Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-22 / 94. szám

r Dr. MiiiiiHch Ferenc elvtárs beszéde 2 (Folytatás az 1. oldalról.) országba került hadifoglyok kö­zött.­Az a közel százezer volt magyar hadifogoly, aki az orosz szocialista forradalom katonája lett, megér­tette, hogy amikor az orosz mun­kások és parasztok forradalmát védi. egyben a magyar gyárosok és földesurak hatalma ellen is harcol. 1918-ban tömegesen térnek haza Oroszországból a volt hadifog­lyok, s magukkal hozták, széles körben terjesztették a .forradalom gondolatát. A magyar uralkodó osztályok fizikai és lelki terrorja, az étnevelő-tó borok sem tudták kiverni az egyszerű emberek tu­datából, hogy ha véget akarnak vetni a véres háborúnak, ha fel akarnak szabadulni a tőkések és földbirtokosok igája alól, Magyar- országon is „lenini módra” kell cselekedni. 1918. november elején az őszi­rózsás forradalom után, amikor a polgári szociáldemokrata koalíciós kormány minden erejét latba vet­ve igyekezett megállítani a for­radalmat, Lenin és Szverdlov táv­irattal fordult az osztrák—magyar monarchia népéhez. A táviratban annak a reményüknek adtak kife­jezést, hogy a forradalom nem fog megállni félúton, de ahhoz, hogy a forradalom ne álljon meg fél­úton, hazánkban is szükség volt olyan új típusú forradalmi mun­káspárt megalakítására, amely ké­pes alkalmazni a magyarországi viszonyokra a leninizmus tanítá­sait és a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom általános érvé­nyű tanításait. 1918. novemberében Kun Béla kezdeményezésére megalakult Magyarországon is a munkásosz­tály új típusú forradalmi pártja, a Kommunisták Magyarországi Párt ja, amely harcba vitte a magyar munkásságot, a dolgozók legjobb­jait azokért a célokért, amelyeket Lenin hirdetett, s amelyek egy­ben a magyar dolgozó tömegek legégetőbb követeléseit is kife­jezték. 1919. március 21-én létrejött a Magyar Tanácsköztársaság — a proletárdiktatúra győzelme Magyarországon a gyakorlat­ban is igazolta a leninizmus nemzetközi érvényét. A magyar proletariátus győzelme egyúttal Lenin ügyének, Lenin eszméinek is győzelme volt. Érez­ték és tudták ezt a magyar mun­kások és szegényparasztok is. Ezért a tanácsköztársaság kikiáltá­sakor a proletárdiktatúra győ­zelmével együtt ünnepe'tck országszerte Lenint is, a világ minden proletárjának nagy vezérét. A magyar dolgozó tömegek Le­nin iránti szeretetének megnyil­vánulása volt az is, hogy több városban utcát neveztek el Le­ninről, s Erzsébetfalvát Lenin- városnak hívták. Lenin igen nagyra értékelte a Magyar Tanácsköztársaság létét. A magyar kommunisták a ta­nácsköztársaság létrejötte után azonnal értesítették Lenint a nagy eseményről. Lenin rögtön vála­szolt. Üdvözletét küldött a tanács- köztársaság kormányának és kü­lön Kun Béla elvtársnak. Bizto­sította a magyar kommunistákat az orosz és a nemeztközi kom­munista mozgalom szolidaritásá­ról. Azokban a napokban ülése­zett az OK(B)P VIII. kongresz- szusa, ahol Lenin többször fog­lalkozott a Magyar Tanácsköztár­saság létrejöttének jelentőségével. Aláhúzta azt, hogy a tanácsköz­társaság létrejötte után nem le­het elvetni a proletárdiktatúra eszméjét azzal az indokolással, hogy ez csak Oroszország elmara­dott viszonyai közt valósítható meg. A Magyar Tanácsköztársaság puszta létével is bebizonyítot­ta, hogy a proletárdiktatúra nemcsak orosz jelenség. Lenin a tanácsköztársaság egész fennállása alatt érdeklődött és foglalkozott a magyar problé­mákkal, tanácsokat adott a ma­gyar kommunistáknak és szemé­lyesen Kun Bélának is. Magyar- országot szinte Szovjet-Oroszor- szág édes gyermekének tekintet­te. »öreg emberek azt szokták mondani: »Felnőttek a gyerekek, emberré lettek, most már meg­halhatunk«. Mi nem készülünk meghalni, mi haladunk a győze­lem felé, de amikor olyan gyer­meket látunk, mint Magyaror­szág, ahol már szovjethatalom van, akkor azt mondjuk, hogy mi már megtettük a magunkét nem­csak orosz, hanem nemzetközi méretekben is, és hogy mi kibí­runk minden szörnyű nehézséget, hogy teljes győzelmet arassunk, hogy az orosz és a magyar szov­jetköztársaság kiterebélyesedjék«. (Lenin művei 29. k. 272—273. o.) Leninnek ez a megállapítása történelmi valósággá lett. Él és erősödik 1919 eszméinek folytatója és megvalósítója a Magyar Népköztársaság. 1919 májusában, amikor a ta­nácsköztársaság fegyveres harc­ban állt az intervenciós csapa­tokkal, küldte el Lenin híres üze­netét a magyar munkásoknak. Ez a rövid üzenet olyan nagy jelen­tőségű megállapításokat tartal­maz a proletárdiktatúrára vonat­kozóan, amelyek azóta is útmu­tatásul szolgálnak a szocializ­must építő munkásosztály számá­ra minden országban. A tanácsköztársaság leverése után Lenin alaposan tanulmá­nyozta és felhasználta a magyar kommunisták tapasztalatait. A kommunista Intemacionálé ülé­sein különböző’cikkekben, beszé­dekben hívta fel a nemzetközi kommunista mozgalom vezetőinek figyelmét a tanácsköztársaság ta­nulságaira, különösen az oppor­tunizmussal való szakítás szüksé­gességére, a párt vezető szerepé­nek fontosságára, a földkérdés megoldására. A tanácsköztársaság leverése után a kommunisták előtt az a nehéz feladat állt, hogy az új vi­szonyok között — a fasiszta dik­tatúrában a mély illegalitásban — megtalálják a pártmunka helyes módszereit, s megtalálják az utat a dolgozók széles tömegeihez. Le­ninnek az útmutatásai a magyar kommunistákat a tömegek közöt­ti aprólékos, fáradhatatlan felvi­lágosító munka fontosságára fi­gyelmeztették. Ez különösen fon­tos volt, mert az illegalitás kö­rülményei közt a tömegektől való elzárkózás és elszakadás nagy ve­szélyekkel fenyegetett. Lenin az elméleti útmutatáso­kon kívül is segítséget nyújtott a fehér terror idején a bebörtönzött és üldözött magyar kommunis­táknak. Lenin kezdeményezésére a szovjet kormány harcot folyta­tott a bebörtönzött kommunisták életének megmentéséért. A Szov- jetoroszországban lévő reakciós magyar hadifogoly tisztek kicse­rélésével több mint négyszáz ma­gyar forradalmárt sikerült kimen­teni az ellenforradalom karmai közül. Az ellenforradalom terrorja nem tudta kitörölni a magyar munkások szívéből Lenin nevét és emlékét. A 25 éves Horthy-rendszer egész ideje alatt Lenin neve a jobb jövő reményét jelen­tette. 1924-ben Lenin halálakor a ma­gyar munkások zöme a polgári sajtóból értesült a szomorú hír­ről, amely megdöbbenést és fáj­dalmat váltott ki a dolgozók kö­zött. Titokban emlékeztek meg róla és gyászolták Lenint az üze­mekben, lakásokban. Sok magyar proletár családban, a vasárnapi vagy ünnepi családi összejövete­leken az első gondolat Lenin ne­vének, szellemének és az ő veze­tésével megteremtett Szovjetunió­nak szólt. ­-z illegális kommunista sajtó minden évben megemlékezett Le­nin haláláról. A Horthy-rendszer elleni ne­héz harcokban Lenin szelleme cs tanításai adtak erőt a ma­gyar kommunistáknak. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Lenin írásait titokban kézről kéz­re adták és olvasták a gyárak munkásai, az illegalitásban élő kommunisták. Annak ellenére, hogy Horthy Magyarországában kínzás és börtön járt annak, aki­nél ezeket az írásokat megtalál­ták. A Szovjetunió Vörös Hadsere­gének győzelme Hitler rablósere­ge és magyar csatlósaik fölött le­hetővé tette, hogy a magyar nép ismét saját kezébe vegye sorsa intézését, győzelemre vigye a szo­cialista forradalmat és hozzá­kezdjen a szocializmus alapjai­nak lerakásához. A kommunista pártot, amely vezetője cs szervezője ennek a forradalmi átalakulásnak, Le­nin tanításai vezérlik. Az az út, amelyet az elmúlt 15 év alatt megtettünk, a magyar nép életében, korábban soha nem látott eredményekhez ve­zetett. Tizenöt éves fejlődésünk is meg­győzően bizonyítja a lenini esz­mék töretlen erejét. A hibák és a nehézségek akkor jelentkeztek, amikor pártunk egyes fele­lős vezetői nem vették eléggé fi­gyelembe, vagy megsértették a szocializmus építésének lfeni ni el­veit! A Magyar Szocialista Munkás­párt okult a múlt tapasztalatai­ból: szakított a leninizmus szel­lemével ellentétes szektás, dog­matikus nézetekkel és gyakorlat­tal, s Lenin példáját követve vet­te fel a harcot a revizioniztnus. a nacionalizmus, a szektás öntelt­ség, a kispolgári ideológia min­den megnyilvánulása ellen. A le­ninizmus alkalmazása a magyar- országi konkrét viszonyokra, tet­te lehetővé, hogy gyorsan leküz­döttük az ellenforradalom okoz­ta nehézségeket, s nemcsak kon­szolidáltuk a proletárdiktatúrát, hanem jelentősen előre is ha­ladtunk a szocializmus építésének útján. Ezeket a sikereket azért ér­hettük el, mert a párton belül érvényesülnek a pártélet leni­ni normái. A párt politikája, marxista—leninista politika, a a kölcsönös bizalom alapján megjavultak a párt és a tö­megek kapcsolatai. Pártunk VII. kongresszusa a le­nini eszmék szellemében, a szo­cializmus építésének nemzetközi és belső feltételeinek figyelembe­vételével tűzte ki soronlévő fel­adatainkat a szocializmus építé­sében. A szocialista társadalom építé­sének elméletét Lenin dolgozta ki. Lényege, hogy a szocialista tár­sadalom felépítése, a népgazda­ság gyorsütemű fejlesztése csak az ország iparosításával, a nehéz­ipar fejlesztésével, a mezőgazda­ságnak a szövetkezeti útra való vezetésével valósítható meg. Ezek olyan általános érvényű törvény- szerűségek, melyeket a Szovjet­unió és a szocializmust építő or­szágok évtizedes gyakorlata iga­zolt. Pártunk VII. kongresszusa az előttünk álló egyik legfontosabb feladatként jelölte meg, hogy a közeli években befejezzük a me­zőgazdaság szocialista átalakítá­sát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. Az elmúlt években nagy sike­reket értünk el a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Ma már a mezőgazdaság döntő része a szocialista szektorhoz tartozik. Ezeket a sikereket azért érhettük el, mert a lenini tanításokat kö­vetkezetesen alkalmaztuk. A párt és a dolgozó parasztság közötti bizalom lehetővé teszi a nemrég alakult termelőszövetke­zetek gyors politikai és gazdasá­gi megszilárdítását. Akár hazánk gazdasági, poli­tikai és kulturális eredményeit vizsgáljuk, akár a szocializmus nemzetközi méretű térhódítását vesszük szemügyre, bárhová is tekintünk, azt láthatjuk, hogy századunk történelme min- 1 denben Lenin bölcs előrelá­tását igazolja. Ennek az előrelátásnak az a ma­gyarázata, hogy Lenin minden kortársánál jobban és világosab­ban megértette a marxizmus for­radalmi lényegét, tudományos alapossággal elemezte korunk jeli egzetesságeit, erőviszonyait, fejlődési tendenciáit. Ez tette őt képessé arra, hogy előre lássa a történelem menetét és műveiben bebizonyítsa: a kapitalizmus el­érkezett hanyatlásának és buká­sának korszakába, s az imperia­lizmus egyúttal a proletárforra­dalmak kora is. A Szovjetuniónak a hitleri fasiszták felett aratott győzelme lehetővé tette, hogy újabb orszá­gok dolgozói szabaduljanak ki a kapitalista rabságból, s kezdhes­sék meg a szocialista építést. Magyarországra nézve is be­igazolódtak Lenin látnoki szavai, amelyeket a dicső em­lékű 1919-es Magyar Tanács- köztársaság leverésekor mon­dott: »Az első elbukott magyar proletárforradalmat követni fogja a győztes második.« A II. világháború befejezése óta eltelt 15 esztendő alatt kiala­kult cs egyre gyorsabb ütemben fejlődik a szocialista világrend- szer. Ehhez a fejlődéshez hason­lót nem ismert még a történelem. A szocializmust építő orszá­gok egymást segítve a hábo­rú előttinek ötszörösére nö­velték ipari termelésüket, eredményesen folytatják a mezőgazdaság szocialista át­alakítását, válságok és visz- szaesfesek nélkül fejlesztik népgazdaságukat. Erejük és szakadatlan fejlődésük tudatában a szocialista tábor or­szágai büszkén intézhettek békés kihívást a kapitalista világ orszá­gaihoz: békés gazdasági verseny­ben mérjük össze erőinket, bizo­nyítsuk be azzal, hogy melyik tár­sadalmi rendszer a haladottabb, életképesebb, hogy melyik rend­szer tudja az anyagi és szellemi javak nagyobb bőségét megterem­teni s ezáltal a dolgozók számára jobb életviszonyokat és maga­sabb műveltségi színvonalat, egy­szóval: boldogabb életet terem­teni. A két rendszer békés gaz­dasági versenyének gondola­ta, amelyet oly következete­sen képvisel napjainkban a Szovjetunió Kommunista Pártja, ízig-vérig lenini gon­dolat. A szocialista országokban nin­csenek olyan társadalmi erők, amelyek érdekelve volnának a hódító háborúkban, a kommunis­ták jól tudják, hogy a forradal­mat nem lehet exportálni, vall­ják, hogy minden nép megalakít­ja társadalmi rendszerét. A szo­cialista államok külpolitikája ezért a különböző társadalmi rend szerű államok békés egymás mel­lett élésére törekszik. »Mi elvet­jük mindazokat a pontokat, ame­lyek rablásokról és erőszakról szólnak, de örömmel elfogadjuk mindazokat a pontokat, amelyek a jószomszédi viszony feltételeit és gazdasági megállapodásokat tartalmazzák, ezeket nem vethet­jük el«, — mondotta Lenin a bé­kéről szóló dekrétummal kapcso­latos zárszavában. (Lenin művei 26. k. 254. o.). Ezek a lenini elvek vezérlik ma is a Szovjetunió külpolitikáját. Lenin arra tanította a kommu­nistákat, hogy a kapitalizmust végső soron azzal győzhetjük le, hogy a munka termelékenységé­nek magasabb fokát érjük el s ezáltal az anyagi javak nagyobb bőségét teremtjük meg, mint amire a kapitalizmus képes. A két rendszer békés gazda­sági versenye nem fenyeget egyetlen országot sem, sőt ja­vára válik minden népnek Mi azt szeretnénk, hogy a kapita­lizmus és a szocializmus közötti világtörténelmi harc a gazdaság, az ideológia és a kultúra terüle­tén dőljön el, s nem pusztító há­borúban. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a békés gazdasági versenyből is győztesen kerülünk ki. S ez a győzelem ma már nincs messze. 1965-re a szocialista tá­bor országai adják majd a világ ipari termelésének több mint fe­1960. április 22, lét. Nincs már messze az az idő sem, amikor a Szovjetunió és a többi szocialista ország dolgozói maguk mögött hagyják az egy fő­re eső termelésben a legfejlettebb kapitalista államot, az Amerikai Egyesült Államokat is. És mint­hogy nálunk nincsenek kizsák­mányolok, nincsenek válságok és nincs termelési anarchia, ez egyúttal azt is jelenti majd, hogy a szocialista országokban meg­valósul a dolgozó emberiségnek az az »aranykora«, amiről évez­redek óta mindezideig hiába áb­rándozott az emberiség. A szocialista tábor erejének gyors növekedése és összeíorrott- sága a világbéke legfőbb bizto­sítéka. Az imperializmus, amely egykor legyőzhetetlennek hitte magát, olyan sorozatos veresége­ket szenvedett, amelyeket soha többé nem bír már kiheverni. Az egykor az egész világot leigázó imperialista szörny elhullatta már néhány fogát s most bár­milyen nagy legyen is étvágya, bármilyen szívesen elnyelné is a szabad országokat, kénytelen tisz­telni az* erőt. A történelem menete szinte szóról-szóra igazolja Lenin tudományos előrelátását. Leszakadt az imperializmus tes- , érői Ázsia nagy része, napjaink­ban vagyunk tanúi Afrika ébre­désének, s forró már a talaj az imperialisták lába alatt Közép­es Dél-Amerikában is. A világ népei, a szocializmus világától várják, hogy megte­remtse az egész emberiség szá­mára az örök béke korszakát. Az emberek torkig vannak a hábo­rúkkal és a pusztításokkal, béké­ben, boldogan akarnak élni, féle­lem nélkül akarják felnevelni gyermekeiket, építeni, alkotni akarnak, A szocialista tábor országai­nak szent kötelessége, hogy valóra váltsák a népek béke- akaratát. A világ minden jóakaratú em­berében mély és maradandó ha-> tást keltett az a következetes küz delem, amelyet a Szovjetunió kor­mánya, s vele vállvetve a többi szocialista ország kormányai és népei a béke fenntartásáért, a háború rémének elűzéséért foly­tatnak. Minden jószándékú ember támogatja a Szovjetunió javasla­tait a tömegpusztító fegyverek haladéktalan betiltására és a föl­dünk légkörét mérgező nukleáris kísérletek azonnali abbahagyásá­ra. Száz és százmilliók követelik velünk együtt, hogy a nyugati hatalmak fogadják el a fegyveres erők általános és teljes leszerelé­sére vonatkozó szovjet javaslato­kat, s az így felszabaduló anyagi eszközöket és munkaerőket for­dítsák békés javak termelésire, a népek életszínvonalának álla’ 'nos emelésére, a fejlődésben elma- raut országok megsegítésére. Szocializmust építő népünk bí­zik abban, hogy a közeljövőben összeülő kormányfői csúcsértekez­let tanácskozásai hozzájárulnak a nemzetközi légkör további, eny­hüléséhez, s ezért teljes szívünk­ből sikert kívánunk a kivételes fontosságú értekezletnek. Olyan korban élünk, mikor Marx, Engels, Lenin halha­tatlan eszméi szemünk előtt válnak valósággá, A Szovjet­unió , és a szocialista világ- rendszer legyőzhetetlen erő- s vé vált. ' A kommunizmus mindent átfogó építésének megkezdésével a Szov­jetunióban a kommunista társa­dalom egyre határozottabb kör­vonalai bontakoznak ki. Nincs még egy olyan eszme a történe­lemben, mely annyira magával tudta volna ragadni a tömege­ket, mint a marxizmus—leniniz­mus. De nincs még olyan eszme sem, melyet olyan elkeseredetten támadtak volna a haladás min­den rendű és rangú ellenségei. A leninizmus győztesen kerül ki e harcokból, mert igaz tanítás, s helyesen fejezi ki a világ vala­mennyi dolgozójának érdeke't. A marxizmus—leninizmus legyőzhe­tetlen, mint ahogy legyőzhetetlen a munkásmozgalom is, mellyel el­választhatatlanul összeforrott — fejezte be beszédét dr. Münnich Ferenc elvtárs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents