Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

I960, április 24. TOT,NA MEGYET VÉPÜJSÁG A gyarmati ifjúság napján a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség kezdeményezé sére április 24-én ünnepük a gyarmati ifjúság napját. A gyarmati ifjúság napjának im­már hagyományossá váló ünnep ségein a fiatalok milliói emlé­keznek meg azokról a harcokról, amelyeket a gyarmati népek vív­nak szabadságukért, függetlensé­gükért, az imperialista járom le­rázásáért. A gyarmati ifjúság napján a gyarmatosítás elleni küzdelem három kiemelkedő történelmi eseményre emlékeztet: Az első ilyen esemény 1946. február 21-én volt, amikor sor­tűz dördült a bombayi öbölben, amikor az indiai nép független­ségi harca során felkeltek a brit flotta indiai matrózai és egyenlő jogokat követeltek az angol nemzetiségű matrózokkal. A második esemény 1955. áp­rilis 24-én zajlott le, amikor Ban- dungban értekezletet tartottak Ázsia és Afrika szabad országai. Bandung azóta jelképpé vált: a gyarmatosítás elleni harc nagy­szerű jelképévé. A harmadik kiemelkedő törté­nelmi esemény április 15, amit az ázsiai;—afrikai szolidaritás taná­csa két évvel ezelőtti akkrai ta­nácskozására való emlékezésként jelölt ki „Afrika napjául”. Az arab és néger Afrika független­né vált országainak képviselői két esztendeje így fogalmazták meg az akkrai értekezletről ki- adptt fő harci jelszavukat: „El a kezekkel Afrikától! Le­gyen Afrika az afrikaiaké!” Az idén februárban tartották meg az afrikai országok második tanácskozását Tuniszban, ez a kon feréncja örömmel állapította meg, hogy az akkrai fő jelszó megvaló­sításában milyen nagy eredmé­nyek születtek. Két új független állam, Guinea és Kamerun képvi­selői is' megjelenhettek már a tu­niszi tanácskozáson. A konferen­cia új jelszót fogalmazott meg: „Szabadság és egység!” A közelmúltban - fejeződött bé egy új tanácskozás Akkrában, amely megtorlásképp a szaharai francia atombomba-kísérletek el­len felhívással fordult valameny- nyi kormányhoz és szervezethez, elsősorban az afrikaiakhoz, hogy bojkottSIják a francia árukat és zárolják az országaikban lévő fran cia javakat. Ugyancsak felhívást intézett a csúcstalálkozókhoz, hogy akadályozza meg a további francia atomrobbantásokat Afri­kában. Az akkrai értekezlet eré­lyesen megbélyegezte a dél-afrikai fajgyűlölők terrorját. Fontos dön­tés született Akkrában az algériai szabadságharc támogatására is. El­határozták, hogy önkéntes afrikai hadtest felállításával segítik a har­coló Algériát. Igv hatnak tehát vissza a fran­cia atomrobbantások és a dél-afri­kai fajgyűlölők rémtettei az af­rikai függetlenségi mozgalomra, s az ellenük való tiltakozó akciók szilárdítják az afrikai egységet és új lenauletet acmaic a tuggeueir? ségi mozgalomnak. A conakryi ér­tekezlet pedig új jelszót fogadott el: 1962-re függetlenséget az egész Afrikának. z ifjúságnak a gyarmatosí­tás elleni harca nem újkp letű dolog, mert például a kínai fiatalok már a századunk első évétől kezdve hősiesen harcoltak a külföldi rabló hatalmak ellen, és nemegy akciójuk, mint például az 1919. május 4-i diákmozgalom emléke a mai napig is fennma­radt. Az indonéz ifjúság is hősi tet­tekről tett tanúbizonyságot a de­mokratikus kormányzatuk védel­mében. Az indonéz fiúk és leá­nyok az első sorokban harcoltak a japán megszállók ellen és ellen­állási brigádjaikkal sok kellemet­len percet szereztek a holland gyarmatosítóknak. Indiában is fontos szerepet játszott az ifjúság, az általános pacifista, imperialista ellenes mozgalomban és a fegyve­res ■forradalmi csoportokban. E gyüttérzünk és szolidárisak vagyunk azokkal a hős szabadságharcosokkal, akik immár évek óta folytatják a fegyveres küzdelmeiket, mint például Algé­riában, a hatalmas francia katonai túlerő ellen. Egvütíérzünk és szolidárisak va­gyunk azokkal a rhodáziai és nya- szaföldi négerekkel, akik tavaly kerékpár-láncokkal, lándzsákkal és baltákkal vették fel az egyen­lőtlen küzdelmet az angol gyar­matosítókkal szemben. Jogosnak és igazságosnak tartjuk és támo­gatjuk azt a harcot, amelyet In­donézia néoe és ifjúsága az or­szág elidegeníthetetlen részének, Nyiignt-Triának a felszabadításá­ért folytat. A fiatal indiai matrózok felke­lése óta a világ ifjúsága, minden évben megemlékezik a gvarmati Jf’úság napiáról. Február 21-e, áp­rilis 15-e, április 24-e igen neve­zetes dátumok, de mind a három lényegében' egvét jelent: az ébre­dő kontinensek nénei lerázzák magukról a gyarmati igát. Április 24-én a gyarmati ifjú­ság napján megyénk ifjúsága is ki felezi együttérzését es támoga­tását azok iránt, akik a világ szá­mos országában önfeláldozóan harcoltak és harcolnak a szégyen­teljes gyarmati rendszer felszámo­lásáért. a kizsákmányolás meg­szüntetéséért. az emberiség bol­dogabb jövőjének a megteremté­séért. a világbéke biztosításáért; A KT^Z szervezetinek kezde­ményezésére megyénk, ifjúsága megimzz^rte Ifjúsági rnfT'»'T'’űlése- Van felezi ki f «v üt'r v—r-;’f c—— _ 'ideritéc-H a war^nkkon élő if­júság hősies harcával. Tatár Lajos KISZ MB. titkára Szellemi olimpiász Dombóváron Tegnap tartották meg Dom- bóvárott a dombóvári és a bony­hádi gimnázium tanulói közötti szellemi olimpiász elődöntőjét. A szellemi olimpiászt — melyen mindegyik iskolából 30—30 ta­nuló vett részt, a Bonyhádi Já­rási Művelődési Ház rendezte. A verseny során a tanulóknak a vi­lágirodalommal, a magyar iroda­lommal kapcsolatos társa­dalmi és természettudományos kérdésekre kellett válászolniok. A verseny során mindegyik isko­la kapott egy-egy 300 forint ■ ér­tékű herendi porcelánból készült táncospárt. Az iskolák egy-egy első helyezettje kristályvázát, a második helyezettek egy-egy kar­órát, a harmadik helyezettek pe­dig 250—250 forint értékű köny­vet .aptak. Kerekeken gördülő lakásnyomor A nagymérvű európai lakás­hiány következtében igen elter­jedte váltak a lakáskocsik, ame­lyekben sok család kénytelen meghúzódni. Ezek a lakáskocsik jóformán sohasem mozdulnak el helyükről. Ä Világegészségügyi Szer­vezet megállapította, hogy a la­kókocsik elterjedése súlyos tár­sadalmi problémát és jelentős egészségügyi veszélyt jelent, Sok­helyütt egész lakótelepek alakul­tak ilyen kocsikból és ezekben különböző járványok harapóztak el. Angliában különösen súlyos a lakókocsi telepek problémája, úgy, hogy a kormány meggondolás tárgyává tette" a betiltásukat. Egy 1078. évi törvényt akarnak most a lakókocsikra is érvényesíteni. Ez arról intézkedik, hogy „tilos a le­horgonyzón folyami bárkák túl­terhelése”, . Öten asé új paraszti élet formálói közül »Virágzó mezőgazdasági nagyüzemeket, földesurak nélkül/« Ha nem is ebben á megfogalmazásban, de ezt a jelszót írták zászló­jukra az új paraszti életmód formálói — a termelőszövetkezeti parasztok. Mindennapi munkájú k ma még nem hasonlít egy könnyű májusi sétához... Az út, amelyen elindultak itt-ott még göröngyös. De rajtuk, elsősorban is rajtuk múlik, hogy a maguk építette nagyüzem ma, vagy holnap jobb életet biztosítson, mint a tegnapi kisparcella. ök a szövetkezeti parasztok is ezt akarják. Ezért dolgoznak ma lelkiismeretesebben, mint tegnap, és holnap még nagyobb odaadással, mint ma. Közülük mutatunk be most ötöt, akikkel megyénk más-más termelőszövetkezeti gazdaságában találkoztunk. Az agronómutt Miklós Lajos a tegnapi közép­paraszt több száz társa megbízá­sából emelkedett vezetői rangra: állattenyésztő agronómus a tol- nanémedi Kossuth Termelőszö­vetkezetben. Agrármérnöki okle­véllel sajnos nem rendelkezik. — Azért sajnos, mert én rossz­kor születtem.,. Nekem nem adatott meg a lehetőség, hogy fiatal koromban tanuljak. Pedig, de szívesen tanultam volna — mondja. Becsületére legyen mondva, hogy amit önhibáján kívül, fiatal korában elmulasztott, azt most nagy akarattal igyekszik pótol­ni. őszülő halántékkal, három esztendőn át minden áldott este az iskolapadban ült, az állatte­nyésztés fortélyait tanulta. — »Ezüstkalászos gazda« oklevelet szerzett. Amit a könyvből meg­tanult,1 azt 13 holdas gazdaságá­ban — amennyire lehetett — ki­próbálta. • Az állattenyésztési törzskönyvben ma is ellenőrizni lehet, hogy napi 32 liter tejet adó tehenet nevelt. Évente általában tíz disznót is meghizlalt. Ezért választották meg állattenyésztő agronómusnak. A hönytelii •i- közös gazdálkodásra szö­vetkezett parasztok újat építő, munkájukban nincsenek egye­dül. Erkölcsi támogatásával mel­lettük _áll a , munkásosztály, az egész dolgozó nép. Ezen kívül a társadalom — amennyire csak ie- het — anyagilag is segíti a kol­lektív gazdaságokat. Rlint csepp a tengert, úgy példázza ezt Vörös János könyvelő esete. Húsvét előtt még a MESZÖV-nél dolgo­zott, mint pénzügyi reyizor. Mi­kor arról volt szó, hogy mostani fizetésével — amelyet a MÉSZÖV tői kap —' egy évre tsz-bé men­jen, szívesen vállalkozott rá. Je­lenleg a mözsi Uj Élet Tsz-ben könyvelő. — Első dolgom az volt, hogy a Nemzeti Banknál megnézzem ho­gyan áll pénzügyileg a szövetke­zet. Pontosan kiírtam magamnak mindent. Saját pénzemen szerez­tem be a termelőszövetkezet ket- lős könyvelésére vonatkozó szak­könyvet. Az a célom, hogy egy esztendő alatt megtanítsam az Uj Élet Tsz könyvelőjét a kettős könyvelésre — mondotta el be­szélgetés közben. Az ő munkája métermázsákban nem mérhető le. De ha segítsé­gével bevezetik Mözsön a kettős könyvelést, akkor egy lépést előbbre jutottak a gazdálkodás színvonalának emelésében. A brigádrezető Arra számítottam, hogy Csóka Lajost, a pálfai Egyetértés Tsz növénytermelő brigádvezetőjét a határban találom, amint éppen az elvégzett munka minőségét el­lenőrzi. Tévedtem. A határban volt ugyan, de a négyzetes kuko­ricavetőgépet kezelte. — Nem kell nálunk ellenőriz­ni, hiszen mindenki magának dolgozik, épnen olyan lelkiisme­retes munkát végez, mint egyéni gazda korában. Megbeszélem este a munkacsapatvezefőkkel, hogy mit dolgoznak másnap, és teszik ők anélkül is a munkát, hogy a sarkukban állna valaki. Itt a ku- kukorica-vetőgépnél viszont va­lakinek kell lenni. Azárt éppen én vagyok, mert tanfolyamot vé­geztem, én jobban értek hozzá, mint más, — adja tudtomra. — Mit remél az idei esztendő­től — kérdeztem. — Ma még nem lehet tudni, hogy az év végéig mi lesz. De azt már most ki merem jelenteni: hogy — ha elemi csapás nem lesz — velem együtt minden tag meg­találja számítását már az. idén. Határunk szép. ilyen még sose volt. A munka úgy megy, mint a karikacsapás, — válaszolta, majd a következőkre kért. — írja meg az újságba, hogy szövetkezetünk asszonyai dere- kas munkát végeztek, a kezük aranyat ér. Megkapálták már a cukorrépát, a hagymát és ők ül­tették el 200 holdon a burgo­nyát. A traktoros Kissé frázisszerűen hangzik, de megfellebbezhetetlenül igaz, hogy a traktoros a mezőgazdasági ter­melés élharcosa. Nyáron rekkenü hőségben, s ha a helyzet úgy kí­vánja. télen csikorgó hidegben Is a kormánykerék mellett ül. Haj­csár István, a naki Uj Élet Tsz tagja, a dalmandi gépállomás egyik legjobb traktorosa, tíz éve ezt teszi. Ott volt a naki terme­lőszövetkezet bölcsőjénél, ő szán­totta össze a hajdani kisparcellá- kat. Ezekben a napokban éppen kukoricát vet négyzeiesen a kö­zös gazdaság nagytábláján. — összesen 800 hold kukorica lesz ebben a tsz-ben, 200 holdat én szerelnék bevetni négyzete­sen. Ezt a területet én is kapálom meg, Zetorral, keres"! be-hosszá- ba. Nagy segítséget jelent majd ez a tsz-nek — mondja. A sertésgendcsó A tengelici Petőfi Termelőszö- veíkezei nagyüzemi sertéste­nyésztése országoshírű. A száz anyakocától az idén mintegy 1500 malacot nevelnek fel, és ebből 1400-at meenizlalnak. A sertés­tenyésztők között van Nagy Jó­zsef ellető kanász is. A szövetke­zet Csapó-pusztai üzemegységé­ben dolgozik. Feleségével ketten vannak egy brigádban. Huszonhét anyakoca gondozását bízta rájuk a vezetőség. Munkáját a sertés- tenyésztő házaspár lelkiismerete­sen végzi. Geiger Illés, az üzenv egység vezetője mondotta el, hogy amióta ők dolgoznak itt, azóta rend van az istállóban. Nagy József né társadalmi munkával meszelte ki az istállókat. A férj — amikor a disznók ellenek —- éjjel is az istállóban van, nehogy véletlenül is agyonnyomjon egy kismalacot az anyja. Lelkiisme­retes munkájának még is van az eredménye. Legutóbb — amikoris tizenkettőt ellett átlagban egy koca — tizenegyet felneveltek. Molnár Lászlóné PUTLITZ: Nem etor szagból—^ C Németországba (92) Diels ekkor már elvált a fele­ségétől, született Ilse óöringtő1, a kövér ReichsmarschaU unoka- hugától, aki a Harmadik Biroda­lom éveiben végig mellette állt, Uj védóangyalként most Faber- Castell grófnőt, az ismert ceruza- konszern milliomos tulajdonos- nőjét választotta ki magának Védőangyalának jósága folytán a tanúk házában levő Kissé kopár szobáját ízléses szőnyegekkel és képekkel meglehetősen lakályos­sá varázsolhatta. A grófnő més az autóját is rendelkezésére bo­csátotta, mellyel a vidéken séta- utazásokat tehetett. A vád első ameri fai képviselő­je egy dr. Kempncr nevezeti), berlini származású jog udós volt. akit szintén még New Yorkból is­mertem. Az irodájához vezet«' szobák egyikében, a hátsó sarok­ban észrevettem egyszer egy ak­táiba mélyedt idősebb urat. Tar koponyája valahogy ismerősnek tin t s a titkárnő iéi érdeklődtem utána. Kiderült, hogy a kopasz úr nem más, mint Gauss a külügy­minisztérium egyken korona- ügyésze, aki miniszteri úsztál v- főnöki rangban a jogügyi osztályt vezette. Emlékszem, hogv ez. a név már Siresemann idejében >s mély resj-cktussaJ töltök el bennün­ket, attasékat. Gauss Hibbentrop- nak is hűségesen szolgait az utol­só percig; a Harmadik Birodalom minden nemzetközi törvényszegé sét ő öltöztette jogilag --kifogás­talan« paragrafusokba. Átfogd tudása most bizonyára lényege sen megkönnyítette a gyakran meglehetősen kényelmes ameri­kai ügyvédek munkáját. A külügyminisztérium ellen in­dított perrel párhuzamo-an egyéb búnperek is folytak mi; háborús bűnösök ellen. így pél­dául a vádlottak padjára kerül­tek a Krupp, a Flick és az IG- Farben konszernek urai, a kon­centrációs táborok gyilkos orvo­sai, stb. Az egyik ilyen perben Fränzchen, az iíjabbik Papén tevékenykedett német ügyvédi minőségben. Ugyanő vitte koráb­ban, az 1Ö45/4G-0S nagy nürnber­gi perben apjának védelmét, egé­szen a »sikeres« felmentésig. Egyszer találkoztam vele, amint éppen a folyosóra vezető széles kőlépcsőn haladtam felfelé. Vá­ratlan volt ez a viszontlátás. — Fränzchen meglehetősen hidegen üdvözölt. Minthogy azonban én bőségesen el voltam látva ame­rikai cigarettával, öt percre mégis megállt velem. Beszélgeté­sünk végén észrevettem, hogy a cigarettavéget gondtalanul a lép­csőre dobta. A magaméit én min­dig összegyűjtöttem, hiszen min­dig akad pipás ember, akinek örömet szerezhettem velük. — Fränzchen megvetően mért vé­gig: Nekünk, németeknek — mond­ta — éppen ezekben a kicsisé­gekben kell sokat adni a becsü­letünkre. Apjának a teljesítménye — az, hogy mint volt német, birodalmi kancellár a nemzetközi háborús bűnösök padjára jutott —, az ő szemében nyilvánvalóm nem mocskol;a be a német becsületet. Érthető, hiszen az. nem volt »ki­es' 'ég«. A német laptudósítók között ezekben a nürnbergi perecben a legfontosabb személy Hans-Georg von Studnilz, RibbentroD hajda­ni másod-sajtófőnöke volt. aki­nek rehlkirchcni földesúri kas­télyában laktam két évvel azelőtt az angol Intelligence Service jó­voltából. Studnilz már egy éve kikerült az intecnálótáv rból, s mcst újra régi újságírói hivatásá­nak élt. Nürnbergi szereplésém- ről tárgyilagosan, sőt jóakarattal számolt be nyugat lémet lapjai­ban. Tulajdonképpeni kihallgatásom a törvényszéki teremben alig töl­tött egy órát. A bírói' emelvény előtt jobboldalt, a tanúk részére fenntartott székhez vezettek, ve­lem szemben a vádlottak padján ültek egykori kollégáim és fel­jebbvalóim. Előzőleg más törvényszéki ter­mekben végig*’■'"epi! am néhány tárgyalást. Feltűnt, hogy a vád alatt álló konszern-mágná-

Next

/
Thumbnails
Contents