Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

Arany - éy fordul óra

Czóznegyvenhárom éve született az a költő, akinek Petőfi Sándor mellett legtöbbet köszönhet irodalmunk. »Apám kevés földdel s egy kis házzal bíró földmíves volt« — írja önéletrajzában s ebből a kis, nagyon egyszerű paraszt- házból, ahol a hamuba rajzol- gatta az első betűket, indult el nemcsak a magyar, hanem az egész világirodalom egyik leggazdagabb élete. Öregedő szülők késői gyermeke volt, s valamit egész élete folyamán megőrzött ebből a csendes, visszavonult életből; halkbeszé- dű volt, szemérmes, magába zárkózott. De az ifjúság heve őt is elragadta, s mint annyi más pályatársa, ő is beállt színésznek. Sanyarú élet lehetett, keserű gúnnyal ír róla a Bolond Istókban, de erről tanúskodik egyik Gyulaihoz írt levele is: »Képzeld a nyomort! Pádon hálni, kabáttal takarózni, s kölcsön kérni ruhát, ihíg az ember mosat.« Színészi pályája azonban váratlan véget ér. Nem tudott beleilleszkedni a bohém vándoréletbe — milyen finom iróniával vall erről a Bolond Istók Klárcsi-epizódja! — de valami egészen más is történt vele. »Egy nap álom ért s jó anyámat halva láttam.« Nincs többé maradása, . az öregkori versben megénekelt vándorci- póvál útra kel s egy hét alatt 50 mérföldet gyalogol, hogy mi. előbb hazaérjen.

'T'udjuk, hogy az akkori szí- _ nészek nem örvendhettek túlzott megbecsülésnek, gyanakodva fogadták őket majdnem mindenütt s egy kicsit a társadalom szélén éltek. Nyilván Arany egyéniségéből sugárzott valami bizalmatkeltő, mert a nagyszalontaiak nem a csavargó színészt látták benne, hanem meghívták korrektornak, ami a rektor után következő állás volt, de több fizetést, évi 600 forintot s nagyobb önállóságot kapott, mint felettese. 1839- ben a városhoz kerül, ahol írnok lesz, majd egy esztendő múlva aljegyző. Ebből az időből való az a marhapasszüs, amit az Irodalmi Múzeum őriz, s amelyet Arany János állított ki.

Irodalomról egyelőre nincs szó, csendben, visszavonultan él. Az irodalom szele akkor csapja meg, amikor 1842-ben Szalontára kerül Szilágyi István, akivel Arany jó barátságot köt. Görögből fordítgat, angolul tanul, s a Hamlet-monoló- gon próbálja nyelvtudását. Még három év, s esti időtöltésként

megírja Az elveszett alkotmányt, amely 1848-ban meghoz, za első irodalmi sikerét, díjat kap érte. De csodálatosképpen mégsem vers alatt jelenik meg neve először nyomtatásban, hanem két elbeszélését közli az Életképek. Még mindig nem tartja magát írónak, s a Toldi 1847-es országos sikere idején is szalontai aljegyző.

Az út, amely a Toldiig ve- zet, egyenes s csak belső vívódásai, bizonytalanságai mu. tátják, hogy még nem ismerte fel igazi tehetségét. Sőt, amikor megnősül, elhatározza, hogy nem is vesz többet töllat a kezébe, éli az egyszerű, zajtalan szalontai életet. A Toldi azonban, amelyet napi munkája után, éjszakánként ír meg, visszavonhatatlanul eldönti sorsát, s a halkszavú nótáriust az irodalmi élet középpontjába emeli. Más csak levelenként kapja a borostyánt, s neked rögtön egész koszorút kell adni! — kiált fel Petőfi, aki féltékenység nélkül rögtön felismeri, hogy a Toldival az egyetlen

hozzá méltó kortárs jelent meg az irodalomban. Kettőjük barátsága, levélváltásuk, találkozásaik a világirodalom . egyik legszebb és legtermékenyebb barátsága. Schiller egész életében vetélytársat látott Goethében, akinél mindenáron több akart lenni. Petőfit és Aranyt a közös cél, a magyar nép, a nemzeti irodalom szolgálata kapcsolta egybe. Különös disszonancia: Tompa volt az, aki versenyt akart hármójuk között, már életükben el akarta dönteni, hogy ki a nagyobb. Sem Petőfinek, sem Aranynak nem volt szüksége erre. A legnagyobb cél lebegett szemük előtt, a dolgozó nép szolgálata, s ebben a feladatban nem az elsőségért versengtek.

A Toldival kezdődött Arany igazi irodalmi szereplése. Ami ezután következett, csak folytatása volt a pályakezdő műnek, de élete végéig hű maradt a nagy ifjúkori barát, Petőfi szelleméhez

B. S.

Bonyodalmak egy songom

körül

Egy hete, hogy ünnepélyes keretek között fölavatták megyénk egyik legszebb községi művelődési házát. Szakoson. Ha alaposabban körültekintünk a hasonló létesítmények között, nemcsak a községi kultúrházak sorában kerül az első helyre ez az építmény, hanem még a járási művelődési házakat is felülmúlja modernségében, s a kulturális munka számára nyújtott lehetőségek területén. Az épület műszakilag teljesen megfelel a legkényesebb és legalaposabb követelményeknek is, megtalálható benne minden, amire egy községi művelődést házban szükség van... Felszerelése azonban még meglehetősen hiányos. — Egyébről ne is beszéljünk, mint a függönyről, amelynek hiánya meglehetős nehézségeket okoz a művelődési ház működésében színházi előadások alkalmával.

Panaszos és reménykedő megjegyzések

színház-ügyben

Már talán az unalomig is sokat írtunk arról, leSz-e színház Szekszárdon vagy sem, egyáltalán mi a helyzet a megye- székhely és a községek színházi ellátottságával?

Most remélem arról számolhatok be, hogy egyesztendei pangás után végre megszületett a megoldás. Ha kőszínháza nem is lesz Szekszárdnak és ezzel Tolna megyének, színielőadások lesznek, mégpedig rendszeresen.

De előbb beszéljünk csak az elmúlt egy-két évről, főleg a legutóbbiról. Nem azért, hogy hánytorgassuk a rosszat, a kellemetlen dolgokat, hanem azért, hogy tanulságul szolgáljon az elkövetkező színházi évadokra. Elrettentő példa legyen: így nem szabad, mert ezért joggal háborog a közönség, s joggal ad nem is ritkán olyan kifejezést felháborodásának, hogy az már nem újságba való,

A Déryné Színház és a kör- nyező kőszínházak hosszú időn keresztül rendszeresen látogatták megyénket, s az ő előadásaik, kiegészítve az Országos Rendező Iroda műsoraival, az

igényeket többé-kevésbé kielégítő műsorellátottságot biztosítottak. Két évvel ezelőtt kezdődött a baj, de azt a megyei és városi népművelési szervek nagy üggyel-bajjal még áthidalták, a múlt évben azonban beütött a kfach. Az elmúlt színházi évadban úgyszólván előadás nélkül maradt Szek- szárd s a megye községeinek túlnyomó része. Holott előbb már megszokta a szekszárdi közönség, hogy hetenkint egy előadást kap, a legtöbbször olyan színvonalon, ami ellen nem lehet : kifogás. Az elmúlt évadban egyetlen egyszer sem vendégszerepelt nálunk a Déryné Színház, több előadásnak csak a plakátjai jelentek meg, az előadás közbejött balszerencse miatt elmaradt, csupán néhányszor mehettünk a színháznak kinevezett művelődési h z nagytermébe, hogy ott hivatásos művészeket lássunk. Ez bizony, enyhén szólva, kevés. A város lakosságúnak egy rcsre igényli a színielőadésokat és igényli kultúrforradalrnunk; kötelességünk a dolgozók műveltségének növelése, az emberek tudatának formálása.

Minden »igény« kielégítése persze, itt csak egyes

rYVYVyYYYYYYYYYVYYYYYYYVYYYYYyYYYyYYYYyYYYYYyVYYVVYVYYyVVyyyYYYYYVfYYyYYVYYYVYYVYYYYVYYYYYYYVVfyYYYYYY

— Itt pedig nem hozod világra a porontyodat. Te szajha. Az én házamból nem lész kisdedóvó.

— Maga pedig nem öli meg . az én gyerekemet. Maga, maga gyilkos.

A férfi csak ült az asztal mellett és nézte a két asszonyt. S mikor anyja a gyilkos szóra segély tkérően fordult feléje, ő is felkapta a fejét.

— Te, hogyan beszélsz az anyámmal?!

— Jani, hát te is hagynád, hogy megöljék a gyerekünket?

— Az úristeilit neki, nekem ne sipályogj, hallgass az finyámra, aztán indíts a Bazsóknéhoz.

*

Félévig külön éltek, a2tán a bíróság kimondta a válást. Közben a fiatalasszony egyszer felakasztotta magát, de idejében észrevették.

Sokáig nem volt senkije. A falubeli legények nem mertek kikezdeni a kétgyermekes, elvált asszonnyal. A fiatalabbja hosszan utánabámult az utcán, az idősebbek attóli féltek, hátha Beda Jani még mindig volt felesége iránt érez, s mit szólna, ha valaki a menyecskére vetné a szemét.

Később egy szomszéd falubeli özvegyember kezdett érdeklődni az asszony után. Előbb csak kérdezősködött az ismerősöktől aztán, hogyan, hogyan se, egyszer csak ott ült, szemben a menyecskat tudna művelni, ha legalább tizenkilenc lenne. Gazdagságot teremtene, olyan gazdálkodást, hogy csodájára járna nemcsak ez a falu, hanem az egész környék.

A fiatalasszonynak megtetszett a jóképű, szépbeszédű ember. — Azon vette észre magát, alig várja, hogy sor kerüljön a látogatásra. Mint egy fiatal menyasszony, úgy körülkedveskedte az embert. Leste még a gondolatát is. A faluban nevették: »Nézzétek csak, egészen meghabarodott az Annus. Olyan szerelmes, mint egy süldőlány«. Tényleg szerelmes volt. S az ember soha egy ujjal se nyúlt hozzá. Pedig Annus nem bánta volna. A férje mellett csak hűséges szolgáló volt, itt most a szerelem ízét is megérezte. S ez az íz megbolondította.

A férfi hűségesen megjelent minden héten. S mindig a terveit mondta, milyen csodákat, tudna Ő művelni tizenkilenc holdon.

Ekkor történt, hogy az egész falu belépett a termelőszövetkezetbe. Szerdán történt, hogy Annus is aláírta a nyilatkozatot és estére kelve már egyetlen ember sem volt a faluban, aki kimaradt volna. Alig várta vasárnap a férfit, hogy elújságolja annak is a hírt. De az nem jött. S a jövő héjén sem. Azután sem. Mikor Annus érdeklődött utána azt

most már mit kezdjen vele. Csak nem képzeli, hogy ő fogja felnevelni a két gyereket«.

A Kaponyaiék kisebbik lánya hozta a hírt:

— Megtalálták a Csekei Annust. A vízbe ölte magát. Holnap hozzák haza temetni.

Négyen voltak a szobában, két fiatalabb lány, egy középkorú asz- szony, meg egy idős férfi.

Az egyik lány azt mondta: — Olyán volt az mindig. Nem csoda, hogy ez lett a vége.

Az asszony: — Miért hagyta ott az urát? És most az anyjára marad a két gyerek.

A másik lány: — A bolond! lg., belegabalyodott abba az emberbe. Én ugyan tettem volna rá, de nincs olyan férfi, akiért a vízbe ölném magam.

Az öregember végignézett a többieken, aztán lassan, kimérten így szólt:

— Ez az asszony nem most ölte meg magát. Ezt úgy ölték meg. Ti erről már nem sokat tudtok, de ne is tudjátok meg sohasem.

*

A halászok körülülték a bográcsot. Egyszercsak megszólalt az egyik:

— Te Feri, ugye fekete haja volt annak a nőnek.

— Annak? Nem is tudom. Nem, azt hiszem, hogy szőke. De mégis lenet, hogy fekete.

színházlátogató rétegekre gondolok — nem könnyű, de nem is szükséges. A szekszárdi népművelési dolgozók jogos panasza, hogy a közönség kispolgári része csak az operetteket látogatja, ■ azok közül sem az újabbakat, hane .1 a égi, »patinás« darabok iránt érdeklődnek. Ezért aztán a komoly, tartalmas mondaniv. lójú darabok bemutatóira nehéz a közönségszervezés, nehéz megtölteni a színháztermet. Való igazság, hogy nem könnyű, de háládato: feladat. Háládatos feladat kinevelni az új közönséget, átformálni a réginek az ízlését. Ez egyszer már megkezd dött, folytatni is kell, ha szükséges, még anyagi veszteségek árán is, mert végül is meghozza majd a gyümölcsét erkölcsiekben is, anyagiakban is egyaránt.

Én írtam annak idején arról, hogy a kaposvári színház kamaraszínházat .létesít Szekszárdon, amely majd innen tájolja Tolna megyét. Nos. ha ezt akkor megírtam, most kötelességemnek tartom azt Is megírni, hogy azóta megváltozott a helyzet. Ez senkit ne keserítsen el, mert — ha nem is a kaposvári sz'nház közreműködés vei — megoldódott megyénk színházproblémája. Azóta létrejött aj megállapodás a Déryné Szín házzal, hogy ez már nemcsak terv, nemcsak elképzelés, bizonyítja a szerződés, amely meg köttetett. A Déryné Színház a jövőben rendszeresen látogatja Szekszárdot és a megye községeit. Legközelebb Heltai: Néma levente című színművét mutat ják be.

Hogy ez a kapcsolat mennyire lesz gyümölcsöző, nemcsak a színházon múlik, hanem a megyében tevékenykedő népművelési szerveken, dolgozókon is. Fogadják úgy a színházat, mint megyénk színházát, s ha a fogadtatás a mi részünkről készséggel segítő, baráti lesz, akkor a színészek is minden bizonnyal tudásuk legjavát adják majd minden előadáson.

Várjuk a Déryné Színház előadásait. S befejezésül csak j annyit mondhatunk: minél;

előbb! S ezt nemcsak az újság-« író kívánja, hanem mindenek-'

Szükség lenne egy zongorára is, annál is inkább, mert megye- szerte ismert és további reményekre jogosító énekkar működik a községben. A felnőtt vegyeskar mellett jóképességű kórussal rendelkezik az iskola is, s azok oktatásához, a próbákhoz szükségeltetnék az említett hangszer. Nem beszélve arról, hogy az új művelődési ház elkészültével tág lehetőség nyílott arra, hogy a pécsi, vagy a ..iposvári színház zenés darabbal vendégszerepeljen a községben, s az ilyen művek előadásánál ugyancsak szükség lenne egy zongorára.

Illetékes helyen igényelték a hangszert a szakcsiak. Levelezést folytatták ebben az ügyben a Művelődésügyi Minisztériummal is, ahonnan azt a választ-ták, hogy a Dombóvári Tanítóképzőtől fognak részükret juttatni hangszert. Megérkezett a kiutalás is. Ez a hivatalos pa- ' ír jelenleg az igazgatónál található. A pecsétes írás arról értesíti a szakcsi művelődési ,áz igazgatóját, honv a kiutalt ilyen és ilyen számú zongorát vegye át a Dombóvári Tanítóképzőtől.

Elképzelhető az öröm, amely- lyel a szakcsiak fogadták a, hírt, s siettek a zongoráért, amelyet még a mai napig sem kaptak meg, mert vagy nem létezik olyan számú zongora, amit kiutaltak, vagy szüksége van rá a tanítónőképzőnek is. Ha jól emlékszem az utóbbi indok miatt nem kapta meg a hangszert Szakos.

A kiutalás ott van a szakcsiak kezében, csak az a baj, hogy nem lehet vele zongorázni és egyáltalán nem ad hangot, hogy kísérhetnék vele akár az énekkar próbáját, akár egyéb rendezvényen hasznosíthatnák... Egy olyan dalkultúrájú községben, mint Szakcs, ahol a népdalgyűjtésnek gazdag hagyományai, és a jelen pillanatban — o vele való foglalkozást érdemesnek ígérő — lehetőségei vannak, nagyon is nagy szükség lenne arra a kiutalt, de át nem vett zongorára.

Gál Sándor:

Huszonnégy évig vártalak

Vékony ruhában vártalak a lengő hajú fák alatt, nem volt még éppen éjszaka, csak néhány halvány csillaga rugaszkodott az égre fel s az óriási kék lepel lobogott, lengett és megállt, barnára festette magát.

Csak álltam ott a fák tövén, bámulva át a tér ködén, zsebemben pár forint ha volt s az zengett, csörgött és dalolt, Csak álltam és az alkonyat festette fáradt arcomat, sápadt arcom és homlokom huszonnégy éve hordozom, huszonnégy éve várlak én, göcsörtös ágú fák tövén, de időmből már nem telik, hogy várjak, várjak reggelig s reggeltől estig, s így tovább, ki tudja, hogy hány éven át elmegyek hozzád, s bedobom tiszta szavam az ablakon., ügy hallgass meg, ha hű leszel s magad ellen sem vétkezel,