Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

\ Az egyik külvárosi kiskocs­mában történt. Ött, ahol na­gyon sok ember megfordul, s ahova behordják a váro6 összes szennyét, Ahol a sodort cigaret­ták fojtó füstje összeölelkezve száll a pálinkabűzös lehelettel, £ ahol olcsó pénzért mérik az italt, adják a meleg levest, s kötik az olcsó szerelmeket. Az egyik kis asztalnál a pe­csétes sárga abrosz fölött sut­togva folyik a beszéd. Heckert úr, a tulajdonos, néha rossza- lóan sandít a beszélgetőkre. Hiszen bármelyik pillanatban jöhet a rendőr, vagy spicli. És a munkások mindig gyanúsak. Főleg ha még politizálnak is. Távolabb az egyik kis sarok­asztalnál Ilike ül, a gyáme­gyed közismert bolondja. Nem­régen tűnt fel itt, de már min­denki ismeri. Hogy hónnét jött, azt nem tudja senki. Hi­szen a széltől űzött kórótól se kérdezi senkii hóimét jöttél, mit akarsz... mit keresel itt? Hogy miből él? í .. ki érne rá ezt firtatni ebben a háborús időbeh. Megszokták már, mint a bombázást. Bableves párolog előtte á tö­röttszélű tányérban . Mellette csempe kánál, B egy égetthajú kenyérdarab. Mert hiszen Hec­kert úr jó üzletember, tudja, kinek mi jár meg. Egy kanál leves, egy harapás a kenyérből. Csámcsogott jóízűen, Időnként, egyegy harapás után a szemét­kosárba köpte az égett kenyér­héjat. — Ne köpköggyön má! Ilike felnézett. A szomszéd asztalnál pirossapkés hordár ült. Nagy, sárga fogait pisz­kálta bicskájával. Borostás áb­rázatából elégedettség, szemé­ILIKE bői ingerült harag lövellt. Egy pillanatig farkasszemet néztek, aztán mintha ml sem történt volna, tovább evett, t. és kö­pött néha. —> Ne köpködjön má! Nem hájjá?! — No, nézd a! És ha köpkö­dök — nyelvelt vissza — csak nem nyelem le az égett vacak­ját! Buta paraszt.. i —* Paraszt ám maga — így a hordár. Elveszi a2 ember étvá­gyát. Nézzenek Oda! De hagy úrinaccsága. A hangos szóváltásra már többen közéjük sereglettek. Új­ságra, szenzációra, éhesen fi­gyelve, hogy egy morzsányi szót se engedjenek el a fülük mel­lett. Mert hiszen az embernek mindig kell valami új, amelyen csámcsogni lehet, s otthon a sok éhes kölyköt le-lecsitítva megbeszélni a szomszédasszony, nyal a történteket. — Csak sokat beszéljen, majd szólok a vőlegényemnek! — emelkedett fel az eszelős az asztaltól. — Ki a maga vőlegénye? Nincs is vőlegénye! Egy ilyefi- hek — röhögött a hordár. A kö- rülállók csillogó szemmel figyel­ték az eseményt. — Könnyű ám egy védtelen lánnyal veszekedni! —■ szólt sí­rásra biggyedt szájjal, Ilike. — De ha itt lenne a vőlegé­nyem ... — Hun van hát a híres Vőle­génye? — vigyorgott a nő ar cába a hordár. — Hogy hol van? A Don-ka- nyarban! Most már tudja? Ti­zedes úr! Ez a rangja! — Aztán szinte suttogva folytatta: — Oda vitték. Még a nyáron. Ak­kor még nem esett a hó. Nyí­lott a virág. Én nem akartam engedni — folytatta fejét félre­hajtva, könnyes szemmel —, de ő megcsókolta a szememet és azt mondta: Ilonkám! Visszajö­vök és egybekelünk. — Ja, ja, ilyen mesét én is tudok — Szólt csúfolódva a hordár. Tizedes úr! Szeretné mi? Hehe. Dehát én egy fia tizedest sem látok. He! —* Nem?! Slkoltott fel a lány, Nem látja? Hiszen ott áll, ott! — s a szembelévő tükör felé né­zett, amely piszkos volt és ho­mályos. Rongyos nagykabátja, amelyből kilógott a bélés, meg' libbent, amint jobbkezét ki­nyújtotta. — ött jön, átlőtt szívvel, vé­res mellel! Integet nekem. Nem látjátok? ött jön! Tud­tam én, hogy nem igaz a levél... A tömeg röhögött. Csúfolódva, gúnyosan röhögött. Ilike mind­két kezét ölelésre tárva ment a tükör felé, fellökve a széke-' két, lesodorva az abroszokat. Aztán egy pillanatra megállt, s halk sikollyal a szívéhez ka pott, mintha egy kismadarat tartana vissza, s falfehéren, dülledt szemekkel rogyott a kö­pőcsésze mellé. Az ajtóban, amely most sarkig kicsapódott, csípős szél lódult be a szétvetett lábú rend­őr mellett. — Na, mi van itt? Népünne­pély? Oszoljatok! Kelemen Zoltán e r s e s na pl r o V házak falán paprika füzérek, i téli f'nybeft szinte lánggal égnek. A sűrtt füst a földire hajlik árván, a szomszéd kislány kajában szivárvány s amint szeme kíváncsian néz szét, majdnem meggyújt mindent ennyi szépség. Ö nem örökké élni, csak a csendben figyelni, ahogy elsuhan felettem a tűnő idő és ez a cső dás szemkápráztató téli Iá fomás, amely már majdhem én vagyok, ahogy a késő Nap tüzében felragyog; * A komor ég, mint sötét festék, felhőkbe rejtezik a rest ég, hosszúak itt a téli est ék, némán ülök a félhomályban, lassan magam is csend dé váltan. * Váltja színét a táj. Hó -subában menetelnek az Országúti fák, s úgy üt át a csenden, mint az áram a cinke szerény Szava s a Világ énekébe burkolózik s én is ámulva hallom biztos dallamát, amely egyszerre álom és remény Is, mintha már a tavaszból hallanád. 1859. Csányl László A Városi Művelődési Ház műsora A hónáp hátralévő részében már csak egy színházi előadás lesz Szekszárdon, annál mozgal­masabb viszont az ismeretter­jesztő előadások műsora! Ma délután a Sárközi Tánc- együttes tiszteletére ifjúsági klub délutánt rendez a Művelődési ház a Télikertben. A klubdélután műsorán kérdezz-felelek játék, tánc, rövid szórakoztató műsor szerepel többek között. Az Újvárosi Gazdakörben 18- án Szekszárd 20 éves városfej­lesztési tervéről tart ismeretter­jesztő előadást Posta Lajos vá­rosi főmérnök. Február 25-én Csíki Artur tech nológus a Felsővárosi Gazdakör­ben tart előodást a művelődési ház rendezésében Gépiesített me­zőgazdaság címmel. Az előadást filmvetítéssel kapcsolják össze. Az ifjúsági akadémia legközé- lebbi előadását — mint arról már hírt adtunk — Ki, kit győz le címmel SzakaSits Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja tartja. A Színházi előadásra február B5-éh kerül sor. Az Országos Rendező Iroda szervezésében, a Bartók terem legújabb műsorát tekintheti meg a szekszárdi kö­zönség. Hubay: ök tudják mi a szerelem és Csehov: Hattyu-dal Című színmüve kerül bemutatás­ra. Az előadás főszereplői: Tol­nai Klári Kossuth-díjas, Szabó Gyula KosSuth-dfjas, Sinkovit* Imre Kossuth-díjas és Kiss Fe­renc, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Mozart-vároaok szőve ^ Augsburg, Salzburg és Bécs megalakította a »Mozart városok szövetségét«. Augsburgból szár­mazott Mozart családja, Salz­burgban született a nagy zeneköl­tő és Bécsben teljesedett ki mű­vészi pályafutása. Az idén nyá­ron Augsburg városában Mozart- fesztivált rendeznek. Az ünnep­ség műsorát a három »Mozart- város« közösen állítja össze. Haydn-opera német ősbemutatója Schwerinben bemutatták Haydn »La vera Constanze« című operáját. A német ősbemutató nagy sikert aratott. Az operát 1779-ben olasz 1791-ben francia nyelven mutatták be, később azonban feledésbe merült, Az NDK rádiója tavaly részleteket közölt belőle. Készülődén a Felszabadulási kulturális szemlére Április 4-én, évről évre meg­ünnepeljük felszabadulásunk év­fordulóját. Nemzetünk új korsza­kának évfordulóját, szabaddá lett népünk felemelkedésének hajna­lát. örök jelképe e nap felszaba­dítónkhoz, a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor többi országai­hoz fűződő megbonthatatlan test­véri barátságunknak és szövetsé­günknek. A felszabadulás évfordulója minden évben az elvégzett mun­ka, az elért eredmények felett tartott szemle Ideje is. S különö­sen így van ez most, amikor más­fél évtized hatalmas fejlődését összegezzük. Politikai és gazda­sági eredményeink mellett szá­mottevő az a haladás is, amit a kulturális téren népünk, ifjúsá­gunk műveltségének emelésében elértünk. És most, amikor a fel- szabadulásunk 13, évfordulójára készülünk, helyes összegezni e té­ren is az élért eredményeinket, hogy azokat hasznosítva, tovább folytassuk ifjúságunk nevelését. Ezért kezdeményezte a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága a •Felszabadulási kulturális szem­le« megrendezését, az ifjúság kulturális nevelésével foglalkozó valamennyi népművelési szerv és Intézmény részvételével. A Fel­szabadulási kulturális szemle szer vés része az Ifjúság a szocializ­most mindegy, nem oldja meg, valahogy majd csak kibírja ha­záig. Neklszólította a lovát, az Istráng megfeszült és egyetlen rántással megindult a szekér s mellette az öreg, kezében a gyep' lő és az ostort tartva. Az eső szilva-nagyságú szemek., ben kezdett hullani. Az öreg meg­rémült. Ha idejében nem érünk ki a kÖVeflútra, beragadunk! Ne Szilaj, ne! A ícutyaúrlstenK! A ló is igyekezett, orreimpái ütemesen tágultak és csukódtak, makadámút azonban még mindig messze volt. A kocsi egyre nehe­zebbé vált, lapátnagyságú nárda- rábok tapadtak a kerekekre. Az esőcseppek egyhangúan csapód­tak a földre. A vén gebéből már- már kifogyott a szusz. Meg kel­lett állni pihenni. Majd újból el­indult a fogat, aztán újból pi­henés következett. Induláskor az öreg is segített megtolni a kocsit. Nagy nehezen kiért a köves- útra. Az eső is szaporábban kez­dett esni. Az öreg morogva terí­tette magára a kifakult rongy- pokróeot. Most mái’ fennült a kocsi tetején. Az égzengés egy­mást követte, csattogott, dörgött az egész vidék Háta mögött egyszer csak más­féle morajlásra lett figyelmes, mely egyre erősödött, s végül is egy vontató formájában húzott el mellette. A pótkocsin legalább harminc kereszt búza volt s le volt takarva ponyvával. Az öreg nézte merően, míg csak el nem tűnt a kanyarban, aztán oldalt nagyot sercintett és keserűen káromkodott. Erezte, hogy a kévék mindin­kább oldalt csúsznak. Megpróbált úgy elhelyezkedni, hogy vala­hogy egyensúlyba tartsa az Im­bolygó terhet, de nem nagyon si­került. Gohdolkó2ott, hogy le kelle ne szállni és újból megkötni, de aztán úgy döntött, hogy mégsem száll le. A kanyar előtt Újabb motorzú­gásra figyelt fel, de ezúttal elöl­ről. Szárba fogta a Szllájt, mert tudta, hogy szemközt fél az autótól. Az hegyezte is a fülét, s mikor eltűnt az üveg-vas elejű robogés, hirtelen felágaskodott. Az öreg odafent ugyanakkor érezte, hogy a rúd a fák felé csa­varodik s az egész rakomány félelmetesen meglódul. Recsegés, ropogás... — Ejnye, meg kéne kapaszkodni — s mire ezt végig­gondolta, akkorra a testén tompa ütést érzett, *— Hű, azt a betyár úristenedet, te büdös! — kászáló­dott fel a földről a kévék közül, fájós oldalát tapogatva s a tova­suhanó autó után fenyegetve Ököllel. — Te nyomorult, te! — s a villát felkapva ütni kezdte a lovat. Agyonverlek te .., ezért tömöm én a bendődet, mi? — csattogott a villa a ló hátán s közben az toporzékolt lekonyítótt fülekkel. Nincs mit tenni, fel kell rakni újból — állapította meg az öreg, koszos zsebkendőjével tórölgetve homlokát, miután kellőképpen kidühöngte magát. Az egymásra hullott kévék összevisszasága, mint egy nagy hegy tnageslott előtte. Először a lehullottnkat kellett elválasztani a kocsin-ma- radottaktól. Sok kéve kibomlott, ezeket újból be kellett kötni. Közben Változatlanul Zuhogott az eső s a2 összes átázott. A megne­hezült kévéket összeszoritott fo­gakkal, gépiesen rakosgatta fel­felé. Elkeseredetten fújt, szisze­gett, már arra gondolt, hogy meg kellene gyújtani itt mindent, de hét úgysem gyullad meg, mert vizes. -— Nem ér ez semmit — vágta bele a villát egy kévébe, csakúgy pengett alatta a kő — nlhcs értelme itt az egésznek, meg kell dögleni, vagy ... Vagy! A másik lehetőségre még csak gondolni sem mert, de azért maga előtt látta az iménti vontatót, a tsz-ét, melynek nem ázott meg a búzája, mert le volt takarva, B le nem borult, hogy sokkal korábban beér az ötször- annyi rakománnyal, Felrakta az egészet, az utolsó kévéig. Megnézte s látta, hogy jól áll. A vizes kévék egymásra nyo- makodtak s olyan szilárdan fe­küdtek, mintha malter kötötte volna össze őket. Mielőtt elindult volna, még összedrótozta a nyaklót meg a hajtószárat, melyek az esés pil­lanatában szakadhattak el. Az eső kezdett alábbhagyni, a falu felől azonban még nagyon vll- lémlott és sötét borulás kavar­góit. —- Gyi, te Szilaj — nógatta a lovat, S felnézett az égre. Feje fölött lassan oszladozni kezdett a borulás, az ég egy picinyke kékje is elővillogott... Homályo­san érezte, mintha a lelkében is ugyanígy oszladozna valami.., Hatvani Dániel műiért próbának, a harmadik kö­vetelmény kulturális vagy sport- feladat elvégzése. Tolna megyében a fiatalok és a népművelési aktívák általában magukévá tették a szemle egyik fontos tényezőjét, hogy felszaba­dulásunk 15. évfordulójára ren­dezett kulturális szemle formái és tartalmi vonatkozásban kü­lönbözik minden más eddigi se­regszemléktől. A szemlén való részvételt nemcsak a művészeti csoportok fellépése jelenti, hanem még eddig viszonylag elhanyagol- tabb területek és ágak bevonása is, mint például olvasómozgalorrij kiállítások, stb. A Felszabadulási kulturális szemlére eddig Tolna megyében 224 csoport nevezett. A különböző csoportokban foglalkoztatott fia­talok, kullúrmunkások száma több mint hatezer. Az eddigi ta­pasztalatok szerint pozitív voná­sa többek között, hogy a színját­szó csoportok zöme mai tárgyú darabbal készül a szemlére. A másik fontos tényező, hogy a csoportok döntő többségének mű­sorválasztása jó és a lehetőségek­hez mérten a szakmai felkészült­ség is biztosított. Valamennyi alapszervezetünkben nagy a ké­szülődés a szemle sikeres meg­tartása érdekében. Még olyan kislétszámú alap­szervezet is, mint a kisvejkei, tánccal, szavalattal és színdarab­bal nevezett. A tánccsoportok és népi együttesek — bár számuk kevesebb, mint az előző években volt, — mégis nagy lelkesedéssel készülnek a találkozóra. Ha szám szerűségében nem is érjük el a korábbi éveket, minőségileg hatá­rozott fejlődés tapasztalható. — Olyan kiváló együttesek alakul­tak, mint az Ujbereki Állami Gazdaság, az ozorai KlSZ-szerve- zetek csoportjai, vagy Szekszár­don a sárközi táncegyüttes. Uj színfolt lesz az Idei táncfesztivá­lon a Dombóvári Művelődési Ott­hon táncegyüttese. A pozitív vonások mellett ne­gatív jelenségek is tapasztalha­tók. Nem sikerült még kielégí­tően elérni azt a célkitűzésünket, hogy fő figyelmet valamennyi já,- rási szerv a helyi tevékenységré, a művelődési otthonokban, az alapszervezetekben folyó munkáf ra fordítsa. A járási szervek, KISZ-bizotP- Ságok, Járási operativ bizottságok és a mellettük működő különbőz ző szakbizottságok fő feladatának tartjuk, hogy minél jobban meg­szervezzék a helyi tevékenység segítését, ellenőrzését. Tatár Lajos- KISZ MB. ágit prop., titkár

Next

/
Thumbnails
Contents