Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-31 / 77. szám

TOI,Ni.V MEGYEI NÉPtfJSÁG 1960. március 31. Szabó Meiste iMtlumt im Ady halála után lépett fel, de egész működése egybekapcsoló- dik a nyugafosokéval: Babits, aki ekkor már klasszikus magaslato­kon állt, barátjává fogadta s nemcsak egyengette útját, hanem lakást is adott a fiatal költőnek. Ez a barátság Szabó Lőrinc egész költői pályájára rányomta bélye­gét; a fiatal, nem egyszer a diva­tos áramlatok könnyebb ellen* állása felé hajló költőt a klasz- szikus fegyelemre szoktatta, iga­zi költővé nevelte. Bevonta saját munkájába is, s így született meg a magyar műfordítás-irodalom egyik legnagyszerűbb fegyverté­nye, a magyar Baudelaire, amit Tóth Árpáddal együtt készítettek. A pályája kezdetén álló Szabó Lő­rinc már olyan feladatokra is vállalkozhatott, mint Shakespea­re összes szonettjének lefordítása, s a műfordításhoz élete végéig nem lett hűtlen, sőt maga mondta nem egyszer, hogy azt költői műn kássága szerves részének te­kinti. Műfordításai több kötetet töltenek meg, s jóformán az egész világirodáimat felölelik. A költő Szabó Lőrinc lassab­ban érett, de • pályája egyenesen ívelt felfelé. A Sátán műremekei­nek szertelen szabadversei után a Különbéke fontos fordulópont: itt találta meg igazi hangját, azt a hasonlíthatatlan hangot, amely a hagyományból táplálkozik, de ugyanakkor modern is, a mai em­ber vívódásait, lelki gyötrelmeit fejezi ki. Ez a költészet soha nem szakad el a valóságtól, egyéni sor­sa mögött pontosan kirajzolódik a Horthy-korszak minden anyagi és szellemi nyomorúsága. Talán sen­ki nem írt annyit és olyan döb­benetes erővel, mint éppen ő, a pénz kegyetlen hatalmáról. Élete végén virágirodalmi ma­gaslatokra jutott: A huszonhato­dik év szívettépő szonettjei nem­csak az emberi szenvedés meg­rázó dokumentumai, hanem a leg- magasabbrendű költészetet is je­lentik. Ekkor már a siker sem maradt el, s nemcsak ez a köny­ve, hanem válogatott verseinek gyűjteménye is napok alatt el­fogyott. Most, épp a mai napon lenne hatvan éves. Valódi értékét, rop­pant gazdag irodalmi munkássá­gát még nem mértük fel. De két­ségtelen, hogy a modern magyar költészet legnagyobbjai között van a helye. (cs) ! Ä tervek teljesítésének legfontosabb eleme: ctz ember — A falura kihelyezett szakemberek első megyei tanácskozásának tunulságai — Április: tisztasági hónap Hosszú idő óta minden év áp­rilisa tiszlasági hónap. Ürömmel megy végig az ember a városon, mert látja; az eddigi parkosítás, az utcák rendezése mintegy elő­készítése a tisztasági hónapnak, ürömmel látjuk, városunk az idén szebb lesz mint bármikor. A par­kosítás már tulajdonképpen a té­len megkezdődött. A városi ta­nács költségvetésében komoly összeggel szerepel a város szépí­tése tisztántartása. Jóleső érzés látni, hogy a város lakossága is készül a tisztasági hónapra. A Wosinszky utcában rendezik, virággal ültetik be az úttest szegélyét, de ugyanezt lát­hatjuk a Szluha György utcában, a Kölcsey utcában, a Rákóczi utcában is. De nemcsak a városban, a megye mnden részében tapasztal­hatjuk a tisztasági hónap eredmé­nyeit Rendbehozzák az utcákat, a házakat, a házak környékét, me­szelnek, festenek, tataroznak. És ha már a tisztasági hónap­, . ........—l-WH hoz értünk ismét; érdemes lenne megszívlelni megyénkben is azt a kezdeményezést, amelyet jó né­hány Baranya megyei községben meghonosítottak. A tisztasági moz­galom ne csak erre az egy hónapra terjedjen ki, hanem az egész évre. Érdekes, hasznos ötlet számos baranyai faluban; a legtisztább legrendezettebb udvarú házakat táblával lá’ ják el, ezzel a felirat­tal: „Tiszta udvar, rendes ház". Érdemes lenne ezt bevezetni Tolna megyében is. — Állandó tánccsoportja van a pincehelyi kultúrháznak, amely egész évben rendszeresen készül új és új műsorok bemutatására. A színjátszó csoport is évente kéí- háromszor új előadásokkal szóra­koztatja a község lakóit. — A decsi földművesszövetkezeí idei részjegyfizetési terve 12 000 forint. Ebből már az első negyed­évben több mint 6000 forintot be­fizetett a tagság. Idestova másfél éve lesz, hogy a párt hívó szavára ipari üzemek­ből, vállalatoktól, a közigazgatás­ból és a pártapparátusból politi­kailag képzett, a vezetésben jár­tas szakemberek százával jelent­keztek falusi munkára. Elhatáro­zásukat az a cél vezette, hogy mun kájukkal elősegítsék a falun vég­bemenő forradalmi átalakulást. A mi megyénk közös gazdasá­gaiban is közel százan foglal­ták el helyüket a termelés irá­nyításának különböző posztja­in, a termelőszövetkezeti pa­rasztok által hívott és a párt által küldött szakemberek. Munkájukat — amelyet a közös gazdaságok kollektívájával együtt eddig végeztek — reálisan érté­kelni ma még nagyon nehéz. Hi­szen tudott, hogy a mezőgazda­ságban — az ipartól eltérően — hosszabb idő kell ahhoz, hogy az új termelési viszonyok közölt a régebbinél nagyobb eredményeket érjenek el. Ennek ellenére, vagy éppen ezért sole tanulsággal szol­gált, ami a megyénk falvaiba ki­helyezett szakember-'k első me­gyei tanácskozásén elhangzott. De lássuk ezeket sorjában. Legtöbb szó — érthetően a szö­vetkezeti parasztok által elfoga­dott termelési tervek tzljesítésé- ről, túlteljesítésének fontosságáról esett. Ettig László, a majosi Aranykalász. Füves József, a ta­mási Széchenyi és Lakos József, a pálfai Egyetértés Tsz elnökei nyomatékoson hangsúlyozták, hogy a tervek teljesítésének leg­fontosabb eleme az ember. ,.A vezetőknek tisztában kell lenni azzal, hogy a papírra írt _ tervekből csakis akkor lesz | valóság, ha annak teljesítésé­ért a szövetkezeti parasztok egy emberként felsorakoznak. Látni kell azt is hogy a szövetke­zeti paraszt, aki tegnap kezdte el a kollektív munkát — gondolko­dásában ma még nem szocialista. Önökön, vezetőkön is múlik, hogy rövid időn b°lül azzá legyen. Azt kéri maguktól a párt: hogy a fel­adatokra való mozgósítás közben gondjuk legyen az emberek gon­dolkodásának formálására is. a táncolok között, akkor azonban lefeküdtünk, hogy reggel a .kikö­tésnél frissek legyünk. Alig de­rengett a hajnal, amikor a folyo­sókról durva féríihangok riasz­tottak fel: — A két németet azonnal le­szállítani a vámhatóság csónak­jába! Még az álmot sem tudtuk ki­dörzsölni a szemünkből, amikor egy steward máris a kajütbe lé­pett, és személyesen adta át a pa­rancsot. A hajó csendesen állt, pedig a kíngstoni kikötőtől még legalább két órányi távolságban voltunk. A hajó a nagy öböl bejáratánál, a régi Port Royal flottaállomás közelében horgonyzott le, melyet egykor még Nelson admirális építtetett ki. Erről az állomásról jött a hajóra egy angol katonai őrjárat. Megkértem a stewardot, érdeklődje meg, megreggelizhet­nénk-e még a hajón. Hamar visz- szajött a válasszal: — Nem. A katonák azt mond­ják, hogy majd később is meg­reggelizhetnek a szárazföldön Akarva, nem akarva fel kel­lett öltözködnünk, és egy rakodó­nyíláson keresztül, kötélhágcsón lemásztunk a várakozó motorcsó­nakba. Két bőröndünket a mat­rózok adták le utánunk, s néhány pillanattal később már szágul­dottunk is Port Royal irányában. Kíváncsian és álmosan néztek utánunk a »Veragua« hajóabla­kaiból a fésületlen, borzas ame­rikai fiatal lányok, akikkel öt órával ezelőtt még olv vidáman táncoltunk. Láthatóén ez volt első idegcsiklandozó háborús kaland, juk; bizonyára még sokáig emle­gették a két veszélyes nácikémet, akiknek letartóztatását maguk is átélték. A parton fel tűzött szuronyok­kal fogadott egy csoport kanadai katona. Vezetőjük, egy szakállas őrnagy, udvariasan felszólított, hogy szálljunk be az ott várakozó teherautóba. 0 maga a volán mel­lé ült, mögöttünk két revolveres katona foglalt helyet. A fegyve­res csoport egy másik kocsiban mögöttünk jött. Nem túlságosan kecsegtető fogadtatás : Hegynek felfelé mentünk. A reggeli nap egyre erősebben sü­tött. Az út mindjobban kanyar­góssá vált, egyre pompásabb lett a kilátás a kék tengeröbölre. Lent, a tengerparton megismertem a nagy, fehér szállodát, ahol tíz év­vel ezelőtt megszálltam és a haiti külügyminiszter nővérével találkoztam. Két és fél órai út után megérkeztünk egy barakk­táborba. mely az utolsó, 5000 láb magas hegygerinc alatt épült. Ez volt a Jamaikában állomásozó kanadai csapatok helyőrsége. A helységet Newcastle-nak hívták. Az őrnagy elbocsátotta embe­reit, minket pedig meghívott a szállására, ahol már várt ránk a pompás reggeli. Amikor már job­ban megismertük a kanadaiakat, megállapítottuk, hogy a mord külsejük ellenére barátságos em­berek Többnyire a prériről szár­mazó parasztfiúk voltak, akik csak nemrégiben és nyilván na­gyon kelletlenül öltötték magukra az egyenruhát. Az ezred egyéb­ként "a »Winnipeg-gránátosok- nevet viselte. Az őrnagy közölte velünk, hogy a kormányzó paraamte* -isálló­soltak el bennünket ebben a tá­borban és helyeztek a Winnipeg- gránátosok védelme alá. Reggeli után megmutatta a tágas tiszti barakkot, melyet jövendő szállá­sunkul kijelöltek. Két szobánk volt. fürdőszoba tartozott hozzá és az egész frontoldalon nagy ve­randa húzódott végig, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Kingston fővárosra és a kék tengerre. A •Vszti barakk mögött tarka kúszó­növényekkel befuttatott, kisebb ház állott, benne nagy konyha és néhány gazdasági helyiség. Uj szállásunkon katonák sürgölőd­tek, takarították a helyiségeket, és bútordarabokat helyeztek el a szobákban A nap hátralévő részét Willivel a tiszti kaszinóban élénk társal­gással, kártyázással, rádiózene mellett töltöttük el. Teleszívtuk magunkat a jó Jamnika-remmal és kissé emelkedett hangulatban tértünk úgy tíz óra felé új szállá­sunkon nyugovóra. Másnap reggel még aludtam, amikor Willi magából kikelve rontott be hozzám: — Azt hiszem, a testvérek tüs­kés drótkerítést éoítenek körénk. Kinéztem az ablakon. Vagy egy tucat fecsegő néger valóban cö­löpöket vert be a földbe udva runk körül azokon a helyeken, ahova a katonák előzőleg tüskés dróttekercseket raktak le. Kisvár­tatva azt is megállapítottuk, a mellettünk lévő barakkba beszál­lásoltak egy altisztet és tizenkét legénységi személyt a mi őrize­tünkre. Ketten közülük puská­val a vállukon már őrt is álltak. CEolytaiiukJ Ha a szövetkezeti paraszt tud­ja, hogy mit, miért tesz, akkor a tervek teljesítéséből nem­csak a két kezével, de az eszé­vel, a szívével is részt vállal." — mondotta felszólalásában a töb­bi között Daradics Ferenc, a me­gyei pártbizottság titkára. Tanulságos volt a hogyan meg­fogalmazása is. A résztvevők úgy foglaltak állást, hogy az állam biz­tosította anyagi támogatás helyes felhasználása mellett a helyi le­hetőségek és a saját erő maxi­mális kihasználásával kell töre­kedni arra, hogy az elaprózódott kisparcellák helyén virágzó nagy­üzem legyen a lehető legrövidebb időn belül. Erre vonatkozóan sok követendő példa elhangzott. A ta­mási Széchenyi Tsz elnöke elmon­dotta, hogy alig két hónap alatt kilenc va­gon takarmányt adtak a szö­vetkezeti parasztok a közösbe, mert az a céljuk, hogy mér az idén több húsárut adnak a népgazdaságnak, mint egyéni gazda korukban. Pálfár,, az Egyetértés Tsz vazctli a tagok háztáji gazdaságában nö­velt növendék-szarvas marhákat egytől egyig felvásárolják, mert így könnyebben kialakítják a nagyüzemi szarvasmarha tenyé­szetet. A hízónak való süldők egy részét ugyancsak a tagok háztáji gazdaságából vásárolja fel a szö­vetkezet. Pajtákból átalakított is­tállókban híznak a süldők. De az a lényeg, hogy a pálfai Egyetértés ebben az évben a tervezett 600 süldő helyett 700-at tud meghiz­lalni. A mezőgazdasági szakemberek körében hetek óta folyik a vita,- hogy milyen szervezési intézke­déssel biztosítsák a szövetkeze­tekben a kapásnövények termés­átlagának növelését. A tanácsko­záson, is szóba került ez. A részt vevő elnökök, agronómusok és könyvelők nem értenek egyet azokkal, akik a munkaegységtől eltérő részesedést vezetnek be. „A jövedelem munkaegység sze­rinti elosztása igenis jó. Min­den más kísérlettel szemben ez a legjobban szocialista, meg kell maradni emellett". — hangsúlyozta Ettig László, a majosi Aranykalász Tsz elnöke. Azt viszont messzemenően helye­selték a résztvevők, hogy a mun­kaegység szerinti elosztás meg­hagyása melleit az eddigieknél jobban tegyék érdekeltté a nö­vénytermelőket a termésátlagok fokozásában. Erre vonatkozóan sok termelőszövetkezetben jónak ígérkező prémiumrendszert dol­goztak ki, amelynek a lényege szerint a brigád, vagy a munka­csapat a terven felül megtermelt terménynek egy bizonyos hánya­dát természetben, vagy az an­nak megfelelő érteket készpénzben megkapja. Hogy ez mennyire jó, azt majd a gyakorlat dönti el. De a kísérlet dicsérendő, biztos lesz eredménye. Összefoglalva: Érdemes volt összehívni tanácskozásra a kihe­lyezett szakembereket. Átadhat­ták egymásnak a munka során eddig szerzett tapasztalataikat, amelyekből lehet és érdemes is tanulni. Leleplezte a népi ellenőrzés A dolgozók által történt beje­lentések alapján kezdte meg a vizsgálatot a gyönki járási népi ellenőrző bizottság Bcndes László, a pálfai földművesszövetkezet do.gozója ügyében. A vizsgálat során kiderült, hogy Bendes László okirathamisítást és sik­kasztást követett el. Az elmúlt évben ugyanis a györkönyi Sza­badság Termelőszövetkezetnek -10 mázsa pétisót diszponált a pálfai földművesszövetkezet. Az átvétel idején a tsz vezetősége' meggon­dolta magát és úgy döntött, hogy csak 20 mázsa pétisót vesznek át, amelyet vontatón el is szállítot­tak. A 20 mázsa pélisó átvételével megbízott tsz-tag kézzel írott elis­mervényt adott át Bendesnek, amelyet az meghamisított: a 20 mázsát 40 mázsára javította át, a 20 mázsa pétisó árát pedig saját c jaira használta fel.- montornyán Varga István volt községi vb.-elnök ellen tett fel­jelentést Papp István simonlor- nyei fényképész, akitől Varga Ist­ván 500 forint készpénzt és egv darab 493 forint értékű motorke­rékpár kilométerórát fogadott el üz lethelyiség és lakáskiutalás fejé­ben. Bár Varga István az ügy ki­vizsgálása idején az 500 forintot visszaszármaztatta Papp István­nak, megállapítást nyert a kor­rupció, amiért állásából fegyelmi úton eltávolították. A gyönki járási ügyészség vá­dat emelt és az elmúlt hetekben tárgyalta a két ügyet. Bendes Lászlót, a pálfai földművesszövet­kezet dolgozóját egyrendbeli ok­irathamisítás és sikkasztás elkö­vetése miatt 5 hónapi felfüggesz­tett börtönbüntetésre, az okozott 1928 forint kár megtérítésére és 1000 forint értékű vagyonelkob­zásra ítélte. Varga Istvánt 3 hó­napi felfüggesztett börtönbünte­tésre és 1500 forint pénzbüntetés­re ítélte a gyönki járásbíróság. Pályázat olcsóbb tehánlstáiió típus-tervek elkészítésére A Földművelésügyi Minisztéri­um pályázatot hirdet olyan tehén­istálló típusok tervezésére, ame­lyek az eddig típusoknál lényege­sen olcsóbbak, s a hazai épitő- anyagokból állíthatók elő, ugyan­akkor alkalmasak a korszerű nagy üzemi állattenyésztési módszerek kialakítására, jól gépesíthetők. A pályázat lehetőséget nyújt a mező- gazdasági építéshez értő szakem­bereknek — állattenyésztőknek, agrár-, építész, és gépészmérnökök rek —, hogy tudásukkal, tapasz­talataikkal hatékonyan segítsék a mezőgazdaság szocialista átszerve­zését. A pályázat kiterjed zárt- rendszerű, száz férőhelyes tehén- istállók terveire, szabadtartásos rendszerű, fejőházas tejistállókra, továbbá a jelenleg érvényes MOT egy 6—38 jelzésű típusterv ol­csóbb Váltómtól*, A pályázat titkos. A pályázók a nevüket és pontos címüket lezárt borítékban mellékeljék a pálya­munkához. A beküldési határidő, 1960. június 30. A bíráló bizottság a pályaműveket 1960. július 30-ig * élbírálja, az eredményeket írás­ban közli a pályázókkal. Az első két csoportban az első díjas pálya­művekért húsz-húszezer, a máso­dik díjasokért 15-15 ezer, a har­madik díjasokért pedig 10-10 ezer forint jutalmat fizetnek, a MOT egy 6—38 jelű terv szerkezeti vál­toztatására beadott pályaműveket 10 ezer, 7000, illetve 5000 forinttal jutalmazzák.Az egyes megvásárolt pályaművekért 8000—8000 forintot adnak. A pályázók kérdéseikkel a Földművelésügyi Minisztérium Ál­lattenyésztési Főigazgatóságához forduljanak.

Next

/
Thumbnails
Contents