Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-17 / 40. szám
4 ! i ; • í > i ; I X í í í : í * TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG ÍSSO. február 1% PANASZOK NYOMÁBAN Miért piszkosak a szódásüvegek ? PISZKOSAK a szódásüvegek, nem jön ki az üvegből a szóda, vagy magától kifolyik a fele, egy véletlen mozdításra. Sokan panaszolják ezt Szekszárdon és meg kell mondani: jogosan. Miért piszkosak a szódásüge- gek és tartalmuk kiürítése miért ütközik nehézségbe? — erre próbálunk most válaszolni. Meg kell mondani, nehéz igazságot tenni! Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell változtatni a hiányosságokon, annál is inkább, mert Szekszárdon jelentős a szódavízfogyasztás télen is, meg nyáron is. Kezdjük tehát a tisztasággal, mert ez a leglényegesebb, a leggyakoribb probléma. A piszkos szódásüveg nemcsak gusztustalan, de egészségtelen is. Bizonyítják ezt a városi tiszti orvosi feljegyzések is. A SZAKEMBEREK azt mondják, hogy Szekszárdon 40—50 000 szódásüveg „forog”. Ebből körülbelül 10 000 üveg van az állami szikviziizem tulajdonában. A többi szódásüveg vagy a maszek szódásoké,- vagy más vállalatok (kereskedelem, vendéglátóipar) illetve magán személy tulajdona. A szikvizüzem naponta 70—80 üveget mos ki, amelyeket egyben javítani is kell, hogy a maszek szódások milyen gyakran, menynyi üveget mosnak és javítanak, az ellenőrizhetetlen. Minden esetre, ha a szjkvíz- üzem tulajdonát képező 10 000 üvegből naponta 70—80-at kimosnak, akkor egy üveg mosására egy évben kétszeir-három- szor kerül sor. Persze ez a megállapítás csak a tízezer üvegre vonatkozik. Ha viszont 45—50 000 üveget veszünk alapul, akkor egy nap körülbelül 140—150 üveget kell kimosni ahhoz, hogy egy üveget égy évben egyszer kimossanak. Nem lehet leellenőrizni, de nehezen hihető, hogy Szekszárdon az állami szikvizüzem és a maszek szódások ösz- szesen naponta 140—150 üveget kimosnak. Mégpedig azért hihető nehezen, mert a szakemberek macskazenét rendeztek; emiatt utólag Nadolny nagykövetünknek az angol delegációnál meglehetősen lealázó bocsánatkérő látogatást kellett tennie. Másik . alkalommal majdnem még ennél is kínosabb konfliktusra került a sor a franciákkal. Genf város pereménél kezdődik a francia határ, e mögött emelkedik a Mont Saleve, melynek csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik a tóra és a francia alpesi tájra. A mieink gyakran rendeztek oda kirándulásokat. — Egy náci kiránduló csoporttól egy szép napon a következő szövegű, francia postahivatalban feladott táviratot kaptuk: — »X. Y. hullája itt fekszik a Z. hotelban. Kérjük • elvitetni«. Először gyilkosságra gondoltunk. Mar éppen a rendőrséget akartuk értesíteni, amikor kiderült, hogy csak egyik cimborájuk itta magát holtrészegre, s ezt a »sörhullát« kellett hazaszállítani. Goebbels sem akarta megtagadni magától azt az élvezetet, hogy hosszabb időt töltsön a genfi »pofázdában«. Pia ivásban el is maradt a többiek mögött, de sokkal ravaszabbnak bizonyult náluk — alapjában véve nem volt más, mint egy agyafúrt, minden hájjal megkent, szemtelen ripők. Saját személyes biztonságának védelmére tucatnyi SS-t hozott magával, s testőrsége mindig körülötte lebzselt. Itt Géniben azonban nem olyan egyszerű fiúkból állt a gárdája, amilyen az én berlini mechanikusom volt, hanem a snájdig 13. SS-lovas rohamcsapat kikent-kifent, nagyigényű »mama kedvenceiből«, akik a berlini Zoo állítása szerint egy szódásüveg kimosása, figyelembevéve szétszerelését és összerakását, 15—20 percet vesz igénybe, Pedig egy évben nem egyszer, hanem legalább egy évben ötször- hatszor kellene mosni szódásüvegeket, figyelembevéve a szekszárdi víz nagyarányú vastartalmát és azt, hogy még a szikvizüzem vasszúrő gépe sem tudja teljesen megtisztítani a vizet. Az ideális állapot tehát az lenne, ha naponta Szekszárdon több mint ezer szódásüveget mosnának ki. KI MOSSA ki az üvegeket? Kit lehet erre kötelezni? Természetesen a szódagyártással foglalkozó állami vállalatot és a maszek szódósokat. Jó, kötelezni lehet őket, de ezen nem múlik még a szódásüvegek tisztasága. Nem múlik, mert nem lehet ellenőrizni a teljesítést. Ezért lenne egy szerény javaslatunk: Lássák el újra a szódásüvegek szifonfejét cégjelzéssel. És: egy szódásüveget csak azonos cégjelzésű szódásüveggel lehessen kicserélni. Szervezés és pénz kérdése az egész. S majd akkor kiderül, hogy melyik cégnek az üvegei piszkosak, tehát megtudjuk azt is, kit kell szidni és kit kell megrend- szabályozni. Nem jelent-e nagy költséget a szódásüvegek megjelölése? Költséget jelent, de ha azt nézzük, hogy egy szódásüveg élettartama 15—20 év, akkor nem jelentős a megjelölésre fordított összeg. A ki nem folyó, vagy éppenséggel magától folyó szódásüveg is bosszantó. Nem is annyira az ebből eredő anyagi kár, mint a bosszúság a figyelemre méltó. A nem folyásnak, illetve a magától folyásnak oka nem mindig az, hogy kevés szénsavat tettek a vízbe,-hanem az, hogy rossz a szifonfej, nem javították ki és azon elillan a szénsav. Azt hisszük e probléma megoldásánál ismét a cégjelzéses üveg segíthet. Cégjelzéses üvegek cserélésénél majd kiderül kié is a rossz üveg, s ki kötelezhető megjavítására? Akinek jobb javaslatai vannak, az szóljon hozzá. (gyenis) melletti Tattersallban tanyáztak. Sajnos, a finomabb modor csak külső máz volt rajtuk. Intim körben még féktelenebből viselkedtek, mint a »rámenős« legények, de azok legalább bírták az italt, míg ezek a finom fiúcskák már az első két-három pohár után végigokádták a bár szőnyegeit. Doktor Goebbels minden este a szalonban, a részére fenntartott, puha klubfotelekkel körülvett nagy asztalnál elnökölt, és történeteivel szórakoztatta áhítatosan figyelő hallgatóságát. Magával hozta régi cimboráját, Lippertet, aki legutóbb már Berlin főpolgármesterévé avanzsált. Az esti beszélgetés többnyire csak kettőjük párbeszédéből állt; elmerültek régi, közös emlékeikben. Egyszer nekem is alkalmam volt meghallgatni néhány régi hőstettüket. — Emlékszel még arra a rothadt zsidóra a Kurfürstendammon, aki mindig keménykalapban járt, és a kezét oly mélyen dugta kabátzsebébe, hogy karja egész mereven lógott az oldalán? — Annak a zsebébe csempészted a gumibotot, amit a sarki rendőr övéből csórtál ki, nem? — Az, az! A két hülye! Egyik sem vett észre semmit az egészből. Aztán te szaladtál vissza a rendőrhöz hallottam, amikor mondtad: »Őrmester úr, azt hiszem, az a keménykalapos úr eleiembe a gumibotját«. — Hű, hogy rohant aztán a zsidó után! Micsoda remek tréfa volt! — Hát arra emlékszel-e — kezdte most Lippert, amikor anAz 1959-es gazdasági év tapasztalatai Van-e lehetőség teljesíteni aa idei tervet a Dombóvári Cementgyári Vállalatnál A termelés ütemességének vizsgálata, ha az csak néhány percig is tart, a szemlélő rögtön meggyőződik, sürgősen tenni kell valamit, hogy a termelés egyenletes emelkedő tendenciát mutasson. E következtetés hosszas vizsgálódás utón még csak megerősödött bennem. Az okok és indokok vizsgálata után az a meggyőződésem, hogy a jelenlegi körülmények között a helyzeten változtatni nem, esetleg kissé javítani lehet. A Pécsi Cementipari Vállalat dombóvári telepének 1959-es termelését szemléltető adatok vizsgálatakor a következő táblázatot állítottam össze, amely lényegében a telep három üzemének munkáját tükrözi, és ez juttatta eszembe a termelés ütemességének, megvalósításának szükségességét, az akadályozó és segítő tényezők ismeretében. A táblázat a múlt évi termelésről a következő: :yedév Terv Tény számok (ezer Ft-ban) A tervteljesítés százaléka I. 2913 2976 102,2 II. 4837 4374 90,4 III. 4299 4395 102,2 IV. 4262 3550 83,2 1958-ban hasonló körülmények •— gépi felszerelés, anyagellátás, létszám ingadozás stb. — között végezték a munkát. Az 1959. első negyedéves terv reális, teljesíthető volt. Az első negyedévben csarnokokban dolgoztak, fűtött munkahelyer gőzzel melegítették a betonkavicsot és vizet, a gépeket maximálisan leterhelték, a munka- és technológiai fegyelem megszilárdításával a rengeteg »fagyos nap« ellenére is teljesíteni tudták a negyedéves tervet. A második negyedév megkezdésekor a termelő berendezés nem változott, de nőtt — ötven fővel — a munkáslétszám. A terv csaknem kétmillió forint értékű áruval több termelését írta elő. A felfutás a termelőszövetkezeti, általában a mezőgazdasági építkezések hatalmas szaporodása révén jött létre. Anyag-, főleg cementhiány o' ózta a második negyedéves terv nem teljesítését. A tervezetthez viszonyítva kilenc százalékkal kevesebb munkással dolgoztak a második negyedévben. Számos esetben sürgős átcsoportosításokat kellett végrehajtani a termelésben, anyaghiány miatt. A harmadik negyedévben, amikor már javult az anyagellátás és figyelembe vették az előző negyedév tapasztalatait, a munka- szervezésben ezt érvényesítették, teljesíteni tudták a tervet, bár az sokkal alacsonyabb volt a második negyedévhez viszonyítva. Igaz, ekkor is 6,2 százalékkal kevesebb munkást foglalkoztattak a tervezettnél; a tervteljesítés azonban nak a másik zsidónak a képibe vágtam? És még volt pofája feljelenteni minket utána a bíróságnál ! — De jól Iáhúztalak a slamaszalig több értékben, mint a második negyedévi 90,4 százalék. A negyedik negyedévi katasztrofális lemaradást részben a munkaerő-vándorlás — az őszi mezőgazdasági munkák ideje —, részben az anyaghiány okozta és az is, hogy november, december hónapokban a hideg miatt ismét csarnokba kellett áthelyezni a termelést. Végeredményben az éves tervet a vállalat dombóvári telepe 93,8 százalékra teljesítette. Alaposabban kidolgozott tervekké, a tervek megvalósításához szükséges feltételek biztosításával a termelést egyenletesen emelkedővé lehetett volna tenni. Az adatokból az derül ki, hogy a terv az ötven fő létszám-szaporulatra számított a közel kétmillióval felemelt második negyedévi termelési terv teljesítésére. És ez hiba. Az anyagellátást is zavartalanná lehetett volna tenni, ha jó előre gondoskodnak a megnövekedett terv megvalósításához szükséges mennyiségről. A lemaradás okait negyedéves szinten már említettem. Az éves munkára is nyilván ez vonatkozik. Felvetődik a kérdés, 1960-ra hogyan készültek fel, hisz most még nagyobbak a feldatok a telep munkásai előtt, a létszám is alig ötven fővel több most, mint a múlt évben volt. Hasznosítják-e a jó módszereket, mit tesznek a hibák megszüntetése érdekében. Elismerés illeti a vállalat vezetőit, hogy az idén már erélyesebben fogták a munkások taníttatásához. Rendszeressé tették a technikai minimum tanfolyamokat, tizenöt munkás gépkezelést tanul. És a törzsgárdát akarják kialakítani. Erre utal az is, hogy a szociális létesítményeket tovább korszerűsítik, gépekkel szüntetik meg a nehéz fizikai munkák egész sorát. Űj gépeket állítottak és állítanak még üzembe. Fokozottan áttérnek a gépi erejű szállításra. A régi elv, mely a terv nem teljesítés esetén is bevált, az volt, hogy minél kevesebb selejtet gyártani. Most is, ha felvesznek új munkásokat, ezektől elfogadják a kevesebb mennyiséget, de a selejtes munkát nem. Lehetőség volna éppen a múlt évi és az 1960-as év öt dekádjá- nak tapasztalata alapján arra is, hogy nyáron több munkást foglalkoztassanak, ha másként nem, a »fagyos« hónapok terhére. A termelés növekedése arányban lenne a létszám növekedésével. Tervmódosítás lenne szükséges ehhez, melyhez a felettes hatóság is bizonyára hozzájárulna. A dombóvári telep munkáját vizsgálva szólni kell a?, objektív nehézségekről is, amely az egyik legnagyobb fékezője a téli munkának. Annak idején nagyobb körültekintéssel, helyszíntanulmányozással el lehetett volna kerülni, hogy a telepet ártéren létesítsék. így sajnos nem sok lehetőség van arra, hogy beruházásokat eszközöljenek a telep fejlesztésére, műhelycsarnokokat — amelyekben télen is lehet dolgozni — is éppen ezért nem helyes építeni. Házilag, saját rezsiben készített, oldalakkal ellátott »pajtákban« volna lehetőség arra, hogy bővíteni lehessen a téli hónapokban is a termelést, de ez szükségessé tenné újabb gőzfejlesztő kazán üzembeállítását is. A felsorolt, termelést akadályo.. zó hibák többségéről tud a vállalat vezetősége is. Nem múlik el hét, hogy a vállalat igazgatója, főmérnöke ne látogatná meg a telepet, hogy segítséget nyújtson. A hibák egy része megszüntethető, a termelést a mostaninál egyenletesebbé lehet tenni, de gyökeres változást csak néhány éven belül lehet elérni. A helyi lehetőségek figyelembe vétele, azok alkalmazása, nem utolsó sorban a munkások véleménye, javaslata bizonyára hozzásegíti a vállalat vezetőit, hogy az idén eredményesebben zárják az évet, meg tudják valósítani a termelés egyenletes emelését. Pálkováes Jenő A hotlógépek birodalmában tikéból! — Igen, megesküdtél, hogy láttad, amikor én egy banánhéjon megcsúsztam, és esés közben véletlenül egészen könnyedén megrúgtam a pasast! — És az a mafla bíró meg mindent elhitt! — Te jó ég, ha az ember visz- szagondol azokra a szép, harcos időkre! Tulajdonképpen sokkal szebb idők voltak azok, mint ma, amikor már a hatalmon vagyunk, és minden olyan simán meg3r. — Hát az igaz, hogy sokkal unalmasabb lett az életünk. De ma már legalább nem merik megkockáztatni a büdös zsidók, hogy német bíróság elé idéztessenek minket. Jellegzetes tréfát engedett meg magának a dongalábú doktor a Berliner Tageblatt tudósítójával. Ez a lap akkor még nem evezett át teljesen náci vizekre, és több munkatársa a weimari köztársaság idején közismert demokratának számított. Közéjük tartozott egy Stutterheim nevű úr is, akiben a nácik egy kis »szövési hibát« fedeztek fel: angol nőt vett feleségül, aki ráadásul még sógornője is volt Anthony Edennek, a Népszövetség angol képviselőjének. A Berliner Tageblatt éppen e jó nemzetközi kapcsolatai miatt küldte őt Genfbe. Stutterheim egyébként ugyancsak a Carlton Park Hotelban lakott. (Folytatjuk.) Hatalmas kottások ezek a szép, | modern gépek a MÉK duna- szentgyörgyi keltetőállomásán. — Egy-egy gép kereken 10 000 tojást melenget. Lesz itt csipogás, ha a gépekben lévő több mint 60 000 tojásból kibújnak a kiscsibék! Egyébként 1957 óta működik a MÉK-nek ez a keltetőállomása Dunaszentgyörgyön és idén tíz modern automata, villannyal és petróleummal egyaránt fűthető új gépet kapott az állomás. A tízből hat gép már üzemben van, a tiszta, világos, újonnan épített teremben és a többi gép is hamarosan beszerelésre kerül. Az idén ezek az új gépek több mint félmillió csibét keltenek ki, előreláthatólag 70 százalék fölötti kelési aránnyal. Mert jelentősen emelkedik a kelési arányszám, a villanyfűtés erre igen kedvezően hat. Nem rontja a levegőt, mint a petróleum, így nem hat kedvezőtlenül a tojáshéjon keresztül lélegző csirke-embrió fejlődésére. A petróleum ugyanis káros gázokat bocsát ki magából egyrészt, másrészt fogyasztja a levegő oxigéntartalmát. Érdekes módon utánozzák itt a keltetőállomáson a kottás keltési módszereit. Például a tojás berakásától kezdve a 18. napig hét- óránként megforgatják a tojásokat, természetesen automata be| rendezés segítségével. A megfigyelések tanulsága szerint a kottás ösztönösen forgatja a tojásokat a csőrével, mert a vérhálózat csak így tudja körülvenni a tojás sárgáját. Aztán hűtik is a tojásokat. A 12. naptól a tizennyolcadikig a kot- lós lelép időnként a tojásokról és így hűti azokat. Ez a hűtés kényszeríti mozgásra az embriót. A keltetőállomáson ajtókat nyitnak, fűtést szüntetnek és így liűtik le a levegőt naponta kétszer 10—15 percig. Utánozzák a »kottást« a páraadagolással is. A kotlós testével ad párát, itt a tizennyolcadik naptól kezdve mesterségesen. A párás levegő oxigéndúsabb, tehát a már lélegző kiscsibére jó hatással van és meglá.gyítja a tojás héját is, hogy könnyebben ki tudjon bújni a kiscsibe. Mózes István, az állomás vezetője és a többi dolgozó is egyöntetűen állítják, hogy nagyszerű pillanat az, amikor tanúi lehetnek a kiscsibék születésének. — Ezek a pillanatok most már hamarosan elkövetkeznek, mert még ebben a hónapban megtörténik az ez évi első kelés és a jelel: szerint az új kotlógépek közel ötvenezer kiscsibével szaporítják baromfiállományunkat. —is—os—
