogy honfitársaim egykor olyan kényszerhelyzetbe kerüljenek, amelyben csak mint alárendeltek működhetnek együtt az angolokkal. Sajnos, ma ez a helyzet állt elő. Ilyen hangnemben folyt a csatározásunk vagy félóra hosszat. A minden hájjal megkent ügyvédnek nem sikerült engem megfognia. A kihallgatás alatt levéltárcámból elő kellett egyszer keresnem valamilyen írást. A tárcát Lady Vansittart az első háborús karácsony alkalmával, 1939-ben ajándékozta nekem Denhamben. Egy arany P betűt és egy német bárói koronát applikáltatott rá; a koronát csak nagy nehezen tudta megszerezni valamelyik londoni üzletben. A törvényszéki teremben leesett a tárcáról a korona, de ezt csak akkor vettem észre, amikor már elhagytam a helyiséget. Nem törődtem vele, nem kerestettem jneg utólag sem. Valószínűleg a szemétdombra került másnap reggel, s most osztozik a többi »ezeréves lim-lom« sorsában. Amikor elutaztam Nürnberg- ből, jó néhány dollár volt a zsebemben, azonkívül bőségesen elláttam magam amerikai cigarettával, melynek darabja ekkor húsz márkába került Németországban. Az akkori fogalmak szerint dúsgazdag voltam. Ez lehetővé tette nekem, hogy anyámat és Gebhard családját, akik időközben átjöttek Nyugat-Németor- szágba, valamennyire elláthassam rendes ruhadarabokkal. VILÁGOSA VARGÖ ÉS KORTÁRS Angol útlevelemmel egy győz»- tes nemzet tagja lettem, nem korlátoztak többé azok a bosszantó megszorítások, amelyekbe a megvert Németország polgárai lépten- nyomon beleütköztek. Ismét nyitva állt előttem a világ. Utazhattam, amikor és ahova jólesett, szabad ura voltam elhatározásomnak. Kivándoroltam volna Kanadába vagy Ausztráliába, ha azzal Gebhardot mezőgazdasági téren valami egzisztenciához juttathattam volna, de engem magamat nem érdekeltek ezek az országok. Európában akartam maradni, már csak azért is, hogy ne kerüljek messzire a családomtól. (Folytatjuk.) Tolna megye kereskedelmi szervei a második negyedévben mintegy 400 mázsa citromot, 300 mázsa narancsot, 60 mázsa fügét, 3G mázsa mazsolát és 10 mázsa datolyát hoznak forgalomba. Ezzel a mennyiséggel, ha nem is sikerül teljesen kielégíteni majd az igényeket, de javul az ellátás a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. * A konzervkészítmények egyre közkedveltebbek a háztartásokban. Jelentősen könnyebbé teszik a háztartási munkát, ugyanakkor jobb a minőségük is, mint amilyen a korábbi években volt. Éppen ezért a kereskedelmi szervek egyre nagyobb mennyiségű konzer- vet hoznak forgalomba. A II. negyedévben, a tavalyihoz viszonyítva főzelékkonzervből 200, vegyesízből 80, húskonzervből 180, halkonzervből 40, készételből 240 mázsával többet hoznak forgalomba. Említésre méltó, hogy már nemcsak a városokban és az ipari jellegű településeken vásárolják nagy előszeretettel a különféle konzervkészítményeket, hanem a paraszti lakosság körében is. A II. negyedévben megkezdődik a tartósítási időszak, amelyhez mindenekelőtt nagymennyiségű ecetre lesz szükség. Az eceteilítás a különböző rendszabályok következtében már tavaly is zökkenő- mentes volt és a kereskedelmi szakemberek az idén is mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne legyen hiány e téren sem. A kis és nagykereskedelmi raktárakban megyénk területén mintegy 35 vagon ecetet tárolnak hordókban, ezen kívül körülbelül 20 000 literes üvegben is tartalékolnak ecetet. Elrendelték, hogy a kiskereskedelem valamennyi boltja köteles két hordót beszerezni az ecetellátás érdekében. Két hordóval biztosítható a zavartalan, folyamatos ecetellátás. , * Az alapvető élelmiszerekből közel egymillió forint értékkel többet hoznak forgalomba a II. negyedévben, mint a múlt év hasonló időszakában. Az árumeny- nyiség növekedésére e téren mindenekelőtt azért van szükség, mert a termelőszövetkezeti községekben előreláthatóan növekedni fog a vásárlási igény. A különféle tésztakészítményekből mintegy 35 mázsával növelik a forgalomba kerülő árukészletet. Cukorból 2, finomlisztből pedig 5 vagonnal többet hoznak forgalomba, mint 1959. II. negyedévében. * Minden valószínűség szerint javul a zöldség, gyümölcs ellátás a tavalyihoz képest. Erre főként abból lehet következtetni, hogy a MÉK eddigi szerződéskötése mintegy 2200 katasztrális holddal több, mint amennyi a tavalyi hasonló időszakban volt. A zöldség, gyümölcs szélesehlskörű árusítása érdekében is történt intézkedés. A megyei tanács kereskedelmi osztálya és a MÉSZÖV kereskedelmi főosztálya együttesen elrendelték, hogy a földművesszövetkezet működési területén egyes boltjaiban kötelező zöldség és gyű- rnölcs árusításával is foglalkozni.
