Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-24 / 71. szám

f > ' TOLNA MEGTEI NÉPÜJSAG 1660. március 24. í^r Bürokrácia itt, bürokrácia ott... Hányszor és hányán szidjuk a bürokráciát, amellyel — sajnos elég gyakran — találkozunk kü­lönböző ügyek intézése során. Legfeljebb az vigasztalhat ben­nünket néha, 'hogy más orszá­gokból sem kell hozzánk jönni tapasztalatcserére. íme, egy pél­da: A hannoveri vasútigazgatóság- nál alkalmazott takarítónők jót mulattak azon a 34 oldalas érte­kezésen, amelyben az igazgatóság kioktatja őket a pályaudvarokon elvégzendő takarítási munkála­tokra. A jellegzetesen német ér­— Tizenegy dolgozó paraszt­nak és egy kisiparosnak ünnepé­lyes keretek között adják át a népfőiskola elvégzéséről szóló ok­levelet március 26-án este Öcsényben. A december 11-től március 1-ig, kilencven tanórán át tartó őcsényi népfőiskola hallga­tói között nem volt ritka a negy­ven, sőt a hatvan éves sem. — A világ legnagyobb kávéfo­gyasztói a skandináv népek. Az átlagfogyasztás minden tizenöt évnél idősebb lakosra számítva évenként 1037 csésze. — Anya- és csecsemővédelem- re 117 570 forintot irányzott elő Szekszárd város költségvetése az 1960-as évre — Hága közelében egy műszaki kiállításon nemrég bemutatták, hogyan működik egy olajfúró be­rendezés. A bemutató során vá­ratlanul vastag sugárban tört fel az olaj. Nyomban megkezdték a feltáró munkálatokat, ar —* -ek eredményeként a környéken gaz­dag olajlelőhelyre bukkantak. — Negyvennégy ú,trendszerű — önkiszolgáló, önkiválasztó — üz­letet létesített tavaly a megyében a MÉSZÖV. Beváltak ezek az üz­letek. ezt egyebek között az is bi­zonyítja, hogy lényegesen keve­sebb volt a leltárhiány, mint a hagyományos boltokban. — Dunaföldvár felett néhány kilométerre egy partszakadás al­kalmával római kori leleteket — mécsest és kerámiai tárgyakat — találtak az általános iskolások, erről értesítette a szekszárdi mú­zeumot a baracs-vilmos-pusztai általános iskola. Mivel a terület a sztálinvárosi múzeum kutatási területébe tartozik, a leletekről a szekszárdi múzeum értesítette a sztálinvárosit. — Színesbőrű tanítókkal tilos a kézfogás. A Dél-Afrikai Unióban rendelet jelent meg, amely meg­tiltja a fehér tanfelügyelőknek, hogy kezet fogjanak a bennszülött tanerőkkel. Apróhirdetések A szekszárdi Építőipari Szövet­kezet a lakosság részére vállal mindennemű szobafestő- és má­zoló munkákat, a legkényesebb igényeket kielégíti. (66) Eladó 125-ös Danuvia Csepel mo torkerékpár príma állapotban. Nagydorog. Róhn Ádám, Damja­nich 53. (99) A szekszárdi Haladás Tsz Esz- terházi fajtájú szamóca palántát ad el, korlátlan mennyiség­ben. 0.22 Ft/darab. (100) TOLNA MEGVEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna msgyei Bizottsága és a Megyei Tanács lopja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőséq és kiadó: Szekszárd. Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj »97 hónapra 11 f| tekezés megállapítja többek kö­zött, hogy »a meleg víz sokkal hatásosabban oldja a szennyet a hideg víznél«. Felvilágosítják a takarítónőket arról iß, hogy »o tisztogatási munkák gyakoriságát az elszennyeződés méreteihez kell szabni«. A rengeteg efféle bölcsességet tartalmazó füzet, bár nagyon szórakoztató olvasmány­nak bizonyult, mégis bosszúságot okozott az asszonyoknak. Megál­lapították ugyanis, hogy a papír minősége miatt a brosúrát nem lehet felhasználni ablaktisztítás­ra. — A nyári hónapokra idény­napközit létesítenek Lápafőn. Fenntartásához a községi tanács és a termelőszövetkezet is hozzá­járul. Ez lesz az első nyár, ami­kor Lápafőn is idénybölcsőde könnyíti meg az asszonyok mun­káját. — Orosz nyelvű gyűjtemény Antonio Gramsci leveleiből. Há­rom terjedelmes kötetből áll az olasz és a nemzetközi munkás- mozgalom nagy harcosának, An­tonio Gramscinak börtönből írt leveleit tartalmazó gyűjtemény, amelyet a Szovjetunióban adtak ki. A gyűjtemény Magyarország­ra is megérkezett. — Ejtőernyős macskákkal pat­kányok ellen. Sarawakban, Bor­neo szigetén patkányoktól veszé­lyeztetett vidékekre ejtőernyős macskákat fognak repülőgépről ledobni. Különösen Sarawak köz­pontjában, a Kelabit hegyi rizs­földeken okoznak igen súlyos ká­rokat a patkányok és mivel ez a terület szárazföldön csak nehe­zen megközelíthető, egy Singapo- reból érkező repülőgép dobja le az első »macska-osztagot« a levegő­ből. / — Ez aztán szemtelenség! Cag­liari (Szardínia) egyik legnagyobb farmjáról több száz tyúkot lop­tak el. Másnap a posta nagy cso­magot kézbesített. A gazda ki­bontotta és legnagyobb meglepe­tésére két élő tyúkot talált benne, nyakukban a következő táblával: »Hizlalja tovább, még túl sat­nyák!« — A televízió műsora: 18.30: A cicrház. Szovjet rajzfilm. la.'ú: A jövő hét műsora. 19.15: TV- híradó. 19.30: Növényi sejtek. Kis- film. 20.00: Gyalog a mennyor­szágba, Magyar film. Az imamondók sztrájkja Józsi bácsi nyugdíjas bányász. Régi ismerősöm. Negyven évet dolgozott a mázai bányában. Most Szekszárdon él. Magá­nyos ember. Közvetlen rokonai elhaltak mellőle. Gyakran lá­tom őt kiskocsmákban, hol az egyikben, hoj a másikban ütkö­zöm bele. Csendben ül valame­lyik sarokasztalnál és figyeli az embereket. Sosem fogyaszt többet egy pohár sörnél. Csu­pán csak azért ül be a kocs­mába, hogy enyhítse magá­nyát. Legutóbb a vasúti ven­déglőben bukkantam rá. Ami­kor meglátott, odaintett az asz­talához. — Te mindig sokat faggattál engem — kezdte a beszédet —, kíváncsi voltál az életemre és én akárhányszor kérdeztél, csak úgy nagy vonalakban mondtam el egy-két dolgot. Most eszembe jutott egy mulat­ságos kis eset. Ha van rá időd, hallgasd végig. Jellegzetes bá­nyásztörténet Olyan, amilyen­re már bizonyára régóta fáj a fogad. A népi zenekar muzsikája és a mellettünk lévő asztal kártya­csatájának zaja zavarta az öre­get. Közelebb húzta a széket. — Amikor még fiatal voltam, rengeteg szerencsétlenség volt nálunk a bányában. Egymást érte a tűz, a robbanás és a bá­nyaomlás. A vezetőség ahelyett, hogy kellő biztonsági berende­zéseket állított volna be, ima­mondókat fogadott... Az ima­mondók kevesebb pénzbe ke­rültek, mint a bánya korszerű­sítése. — Mielőtt egy-egy műszak emberei leereszkedtek volna a bányakassal a mélybe, kiállt az imamondónak kiszemelt bá­nyász a csoportból, levette a sapkáját és rákezdett a Mi­atyánkra. — A mi imamondónk iszákos, mocskolódó természetű, isten­káromló ember volt, mégis őt jelölték ki erre a célra. A bá­nyamesternek; megtetszett fér­fiasán dörgő baritonja és bár­mennyire is tiltakozott, rátuk­málta a dolgot. — Először akadozva makogta a Miatyánkot. Később pedig úgy belejött, hogy egy pap sem tudta volna különbül elmonda­ni. Az imáért járó bért, ame­lyet a kocsmába vitt minden fizetéskor, nem irigyelte tőle senki. Jó cimbora volt. Még az ingét is megosztotta volna bá­nyásztársaival. — A háború váratlan válto­zásokat idézett elő a bányában. Romlottak a bérek. Nagyobb lett a hajsza Eltűntek a meg­lévő, silány kis kedvezmények is. Aki hőbörögni mert, azt a Pillanatképek Délidő van, ugyancsak benépe­sült a paksi Béke Szálló étterme. A konyhából valóságos étel-ára­dat özönlik. — Egy halászlét... — Egy csontlevest... — Egy sertéssültet... — Egy adag palacsintát... Egyik asztalnál négy csinos, fi­atal nő éppen befejezte az étke­zést és öltözködnek. Háromnak közülük szürke télikabátja van. Újabb vendégeli jönnek, egy né­pesebb társasággal újabb két nő. Az egyik ugyanúgy, mint amazok, szürke kabátot visel. Ez aztán már túl sok, „betelt a pohár“. Az egyik öltözködő nő tragikus hangon állapítja meg: — Szent isten! Ennyire elszür­kültünk? Idősödő férfi és nő ül az egyik oszlop melletti asztalnál. Házas­pár lehet látszik rajtuk, vidékiek. Külsejükről ítélve olyan félig pa­raszt, félig iparosok. Olyan ma­gabiztosan rendelnek, étkeznek, látszik megszokták a vendéglőben való kosztolást. Sietnek, kabátju­kat nem is tették le. Befejezték az ebédet a férfi fi­zet. Felcihelődnek. Az asztal mel­lől felszedik batyujukat a hátuk­EXPRESSZ-TISZTlTÄS A PATYOLATNÁL ra. A házilag készített hátizsáko­kat hatalmas bőröndök feszítik szögletesre. Csak úgy görnyednek adattuk. Nyilvánvalóan kiskeres­kedők, akikből annyian járják a nagyobb piacokat; vásárokat. Ahogyan vonulnak kifelé, hátu­kon a hatalmas bőröndökkel, egy pillanatra rájuk szegezödik az ét­termében levők szeme. Az egyik fiatalember szemével a bőröndök­re int, és megjegyzi: — Adó-vevő készülék... frontra vitték, vagy munkás­századba. — Az egyik fizetésnapon a mi imádkozó emberünk nem kapta meg a bérét, amelyet a naponként elmondott Miatyán­kért kiérdemelt volna. Tiltako­zott. Felháborodottan rohant a bányamesterhez, utána az igaz­gatóhoz, de mindenki elutasítot­ta. A kövérre hízott igazgató, aki még szivarral is megkínál­ta, arról magyarázott neki, hogy a nemzet súlyos gazdasá­gi állapotára való tekintettel ezután ingyen kell elmondania az imádságot. — Este a kocsmában külön asztalhoz ültek az imamondók. Tanácskoztak. Végül is elfogad­ták az éjszakai műszak ima- mondójának sztrájk-javaslatát. — Másnap a bányakas előtt tömörülve vártuk, hogy felcsen­düljön a jól ismert hang. Min­denki az imamondót figyelte, de az néma maradt. — A bányamester ráordított: »Mi van veled, megkukultál? Gyerünk azzai a Miatyánkkal! Nem érünk rá várni!« — A mi imádkozó emberünk a fejét rázta és a hangja sér­tődöttségről tanúskodott, ami­kor megszólalt: »Ingyen még a Jézus Krisztus koporsóját sem őrizték, bányamester úr! Hogy képzeli maga! Azt hiszi, meg­hülyültem, hogy ingyen erőlte­tem a torkomat a Miatyánk­kal?« — Az imamondók sztrájkjá­nak nem szakadt vége. A front nem sokkal az emlékezetes nap után elérte Mázát. Azóta nem mondja ei a Miatyánkat senk, leszállás előtt és látod, mégin csodálatos módon, most sokka! ritkább a bányaomlás, a tűz- robbanásokozta szerencsétlen­ség. Ennek pediglen az az egy­szerű kézzelfogható magyará­zata, hogy most sokkai többet költenek a biztonsági berende­zésekre, mint a régi világban, amikor a tőkés zsebekbe ván­dorolt a bánya jövedelme. (Haypál) Ahol a levegőben nevelik a paradicsomot és az uborkát... A Moszkva környéki „Bjelaja Daesa” szovhoz egyik üvegházá­ban különös látvány fogadja a lá­togatókat. Körbefutó állványokon ládák sorakoznak, s a ládákból uborka és paradicsom szára nyú­lik kifelé. A szárakon zöldell az uborka, piroslik a paradicsom. A ládákban azonban nincs se föld, se más egyéb anyag amiben a növények gyökerei megkapasz­kodnának. A ládák tetején nyílás van, ezen át engedték be a növények gyö­kereit tartalmazó műanyagháló­kat. A hálók alá fúvókákat sze­reltek, amelyekhez csöveken át jut el a tápanyag-oldat. A fúvó- kák automatikus relé segítségével minden 30 másodpercben táp­anyag-oldattal fecskendezik be a növények gyökereit. A paradicsom és az uborka ez­zel az új termelési módszerrel gazdag termést ad és jelentősen csökkenti a munkaráfordítást: a melegházakban nem kell földet cserélni, öntözni, trágyázni, stb, ijF" MOZI _MÜSOR ____ , .tll Mennyei pokol. Egyiptomi film. Szekszárd, 24—27, Tolna 28—30. Szaipán utolsó asszonya. Japán filmdráma. Tamási 25—27, Dom­bóvár 28—30. j u{ ö ■ 0 ■ 0 o! o ■ o ■ 0 ■ 0 ■ Két fiú egy kislány. Magyarul *• 0 beszélő szovjet film. Dunaföld- Q ■ vár 25—27, Pales 28—30. ■ cr Vörös tinta. Magyar film. Bá- n - taszék 25—27, Bonyhád 28—30. Q ■ ■ » Szigetlakók. Argentin film. Bony n j hád 25—27, Bátaszék 28—30 *■' ­A Baranya—Tolna megyei Malomipari Vállalat gyakor­lattal rendelkező automata mérleghez is értő ntérlegiavitót azonnal felvesz. Órabér: 9.— Ft. Jelentkezés helye: Pécs, Felszabadulás u. 2. sz. Műszaki osztály (92) Keresünk A parancsnok. Német film. Tol na 25—27, Szekszárd 28—30. A megfelelő ember. Magyar film. Dombóvár 25—27, Tamási 28—30. 2 £ 0; i gatterfűrészeket A Blum ügy. Magyarul lő német film. Paks 25— naföldvár 28—30. beszé­17, Du­faipari gépeket, állványos vasipari fúrógépeket és z: v (_)£ egyéb ipari gépeket. Műszaki Anyag, és Gépkereskedelmi 0í < Ahogy a rajzoló elképzeli! Vállalat Kirendeltsége, Pécs, 3 0- •* ► Bajcsy-Zsilinszky u. 3. sz. 3 5É (85) 3 ^2 ■ O.i OIQIQI.OJ.OIGI ♦**.AAa**a**á**iU**t*áta*á uiuu­(5) r* > \ -

Next

/
Thumbnails
Contents