Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-17 / 40. szám

1960. február 17. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG s Egy új szakosztály első versenye Az MHS 1960. évi terveiből Hovédelmi napok a megyében — Új alapszervezeteket hoznak létre — A motoros szakosztályok hazai túrakirándulásokat tartanak — A rádiós klub adó-vevője megkezdi a működést — A tehergépkocsivezetők a Balaton partján tanulnak — Újjáalakul a fotoszakkör. A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség Tolna megyei Elnöksé­ge a napokban tárgyalta az inté­ző bizottság egyéves munkáját. Az elnökség megállapította, hogy az eltelt egy év alatt jó eredménye­ket ért el a szövetség. Javult a köri kiképzések minősége, a mo­toros, gépkocsi, rádiós és a honvé­delmi alapismereti kiképzés. A megyei elnökség meghallgatta a megyei intéző bizottság beszámo­lóját és jóváhagyta az 1960. évi tervezetet. A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség Tolna megyei Elnöksé­gének intéző bizottsága nagy és komoly feladatokat tűzött az 1960-as évre is maga elé. A honvédelmi jellegű sportok népszerűsítése érdekében külön­böző versenyeket rendeznek Szék szárdon, Pakson, Bonyhádon, Tol­nán. Bátaszéken. Négy gyorsasá­gi, 4 túra, három terepgyorsasági és öt modellezési versenyt ren­. A BM klubjában került sor a Szekszárdi Dózsa vezetőségválasz­tó taggyűlésére. A sportolók és a tagság közül közel százan jelen­tek meg a gyűlésen. A díszelnök­ség megválasztása után Orosz La­jos elvtárs, a Szekszárdi Dózsa Sportkör elnöke tartott beszámo­lót az elmúlt év munkájáról. A beszámolóban részletesen — és reálisan — értékelte a szakosztá­lyok munkáját, eredményeit és a meglévő hibákat. A beszámolót élénk vita követ­te, melyhez a részvevők közül többen felszólaltak. Korsós La­jos, a Szekszárdi Petőfi elnök­ségének tagja a két sportkör kap­csolatát fejtegette. Dr. Solymosi Mihály, a BM Tolna megyei Rendőrkapitányságának vezetője a nevelés kérdéséről, a labdarúgó szakosztály munkájáról beszélt. Mint mondotta, az atlétikai szak­osztály — eredményei alapján — Sokan emlékeznek még arra a megdöbbentő, fájdalmas képre, amely bejárta az egész világsaj­tót. A londoni olimpia filmfelvé­telei között ez volt a legtragiku­sabb jelenet: egy kétméteres, nyakigláb néger diadalmasan tör a cél felé, de hirtelen, mintha vil­lámcsapás érné, görcsössé torzul­nak arcvonásai. A jamaicai Art­hur Wint, ez az olajfekete néger, a 400 méteres síkfutás olimpiai bajnoka, aki társaival hősiesen küzdött azért, hogy a kis sziget, Jamaica, a 4x100-as váltóban le­győzze az Egyesült Államokat. És akkor Cochran után vetette ma­gát... Wint görcsöt kapott és le- rándult. Még egy-két métert von­szolta magát, s aztán izomsza- kadásos lábával úgy dobta ki ma­gát a vörös salakról a futball- pálya zöld gyepszönyagére, hogy a nézőnek szinte a szíve szakadt belé. Hasonlóan szomorú látvány rdl-t, amikor az ugyancsak 4x400 méteres váltófutásban az olasz staféta első embere lerándult. Az olaszok minden erejüket a váltó­ra tartogatták. Négyszázas futói­kat pihentették az egyéni verse­nyekben nem indították — s most, amikor már a kezdet kezdetén el­buktak, a váltó tagjai sírva néz­ték, hogvan folyik le a verseny — nélkülük. Az a pont pedig — a Wembley­deznek Szekszárdon, illetve Bony­hádon. Ezen kívül négy megyei színtű lövészversenyt is rendez­nek. Az előadásos propaganda további javítása érdekében a me­gyében mintegy 100 filmelőadást tartanak. Az MHS országos konferenciá­jának szellemében új szerveze­teket hoznak létre az ezer lakos­nál nagyobb községekben, állami gazdaságokban és tsz-ekben. A motoros szakosztályok részvételé­vel 25—30 fővel hazai túrakirán­dulásokat szerveznek és ezeket összekötik a terepismeretekkel. Szekszárdon kiállítást rendeznek, melyen repülés, rádiózás, moto­ros, modellező, lövész klubok sportfelszereléseikkel vesznek részt. A rádiós klubnál az elmúlt évben elkezdett félautomata adó­állomást befejezik és ezzel rend­szeresen tartják a kapcsolatot, mind a belföldi, mind a külföldi amatőrökkel. A tehergépkocsi ve­több erkölcsi támogatást érdemelt volna. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a vezetőség elismer­te azt, hogy a legtöbb munkát a labdarúgó szakosztályra fordítot­ták, de ennek ellenére előfordult, hogy a bajnokság előtt nem vol­tak barátságos mérkőzések leköt­ve a labdarúgó-csapat számára. Végül kijelentette, nem engedi azt, hogy egyes szurkolók a já­tékosokat a mérkőzések után itas­sák. Mozolai János, az atlétikai szakosztály edzője a szakosztály munkájáról, a versenyrendszerről szólt, majd a sportolók nevében köszönetét mondott a vezetőknek áldozatkész munkájukért. A me­gyei TST képviseletében megje­lent Kardos György a beszámo­lóról, a tagdíj fizetésekről és a nevelés kérdéséről beszélt. A hoz­zászólások után került sor az új vezetőség megválasztására. zetők részére sátortábort állíta­nak fel a Balaton partján, ahol két héten keresztül a vezetéssel és műszaki feladatokkal ismer­kednek meg a hallgatók, és ez­zel is segítik a bevonuló fiatalok szakmai képzését. A foto-szak- kör az utóbbi időben gyenge munkát végzett, ezért ezt újjá­szervezik és az elkövetkező he­tekben a tagságot 25—30 fővel növelik. Az őcsényi repülőtéren váró­termet építenek társadalmi mun­kával. A váróterem építése már- csak azért is fontos, mivel éven­te 60—65 beteget szállítanak re­pülőgéppel Budapestre, hogy ott orvosi segélyben részesítsék őket. Az MHS ez évre elkésztett munkaterve a felsoroltakon kívül még sok egyéb feladatot tűzött maga elé, melynek végrehajtása tovább erősíti a Magyar Honvé­delmi Sportszövetséget. Á mi sikerünk is! A Népszabadság vasárnapi szá­ma közölte a Központi Repülő Klub ejtőernyős sportbizottságá­nak a tavalyi bajnokságokon és a nemzetközi versenyeken elért eredmények alapján összeállított ranglistáját. Eszerint a sportág tavalyi legjobb három férfi ver­senyzője Kastély Sándor, a szek­szárdi származású Gyulai György és Polcnyi László lett. A nők csoportjában ugyancsak szekszár­di versenyzőt is találnak a sport­ág tavalyi legeredményesebb há­rom sportolója között, aki Raj- csányi Marika. Mellette Papp Ka­talin és Kurinszky Ilona a bátrak sportjának tavalyi első három helyezettje. A Szekszárdról elin­dult sportembereknek őszintén gratulálunk sikerükhöz és egyben örömmel könyveljük el sikerüket Tolna megyei sikernek is. Mint már közöltük, megalakult a Szekszárdi Vörös Meteor ter­mészetjáró szakosztálya. A na­pokban felkerestük Farkas Já­nost, a népbolt műszaki üzleté­nek eladóját, hogy érdeklődjünk a természetjáró szakosztályról. — Mióta űzi a természetjárást? — 1955-ben a Pécsi. VSK ter­mészetjáró szakosztályában kezd­tem, ahol az elmúlt év decembe­réig rendszeresen részt vettem a versenyeken.' — Azért hagyta ott a pécsi szakosztályt, mert megalakult a népboltnál is ez a szakosztály? — Igen. Papp János kartárssal decemberben kezdtük meg a szer­vezést, ahol egy gyűlésen Ismer­tettük a terveinket, elgondolása­inkat. — És mindjárt jelentkeztek a népbolt dolgozói? — Igen. A tagságunk túlnyomó többsége ipari tanuló, vagy fia­tal segédek. — Az elmúlt két hónap alatt milyen oktatást szerveztek? — Hetenként összejöttünk, a térképjeleket, a tájolást tanultuk, valamint a térkép alapján a tere­pen való mozgást — elméletben. — Milyen terveik vannak? — Az elméleti oktatás után — ha az időjárás is úgy akarja — vasárnap már a szabadba me­gyünk. Reggel nyolc órától az es­ti órákig kirándulást teszünk a | sötét-völgyi erdőbe. Egyelőre i Március 20: ' Szolnok—Szek- szárd, Bp. Előre—Kecskemét, FŰSZERT—Eger, MAFC—Győr, Komárom—Sopron. mintegy 20 részvevőre számítunk — tagjaink közül —, de ezenkívül szép számmal lesznek meghívott vendégek, akiktől a szakosztá­lyunk további erősödését is vár­juk. — A népbolt dolgozóinál van érdeklődés a természetjárás iránt? — Természetesen. Napról nap­ra gyarapszik létszámunk, de a szakszervezetünkhöz tartozó MESZÖV-nél, a Nemzeti Bank­nál, valamint az OTP-nél és a Terményforgalmi Vállalatnál is alakulófélben van a természetjáró csoport. — Úgy gondolom, a jó idő be­álltával már mei’észebb terveik is vannak. — Igen. Március hónapra már nagyobb túrákat tervezünk, de a túrákat minden esetben megelő­zi az elméleti felkészítés és a te­rep ismertetése. — Tehát minden rendben van a szakosztálynál? — Igen is, meg nem is. — Rendben van azért, mert a tagság lelkes és biztos vagyok ab­ban, hogy ez nemcsak kezdeti fellángolás. A hiba az, hogy egye­lőre még több a lány, mint a fiú. Reméljük, az időjárás kedvez a Szekszárdi Vörös Meteor terme, szetjáróinak és a jövő héten la­punk hasábjain már a jól sikerült | természetjárásról számolhatunk i be olvasóinknak. Március 27: MAFC—Nagykőrös, Szolnok—Kecskemét, Előre—Eger, Szekszárd—Sopron, FÜSZÉRT— Győr. Sporttö rténelem Tragédiák a győzelem árnyékában stadion túlsó egyenesén — ahol Wint felbukott, még sok egyéni sport-tragédiának vált okozójává. Itt esett el és törte lábát a 800-as előfutamban egy ifjú dán futó, Christenssen, aki ha nem is volt olimpiai reménység, soha nem hitte, hogy éppen az olimpián tö­rik majd ketté lába és sportkar­rierje. Itt rándult le a középfu­tamban egy szőkehajú ifjú óriás, Harrison, aki 15 000 kilométert uta zott a távoli Vj-Zélandból, hogy részt vegyen az olimpián és sérü­lése után soha többé számottevő eredményt el nem ért. És ha nem is itt, a vörös salak­pályán, de tragikusan sérült meg edzés közben egy magyar ver­senyző. Mezei Ferenc 1936-ban már tag­ja volt az olimpiai bajnok vízi­labda-csapatnak, de 12 évvel ké­sőbb is szükség volt még kivéte­les tudására. Mezei esetében a labda játszott kegyetlen tréfát ve­lünk. Edzés közben egy távoli, ejtett lövést könnyedén akart hárítani. Sikerült is, de az úszó-, stadion zajában senki sem hallot­ta, amikor a védés után Mezei feljajdult. — ügy érzem, eltörött az ujjam — mondta már a medence szélén. A magyar vízilabda válogatott­nak talán ekkor »-törött el« az olimpiai bajnoksága... Bár még az olaszok elleni dön­tő mérkőzésen is — 4:3-as olasz vezetésnél — lehetőség volt az egyenlítésre. Röviddel a befeje­zés előtt a keményen védekező olaszok ellen. Delahaye játékve­zető szigorított büntető-dobást ítélt (1948-ban még volt ilyen sza­bály, s »egyből« kapura lehetett lőni). Fábián készülődött a sza­baddobás elvégzéséhez. Izgalom­tól remegve várta a sípszót, de az alig hangzott el — a magyar fiú kiejtette kezéből a labdát. A jó­indulatú bíró — bár a szabályok szerint most már az ellenfelet il­lette volna meg a dobás joga — még egyszer segíteni akart a ma­gyar csapaton. Ö úgy látta, hogy az egyik olasz vízalatti szabályta­lansága következtében veszítette el Fábián a labdát, s ezért most már 4 méterest ítélt. De ez sem segített! A drámai pillanatban, a szinte önkívületi állapotban levő Fábián csak elho­mályosult szemmel látta a kaput, s amikor újra elhangzott a játék­vezetői sípszó, másodszor is maga elé ejtette a labdát... Nem sikerült az egyenlítés, az olaszoké lett az olimpiai bajnok­ság... Versenyzők tragédiájáról be­széltünk, olyan esetekről, amikor a sors szeszélye ütötte el a vár­ható sikertől a sportolókat. Volt azonban olyan olimpiai bajnokság is, amelyben a bajnoki arany­érem átvételét megakadályozta a legtragikusabb fordulat — a ha­lál. A csehszlovák olimpiai csapat­tal utazott ki Londonba egy örök­ké vidám, bűbájos, az életet ked­velő tornászlány, Eliska Misakova is. Szorgalmasan készült a ver­senyre, s jóformán minden sza­bad idejét az Empress Hallban töltötte. Röviddel a versenyek megkezdése előtt azonban rosz- szullétről panaszkodott. — Nagyon beteg vagyok... alig tudom emelni a karjaimat — sut­togta. Hiába volt a leggondosabb or­vosi kezelés, hiába küzdött a gyil­kos kór ellen a fiatal szervezet — Eliskát a tornaversenyek meg­kezdése előtt elragadta a gyer- mekparalízis... Az olimpiai eszme gyönyörű példája, amikor a csehszlovák női tornászok megnyerték az ösz- szetett csapatversenyt, a győztesek köpött felsorolták Eliska Misako­va nevét is. A sport annaleseiben pedig örök időkre úgy szerepel a csehszlovák Eliska Misakova, mint olimpiai bajnok... Április 3: Kecskemét—Nagykő­rös, Komárom—Eger, Előre— MAFC, Győr—Sopron, Szekszárd —Békés, FÜSZÉRT—Szolnok. Április 10: Nagykőrös—Békés. Április 17: Eger—Nagykőrös, Kecskemét—Békés, Előre—FÜ­SZÉRT, Győr—Szekszárd, Sop­ron—Szolnok, MAFC—Komárom. Április 24: Nagykőrös—Komá­rom, Eger—Kecskemét, Előre— Győr, Sopron—Békés, Szolnok— MAFC, Szekszárd—FÜSZÉRT. Május 8: Békés—Eger, Komá­rom—Kecskemét, Előre—Sopron, Győr—Nagykőrös, MAFC—Szek­szárd. Május 15: Komárom—Szek­szárd, Nagykőrös—Előre, Kecs­kemét—Sopron, Győr—Szolnok, Eger—MAFC, Békés—FÜSZÉRT. Május 22: Nagykőrös—Sopron, Eger—Győr, Szolnok—Komárom. Kecskemét—MAFC, FÜSZÉRT— MAFC. Május 29: Kecskemét—Szek­szárd, Sopron—FÜSZÉRT, Szol­nok—Előre, Komárom—Győr, Bé­kés—MAFC. Június 5: Eger—Sopron, Komá­rom—Előre, Nagykőrös—Szek­szárd, Kecskemét—FÜSZÉRT, — Békés—Szolnok. Június 12: Eger—Szekszárd, — Komárom—FÜSZÉRT, Kecske­mét—Győr, Nagykőrös—Szolnok, Sopron—MAFC, Békés—Előre. Június 19: Eger—Szolnok, — Nagykőrös—FÜSZÉRT, Békés— Győr. Június 26: Békés—Komárom. Vezetőségválasztó taggyűlést tartott a Szekszárdi Dózsa SK 1959. évi legjobb atlétikai eresfiüéiivsk Tízes 288 (1957) RÚDUGRÁS Az eddigi legjobb egyéni és átlageredmények: Egyéni Hármas Ötös Garamvölgyi (Bátaszék) 331 315 301 (1957) (1957) (1957) 1958. évi legjobb egyéni és átlageredmények: Lakos (Szekszárdi Dózsa) 310 303 294 — 1959. évi legjobb egyéni és átlageredmények: Lakos (Szekszárdi Dózsa) 320 313 300 — 1959. éti ranglista: 1. Lakos István (Szekszárdi Dózsa) 320 í 2. Czih János (Bátaszéki VSK) 310 f 3. Hortobágyi László (Dunaföld vári KSK) 310 f 4. Lengyel Lajos (Bátaszéki VSK) 280 i 5. Juhász István (Dunaföldvári KSK) 280 f 6. Cseh Gábor (Szekszárdi Dózsa 260 i 7. Jäger István (bonyhádi gimn.) 260 i 8. Garamvölgyi Mátyás (Bátaszéki VSK) 250 s (310) (280) (310) (270) (290) (245) Rúdugrásban eddig még nem volt a megyének kimagasló ké­pességű versenyzője. Még az eddigi legjobb eredmény is csak II—III. osztályúnak számít. ____________________(Folytatjuk.)______________________ A kosárlabda NB II. tavaszi sorsolása

Next

/
Thumbnails
Contents