Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-09 / 58. szám
I960, március 0. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3! fi tsz-ek zárszámadásáról és a gyünk! járás 1 kulturális ügyesről tárgyalt a megyei tanács vb. Hozzászólás a Tolna megyei Népújság irodalmi vitájához A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága kedden délelőtt a szokásos munkarend szerint dr. Tuska Pái elvtárs elnökletével ülést tartott. Jóváhagyták dr. Tuska Pál elvtárs, a vb elnökének jelentését a feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatok teljesítéséről. Ebben többek között közölte a 19 szövetkezeti vezető részére megállapított állami támogatást. A következő napirendi pontban Szűcs Lajos elvtárs. a mezőgazdasági osztály vezetőjének jelentését vitatták meg a tsz- ek múlt évi zárszámadásáról és az állatállomány átteleltetéséről. A beszámoló részletes statisztikai adatokat közölt a zárszámadásról és a különféle gazdasági kérdésekről. Részletesen elemezte az átteleltetés helyzetét és hogy a tagság milyen erőfeszítéseket tesz a problémák megoldása érdekében. A vita során igen sokan szólaltak fel. Walter János elvtárs vb- elnökhelyettes a helyenként tapasztalt felelőtlen ígérgetésekkel foglalkozott. — A belépéssel kapcsolatos agitáció során nem szabad felelőtlenül ígérgetni, mert annak csak rossz hatása lehet. A felmérések azt mutatják, hogy sok helyen csökkent a tagok egy évi teljesítménye. Emögött olyan nézet rejtőzik, hogyha nem dolgo. zunk, majd segít az állam. Meg kell értetni a tagsággal, hogy a szövetkezet eredménye, s ezáltal az egyéni jövedelmük saját munkájukon, gazdálkodásukon múlik. Legtöbb probléma a .szekszárdi járásban mutatkozik e téren. Nemcsak a takarmány megtermelésével, hanem a helyes takarmánygazdálkodással is foglalkozni kell. Ugyanis sok helyen nagy érték megy veszendőbe azáltal, hogy nem adagolják, s nem takarítják meg az úgynevezett kisebb tételeket. A könyvelésnek nincs minden tsz-ben kellő becsülete: a tsz-vezetők nem értik, s nem ennek alapián tervezik é? szervezik a közös gazdaságot, márpedig jövedelmezően gazdálkodni enélkül nem lehet. Daradics Ferenc elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára: — Sok volt az olyan eset az elmúlt évben — mondotta többek között —, amikor komoly értékeket kiosztottak, de e nem ment keresztül a zárszámadáson. így a zárszámadási adatok nem mindenütt tükrözik kellően a tagság részesedését. Nem lehet egyetérteni a túlfeszített tervezéssel. Néhol olyan magas termelési eredményeket ütemeznek be, aminek a teljesítése már eleve valószínűtlennek látszik. Foglalkozott továbbá a tsz- tagság jogos sérelmeinek az orvoslásával a termelőszövetkezettel szemben. Részt vett és felszólalt a vb- iilésen dr. Kurnik Ernő, az Ireg- szemcsei Kutató Intézet vezetője, a megyei tanács mezőgazdasági állandó bizottságának elnöke is. Többek között az árutermelés problémáival és a termelőszövetkezeti gazdálkodás közgazdasági elemzésével foglalkozott. Báli Zoltán, a bátaszéki Bnzakalász Tsz elnöke arra hívta fei a figyelmet, hogy látszólag kis dolgok, apróbb felszerelési tárgyak, amelyek szükségesek a gazdálkodáshoz, beszerzése és-javítása milyen nagy terhet jelent. A vita tanulságait dr. Tuska Pá] elvtárs foglalta össze és mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy megyénk területén megnyugtatóbb lett a kép, mint amilyenre az előzetes tájékozódások, adatok szerint számítani lehetett. Ezt követően sor került a Gyönki Járási Tanács VB. jelentésének a megtárgyalására a 22/1959. számú megyei tanácsi határozat alapján, amelyet az MSZMP művelődés- politikája irányelveinek végrehajtása céljából hoztak. A napirendi pont előadója Márton András, a járási tanács vb elnöke volt. Az eredmények elismerése mellett bírálták a járási tanács vb.-t. amiért nem kapcsolódott be kellő mértékben a kulturális problémák megoldásába, nem ismerik kellően a helyzetet, s az előterjesztett beszámcló sem volt elég alapos. Megtárgyalták a vb. II. negyedévi munkatervét, majd pedig döntöttek különféle előterjesztések ügyében. Élénk érdeklődést keltett város —, de mondhatnám megyeszerte is — a Tolna megyei Népújság Szekszárd irodalmi életével foglalkozó cikke, amely bizonyosan azzal a jószándékkal íródott, hogy irodalmi életünket felrázza fásultságából. S jellemző az irodalom iránti ér. deklődésre, hogy a cikk megjelenésének napján már parázs viták folytak a lehetőségekről, tervekről, tennivalókról, igaz, összehangolatlanul, a vitatkozó csoportok még egyelőre elszigetelten egymástól — de már az is remény volt, hogy a vita megindult A napokban a könyvtár olvasó- szobájában á kezembe került a Sárköznek egy -régi száma, s belelapozva szemembe tűnt, hogy mennyi szép terv fogamzott meg már akkor is a város irodalmárainak agyában, amelyek megvalósítása talán meg is , kezdődött, azonban mindez félbemaradt és ismét, senki sem fogott hozzá. Ennek hiányát érezni is lehetett. Hiányzott az irodalmi csoport aktív tevékenysége, amelynek feladata lenne talán nem is csak az írók, hanem az egyéb művészeti ágak művelőit is összefogni, munkájukat irányítani, támogatni. A munka elindításaként szükséges lenne elsődlegesen az egymás megismerése is — gondolok itt arra, hogy egy összehívandó gyűlés keretében megbeszélni a további feladatokat azokkal az emberekkel, akik e munka során számításba vehetők. Feltétlenül szükséges lenne irodalmi estek megrendezése, amelyek kivitelezésére igen alkalmasnak látszik — s feladatába is vág — az irodalmi színpad. Egy ilyen rendezvény-sorozatba beiktatható lenne a fővárosi írók fellépése is* hasonlóan ahhoz, ahogy Berkessy András járt megyénkben. De a megye írói, maguk is közönség elé léphetnének műveikké), hisz egy ilyen, estét megtöltő műsor, feltehetően összeállítható a megye, vagy a város íróinak alkotásaiból. Az emberek már igénylik a kultúrát, a könyvet, s éppen igényelnék — ha egyszer megismerkednének vele — a hozzájuk közel álló írók, költők alkotásait is. Ezt talán még fokozottabban, annak tudatában, hogy az említett alkotások köztük születtek, az ő munkájuk, tevékenységük az ihlető- jiik. A vitát kiváltó cikk és a hozzászólás részletesen tárgyalta, mond. hatnám kimerítette azokat a lehetőségeket, amelyek megoldhatók akár a dolog anyagi részét, akár az íróra háruló munkát tekintve. Most már csak mindezeknek a megvalósítása, kivitelezése van vissza, amit szerintem nem akadályoz semminemű olyan ellenállás, ami legyőzhetetlen lenne... S mind ennek nemcsak városunk és megyénk irodalmi élete látja majd hasznáé-, hanem az egyetemes magyar irodalom kibontakozása is* Tlzcssegy év után Elmondotta: Uhrin Vendel, a tlunakömiődi Szabadság Tsz elnöke Kelemen Zoltán Felkészülten várják a tavaszt a teveli traktorosok Tíz, tizenegy év előtti időkről emlékezik Uhrin Vendel elvtárs, a dunakcmlödi Szabadság Tsz elnöke. Szavai nyomán megelevenedik egy nem is olyan hosszú id ő sok-sok harca, küszködése és a szép, reménytkeltő eredmények. U hrin elvtárs tíz éve tsz-elnök, ismeri a nagyüzemi gazdálkodás minden csínját-bínját, minden ■fortélyát. 1949 őszén két kis termelőszövetkezet alakult a községben, a Béke és a Vörös Csillag. Legnagyobb problémánk nekünk is a közös állat- állomány elhelyezése, takarmányozása volt. Az elhelyezést úgy oldottuk meg, hogy saját magunk átalakítottuk a belépett tsz-tagok nagyobb istállóit. — Takarmányozási gondunkat az oldotta meg, hogy a tagok lel- Kiismeretesen összeadták a takarmányt. Tíz évvel ezelőtt úgy volt ez, mint most. Csak a tagok ösz- szefogása, áldozatvállalása tudott segíteni a közös nehézségeken. — Hamarosan, egy év után rájöttünk arra, hogy jobb lenne egyesíteni erőinket. Többen, nagyobb területen többre mennénk. Beruházásainkat ésszerűbben tudnánk megvalósítani, a vetésforgót nagyobb területen, jobban ki lehetne alakítani, a munkát tervszerűbbé és szervezettebbé tehetnők és általában jobban kihasználhatnánk a nagyüzem előnyeit. — 1950—1951. tele azzal telt el, hogy mindkét tsz tagságában megérett ez a gondolat. 1951. februárjában egyesültünk Szabadság néven. — Azóta 100 férőhelyes szarvas- marha istállót építettünk, nagyrészt saját erőből, két növendékistállót és nagyüzemi sertésólakat. Fejlődött állattenyésztésünk, kialakultak a nagyüzem alapjai. Első zárszámadásunkkor 13 forintot fizettünk egy munkaegységre, azóta volt olyan év is, hogy 60 forintot ért el egy munkaegység értéke. Tiszta — hitellel nem terhelt — vagyonunk a kezdeti 130 000 forintról 1 851 000 forint értékre emelkedett. — A múlt évi nagy felfejlődés — toca mint duplájára emelkedett a területünk — újabb gondokkal jár együtt. Persze vannrk lelkes, tapasztalt, régi tagjaink, akik már ismerik ezeket a problémákat és egyszer kisebb keretben már meg is oldották őket. így aztán ők bátorítják az újakat. — Hogy mik voltak a legfontosabb tapasztalataim? — Három fontos tapasztalatot tudok megemlíteni. Első ,az, hogy amit lehet azt saját erejéből, hitel nélkül valósítsá meg a termelő- szövetkezet. Mi is ezt tettük, s megérte. Alig van adósságunk Másik ilyen tapasztalatom az, hogy aki jól dolgozik a tsz-ben, az mindig megtalálja a számítását. így volt ez nálunk is. Akinek sok volt a munkaegysége, az akkor is sokat kapott, amikor 25— 30 forint volt egy munkaegység értéke. De akinek kevés volt a munkaegysége, az akkor se kapott sokat, amikor 60 forintot fizettünk ki egy munkaegységre. Bácskai József, Hegedűs Ambrus, Hanuszka János, Deákfalvi András növénytermelésben dolgozó tagok, akik 1949. óta szövetkeze-, tiek, minden évben elégedettek voltak. Harmadik tapasztalatom az, hogy egységben az erő. Jó volt az és hasznos, hogy 1951-ben két kis tsz egyesült és jó az, hogy most egy nagy tsz van a faluban és nem két kisebb. — Most már ez a nagy tsz is túl van a kezdeti nehézségeken. Az állattenyésztés fejlesztése mellett az a fő feladatunk, hogy gépesítsük a növénytermelést. Saját gépekre akarunk szert tenni mert ez a jövő útja. Van már tehergépkocsink, Zetor és Belorusz traktorunk, aralógtpünk, fűkaszáló gépünk. Most veszünk DT. lánctalpas traktort, kévekötő aratógépet, rendsodrót és egyéb munkagépeket. Közel 2000 holdas szövetkezetünkben jelenleg 16 pár ló van, ezeket a gépesítéssel még kisebb létszámra csökkentjük. Ezeket mondotta el Uhrin Vendel elvtárs. Az út, amit megtettek nem volt könnyű, de szép volt és az eredmények, amivel most dicsekedhetnek, még szebbek. (Teveli tudósítónktól) A Teveli Gépállomáson az el- mú’t napokban tanácsülést tartottak a tsz-elnökök, agror.ómu- sok és párttitkárok. Az eredményes tanácskozás nyomán a gépállomás körzetébe tartozó termelőszövetkezetekben mindenütt készen állnak a tavaszi munkák megkezdésére. Az elmúlt héten a gépállomás hatvan traktora a kedvező időiá- rást kihasználva műtrágyát szórt, szántott és több helyen borsót • is vetettek. A gépek legnagyobb része kezdettől fogva két műszakban dolgozik. A traktorosok üzemi értekezleten, a felszabadulási verseny keretében kivétel nélkül vállalták tavaszi tervük 10—15 százalékos túlteljesítését. Megalakult a gépálomási KISZ- szervezet is. A fiatai traktorosok beneveztek az "Ifjúság a szocializmusért« mozgalomba, személyenként 20 óra társadalmi munka végzését vállalják. PIITLITZ: Nem etorszagból—^ C Németországba (55) A Carlton House Terrace-on rendezett nagy búcsúfogadását Ribbentrop arra az estére tűzte ki, amelyen a bajor határon ösz- szevont német csapatok már felkészültek, hogy az éjjel bevonuljanak Ausztriába. A londoni előkelőségek megint összegyűltek nagykövetségünk Speer úr által újnémet ízléstelenséggel feldíszített dísztermeiben. Ez alkalommal azonban a házigazda nem összekötővel képviseltette magát az ajtónál, hanem maga állt ott a hallban, hogy minden vendégét szívélyes kézfogással üdvözölhesse. — Korrekten, bár kissé sápadtan, báró Franchenstein ostzrák követ is megjelent. Vele hangsúlyozott szívélyességgel fogott kezet. A fotóriporterek hada a háttérben felkészülten állt, hogy a magnézium fellobbanó fényénél e történelmi pillanatok mindegyikét megörökítsék lemezeiken. Valami oknál fogva a fotóriportereknek hosszabb időre volt szükségük, hogy megörökítsék Chamberlain miniszterelnök üdvözlését. Magam is tanúja voltam a jelenetnek, amikor Ribbentrop és Chamberlain percekig álltak kéz a kézben, egymás hűséges szemébe tekintve Hitler bronz mellszobra alatt, míg a fényképészek elkészültek. A fogadás körülbelül este 8 óráig tartott. Ribbentrop közvetlenül utána barátjához, Lord Lón donderryhez ment diner-re. Valami izgalom lógott a levegőben, úgyhogy • egy páran nem akartunk még hazamenni. Felmentünk a tanácsterembe, ahol a nagy rádiókészülék állott. Tudnj akartuk, mi történik Ausztriában, s Bécs hullámhosszára állítottuk be a rádiót. Sem azelőtt, sem azóta nem éltem át ehhez hasonló megrázó drámai feszültséggel telített rádióadást. Sokáig nem hallottunk mást, csak az ismert szünetjelt és azt a többször ismételt bejelentést, hogy a Berchtesgadenből visszatért szövetségi kancellár perceken belül a mikrofon elé lép. Schuschnigg beszéde szomorú és félreérthetetlen volt. Bejelentette, hogy visszalép, és átengedi a teret náci-kollégájának, Seyss-Inquartnak. Utoljára hangzott el az osztrák nemzeti himnusz. Bemondó nem jelentkezett többé, gramoíonlemezeket játszottak egymás után. Gyönyörűen játszották a bécsi filharmonikusok Schubert Befejezetlen szimfóniáját; utána Mozart Kis éji zenéje következett; majd könnyű melódiák kerültek sorra: a Kék Duna keringő, a nyitány a Denevérből, a Mesél a bécsi erdő és más fülbemászó bácsi melódiák. Körülbelül egy óra múlva hirtelen félbeszakadt a zene, és Seycs- Inquart úr lépett a mikrofon elé. Közhírré tette: megkérte Adolf Hitlert, küldje el a német Wchr- machtot Ausztriába, a testvérnép segítségére, hogy az országban helyreállítsák a rendet. A becsi valcerok helyett most felcsendült a Radetczky-induló, majd osztrák katonazene következett. Úgy éreztük, mintha a ritmus percről percre peckesebbé válna. Valamivel éjfél után végül a Horst-Wessel- dalt is hallottuk. Most már tudtam, hányat ütött az óra, s le- verten indultam haza. Másnap délelőtt Woermann vezetésével útnak indítottunk egy küldöttséget a Belgrave Squgre- re, az osztrák követségre. Féltünk, hogy ellenállásra találunk, vagy esetleg az angol rendőrség nem enged bennünket a követség területére, de Frar.ckenstein báró egy udvarias "Parancsoljanak belépni!« felhívással fogadott. Átadta nekünk a követséget és a pénztárát is, s megjegyezte: — A becsületem megköveteli, és a rend kedvéért is közlöm önökkel, hogy még egy alap van nálam, amely nem szerepel a könyvekben. Ezt az alapot jótékony célú rendezvények útján gyűjtöttem a szükséget szenvedő bécsi művészek javára.
