Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-15 / 63. szám

lOCO. március 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 2 Folytatódik a kongresszusi verseny megyénk mezőgazdasági üzemeiben Petőfi lobogójával MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZO. INK elé azt a feladatot állította erre az esztendőre a népgazdasá­gi terv, hogy a növénytermelés­ben és az állattenyésztésben együttvéve — az elmúlt évihez vi­szonyítva — 4,9 százalékkal emel­jék a termelést. E célkitűzés az adott lehetőségekhez viszonyítva reális — megyénkben is megvaló­sítható. De tegyük hozzá mindjárt, hogy nem könnyűszerrel. Minden rendelkezésre álló lehetőséget jól kell kihasználni, hogy a tervből valóság legyen A lehetőségek kö­zül nézzünk meg egyet részlete­sebben: a munkaversenyt, amely a szocializmust építő társadal­munkban a termelés fokozásának egyik jól bevált motorja, módsze­re. Ennek Igazolására hadd szól­junk röviden megyénk mezőgaz­dasági dolgozóinak elmúlt évi kongresszusi versenyéről. Az ipari dolgozók kezdeménye­zéséhez csatlakozva megyénk me­zőgazdasági üzemeiben is — kivé­tel nélkül valamennyiben — be­kapcsolódtak a dologzók az MSZMP VII. kongresszusa tiszte­letére indított munkaversanybe. Vállalásuk az volt, hogy fokoz­zák a termelést, csökkentik a költ­ségeket és így 24 653 000 foriht ér­tékű többletárut állítanak elő. Állták szavukat: a vállalások tel­jesítését a MEDOSZ megyebizott­sága összesítette és kiderült, hogy megyénk mezőgazdasági dolgozói 4 270 000 forinttal túlteljesítették a kongresszus tiszteletére tett vál­lalásaikat. A KONGRESSZUSI VERSENY első szakasza — a mezőgazdaság­ban is, mint az iparban — lezá­rult. De egyúttal folytatódik is hazánk felszabadulásénak 15. év­fordulója tiszteletére. A felszaba­dulási munkaversenynek megyénk ipari üzemeiben máris vannak ki­mutatható szép eredményei. A mezőgazdaságban pedig — mi vei az évi feladatok elvégzése lé­nyegében most kezdődik — a szak. Szervezetek és pártszervezetek ezekben a napokban szervezik a dolgozók éves munkaversenyét. A Dalmandi Állami Gazdaság párt- szervezetének titkára. Seres elv­társ például elmondotta, hogy még ezen a héten tartanak az üzemrészekben kisgyűléseket. meg beszélik a dolgozókkal, hogy ki, milyen felajánlást tesz és papírra vetik a gazdaság ez évi muhkafel- ajánlásait. A gyönki gépállomáson pedig — ahnak ellenére, hogy az éves terv számadatai még nem ismertek — kidolgozták a „Szoci­alista munkabrigád” cím elnye­résének feltételeit, amelyet itiind a 12 traktoros brigád elfogadott S máris folyik a harc, hogy a terme­lőszövetkezetekben melyik brigád teljesít legtöbbet, ki végez legjobb minőségi munkát. Dp ugyanezt le­het elmondani a többi gépállomás­ról is. Ha a papírforma szerint most még nem is, de a gyakorlat-{ ban mégiscsak közel 1500 trakto-[ ros versenyez ezekben a napok-5 ban. ami szép és dicséretes. A MEZŐGAZDASÁGBAN most! kezdődik a munka dandárja. Azi állami gazdasági, gépállomási dol-< gozóknak és a termelőszövetkezetig tagoknak sok ezer holdon kell el-J végezni az őszi kalászosok tava­szi ápolását, fejtrágyázását és J ugyancsak sok ezer holdat kell bc_! vetni az elkövetkező hetekben. Sí hogy mindezt mikorra, milyen! minőségben végzik el, az döntően i fontos, mert befolyásolja, illetve^ alapjául szolgál annak, hogy mi-£ lyen termést takarítunk be ebbon ► az évben, meglesz-e a 4,9 százaié- £ kos terméstöbblet. Éppen ezért a£ felszabadulási versenyt a szakszer-fc vezetek és pártszervezetek lázast sietséggel megyénk valamennyit mezőgazdasági üzemében szerve-1 zik. Azon fáradoznak a vezetők, t hogy minden dolgozó legyen tisz- ► tában azzal, hogy személyes mun-{ hálával, felajánlásával milyen' mértékben járulhat hozzá a kitíi'£ zött cél megvalósításéhoz. Ennek ► a gyakorlati jelentősége ugyanis a ItongresSzusi verseny idején a mező^rzdasáeí üzemekben is bei­gazolódott. Vannak tapasztalatok,t jól bevált módszerek, amelyek t alapján folytatódik a kongresszusit versenv megyénk mezőgazdasági ’ üzemeiben is. Március 24-én ismét világiért művész-vendége lesz Szekszárdimé Már megemlékeztünk Chopin születése 150. évfordulójáról, arr.e lyet idén ünnepel az egész világ haladó közvéleménye. A Béke Világtanács is bekapcsolódik az ünnepségekbe és az ő kezdemá- nvezésére március 24-én Sze!:- s'-'árdon is meghajtják az emléke­zés zászlaját a nagy lengyel zene­költő emléke előtt. Ebből az alkalomból a tavaly óriási sikerrel szerepelt zongora­művészünk: Hernádi Lajos, Kos- suth-dijas, a Zeneművészeti Fő­iskola tanára látogat majd el Szekszárdra, hogy ,kizárólag Cho­pin művekből hangversenyt ad­jon Szekszárd és környéke dolgo­zóinak. Világjáró művészünk 12-én. ér­kezett haza külföldi hangverseny- kőrútjáról, ezért jelenleg még pontos műsorát nem tudjuk kö­zölni, annyi azonban bizonyos, hogy a szekszárdi emlékhangver­senyre, amelyet a Béke Világta- nécs, a zeneiskola és az Ismeret­terjesztő Társulat közösen ren­dez, elkíséri Várnai Péter zene- történész is, aki ünnepi megemlé­kezést tart az évforduló alkalmá­ból. Akik visszaemlékeznek arra a sikerre, amellyel Hernádi Lajos művészete egycsapásra meghódí­totta a szekszárdi zenekedvelők szívét, azok minden bizonnyal örömmel vesznek majd részt ezen az emlékhangversenyen. O. I. Nagy forgalom a szekszárdi vásárban A szekszárdi vásár napján, hét­főn napsütései, meleg tavaszi idő fogadta az eladókat, vevőket, Leginkább a malacoknak volt keletje, s 4—500 forintért párját, bizony elég jól meg is adták as árát No, igen ilyenkor ezek a legdrágábbak. A süldőkhek 800 1000 forintért ment párja. A marhákra úgy látszik még korái a? idő, mert a felhozatalhoz egyáltalán nam falait meg az el­adás. Ugyanezt lehet mondani a lovakról is. Egyedül a nagy. ne­héz lovakban volt kereslet, 4—5000 forintot is megadtak egy- egy jó kiállásúért olaszországi ex­portra. két évtizede a lábát sem tette ha­dihajóra? Azonnal kinevezték ka­pitánynak, sőt, hogy kémtevé­kenységét jobban álcázzák, hiva­talosan kinevezték tengerészeti attasénak, és úgy küldték Hágá­ba. Az egyes feladatok, amelyek­kel itt foglalkozott, Zech előtt is, előttem is mindvégig titokzatos homályban maradtak. Nyomós ok sohasem forgott fenn, hogy Hágá­ban külön tengerészeti attasét tartsanak. Besthorn velejéig náci beállítottságú volt. Butting és Schultze-Bernet mellett most már ö is a legbefolyásosabb, háttér­ben meghúzódó, fő mozgatókhoz tartozott reggelenként ritkán jelentem meg az elsők között a hivatalban. Egy alkalommal, egy-két héttel visszaérkezésem után, amint va­lamivel tíz óra előtt betoppan­tam, egész népgyűlést találtam a szobámban. Butting, Schultze- Bernet és Besthorn izgatottan ha­donásztak, mint a vademberek; kívülük még néhányan álldogál­tak a szobában. Éppen a takarí­tónőt akarták kihallgatni. Minthogy Zech éppen úton volt, tulajdonképpen én voltam a házigazda, mégis alig ügyeltek megjelenésemre. Túlságosan mé­lyen voltak elmerülve világren­gető megbeszélésükbe. Ugyan mi történhetett? A takarítónő az én szobámban az ablakpárkányon pár üvegcse­repet és előtte a szőnyegen egy kis ólomgolyót talált. Az ablak­üveg belső bal sarkában csillag alakú kis lyuk volt, nyilván azon repült be a golyó. Ha a lövész valamire célzott is egyáltalán a szobában, legfeljebb csak a mennyezetről lógó csillárt talál­hatta el. Csak pár hete történt, hogy - ..rizsban egy Grynspan nevű zsidó emigráns agyonlőtte egy fiatal kollégámat. Hath követség! tanácsost. Ez az eset szolgált ürügyül Goebbelsnek arra, hogy az általa megszervezett november 9-i »Kristály-éjszakát« az izzó népharag spontán reakciójának tüntesse fel. Butting és emberei nyomára jutottak most egy má­sodik »zsidó merénylőnek«, és el­határozták, hogy ebből tőkét ko­vácsolnak. Már éppen azon vol­tak, hogy szenzációs jelentésüket megfogalmazzák a német távirati ügynökségek számára. Elővettem Zech inasát, aki éj­szakánként a követségen aludt. — Én azt hiszem — súgta oda nekem —, hogy ez csak az utca­gyerekek müve volt. Ebben az évszakban a külső ablakpárkány mindig tele van verebekkel meg galambokkal. Valószínűleg azok­ra lőttek légpuskával vagy pa­rittyával. Ka rendes nuskával lőt­tek volna, feltétlenül meghallot­tam volna a lövést. Közöltem Büttinggal ezt a fel­tevést, ő azonban gorombán uta­sította vissza: — Kérem, ne tegyen egy ko­moly ügyet nevetségessé. Még ki­fogást keres a zsidók számára? Hogy aztán mindannyiunkat le- puffontsának? Itt egyszer s min­denkorra szigorú példát kell sta­tuálni, a legerélyesebben kell cselekedni. — Doktor Butting — kértpm, minthogy mást itt nem tehet­tem —, legalább azt a szívességet tegye meg nekem, hogy az én pe-t vemet hagyja ki a játékból! Ezt a kívánságomat nagy ke-£ gyesen teljesítették; a jelentések» azonban ugyanabban a vérszem-» jas és bosszút luiegő szövegezés-1 ben kerültek a sajtóba, milyenben » azokat a triumvirátus megfogal­mazta. A berlini lanok még aznap este ordító betűkkel hozták a lap első oldalán: »Ujgbb zsidó gyilkossági me­rénylet, ez alkalommal a hollan­diai német követség ellen!« Nem akartam a családomnak fölösleges izgalmakat okozni, igy déltájban interurban felhívtam Laaskét. A beszélgetésből anyám kivehette, hogy az egész »merény­let« semmi más, mint kitervelt szélhámosság. A holland kormány azonban hűségesen és derekasan végigcsi­nálta velük az egész komédiát, legalábbis külsőleg azt a látszatot keltette, mintha komolyan fogta volna fel Butting ordítozásút. A golyót minden oldalról lefényké­pezték, majd átadták egy állami laboratóriumnak, hogy az leg­jobb szakértelme szerint vizsgál­ja meg a golyó fémtartalmát és eredetét. A rendőrség körözőleve­leket bocsátott ki az ismeretlen tettesek ellen, sőt még azt is megtette, hogy magánlakásunk elé éjjelre és nappalra fegyveres őrszemet állíttatott. (Folytatjuk.) A tűzcsóvát először Párizs lo­bogtatta meg a földesúri, a ve­lejéig reakciós Európa fölött, a párizsi kispolgár és nyiladozó öntudatú munkás ütötte az első rést a hűbériség, — mint ké­sőbb kiderült, nem is olyan erős — falán. S a párizsi példát kö­vette majd az egész földrész. Március 15-én aztán a budapes­ti Múzeum lépcsőjére is íelhá- gott egy ifjú, hogy világgá kiáltsa: »Rabok tovább nem le­szünk!« Március 15-én ízlelte meg a nép először a szabadság c-essugét, amikor a Länderer nyomda gépei — a nép paran­csára! — ontották a hívó, a gyújtó, a nemzet lelkiismeretét ébresztgető Nemzeti dal-t. Már­cius 15-én — a nép paran­csára! — nyílt meg Táncsics Mihály börtönének ajtaja. Tán­csics Mihályé, aki talán legtöb- bet sejtett meg a jövőből, de amit 48 teljesíteni, kivívni nem tudott, hanem az utókorra, ránk maradt, mint megoldandó feladat. Nincs' igaz magyar és nincs igaz hazafi a világ egyetlen tá­ján sem, aki ne dédelgetné, aki ne simogatná szíve egész mele­gével annak a márciusnak em­lékét. Van-e szabadságszerelő szív, amely nem gyúl lángra az emlékektől? S vaft-e becsületes ember, aki nem tartja köteles­ségének teljesíteni 48 paran­csait? Negyvennyolc emléke éltet, negyvennyolc emléke buzdít, tanít és figyelmeztet, okulásra int, nevel, szárnyakat: ad cs becsületre tanít. Úgy indult, hogy porig dönti a rothadt és reszketeg mo­narchiát, megteremti a sza­badság és az emberiesség vilá­gát, hogy a hazug álmok pap­jai által elhintett mákony he­lyébe az ész, az értelem, a léte­ző világ cáfolhatatlan igazsá­gait állítja. Hogy emberré le­gyen az ember, hogy a politi­kailag szabad haza ne szabjon többé gátat a gazdasági és tár­sadalmi haladásnál: Dicsőség fénye övezi negy­vennyolcat. Kossuth, Petőfi hí­vó szavára talpraugrott a nem­zet, hogy vért nem kímélve, fia­tal életeket áldozzon a haza oltárán a szabadságért, a fel emelkedésért. Szeretjük negv - vennyolcat erényeivel és hibái­val együtt. Mert az erények mellett, hibáktól is terhesek vol­tak a szabadság útján megtelt első lépések. És aki igazán sze­reti. aki igazán szívébe zárta a szabadságharcot és polgári for­radalmat, az a hibákról sem hallgat. Mert azok tanulságot szolgáltatnak a jövőre. Az eredmények azt mutatják, me­lyik a felfelé ívelő út, a hibái; figyelmeztetnek, mit nem sza­bad soha t'itbé elkövetnünk. Negyvennj olc emlékét meg­próbálta kisajátítani nemegy­szer a reakció. Hatvanhét után gyalázták meg először, amikor romantikus huszárkalanddá akarták alacsonyilani a magasz­tos eszmékért folyó roppant küzdelmet. Az emlék- és nem- zetgyalázásban hém maradt, alul a két háború közti hu­szonöt esztendő fasiszta ter- rorüralma sein, de betetőzte mindezt a gazságot az 1956-os ellenforradalom, amikor lobo­góul akarták felhasználni Kos­suth, Petőfi és a többi maku­látlan nevét. Azoknak a nevét, akik életüket a szabadságharc­nak, a nemzet felemelkedésé­nek szentelték. S akarták ezt 1956 bitangjai olyan célok ér­dekében, amelyek ismét rab­ságot, ismét elnyomást; isfnét a reakció legsötétebb éveit hoz­ták volna az ország becsületes népére. De hiába volt a sötét erők próbálkozása, mert 1945- ben a Szovjetunió felbecsülhe­tetlen értékű segítségével a nét> vette elorozhatatlan tulajdoná­ba az országot, megnyitva min­den kaput a korlátlan fejlődés előtt és 1956-ban ismét a szov­jet nép segítségével úrrá tud­tunk lenni az embertelenségen* s ma ismét 48 igazi örökösei­nek, a kommunistáiénak útmu­tatásaival haladhatunk töret­lenül a Petőfi és Táncsics által még csak megálmodott úton. örökösei vagyunk negyven- nyolcnak. Büszkén és öhtudalo- san valljuk az örökséget. S ép­pen azzal vagyunk igaz köve­tői a polgári forradalom esz­méinek, hogy túllépünk annak korlátain, tanításait a mi ko­runkra alkalmazzuk, hogy nem azt akafjuk, mit 48 akart, ha­nem sokkal többet, sokkal job­bat. Éppen ehhez nyitotta volna meg az utat a forradalom és a szabadságharc, ha Európa reakciós erői vérbe nem fojt­ják népünk heroikus M'isdel- mét. Tanultunk 48 r" Wool, megtanultunk küzdeni, lelkesed ni, de megtanultuk azt is. hogy nincs kegyelem sem a beíró, sem a külső bitangoknak, akii; szocialista hazánkra merik emelni kezüket. Ünnepeljük március 15-ét: nem puffogó frázisokkal, nem honfibúval, nem nagy szavak­kal és fogadkozásokkal, hanem igaz Szívvel, tiszta szívvel, a jó örökös becsületességével. Azzá!, hogy minden nappal közelebb hozzuk a szocializmus világát. »A lobogómmal még találkoz­tok« — írta Petőfi. Találkozunk Petőfi lobogójával, hiszen mi tartjuk magasra az 1919-es. dicsőemlékű proletárdiktatúra anqyi munkásvérrel megöntö­zött és megszentelt lobogójával egyetemben. Letenyei György »ÁAÁÁ*AA**aÁAAAÁ*AAÁÁAAAAAÁA*A>*ÁÁA>A*i*A**AÁ*A*A4A**Á*ÁA*A**,,,l**ÁÁ*U Munkásőr-temetés Dimakömlődön Vasárnap a délutáni órákban temették el a tragikus körülmé­nyek között elhunyt ifj. Hanusz- ka Mihályt, a dunakömlődi Sza­badság Termelőszövetkezet trak­torosát. Az elhunyt 1945 óta aktív harcosa volt a pártnak. 1954-ben munkaérdemrenddel tüntették ki. A temetésen az egész falu részt vett. Ott voltak a paksi járás Takács Lajos munkásőr századá­nak tagjai is. Uhrin Vendel, a termelőszövet­kezet elnöke a halottas háznál tartott búcsúztató beszédében a termelőszövetkezeti tagság nevé­ben ígéretet tett, hogy ifj. Ha- nuszka Mihály özvegyét és árváit a termelőszövetkezet kollektívája támogatni fogja. A sírnál Palkovics István alez­redes, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka búcsúzott a halottól a megyei pártbizottság és a mun­kásőrség nevében. A temetés befejezésekor az in- ternacionálét játsz.otta a zenekar, majd dísz-sortűz búcsúztatta az elhunytat. — A naki Napsugár Termelőszö. vetkezet ebben az évben több mint 600 000 forintot költ gépekre* Ebből az összegből univerzál trak. torokat vásárolnak. — A gyönki járás községei kö­zül ez ideig már Diósberényben, Gyönkön. Kistormáson, Hő- gyészen, Nagyszékelyen és Kis- székelyen, Simontornyán, Szá- razdon. Tolnanémedin, Varsádon, Miszlán és Udvariban — tehát a községek többségében van televí­ziós készülék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents