Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-11 / 60. szám

i960, március li. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG Tíz éve párttitkár — NEM KÖNNYŰ ELEMEZ­NI az elmúlt tíz év munkáját. Különösképpen nem, ha az em­bernek ilyen meglepetésszerűen teszik fel a kérdést — mondja Filótás István elvtárs, a tamási Vörös Szikra Termelőszövetke­zet párttitkára. — Sok minden történt az elmúlt tíz év alatt, jó is, rossz is, különösen az ala­kulás első éveiben. — Hogy mi okozta a legna­gyobb nehézséget? — Az, hogy szűk volt a poli­tikai látókörünk, nehéz volt má­sokat meggyőzni arról; ómiben magunk sem láttunk tisztán. És ahogy az idő múlásával po­litikailag fejlődtünk, fokozato­san változott meg gondolkodás- módunk és velünk együtt vál­toztak meg környezetünkben sí emberek is. A tudatos politikai nevelő munka sokszorosan térült vis2- sza a gazdasági eredmények­ben, amelynek elismeréséül, az idén a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a tamási Vörös Szikra Tsz-t. Eb­ben a nagy kitüntetésben ben­ne van a pártszervezet és Fi­lótás István elvtárs párttitkár munkája is, aki tíz éve áll a pártszervezet élén és becsület­tel tölti be funkcióját. Ma az események forgatagá­ban nem könnyű a tíz év előtti eseményeket visszaidézgetni, éppen ezért beszélgessünk in­kább a máról, a tsz fejlődésé­ről, és az ezzej járó gondokról. Hogyan dolgozik Filótás István elvtárs, s munkájában hogyan hasznosítja a párttitkár a tíz­éves tapasztalatait? — AZ IDEI FELFEJLŐDÉS során több mint 500 családdal szaporodott termelőszövetkeze­tünk. Az új belépők között ter­mészetesen sokan vannak olya­nok, akik már korábban is ro­konszenveztek a párt politiká­jával. részt vettek ilyen, vagy olyan formában a társadalmi munkában. Sok mindennel egyetértettek, de nem értettek egyet a szövetkezetek fejleszté­sével. Tagságunk nem különült el a tsz-en kívüliektől, állan­dóan jó kapcsolatot tartottunk fenn, s most, hogy a korlát le­dőlt és közénk jöttek, úgy fo­gadtuk őket, mint régi baráto­kat. A párttagság figyelmét pe­dig külön felhívtuk arra, úgy dolgozzanak, hogy az újonnan belépettek érezzék azt, hogy a pártszervezet a tsz-tagság kö­zös érdekét szolgálja. Szüntele­nül szem előtt tartjuk azt, hogv tagságunk önbizalmát növeljük és hogy erősítsük az újonnan belépett tagoknak azt a meg­győződését: jól választottak ak­kor, amikor a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára léptek. Ennek eredménye aztán az lett, hogy szívesen vállalják azoknak a feladatoknak elvégzését, amely- lyel a pártszervezet megbízza őket. Szili Lajos, Torma Lász­ló, Sütő Lajos, de sorolhatnánk Minden lirísnöveny megmunkálása biztosított a döbröközi Zöld Mező Tsz-ben A dombóvári járás egyik leg­nagyobb községében, Döbröközön hetekig készítették a szövetkezet terveit, amely egész esztendei munkának képezi alapját és meg­alapoz egy virágzó ,szövetkezeti gazdaságot. Nagy körültekintéssel végezték a munkát, s most már az adott feladatok megoldása van napirenden. fl kapósnovények „ ......... b iztosítása A Zöld Mező Termelőszövetke­zet ebben az esztendőben mintegy 1100 holdon vet kukoricát. E nagy terület megművelése már most sok gondot okoz a szövetkezet ve­zetőségének, éppen ezért úgy ha­tároztak, hogy minden termelőszö­vetkezeti családot meglátogatnak és megkérdezik mennyi kapásnö­vény megmunkálását tudják vál­lalni. Mindössze néhány esetben kellett a vezetőségnek az egy csa­ládra jutó kapósnövények terüle­tét megjelölni, azoknál akik nem a szövetkezeti gazdaságban, ha­nem a szomszédos állami gazda­ságban kívánnak szerződéses ala­pon munkát vállalni. Ebben a szövetkezetben is rátér­tek a premizálásra. Ha a családok­ra kiadott területen a termés a hol dankénti 22 mázsát meghaladja, akkor a túlteljesítésből származó termés fele természetben a csalá­dot illeti meg prémiumként. A törzsállomány hislakítésa A község már régen megalapoz­ta hírnevét az állattenyésztéssel. A termelőszövetkezetbe tömörült parasztok az állattenésztés továb­bi fellendítését tervezik. Ez év vé­gére 300 tehén és 476 növendék­marha lesz a szövetkezet istálló­jában. Kétszázat saját nevelésből, százat felvésárlás: útján biztosí­tanak. Eddig 32 tehenet vásároltak fel. Á törzsállomány kialakítása mellett azonban a szövetkezet már az idén is jelentős bevételre szá­mít az állattenyésztésből. Ez év­ben 1100 sertést állítanak hízóba, de 300 hízott szarvasmarha is át­adásra kerül. A hizlalást meg­kezdték, jelenleg 300 sertés hízik. Az árutermelési terv tdlleljesítése A szövetkezet terve jelentős mértékben irányozza elő az áru­termelést is. A járási tervek sze­rint a döbröközi Zöld Mező Ter­melőszövetkezetnek holdanként 1350 forint értékű árut kell érté­kesítenie. Az elkészített terv sze­rint viszont a szövetkezet holdan ként 2047 forint értékű árut ad át a kereskedelemnek ebben az esz­tendőben. Kik az „Örökzöld Liga" tagjai ? Amerikában csak olyan ember lehet az „Örökzöld Liga” tagja, aki a hat „előkelő” amerikai egye. tem egyikére járt: ilyenek pl. Har­vard. Yale, Brown, vagy Prince­ton Ezeknek az egyetemeknek az „ősi” falait ugyanis már benőtte az örökzöld és az amerikai élet­ben kb. azt a szerepet tölti be, mint Angliában Oxford vagy Cambridge. Az amerikai sznobok, az „Örökzöld Liga” tagjai még különleges öltözködésükkel is igyekeznek kitűnni a többi közül: csakis egysoros, három gombos ruhát viselnek, amelynek kihaj­tója olyan keskeny, hogy alig „haj lik ki”. A nadrágokban elől nin­csen ránc, hanem körül szűkén feszülnek rá a testre. Viselői rend­kívül nevetségesnek hatnak. KINEK A PAP. KINEK A PAPNÉ... Egy olasz aranyműves, értékes ékszerekkel teli táskával szállt fel Bariban a vonatra. Amikor megérkezett Nápolyba, megdöb­benve észlelte, hogy táskáját va­laki kicserélte, egy ugyanolyan külsejű, naranccsal teli táskára Semmi reménye nem volt, de azért elment a rendőrségre, ahol megkérték, hogy várjon egy kicsit. A rendőrfelügyeló ugyanis éppen egy részeg utast próbált megnyugtatni, aki való­sággal dührohamot kapott, ami­ért haszontalan kövekkel és cif­raságokkal teli bőrönddel cse­rélték el a saját táskáját, amely­ben pompás, vérbélű narancso­kat vitt a feleségének. azoknak az új tagoknak a ne­veit, akik lelátogatták az olyan tagtársakat, akik késlekedtek a gazdasági felszerelések, állatok és a takarmány összehordásá­val — mondotta. így tömöríti a part SZERVEZET maga köré azokat a pártonkívülieket, akikre biz­ton számíthat és akiknek sorai­ból majd erősítik a pártot. A pártszervezet javaslatára a tsz KISZ-fiataljai meglátogatták az újonnan belépett fiatalokat, majd ezt követően ismerkedési estet rendeztek. Ezzel a mód­szerrel még a mezőgazdasági munkák beindulása előtt összc- ismerkedtek a fiatalok. Azóta már többször is tartottak közös összejöveteleket. Legutóbb az egész tsz-tagság közösen nézte meg a szovjet filmhét keretében bemutatott Egy kislány keresi az apját cí­mű filmet. Rendezvényeiknek igen nagy erkölcsi hatásuk van, s az idősek és a fiatalok köré­ben egyaránt az elismerés hang­ján beszélnek róluk. — A jövőben — ahogy a le­hetőség megengedi — közös ki­rándulásokat szervezünk a kö­zeli állami gazdaságokba, hogy azok a tagtársak is, akik eddig még nem láttak ilyeneket, meg­ismerhessék a fejlettebb nagy­üzemi mezőgazdaságot —mond­ja befejezésül Filótás elvtárs. A TAMÁSI VÖRÖS SZIKRA TSZ párttitkára, Filótás István elvtárs a tízéves tapasztatok felhasználásával végzi sokolda­lú munkáját és mind a pártta­gok, mind a pártonkívüliek kö­rében elismerést és mégbecsü- lést vívott ki a párt iránt. Ami­kor Fiola Pál elnökhelyettest, aki nemrégen lépett a tsz-be, megkérdeztük, mi a véleménye a tsz-ről, a pártszervezetről és a párttitkár munkájáról, egy­szerű szavakkal, csak ennyit mondott: • — Jól érzem magamat a tsz- ben, mert úgy látom, hogy munkája után becsülik meg az embert. A tsz kommunistáiban pedig becsülöm azokat az em­bereket, akik a közösségért ön­zetlenül tudnak dolgozni, fára­dozni. P.-né Hozzászólás a Tolna megyei Népújság irodalmi vitájához Mindannyiunk ügye Buni Géza vitaindító cikkében újra felvetette azt a régóta va­júdó kérdést: sikerül-e végre iro­dalmi életet teremteni Tolna me­gyében? A vitaindító cikk megjelent. Ol­vastuk, s egyhangú lelkesedéssel fogadtuk mindannyian, akik sze­retjük azy irodalmat, s akik szív­ügyünknek tekintjük a város és megye irodalmi életének felélén­kítését. Buni Géza problémákat vetett fel. Problémákat, melyek meg­oldása nélkül nem lehet Tolna megyében továbbra sem lüktető irodalmi életről beszélni. Az első, s talán a legfontosabb, Buni Gézának az a megállapítása, hogy megyénkben kevés az alko­tók száma. Ahogy írja, nyolc-tíz emberre lehet' csupán számítani. Voltaképpen ez az a része a cikknek, melyhez hozzá szeret­nék szólni. A megállapítást helyesnek tar­tom. Jelenleg Tolna megyében valóban nem haladja meg a tízet azoknak a száma, akik irodalmi színvonalat tudnak biztosítani. Már pedig tíz ember még me­gyei viszonylatban sem tud iro­dalmi életet teremteni! (Annál is inkább nem, mert többé-kevésbé ismert nevű alkotókról van szó, akut írásaikat komolyabb nehéz­ségek nélkül el tudják helyezni a Jelenkor-nál, vagy másutt, te­hát az ő tevékenységük nem­csak megyei jellegű.) A megyei irodalom fellendíté­se érdekében, első lépés kell, hogy legyen egy érős, egységes, — fiatalokkal felduzzasztott — iro­dalmi társaság létrehozása. A törzsgárda és a lehetőség adva van. Segítsenek tehát ők, a Babits Mihály Irodalmi Társaság tagjai egy fiatalokból álló új írógenerá­ció kialakításában. Ez nem könnyű feladat. De én . h .'rem, hogy megyénk ■ tehetsé­gekbe-’ legalább olyan gazdag, mint más megyék, csak segítő kézre van szükség, mely az egy­mástól szétszórtan kísérletező au+ödidaktákat a helyes út felé vezeti. Ezt a nehéz feladatot kell vál­lalnia a Babits Társaságnak, ha igazán azt akarjuk, hogy me­gyénk irodalmi szempontból se maradjon el más megyék mögött. Buni Géza és Csányi László egyaránt megemlíti cikkében, hogy irodalmi célokra rendelke­zésre áll bizonyos összeg. A Ba­bits Társaság erre az anyagi alap­ra támaszkodva hozzon létre — első lépésként — egy Rektorátust, mely biztosítaná a megfelelő iro­dalmi szintet. Ezután következhetne egy te­hetségkutató pályázat. Én azt hi­szem, az anyagiak itt másod, sőt harmadrendű szerepet játszaná­nak. Túlnyomórészt fiatalokról lévén szó, a segítő kritika, s végső \ soron a megjelenés lenne az, mely értelmet adna a pályázatnak. E pályázat aztán — mintegy fel­derítő hadművelet — felfedné azokat a tartalékerőket, melyekre számítani lehet. Ezek alapján le­het később komolyabb tervezge- tésekbe fogni; antológiáról, vagy esetleg egy negyedévenként meg­jelenő folyóiratról beszélni. Végül csak annyit: Csányi László cikkében felvetett irodal­mi estek gondolata remek ötlet. Két legyet üt egycsapásra. A Ba­bits Mihály Irodalmi Társaság ilyen rendezvényekkel elérheti azt, hogy fórumot biztosít írói számára, s ismeretségeket, barát­ságokat hozhat létre megyénk dolgozói, s az írók és költők kö­zött. Ennek jelentőségéről pedig különösebben nem kell beszélni. Tervek tehát vannak. Legyen ez a feladat mindannyiunk ügye. Közügy. Mindazok feladata, akik segítséget akarnak nyújtani ah­hoz, hogy hazánkban, s szűkebb hazánkban, Tolna megyében — a szocializmus teljes gazdasági győ­zelmét kövesse ideológiánk teljes győzelme, a régi elavult gondolko­dás mód felett, s ebben az iro- dásmód felett, s ebben az iro- rul. BÉKÉS SÁNDOR PUTLITZ: Nem elor szagból—) C Németországba a kettő, és csakis diplomáciai hi­vatásuknak éltek. Hoesch persze, aki összehasonlíthatatlanul oko­sabb volt nálá, ragyogó karriert csinált. Zech a maga politikai primitívségével szinte az osztrák Franckenstein követre emlékez­tetett. Vele azonban könnyebben tudtam megértetni magamat, mert mégiscsak német volt, azon­kívül személyes kapcsolatok js egymáshoz fűztek bennünket. Zech után én voltam a máso­dik ember a követségen, és fize­tésemből gondtalanul élhettem, gróf, .aki követi minőségben már ’ így megengedhettem magamnak, (57) Még a mintegy kétszáz éves kö- vetségi épület is szép volt a régi város centrumában, egy négyso­ros, magas hársfa-allé árnyéká­ban, kilátással a nagy tóra, amely nek tükrében a parlament közép­kori falai nézegették magukat. Ezt még nem rontotta el semmi­lyen Ribbentrop vagy Speer. A helyiségek, amelyekben dolgoz­tunk, még az igazi kultúra leve­gőjét árasztották. Főnököm, Zech-Burckersroda több mint tíz éve képviselte itt a német birodalmat, művelt és min- denekfölött rendkívül muzikális szászországi várúr volt. Felesége Bethmann-Hollwegnak, az egyko­ri birodalmi kancellárnak volt a lánya. Felesége fivérével, aki most ősi hohenfinowi birtokukon gazdálkodott, együtt szolgáltunk a 3. gárda-ulánusezredben, s évek óta barátságban is álltunk egy­mással. Sem ő, sem a követ nem voltak nácik. Már az első napon nyíltan beszéltünk róla, hogy a pártkorifeusokkal szemben össze kell tartanunk. Zech külügyi szolgálatban Hcesch nemzedékéhez tartozott: lényükben is akadtak közös vo­nások. Tökéletes világfi volt mind hogy Scheveningben, három perc­nyire a tengerparttól, közvetlenül a dünék mellett egy háromemele­tes kis villát béreljek. Uj kabrio- letemmel tíz perc alatt elérhet­tem a követséget és bent lehettem a város centrumában. Háztartásomba és az autómhoz szükségem volt valakire, akinek nemcsak ügyesnek kellett lennie, hanem akioen meg is bízhattam. Londoni »ügyfeleim« között, akik Németországból illegálisan meg­leptek a Gestapo elől s akiket én többé-kevésbé bonyolult módon új és megbízható német papírok­kal láttam el, volt égy Willi Sc.-neider nevű fiatalember. Most egy é'T óta megint szülővárosá­ban. Kölnben pincérkedett egy nagyobb szállóban, és állandóan ostromolt leveleivel, hogy szerez­zek neki külföldön valami állást, mert nem bírja tovább náci-Németországot. Ösztönöm megsúgta, hogy ez a Willi nekem való ember volna. Madarat le­hetett volna fogatni vele, ami­kor kihozattam és szolgálatomba fogadjam. Hágai életem, ha csak a külső körülményeket vesszük tekintet­be, kellemesebb már nem is le­hetett. Megvolt a szép házam, au­tóm, tekintélyes pozícióm, meg­felelő társaságom. Délben egy­két órát napfürdőztem a schsve- ningeni strandon, estére, ha jobb dolgom nem akadt, elfogadtam valamilyen vacsorameghívást, a week-endeket pedig teljesen ked­vem szerint töltöttem. Ha akar­tam, megtekintettem az amszter­dami múzeumokat vagy az ország egyéb nevezetességeit, vagy át­ruccantam Antwerpenbe, Briisz- szelbe, Genfbe, Ostendábe, sőt alkalmilag még Párizsba is. De hát az 1938-as esztendőt él­tük. és a legszebo dolgokra is rá­vetődött már a közeledő kataszt­rófa árnyéka. HITLER ÖTÖDIK HADOSZLOPA HOLLANDIÁBAN Az olyan németek, akik Hitler- ellenes terveket forgattak a fe­jükben, Hollandiában lényegesen rosszabb politikai légkörben él­tek, mint Angliában. Igaz, a Chamberlain-kormány megengedte a »áci pártnak, hogy angol földön nyíltan folytassa üzelmeit, közvetlen terrort azon­ban nem gyakorolhatott az Ang­01310101000148

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents