Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-21 / 93. szám

I960, április 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Minél több árut a népgazdaságnak Erről itt beszélni hell Az árutermelési tervek teljesítésének egyik fontos feltétele a jó gazdasági vezetés Járásunkban 24 mezőgazdasági termelőszövetkezet működik, amelyek közel 50 000 hold földön gazdálkodnak. Az összesített ter­vek szerint járásunk közös gaz­daságainak mintegy 85 millió fo­rint értékű árut leéli adni a nép­gazdaságnak ebben az esztendő­ben. Az árutermeléssel kapcso­latos tennivalókat a szövetkeze­tekben tudják. Jól láttak hozzá a megvalósításhoz is. Jelenleg az a helyzet, hogy minden kollektív gazdaságban kialakították a kö­zös jószágállcmányt és a .növény- termesztésben előforduló tavaszi munkákat kielégítő ütemben vég­zik mindenütt. Az alap tehát megvan ahhoz, hogy járásunk termelőszövetkezetei külön-külön, de együttvéve is eladják az ál­lamnak azt az árumennyiséget, amit terveztek. Ezek előrebocsátásával meg kí­vánom jegyezni, hogy az áruter­melési, illetve áruértékesítési ter­vek teljesítését több szubjektív és objektív tényező is befolyásol­ja. A szubjektív tényezők között legfontosabbnak a gazdasági ve­zetést tartom, amely — kollektív gazdaságról lévén szó — szorosan összefügg a szövetkezeti demok­rácia betartásával is. Következés­képpen ahol jól végzi munkáját a vezetőség, ott biztosítva van, hogy a tagság mindenről tudjon ami a közösben történik, közvet­lenül vagy közvetve aktív részese legyen a gazdaság irányításának. Ennek mindenütt így kell történ­ni, mert ellenkező esetben a nagyüzem adta gazdasági lehető­ségek egy része kiaknázatlan marad, ami óhatatlanul kisebbíti a szövetkezeti parasztok jövedel­mét. A cél viszont éppen az, hogy a közös gazdaságok tulajdo­nosai munkájuk alapján jobban éljenek, mint egyéni gazda ko­rukban. Hogyan dolgozzon egy szövet­kezet vezetősége? Ennek részletes leírását itt nem tartom fontosnak, hiszen ponto­san meghatározza ezt az alapsza­bály. Nem érdektelen azonban minden adódó alkalommal emlé­keztetni a szövetkezeti vezetőket legfontosabb feladataikra. Első­sorban is arra, hogy a tagság bi­zalmából emelkedtek vezetői rangra. Azt kéri, s jogosan várja el a szövetkezeti parasztság a közös gazdaság vezetőitől, hogy minden olyan rendeletet ismerje­nek, amely a szövetkezetekre vo­natkozik és a legfontosabbakat is­mertessék a tagsággal is. Ezt azért tartottam fontosnak megem­líteni, mert manapság gyakran jelennek meg rendeletek, ame­lyek ilyen, vagy olyan vonatko­zásban kedvezményeket biztosí­tanak a szövetkezeteknek. A vezetőség másik fontos fel­adata a közös munkák jó meg­szervezése. Ennek többféle mód­ja van. A legbeváltabb az, hogy a vezetőség a brigád- és munka­csapatvezetőkön keresztül irá­nyítsa a naponta előforduló kö­zös munkákat. Én azt ajánlom a szövetkezetek szűkebb körű veze­tőségének, hogy — amennyiben a helyzet úgy kívánja — naponta hívják össze a brigád- és mun­kacsapatvezetőket a másnapi teendők megbeszélése végett. Ta­pasztalatból mondom, hogy sok helyen ezt az agronómusra bíz­zák. Jómagam is helyesnek tar­tom, ha a szakirányítást az agro- nómus végzi. De ő mint ilyen, nem helyettesítheti az elnököt, a vezetőséget, hiszen végső soron az egész vezetőség tartozik fele­lősséggel a tagságnak. Sokat vitatott tsz-einkben az is, hogy milyen időközönként ülé­sezzen a vezetőség. E tekintetben nem lehet sablon alapján dol­gozni. Előfordulhatnak esetek, hogy hetenként, vagy kétheten­ként kell összehívni a vezetősé­get. Ezt mindig a gazdaságban kell eldönteni. A magam részé­ről azonban nem tartom helyes­nek, ha a vezetőség egy-egy na­gyobb feladatot nem vitat meg, arra hivatkozva, hogy nem érünk rá értekezni, mert sok a munka. Ilyen nézetek miatt aztán elő­fordul, hogy egy-egy lehetőség kihasználatlanul marad, amiért joggal vonja felelősségre a tag­ság a vezetőséget, személy sze­rint az elnököt. fi „Százházas lakodalom,, után a „Balatoni csetepatéival vendégszerepei megyénkben a Déryné Színház A Déryné Színházra elismerés­sel emlékeznek azoknak a közsé­geknek a színházlátogatói, ahol be­mutatták az elmúlt hetekben a „Százházas lakodalom” című szín­művet. Most a színház egy másik társulata a „Balatoni csetepaté” című vígjátékot mutatja be me­gyénk néhány községében. Min­denütt érdeklődéssel várják az előadást, s biztosak benne, hogy szép színházi estében részesíti a társulat a közönséget. A „Balatoni csetepaté’ rendkívül mulattató, szellemes vígjáték, öt fiatal balatoni nyaralását mondja el. Három fiú és két lány táboro­zik a magyar tenger partján. Sze­relem, félreértések, egymás félre­ismerése mind megannyi mulat­tató jelenethez nyújt lehetőséget. Már a különböző foglalkozási ágak összeválogatása is sok komikumot rejt magában- állatorvos, geoló­gus, tanító, színésznő és oroszlán­A szép tavaszi virágok gyakran mérgezitek Mindannyian örülünk az első tavaszi kirándulásoknak, amikor mór illatos- virágcsokrot lehet szedni a szabadban. Az ártalmat­lan külsejű tavaszi hírnökök kö­zül azonban néhány veszélyeket is rejt. A gyerekek, sőt még a felnőttek is gyakran szájukba ve­szik a virágok szárát, vagy egyes füveket, holott ez ártalmas követ­kezményekkel járhat. Így pl. a ragyogó sárga nárcisz szárában lévő nedv hányást, hasmenést okozhat. De óvakodjunk az arany­esőtől is! Nedve nikotinszerű mérget tartalmaz, amely nagyobb adagokban még halálos is lehet. A bájosan illatozó gyöngyvirág­ban erős hatású szívméreg van. Nem árt a gyerekeket idejében fi­gyelmeztetni rá. A mocsári gólya- hir szárában lévő tejszerű anyag bélbetegséget és bőrgyulladást okozhat. A táskaféléktől is óva­kodni kell, mert virágjuk szintén ártalmas az egészségre. szelídítő nyaral együtt, egymás foglalkozását állandóan összeté­vesztik, amiből rendkívül sok bo­nyodalom származik. A darab vé­gére természetesen minden rend­bejön, ki-ki párjára talál, szent a béke, mindenki boldog. A kö­zönség pedig joggal lehet megelé­gedett a kellemes előadás után. Csütörtökön Tevelen, pénteken Bonyhödon, szombaton Tolnán, va sórnap pedig Dunaföldvárott ven­dégszerepei a Déryné Színház, a „Balatoni csetepaté"-val. Fontosnak tartom még, hogy a vezetőség minden egyes tagja ak­tív legyen. Ezalatt azt értem, hogy az ellenőrző bizottság, csakúgy mint a fegyelmi bizottság, pon­tosan lássa el mindazt, amivel a tagság megbízta. Az ellenőrző bi­zottság például az alapszabály­ban meghatározottak szerint pon­tosan kísérje figyelemmel a gaz­dasági tervek minden részletre kiterjedő teljesítésének alakulá­sát. Ha menetközben valahol hi­bát lát, hívja fel a vezetőség, il­letve az egész tagság figyelmet, és esetleg menetközben változtas­sanak a terven. Ha az elmondottak egyikét sem mulasztja el a vezetőség, az ered­mény biztosan nem marad el. Juhász József a Paksi Járási Tanács elnökhelyettese PUTLITZ: Németországból—j C Németországba 89 Politikai horderejét illetően az egyedüli fontos kérdés, melyet az övezeti tanácsban megvitattak, az angol övezethez tartozó porosz tartományok új tagolása volt. Az egész gyűlésben csupán egyetlen részvevő tett olyan javaslatot, mely valóban megfelelt a német nép nemzeti érdekeinek: Max Reimann, a kommunista párt képviselője. Max' Reimann köve­telte, hogy .hívják össze az öve­zetek demokratikusan megválasz­tott képviselőiből alakítandó ossz. német nemzetgyűlést, és az vitas­sa majd meg a teljesen újonnan megteremtendő német államala­kulat szervezeti formáját. A töb­biek — Braunschweig és Lippe- Detmolds képviselőitől kezdve Adenauerig és Schumacher szo­cialista vezérig — valamennyien csak partikuláris vagy önző párt­szempontokat tükröző kívánsá­gokkal álltak elő. Egyesek azt kí­vánták, hogy a rajna-westfáliai térségnek legyen túlsúlya: az iparmágnások azt remélték, hogy ily módon nagyobb befolyásra te­hetnek szert. A szociáldemokrat 'k választóik száma alapián kalku­láltak, s azt nézték, milyen kerü­leti beosztás biztosítaná nekik leginkább a többséget Az agrári­us képviselők ugyanilyen okok­ból Alsó-Szásfeország megnagyob- bítását kívánták. Náluk welf- monarchista törekvések is közre­játszottak; az ós-hannoveriek azt remélték, hogy e tervükhöz meg­nyerhetik az angol királyi ház tá­mogatását. Már a királynő sze­mélye is szóba került, Victoria- Luise, Braunschweig és Lüneberg hercegnője lett volna a királynő. Ö volt az, . aki 1935 tavaszán a londoni nagykövetség teraszán fülem hallatára harsány »Heil Hitler!«-rel üdvözölte Ribbentro- pot. Nagy szerepet játszottak a felekezeti pártok is, amelyek i't katolikus, amott protestáns túl­erő megteremtésére törekedtek. Szánalmas volt ez a színjáték. Végső soron az angolok mégis sa­ját belátásuk szerint döntöttek. Az élcfaragók a kormányzásnak ezt a módját »demokratúrá«-nak nevezték. 1946/47 telén veszett hideg volt. A kiéli elnöki hivatalban leg­alább központi fűtés mellett lop­tam a napot. Összeköttetéseimet kihasználva az idők folyamán si­került lakásomba kálvacsövet sze_ reznem, de szenet már nem kap­Fautalvány Közismert tény, hogy tűzifa dolgában nem állunk a legjobban, sőt jelentős importra is szoru­lunk. így mindenképp indokolt volt, hogy számbavegyék azokat a lakókat, akiknek fafűtéses kály hójuk van, fautalvánnyal lássák el őket, ami egyrészt elősegíti a megfelelő elosztást, másrészt pe­dig a fafűtéses kályhák tulajdo­nosainak is biztosítja a többé-ke- vésbé elegendő teli tüzelőt. Mind ezt csak helyeselni lehet, senki nem is tiltakozott ellene. A sza­bályos eljárás alapján az elmúlt évben Szekszárdon 400 ilyen fa­utalványt adtak ki, amire azután mindenki meg is kapta a tüzelő­jét. Ez a szám azonban sokak sze mében gyanúsnak tűnt, amikor a legtöbben áttértek az olcsóbb szénfűtésre. Jgy aztán most felül­vizsgálták a kályhákat, a Tüzép emberei személyesen ellenőriztek minden fafűtésre bejelentett kály hát. Az eredmény elgondolkoz­tató. A 400, fautalvánnyal rendelke­ző kályhatulajdonos közül mind­össze 14, azaz tizennégy fűti va­lóban fával a kályháját, a többi kizárólag szenet használ. Ne szé­pítsük: az elmúlt télen 386 szek­szárdi polgár hazugsággal,_ csa­lással megtévesztette a hatóságo­kat, jogtalanul fautalványt szer­zett. amire tűzifát kapott. A vizs­gálat eredménye azt mutatja, hogy 386 szekszárdi lakos tudva és akarva hazudott — kár is len­ne szépíteni. Persze nem is olyan nagy do­logról van szó. Legalábbis így vé­lekedik a három fautalvány-csa- ló, akit hirtelenében megkérdez­tünk. — Ugyan kérem, mi az a 15 mázsa fa? — mondja az első — Ettől vajon megakad a szocializ- mus építése? Nem akad meg, de képzeljük el, ha mindenki így gondolkodó na. Csak Szekszárdon 386X15 mázsa fáról van szó, s ha minden város polgárai így gondolkodná­nak, a földkerekség valamennyi erdője sem len-- elég! A második: — Az újságban olvastam, hogy utalványra lehet kapni 15 mázsa fát. A Kéményseprő Vállalat nem ellenőrizte a kályhákat, én is megkaptam. Gondoltam, jobb, ha itt van az udvaromban, ami az enyém, az biztos. ő az. a bizonyos güzu-típus: ha körülnéznénk a lakásában, nyil­ván töméntelen kacatot talál­nánk, ócska kályhacsövet, ki­mustrált nadrágtartót, konzerv­dobozt, amit félretesz, mert ki tudja, mire lesz e^vszer jó. Szor­galmasan elteszi a talált gombot is, mert állandóan attól fél, hogy valami egyszer hiányzik majd a házban. A harmadik: — No már ez is. Még azt a kis fát is sajnálják az embertől Ne­kem állampolgári jogom annyi fát használni, amennyit éppen akarok. Mit avatkoznak folyton az ember magánügyeibe? Nyilván hasonló választ adna a többi is, akit nem kérdeztünk meg. Pedig a valóság egészen más. Mindössze an\-l van szó, hogy Szekszárdon az elmúlt télen 386 látszólag tisztességes ember tudva és akarva hazudott, előre megfontolt szándékkal félreve­zette a hatóságokat. Jogi követ­kezménye természetesen ennek nem lesz. A hazugság tényét azon ban ez sem változtat’ - meg. (cs) ! Termelőszövetkezeti vezetők utaznak ma tapasztalatcserére Somogyszilbe A Földművelésügyi Minisztéri­um szervezésében megyénk húsz legnagyobb termelőszövetkezeté­nek elnöke és a megyei tanács il­letékes szakemberei tapasztalat- cserére utaznak ma Somogyszil termelőszövetkezeti községbe. A termelőszövetkezeti vezetők és a megyei tanács szakemberei az it­teni közös gazdaság üzemszervezé­sét tanulmányozzák. Megtekintik a szövetkezet gazdaságát, majd a vezetők beszámolója alapján üzem szervezési ankétot tartanak. — Tizenháromezer rántanivaló csirkét már értékesített az idei évben a Szekszárdi Béke Termelő- szövetkezet és egy újabb, tízezres csoportot májusban értékesítenek. tarn. Walter öcsém juttatott el hozzám pár zsák tűzifát. A vil­lany este legfeljebb két óra hosz- szat égett, s így, miután elfo­gyasztottam most már gyakran fagyott burgonya-vacsorámat, rendszerint úgy, ahogy voltam, felöltözve lefeküdtem. Magamra terítettem még a télikabátomat is, de még így sem tudtam átme­legedni. Takarókhoz, sajnos, sem­miképp sem bírtam hozzájutni. CSÜGGEDÉS ÉS TANACSTALANSÁG Mihelyt eljutott a hír Putlitz- ba, hogy én Kiéiben vagyok, Gebhard öcsém azonnal útnak indult hozzám. Legálisan nem utazhatott, mert övezetközi útle­vélre hetekig kellett volna várni, sőt valószínűleg meg sem kaptn volna, így aztán »feketén« jött át a határon A szovjet és az angol ellenőr­zés alatt álló területek közötti senkiföldjét, a ratzeburgi tó körü­li erdős vidéket jól ismerte, s így minden nehézség nélkül átjutott. Hamburgból táviratot küldött. Kimentem eléje a kiéli szétbom­bázott főpályaudvarra. A vagon­ajtóból, sőt még a beüvegezetlen ablakokon keresztül is belátha­tatlan embertömeg özönlött a pe­ronra. Mégis, már messziről meg. ismertem Gebhardot. Kissé meg­görnyedve jött felém, hátán egy degeszre tömött hátizsákot cipelt. — Itt biztosan nincs elegendő ennivalód. — Ezek voltak az első szavai hozzám. Kilószámra hozott magával va­jat, kolbászfélét, szalonnát, még egy egész putlitzi kenyér is volt a hátizsákjában. Évek óta nem éreztem annak az ízét a számban. Át akartam adni neki az ágya­mat, ő azonban ragaszkodott hoz. zá, hogy a díványon aludjon. És elkezdtünk beszélgetni. Volt mi­ről, hiszen egy világ süllyedt el azóta, hogy utoljára láttuk egy­mást. — Rosszul alakultak a dolgok, Wolfgang, sokkal rosszabbul, mint annak idején gondoltuk. — Hát hogy éltek ma odahaza, Putlitzban, Gebhard? — A körülményekhez képest nem is olyan rosszul. Elvégre minden malmot, minden tejgaz­daságot ismerek a környéken. En. nivalónk van elegendő, s másban sem igen szenvedünk hiányt Ha jól esik, mindennap akár kilencig is ágyban maradhatok. Csak a jövő aggaszt. Ki tudja, hogy s mint lesz. — Semmi kilátásod nincs, bogy valamilyen állami birtokra ke­rülj gazdatisztnek? — A legcsekélyebb sem. — Mit szándékszol hát tenni? — Hát mit tehetek? Amíg ott­hon vagyok, valahogy csak átver­gődöm. Ha elköltöznék vagy Nyu. gatra mennék, végképp nem vol­na mibe kapaszkodnom. Gondol­nom kell a gyermekeimre is. A legkisebb még három éves sincs. — Gebhard, mit gondolsz, vol­na valami értelme, hogy megpró­bálkozzak hozzátok átmenni? — Egyértelmű lenne rz öngyil­kossággal. Ma nem teh"tünk rráct mint hogy üljünk a fenekünkön és kivárjuk, mit hoz a jövő,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents