Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-31 / 77. szám

I 1960. március 31. Tolna megyei népújság 8 Miszlai fészekrakók HOSSZÚ SZÁLFÁK nyújtóznak egy régi romos istálló előtt. Lát­szik rajtuk, hogy nemrégen fű­részelték. Az épület napos olda­lán, egy szélvédett helyen pedig dolgoznak az ácsok, az építő bri­gád tagjai. Egyikőjük, Bölcsföldi József bácsi találóan jegyezte meg: — A kis madárkáknak is elő­ször meg kell rakniok a fészkü­ket és csak utána tudnak mele­gedni. Igaz, fáradságos dolog ne­kik is a fészekrakás, de mégis annak a megépítésére törekszik valamennyi. Valahogyan mi is így vagyunk ezzel a szövetkezet­tel. Most kezdtük építeni, most rakosgatjuk a közösség nagy „fész­két.” Megmutatja az istállót is, amelynek a tetőszerkezetét tel­jesen át kell építéniök. mert el­korhadt, eltöredezett. Ez az épí­tőbrigád első nagy, közös mun­kája. Baltákkal, fejszékkel he­ten faragják a nagy rönköket, hogy felhasználhassák az épület kija­vításához, ahova szeretnék mi­nél előbb bekötni a közös állato­kat. Ez több hetes munka lesz és igen nagy értéket jelent majd a közösségnek, hiszen ha nem sa­ját erőből végeznék a munkát, bi­zony jónéhány ezer forintot kel­lene kifizetni érte. Az építőbri­gád tagjai közül — akik itt szor­goskodnak — egyikőjük sem ren­delkezik mesterlevéllel, de mégis mestermunkát végeznek. Azelőtt otthon, saját szükségletükre szok­tak fúrni, faragni és a gyakorla­tot most a szövetkezeti közösség­ben hasznosítják. A FÉSZEKRAKÁS nemcsak ebből áll. Odébb, a puszta má­sik részén is romos, átalakításra váró, rozoga épületek állanak és majd azokat* is hasznosítani kell. A közelmúltban vásárolt anyako­A mözsi Uj Élet Tsz-nek mo­dern, jól felszerelt kertészete van. A palánta-előnevelések mel­lett az üvegházban és hollandi ágyakban primőr árut is termesz­tenek. Tegnap például már idei cákat ideiglenesen helyezték el, még a szarvasmarha állománynak sincs helye. Szóval lesz munka éppen elég. Nemcsak az építkezés, hanem minden a nagy fészekrakáshoz tar­tozik, amit a szövetkezet felvirá­goztatása érdekében tesznek. A tanács vb.-elnöke Tiborc Ferenc és a tsz elnöke Molnár József örömmel újságolták, hogy Miszla község határában sohasem végez­tek el március végére annyi ta­vaszi munkát, mint az idén. Az­előtt is szorgalmasak voltak a miszlai parasztemberek, de a szö­vetkezet valósággal izgatja őket, fokozza munkakedvüket. Már a földbe került a koratavasziak magva, szórják a műtrágyát, szán­tanak, vetnek. A szövetkezetben mindenki he­lyesli, hogy a lehetőségek szerint erőteljesen fejlesztik az állatállo­mányt. Ehhez viszont sok és jó­minőségű takarmány kell. A ta­gok összeadtak vagy húsz holdra elegendő baltacím vetőmagot. Nagy területen termesztenek majd silótakarmányt. AZ EGÉSZ TAGSÁG SZOR­GOSKODIK. Volt olyan, akinek elfelejtettek szólni, amikor a kö­zös munkára kellett volna menni, és megsértődött. A minap a szokásos vidéki út­ja közben Miszlán járt a szövet­kezetben Prantner József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizott­ságának első titkára, országgyűlési képviselő is. Akivel csak beszélt vezetővel és taggal, mindenki örömmel mesélte neki hogy már mit tettek a szövetkezeti közös­ségben és mit szándékoznak ten­ni, hogy valamennyien megtalál­ják majd benne számításukat. Töb ben kérték Prantner elvtórsat, hogy segítse elintézni a szövetke­retket szállított Szekszárdra a szövetkezet, közel 100 csomót. De amint az elnöktől hallottuk a kö­zeli napokban már fejes salátát is hoznak a szekszárdi csemege­boltba. zet épületekkel kapcsolatos vitás ügyeit. Az illetékes belecskai és gyönki szövetkezetekkel bizonyos épületek miatt régóta vitatkoz­nak amelyek Miszla község ha­tárában, sőt, részben belterületén vannak, s amelyeket a miszlai szö­vetkezet szeretne minél előbb a birtokába venni. A segítségkérés a vezetőktől és a tagoktól egya­ránt a szövetkezet nevében hang­zott el. Szeretnének minél előbb megfelelő állattenyészetet kiala­kítani és ehhez kellenének az épületek. Szövetkezetük felvirá­goztatásáért való felelősségérze­tük és lelkesedésük szólt a misz- laiakból. Nagyon okos gondolat született meg: a kapásokat felosztják majd egyénekre is, hogy nagyobb le­gyen az egyéni érdekeltség a ter­melési tervek túlteljesítésében. Rakják a nagy fészket. És eh­hez igen értékes építőanyag az ácsok munkájától az okos javas­latokig, gondolatokig minden, ami a közösség érdekében történik. Zászlóavatásra készülnek a Szekszárdi I. számú Általános Iskola úttörői Felszabadulásunk 15. évfordu­lóján sok kedves ünnepély zaj­lik le szerte a megyében. Szek- szárdon például a Garay-térj ál­talános iskola úttörői április 3-án délelőtt 10 órakor csapat- zászlókat kapnak, amelyeket a megyei tanács »dolgozóinak MSZMP szervezete ajándékoz az úttörőknek. A zászlókat ünne­pélyes keretek között dr. Tuska Pál elvtárs, a megyei tanács el­nöke adja át. Az ünnepségre az úttörők na­gyon készülnek. Sikeresen befe­jeződnek a próbázások és a for­radalmi nyomolvasók a Hősök könyvén az utolsó simításokat végzik, az újonc próbások is iz­gulnak, hiszen e napon cserélik fel kék nyakkendőjüket vörösre. Lelkesen próbál az úttörőzenekar is.-v Garay-téri iskola udvarán le­zajló zászlóavató ünnepségre szovjet pionírokat is meghívtak. A mözsi Új Élet Termelőszövetkezet idei retket szállított tegnap Szekszárdra TAVASZ Nagy a nyüzsgés a bonyhádi Ezüstkalász Tsz kertészetében. Zöldellnek a saláták, érik a korai retek, kiültetik a palántákat. Kiing Pálné( a kertészet vezetője és Szabó Antal műszaki vezető az értékesítésre szánt salátát válogatják, Bencze Józsefné, György Albertné és Palkó Orbánné a paprikapa­lántáknak készítik elő a melegágyakat. 31 800 facsemetét ültettek el a paksi gimnaxisták A paksi általános gimnázium KISZ-szervezete már az ősszel hozzáfogott a fásításhoz. 1500 fa­csemetét ültettek el Kistápén és Felsőtengelicen. Ez év márciusá­ban a fák hónapja alkalmából új­ból hozzáfogtak a fásításhoz, ami­kor 40 fiatal vonult ki és 16 700 facsemetét ültetett el. A fásításnak igen nagy jelen­tősege van, nemzetgazdasági ér­dek. A fa szolgáltatja a bányafát, vasúti talpfát, ezen kívül többek I között a papírgyártásnak is fon­tos alapanyaga. A lombos fa ár­nyékot ad, elősegíti egészségvé­delmünket, üdévé, tisztává teszi a levegőt. A paksi általános gimnázium 100 KISZ-fiatalja, összesen 708 munkaórát dolgozott társadalmi munkában, s ez alatt az idő alatt 31 800 facsemetét ültettek el. A Tolna megyei KISZ Bizottság ez­úton is dicséretben részesíti a paksi gimnazistákat. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Árdrágító üzérkedés miatt » négyhónapi börtönbüntetésre és 1000 forint vagyonelkobzásra ítélte a Gyönki Járásbíróság Meszlényi József nagyszékelyi la­kost. A múlt év őszén engedély nélkül levágott és értékesített 3 birkát, 1 kecskét és 2 borjút, amelyeket úgy vásárolt fel. * Kappéter Ferenc Tolna, Katona J. utca 14. szám alatti lakost a múlt év nyarán italozás miatt el­bocsátották munkahelyéről. Az italnak később is rabja volt, de mivel januárban nem volt mun­kahelye és keresete, elhatározta, hogy lopással teremti elő a pénzt az italozáshoz. Anyósát szemelte ki. áldozatnak. Tudta, hogy anyó­sa mikor nem tartózkodik otthon és hol tartja a lakás kulcsait. így be is hatolt a lakásba és megta­lálta a pénzt, 2300 forintot. Ki­vett belőle 200 forintot, majd le­zárta a lakást és távozott. A pénzt italra költötte, de másnapra elfogyott az összes pénz. Ezért is­mét felkereste anyósa lakását an­nak távollétében és ellopott tőle 1200 forintot. Ezt a pénzt még az­nap elmulatta, elkártyázta és a rendőr-járőr talált rá az árok­ban, ahol holt-részegen aludt. A Szekszárdi Járásbíróság Szigeth Ferenc tanácsa hathónapi bör­tönbüntetésre és 500 forint pénz- büntetésre ítélte. A börtönbünte­tés "Végrehajtását 3 évi próbaidő­re feltételesen felfüggesztette. PUTLITZ; Néni etor szagból—) C Németországba 74. New Yorkban ugyanolyan nagy volt a sürgés-forgás, mint béke­időben. A Broadway ragyogott az örvénylő reklámfények árjában, a forgalom pillanatra sem apadt. Kiáltó ellentéte volt az elsötétí­tett Londonnak, A távoli Európá­ban folyó háború csak annyiban érintette itt a gazdagokat, hogy most nem nyaralhattak Európá­ban. Szentimentális slágereket énekeltek a párizsi kávéházi te­raszokról, dicshimnuszokat zen- gedeztek az állhatatos Angliáról, melynek most egyedül kell állnia a hatalmas nácihadseregek ostro­mát. Mindamellett felkészültek rá, hogy most már azok a gonosz nácik lesznek véglegesen Európa urai, és most már velük kell májú folytatni az üzletet. De az is le­het, hogy Hitler túlságosan nagy falatot akart egyszerre lenyelni, és megakadt a torkán. Egyelőre hát ki kell várni. Közben egész kedélyesen élhetett az ember Amerikában. Pár napot töltöttem Washing­tonban. Lehangolt, hogy a kül­ügyminisztérium beavatott körei­ben is ugyanazt a langyos és fata­lista hangulatot találtam, mely abban az időben, 1940 júliusában az Egyesült Államokban minde­nütt elterjedt. Több ízben hosszasan álldogál­tam régi nagykövetségünk vörös téglaépülete előtt, s figyeltem az utca másik oldaláról, kik járnak ki és be abban a házban, ahol va­lamikor négy éven át magam is dolgoztam. Többeket megismer­tem régi kollégáim közül, amint magabiztos nyugalommal kiléptek a kapun, s beszálltak a kocsijuk­ba, mintha minden a világon a legnagyobb rendben lenne, mint­ha semmi sem történt volna. Ta­lán mégis nekik van igazuk, és csak én vagyok valami különös csudabogár, aki ellene szegültem az élet realitásainak és tiszta ön­fejűségből kitaszítottam magamat a világból? Lelkem mélyén per­sze tudtam, hogy én már soha­sem tudnék cserélni ezeknek a Heil Hitler-mondogatóknak ké­nyelmes egzisztenciájával. Vízumügyemben semmit sem értem el Nem maradt más hát­ra, mint tovább utazni Jamaiká- ba, a bizonytalanságba. New Yorkban hajójegyet váltottam magamnak és Willinek, s a londo­ni utasításokhoz híven közöltem a washingtoni angol nagykövet­séggel hajónk kingstoni befutásá­nak valószínű idejét, hogy az ot­tani kormányzót megfelelően tá­jékoztathassa, EGY BRIT KORONAGYARMAT A HÁBORÚBAN A csúnya hadiszürke és hadi­zöld színű festékréteg alatt sivá­ran, örömtelenül, kioltott lám­pákkal, cikcakkban lopózott át négy héttel ezelőtt a »Britannic« az Atlanti-óceánon Liverpoolból New Yorkba. Az óceánnak ezen az oldalán azonban nem kellett tar­tani semmitől. Az amerikai em­ber nem ismerte a halált hozó tengeralattjárókat, nem ismerte az elsötétítést. Frissen, hófehéren várt a hobo- keni mólónál a »Veragua«, a United Fruit Company hajója, mely majd átvisz minket a nap­sütötte Jamaikába. Éjszaka teljes kivilágítással úsztunk. Az utasok sem voltak búskomor, rosszked­vű, gyáva kukacok, akik kereket oldottak a háború fúriája elől, hanem gondtalan kereskedelmi vagy kéjutazók, akik fenékig ki akarták élvezni a tropikus ég­hajlat szépségét, a nyári tengeri utazás minden örömét. Nappal a napozó fedélzetén, a friss tenger­vízzel töltött hűvös úszómedence körül szórakoztak, éjszaka a hajó kubai dzsessz-zenekarának érzel­gős melódiáira táncoltak a csilla­gos ég alatt. Időnként felbukkantak a látha. táron a sok Bahama-sziget egyi- kének-másikának sárga düne- vonulatai; Kuba erdőborította hegycsúcsai is láthatóvá váltak, sőt, vagy egy óra hosszat még az én régi Haitim legszélő nyugati csücskében is gyönyörködhettem. A jamaikai Kingston kikötőbe az ötödik nap hajnalán kellett meg­érkeznünk. Előző este éjfélig szórakoztunk

Next

/
Thumbnails
Contents