Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-27 / 74. szám
(Vasárnapi (egi/zet IRODALOM 'fitüvéttel NÉPMŰVELÉS * JÜMt Uá&a, náUtuUtäa A gyertyának már csak ujjnyi csonkja égett és senki nem tudta, hogy ha ez elfogy, mivel világítunk a sötét, fullasztóan csendes pincében. Mert nagyon csendes volt. Az első napokban még beszélgettek a pince lakói, mindenkinek volt valami mondanivalója, volt aki új pletykát is tudott és azt mesélte el, de egy hét múlva már elcsendesedett mindenki. Még a kövér Zsófi néni is, pedig ő bírta legtovább. Tegnapelőtt még a túlsó sori Kiss Margitot gyanúsította azzal, hogy a nyáron egyik este titokban találkozott az egyik nagygazda fiával a kert végiben... Azóta ő sem tudott, újat mondani, megúnta már az imádkozást is pedig a rózsafüzért minden este kétórányit morzsolgatta az ujjai között... Engem nem érdekelt sem a Kiss Margit kertvégi szerelme, sem' a Sugárné viszonya a segédjegyzővel, de még az sem. 'hogy a gyertya fogytán van és ha megérünk még egy estét, már sötétség ölel körül bennünket, olyan mély, hogy hiábavaló fáradozás kutatni a végét, s csendjét hallgatni túlságosan fárasztó és kétségbeejtő. Nekem a legfőbb gondolatom az volt, hogy elmehessek a túlsó sorra, hogy egy pillanatig benézhessek a kerítés mögötti fenyőfák hagyta résen egy udvarba és ott megpillanthassak egy fruskát. alig tízéveset. Először voltam szerelmes, s ebben a szerelemben feloldódott minden: a háború, a mindennapi bableves zsírtalanul, az ágyúdörgés immár két hete tartó moraja, a Zsófi néni pletykái... szóval minden, ami ebbe a sötét, áporodottan meleglevegöjű pincébe beleszorult... Egy kicsit, mintha jól is esett volna a felnőtteknek ez az ágyúzáskeltette kétségbeesés, amely velük elfeledtette azt is, hogy én tulajdonképpen ott vagyok, ügy éreztem, hogy maguk közé számítanak, mert úgy káromkodtak előttem, mint egymás között szoktak, s ha valami érdekes szerelmi pletykát tárgyaltak, nem küldtek ki, pedig máskor mindig olyankor zavartak el a disznóólhoz becsukni a kerítésajtót, amikor a legérdekesebb részhez értek a beszélgetésben. Most nem. Feleme’kedtem hozzájuk, vagy ők süllyedtek ’e hozzám. De valahogy már nem is érdekelt, megszoktam beszédük tárgyát, modorát, és sokkal jobban foglalkoztatott, hogy mit csinál az a lány, az a copfos, az a kicsit szemtelen, aki kinevetett, amikor bátorságomat, merészségemet bizonyítva kidobtam a szomszédjuk ablakát egy negyednyi téglával... Engem túlságosan az sem lepett meg, amikor pincében- lakásunk .második hetének közepén egy reggel elhallgatott az ágyúzás és néhány, túlságosan hosszúnak tűnő perc után földet remegtető dübörgés hallatszott. föntről. Először megijedtünk, jobban, mint kellett volna. Apám arra gondolt, hogy a pince falait megtámogatja ha- sábfákkal, nehogy beomoljanak, de aztán, amikor elhalkult > nagy zúgás és a felnőttek egy része kimerészkedett a napvilágra, megnyugodtunk. Mint mondták, az utcában sok katona jár és haragosak, mert mielőtt előbújnának az egyik ház fala mellől, kidugják a puskájuk csövét és esetenkint lőnek egyet még akkor is, ha nincs okuk rá... Ezt hallottuk mi is lent a pincében és azt hittük, hogy egymásra lövöldöznek a németek, meg az oroszok. Iván egészen véletlenül került hozzánk, a harmadik nap. amikor a falut elfoglalták az oroszok. Kereste a parancsnokát, hogy nem nálunk lakik-e, s apámmal valahogy összemelegedtek. Magam sem tudom, hogy hogyan, pedig ő nem nagyon szerette az oroszokat. Félt tőlük, hisz annyi rosszat, beszéltek róluk annakelőtte. Még azt is, hogy a gyerekeket összeszedik és elviszik. Ezért, amikor Iván először átlépte konyhánk küszöbét, engem gyorsan -etessékeltek a hátulsó konyha legsötétebb zugába és rárrjzár- ,ak az ajtót... És Iván este ismét visszajött, de akkor mar nem tudtak eldugni, mert ágyban voltam. Emlékszem anyám kétségbeesett tekintetére, hol rám, hol a hivatlan vendégre meresztette és szürke szemének mélyén látszott, nagyon szeretné ha Iván elmenne... Én valahogy nem féltem tőle. Magam sem tudom, hogy miért, de olyan jószívű fickónak látszott az első pillanatban, mintha egyszer legalább már megmentette volna az életemet. Pedig alapjában véve ügyetlen volt és bátortalan. Ö volt az úr a házban, hisz elfoglalták a falut, de nem merte elfogadni a vacsorát, amit anyám eléje tett az asztalra, csak nézte és olyan zavartan topogott, mintha szé- gyelne valamit. Nem is nagyon beszélt senkivel, csak ült, ujjaival szórakozottan dobolva az asztalon és hallgatott, pedig egy kicsit már törte a magyart és apám is megtanult néhány orosz szót. Rám. rám mosolygott, pelyhedző bajusza alól, s egyszercsak elővett a zsebéből egy szelet valódi csokoládét, amilyent soha életemben nem ettem, s nekem adta. Egyre azon biztatott, hogy egyem meg, de én eldugtam a párna alá, s ő adott még egyet. Másnap a legelső adandó alkalommal — amikor anyám a disznóknak kivitte a moslékot, — elszöktem hazulról s futólépésben rohantam a copfosék felé abban a reményben, hogy őt meglátom valahol az udvarban, vagy az utcán, és átadhatom neki a féltve őrzött csokoládé egyik szeletét... Szerencsém volt, mert alig öt percnyi fagyoskodás után megpillantottam, amint tejeskannával a kezében igyekezett a szomszédjuk felé... S első szerelmi vallomásom valahogy nagyon ügyetlenül játszódhatott le, mert nem mertem szólni semmit, csak kezébe nyomtam a csokoládét és mire megkérdezhette volna, hogy mit adtam neki, már elszaladtam dobogó szívvel, hogy hátrapillantani sem mertem. ... Másnap reggelre nagy hó esett, a fák ágain vastagon fehérlett a hó puha vattaköpenye s én fázósan figyeltem Ivánt, amikor fölkelt és kiment derékig mezítelenül mosakodni a hóba. Anyám — aki a két nap alatt, amíg Iván nálunk lakott, már megbarátkozott vele — hiába kínálta neki a meleg vizet ismét, mint minden reggel, nem fogadta el, csak nevetett és azt bizonygatta a maga magyarságával, hogy hóval mosakodni egészségesebb... Ebéd után csomagolni kezdett, olyan fontoskodva helyezte egymás mellé a fogkefét, csizmazsírt, meg a tiszta kapcaruhát, mintha öröjc időkre szólna majd a nyugalmuk, s közben szomorkás pillantásokat vetett hol anyámra, hol pedig rám amint mellette sürgölődtem abban a reményben, hátha talál valami fölöslegeset a csomagjában — mondjuk egy üres hüvelyt — amit nekem adhat. Nem talált, úgy látszik mindem-e szüksége volt gondosan előkészített útjához. Mert útra készült... A front megállt Nagybajomnál, s úgy látszik tartani kellett a németek ellentámadásától, mert nagyobb csapategységeket irányítottak arra a területre, közöttük Ivánék századát is. De Iván azt ígérte, hogy majd visszajön. Még akkor is, amikor a kapuból utánanéztem és ő visszaintegetett. Mozdulataival azt igyekezett kifejezni, hogy várjam, mert jön majd... Vártam is, de hiába. Többé soha nem jött el hozzánk, pedig ottfelejtett nálunk egy fényképet, amely kedves szőke nénit ábrázolt: talán a feleségét, talán a menyasszonyát, talán még azt sem, csak egy lányt egy nagyon, nagyon messzi országból, aki mielőtt elindult volna a frontra, langyos csókot lehelt a homlokára. Hogy ki volt, soha nem tudtuk meg... Buni Géza Megérkezett a tavasz. Visszavonhatatlanul. Itt van, erre mutatnak csalhatatlan jelek. Március 20-a már elmúlt, márpedig ezzel hivatalosan is megkezdődött a rügyfakadás, a kikelet évszaka (szökőévről lévén szó, az idén nem 21-é, hanem 20-a a tavasz hivatalos kezdetének nap ja március havában, az I960, esztendőben). Persze a kalendárium mit sem számít, mert ha egyszer metszőén jeges a szél, s a szürkésfehér felhődunnák hópelyheket zúdítanak a békés járókelők nyaka közé. mutathat a kalendárium akármit, behúzzuk nyakunkat, átkozódunk az időjárás miatt, s sietős léptekkel keresünk fel valami barátságos zugot. De az idén a hivatalos dátum találkozott az időjárás jóindulatával és ebből a találkozásból olyan tavaszi verófény lett. amely igaz örömmel tölti el mindenki szívét. (Hiába,' nem rossz dolgok ezek a találkozók.) A déli órákban, árnyékban is 15 fokot mutat a hőmérő higanyszála, plusz tizenöt fokot, a jó öreg Celsius beosztása szerint. A télikabátok már a naf- talint szagolják, lassacskán a felöltők is búcsút mondana!: egy időre viselőjüknek, elfoglalják helyüket a ballonkabátok, amik az idei tavaszra, hála a divatnak és a könnyűiparnak, megint fövidebbek lettek néhány centivel. Csak-csak megérjük, hogy lassan mellénnyé, esetleg sállá zsugorodik össze a kabát, akkor aztán megveheti az isten hidege a viselőjét. A fiatal- asszonyok, lányok úgy virítanak a délutáni napsütésben, mint valami virágos mező. Szívderítő látvány — ugye, férfitársaim, csak ez az oka, hogy néha rajtuk felejtkezik a szemünk — csak a járásuk... mintha nyomorék lenne egynémelyik. Persze, persze az olasz fazonú cipő. Merthogy az is divat. A tervező megtervezte, a gyár meggyártotta a kereskedelem át- , vette, az elactó eladta, a viselője meg... viselje. Hogy néha a könnyei csorognak? Istenem, ez igazán az ő dolga! Tavasz van. Ismét használatba vétettek a motorkerékpárok, a jóérzésű járókelők a biztonságot szerető gépkocsivezetői: és a közlekedési rendőrök legnagyobb bánatára. Csak az újságíró jár „jól” ezzel, mert min. dig van írnivalója. Mivelhogy nincs nap moforbaleset nélkül. S már igazán régóta nélkülözni voltunk kénytelenek a berregést, pufogást, hajnalban, délben este, sőt még éjszaka is, meg a motorosok szitkozódását. akik szerint három rendes ember van csak: Pro primo: a motoros, pro secundo: a motoros és pro tertio: a motoros. Lekerültek a padlásról a horgászbotok. A csendes üldögé- lők szektája ismét birtokába veszi a vízpartokat. A halakat ez nem túlságosan izgatja, annál jobban örülnek a halárusok. Mert ugyebár hal nélkül hazatérni mégis szégyen. De ez még mindig nem eléggé bizonyítja, hogy itt a tavasz. A perdöntő bizonyíték itt következik. Személyesen tanús- kodhatom róla, hogy szerdán este 10 órakor már két pár üldögélt a szekszárdi sétakertben. Csütörtökre ez a szám ötre emelkedett, s az ötből négy pár még 11 óra után sem tágított. Paksi tudósitónk jelenti, hogy a Duna-part forgalma jelentősen megnőtt, Tamásiból pedig arról kaptunk értesítést, hogy a Miklósvár e havi forgalma 6000 százalékos emelkedést mutat a múlt havihoz képest. Néhány pár beszélgetését is sikerült ellesnünk. Itt nem számolhatunk be semmi érdekességről. A szöveg a jól ismert: „Szeretsz?” „Nagyon!” És így tovább, ugyanilyen változatosan és mélyenszántóan. Néha Iris szünetek. Ilyenkor illik félrenézni. A tavaszra szépítkezik Szek- szárd. Kezd elfogadhatóan tiszta lenni a néhány főutca, eltűnnek a szemétkupacok, a forgalomszabályozás állítólag rendet teremt a már elviselhetetlen közlekedési zűrzavarban, kivirultak a villanyoszlopok, új ruháját próbálgatja a sétakert. A rossz nyelvek szerint ez a vasárnapi nagygyűlés miatt van csupán, s ha nem éppen Marosán György jönne ünnepi szónoknak, közel sem hágott volna ilyen magasra a szápítési kedv. De fontos, hogy jön, fontos, hogy szépítkezünk. S mindjárt ajánlok is valamit szekszárdi lakostársaimnak: Hívjuk meg ezután minden tavasszal, lehetőleg márciusban, mennél korábban a Politikai Bizottság egy tagját, s akkor számíthatunk rá. hogy nem május végére ássák fel azokat a virágágyakat, amelyeknek már áprilisban zöldéi lniók kellene. A rygi villanyégők a főutcákról nyugalomba vonultak s ragyogó fénycsövek foglalják el helyüket. A lakosság idősebbik felében az öröm osztatlan, csak a fiataloknál tapasztalhatni némi aggodalmat a jövő iránt. Ha így haladunk nem lesz egyetlen sötét utca sem Szekszárdon. A sétakertről nem is szólva, olyan fényár fogja majd elönteni, hogy este nyolc után egyetlen égőszívű ifjúnak sem lesz kedve odamenni, hogy magát mutogassa a kislány oldalán. Szabadjon tiszteletteljesen egy szerény, megértő javaslattal a város vezetőihez fordulnom: azért egy-két utcát a jövőben is hagyjunk meg sötétnek. Ne legyünk irigyek és gondoljunk arra, mi is voltunk fiatalok. S különben is. szavahihető történetírók tanúsága szerint egyetlen szerelem sem szövődött tízezer gyertyafényes világításban. Tavasz van. Zöldellnek a vetések, kipattannak a rügyek az orgonán, s a lányok arca, ha rajtuk felejtkezik egy férfiszem, bíborba borul, mint a rózsa. Tavasz van. Letenyei György AS ISKOLÁBAN TAVASS Mikor a traktorszántásról friss földszagot hoz a szél és a gyerekek egy-egy ibolyaesok- rőt csúsztatnak a nevelői asztalra, akkor a pedagógus tudja, hogy itt a tavasz. És tudja azt is, hogy csak pár röpke hónap már s a tanévnek vége. Sokaknak ez az utolsó évük. Az első világháború idején eny Kapos menti falucskában. Nagylétszámú osztály. A köd- mönös, kucsmás fiúk és a rakottszoknyás lánykák egyforma tarisznyából szedegetik elő az elemózsiát. Menhelyi gyerekek. Ellenőrzésképpen időnként meg kérdezik tőlük; '“Mit reggeliztél?« Az egyik válasz felejthetetlen marad: »A malacoknak főztek krumplit — abból szabad volt válogatni...« 1960. Kislétszámú tanyai iskola a Völgységben. Nem kisvárosi tanulók ülnek itt? Ruházatuk, felszerelésük után ítélve azt hihetné az ember. S különösen mikor a szép bőrtáskákból, nylon zacskókból előkerül az ennivaló, az elmaradhatatlan zsíroskenyér melleti hús, sütemény, gyümölcs, fásakban kristálycukor. «Mi szocialista osztály vagyunk. A mi szüléink mindnyájan termelőszövetkezeti tagok«. Faliújságot tervez egy IV. osztályos tanuló. Kimegy a nevelői asztalhoz. Mit rajzoljon? Hogyan? Hová? A pedagógus ta. nácsokat ad s a végén megkérdezi: »Jó lesz így, Bözsike?« «Igen« — röppen el ajkáról örömmel, lelkesen, — »így szép lesz, Édesanyám«. A kislány észreveszi elszólását. A tavaszi napsugár aranyba foglalja dús. szőke haját, amint zavart mosollyal lehajtja fejét. Jobb is így, legalább nem látja, hogy az öreg tanító néni szemét elfutotta a könny...
