Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-30 / 76. szám

1960, március 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Erről i* beszélni kell A termelőszövetkezeti pártoló tagokról Hazánkban a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztése, terme- 1 őszövetkezeteink megszilárdítása az egész társadalom ügyévé vált. Kevés olyan ember van, aki nem tesz ennek érdekében akár közvet­lenül akár közvetve valamit. S mind többen vannak olyanok, akik napi munkájuk után, vagy ünnep­napokon szabadidejüket áldoz­zák fel, hogy politikai, gazdasági, vagy kulturális segítséget adjanak a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztságnak. Ismerek munkásokat, tisztvise­lőket, funkcionáriusokat, pedagó­gusokat Szekszárdon, Pakson és nagyon sok más helyen, akik sok­szor lakóhelyüktől távoleső közsé­gekbe járnak ki hetenként egyszer, vagy többször is hogy ott a párt- szervezet az ifjúsági szövetség, a könyvelő, vagy az agronómus munkájához nyújtsanak segítséget. A napokban Nagyszékely köz­ségben megismerkedtem Szabó Gyuláné tanítónővel. Szabóné, az általános iskola alsó tagozatában tanít, s vezetője a községi könyv­tárnak. Most elhatározta, hogy a helybeli Petőfi Tsz pártoló tagjai­nak sorába lép, hogy annál köz­vetlenebbül tudja segíteni a tsz- fiatalok kultúrmunkáját. Mint pártoló tag, népi táncokat, szava­latokat, egyfelvonásosolcat tanít a tsz fiatalságának. A pártoló tagok nem kapnak munkájukért fizetést. Olyan műn­kások. értelmiségiek, vagy más szellemi, fizikai dolgozók vállal­koznak a pártoló tagságra, akik ezzel is elkötelezik magukat az il­lető tsz megsegítésére. Szép és megtisztelő feladat a termelőszövetkezet pártoló tagjá­nak lenni. Aki sokat járt a terme­lőszövetkezetekben, az nagyon jól tudja, hogy főleg az új tsz-eknek sok és nehéz feladatot kell meg­oldani. Politikai segítséggel, admi­nisztratív jellegű ügyek elintézé­sével és segítésével, vagy mint Szabó Gyuláné tanítónő is, a kul­turális munkával sokat segíthet a pártoló tag a szövetkezetnek. A szövetkezeti pártoló tagság nagyszerű patronázs mozgalmunk egyik formája. Nevezhetnénk úgy is. hogy egyéni patronálás. Nehéz lenne pontosan megállapítani, de megyénkben is több száz a terme­lőszövetkezeti pártoló tagok szá­ma. És a pártoló tagok közül mind többen nemcsak egyszerű forma­ságnak, hanem megtisztelő politi­kai munkának tekintik pártoló tagságukat. Azoknak az embereknek, akik mint a termelőszövetkezet pártoló tagjai ott hasznos munkát végez­nek, tisztelet és elismerés jár, El­ismerés a termelőszövetkezet ré­szészéről is, de egész népünk ré­széről is. mert hisz a nagyüzemi gazdálkodás fejlődése a mezőgaz­daságban, egész népünk érdeke. <gy) A bonyhádi íijldípvesszövetkezet nyerte el a SZÜVOSZ és a KPVDSZ vándorzászlaját A bonyhádi földművesszövetke­zet az elmúlt évben kétszer nyer­te el a „Kiváló földművesszövet­kezet” címet. Országos méretek­ben is kiemelkedő eredménye folytán a SZÖVOSZ és a KPVDSZ kongresszusi vándorzászlaja is a szövetkezet tulajdonába jut. Az ünnepélyes átadásra szombaton kerül sor. A földművesszövetkezet 1959. évi nyereségi terve 986 600 forint volt és 1 665 408 forintra teljesí­tették. Ennél fogva a tervet 168.7 százalékkal teljesítették túl. A kiskereskedelmi forgalom egy év alatt elérte az 52 373 554 forin­tot. A közétkeztetés forgalma 2 361 000 forint, a felvásárlás for­galma pedig 2 991 000 forint volt. A kiemelkedő teljesítmények eredményeként 77 500 forint nye­reségrészesedést osztanak szét a szövetkezet dolgozóinak. A föld­művesszövetkezeti tagok pedig 171 ezer forint vásárlási visszatérítést kapnak. Szombaton adják át Hoffmeisz- ter Lajos bútorüzlet vezetőnek, Fenyves Zoltán, Wuschling Pál, Brauer János és Sziget Györgyné elárusítóknak a földművesszövet­kezei kiváló dolgozója jelvényt, a velejávó kétheti fizetésnek megfe­lelő pénzjutalommal. A földmű­vesszövetkezet hét dolgozója ok­levelet és egyheti fizetéssel egyen­lő pénzjutalmat kap. A bonyhádi földművesszövetke­zet részjegy növelési terve 20 000 forint volt az elmúlt évben és 21 300 forintra lett teljesítve. Egy év leforgása alatt 273 bonyhádi kérte felvételét a földművesszövet­kezetbe. Alapító tagja a Dunaföldvári Cipész Ktsz- nek Orova Vin- céné. Mint fel­sőrészkészítő kezdte a mun­kát a szövetke­zetben tizenkét évvel ezelőtt, majd három év múlva elvégez­te az OKISZ könyvelői isko­láját. Azóta kontírozó köny­velőként dolgo­zik a szövetke­zetben. Jó mun­kájáért a mér­legzáró közgyű­lésen tüntették ki a „Kiváló dolgozó” jel­vénnyel. Minél több ártit a népgazdaságnak ! Idén is túlteljesítjük árutermelési tervünket Elmondja: Pere János, a dunaföldvári Alkotmány Tsz elnöke Lapunkban cikksorozatot indítottunk, amelynek keretében a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vezetői, szakemberei és dolgozói elmondják módszereiket, tapasztalataikat idei évi tervei­ket. A cikksorozattal azt a célt szeretnénk elérni, hogy hozzásegít­sük a termelőszövetkezeteket termelési és árutermelési terveik teljesítéséhez, illetve azok túlteljesítéséhez. Módszereket, tapaszta­latokat cserélünk ki ebben a rovatban, népszerűsítjük a helyes vé­leményeket és vitába szállunk a téves, maradi nézetekkel. Várjuk a mezőgazdaság szakembereinek és dolgozóinak cikkeinkhez fű­zött hozzászólását és ezeknek lapunk hasábjain teret adunk. í rutermelési tervünket az ^ elmúlt évben is jelentősen, 53 százalékkal teljesítettük túl. Éppé ' ez a túlteljesítés volt az alapja annak, hogy az idei évben 100 hold szántóterületre a múlt évi 165 000 forint helyett 200 000 forint értékű árut akarunk érté­kesíteni. Például a múlt évi 100 hold szántóra számított 32 má­zsáról, idén 40 mázsára emeljük a takarmánygabona értékesítést, 32 mázsáról 70 mázsára a burgo­nya, 210 mázsáról 356 mázsára a cukorrépa, 193 mázsáról 212 má­zsára a gyümölcs és zöldség, 45,5 mázsáról 63 mázsára a hús és 61 hektoliterről 114 hektoliterre a tej értékesítését. Úgy néz ki, hogy kenyérgabonából idén kevesbbet tudunk értékesíteni, mint a múlt évben, viszont jobb minőséget, mert vetőmag-gabona termelésére és értékesítésére szerződtünk Milyen módszerekkel értük el eredményeinket és milyen mód­szerekkel kívánjuk fokozni az árutermelést? Kezdjük a kenyérgabona érté­kesítéssel. Mindenekelőtt fokoz­ni fogjuk az átlagtermést. (Ta­valy búzából 14,95 mázsa volt a holdankénti átlagtermésünk). Az­tán megadunk a földnek min­dent, amit az megkíván. Például már elvégeztük a tavaszi fejtra-' gyázast, hengerezést, fogasolást és a gyengébb táblákat még egy­szer fejtrágyázzuk. Végül alkal­mazzuk, azt a már évek óta jól bevált módszert, hogy a tagoktól felvásároljuk a t a kenyérgabona mennyiséget, amely osztáskor meghaladja a fejadagjukat. Burgonya vetésterületünket az idén növeljük. Ezért van az, hogy 100 hold szántóra vonatkoztatva a tavalyi 32 mázsáról 70 mázsára emeljük a burgonya értékesítést. Egész szántóterületünknek tavaly 2,8 százalékát, idén 3,5 százalékát vetjük el burgonyával. 20 holdon vetőgumót termelünk, ezí már le is szerződtük. Növeljük a cukorrépa vetéste­rületét, tavaly a terület 1,4 szá­zalékán, idén 2,1 százalékán ter­melünk cukorrépát. Minden termelt zöldséget és gyümölcsöt a MÉK-en keresztül értékesítünk. Tapasztalataink azt mutatják, hogy nem érdemes »csencselni«, »kofáskodni«, mert ez bonyolítja az elszámolást, nö­veli a munkaráfordítást és kitesz bennünket az áringadozásoknak. Nagyban termelünk, nagyban akarunk értékesíteni — ezt tart­juk a legjobb megoldásnak! H úsáru termelésünket is emeljük. Száz holdra vo­natkoztatva 26 mázsa szarvasmar­hát és 32 mázsa sertést értékesí­tünk. Azokat a marhákat hizlal­juk meg, amelyeket a tagoktól és egyéniektől vásárolunk. Saját te­nyésztésünkből tenyésztörzsünket erősítjük. Sertéstenyésztésünkben azt tartjuk a legfőbb feladatnak, hogy növeljük a kocák számát. Jelenleg 100 holdra négy és fél koca jut. Tejárú termelésünk fokozásá­nak három módszere van. Min­denekelőtt tenyészállataink szín­vonala most már lehetővé teszi, hogy növeljük a fejési átlagot. Tavaly egy. tehén átlagos tejter­melése 2700 liter volt, idén 3200 liter lesz. Aztán emeljük a tehe­nek számát is, végül megszüntet­jük a kisebb eladásokat, itt is ki­zárólagossá tesszük a nagyban való értékesítést. A kapások megművelésére pré­miumrendszert vezetünk be. Cél nz, hogy a kukoricát és a burgo­nyát a tavalyi kétszeri kapálás he­lyett háromszor, a cukorrépát a tavalyi háromszori kapálás he­lyett négyszer kapáljuk meg. A kapások területét munkacsa­patokra, ezen belül egyénekre osztjuk ki. A részesedés eredmény után történik: 1 mázsa májusi morzsolt kukoricáért egy, 1 mázsa burgonyáért 0,35 és 1 mázsa cu­korrépáért 0,30 munkaegységet írunk jóvá. A tervezett átlagter­mések táblánként változnak. így az objektív feltételek és adott­ságok különbsége kiegyenlítődik. A terven felüli termésért pré­miumot fizetünk természetben: a terven felül termelt termék 50 százalékát. Ebből 40 százalékot a gyalogmunkások, 10 százalékot a munkacsapatokhoz beosztott ko­csisok és traktorosok kapnak meg. A kapások jó megművelése szo­rosan összefügg árutermelési ter­vünk teljesítésével, illetve túltel­jesítésével. Csak úgy ’tudunk több árut termelni, ha általában töb­bet termelünk. A többtermeléstől függ a ta­" gok egyéni részesedése is. Tavaly is túlteljesítettük az egy munkaegységre eső részesedési tervünket, 4—5 forinttal volt ma­gasabb egy munkaegység értéke a tervezettnél. Idén 45,89 forintot akarunk kifizetni egy munkaegy­ségre és havonta fogunk előleget fizetni, hogy ezzel is fokozzuk a tagok munkakedvét. Az előrefizetésnek már a ter­vezésnél megteremtettük a felté­telét. A sertések értékesítése két­havonkénti ütemben történik. Az­tán a tejtermelés, a melléküzem- ágak jövedelme állandó pénz­forrást jelent. Ezek a források fe­dezik az előlegfizetést. Terveink összefüggenek, egysé­ges egészet képeznek, a tagok egyéni érdekei itt szorosan kap­csolódnak a közös gazdaság és az állam érdekeivel. Ez az érdekazo­nosság is biztosíték arra, hogy terveinket feltétlenül teljesíteni fogjuk, sőt túl is teljesítjük *— fe­jezte be nyilatkozatát Pere Já­nos, a dunaföldvári Alkotmány Tsz, elnöke. PUTLITZ Nem etországból—j C Németországba 73. Az amerikai nagykövetségen Walton Butterworth követségi tanácsost, régi barátomat talál­tam, akit még a húszas évekből, washingtoni szolgálatom idejéből ismertem. Körülbelül három év­vel ezelőtt itt, Londonban figyel­messé tettem irodájában egy ná­ci besúgóra. Walton ártalmatlan­ná tette az illetőt, s ezért kormá­nya külön dicséretben részesítet­te Annak idején rendkívül hálás volt érte, s mondta is: — Wolfgang, ha valaha is ne­hézségeid lennének a nácikkal és el kellene tűnnöd, megszegem az amerikai bevándorlási előíráso­kat, és azonnal adok neked vízu­mot. Most emlékeztettem az ígéreté­re, de igen savanyúan reagált: — Igen, igen, ha még megvolna a diplomata-útleveled, egyszerű volna a dolog. De közönséges ha­landók számára a bevándorlási kvóta évekre előre betelt. Nem tudtam vele zöldágra ver­gődni. Vansittart felajánlotta, költöz­zem ki denhami birtokára, ott nyugodtan élhetnék, senki sem zaklatna. Ez igazán szép volt tő­le, de milyen élet várt volna ott rám? Tétlenül, haszontalanul leb­zselnék ott, s idővel talán még Vansittart zsebe is megérezné ottlétemet. Ezt utolsó mentsvár­nak tartogattam, ha már minden kötél szakad. Megemlítettem Vansittartnak, hogy talán még más lehetőségem is volna elrejtőzni az angol nén- harag elől. Az amerikai part kö­zelében Angliának különböző szi­getei vannak, ahol senkit sem za­varna az én német voltom. Van­sittart jónak találta a tervet. Ba­rátja, Lord Lloyd gyarmatügyi miniszter útján körkérdést intéz- tetett a karibi angol birtokok kor. mányzóihoz, melyikük volna haj­landó engem befogadni. Egyedül csak Jamaika kormányzója. Sir Arthur Richards jelentkezett. E biztosíték alapján Butter- worth is hajlandó volt tíz napig érvényes amerikai átutazó vízu­mot adni, mert akkoriban csak New Yorkon keresztül juthattam el Jamaikába. Vansittart segít­ségével bankszámlámról megfele­lő nagy összeget sikerült felsza- badíttatnom a New York—Ja­maika út költségeire,, s ezenfelül még pár száz dollárom is ma­radt. A »Britannic« nevű Cuna d- gőzösön, melynek június közepén kellett elindulnia Liverpoolból New Yorkba, az utolsó pillanat­ban sikerült r-ég helyet biztosíta­ni Willinek meg nekem. Éppen azokban a napokban hagytuk el Angliát, amikor Cham­berlain nehezen várt bukása után, Churchill kormányzása alatt végre felébredt álmából a brit oroszlán, és komolyan nekilátott a háborúnak. Gőzerővel igyekez­tek most az országot védelmi ál­lapotba helyezni. Rövid pár nap alatt mindent pótolni akartak, amit az utolsó hónapokban elmu­lasztottak. Hazafias érzések cso­dálatos lendületében az egész la­kosság részt vett a nácihordák rettegett inváziója elleni védelmi előkészületükben Aki ismerte a hitleri hadsereg technikai felsze­relését, annak persze az elren­delt védelmi intézkedések egy ré­sze gyerekesnek tűnhetett A pán­célos harckocsik támadása ellen szögesdrót-akadályokat állí: Lak fel az utcakereszteződéseknél, a kertek omladozó falaiba pedig tö­réseket vágtak. A londoni par­kokban lövészárkokat ástak. Fal­vakban, vidéken mindenütt el­tűntek a helység-névtáblák és út­jelzők, hogy a németek ne tud­janak tájékozódni. Háziasszonyok vödröket helyeztek készenlétbe, hogy forró vizet zúdítsanak a né­met katonákra; gyerekek tőröket szereztek be maguknak, s a szek­rényekből előkerültek a múzeum-

Next

/
Thumbnails
Contents