Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-03 / 28. szám

1960. február 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Tegyük még eredményesebbé a kongresszusi verseny folytatását Erről ié be fiaélni kell Mennyi lófogatra van szükség a szövetkezetben?... A Magyar Szocialista Mun­" káspárt és a Forradalmi Munkás Paraszt kormány iránti bizalomból fakadó versenylen­dület olyan eredményeket ho­zott az elmúlt esztendőben, amely lehetővé teszi népgazda­ságunk fejlesztésének gyorsabb ütemét és kedvező előfeltételt teremtett . hároméves tervünk túlteljesítéséhez. Az elmúlt esztendőben a szo­cialista munkaverseny széles­körű hatékony mozgalommá vált és nagy mozgósító erőt jelentett. Hatásos eszköz volt arra, hogy megyénk dolgozóinak nagyszerű kezdeményezését az üzemek előtt álló feladatok megoldá­sára irányítsuk. Az eredmények azt bizonyítják, hogy jó volt a párt és a tömegek közötti kap­csolat. Az elmúlt évben me­gyénk iparában a termelés több mint 13 százalékkal emelkedett. A szocialista ipar túlteljesítette a termelékenységi éves tervet, jelentősek az eredmények a gazdaságos termelésben is. Az eredmények a munkások, mű­szakiak érdeme, mely elismerést érdemel. Nem egy üzemben, mint a Tolnai Selyemgyárban, vagy a téglagyárakban már az év első napjaiban arról tanácskoz­tak a dolgozók, hogy még na­gyobb lelkesedéssel, még jobb munkával készülnek fel hazánk felszabadulása lő. évforduló­jának megünneplésére. Most, amikor az I960, évi ter­vek, a kongresszus szellemében való végrehajtására készülünk, figyelembe kell venni néhány olyan jelenséget, melynek meg­szüntetése szükséges a további sikerek érdekében. A feladatokra való készülés­nél változtatni keli azzal az igénykülönbséggel, ami az el­múlt évben számos üzemünkben tapasztalható volt. Miről van itt szó? Nem másról, mint arról, hogy a népgazdasággal szemben eléggé nagyok voltak általában az igények, elsősorban beruházá­sokban. Az üzemekben az igé­nyesség már nem volt minden esetben ilyen méretű. Ez meg­mutatkozott számos üzemnél ab­ban, hogy a megadott irány­szám alá tervezték a termelé­kenységet, melyet nem egy eset­ben ennek ellenére sem tudtak teljesíteni. Például a Simontor- nyai Bőrgyárban, ahol egyéb­ként mintegy 72 milliós re­konstrukciós munka folyik, nem teljesítették a termelékenységi tervet és a kongresszusi válla­lást. Még sok más példát lehetne megemlíteni, ami azt bizonyítja, hogy nem vettük figyelembe a lehetőségeket, melyeket a dol­gozók lelkes versenye hózott felszínre. Világosan kell látni, hogy csak akkor kaphatunk többet népgazdaságunktól, ha még jobbat és többet adunk — a népgazdaságnak. T apasztalni lehet azt is, bár nem általánosságban, hogy egyes gazdasági vezetők hajla­nak a régi helytelen gyakorlat­ra, mely a puszta mennyiségi Amerikai diplomaták a pszichológusnál Az amerikai külügyminiszté­rium úgy rendelkezett, hogy ezen­túl a külföldi követségek és tájé­koztató szolgálatok beosztottjai kötelező pszichológiai vizsgálat­nak vessék alá magukat. A pszichológusnak elsősorban azt kell eldöntenie, alkalmas-e a je­lölt a külföldi életre és hogyan reagál pl. az »egzotikus környe­zetre?'« Erre az intézkedésre azért van szükség, mivel a dip­lomaták állandóan panaszkodnak a számukra idegen életkörülmé­nyek miatt. szemléletben mutatkozott meg. Ez a szemlélet csábítólag hat a tarvszerűtlenségre, amely nem egy üzemünkben meg is mutat­kozott az elmúlt esztendőben. Nem egy esetben a mennyiségi célt gazdasági vezetőink a köny- nvebb és rosszabb intézkedések­kel valósították meg. A számsze­rűségre való törekvésben az üzemben nem fordítottak kellő súlyt a minőség javítására, a műszaki fejlesztésre, indokolat­lanul emelték a munkások átla­gos állományi létszámát. Egykét üzemtől eltekintve, nem lehetünk megelégedve a minőség alakulásával és ezen a téren különösen a Simontornyai Bőrgyárban vannak nagy lema­radások. Nem egy üzemünkben, mint például egyes helyiipari üzemekben, ahol a rendelkezés­re álló anyagi eszközöket sem használták fel a gépek beszerzé­sére, a jobb munkakörülmények megteremtésére. Megyénk ipará­ban egynéhány üzemtől eltekint­ve eléggé általánosan jelentke­zik, hogy indokolatlanul növel­ték a munkások átlagos állomá­nyi létszámát. Például a minisz­tériumi iparban 6.4 százalékkal, a helyiiparban 2,4 százalékkal magasabb volt a munkások át­lagos állományi létszáma az el­múlt' évben, mint a tervezett. A megnövekedett munkaerőlét­szám mellett ugyanakkor még nőtt a túlóráztatás is. Ez külö­nösen az egy munkásra eső tel­jes termelési érték és az egy órára eső teljes termelési érték közötti eléggé jelentős eltérések­ben mutatkozik meg. A szakszervezeti szerveknek a túlóráztatás ellen a leghatéko­nyabban fel kell lépniök és az elkövetkezendő időkben már a tervezésnél harcot kell indítani az ilyen jelenségek ellen. A mennyiségi szemlélet elsősorban a termelékenység alakulására hatott negatívan. Megyénkben a termelés növekedése teljes egé­szében a munkaerőlétszám nö­vekedésének az eredménye. Már pedig pártunk VII. kongresszu­sának határozata alapján a ter­melés növekedését az elkövetke­zendő időszakban kétharmad- részben a termelékenységből és csak egyharmad részben növe­kedhet a létszámemelkedésből. A termelékenység gyorsabb ” ütemű növekedése fontos az új ötéves terv megalapozása, a jövő évi kötelezettségeink tel­jesítése szempontjából. Ezért harcot kell indítani az olyan ké­nyelmesség ellen, amely mecha­nikusan alkalmazza az elmúlt évben alkalmazott egyes rossz módszereket. Körültekintőbb munkával, munkásokra, műsza­kiakra való fokozottabb támasz, kodással kell javítani az üze­mekben a műszaki fejlesztést. A rendelkezésekre álló anyagi esz­közöket, melyek a műszaki fej­lesztést segítik elő, lehetőséghez mérten állítsuk mielőbb a ter­melésbe annak érdekében, hogy kedvező hatása mielőbb érvé­Forronganak a korzikaiak Korzikában január 29-én meg­állt az egész gazdasági élet. Az ál­talános sztrájkot már néhány hét­tel ezelőttre kitűzték, akkoriban azonban a fréjusi katasztrófa miatt elhalasztották. A francia kormány az egyre jobban elnép­telenedő sziget lakosságával lát­hatólag nem törődik és ezért Kor­zika lakói sztrájkkal akarják tu­domására hozni, hogy nem haj­landók többe elviselni a tűrhetet­lenül magas árakat. nyesüljön. A műszaki fejlesztés sokoldalú lehetőségeit az előt­tünk álló feladatok sikeres meg­oldása érdekében ki kell hasz­nálni. Az előttünk álló feladatok si­keres megoldására való törek­vés mellett fordítsunk nagy gon­dot azokra, kik ezeket a tévékét és feladatokat megvalósítják, a munkásokra. Az elmúlt évben a munkásszállásoknál, a balese­teknél nem értünk el kellő ja­vulást, sőt esetenként romlott a helyzet. Ezen jelenség el­lentétes társadalmi rendünkkel, népgazdaságunk egészséges fej­lődésével. Például a balesetek száma 1958. évhez képest a leg­fontosabb üzemeinkben mint­egy 56 esettel növekedett. A gazdásági vezetőknek és a szak- szervezeteknek aktívabb intéz­kedéseket kell tér ’ o téren a hibák megszüntetést.n. Haté. kony munkával segítsék az el­lentmondás felszámolását. A z 1959. évi eredményeink ** jelentősek, de nagyok és reálisak az előttünk álló felada­tok is. Eredményeinkre támasz­kodva javítsuk tovább a gazda­ságosságot, harcoljunk követke­zetesebben a műszaki fejlesztés­ért, a munka termelékenységé­ért, a helytelen szemléletek el­len. Javítsuk tovább a moz­galmi és , gazdasági vezetők együttműködését és támaszkod­junk még jobban a dolgozókra, igényeljük segítségüket, kérjük ki véleményüket és karoljuk fel kezdeményezéseiket. Pártszer­vezeteink, szakszervezeteink fe­lelősségteljes munkával segít­sék, hogy a lelkes versenykezde­ményezésekben pártunk VII. kongresszusának és a SZOT VTT. teljes ülése útmutatásai érvé­nyesüljenek. • A vezetők és dolgozók kapcso. laténak további javításával te­gyük még eredményesebbé a kongresszusi vdrseny folytatá­sát, a hároméves terv sikeres teljesítése és hazánk felszabadu­lása 15. évfordulójának méltó megünneplése érdekében. Schrottner Károly az SZMT elnöke. A napjainkban alakult, vagy alakuló közös gazdaságokban sz n- te mindenütt felteszik ezt a kér­dést. A szövetkezeti tagok érthető módon beszélnek, vitatkoznak, mielőtt eldöntenék: hány holdra hagyjanak meg egy pár lófoga­tot. Hogy könnyebb legyen e na­gyon fontos kérdésben határozni, mi is beszéltünk a legilletékeseb­bekkel, a gépállomások megyei vezető szakembereivel, s ezúttal leírjuk e kérdésben elfoglalt ál­láspontjukat. Mindenki előtt ismeretes, hogy a legutóbbi mezőgazdasági kam­pánymunka — az őszi szántás- vetés óta — nagyot léptünk előre a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében. Ebből kiindulva a gépállomások megyei szakem­berei kiszámították, hogy az idén mennyi gépi munka elvégzésére futja a gépállomások erejéből. Eszerint tavaly egy traktoregység­re 132 kát. hold szántóterület megmunkálása esett. Az idén ez a szám 175-re emelkedik. Vagyis míg tavaly a megye gépállomásai 720 000 normálholdat kitevő trak­tor- és motormunkát végeztek el, addig az idén — mert növekedett a géppark és emelni kívánják az egy traktoregységre jutó teljesít­ményt — 1 200 000 normálhold munka elvégzésére vállalkoznak. Ez gyakorfcV’ág annyit jelent, hogy a megv" »épállomásai az új és régi termelőszövetkezetekben el tudiák végezni az alapvető me­zőgazdasági munkákat: a szán­tást, a vetést, a gépi kanálást, a termények zömének szállítását. Ezeket a tényeket a termelő- szövetkezetekben feltétlenül fon­tos figyelembe venni. Az csak természetes viszont. ho"v a szö­vetkezeti vezetőknek feltétlenül Az Ottawa közelében lévő Saint Regis indián rezervátum törzs­főnökei egyhangúan elvetették a kanadai kormány javaslatát, hogy az indiánoknak is megadják a vá­lasztójogot. A törzsíőnökök doyenje, John Sharrow kijelentet­te: azért nem kell a választójog, fontos a helyi adottságokat is mérlegelni, mielőtt véglegesen döntenének a lókérdésben. A túl sok ló meghagyása azonban ész- szerűtlen A sz. tmberek azt ja­vasolják, hogy az induló közös gazdaságban 35—40 holdra hagy­janak meg egy pár lófogatot. Tud­niillik a lótartás meglehetősen költséges, minimálisam is napi 60 forintba kerül egy pár ló tartásai Sokkal kifizetőbb, ha a szövetae- zeí nem méretezi túl a lovak szá­mát, inkább szarvasmarhákat tart és a mezőgazdaságban előforduló munkák zömét; géppel végezteti el. Megyénk új lo-zös gazdaságai­nak vezetői — a tapasztalatok sze­rint nem mindenütt döntötték el helyesen, hogy mennyi lovat tar­tanak meg. Véleményünk szerint semmi nem indokolja például,' hogy a tolnai termelőszövetkezet. 2000 holdhoz 160 lovat tartson; Hiszen ennek a 80 pár lónak sze­rényen számolva is évi 30 vagon abraktakarmány kell. Ez sok. Még' a helyi adottságok figyelembevé­tele mellett is elég volna 50 pár lófogat. Azt a módszert viszont jónak tartjuk, javasoljuk a szö­vetkezeteknek, amit Kajdacsrn tapasztaltunk. Az itteni közös gazdaság vezetői előbb a gépállo­mási főagronómussal, igazgatóval és főmérnökkel konzultálnak és csak utána döntik el, hogy meny­nyi fogét marad meg a szövetke­zetben. Az a .-elyzet ugyanis, hogy a gépállomások ma már mindenütt meg tudják mondani, hogy a körzetükben lévő terinelő- szövetkezeteknek — a traktorok maximális kihasználása mellett —• mennyi munkát tudnak elvégezni az esztendőben. mert nem akarunk sápadtarcúak- nak adót fizetni. Hagyják meg jogainkat, ők meg tartsák meg maguknak a választójogot, tud­juk, hogy fait ér! Hasonlóan vélekednek Kanada más rezervátumaiban is. ■ W » u w I Molnár Lászlóne A kanadai indiánoknak nem kell a választójog PUTLITZ Néni etországból—) C Németországba (26) — De hiszen, ha jól tudom, ez a Ribbentrop valami pezsgő­vagy whisky ügynök volt! Ho­gyan került egyszerre Papennal olyan intim viszonyba, hogy még ebédre is magával hozza az Union-klubba? — Azt hiszem — mondta Gott­fried tűnődve —, hogy ez jelent valamit. Már korábban is hallot­tam valamit harangozni, hogy ennek a Ribbentropnak sikerült valahogy Hitler közelébe férkőz­nie. Lehet, hogy Papén rajta ke­resztül akar valami egész nagy dolgot csinálni. És nem tudom, nincsen-e benne a pakliban a köl­ni Schröder bankár és még egy­néhány nagy pénzember. Éppen az utóbbi napokban ütötte meg valami ilyesféle a fülemet Hugen- berg környezetéből. — Gottfried, te sokkal többet tudsz, mint én. Nagyon könnyen lehetséges, hogy igazad van. —i Azt hiszem — szögezte le Gottfried, mikor végre felálltunk, és elbúcsúztunk egymástól —, helyesebb lesz, ha még várok egy ideig, mielőtt eldobom magam­tól azt a lehetőséget, hogy vala­mi !:o:- én is régi harcosnak szá­mítsak. AZ »OSTHILFE»-BOTRÄNY Csakhamar mi is észrevettük a sajtóosztályon, hogy valami lóg a levegőben. Aggódó arccal me­sélte nekünk Marcks ' őrnagy, hogy Schleicher már napok óta nem tud bejutni az »öregúrhoz«, s ugyanakkor Papén, aki szolgá­lati lakását még mindig nem ad­ta át, a kerteken át továbbra is ki-bejár az elnöki palotába. Elő­ször került felszínre a szó: »Ost- hilfe«-botrány. Az úgynevezett »Osthilfe« egy milliós állami szubvenció volt, amelyet még annak idején Brü­ning szavazott meg az eladósodott földbirtokosok részére. A »bárók« ezzel a szubvencióval nemcsak sa­ját gazdaságukat szanálták, ha­nem arról is gondoskodtak, hogy jó barátaik se rövidüljenek meg. Elsősorban és kiváltképpen a ke­let-porosz latifundiumok, tehát a Hindenburg-féle neudecki csa­ládi birtok szomszédai profitáltak belőle. A német mezőgazdaság és ipar Oldenburg-Januschau, befo­lyásos kelet-porosz junker ösztön­zésére a neudecki birtokkal ha­táros több ezer holdnyi Iangenaii- uradalrrnt az igen tiszte!"‘re tó birodalmi elnök úrnak aján­dékozta Oskar nevű fia részére. És különös hálájuk kifejezése je­léül ezt az ajándékot :— melyet nyugodtan lehetett volna meg­vesztegetésnek nevezni — tulaj­donosa életének tartamára adó­mentesnek nyilvánították. Schleicher úr birodalmi kancel­lári minőségében megszerezte magának az erre vonatkozó ok­mányokat, s azokat most biztos helyen, Marcks őrnagy páncél- szekrényében őriztette. Ezeket az okmányokat Schleicher hatalmas fegyverként őrizte arra az eset­re, ha Papén vagy a reakciós klikk túlságosan beleártaná ma­gát az ő dolgába. Már fenyegető­zött vele, hogy nyilvánosságra hozza őket. Alkalmasint felme­rült azonban valami zavaró mo­mentum, mert egyik napról a másikra vártuk, és a végén nem kaptuk meg a másolatokat, hogy azokat a sajtókonferencián szét­osszuk. Marcks őrnagy célzásai­ból arra következtettünk, hogy nem akarják a puskaporukat túl­ságosan korán, idő előtt elpufog- tatni. 1933 január végére volt várható ismét a birodalmi gyű­lés ülésezése. Ott azután vagy bi­zalmat szavazna!! a Schleicher- kormánynak — és az esetben léte biztosítva van —, vagy pedig fel­oszlatják a birodalmi gyűlést, s akkor kiírják az új választásokat. Választási propagandának pedig semmi sem lehetett hatásosabb a Schleicher-párt részére, mint ez a leleplező anyag. Kiderült azonban, hogy gazda, vagyis az »öregúr« nélkül csi­nálta a számadást, spekulációi ha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents