Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-31 / 77. szám
I 1960. március 31. Tolna megyei népújság 8 Miszlai fészekrakók HOSSZÚ SZÁLFÁK nyújtóznak egy régi romos istálló előtt. Látszik rajtuk, hogy nemrégen fűrészelték. Az épület napos oldalán, egy szélvédett helyen pedig dolgoznak az ácsok, az építő brigád tagjai. Egyikőjük, Bölcsföldi József bácsi találóan jegyezte meg: — A kis madárkáknak is először meg kell rakniok a fészküket és csak utána tudnak melegedni. Igaz, fáradságos dolog nekik is a fészekrakás, de mégis annak a megépítésére törekszik valamennyi. Valahogyan mi is így vagyunk ezzel a szövetkezettel. Most kezdtük építeni, most rakosgatjuk a közösség nagy „fészkét.” Megmutatja az istállót is, amelynek a tetőszerkezetét teljesen át kell építéniök. mert elkorhadt, eltöredezett. Ez az építőbrigád első nagy, közös munkája. Baltákkal, fejszékkel heten faragják a nagy rönköket, hogy felhasználhassák az épület kijavításához, ahova szeretnék minél előbb bekötni a közös állatokat. Ez több hetes munka lesz és igen nagy értéket jelent majd a közösségnek, hiszen ha nem saját erőből végeznék a munkát, bizony jónéhány ezer forintot kellene kifizetni érte. Az építőbrigád tagjai közül — akik itt szorgoskodnak — egyikőjük sem rendelkezik mesterlevéllel, de mégis mestermunkát végeznek. Azelőtt otthon, saját szükségletükre szoktak fúrni, faragni és a gyakorlatot most a szövetkezeti közösségben hasznosítják. A FÉSZEKRAKÁS nemcsak ebből áll. Odébb, a puszta másik részén is romos, átalakításra váró, rozoga épületek állanak és majd azokat* is hasznosítani kell. A közelmúltban vásárolt anyakoA mözsi Uj Élet Tsz-nek modern, jól felszerelt kertészete van. A palánta-előnevelések mellett az üvegházban és hollandi ágyakban primőr árut is termesztenek. Tegnap például már idei cákat ideiglenesen helyezték el, még a szarvasmarha állománynak sincs helye. Szóval lesz munka éppen elég. Nemcsak az építkezés, hanem minden a nagy fészekrakáshoz tartozik, amit a szövetkezet felvirágoztatása érdekében tesznek. A tanács vb.-elnöke Tiborc Ferenc és a tsz elnöke Molnár József örömmel újságolták, hogy Miszla község határában sohasem végeztek el március végére annyi tavaszi munkát, mint az idén. Azelőtt is szorgalmasak voltak a miszlai parasztemberek, de a szövetkezet valósággal izgatja őket, fokozza munkakedvüket. Már a földbe került a koratavasziak magva, szórják a műtrágyát, szántanak, vetnek. A szövetkezetben mindenki helyesli, hogy a lehetőségek szerint erőteljesen fejlesztik az állatállományt. Ehhez viszont sok és jóminőségű takarmány kell. A tagok összeadtak vagy húsz holdra elegendő baltacím vetőmagot. Nagy területen termesztenek majd silótakarmányt. AZ EGÉSZ TAGSÁG SZORGOSKODIK. Volt olyan, akinek elfelejtettek szólni, amikor a közös munkára kellett volna menni, és megsértődött. A minap a szokásos vidéki útja közben Miszlán járt a szövetkezetben Prantner József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő is. Akivel csak beszélt vezetővel és taggal, mindenki örömmel mesélte neki hogy már mit tettek a szövetkezeti közösségben és mit szándékoznak tenni, hogy valamennyien megtalálják majd benne számításukat. Töb ben kérték Prantner elvtórsat, hogy segítse elintézni a szövetkeretket szállított Szekszárdra a szövetkezet, közel 100 csomót. De amint az elnöktől hallottuk a közeli napokban már fejes salátát is hoznak a szekszárdi csemegeboltba. zet épületekkel kapcsolatos vitás ügyeit. Az illetékes belecskai és gyönki szövetkezetekkel bizonyos épületek miatt régóta vitatkoznak amelyek Miszla község határában, sőt, részben belterületén vannak, s amelyeket a miszlai szövetkezet szeretne minél előbb a birtokába venni. A segítségkérés a vezetőktől és a tagoktól egyaránt a szövetkezet nevében hangzott el. Szeretnének minél előbb megfelelő állattenyészetet kialakítani és ehhez kellenének az épületek. Szövetkezetük felvirágoztatásáért való felelősségérzetük és lelkesedésük szólt a misz- laiakból. Nagyon okos gondolat született meg: a kapásokat felosztják majd egyénekre is, hogy nagyobb legyen az egyéni érdekeltség a termelési tervek túlteljesítésében. Rakják a nagy fészket. És ehhez igen értékes építőanyag az ácsok munkájától az okos javaslatokig, gondolatokig minden, ami a közösség érdekében történik. Zászlóavatásra készülnek a Szekszárdi I. számú Általános Iskola úttörői Felszabadulásunk 15. évfordulóján sok kedves ünnepély zajlik le szerte a megyében. Szek- szárdon például a Garay-térj általános iskola úttörői április 3-án délelőtt 10 órakor csapat- zászlókat kapnak, amelyeket a megyei tanács »dolgozóinak MSZMP szervezete ajándékoz az úttörőknek. A zászlókat ünnepélyes keretek között dr. Tuska Pál elvtárs, a megyei tanács elnöke adja át. Az ünnepségre az úttörők nagyon készülnek. Sikeresen befejeződnek a próbázások és a forradalmi nyomolvasók a Hősök könyvén az utolsó simításokat végzik, az újonc próbások is izgulnak, hiszen e napon cserélik fel kék nyakkendőjüket vörösre. Lelkesen próbál az úttörőzenekar is.-v Garay-téri iskola udvarán lezajló zászlóavató ünnepségre szovjet pionírokat is meghívtak. A mözsi Új Élet Termelőszövetkezet idei retket szállított tegnap Szekszárdra TAVASZ Nagy a nyüzsgés a bonyhádi Ezüstkalász Tsz kertészetében. Zöldellnek a saláták, érik a korai retek, kiültetik a palántákat. Kiing Pálné( a kertészet vezetője és Szabó Antal műszaki vezető az értékesítésre szánt salátát válogatják, Bencze Józsefné, György Albertné és Palkó Orbánné a paprikapalántáknak készítik elő a melegágyakat. 31 800 facsemetét ültettek el a paksi gimnaxisták A paksi általános gimnázium KISZ-szervezete már az ősszel hozzáfogott a fásításhoz. 1500 facsemetét ültettek el Kistápén és Felsőtengelicen. Ez év márciusában a fák hónapja alkalmából újból hozzáfogtak a fásításhoz, amikor 40 fiatal vonult ki és 16 700 facsemetét ültetett el. A fásításnak igen nagy jelentősege van, nemzetgazdasági érdek. A fa szolgáltatja a bányafát, vasúti talpfát, ezen kívül többek I között a papírgyártásnak is fontos alapanyaga. A lombos fa árnyékot ad, elősegíti egészségvédelmünket, üdévé, tisztává teszi a levegőt. A paksi általános gimnázium 100 KISZ-fiatalja, összesen 708 munkaórát dolgozott társadalmi munkában, s ez alatt az idő alatt 31 800 facsemetét ültettek el. A Tolna megyei KISZ Bizottság ezúton is dicséretben részesíti a paksi gimnazistákat. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Árdrágító üzérkedés miatt » négyhónapi börtönbüntetésre és 1000 forint vagyonelkobzásra ítélte a Gyönki Járásbíróság Meszlényi József nagyszékelyi lakost. A múlt év őszén engedély nélkül levágott és értékesített 3 birkát, 1 kecskét és 2 borjút, amelyeket úgy vásárolt fel. * Kappéter Ferenc Tolna, Katona J. utca 14. szám alatti lakost a múlt év nyarán italozás miatt elbocsátották munkahelyéről. Az italnak később is rabja volt, de mivel januárban nem volt munkahelye és keresete, elhatározta, hogy lopással teremti elő a pénzt az italozáshoz. Anyósát szemelte ki. áldozatnak. Tudta, hogy anyósa mikor nem tartózkodik otthon és hol tartja a lakás kulcsait. így be is hatolt a lakásba és megtalálta a pénzt, 2300 forintot. Kivett belőle 200 forintot, majd lezárta a lakást és távozott. A pénzt italra költötte, de másnapra elfogyott az összes pénz. Ezért ismét felkereste anyósa lakását annak távollétében és ellopott tőle 1200 forintot. Ezt a pénzt még aznap elmulatta, elkártyázta és a rendőr-járőr talált rá az árokban, ahol holt-részegen aludt. A Szekszárdi Járásbíróság Szigeth Ferenc tanácsa hathónapi börtönbüntetésre és 500 forint pénz- büntetésre ítélte. A börtönbüntetés "Végrehajtását 3 évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. PUTLITZ; Néni etor szagból—) C Németországba 74. New Yorkban ugyanolyan nagy volt a sürgés-forgás, mint békeidőben. A Broadway ragyogott az örvénylő reklámfények árjában, a forgalom pillanatra sem apadt. Kiáltó ellentéte volt az elsötétített Londonnak, A távoli Európában folyó háború csak annyiban érintette itt a gazdagokat, hogy most nem nyaralhattak Európában. Szentimentális slágereket énekeltek a párizsi kávéházi teraszokról, dicshimnuszokat zen- gedeztek az állhatatos Angliáról, melynek most egyedül kell állnia a hatalmas nácihadseregek ostromát. Mindamellett felkészültek rá, hogy most már azok a gonosz nácik lesznek véglegesen Európa urai, és most már velük kell májú folytatni az üzletet. De az is lehet, hogy Hitler túlságosan nagy falatot akart egyszerre lenyelni, és megakadt a torkán. Egyelőre hát ki kell várni. Közben egész kedélyesen élhetett az ember Amerikában. Pár napot töltöttem Washingtonban. Lehangolt, hogy a külügyminisztérium beavatott köreiben is ugyanazt a langyos és fatalista hangulatot találtam, mely abban az időben, 1940 júliusában az Egyesült Államokban mindenütt elterjedt. Több ízben hosszasan álldogáltam régi nagykövetségünk vörös téglaépülete előtt, s figyeltem az utca másik oldaláról, kik járnak ki és be abban a házban, ahol valamikor négy éven át magam is dolgoztam. Többeket megismertem régi kollégáim közül, amint magabiztos nyugalommal kiléptek a kapun, s beszálltak a kocsijukba, mintha minden a világon a legnagyobb rendben lenne, mintha semmi sem történt volna. Talán mégis nekik van igazuk, és csak én vagyok valami különös csudabogár, aki ellene szegültem az élet realitásainak és tiszta önfejűségből kitaszítottam magamat a világból? Lelkem mélyén persze tudtam, hogy én már sohasem tudnék cserélni ezeknek a Heil Hitler-mondogatóknak kényelmes egzisztenciájával. Vízumügyemben semmit sem értem el Nem maradt más hátra, mint tovább utazni Jamaiká- ba, a bizonytalanságba. New Yorkban hajójegyet váltottam magamnak és Willinek, s a londoni utasításokhoz híven közöltem a washingtoni angol nagykövetséggel hajónk kingstoni befutásának valószínű idejét, hogy az ottani kormányzót megfelelően tájékoztathassa, EGY BRIT KORONAGYARMAT A HÁBORÚBAN A csúnya hadiszürke és hadizöld színű festékréteg alatt siváran, örömtelenül, kioltott lámpákkal, cikcakkban lopózott át négy héttel ezelőtt a »Britannic« az Atlanti-óceánon Liverpoolból New Yorkba. Az óceánnak ezen az oldalán azonban nem kellett tartani semmitől. Az amerikai ember nem ismerte a halált hozó tengeralattjárókat, nem ismerte az elsötétítést. Frissen, hófehéren várt a hobo- keni mólónál a »Veragua«, a United Fruit Company hajója, mely majd átvisz minket a napsütötte Jamaikába. Éjszaka teljes kivilágítással úsztunk. Az utasok sem voltak búskomor, rosszkedvű, gyáva kukacok, akik kereket oldottak a háború fúriája elől, hanem gondtalan kereskedelmi vagy kéjutazók, akik fenékig ki akarták élvezni a tropikus éghajlat szépségét, a nyári tengeri utazás minden örömét. Nappal a napozó fedélzetén, a friss tengervízzel töltött hűvös úszómedence körül szórakoztak, éjszaka a hajó kubai dzsessz-zenekarának érzelgős melódiáira táncoltak a csillagos ég alatt. Időnként felbukkantak a látha. táron a sok Bahama-sziget egyi- kének-másikának sárga düne- vonulatai; Kuba erdőborította hegycsúcsai is láthatóvá váltak, sőt, vagy egy óra hosszat még az én régi Haitim legszélő nyugati csücskében is gyönyörködhettem. A jamaikai Kingston kikötőbe az ötödik nap hajnalán kellett megérkeznünk. Előző este éjfélig szórakoztunk
