Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-22 / 94. szám

1060. április 22. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 Minél több árut a népgazdaságnak! Balogh István jól kihasználja háztáji gazdaságának árutermelési lehetőségeit A termelőszövetkezeti tagok­nak, ha ügyesen gazdálkodnak, a háztáji gazdaságukban korlátolt mértékben ugyan, de lehetőségük nyílik az árutermelésre. Sok olyan terület, tartalék van a ház­táji gazdaságban, amire edd'g nem figyeltünk fel eléggé, s amit nem is használtunk ki úgy, ahogy lehetett volna. A háztáji gazdaságban folyta­tott árutermelésből kettős haszon származhat. Egyrészt hasznos a tsz-tagnak, mert az árutermelés bevételei jó kiegészítő jövedel­met jelentenek a közösből szár­mazó bevételek mellett. Másrészt az egész nép jól jár ezzel, mert növekszik a kereskedelembe ke­rült élelmiszerek választéka. A tsz-tag által élvezett előny­ben volt része Balogh Istvánnak, aki feleségével együtt a szekszár­di Béke Tsz tagja Háztáji gazda­ságából tavaly 12 hízott disznót, „Úgy éreztem magam, mint ami­kor a szegényember egy gazdag ember portájára került” — mon­dotta a nagydorogi Uj Barázda Tsz tagjai közül az egyik látogató, amikor az iránt érdeklődtünk, mi a véleménye a bátaszéki Búzaka lász Tsz-ben látottakról. A nagydarogi tsz-tagok az el­múlt napokban tsz-látogatáson vettek részt, s végigjárták a Búza­kalász Tsz gazdaságát. Megnézték a korszerű istállókat, a szép állat­állományt, a gyönyörű vetéseket, a 80 holdas gyümölcsöst, a 140 holdas kertészetet, amelyek láttán az egyik látogatóban az optimiz­mus, a jövőbe vetett hit, a mási­kon bizonyos fokú irigység lét- szolt. Csoportokba verődve beszél­gettek. „fiikor lesz nekünk, a nagydo­rogi Uj Barázda Tsz tagságának ilyen szép és korszerű gazdasága” — mondogatták egymásnak. A látogatás nagy hatással volt mind a férfiakra, mind az asszo­nyokra. Arról vitatkoztak maguk között, mit lehet megvalósítani a látottakból Nagydorogon, az Uj Barázda Tsz-ben. Ezek utón nézzük meg, túlzott volt-e Kiss Gvura József állatte­nyésztési brigádvezetö és a köréje csoportosultak optimizmusa, vagy azoknak volt-e igazuk, akik a lá­tottak alapján összehasonlítást tet­tek a saját és a Búzakalász Tsz gazdasága között és a saját gaz­daságukkal kapcsolatban elége­detlenségüknek adtak kifejezést. Mindkét csoportnak igazat kell adnunk. Egészséges volt Kiss Gyu- ra József és csoportjának bizako­dó derűlátása a jövőt illetően. A nagydorogi tsz-tagokban ugyanis megvan az a munkakedv, amellyel az idei év gazdasági terveit meg is tudják valósítani. Az idén ugyanis több mint másfél millió forint értékű árut termelnek a nagydorogi tsz-tagok. Eszerint ér­tékesítésre kerül 2903 mázsa bur­gonya, 550 mázsa cukorrépa, 240 mázsa dohány, 200 mázsa borsó, 900 mázsa kender, 800 mázsa dinnye —, hogy csak a nagyobb tételeket említsük. Nem lebecsülendők az állatte­nyésztésből betervezett jövedel­mek számadatai sem Száznegyven Meghűltek a televíziós „quiz“ sztárok Gino Prato New_ York-i cipész, aki néhány évvel ezelőtt híressé vált, mert a televízió quiz műso­rában minden operával kapcsola­tos kérdésre válaszolni tudott, most visszatért „a kaptafához”. Amióta kiderült, hogy a quiz mű­sorokat csalással folytatták, a né­hai sztárok csillaga lehanyatlott. 20 hízott kacsát, 100 csirkét adott el szerződésre. Ezenkívül 190 csir két értékesített szabadpiacon. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem tipikus példa és nem minden tsz- tag követheti mindenben Balogh István tavalyi példáját. Ugyanis 12 disznót csak úgy tudott meg­hizlalni Balogh István is, hogy 1958. évről visszamaradt kukori­cáját, ezen kívül a tsz-ben kere­sett pénzen vásárolt abraktakar­mányt is etetett a disznókkal. Ezt minden évben nem tudja megcsi­nálni. Idén már csak négy sertés hizlalására kötött szerződést és tovább fejleszti a háztáji barom­fitenyésztést. A sertések meghiz- lalását és a szerződött baromfiak felnevelését idén a háztáji gazda­ságban termelt és a termelőszö­vetkezettől kapott termékek tel­jes egészében biztosítják. Jelenleg Baloghék óljában 190 csirke vár májusi értékesítésre. marha és 500 sertés hizlalását tervezik. Eddig 70 marha és a 200 sertés hizlalását már meg is kezd­ték. Ezek a nagyobb mutatók, amelyekből megállapítható, hogy a tervek teljesítésének megvan­nak a reális feltételei. Ezután vizsgáljuk meg miért volt egészséges a másik csoport elégedetlensége. Azért, mert ez az elégedetlenség nem párosult le­mondással és megnyugvással, ha­nem szinte egyöntetű fogadkozás­sal mondták „majd mi is meg­mutatjuk, hogy mit tudunk, jól lehet nem tíz év múlva, hanem hamarabb”. Kétségtelen, hogy a bátaszéki Búzakalász Tsz tagjai előbb — már tíz évvel ezelőtt — megértet­ték a párt hívó szavát és közös­ségbe tömörültek. A megalakulás óta nagy utat tettek meg, tehát óriási helyzeti előnyük van az újonnan alakult tsz-ekkel szem­ben. De a nagydorogi Uj Barázda Tsz tagságának is éppen úgy, mint megyénk bármelyik termelőszö­vetkezetének adva vannak a kö­zös gazdaság adta lehetőségek, adva vannak a feltételei annak is, hogy jóval rövidebb idő alatt ér­jék el azt a színvonalat, amelyre a bátaszéki Búzakalász Tsz tag­ságának tíz évre volt szüksége. (90) A Hitler-féle birodalmi kancel­lária kolosszális betonfalai job­ban ellenállottak a bombáknak. Végigmentünk a túdimenzionált termek kiégett folyosóin. Két év­vel ezelőtt még teljes pompájuk­ban büszkélkedtek a márványbo- rításos falak. S mégis, ezeréves távolság érzése fogott el ezeken a bolthajtásos folyosókon, mintha Knossos vagy Mykénai omladé­kái közt barangoltam volna. A Voss-strassén egy csapat szovjet katonával találkoztunk, ők is a birodalmi kancellária romjait akarták megtekinteni. — Még csak egy pillantást sem ve­tettek felénk. Pár lépés még s szerencsésen visszaérkeztünk az angol szektorba, anélkül hogy »•rajtaütésszerűen elhurcoltak volna Szibériába«. Az amerikai külügyminiszté­riumot Berlinben régi barátom, Donald Heath képviselte, aki az amerikai konzulátust vezette Hai- tiban 1931-ben, amikor én ugyan­ott német ügyvivőként működ­A csirkék értékesítésére a föld­művesszövetkezettel kötöttek szerződést, a kiscsibéket is a föld­művesszövetkezettől kapták elő­legbe. Az idén még a csirkeneve­lésen kívül libatenyésztéssel is akarnak foglalkozni, elgondolá­suk szerint ez jobban megéri, mint a kacsatenyésztés. Baloghék szerződésre tenyész­tik a baromfiakat és a jelenleg fennálló szerződéses rendszerrel meg vannak elégedve. A múlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a szabadpiacon értékesített ba­romfiakból sem származott több jövedelem, mint a szerződött ba­romfiakból. A piacon értékesített csirkék árából ugyanis le kell vonni az odaszállítási költsége­ket, a helypánzt, az értékesítéssel járó időtöltést, fáradságot és fi­gyelembe kell venni a piaci árin­gadozásokat. Balogh Istvánék tehát meg­győződtek arról, hogy érdemes a háztáji gazdaságban árut ter­melni, érdemes szerződést kötni az áru értékesítésére. Emellett persze nem hanyagolták el és nem is hanyagolják el a termelőszö­vetkezetben végzett közös mun­kát. Tapasztalták a múlt évben is, hogy csak úgy tudnak a ház­táji gazdaságban árut termelni, ha a tsz-ben végzett közös mun­kájuk után kapott pénzt és ter­méket használják fel otthoni gaz­dálkodásukban. Csalt úgy tud- ; tak Baloghék oly sok árut előállí- , tani a múlt évben, hogy Balogh ‘ István G13, a felesége 360 munka- ; egységet teljesített a közösben. ! Minden évben nem lehet ennyi j árut adni a háztáji gazdaságnak, j ez Baloghék véleménye is. Azon­ban 2—3 disznót, 300—400 csir­két, 30—40 libát és kacsát, ezen kívül 3000—5000 tojást lehet ér­tékesíteni egy háztáji gazdaság­ban. És ez is nagy szó! Az ebből származó bevételek sokat jelen­tenek évközben a termelőszövet­kezeti tagnak. A háztáji gazdaságban — fő­leg a baromfitenyésztésben — foglalkoztatni lehet azokat a csa­ládtagokat is, akik egyébként ; nem tudnak részt venni a közös munkában. í Jó lenne, ha Balogh Istvánék t tanasztalatain sok tsz-tag elgon­dolkodna és már az idén kihasz­nálná azokat a lehetőségeket, amelyek a háztáji gazdaságok árutermelésében rejlenek. Jól jár­nának a tsz-tagok is, meg hasz­nára válna eeész népünknek is. tern. Heath Londonban hagyta fe­leségét és gyermekeit, s most agglegónyéletet élt Berlinben. Megörült a találkozásunknak. — Soha jobbkor nem jöhettél volna, Wolfgang. Éppen most nyomozok olyan volt német dip­lomaták után, akiknek személyé­ben a négy szövetséges meg­egyezhetne. A tárgyalások még meglehetősen kezdetleges stádium ban vannak, de arról van szó, hogy Berlinben felállítanának egy német konzulátusi hivatalt, melynek hatásköre mind a négy övezetre kiterjedne. Vezetőnek Nadolny nagykövet van tervbe v.ve, de még néhány munkatárs is kell. Arra gondoltam, hogy fel­veszlek erre a listára. Az ango­loknak és a franciáknak bizto­san nem lenne ellened kifogá­suk, s valószínűleg a szovjetek is beleegyeznének. Csakhogy nem tudtam, hol találhatlak meg. — Nyugodtan felvehettél volna a listára, Donald, az én megkér­dezésem nélkül is. Hiszen csak arra várok, hogy újra az egész I nagydorogi Új Barázda Tsz terveikül P-né PUTLITZ: Nem etországból—^ C Németországba Erről is beszélni kell Javaslat, amely meghallgatásra talált A javaslat, amely egy termelő­szövetkezeti közgyűlésen elhang­zik, sokféle ellenállásba ütközhet. Egyesek elszomorodnak, ha a ja­vaslataikat kifogásolják és lemon­danak róla, mások, ha kifogásba ütköznek, még nagyobb lendület­tel küzdenek igazukért. A legkéz­zelfoghatóbb, legésszerűbb javas­latokat is „körül kell magyarázni”, minden oldalról meg kell védeni, ha a kezdeményező azt akarja, hogy mindenki számára elfogad­ható legyen. Példa erre a tolnanémedi Győri János esete. Az említett, hosszú ideig kertészkedett a faluban. Ki­emelkedő terméseredményeket ért el kertészetében. Amikor Tolna­némedi átalakult szövetkezeti köz­séggé, javasolta, hogy létesítsenek kertészetet. Kevesen értettek vele egyet. Jó- néhányan attól tartottak, hogy az értékesítéssel sok baj lfesz, mások azzal érveltek a javaslat ellen, hogy a kertészet túlságosan sok munkaerőt von el a szántóföldi növényápolástól. Voltak olyanok is, akik azt állították, hogy Győri János csupán azért javasolta a kertészet létrehozását, mert ker­tészeti brigádvezetö szeretne len­ni. A kétkedés és a különféle ellen­vetések, vitát eredményeztek, ame­lyek során minden tisztázódott, s egyre többen Győri János mellé álltak. Végül is a többség a ker­tészet létesítése mellett szavazott. A budapesti patronáló üzem is se­gített. A „szaporító ház” vasvá­zának munkálatait budapesti munkások végezték, társadalmi munkával. Ma már az „alj dűlőben” jól működő kertészetet találhat az ember. Amikor útoljára jártam ott s beszéltem a brigád tagjaival, akiknek nagy része öregekből áll, mindenki megelégedéssel beszélt a kertészetről, amelyben 40 000 ko­rai káposzta, 80 000 paradicsom és 50 000 paprikapalántát neveltek fel a tavasz folyamán. Megelégedettek Győri Jánossal, a brigádvezetővel is, akinek eszé­be jutott az „alj dűlő” nyújtotta lehetőségek ésszerű kihasználása. Javaslata, amelyért a közgyűlé­sen kiállt, s végül is meghallga­tásra talált, bizonyíték arra, hogy érdemes kezdeményezni, s ha iga­zunk van, megéri védelmezni ál­láspontunkat. (H) Kiváló kendergyári dolgozók A „Könnyűipar kiváló dolgozója” jelvénnyel tüntették ki a közel­múltban a Bunaföldvári Kendergyár kőckikcszítő részlegének két dolgozóját, Nagy Józsefnét és Hári Ilonát. Nagyné brigádvezető, Hári Ilona pedig tagja a kóckikészítő brigádnak. Mindketten nem­csak mennyiségileg teljesítik túl állandóan a normát, hanem minő­ségileg is jó munkát végeznek, példát mutatnak a brigád többi tag­jának a munkában és a munkafegyelem betartásában. Németországot érintő területen dolgozhassák. — Hogyan maradhatunk kap­csolatban egymással? Hirtelen magam előtt láttam az utat, amelyen — úgy láttam — kivergődhetek ebből a kiéli zsák­utcából. — Megpróbálok Londonba visz- szamenni. Ott a feleséged révén bármikor kapcsolatba léphetsz velem. Családom is kitűnőneü találta a tervet. Kívánhattam volna ma­gamnak valami jobbat, mint ál­lást Berlinben egy olyan hiva­talnál, amely az alapköve lenne az újonnan megalakítandó német külügyi szolgálatnak? Jelenlegi állásom Kiéiben úgyis értelmet­len és teljesen kilátástalan volt. Álomszerűén múltak el ezek a berlini napok. Anyám elválásunk után Bad Saarowba szándékozott utazni, hogy meglátogassa ott élő hetvenöt éves nővérét, akit a há­ború befejezése óta nem látott. Az ő vonatja pár órával az enyém előtt indult. Mindannyian kikí- séru*.i. a Zoo pályaudvarra. Pe­ronjegyet nem adtak ki, lent a peronbejáratnál kellett elbúcsúz­nunk. Fájt a szívem, amikor anyám után néztem, és láttam, hogy hátán a piszkos vászon mál­hazsákkal milyen nehezen von­szolja fel magát .fájós lábával a peronra. Donald Heath-szel folytatott megbeszélésünk után még Ber­linből azonnal írtam Londonba. Amikor Angliában a német fo­golytáborokat látogattam, szemé­lyes kapcsolatba kerültem a köz­ponti oktatási tanfolyamok veze­tőjével. Ezeket a tanfolyamokat az angol hadügyminis: írium rendezte német hadifogyek ré­szére a London melletti Wilton Parkban, s a vezetőjük ál’r.nc'.óan meg akart nyerni ide előadónak. Ha vállalnám, most is bizonyára kikérne — gondoltam. Ezzel meg­győzően indokolhatom angliai utazásomat, de ugyanúgy Kiéiben a szabadság engedélyezésére vo­natkozó kérelmemet is. Körülbelül két hónapot vett igénybe, míg angol részről elin­téződött az ügy, és csak akkor kértem Steltzertől szabadságot Wilton Park-i tevékeny zésem tartamára. A szabadságot minden további nélkül megkaptam. El­utazásom előtt Steltzer átnyúj­tott egy hivatalos okmányt, me­lyen sajátkezű aláírásával és Schleswig-Holstein címeres pe­csétjével okiratilag megerősítette, hogy Wolfgang Gans Edler Herr zu Putlitz kormányfőtanácsos tisztviselői kinevezése életfogy- iiglanra szól. Hollandián keresztül kellett utaznom, egy legénységi szabad- ságos vonatban. Nem vek. olyan kényelmes az utam, mint rmikos a katonai kormányzóság hála*

Next

/
Thumbnails
Contents