Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-03 / 28. szám
r-v f H i U H I H í * é * * ß! s. M * ^ 1 \ \ \ » T, i 4 * TOLNA MEGm NÉPÚJSÁG 19GÖ. február 2. TERVEK és GONDOK Az iregszemcsei Rákóczi Tsz vezetőségének levele a Tolna Megyei Népújsághoz Iregszemcsén is, mint az ország számos községében, az egyénileg dolgozó parasztok elhatározták, hogy szakítanak a régi, ltis- parcellás gazdálkodással. Az új termelőszövetkezet januárban tartotta alakuló közgyűlését és felvette a Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nevet. A közgyűlésen megválasztott vezetőség elsődleges feladatának l ártotta, hogy felmérje a tagság által bevitt földterületet, az állatok számát, a gazdasági felszereléseket, majd számbavegye a rendelkezésre álló munkaerőt és egyéb adottságokat. Az összeírás során megállapítottuk, hogy az új termelőszövetkezet 2000 hold földterülettel, 170 lóval, 30 tehénnel, 70 növendékmarhával és számos gazdasági felszereléssel rendelkezik. A vezetőség a tagsággal egyetértésben úgy határozott, hogy a lovakból 2.3—30 holdra egy párat hagyunk meg, a többit pedig értékesítjük. A bevitt állatok értéke több mint 760 000 forintot tesz ki. Mivel a tsz csak most alakult, bizony akadnak problémák is. Nagy nehézségekbe ütközik az állatok összevonása, ugyanis termelőszövetkezetünknek nincs közös istállója. Nagyon szeretnök, ha a községi apaállat-istállót meg kaphatnánk, mert ez megkönnyítené a közös állatállomány elhelyezését. Széretnök azt is, ha a földrendező bizottság termelőszövetkezetünk földjét a határ északi részére tagosítaná, tekintettel arra, hogy tagjaink ehhez a részhez lakna!; közel. Gondot okoz az is, hogy nincs képzett mezőgazdászunk. így nehézségeket okoz az idei évi vetéstervek elkészítése. A vetésterv elkészítésének érdekében az Iregszemcsei Kísérleti Intézethez fordultunk segítségért, ahol ígéretet kaptunk, hogy az intézet munkatársai támogatni fognak bennünket mindenben. Gondjaink mellett természetesen már terveink is vannak. Elhatároztuk, ‘hogy amit lehet, saját erővel építünk fel és saját erőből állítunk elő. Rövidesen megtartjuk a második közgyűlést, is, ahol a tagsággal megbeszéljük a további terveket, célkitűzéseket és a tavaszi vetőmagok összehordásának terveit és módszereit. Beszedes számok elvesztegetett milliárdokról A számok sokszor minden szónál ékesebben beszélnek. Napjainkban százmillió embert foglalkoztatnak katonai szférában. Ebből 20 millió katonai szolgálatot teljesít. A 100 milliárd dollárból, amit az államok egy év alatt fegyverkezésre költenek, 10 millió lakóházat, 50 ezer iskolát, 10 ezer kórházat lehetne felépíteni. Az elmúlt év folyamán egyedül az Atlanti Tömb országai több mint 62 milliárd dollárt fordítottak katonai célokra. Ebből 48 milliárd dollár esik az Egyesült Államokra. Ha az elmúlt 8 évet vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy az Egyesült Államok 340 milliárd dollárt költött a fegyveres erőkre, ezenkívül 22 milliárd dollárt folyósított különböző országoknak katonai segély cílomra dőltek. Herr von Papennak a hátsó ajtón keresztül folytatott intrikálása meggyőzőbb hatással volt Hindenburgra, mint Schlei- chernek minden, szolgálati úton hozzájuttatott rábeszélése. A később történtek szempontjából közömbös, hogy milyen szerepe volt mellesleg Oskar Hindenburg, Ottó Meissner és mások intrikáinak; tény, hogy Hindenburg nem adott felhatalmazást Schleichernek a birodalmi gyűlés feloszlatására. S ilyen módon, amikor a birodalmi gyűlés nem szavazott bizalmat Schleichernek, Schleicher egyszerre bukott emberré vált. Túlságosan ravasz kalkulációi közül egy sem vált be. AZ ALKUDOZÁS, MELY HITLERT A HATALOMRA SEGÍTETTE Schleicher mindössze két hónapig tartotta kézében a kormány- rudat. Megint megkezdődtek az új kormányalakítással kapcsolatos alkudozások. Megint végigzúgtak a müncheni luxusautók a Wil- helmplatzon. Ez alkalommal azonban nem történt semmilyen formális levélváltás az igen tisztelt Herr Hitler és az igen tisztelt Herr Meissner között. A cseh őrvezetőt Hindenburg ez alkalommal azonnal maga elé bocsátotta, és még hellyel is megkínálta. — Kelet-poroszországi birtokos szom szédainak zavarai miatt való aggódása és Oskar fia gyönyörű langenaui birtokéra való gondolata annyira eloszlatta az »öregúr« minden aggályát, hogy arra a »•mihasznára« ez alkalommal mén. Az Egyesült Államok évente több mint 3 milliárd dollárt fordít 250 tengerentúli támaszpontjának fenntartására. Anglia tíz év alatt kb. 14 milliárd fontsterlinget költött katonai célokra. Az elmúlt költségvetési évben Anglia katonai kiadásai több mint 1,5 milliárd fontsterlingre rúgtak. Franciaország tavaly 1575 milliárd frankot fordított katonai célokra. Az idén jelentősen emelkedik ez az összeg: a tervbevett atombomba-robbantás százmil- liárd frankba fog kerülni. Nyugat-Németország egyre aktívabban kapcsolódik be a fegyverkezési hajszába. Az NSZK fegyverkezési célokra fordított költségvetési kiadásai az elmúlt évhez képest egymllliárd márkával növekednek és 10 milliárd márkát tesznek ki. nemcsak a rekrutáit volt hajlandó rábízni, hanem még a birodalom kancellárságát is felkínálta neki. Mindenesetre gondoskodni kívánt róla, hogy tapasztalt emberek féken tartsák ezt az őrvezetőt, s így a tárgyalásokba Hugenberg urat, a közismert »Ezüstrókát« is bevonta. A Krupp-művek volt igazgatója értett hozzá, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság nagyhatalmasságai jól megférjenek egy kalap alatt. A véletlen úgy akarta, hogy január 29-én, amikor a döntő megbeszélések folytak, egyedül ültem a sajtóosztályon, mert vasárnap volt, és éppen én voltam az »istálló-inspekciós«. Steltzer kollégámmal, aki épp akkor érkezett meg Moszkvából, hogy Berlinben töltse szabadságát, meg beszéltük, hogy együtt ebédelünk. Az újságírók állandóan érdeklődtek telefonon, de mind ez ideig semmi mondanivalóm nem volt részükre. Steltzer egy óra tájt állított be, de semmiképpen nem hagyhattam ott a telefont. így hát vártunk az ebéddel, mig valamennyire megnyugszik a helyzet. De hosszabb ideig úgysem maradhattam el, s így azt proponáltam, hogy ugorjunk át a »Kaiserhof «-ba, ott majd gyorsan bekapunk valamit. Közben már háromra vagy talán fél négyre is járhatott az idő, a szállodai étterem üres volt, csak balra, a legszélsőbb sarokban, az obiaknál volt még foglalt a nagy. kerekasztal. Az asztal körül a barnaingesek vezérkara ült, a legtöbbje egyenruhában. Hogy személy szerint kik voltak, az akkor A társadalmi tulajdon védelméről tanácskoztak a dombóvári vasutasok A társadalmi tulajdon védelme közös cél. Minden esetben ezt a célt szolgálja az is, hogy a vasutas rendőrök az. állomásokon teljesítenek szolgálatot és ott beszélgetnek az állomás személyzetével. Ennek így kettős a célja, egyrészt a társadalmi tulajdon védelme, másrészt a kapcsolat elmélyítése a rendőrség és az állomás dolgozói között. Ezt- a kapcsolat-elmélyítést a Dombóvári Vasúti Rendőrőrs szívügyének tartja, mert már két esetben tartott összevont értekezletet az állomás vezetői, párt. és szakszervezeti titkárai részére. Ezeken az értekezleteken Molnár rendőr elvtárs tájékoztatta n vasutasokat a társadalmi tulajdon védelméről. A legutóbbi tanácskozáson a következőket mondotta er: a szállítandó áruk addig képeznek szállítandó anyagot, amíg a célhoz nem érnek, tehát nemcsak az a fontos, hogy menet közben ügyeljünk a ránk bízott árura, hanem az állomáson is vigyázzunk rá, nehogy avatatlan eevének hozzányúljanak és eltulajdonítsák. A szállított áru mennyisége az előző évhez viszonyítva 1959- ben 10 százalékkal növekedett, ugyanakkar az árukár 80 000 forintról 54 ezerre esőkként 1958-hoz viszonyítva. Tehát ebből is látható, nem törvényszerű az, hogy több kocsi- mozgatásnál többnek kell lenni a kárnak is. De még ezt is lehet jobb munkával csökkenteni. Igen sok a berakás! hanyagság, folytatta Molnár elvtárs, nem rakják be azt az árumennyiséget, amennyiről a fuvarlevél szól. Ez igen sok fölösleges munkát igényel. De vannak olyan hiányosságok — A bátaszéki községi tanács a rendelkezésére álló 20 000 forint könyvtári keretből az 1950-as évre 19 000 forintot kötött le szerződésileg könyvbeszerzésre az Állami Könyvtárellátó vállalattal. Ebből az összegből ez évben mint- i egy 800 kötetnyi új könyvvel gyarapszik a bátaszéki községi könyvtár könyvállománya. minket még vajmi kevéssé érdekelt. Először láttuk az úgynevezett Führernek a képekről éppen eléggé ismert, Chrrlie Chaplin- szerű arcát. Egyszerű, rosszul szabott kék öltönyt viselt előtte egy üveg limonádé állt az asztalon: a többiek sört ittak. Az ajtó közelében ültünk le egy kis asztalnál, úgyhogy állandóan szemmel tarthattuk őket. Röviddel azelőtt, hogy elfogyasztottuk ebédünket, a szállodai boy ezüsttálcán egy cédulát nyújtott ét Hitlernek. Hitler gyorsan átfutotta az írást, pár szót szólt a környezetének, majd kisietett az előcsarnokba. Közvetlenül az ajtónál állt a libamájpástétommal és egyéb Ínyencségekkel dúsan megrakott hors d'oeuvre tolókocsi. Hitlernek mellette kellett elmennie. — Nézze csak — jegyeztem meg Steltzernek pillanat szülte ihletettségemben —, ez a barikád, amelyen át egy modern forradalom a hatalomra lép. Fizettünk, és az ajtóban még éppen összetalálkoztunk az egyenruhás testőrséggel, mely Hitlert az autóhoz kísérte, hogy átrobogjon a száz méter távolságban fekvő kancellári hivatalba. Az alkudozás befejeződött. Este felhívtam Leerst, s közöltem vele hogy szeretett vezérét másnap meghitt egészségben az úrlovas Fapennal, a reakciós Ezüstrókával. Hugenberggel és az acélsisakos Selatével a »nemzetközi koncentráció« kormányában mint birodalmi kancellárt fogja viszontlátni. IFoly tatjuk.) is, amikor késedelmesen veszik fel a hiányjegyzőkönyvet, vagy a jegyzőkönyvet nem a valóságnak megfelelően veszik fel. De ezeken a hiányosságokon kívül vannak me" jócskán társadalmi tulajdon herdálói Is. A többek között: az egyik állomásról egy zsák cukrot vittek el a raktár, bői, a másik helyen a feladott kerékpárról a dinamót vették le, a következő helyen a forgalmi szolgálattevő a fát vágta ki az állomás területén, az egyik íűtőháznál 430 kiló szenet vittek cl haza. De még több hiányosságot is fel lehetne sorolni. Vannak olyan hiányosságok, amik a szolgálat rovására mernek. Hogy csak néhányat, a kirívóbbat soroljam fel — mondotta Molnár elvtárs — nézzük csak: egyes állomásokon igen sok olyan egyén tartózkodik a forgalmi irodában, akiknek ott semmi helye nines. F.zek az illetéktelen dolgozók zavarják a szolgálatot, balesetet idézhetnek elő. Az egyik állomáson pedig; szombat este jó műsor lévén a televízióban, erre minden szolgálatban lévő otthagyta szolgálati helyét és elment a televíziót nézni. A felsorolt hiányosságok olyanok, hogy azokat mind meg lehet szüntetni. A rendőrség igyekszik a jó kapcsolatot az állomás vezetéssel fenntartani, de ezeknek a hibáknak a kijavítására több segítséget kérnek a vezető szervektől. A jövőben is csalt úgy lesz eredményes munkánk a társadalmi tulajdon védelmében, ha jó lesz a kapcsolat a vasúti rendőrség és az állomási szervek között — fejezte be beszédét Molnár elvtárs. A hozzászólásokban ígéretet tettek a hozzászólók az állomásuk dolgozói nevében, hogy minden segítséget megadnak a rendőrségnek a társadalmi tulajdon védelmében a felsorolt hibák kijavításához. Minden hozzászóló megfogadta, hogy állomásán nem lesz társadalmi tulajdon ellen vétő, de olyan hiányosság sem, mint amilyet Molnár elvtárs ismertetett. Abban a reményben zárult be ez a hasznos tanácskozás, hogy hst hónap múlva újra találkozunk, de akkor ennél már jóval kevesebb hiányosságot tud Molnár elvtárs felvetni,' mert az állomás vezető szervei is megteszik a szükséges intézkedést és akkor pedig az eredmény sem maradhat el. Ez volt a jelszó: megvédj ük a társadalmi tulajdont! Bódogh Mihály Dombóvár. A nagyszokolyi nők szorgalma A kereskedő szemével nézve az egész társadalmi megmozdulást, ott kezdődött, hogy a falu boltjában megvásárolták az összes vonalzót. Mert amint vasárnap este, a tanfolyamzáró ünnepségen felvilágosítottak, a szabás-varrás tanulásához mindenekelőtt az kell. Tudniillik vagy 60 nagyszokolyi asszony bekapcsolódott a nőtanács szabó-varró tanfolyamába, amelyet Nyirőné, a neves tamási varrónő irányított. Majd pedig ott folytatódott, — ugyancsak a kereskedő szemével nézve —, hogy az asszonyok s lányok nagyobb mértékben kezdték vásárolni a boltokban a ruhaanyagot. Ugyanis a varráshoz — ez tudott dolog — mindenekelőtt varratlan ruhaanyag kell. Ennek beszerzéséhez pedig — ha tovább elemezgetjük — pénz kell. És áz — úgy látszik — volt is. Én legalábbis erre következtettem. Végignéztem azt a kiállítást., amelyet a tanfolyamzárás alkalmából rendeztek. Minden ruhadarabon ott volt a készítőjének neve. A kulíúrhéz nagytermet teljesen megtöltötte a rengeteg ruha. A látogatóknak alig maradt egy kis hely. Az ismeretlen ember azt hihette, hogy valami túlzsúfolt áruházba tévedt be. Bevallom, amíg a fogasokon lógtak a ruhák, nem tudtam róluk véleményt alkotni, csak udvariasságból dicsértem őket. De aztán este jött egy váratlan fordulat: a ruhákat sorrá leaggatták készítőik és a szomszéd szobában magukra vették. Tehát a viselőjükön is' láthattuk. így már többet mutattak a ruhák, ügyes kezű készítőiket egész csinossá varázsolták. Mindjárt be is jegyeztem a noteszembe: »Hasznos munkát végeztek a nagyszokolyi lányok, asszonyok«. A későbbi beszélgetések is erről győztek meg. Béki Pálné is megtanult géppel várni. Tudni kell róla, hogy neki 4 leánya és egy fiú gyermeke van. Lesz majd munka is a családban, mert hát a lányok szeretik az új ruhát. Ezután majd nem kell varrónőhöz menni és ez nyilván sok megtakarítást jelent a családnak. Lánárt Dezsőné is megtanult varrni. A 40 éves Madarász Györgyné ugyancsak saját maga varrja ezentúl a család alsóneműjét, a női ruhákat stb. Bóta Istvánná már a férjét is megajándékozta: egy inget varrt neki, amely ugyancsak ott volt a kiállításon. A férj — azt hiszem nem árulok el családi titkot — nagy megelégedéssel beszélt feleségéről, ezért a szorgalmáért. A megyei ^nc tanács képviselője. Dulai Károlyné is elismerését fejezte ki a nagyszokolyi asszonyoknak, lányoknak a szorgalmas tanulásukért, igyekezetükért. A vidám jókedv sem maradt el. A záróünneoély után közös vacsora következett: ízes, magyaros pörkölt, hozzá a jó bor, sütemény, a zenészek is »működni« kezdtek. A közkedvelt tanfolyam- vezetőnőnek, Nyirőnének pedig ajándékot adtak át, egy kávéskészletet és egy díszes, úgynevezett »emeletes« tortát, amelybe élő virágot építettek. B. F. Holéczy Ákos és tánczenekara Hőgyészeii »Kedves vendégeink, sajnálattal kell önökkel közölnöm, hogy a hirdetett művészek közül — nagy felszisszenés a nézőtéren — mindenki eljött.« — így vezette be műsorát Holéczy Altos, a t.ánczenekar vezető karnagya. Már az a hír is fél sikert biztosított a művészeit számára, hogy »mindenki eljött«. A közönség nagy örömmel és so'.t tapssal fogadta a két fiatal művésznőt, Pozsonyi Emmit és Pusztai Etát. Elismeréssel fogadták egyéni én "V"?;''maikat, meg- újrázták duettjeiket. Majláth Jenőt, a táncdclkomi- kust nagyon megszerette a közönség. Nagy érdeklődéssel hallgatták végig Kovács Erzsi művésznő énekszámait. Talán a legtöbb elismerés a fiatalok énekese, Keméndi Andrá:} felé szállt. Nem utolsó sorban azonban elismeréssel kell szólni a nyolctagú zenekarról. Tudásuk maximumát nyújtották. Mindent összegezve, Hogy ész könnyű zenét kedvelő közönsége jó érzéssel és gazdag élményekkel távozott az előadásról. (b)
