Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-06 / 56. szám
1060. március 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG # t v Q termelékenység növelése az életszínvonal emelésének fö eszköze Új patronálási szerződéseket írnak alá a dombóvári járásban A munka termelékenysége, ez, M végeredményben, az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog. — tanítja Lenin. — A kapitalizmus a munka termelékenységének olyan fokát hozta létre, aminőt a feudalizmus nem ismert. A kapitalizmust az: győzheti le véglegesen és az is fogja véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza létre«. Ezerkilencszáztizenkilenc tavaszán, alig másfél évvel a proletárforradalom győzelme után hangzottak el e látnoki szavak. Évtizedünkben pedig már döntő szakaszába lépett a két világrendszer közötti verseny, amelynek kimenetele — és ezt egyre inkább látják már a tőkés világban is — nem kétséges. A tőkés termelési viszonyok egyre jobban fékezik a termelőerők fejlődését, a termelékenység növekedése a Szovjetunióban — és hozzátehetjük, a szocialista tábor többi országaiban is — többszörösen meghaladja azt a fejlődést, amit a legfejlettebb kapitalista országban, az Egyesült Államokban elérnek. És ha ott a Szovjetunió állítólagos agresszív szándékairól is beszélnek, — bár jól tudják, hogy ez alaptalan — ténylegesen ettől, a békés gazdasági verseny kimenetelétől félnek. Egyre kisebb a reményük — a józanabbak már ma sem látják ennek lehetőségét — egy esetleges győzelemre a gazdaságilag szüntelenül erősödő szocialista világgal szembeni háború esetén. Amikor egy esztendővel ezelőtt, a' san-franciscói sajtóklubban megkérdezték Mikojan elvtárstól az újságírók, mit nyújthat a kommunizmus az amerikai munkásnak, a szovjet miniszterelnökhelyettes kissé tréfás hangon válaszolt, mondván, hogy nem avatkozhat be az Egyesült Államok belügyeibe, így csak közvetett választ adhat. »A Szovjetunióban — mondotta — a termelés ugyanolyan fejlettségi színvonala mellett, mint az Egyesült Államokban, a munkások mégegyszer o’yan jól élnének, mint az amerikai munkások«. A termelés fejlesztése — ^ amelynek döntő eszköze a munka termelékenységének növelése — nem öncél a szocializmusban. És a békés versenynek — mint ahogy Hruscsov elvtárs nem egyszer mondta, — ez a fő tartalma. Versenyezzünk, melyik rendszer tud magasabb életszínvonalat biztosítani a népnek. E kihívástól pedig van okuk félni a kapitalistáknak. A kapitalizmus a termelékenységnek előtte soha nem ismert színvonalát valósította meg. De ennek eredményeiből vajmi kevés jutott a dolgozóknak, az a tőkések profitját gyarapította. Nálunk a termelékenység állandó növelése — amely éppen azért, mert nem akadályozzák a kapitalizmus belső ellentmondásai, — sokkal gyorsabb ütemű — együtt jár az életszínvonal emelésével. Előfordulhat, a hibás gazdaság- politika következtében — mint ahogy az elmúlt években nálunk elő is fordult —, hogy a termelékenység emelésével nem nő az életszínvonal. Ez visszahat a termelékenység alakulására is. Lehet olyan gazdaságpolitikát is folytatni — de csak rövid ideig —, hogy az életszínvonal emelkedése meghaladja a termelékenység emelkedését. Nálunk ez volt a helyzet közvetlenül az ellenforradalom után. Az ilyen politika azonban, ha tartósan alkalmazzák, gazdasági csődhöz vezet. Az élet- színvonal állandó emelésének alapja csak a munka termelékenységének állandó, egyenletes növelése lehet. Elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Többet fogyasztani csak úgy lehet, ha többet termelünk, biztosítjuk nemcsak a fogyasztási javak termelésének növekedését, hanem a termelés bővítésének anyagi feltételeit is, növeljük a felhalmozást. P ártunk hetedik kongresszusának határozatai 1965-ig az iparban a termelékenységnek 1958-hoz viszonyítva 37—40 százalékos növekedését irányozzák elő. Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedésének kétharmadát a termelékenység emelésével kell elérnünk. Mit értünk a termelékenység növelése alatt? — A társadalom szempontjából a munka termelékenységének növekedése azt jelend, hogy bizonyos időszak alatt a társadalom által kifejtett egész munka nagyobb használati értéket hoz létre, vagy ugyanolyananyagi gazdagság létrehozására kevesebb munkát fordítunk. Üzemi szinten közvetlenül csak az élőmunka ráfordításhoz viszonyított termelt értéket vizsgáljuk a termelékenység alakulásánál, így az egy főre, vagy időegységre — munkaóra, munkanap, hónap, év stb. — eső teljes termelési értéket. Emelkedik a termelékenység, ha például egy munkaóra alatt több cipőt, téglát, zománcedényt, élelmiszert, stb. állítunk elő. De társadalmi szinten az is termelékenység-növekedést jelent, ha csökkentjük a holtmunka ráfordítás arányát (anyagfelhasználás, gépi berendezés elhasználódása). Csökkentjük tehát a termékegységre jutó önköltséget. Minél kevesebb a viszonylagos ráfordítás, annál magasabb a termelékenység. Annál többet lehet- fogyasztásra, felhalmozásra fordítani. A termelést lehet emelni az alkalmazott létszám növelésével. Ennek lehetőségei azonban korlátozottak, jóformán csak a lakosság természetes szaporodásának mértékéig lehet új dolgozókat bevonni a termelésbe, mivel azt a tartalékot, amit a kapitalizmusban a munkanélküliség jelent, már régen felszámoltuk. Lehetőség van arra is, hogy a népgazdaság egyik ágában felszabaduló munkaerőt egy másik ágban állítjuk be a termelésbe — nálunk például a mezőgazdaság munkaerőigénye a szocialista átszervezéssel, a nagyüzemi gazdaságok létrehozásával csökkenni fog. De ez csak átcsoportosítást jelent, amit éppen a mezőgazdasági munka termelékenységének növekedése — a szocialista termelési viszonyok létrehozása a mezőgazdaságban — tett lehetővé. A termelés növelésének fő módszere tehát csak a termelékenység emelése lehet. A termelés ilyen növelésével tudjuk azt biztosítani, hogy ne csak a lakosság összfogyasztá- sa, hanem az egy dolgozóra jutó reáljövedelem is emelkedjék. A termelékenység növelése — amely társadalmi méretekben magában foglalja az önköltség csökkentését is — teremti meg az alapját az életszínvonal emelésének. Csak így nyílik lehetőség a bérek emelésére és az árak rendszeres csökkentésére. Nálunk mindkét formát alkalmazzák. De legtöbb üzemünkben — a szocialista bérezés különböző formáin túlmenően is — közvetlenül ösztönzik a dolgozókat a termelékenyebb munkára. A Bonyhádi Cipőgyár idei tervében 11 százalékos termelékenységnövelés szerepel. E feltétel teljesítéséhez kötötték a tervezett átlagórabér kifizetését. Amennyiben a gyár eléri a tervezett termelékenység szintet, 20 fillérrel lehet magasabb a tavalyinál az átlagórabér. A termelékenységi terv túlteljesítése meghatározott mértékű »túlteljesítést« tesz lehetővé az átlagórabérnél, illetve nem teljesítése esetén csökkenteni kell azt. A termelékenység növelésének fő módszere a műszaki fejlesztés. Korszerű gépek beállítása a termelésbe, az eddig kézzel végzett munkák gépesítése — például a téglagyárakban a kézi nyersgyártás kiküszöbölése, felváltása gépekkel, kendergyárakban a kenderturbinák, kóc-gépsorok beállítása, a belső szállítás gépesítése — a termelékenység nagyfokú növelését teszi lehetővé. De nemcsak nagy beruházásokkal lehet növelni a termelékenységet. A berendezések megfelelő karbantartása — a Bonyhádi Zománcgyár dolgozói például felszabadulási versenyvállalásukban a 30 éves átlag-»életkorú« géppark jolo karbantartásával, több gép korszerűsítésével is akarják növelni a termelékenységet — is fontos tényező. Számtalan lehetősége van a meglévő gépek jobb kihasználásának, újításoknak, ésszerűsítéseknek. A munkaszervezés megjavítása is jelentős tartalék az üzemekben a termelékenység növelésére. Nagy szerepe van a lehetőségek feltárásában és felhasználásában a dolgozók kezdeményezéseinek, a szocialista versenynek, különösen, ha az üzemi párt- és tömegszervezetek tudatosítják ennek jelentőségét, azt, hogy a munka megjavítása nemcsak a társadalomnak, hanem az egyénnek is közvetlen érdeke, bátorítják a dolgozókat a kezdeményezésre, az elavult, rossz módszerek, a munkaszervezés hibáinak bírálatára. M egyénk ipara meglehetősen vegyes összetételű. Éppen ezért a megyén belüli tapasztalat- cserének csak egy-két iparágban van lehetősége (semmi akadálya annak, hogy a többi üzemek az ország más területén lévő, hasonló profilú üzemekkel cseréljék ki tapasztalataikat, vegyék át kölcsönösen a jól bevált módszereket). De érdemes lenne például a téglagyárak között szorosabb kapcsolatot kiépíteni. A tanácsi téglagyáraknál jóval alacsonyabb a termelékenység, mint a minisztériumi üzemeknél. Lehet, hogy egy-két üzemnél jelentős eltérés van a műszaki felkészültségben. De ha szorosabb lenne a kapcsolat, ha például egy-két tanácsi téglagyár dolgozói, vezetői tanulmányoznák, hogyan érték el a termelékenység nagyfokú növeke. dését a Szekszárd-palánki üzemben, bizonyára néhány hasznos módszert tudnának saját üzemeikben is alkalmazni. A termelékenység növelésének számtalan lehetősége van üzeme, inkben. A lehetőségek változatosságára jellemző néhány példa: A Szekszárdi Vasipari Vállalat dolgozói, felszabadulási versenyfel. ajánlásukban vállalták többek közt, hogy a termelékenységi tervet két százalékkal túlteljesítik. Ezt elsősorban az autó-szerviz szolgálat megjavításával, a technológia korszerűsítésével akarják elérni. Több tanácsi vállalat dolgozói az év folyamán négyszer hívják meg a községi orvost, munkaegészségügyi előadások megtartására. Ez elsősorban nem a termelés, hanem a dolgozók egészségvédelme érdekében történik, de ha csökkenteni tudják a balesetek, megbetegedések következtében kieső munkaidőt, nő a termelékenység. A termelékenység növelése nem öncél Legfontosabb eszköze az életszínvonal emelésének. Ebből következik az, hogy a dolgozók tömegeit lehet mozgósítani e feladat megoldására. Cseng a telefon a Dombóvári Fűtőháznál. A vonal másik végén a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet. — Baj van, elvtársak! — Mi a baj? — Elromlott a vízszivattyú, nem tudunk itatni. — Küldjenek egy kocsit, viszünk hegesztőapparátot, meg néhány alaktrészt, megnézzük mi a baj. S alig hangzott el az utolsó szó, az Alkotmány Termelőszövetkezet udvaráról elindult egy kocsi, hogy minél hamarabb lehessen itatni. Alig két órával később a kocsi már visszafelé ment, vitte haza az apparátot, meg az alkatrészeket is, a termelőszövetkezetben pedig megkezdhették az itatást. * Sok hasonló eset játszódott már le nemcsak az Alkotmány Termelőszövetkezet és a fűtőház között, hanem más üzemek és tsz-ek között is. A zárszámadások idején történt, hogy egy reggel a csib- ráki termelőszövetkezetbe érkezett két könyvelő két számológéppel, s egyetlen nap alatt ej készítették a zárszámadást. A MÁV építési főnökségétől küldték ki őket. Szinte lehetetlen felsorolni a patronálás különböző formáit, amelyek a dombóvári járásban már eddig is voltaic. A járásban minden termelőszövetkezetnek van legalább egy patronálója, de akad olyan is, amelyiket egy budapesti üzem mellett még két helyi kisebb üzem is segít. * A tél folyamán a dombóvári járás minden községe a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett, s ezért a járási pártbizottság javaslatára átcsoportosítást végeznek a patronálok és a patronáltak között. Ezért a napokban új patronálási szerződések kötésére kerül, illetve került sor. Elsőnek a Fatelítő írt alá megállapodást a mucsi Egyetértés Termelőszövetkezet képviselőivel Az üzem a többi között vállalta, hogy húsz napi munkát végez egy istálló villanyszerelésénél, havonta 2—3 napra szakembert biztosít a szövetkezet kovácsműhelyébe, amelynek felszerelését ugyancsak az üzem egészíti ki. * Uj, szocialista szerződések aláírására kerül sor a dombóvári járásban, mindmegannyi újabb ígéret. újabb többszázezer forint értékű,’ konkrét segítség megjelölése, amit a munkásosztály ad a járás dolgozó parasztjainak. Ez eddig rendjén való is lenne. Csak az nincs rendjén, hogy hol adták az új helyet. Akik járatosak Bonyhádon, ismerik a község központjában, a templom mögött lévő alacsony épületet (a legszívesebben viskónak nevezném), ahol ez ideig egy italbolt székelt. Nos, ezt jelölték ki a múzeumi anyag részére raktárnak. S itt folyik az anyag feldolgozása is. Nem kétlem, hogy ez átmenőt i állapot, bizonyos vagyok abban is, hogy nem fog túlságosan sokáig tartani, hiszem, hogy a tanács minden tőle telhetőt megtesz a végleges helyiség mennél gyorsabb biztosítására. De mégsem tudok fejcsóválás nélkül elmenrii a bonyhádi főtéren, mert óhatatlanul az a gondolat ötlik belém: nem lebecsülése ez egy kicsit :t népművelésnek? S a művelődési ház is kibírt volna még néhány hetet, ha továbbra is ott raktározták volna a leendő múzeum anyagát. Bízom benne, hogy ez nem keseríti el a szervező munka irányítóit és lel« kés részvevőit, de úgy hiszem, szükséges volt ellenérzésemnek hangot adni. <-ei) pírral az arcán fölvette és lassú, szinte méltóságteljes leplekkel a szemétládához ment és beledobta, aztán állt ott egy idein, mintha tettének ünnepélyességét mérlegelné. A közelében egy középkorú férfi cigarettázgatott bodor füst- felhőt eregetve, s egy közömbös mozdulattal elpöckölte a lassan körmére égő csikket a szemetes- láda felé. A csikk odaesett a férfias komolysággal tekintgető fiú mailé és tovább füstölgött. Ránézett, némi magvetéssel a tekintetében, mintha azon tűnődne, hogy felemelje-e vagy sem, aztán a férfira tekintett, aki ugyancsak rá figyelt, összemosolyogtak, aztán a férfi lehajolt szépen, restelké- dés nélkül a cigarettavégárt és beledobta a fűzöldre festett bádogládába... Ismét egymásrane- vettek, s a fiú a park felé, a férfi pedig az ellenkező irányba indult... (huni) Megfigyeltem az embereket az utóbbi egy-két napban. Esetenként olyan figyelemmel szemlélnek dolgokat, mintha ismeretlen városba jönnének. Ezek az emberek ugyanazok, akik néhány héttel ezelőtt behúzott nyakkal sietve igyekeztek az utcán, mintha nem lenne egy percnyi ráérő idejük sem. Ma pedig lassan sétálva haladnak, nem azért, mert nagyon ráérnek, hanem érdekli őket valami, meg-megállnak időnkint és figyelik a neoncsövek és lámpák szerelését. Nem sietnek, ráérnek gyönyörködni a város leendő szépségében, újdonságában... >'Szép lesz a város és tisztáit jegyezte men legtöbbjük. Pénteken délelőtt egy kisfiú cukrot szopogatva szintén a közelemben ráérősködött. Rágcsálta szórakozottan, közben a tasa- kot gombóccá gyűrte tenyerében. Egy pillanatig elfeledkezett magáról és a papírgombócot - amely meglehetősen nagy volt - ledobta a korzó sétányának szürkés, kivételesen tiszta kövezetére. A fiú — mint aki előtt megvilágosodik valami, egy hirtelen mozdulattal a ledobott papírgomA bonyhádi múzeum érdekében Azt hiszem, mindenki örült, akinek szívügye a kultúra, a művelődés, annak idején, amikor nyilvánosságra hozták a bonyhádi tájmúzeum létesítésének tervét. Az öröm csak fokozódott annak a társadalmi összefogásnak a láttán, amit a bonyhádiak és a környező községbeliek a gyűjtőmunka során tanúsítottak. Az öröm, a megelégedettség, a büszkeség jogos. Máris figyelemre- méltóan értékes anyagot gyűjtöttek össze. S a lendület nem csökken, a lelkesedés tovább él, nemcsak a gyűjtőmunka irányítójában, Knábel Vilmosban, hanem segítőtársaiban is. A múzeum, a tervek szerint szép helyet fog kapni a Lenin út egy szép, rusztikus stilusú épületében. Eddig a gyűjtött anyagot a járási művelődési házban tárolták, ott folyt a feldolgozó munka is. A művelődési ház vezetőségének azonban szüksége van minden teremre, hiszen a látogatottság állandóan növekszik, a helyiségek száma amúgy is nagyon kevés a forgalomhoz viszonyítva. Ezért kérték, másutt biztosítsanak az anyag számára raktározási lehetőséget. Szép Szekjzüj'd... bóc után kapott, egy kis szégyen-
