Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

IRODALOM | Vasárnapi jegyset 'Pküvéébet

NÉPMŰVELÉS

Eredmények és feladatok a politechnikai oktatásban >

HJa részletesen próbálnánk foglalkozni azzal a ténynyel, hogy a felszabadulás után a gazdasági és politikai tennivalók széles, sokrétű feladata mellett milyen kulturális hiányosságokat vettünk át a múlt rendszertől, a dolog hosszú o'- dalakon történő elemzésére lenne szükség. Ez a felmérés azonban korábban már több alkalommal elvégeztetett a maga alaposságával. Mégis, szükséges néhány dolgot megemlíteni, így például azt, hogy a felszabadulást követő időszakban mintegy hatszázezer írni-olvasni nemtudó ember élt Magyarországon, hogy a középiskolás tanulók száma 1938-ban mindössze 52 ezer volt. Az eredmények bizonyításaképpen hadd említsük meg itt azonnal, hogy az a szám ma megközelíti a 180 000-et. De számok növekedésével együtt pártunk politikájából adódóan megváltozott a tanulóifjúság szociális összetétele is: míg a múltban a munkás és parasztszülők gyermekei csak 3,5 százalékát alkották a tanulóifjúságnak, ma 52 százalékát teszik ki.

A fent említett száraz, de nagyon is beszédes számok azt bizonyítják, hogy pártunk nagy gondot fordít kulturális, tudományos életünk felvirágoztatására... Bárkiben felmerülhet a kérdés, az összefüggést keresve, hogy mi lett azzal a hatszázezer emberrel, akik mint analfabéták tovább éltek a felszabadult országban?... Azóta tizenöt év telt el, s nagyrészük már — kihasználva a lehetőségeket — megszerezte a legszükségesebb írási, olvasási, számolási alapismereteket. Ma is köz- ségenkint akadnak példák arra, hogy olyan emberek pótolják tudásbeli hiányosságaikat, akiknek a múltban erre nem volt lehetőségük. Számok bizonyítják, hogy ebben a tanévben a felnőtt, középiskolás és általános iskolák, »diákok« száma 3—4 szerese a korábbi évekének. Az iskolai oktatás teljes kiszélesítése mellett, kultúrpolitikánk gondot fordít arra is, hogy az oktatás ne az élettől elszakítva folyjon, hanem ellenkezőleg, a tanultak alapján minél közelebb kerülj enek a tanulók a gyakorlathoz... A

Könyvárusítás az USA-ban

„Az Egyesült Államokban nagyon kevés 100 000 lakosnál kisebb városban van könyvesbolt Még a legnagyobb városainkban is, beleértve New Yorkot, kevés az olyan könyvesbolt, amely valóban megérdemelné ezt a nevet. Az egész Mahmattan-ben nincs több húsz könyvesboltnál. Talán kétszer ennyi van New York egész területén, beleszámítva a peremvárosokat is, ahol pedig több mint tízmillió ember él” — állapítja meg mély keserűséggel J. Donald Adams, a New York Times hasábjain.

korábbi oktatási rendszerben az intellektuális oktatás játszotta a fő szerepet, a tanulók az elméleti megismerés felé törekedtek. Ilymódon a gyakorlat, a cselekvés háttérbeszorult. A politechnikai oktatás jelenleg még kísérleti bevezetettségének célja, hogy a cselekvés kerüljön előtérbe. Ez alatt a cselekvés alatt a termelő munka értendő. Az általános iskolákban folyó politechnikai oktatás folyamán a tanulók a legalapvetőbb munkafolyamatokkal, szer számokkal ismerkednek meg, a középiskolákban pedig már a szakmunkásnevelés elősegítésére helyeződik a fő súly. Nevelési szempontból fontos kihatása várható ennek az oktatási módnak a fizikai munka megszerettetésében és a munkásemberek megbecsülésében.

A Tolna megyei középiskolák valamennyiében folyik politechnikai oktatás, legjobb eredményekkel ezen a területen a paksi, a tolnai, a bonyhádi és dunaföldvári gimnáziumba dicsekedhetnek. Pakson a konzervgyár jelent bő lehetőséget a politechnikai oktatás elmélyítésére. Tolnán pedig a selyem és textilgyár, valamint a Magtermeltető Vállalat segíti a politechnikai oktatást. A leányok az említett gyárakban folyó termelő munka elsajátításán dolgoznak, a fiúk pedig a lakatosműhelyben adódó munkákkal ismerkednek, ugyan csak a fiúknak ad lehetőséget a mezőgazdasági gépek tanulmányozásával a Magtermeltető Vállalat. Bonyhádon a gimnázium és a cipőgyár jó kapcsolata segíti elő a politechnikai oktatás sikerét... A dunaföldvári gimnázium tanulói a helyi Alkotmány Termelőszövetkezettel közösen oldják meg a politechnikai oktatást. A tanulók 10—12 holdnyi gyümölcsöst

gondoznak a termelőszövetkezetben...

Az iskolareformmal foglalkozó kormánybizottság legutóbb olyan határozatot fogadott el, amely szerint a gimnáziumi ok tatás tananyagát csökkenteni kell olyan célzattal, hogy ez ösztönzésként hasson az iskola végzett diákoknak a további < önművelésre. A tananyagnak pedig az eddiginél fokozottabb < mértékben biztosítania kell a( gyakorlati élettel való kapcso- <; latot.

A fent említett bizottság

^ megállapította azt is, hogy a jövőben a gimnáziumi oktatás leghasznosabb formája az úgynevezett 5 + egyes rend- \ szer, amely azt jelenti, hogy a hét öt napján a diákok elméleti oktatást kapnak, a hatodik napot pedig egy adott szakmára való képzéssel töltik. Emellett a jövőben a gimnáziumi tananyagban helyet kell biztosítani a legújabb természettudományos és technikai ismeretek elsajátítására. 11

Az oktatás fő célja tehát a korábbi intellektuális megismerés helyett a gyakorlat elsajátítái sa és munkaszeretet, annak megbecsülése olymódon, hogy a középiskolát végzett diákok a gimnáziumi érettségi mellett 4 már előképzést kapnak egy 4 adott szakmához is.

Mindennek jelentőségét méltatva feltétlenül szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy ifjúságunk kilépve a középiskolából, kapott már egy alapot további életének megalapozásához. S a fent említett határozatok azt bizonyítják, hogy a pártkongresszus — oktatással foglalkozó határozatai — a gyakorlati megvalósulás útjára léptek...

Buni Géza

Vonaton utaztam a közelmúltban, s abban a reményben helyeztem magamat kényelembe a sebes, kényelmet biztosító kellemesen fűtött fülkéjében, hogy utam jelentős részét pihenéssel, alvással töltöm. Sajnos, azonban mindez csak terv maradt, mert a körülmények olyképpen alakultak, hogy felszállásom után rövid negyedórával már nem sok kedvem volt az alváshoz, s akaratom ellenére is, — megjegyzem, hogy akartam is —, gondolkoznom kellett néhány kijelentésen, ami a velem egy fülkében utazók egyikének, egy fiatalembernek a szájából hangzott el.

Jólöltözött, a külső látszatot és a beszélgetéséből érezhető átlagos műveltséget tekintve, tanult fiatalembernek látszott. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindez csak látszat volt, mint később kiderült... Arról beszélgettek hármas társaságukban — s különösen az említett fiatalember fejtette ki álláspontját —, hogy a gyermek és a szülő kapcsolata hogyanis alakuljon... A vélemények megoszlottak — valamennyi nézet ismertetése most nem is célom, csupán az övé, — ő azt vallotta, hogy már- bizony ő a keresetéből nem tudja a szüleit támogatni. Nem keres sokat, az a kétezer, ami havonta magánkasszájába vándorol, éppen hogy fedezi az ő szükségleteit. Mert hát — felsorolta, hogy mire mennyit költ —, az ebéd belekerül üzemi konyhán százegynéhány forintba, a vacsora maszekmódon közel háromszázba, ruha is keli. cipő is kell, havonta erre is elkölt vagy hatszáz forintot átlagosan, és egyebek... Gyorsan utánaszámoltam költségvetésének és megállapítottam, hogy közel nyolcszáz forintja még marad. De felesleges volt, mert ő is megadta rá a magyarázatot, hogy a többit mire fordítja. Olyképpen magyarázta, hogy szórakozni is kell, s a szórakozás sok pénzt emészt, nem lehet egy fekete mellett elüldögélni egész este, vagy fél éjszaka...

Megpróbáltam magamat a fiatalember apja helyzetébe képzelni, abban a pillanatban, amikor megtudja, hogy fia nem hajlandó — nem sokat kérnek a szülők — néhányszáz forinttal támogatni, ha éppen szüksége van rá, s ugyanakkor tudja azt is, hogy a szeretett gyermek

szórakozási számlája kiteszi S havi hat-hétszáz forintot.

Fiatal barátunknak még biz* tos nem volt rá ideje, hogy sa* ját énjét egy pillanatra átültesse apja helyébe. De talán még arra sem, hogy visszapillantva csak arra az időre, amire emlékszik, egymásmellé sorakoztassa azoknak az áldozatoknak a nagyobbjait, amit szülei hoztak érte. Mert nem úgy született, hogy havi kétezres fix állásba pottyant... Hosszú út vezet odáig, s ezt az utat fiatal barátunk úgy tette meg, hogy lemondott a hátrapillantásnak nemcsak a kötelességéről, hanem a lehetőségéről is.

Nem merem feltenni a kérdést, hogy hol nevelték ezt az embert, mert társadalmunk erkölcsére ez nem jellemző. Nem jellemző fiatalságunk egészének felfogására sem. Nagy többségük mélyen szégyellne, ha valaki arra figyelmeztetné, hogy szüleivel szemben leróhatatlan tartozásai vannak, — s talán joggal, ha azt tekintjük, hogy mindez természetes és erre figyelmeztetni fölösleges.

Szüleinek talán nem is arra az esetenkinti egy-kétszáz forintra lenne szüksége, inkább arra a szeretetre, megbecsülésre, amit megvon tőlük, azzal az indokkal, hogy minek menjen haza évenkint egynél többször százötven kilométernyi távolságról, amikor az öregekkel nem tud miről beszélgetni. — Merthogy őt nem érdekli a disznóhizlalás a háztájiban, meg a munkaegységrészesedés a szövetkezetből. Neki a falu nagyon unalmas, s mint mondta, fizikai fájdalmat jelent a • két-háromnapos- otthoni -fülledt trágyaszagú csend hallgatása..,

... Amikor leültem az írógép mellé, úgy terveztem, hogy szép, szívhezszóló valamit írok ennek a fiatalembernek abban a reményben, hogy ha a kezébe- kerül, talán magáraismer. De azt hiszem, hogy az én szép szavakba öltöztetett gondolataim nem vehetnék fel a versenyt a meghatódottság előidézésébe az apja, kiszáradt, fakó arcán végigpergő könnyekkel, amit fiatal utitársunk nem szégyenlett bevallani és elmondani... Csupán figyelmeztetni szeretném, hogy egyszer ő is apa lesz, s talán megéri azt is, hogy megöregszik.- i

ATÁDI GÉZA

VIHAR

Csorvák Berci bácsi öreg és magányos ember volt. Arcán, mint a túlérett gabonaszárak me- redeztek a már régóta boroívá- lásra váró és mindinkább őszülő tüskék s köztük hunyorogva lapult meg apró sárkefe-szerű bajusza. Kalapja és nadrágja olyan zsíros volt már a piszoktól, hogy a nap fénye szinte megtört rajta s inge is ki tudja mikor volt utoljára kimosva.

Egyedül élt az öreg teljesen. Felesége már régen meghalt, nem is emlékszik rá pontosan, hogy mikor. Egyetlen fiát pedig két évvel ezelőtt fiatal feleségével és kisgyerekével együtt kitagadta a háztól — amiért beléptek a tsz- be. Azóta, ha találkozik is vele, nem köszön neki, feléje se néz. A fiatalok egy évig a tsz székhazában, egy volt urasági kastélyban laktak, de a tavasszal beköltöztek, szép új házukba, melyet a tsz támogatásával építettek fel.

Nem volt az öregnek senkije,

vén prüszkölős lován, a Szilajon kívül. De ez is régóta nem szolgált már rá a nevére. Bordái kiállottak, patái elkoptak és egy kicsit sántított is. Mindamellett hagyon jól megértették egymást. Az öreg főleg csak lovával beszélgetett, szilárdan hitte, hogy az minden szavát megérti. Most is így noszogatta:

— Gyerünk Szilaj, gyerünk, még fordulni akarok máma egyet, holnapra akkor be is fejezzük a hordást.

Mert egyedül hordott az öreg, pedig többen is ajánlották, hogy segítenek, de ő nem fogadta el. Megmutatja, hogy egyedül is boldogul, hiába állt be a tsz-be a fia. Az asztagnál azért csak segítettek néki. Fiatal, markos legények ugrottak fel a kocsira s mondták: — Ledobálom én a kévéket, Berci bátyám, maga csak rakja el. Ilyenkor az öreg kelletlenül engedelmeskedett, de magában azért örült.

Felnézett az égre, ahol tar- jagos-széiű felhők kerülgették egymást, mintha össze akarnák mérni erejüket. A levegő mozdulatlan volt és tüzes, az útszéli fák ájultan itták magukba a párosodó fényt.

— Gyerünk Szilaj, mert még megázunk — szólította frissebb lépésre, poroszkáló lovát. Az, mintha megértette volna, csakugyan gyorsabban rakosgatta lábait.

Ahogy kiért, rögtön hozzá is fogott a rakodáshoz. Az ülést letette az aldeszkára, a köteleket elrendezte a vendégoldalon s dobálta a kévéket egymásután közben igazgatta őket, hogy jól álljanak.

A fák mögött a felhők egyre sűrűbb csoportokba verődtek, egymásba simultak egyetlen sötét gomolyaggá, mely lassan, de biztosan tolult egyre feljebb. A nap szinte perzselt, az öregre rátapasztotta az inget az izzadtság. A ló is nyugtalanul csapkodott farkával és fejével hol jobbra, hol balra.

Mire a negyedik kereszt is fenn volt, távoli, tompa morajlás hallatszott. Vihar lesz — mondta az öreg lihegve és apró táncos

szél legyezgette meg hátán az inget. A szekéren a kévék szélei játékosan felborzolódtak.

— Még kettőt felrakunk és megyünk — mondotta s a villa szaporán emelkedett a magasba a kévékkel. Odafönt azonban a kévék nem nagyon akartak engedelmeskedni a rendnek. Látta ezt az öreg is, és villával beiitő- gette őket, ahol nagyon kiállottak. Viszont, akkor másik helyen jöttek elő szemtelen pimasz-' vigyorgással. Megnézte elölről is, és látta, hogy az egész félre áll. — Majd helyre húzza a kötél —• nyugodott meg az öreg és tovább dobálta a kévéket.

Újabb morajlás hallatszott, ezúttal már közelebb. Majd még néhány követte s aztán már villámokat is lehetett látni. A nap is elbújt valahová, a szél forogni kezdett, az akácfák belehajoltak az enyhe zúgásba.

Végre fenn volt a hat kereszt. Gyorsan hátradobálta a köteleket, meghúzta és hátul jól rákötözte a vendégoldalrn. Egy pillantást vetett a szekérre és káromkodva állapította meg, hogy úgy félre van csapva, mint a részeg ember fejében a kalap. Már-