Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-09 / 58. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG lüCO. márcjus 9. Nőnapi megemlékezés a KISZÖV-nél A KISZÖV KISZ-szervezete és a szövetség férfi dolgozói meleg ünnepség keretén belül emlékez­tek meg a nemzetközi nőnap 50 éves évfordulójáról. Póth Mihály elvtárs, a szak- szervezet elnöke rövid emlékező beszédében ismertette a nőmoz­galom harcát és elért eredmé­nyeit, majd elbúcsúzott a szövet­ség állományából nyugdíjba vo­nuló Földes Erzsébet elvtársnő­től. Ezt követően Gyerő elvtárs, a KISZÖV elnöke átadta a mun­kaköréből távozó elvtársnőnek az OKISZ által adományozott »Kis­ipari Szövetkezet Kiváló Dolgozó­ja« jelvényt és oklevelet. Földes elvtársnő köszönő sza­vaiban ígéretet tett arra, hogy nyugalomba vonulása nem fogja maga után vonni azt, hogy az el­következendőkben teljes mérték­ben elszakad a mozgalomtól, amennyiben lehetőség adódik rá továbbra is támogatja szerény munkájával és tudásával a szö­vetség célkitűzéseit. Befejezéskép­pen meleg szavakkal köszönte meg a kitüntetést és a KISZÖV dolgozóinak ajándékát. Horváth Jenő: Udvarolni veszélyes A kaposvári színház művészeinek vendégjátéka Horváth Jenő háromfelvonásos zenes vígjátékával vendégszere­peit. a kaposvári színház együtte­se hétfőn Szekszárdon a városi művelődési házban. Az előadást legfeljebb csak annyiban előzte meg érdeklődés, amennyiben hosszabb idő óta nem volt színi­előadás a városban. A darabot magát nem várta különösebb igénnyel a közönség. Talán en­nek köszönhető — a meglehetősen mélyreengedett igényeknek, —, hogy nem is érle csalódás a kö­zönség nagyobbik részét. A darab cselekménye a jólis- mart vígjáték-cselekmény, sem nem izgalmasabb, sem nem unal­masabb a szokottnál. Problémá­kat — komoly valós, tényleges problémákat — nem vet fel és éppen ezért nem is old meg. Ad­va van minden, ami szükségelte­tik hozzá: csinos lányok, nagy­szájú, okvetetlenlcedő mama, csi­nos hősszerelmes, öntelt, bekép­zelt intrikus, kissé mulya, gyá­moltalan fiatalember, aki a szere­lem hatására végül is megférfia- sodik. Van itt holdfény, Balaton, szerelem, még szépségverseny is és az átlagosnál semmivel sem jobb zene. Hallani természetesen »bemon­dásokat«, nagyon ritkán jóízű ne­vetést is váltanak ki, a legtöbb esetben azonban csak kényszere­dett mosolyt. A darab cselekménye meglehe­tősen szétfolyó s állandóan az mo­S ezzel több száz font kész­pénzt adott át nekünk. Ez a fajta becsületesség nem fért a fejembe, másképp nem is tudtam felfogni} csak horribilis butaságnak. Mint a konzulátusi osztály ille­tékes vezetőjének, nekem jutott az osztrák követség »gleiclischal- tolásának« feladata. A rákövetke­ző napokban még az éjszakáimat is ott kellett töltenem annak biz­tosítása végett, hogy egyetlen ak­tát vagy értéktárgyat onnan el ne vihessenek. Woermann nem tudta, hogy kecskére bízta a káposztát. Blaas barátomat időközben elhelyezték, de utódjával, Kunz követségi ta­nácsossal az első szemhunyorítás után megértettük egymást. Első dolgunk volt, hogy az összes he­lyiségeket teleaggassuk Hitler- képekkel. Amikor ICarlowa egy órával később megjelent, kelle­mes meglepetéssel szemlélte a lát­ványt. A kényes okmányokat mind Huyn sajtóattaséra hagy­tuk, aki náei-ellenessége miatt már egyébként is reménytelenül kompromittálva volt, s már jó- előre menedékjogot biztosított magának Angliában. Mindenesetre itt is óvatosan kellett eljárnunk. Mint Kunz kö­zölte, Klaffel követségi szolgát már régen azzal gyanúsították, hogy náci besúgó. Ezenkívül az is kiderült, hogy Franckenstein báró házvezetőnője, egy Paula ne­vű aggszűz a Karlowától kapott fényképezőgéppel már jó idő óta minden papírdarabot lefényképez, Szekszárdon toszkált az igényes néző fejében: ugyan mit is akar a szerző ezzel a darabbal? Igen a színészgárda. Vitathatat­lan, ők megtettek minden tőlük telhetőt. Jó gárda, friss, eleven alakítások; ami báj és ami jóízű derű felcsillant az előadás során, az a színészgárda jó munkájának köszönhető. A jó alakítások sok­szor átsegítették a darabot a buk­kanókon, néha ki tudták tölteni az egyes jelenetek közötti űrt, egészében azonban még ők sem tudták egyértelműen azt az ér­zést kelteni, hogy — ha nem is igényes, de legalább szórakoztató darabot láttunk. Álljon itt a szí­nészgárda névsora, akiket elisme­rés illet: Lóránd Hanna, Vári Éva, Farkas Anni Jászai-díjas, Gálfi László, Csonka István, Sal- lós Gábor, Makai Sándor, Komlós István, Nagy László. L. Gy. — Teafák. A napjainkban ter­mesztett teacserjék ősei igazi ma­gas fák voltak és őshazájukban, Asszamban máig is léteznek még teafa erdők: a teafáit 15, sokszor 30 méter magasra is megnőnek. Nyeséssel, Kínában csökkentették először a teafák magasságát mint­egy három méterre, de Japánban például ma is meglehetősen ma­gasra megnőnek. melyet a követ magánlakásában széjjelhagyott. Belgrave Square-i őrségem első reggelén még ágyban voltam, ami­kor Klaffel a szobámba hozta a reggelit. Félálomban »jó reggelt« kívántam neki, de teljesen éber lettem abban a pillanatban, ami­kor Klaffel a tálcát az asztalra helyezte, ágyamhoz lépett, és jobb kezét kinyújtva »Heil Hitler!«-rel jelentkezett nálam. Paulával spic- liskedése dacára megmaradtam a »jó reggelt«-nél. Egyik legnehezebb feladatunk volt magát Franckenstein bárót megóvni attól, hogy butaságokat csináljon. Vele nem lehetett nor­málisan és nyíltan beszélni, mint Kunzcal és Huynnal. Francken­stein feltűnően jómegjelenésű ember volt. Alakra és tartásra Wilhelm Furtwängler karmester­re emlékeztetett, Furtwänglernek az arcvonásai azonban kevésbé szabályosak és kevésbé kifino­multak voltak. Mindkettejük ze­nei kultúrája magasan felülmúl­ta az átlagot, s politikailag mind­ketten olyan naivak voltak, mint a gyermekek. Georg von Franckenstein báró a kifinomult­ságnak és a degeneráltságnak az a sajátságos, hamisítatlan keve­réke volt, amilyet csak az osztrák legmagasabb arisztokrácia tud ki­tenyészteni. Szerencsére akadt két valaki, akik jobban tudtak rá hatni, mint én: a bécsi opera két ismert éne­kesnője, Lotte Lehmann és Eli­sabeth Schumann, akik éppen ak­kor Londonban vendégszerepei­tek. Mindketten világhírűek vol­ML hőgyószi szövőüzem A szövőgépek, jellegzetes zaja szűrődik ki a község központ­jának egyik üzlethelyiségéből. Este van, de most is dolgoz­nak. Mint Witzl János üzem­vezetőtől megh’dom, most megy a második műszak. Olyan nagy a kereslet a termékeik iránt, hogy akár három műszakot is lehetne indítani. — Mit készítenek ebben a kis üzemben? — kérdem. — Lepedőt és törülközőt, mégpedig hulladékanyagból. A nagy szövőgyárak hulladék- és selejtfonalait, a különböző ma­radékanyagokat dolgozzuk fel. Ezeknek az anyagoknak nagy­üzemi feldolgozása nem gazda­ságos, nem kifizetődő. Mi vi­szont elsőosztályú árut is tu­dunk csinálni belőlük. — Hányán dolgoznak az üzemben? — Jelenleg huszonkettő a lét­szám. De ennek legalább a fele itt tanulta meg a szakmát, ki a szövést, ki a felvetést, csévélést, cérnázást. — Hova Szállítják az üzem termékeit? — A lepedőket főként a néf Witzl Jánosne meos. MEZÖSZÖV-nek. A »Darázs« törülközőket pedig az országnak csaknem minden részébe. Lepedőből négyezerötszáz a ne­gyedévi tervünk, törülközőből pedig hétezer darab. De már most úgy látjuk, hogy sikerül a törülközőből ezerkétszázzal, le­pedőből pedig öt-hatszázzal túl­teljesíteni a tervet. Nálunk ugyanis hagyománnyá vált már a tervek túlteljesítése. Tavaly is mi fejeztük be elsőként a vál­lalat — a Simontornyai Vegyes­ipari Vállalathoz tartozik az üzem — részlegei közül az éves tervet. Az idei éves tervünk hárommillió forint, de ezt is túlteljesítjük. — Milyenek a további ter­veik? — Mindenekelőtt egy nagyobb helyiséghez szeretnénk jutni. Most ez a huszonkét munkás négy helyen dolgozik. Ha kap­nánk egy nagyobb helyiséget — erre már biztató ígéretet kap­tunk — nemcsak könnyebb len­ne az irányítás, hanem meg is lehetne kétszerezni a létszámot. Legalább húsz új munkást tud­nánk felvenni, mert nemcsak anyaggal vagyunk bőven ellát­va, hanem megrendelés is lenne. J. J. Kling Erzsébet tavaly júniusban került az üzembe, de már meg­tanulta a szakmát. Kifogástalan munkát végez a szövőgépen Toviibl* épülnek, szépülnek a bonyhádi járás községei A BONYHÁDI JÁRÁSBAN is elkészültek a községfejlesztési tér. »■«Jim» — Ilii m'—I— tak, és mindketten eltökélték, hogy nem térnek vissza Bécsbe. Bennük megbízhattam. Lotte Lehmannhoz egyébként gyermek­kori barátság fűzött. A mi járási székhelyünkön, Perlebergben szü­letett, és ott is nőtt fel. Gross- Pankowi Konrad nagybátyám fe­dezte fel tehetségét, és segítette el> tanulását. Másik nagybátyám, Joachim, a stuttgarti opera inten­dánsa szintén szárnyai alá vette. Fiatal lány korában Lotte Leh­mann gyakran énekelt nálunk Laaskéban. Tizenkét éves vol­tam, amikor a copfos kis Lotte az első világháború előtt fellé­pett a Westerland auf Sylt-i Kurhausban, és anyám zongora- kíserete mellett először énekel­hetett a nagy r.ichsrd Strauss előtt. Büszkeség töltött el arra a gondolatra, hogy Lotte ezt. nekem köszönheti. Strausszal való kap­csolatát ugyanis eredetileg én egyengettem, mert Strauss fiával. Franzllal összebarátkoztam a strandon. Csakis kettőjük közvetítésével sikerült Franckensteint attól az őrült elképzelésétől eltéríteni, hogy Ribbeníron felszólításának engedve, személyesen jelentkez­zék Berlinben Hitlernél. Nem so­kat teketóriáztak volna vele, nyomban eltűnt volna valamelyik koncentrációs táborban. Szeren­cse, hogy Angliában kitűnő ös­szeköttetései voltak. Nagyon ha­mar megkapta az angol állam- polgárságot, sőt a nemességet is. s így lett belőle »Sir George Franckenstein«. (Folytatjuk.) vek csakúgy, mint az egész me­gyében. Ezek mindenekelőtt azt tükrözik, hogy fokozódik az az erő feszítés, amelyet a tanácsok tesz­nek a különféle közérdekű problémák megoldása érdekében. A bevétel, amelyet községfejlesz- tési célokra fordítanak a tanácsok, az idei évben nagyobb lesz, mint tavaly volt. A tavalyi 11 millió 493 000 forinttal szemben az idén 12 millió 49 000 forint lesz a bevé­tel. A termelőszövetkezeti átszerve­zés igen nagy eltolódást okozott az adófizetési arányoknál. A ter- melőszöveikezeti tagság azonban ugyancsak hozzájárult forintjaival a községfejlesztési alaphoz. Bakó Mihály, n járási községfajlesztási csoport műszaki előadójának tá­jékoztatása szerint járási átlagban a termelőszövetkezeti tagok 179 forintot fizetnek. Két, községben, Lengyelben és Maioson a rendel­kezések szerinti felső határon 300 forintban állapították meg a hoz­zájárulási. Az előző években nagy gondot jelentett az építkezésekhez szük­séges anyag biztosítása. Sajnos, a kilátások szerint az idén is prob­lémák lesznek ezen a téren. Olyan sok közületi- és magőnápítkezés folyik országszerte, hogy az építő, ipar megfeszített termeléssel sem tud minden igénjT kielégíteni. A bonyhádi járásban is éppen ezért nagy gondot fordítanak a helyi anyagforrások kihasználására. Na­gyon sok bontási anyagot használ­tak fel az elmúlt évben is minden községben s az idén is azt teszik. Máza és Győré községekben úgy­nevezett rirgporos járdát építe­nek. Ennek az a lényege, hogy be­tonszegély közé 8—10 cm vastag salak, téglagyári törmelékréteget döngölnek. Ez az anyag olt van helyben, illetve a község közelében. A tetejére három cm vastag asz­faltréteget készítenek és kész a járda. Egy négyzetméter járda építési önköltsége 100 forintról 60 forintra csökken. NAGYON JELENTŐS ZOMBÁN a villanyhálózat bővítése érdeké­ben tett erőfeszítés. Itt 2300 mé­terrel bővítik a hálózatot, kát ut­cát és az újtelepet villamosítják. Ennek az összköltsége 234 000 fo­rint, amelyből 30 000 forint érté­ket társadalmi munkában kíván­nak elvégezni. Zombán 2500 méter járda építését is tervezik az idei évben Nagymányokon kulturális jelle­gű célokra fordítanak nagy erő­feszítéseket. Megkezdik egy telje­sen új kultúrotthon építését, amelynek az összköltsége egy mil­lió forinton felül lesz. Az idén több mint 200 000 forint érték be­építésére kerül sor, amelyből 20 000 forint társadalmi munka és 60 000 forint a helyileg biztosí­tott anyag értéke. A kultúrotthon tervei elkészültek s úgy építik, hogy később egy szabadtéri szín­padot is tudjanak létesíteni hoz­zá. A kultúrotthon mellé készíte­nek egy strandfürdői is a szabvá­nyos versenyuszoda méretei sze­rint. Jelenleg nincs fürdő Nagy­mányokon és a régi kultúrotthon t is kinőtte a gyorsan fejlődő köz­ség. A strandfürdő mintegy 210 ezer forintba kerül. Januárban járásszerte megkez­dődött az anyagbévásárlás és így a községfejlesztési költségvetés ki­adási tervet 27 százalékra teljesí­tették. Amint az időjárás engedi, az építkezéseket is megkezdüs.

Next

/
Thumbnails
Contents