Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-13 / 62. szám
IRODALO %üuÍ4bet NÉPMŰVELÉS * Hosxáasóláa a Tolna megyei Népújság irodalmi vitájáhox Megyei irodalom — dunántúli irodalom A vitában eddig még nem szerepelt, új dolgot felvetni nem kizárólagos célom. Szeretnék közelebb jutni annak illusztrálásához, ami most me- gyeszerte folyik az irodalomról. Legyek egy a többi között, akik ma őszintén szeretnék, ha egészséges irodalmi élet alakulna ki megyénkben: legyek egy, aki ennek szükségességét nyilvánítja. örvendetes, hogy mennyire egyértelmű véleménnyel és helyesléssel találkoztam, amikor illetékes és irodalompártoló személyeket- megkérdeztem pár héttel ezelőtt: szeretnénk irodalmi életet, lehet-e a megyében és hogyan. Felelet: igen, a legfőbb ideje — és kivétel nélkül valamennyien hozzá is tették kiegészítésként — de Sajnos, nem volt módomban elolvasni Buni Géza vitaindító cikkét, de azt hiszem, az eddig megjelent vitacikkekből eleget ki tudtam hámozni ahhoz, hogy elmondhassam véleményemet megyénk irodalmi életével kapcsolatban. A hozzászólásokból az a panasz ragadta meg a figyelmemet, amely azt hangsúlyozza. . ogy a megyében nincs kellő érdeklődés az irodalom iránt. Ezt a panaszt főleg Csányi László cikke veti fel erőteljesen. Keresi a lehetőséget, hogy ..ogyan lehetne bevonni a munkásokat az irodalmi körök tevékenységébe, melyen nemcsak a világirodalom nagyjainak műveivel ismerkedne meg a hallgató, hanem a helyi írók alkotásaival is. E probléma megoldásának sürgősségével egyet értek, azzal viszont nem, hogy az üzemeknél a jelen pillanatban szükséges lenne irodalmi körök szervezése, amikor még a városban sincs. (Csányi László cikkében az ankétokra, író-olvasó1 találkozókra gondolt, nem pedig irodalmi körökre. Szerit.) Szerintem az irodalmi élet kialakításának fontos feltétele, a munkásságot felemelni arra a szintre, hogy ha végighallgat egy irodalmi estet, azt értse is meg. Ennek elérése aprólékos tevékenységet követel. Akkor lesz jónak mondható az irodalmi társaság munkája, ha eléri azt, hogy a hallgatók nem érdekes eseményt látnak egy ren- oezvényben, hanem értéket. El- lenke-j esetben semmivel sem végez jobb munkát a társaság, mint a Sárköz című folyóirat idején. Csányi László hivatkozik Babits örökségünkre, hivatkozik arra. hogv ez az örökség köte- .ez bennünket arra, hogy iro- almi életünket, tevékenységünket fokozzuk. Ebben igaza van Csanvi Lászlónak, de megkérdezném, hogy a helyi írók az színvonalas legyen és abból engedni nem szabad. Utólag kiderült, hogy mások is, más személyeknek egy időben tettek fel hasonló kérdéseket, ami a szándék életrevalóságát és szükségességét is igazolja. A vita a »mit« és a »hogyan» körül folyik. Kénytelen vagyok ismételni a már eddig felvetetteket is, hogy azokat ki tudjam egészíteni. A közeljövőben megújhodó közgyűlést tart a Babits Társaság, melynek feladata lenne egybefogni és irányítani a megye irodalmi életét. (A Népújság közölni fogja a közgyűlés idejét). Jó lenne, ha ezen a közgyűlésen minél többen jelennének meg az olvasók közül is, hogy véleményük nyilvánításával is hozzájárulnának megtettek-e mindent azért, hogy az irodalmat megszerettessék a munkásság széles köreivel? Mert ha megtettek volna mindent, akkor nem fordulna elő, hogy a Hamlet előadásán néhány ember lézeng a moziban. Szekszárdról, 24 000 lakosú városról van szó. Csányi László vitacikkében később azt írja, hogy egy esetleges folyóirat vagy antológia tartalmát a megjelenés előtt pontosan át kell vizsgálni minőségileg, hogy abba semmiféle fércmunka ne kerülhessen. Ez a megállapítása nagyon helyes, de félek tőle, hogy Csányi László olyan problémákra gondol a művek tartalmánál, amelyele számunkra, egyszerű munkások számára egyelőre nem szórakoztatást, hanem megértésében, nehézséget jelent. Én úgy gondolom, hogy adjunk helyet olyan müveknek is, amelyek az egyszerűbb gondolkodású embereknek is tetszenek, érdeklik őket is. Egy antológiának a kiadása nem rossz ötlet, de szerintem vigyázni kell megszerkesztésénél arra, hogy az igények sokrétűségét elégítse ki. A terjesztésnél nem értek egyet Csányi Lászlóval. Cikkét úgy értelmezem, mintha minden kiadvány nyomatékosan az anyagi részen múlna. Ezért felkéri a vállalatokat, hogy szorgalmazzák a megjelent művek eladását. Ugv néz ki, hogy minden példány mellé egy eladó kellene. Nekem az a véleményem, hogy a jó bornak nem kell cégér... Hiába veszik ezerszámra a műveket az olvasók, ha csak azért veszik, hogy az írókat támogassák. Elérte ezzel célját a folyóirat vagy antológia? Azt hiszem nem. Olyan művek megalkotása , vár az írókra, amelyek érdeklik az olvasókat, s ha ezek meglesznek, azt hiszem különösebb terjesztésre nem is lesz szükség. T. László a társaság programjának kialaki i.usához. Helyeselni tudom én is, ha egy-egy vállalat rendezésében sor kerülne az írók és olvasók találkozására, ismerkedésére. Valahogy teaest, vagy klubest- szerűen kellene azt megrendezni, szűkebb körben egy-egy vállalaton (üzem, szövetkezet, tsz) belül, ahol kialakulhatna baráti, feszélyezetlen hangulat, így lehetne az olvasótábort is növelni, s utána egy nyilvános, szerzői est megrendezése nem maradhatna siker nélkül. Ezt nagyon vonzóvá és színessé tenné: az irodalmi színpad közreműködése. Itt még egy dolgot szeretnék említeni, ami meg is valósítható. Nagyban segítené a helyi irodalom népszerűsítését és terjesztését, ha a szerzői est_ látogatói, a belépőjegy mellé,' külön díj felszámolása nélkül, megkapnák a szerzői est teljes anyagát. Az anyag sokszorosítását is meg tudnánk oldani viszonylag könnyen. Hasonló szerzői estet lehetne tartani a megye több községében is. . A színvonalhoz visszatérve: az írói továbbfejlődéshez elengedhetetlen a jelenlegi magyar irodalom teljes ismerete, elemzése. A mai magyar írókkal (költőkkel) való személyes találkozás nagyban segítené a megye íróinak továbbfejlődését. Jó hozzáállással és kellő akarással kivitelezhető lenne például a dunántúli írók és költők találkozása, szerzői estje Szek- szárdon. Mi lenne, ha Szek- szárd vállalná elsőként azt a szerepet, hogy ezt megrendezze. E rendezésében is reprezentatív megmozdulás nézetem szerint jelentőségénél fogva, feltétlenül kedvező hatást gyakorolna a megye irodalmi életének kibontakozására. Egész Dunántúl nagy irodalmi eseménye lenne és hozzásegítene ahhoz, hogy a »vidék« méltó helyet foglaljon el a magyar irodalomban. A megye és Szekszárd íróinak, költőinek egyéni fejlődésébe jelentősen beleségítene. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szerzői esten felül irodalmi vitát is tartanának a dunántúli irodalom képviselői. Színesebbé, jelentősebbé tenné mindezt egy-két fővárosi író jelenléte is. . Hasonló találkozó megrendezését a későbbiek folyamán bizonyosan több megye is kezdeményezné. Persze ennek van anyagi feltétele is, amely a különböző szervek — különösen a tanácsok — összefogásával meg oldható. Az említett szerzői est megrendezésével párhuzamosén lehetne összeállítani egy antológiát a Dunántúl mai irodalma képviselőinek műveiből. Megyénk jelenlegi irodalmi élete éppen hogy több a semminél. Számtalan probléma és feladat van, melyek megoldásának szükségessége most egyszerre jelentkezik. Ezek megoldását vállalni kell az íróknak, az irodalom iránt érdeklődőknek és a rájuk eső részt vállalniuk kell az illetékes szerveknek is. (Háj íz) 1 Megszerettetni az irodalmat a munkásokkal (Elnézésüket kérem, hogy ne m tudtam, cikkemet átmásolni. Legközelebb annak is eleget fogok tenni, ha több időm lesz. Az esetleges hibákat vegyék ágy, hogy egy munkás irta.) Vasárnap Elszakadt villanydrótot toldoz- gattam össze a közelmúltban egy idős hölgynél, hogy hallgathassa rádióját, mert nélküle nagyon unatkozik. Egyetlen szórakozása a rádió, amely némi hangulattal tölti meg a szobá- . ját Munkám végeztével hellyel kínált és — soha nem gondoltam volna — az irodalmi életről. lehetőségekről érdeklődött, s beszélgetésünk folyamán szó- bakerült a szekszárdi gimnázium irodalmi színpadának tévé. kenysége is. Meglepő volt számomra az érdeklődés, amelyet a téma iránt tanúsított. Szeretném már most a bevezetőben megjegyezni, hogy mint szekszárdi lakos, büszkének érzem magam az irodalmi színpad munkájára, amelynek tevékenységében semmi részem nincs, csali annyi, hogy sikereikben, eredményeikben, mint e város lakója osztozom, s dicsekszem vele ahol csali tehetem, mintha részese lennék. Nem az irodalommal kapcsolatban szeretnék most szólni, hisz bőséges vita fodrozódik róla városszerte, inkább másról, bár fennáll az a veszély, hogy kénytelen leszek érinteni az irodalom kér. dósét is, hisz az irodalmi színpad egész tevékenysége nem szakítható el az irodalomtól, még szándékosan sem. Fiatalok állnak ki szinte hét- ről-hétre a színpadra, dobogóra, hogy az irodalomszeretet apró csíráit hintsék szét az embereit között, hódolókat toborozzanak a szép, a jó részére. Miért? Nem a hírnévért — ez meggyőződésem. Beszéltem néhánnyal kö»ü. lük, s nagyon szerényen, maguk, ról egyikük sem beszélt. Még csak személyekről sem, hanem az egészről. így mondták: mi. S ez a mi, valóban messzemenő NAP Gevza j Ma már szégyenkezve vallom be, hogy nemcsak csodáltam, hanem egy kicsit irigyeltem is Bátori Geyzát, akivel együtt jártam a győri gimnáziumba. Pontosan ezért az árva y-ért irigyeltem, ami utánozhatatla- nuk virított keresztneve köze. pén, hivalkodón és gőgösen. Sokszor elnéztem a füzeteit, melyeken ott pompázott a neve s valamennyien csak Gejjzának szólítottuk, megkettőzve a selypítő j-t, amit ő leereszkedő keggyel fogadott, de nem barátkozott egyikőnkkel sem, s társaságunkat is kerülte. Ezt is megértettük. Ey. a csodálatos y tiszteletet parancsolt; ősei Árpád oldalán lovagoltak be a Vereckei-hágón, s talán egy ugyanilyen finom modorú Gevza ment annak idején követség, be Szvatoplukhoz. A tanárok is gyaníthatták ezt, mert figyelmesek és elnézőek voltak vele. s bár a ^ tudományokban roppant lassan haladt előre, "a legrosszabb esetben is megúszta közepes bizonyítvánnyal. A valóság azonban egészen más volt. Bátori Gevza amis dúsgazdag di'.znókereskedő volt a Cigánybáró Zsupánjának ikerpárja. Eredeti neve is más volt mert Burgenlandból telenedisk Győrbe. Amikor ezt megtudtuk, halálosan kiábrándultunk Pe»- zából, s még a köszönését is alig fogadtuk. Most valahol ismét találkoz tam a névvel. Geyza, Oeyz->. csóvá'om a fejem, nem P**" többet beugratni... Kívánság Bódog a második pohár +o.‘ ’ sós konyak után e»t mondja: — Már csak egy nővel szeretnék találkozni, akinek em i jrcjíjzeí elismerést érdemel. Ma már. természetesnek vétetik, hogy Szék- szárdon egyetlen ünnepség sem maradhat el az irodalmi színpad fiatal művészeinek — ezt szándékosan mondom így — közreműködése, fellépése nélkül S ha netán egyről elmaradnának, a közönség megkérdezné, hogy miért? S ez nagyon jól van így. Ifjakról van szó, akik fiatalos lelkesedésüket az irodalom szolgálatába állították, műkedvelés, bői, olyan mű kedvelésből, amely annyira közel áll már a művészethez, hogy inkább annak nevezhető, mint elhivatatlan kontárkodásnak — mert sajnos korábban ilyen nézettel is találkoztam... Nem véletlen az, hogy az irodalmi színpadok országos találkozójára, amely áprilisban Győrben lesz, meghívták a Garay János gimnázium irodalmi színpadát is. S mi több. az egyet len ilyent a középiskoláit hasonló szervezetei közül. Ha elismerésről beszélünk, hát ez elismerés amely tükrözi az irodalmi színpad eddig végzett munkáját, s ennek a munkának az eredményét is. Nem feladatom, hogy az irodalmi színpad előadásainak részletes elemzésébe bocsátkozzam, s esetleg kiemeljek bárkit is a szereplők, vagy a szervezők közül tevékenységének dicséretére. Csupán azt a néhány gondolatot kívántarp elmondani, amit az az idős néni felvetett, amíg szigetelő szalaggal csavargattam körül rádiójának* elszakadt vezetékét, s azokat a gondolatokat. amelyeket az ő szavai ébresztettek bennem, És közben eszembe jutott az is. hogy mentünk el lehajtott fejjel is a2ok mellett, akik ezt a munkát végzik. Adrii Géza tó lékét érdemes lenne megőrizni egy életen át. s talán a síron túl is. A kis szerény. Mást igazán nem kíván? A vágy Minden vágynak van színe; ismerünk skarlátvörös, bíbor, naracssárga, almazöld, fakószürke, azúrkék es barna színű vágyat. Az egymás után epeke- dö fiatalok skarlátvörös vágy- gyal lángolnak, kitágult erekkel és véreres szemmel nézik egymást. A kései, szerelemnek bíbor színe van, mintha minden percben ki akarna lobbanni, önmagába fulladva, mert úgy érzi, nem bírja ki ezt a fehérizzást, a szív és szenvedély emésztő lobogását. A narancs- sárga vágy gyanús, megbízhatatlan és ingatag; kéjsóvár stricik áhítoznak így pénz, jiő és rang után. Az irigy váwnak almazöld a színe, a reme?' tele- né fakó-szürke, -félúton a' bizakodás és a gyász között. Ismertem embereket, ak'k egy életen át vágyódtak a tenger után. Ha nem is besPí’tík róla. a szemünkben csillogó azúrkék vágy elárulta titkukat, s tündöklő Íriszükben néha a szivárvány is megjelent. A barna színű vágy kishitűséget és megalkuvást jelent, s általában gyenge jellemre vall. í rvtöbb- ször a hivatali előléptetés utáni sóvárgás színe, de van egy bo.l- haszínben játszó árnyalat . is, ami a teljes behódolást mutatja. Mindezt természetesen nehéz lenne bizonyítani, mert a tang sztalat nem igazolja. De hinni azért lehet benne. Csányi László
