Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-23 / 70. szám

I960, március 23.

TOLNA MEGYEI NEFÜISA6

Eredményes a% ifjúsági brigádok felszabadulási versenye

A dombóvári vasútállomáson 1934-ben én szerveztem az első ifjúsági brigádot. Akkori kezdeményezésünket, több nagy dunántúli és fővárosi állomáson is követték, és mozgalmunk, versenyünk eredményeként jelentős eredményeket értünk el a vonatok menetrend szerinti közlekedtetésében, a kocsitartózkodás csökkentésében.

Az ellenforradalom hatására néhány hónapos szünet következett a brigádok versenyében, de ifjú dolgozóink kérték, hogy segítsük őket, szervezzünk brigádokat, és úgy versenyeznek az él- üzemfeltételek teljesítéséért. — Eredményeink 1958-ban és a kongresszusi verseny idején kimagaslók voltak. A fiatalok teljesítették felajánlásaikat, többen kitüntetést kaptak és számosán az Ifjúság a szocializmusért jelvényt is megkapták.

A kongresszusi verseny folytatásaként a KISZ-brigádok napjainkban is kimagasló termelési eredményeket érnek el. Versenyük egész évre szól, első szaBelső átadás

a szekszárdi kenyérgyárban

— A szíjvédőráesokat drótfonattal kell ellátni. Enélkül könnyen elkaphatja a dolgozó ruháját.

A továbbítócsiga elhelyezése nem megfelelő. Vagy lejjebb tenni, vagy nagyobb csigaleveles tengellyel kicserélni.

A »►bizottság-“ tagjai megvitatják, feljegyzik az észrevételeket, majd megyünk tovább. Az új szekszárdi kenyérgyár liszt-tornyának legfelső emeletén kezdődött el a »»szemle“ és emeletről- emeletre haladunk lefelé. Kiderül, hogy komolyabb hibák nincsenek, de azért akad néhány kijavítanivaló. így például a fűtő- gőzvezeték-csövet a födémen hüvellyel vezették keresztül, a kon- denzvezetéket nem. Pedig annál is indokolt a hüvelyezés, mivel ott is fellép a nagyfokú hőtágulás.

— A malomszerelő vállalattól pontos kezelési utasítást kell kérni az automata-mérleg üzemeltetéséhez — diktálja a következő észrevételt Sztankai Gyula, a minisztérium tészta- és sütőipari igazgatóságának főmérnöke — e2 is feljegyzésre kerül. Ugyanúgy, mint a kenyérgyár leendő “gazdáinak", a Szekszárdi Sütőipari Vállalat vezetőinek megállapításai arról, hogy a transzmissziós tengely egyik végén rossz helyen van a csapágy és a konzol. Hosz- szadalmas és nehéz így — szakadás, nyúlás esetén — az ékszíjat cserélni.

Jóval elmúlt dél, mire a kenyérgyár minden része, berendezése sorra került. A hiányosságok nem jegyzőkönyvbe, csak jegyzetfüzetbe kerültek. Ugyanis “igazi" műszaki átvétel volt ez. Arra csak a következő héten kerül sor. Most csak azért nézték át az egész üzemet, hogy addig kilehessen javítani a hibákat. Minél kevesebbet kelljen a hibajegyzőkönyvbe felvenni.

A Tanácsi Építőipari Vállalat ez évi versenyvállalásának egyik pontja a következőképpen szól: “... az átadandó létesítményeket határidő előtt tíz nappal belső átadással leellenőrizzük és az esetleges hiányokat az átadásig pótoljuk..." Az első alkalommal a szekszárdi kenyérgyárnál tartották meg — a műszaki átadást megelőző »belső átadást".

(J. J.)

kasza a felszabadulás évfordulója. Az idén a legjobb eredményt Böröczffi József vonatkísérő brigádja érte el, átlagos teljesítményük 125 százalék volt, és baleset sem volt munkájukban. Böröczffi elvtárs brigádja részt vesz a szocialista brigád címért folyó versenyben is. Vállalták, hogy a brigád valamennyi tagja részt vesz a KISZ szervezésében működő politikai iskolán, hat hónapon belül megszerzik a szakmai vizsgát, és rendszeresen eljárnak a kultúrotthonban beindított munkásakadémiára. A brigád tagjai közül többen Kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet kaptak munkájuk elismeréseképpen.

A vasútállomáson dolgozó brigádok közül Pethő István KISZ brigádja is méltó a névre, teljesítményük állandóan 103 százalék felett van.

A fiatalok kérésének teszünk eleget, amikor állandóan szervezzük az ifjúsági brigádokat. A KISZ brigádok eredményes munkája segíti az állomás feladatának megoldását a felajánlások teljesítése pedig közelebb visz bennünket az Élüzem cím elnyeréséhez.

Bódogh Mihály szb. titkár

Erről is beszélni beli

A sajtó levelezőiről

Több száz azoknak a leveleknek a száma, amelyek égj» hónapban szerkesztőségünkhöz érkeznek. A mi sajtónk munkájához, ahhoz, hogy az újság be tudja tölteni hivatását, nagymértékben járulnak hozzá ezek, a legtöbbször egyszerű dolgozóktól hozzánk érkezett levelek. Eredményekre, hibákra egy-egy rendelet, intézkedés következményeire, vagy érdekes eseményekre hívják fel a' figyelmet. Lapunkhoz érkezett levelek is hű tükrei annak, hogy nálunk milyen sok ember, egyszerű dolgozó foglalkozik a közügyekkel, a nápi politikával.

Vannak panaszos levelek is. Vannak Olyan levelek is, amelyek rosszindulatból íródnak, így alá sem merik azokat írni. Azonban mind több azoknak a leveleknek a száma, amelyek politikai, gazdasági, kulturális életünk közérdekű kérdéseihez szólnak hozzá.

Egyszerű tsz-tag ragad tollat és nehezen rajzolt betűkkel írja meg, hogy tíz év alatt- mennyit fejlődött a szövetkezete, vagy azt, hogy mennyit osztottak ki egy munkaegységre, vagy azt, hogyan állnak az időszerű munkák végzésével. Háziasszony ír a kereskedelmi ellátásról, ktsz dolgozó egy épülő létesítmény tervezési

A kertész asszony

Napsütéssel, borúlátókkal, kissé csípős-hideg széllel köszöntött ránk az idei első tavaszi nap. A határ népes. Traktorok dübörög: nek, fogatok szántanak, boronáinak, simítanak, s kapások nyitják a szőlőket.

A bonyhádi Ezüstkalász Tsz kertészetében is eleven az élet. Lomoli Istvánná, Fritz József né gyomlálják a szépen fejlődő salátát a hollandi ágyakban. Ben- cze Józseíné, Palkó Orbánná, György Albertné paprikapalántáknak készítik elő a melegágyat.

S ott nyüzsög a kertben, tanácsokat ad, bírál, irányít Kiing Pálné, a kertészasszony. Ö itt a főnök. Rábízták ezt a kertet, s munkája nyomán fellendült a kertészet.

ötven körüli, eleven mozgású, energikus asszony a Klingné. Azelőtt a napszámosok keserű és vékony kenyerét ette. Hol volt napszám, hol nem volt. Szakmát tanulni? Erre soha sem gondolt a napszámos.

A mesterember is megtalálja számítását

Fűrész sivit, sürgő-forgó emberek kopácsolnalc, hosszú, leásott szálfák, mint felkiáltójelek mere- deznek az égre — ez a kép fogad a dunalwmlődi Szabadság Termelőszövetkezet portáján. A tavasz itt is minden energiát felfokozott egyrészt az emberekben lévő munkakedvet illetően, másrészt az építés, a közös vagyon gyarapítását számítva.

Az építés lázában ég itt mindenki. Az égnek meredő faoszlopok egy leendő dohánypajta körvonalait mutatják. — Saját erőből építjük — mondja a munká- latolcat vezető Gazdag Lajos olyan büszkeséggel, mintha legalábbis alanitó tagja lenne a tsz- nek. De lehet, hogy éppen az alig négyhónapi új élet eddigi eredményei adják derültségét, bizakodását.

Mint mesterember is megtalálja a számítását a termelőszövetkezetben — erről beszél, amikor elmondja, hogy tavaly ősszel, szeptember 1-én lépett a közösbe. — Azelőtt dolgoztam én Sztá- linvárosban, Budapesten — mondja —, de megúntam a vándoréletet. Gondolkodtam, papírt, ceruzát vettem elő, s ahogy számit- gattam, rájöttem, hogy érdemesebb itthon dolgozni,

— Nem is bántam meg — teszi hozzá — hiszen a négy hónap

alatt kaptam majd öt mázsa búzát, nem egész két mázsa árpát, 497 kiló kukoricát, 29 kiló cukrot, s még pénzt is, 3797 forintot.

— No és mindig van építeni való7 — kérdezem. — Ha nincs, akkor sem esem én kétségbe — válaszolja. — Tudja, szeretem én a földmunkát is. Ha nincs építés, kaszálok, kapálok én szívesen, csak az a fő, hogy itthon vagyok a családnál, nem csavargók a nagyvilágban.

Amíg beszélgetünk, halad a mun.M, éppen két másik termelőszövetkezeti tag a keresztfáknak való anyag iránt érdeklődik. Gazdag bácsi kiválasztja a fákat, leméri, s megjelöl hol kell elvágni. Míg fűrészelik, arról beszél, hogy milyen is lesz a pajta. — Ifi mindent magunk csinálunk. A fákat is mi termeltük ki, mi is készítjük el, s az oldalát náddal vonjuk be. A nádat is mi termeltük ki a termelőszövetkezet területéről.

— Feltétlenül szükség van erre a pajtára, mert egy ugyan van, de az csak a termés egy részét tudja befogadni. Eddig is itt-ott padláson helyeztük el a kinnmaradót.

Ilyen körülmények között gyarapodik a dunakömlödi Szabadság Termelőszövetkezet, s egyúttal a benne dolgozó tagság is.

(i—e)

1950-ben tsz-be lépett, a bonyhádi Szabad Földbe. A kertészetbe ment dolgozni. Ez a munka megtetszett neki, s eleinte elleste, később tudatosan tanulta a kertészektől a szakmát. így vált pár év alatt Kiing Pálné a kertészeti szakma tudójává.

Amikor az ellenforradalom alatt felbomlott a bonyhádi Szabad Föld Tsz, Klingné a megalakult szakcsoportban kertészkedett tovább. A ráült év tavaszán pedig az Ezüstkalász Tsz-be lépett, s ott folytatja a szakmát.

A kertészkedés szakma. Sok csínja-bínja van, érteni kell hoi- zá. Kiing Pálné ért hozzá. Még a virágokhoz is. Az üvegháza' ban virágzó ciklámenek, a fikuszok, primulák, aszparáguszok és a sok virágpalánta a kertészasszony ebbeli mesterségéről tanúskodik.

i A tsz-nek jól jövedelmez a kertészet. Idén is 24 holdon kertészkednek, s már árusítják is bolt- I jukban a primőr retket és a téli ! salátát. A kertészet mellett^ tartósító üzem működik, kitűnő savanyú árut készítenek itt, amelyet az egész országban árusítanak.

Kiing Pálnét megbecsülik a tsz-ben. A múlt évben 10 hónap alatt több mint 14 0ÓÓ forint értéket keresett. Emellé járul ez,er. kölcsi megbecsülés is: munkáját dicsérik, elismerik, s nagyra értékelik.

A volt napszámos-asszony szak mát tanult, a kertészet vezetője, a termelőszövetkezet sokra becsült tagja.

így alakítja át a szövetkezeti élet az embereket.-is -OS

hibáiról. Bírálják a vendéglátót vagy dicsérik a pedagógusokat és így továbo.

A témák felvetése, a levélírók buzgalma önmagában is azt mutatja, hogy a nép gazdának érzi magát ebben az országban. Gazdának, mert törődik az ország gondjaival, felháborodik a hibákon és együtt örül a szocializmus építésében elért eredményeknek.

Azok az emberek, akik a múlt rendszerben magukba zárkóztak, akik a »ne szólj szám, nem fáj fejem«, a »hallgatni arany«, vagy egyéb »bölcs« mondások elvét vallották, akik semmi mással nem törődtek, csak saját kicsinyes gondjaikkal, a szocializmus építése nyomán kitörnek bűvös körükből és gondjukká válik a közösség, az ország ügye.

Magukénak érzik az emberek az újságot is. A Népújság szerkesztőségét számos ember, köztük sok egyszerű dolgozó megbírálja. Megírják azt, ha egy jó cikk jelent meg az újságban, de azt is. ha rossz tárca, vagy a valóságtól elszakadt írás lát napvilágot lapunk hasábjain.

Minden elismerést megérdemelnek a sajtó levelezői. írásaik részeivé válnak a nép cselekvő, országot építő, az ország gondjaival törődő munkásságának.

Manapság sokat beszélünk', cikkezünk, megyénk irodalmának kérdéseiről. A sajtólevelezés nem irodalom, sokszor még nem is újságírás. Mindenesetre jó példa: sok írónknak legalább úgy kellene törődni napi életünkkel és reagálni is rá, mint ahogy azt a sajtó levelezői teszik.

GYENIS JANOS

Veszprémi Árpád

elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, a párt véé Iránja G3 éves korában, hosszas betegség után elhunyt. Veszp rémi Árpádot a párt saját halottjának tekinti, temetésire március 23-án 15 órakor kerül sor a bonyhádi községi temetőben

fm

PUTLITZ:

Németországból—)

C Németországba

67.

Repültünk az autóstradán, de közben Willi folyton a fülemet rágta:

— Ez a sors útmutatása. Gyerünk rögtön az angol gőzösre, ott elrejtőzünk! Ezzel a pénzzel Angliában könnyen átvészelhetjük a háborút.

— Nem, Willi, ha meglépünk, ne tegyük azt gazember módjára, a lelkiismeretünk maradjon tiszta.

— És az jobb lesz, ha ez a disznó banda aljas célokra használja fel ezt a pénzt? Mi biztosan nem okoznánk vele kárt.

Willinek bizonyára igaza volt.

Mégsem engedtem a kísértésnek, a csomagot leadtam az előttem ismeretlen X. Y úrnak.

Schultze-Bernetnek átadtam az X. Y. által aláírt nyugtát, melyben elismeri, hogy a csomagot rendben átvette. Később mégis megvádoltak a nácik, hogy a pénzt elsikkasztottam. Lehet, hogy X. Y.-nál tűnt el a pénz, lehet, hogy valaki másnál; nálam biztosan nem.

Az angol hajó befutott, a német vonat még nem érkezett meg. Londonból érkező németjeinknek egy órát várniuk kellett, vagy

a fedélzeten várakoztak, vagy kimentek a rakpartra, hogy a napsütésben sétálgassanak. Sok régi ismerőst üdvözölhettem köztük. Mind le volt törve, némelyiknek ki volt sírva a szeme. Azt hitte volna az ember, hogy a saját temetésüket várják.

Dircksen nagykövetet már hetekkel azelőtt visszahívták Berlinbe. A misszió vezetője Theodor Kordt követ volt, aki mostanáig ügyvivő minőségben vezette a nagykövetséget. Kordt és felesége nem hagyták el a kabinjukat. Bementem, hogy üdvözöljem őket. Hellyel kínáltak. Mindkettőjüknek könny csillogott a szemében, síri hangulatban voltak. Kordt az utolsó napig megtett mindent, ami emberileg lehetséges voít, hogy elhárítsa a háborút, Vansittarttal is hosszan tárgyalt. Semmi sem indíthatta azonban az angolokat arra, hogy megszegjék Lengyelországnak adott ígéretüket. Hitler politikája ugyan őrült voít, de Angliával valóban n^m akart háborúba keveredni.

— Hiábavaló volt minden — siránkozott Kordt. — Most már mindenképpen elvesztünk. Ha a nácik győznek, egész Németország egyetlen bolondokháza lesz.

Ha pedig a másik fél győz, Németországot leradírozzák a térképről.

— Mit akar hát tenni?

— Magam sem tudom. Tisztességes ember vagyok, nem marad hatok tovább külügyi szolgálatban, hogy én is viseljem a felelősséget. Legjobb volna talán azonnal jelentkezni a Wehrmacht- nál, hogy aztán hősi halált halhassak a harctéren.

Semmiképpen sem osztottam Kordt nézetét, de meg tudtam őt érteni. Minden megbecsülésemet elvesztette azonban, amikor három héttel később felbukkant a semleges Bernben, hogy átvegye a nácik Anglia ellen irányuló titkos hírszerző irodájának vezetését. A nácikkal semmi baja sem volt; a háború végéig egy hajaázá- la sem görbült meg. Minthogy azonban a háború utolsó éveiben az amerikai titkosszolgálat svájci főnökével, Allan Dullesszel kons- pirált, később azt állította, hogy az 1944 julius 20-i összeesküvésben fontos szerepet vitt. Nyugat-Né- metország külügyminisztériumának megalakítása után a politikai osztály főnöke lett, röviddel utána pedig Adenauer athéni nagykövete.

Amikor Rotterdamban átkísértem őt a német vonathoz, nem tételeztem fel róla ekkora jellem- telenséget. Aktatáskájával a hóna alatt, lesütött szemekkel lépdelt el szomorú kísére közepette a berlini angolok csoportja mellett, akik őt fáradt, de mégis kemény és éles pillantásokkal vizsgálhatták.

Willi időközben a német étkezőkocsi pincérjével beszélgetett