Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-12 / 36. szám

i960, febrtiár 12. TOLNA RíEGTEí NÉPÚJSÁG 3 D 30 mázsás holdankénti kukorica átlagtermés elérése reális célkitűzés Beszélgetés Kovács Jánossal, a Szekszárdi Állami Gazdaság igazgatójával A% utas, ha betér Megyénkben — különösen a mezőgazdasági nagyüzemekben — mindenütt beszélnek a kuko­rica termésátlaga emelésének fontosságáról. A vélemények megoszlanak. A szakemberek és a mezőgazdasági dolgozók többsége úgy vélekedik, hogy a kukorica holdankénti átlagtermését a me­zőgazdasági nagyüzemekben már az idén 4—5 mázsával is lehet emelni. A kisebbség szerint ez csak 2—3 év múlva lesz lehetsé­ges. A tamási Járás szövetkezetei például a 30 mázsa holdan- kénti kukorica átlagtermés elérését tűzték ki célul. De ez a helyzet az állami' gazda­ságokban és a megye legtöbb szö­vetkezetében. Reális-e a célkitű­zés? Erről beszélgettünk a mi­nap Kovács Jánossal, a Szekszár­di Állami Gazdaság igazgatójá­val, akinek 30 éves gyakorlata van a szakmában. Kérésünkre Kovács elvtárs, a kukoricater­mesztés fokozásának a lehetősé­géről a következőket mondotta el: — A 30 mázsás holdankénti ku­korica-termésátlag elérése a szo­cialista, vagy szocialista jellegű nagyüzemekben reális célkitűzés. A technika mai állásának ki­használásával ezt igen is cl lehet érni, sőt emellett még a termelési költségeket is lehet, csökkenteni. Nálunk például tsvaly volt olyan 83 holdas kukoricatábla, ahonnét kö­zei 50 mázsa csövestermést takarítottunk be. Gazdaságunk üzemi átlagában, még nem volt meg tavaly a 30 mázsás kukoricatermés (ez ter­mészetesen májusi morzsoltban értendő), de az idén már meg lesz. — Természetesen a kukorica nem önmagától terem holdan­ként 30 mázsát. Megvan a mód­ja annak is, hogy mit kell tenni a termés fokozása érdekében. Amit én ezzel kapcsolatban el szeretnék mondani, a következő: — A kukorica alá ősszel kell megszántani a földet, 30—35 centi mélyen. — Gyakorlati tapaszta­lataim alapján mondom — a ku­korica sok tápanyagét igényel, ezért jó, ha frissen istállótrágyá­zott földbe kerül. De ahová nem szórták ki ősszel az istállótrá­gyát a kukorica alá, azt a tavasz- szal műtrágyával is lehet pó­tolni. Szintén a gyakorlati ta­pasztalatokra hivatkozva javas­lom, hogy a műtrágyát — egy hold földhöz 100—200 kilót — a kukorica sorra, vagy a kuko­ricafészekbe szórják ki. Ézt a gyakorlatban úgy kell elvégezni, hogy a vetőgép után megy a mű­trágyaszóró és ugyanoda szór­ja a műtrágyát, ahová a mag kerül. De arra vigyázni kell, hogy a mag ne érintkezzen közvetlenül a műtrágyával, mert az kiöli a csíraképességet. — Sokak által vitatott ma még, hogy a kukoricát géppel, vagy kézzel érdemes-e elvetni. Én a gépi vetést tartom jobbnak, biz­tonságosabbnak. Nemcsak azért, mert olcsóbb, hanem azért is, mert a gép egyforma mélység­be rakja el a kukoricaszemeket és egyhelyre egy szemet vet, míg a kézivetésnél elkerülhetetlen, hogy egyik szem mélyebbre ke­rül a földbe, mint a másik, a kelleténél több magot tesznek egy fészekbe. — A vita tárgyát képezi az is, hogy egy holdon hány termőtövet hagyjunk meg kukoricából. Az elmúlt években az volt a gyakor­lat, hogy egy holdon 14—15 000 termőtövet hagytunk. De bebi­zonyosodott, hogy a kukoricater­més fokozásának egyik módsze­re, hogy több termőtövet hagyunk meg. A mi üzemünkben az idén átlagban 16—18 000 tövet hagyunk meg egy hold föl­dön. — Végül, de nem utolsó sor­ban a kukoricavetőmagról né­hány szót. Azt már mindenki el­ismeri, hogy a hibridkukorica ve­tőmag jó, holdanként általában 3 mázsával több termést ad, mint a másik kukorica vetőmag. Tu­dom, különösen a termelőszövet­kezetekben sokszor felmerül még a kérdés, hogy megéri-e egy kiló hibridkukorica vetőmagért 2 kiló árukukoricát adni. Szerin­tem nagyon is megéri. Hiszen egy hold föld bevetéséhez 6 kiló kukorica elegendő. Ezek szerint 6 kiló kukoricáért a szövetke­zet 3 mázsát kap, ha hibrid­vetőmagra cseréli ki árukuko­ricáját — fejezte be lapunk munkatársá­nak adott nyilatkozatát Kovács János. Mi sem természetesebb, mint hogy az utas betér a kocsmába, a cukrászdába s az üzletbe. De ahány helyre betér, annyiféle dol­gokat tapasztal. Ha pedig az utas éppen újságíró, még olyan dol­gokat is tapasztal, amit érdemes megírnia. Koeaola Itt a földművesszövetkezeti kis­kocsmába tért be az újságíró, aki Szekszárdról indult el. Legna­gyobb meglepetésére tiszta térí­tőkkel lefedett asztalokhoz ül­hetett le. Hangsúlyozom, hogy tiszta térítőkkel volt lefedve min­den asztal és ezt nem kötelező udvariasságból, hanem az igaz­sággal szembeni felelősségem tu­datában mondom. Pedig kicsit bizalmatlanul lép­tem be, hiszen mindenki ismeri a korábbi időkből a falusi kis­kocsmák kétes tisztaságát. Még városi éttermek sem mindig men­tesek a tűrhetetlen állapotoktól és ezért lepett meg, amit itt ta­pasztaltam. Az asztaloknál munkásruhás emberek ültek, akik tarisznyá­jukból falatoztak. — Teát nem parancsolnak? — kérdezte a vendéglős, miután lát­ta, hogy a hideg alaposan kicsíp­te az arcunkat. — Teát? Még az is van? Ter­mészetesen kérünk. Pár perc múlva odatették elénk tiszta, szépformájú csészékben —■ alattuk kistányér — a teát a hoz­zá szükséges kislcanalakkal. Csak dicsőségére válik a falu­nak, hogy ilyen tiszta kiskocsmá­val rendelkezik, ahol az udvarias­ság sem hiányzik. Dombóvár Itt két zsemlyét vásároltam a központban léi'ö Népbolt élelmi­szerüzletben. Amikor látták, hogy • •• nincs nálam semmiféle táska, vagy egyéb hasonló alkalmatos­ság, szó nélkül becsomagolták egy kis papírba. Aznap másodszor vásároltam zsemlyét — ez volt a második al­kalom. Az első zsemlye-vásárlási esetem Bonyhádon történt. Mi­után odanyújtottam a blokkomat a rajta feltüntetett 80 fillérrel, amelyet az ellenértékként befi­zettem, minden további nélkül nyújtották a zsemlyét eme vitat­hatóan udvarias szavakkal: — Fogja kérem gyorsan, mert sietünk. — Kérem, nem lehetne egy kis papírba becsomagolni, mert nincs táskám? — kérdeztem kissé bá­tortalanul, mert ilyen hangok után egy kicsit félénkké válik az ember. — Kevés a papír kérem. Tessék zsebre dugni, vagy mit bánom én... Lám, micsoda különbség van zsemlye-vásárlás és zsemlye-vá­sárlás között... Ugyancsak Dombóvárott, a nagycukrászdába betértünk egy feketére (a félreértések elkerülé­se végett feketekávéra). Leültünk, de a nagykabátomat nem mertem levetni. A kávéfőző hölgy is jobb­nak látta közvetlenül a kályha mellé ülni. Egyébként nagyon ud­varias volt, illő kedvességgel mo­solygott, de azért nagyon hideg volt a cukrászda. Azt hiszem, elemi dolog lenne, hogy ha már nyitva tartanak egy ilyen »vendéglátó* helyiséget, ak­kor azt be is fútsék — lévén ezen időszakban zimankós tél. Jó lenne egységesíteni az ilyen vendéglátó helyeket és üzlethelyi­ségeket. Méghozzá olyan formá­ban, hogy egyformán jól kielégít­sék mindenütt a vendégek, illetve a vásárlók igényeit. (BODA) , Új vendéglátóipari kombinátot létesítenek Dunaföldváron Nem etországból—) C Németországba Tizenkét dühös ember egy kutyát etet Oscar Olson egy chichagoi gyil. kossági perben esküdt volt. Mi­vel pedig a törvény szerint az esküdtszék mindaddig nem oszol­hat fel és nem mehet haza, amíg a tárgyalás tart, Oscar Olson ház­őrző kutyája az éhenhalás veszé­lyébe került. Olson előterjesztette kérelmét a bírónak, aki úgy dön­tött, hogy az esküdt nem hagy­hatja el a törvényszéket, de majd egy törvényszéki szolga elmegy és megeteti a kutyát. Olson azon­ban kijelentette, hogy a kutya annyira vad, hogy nem fogad el rajta kívül mástól ételt. Mit voll mit tenni, az egész esküdtszék autóbuszra szállt és Oscar Olson- nal egyetemben elvonult annak otthonába; közösen megetették és megsétáltatták a kutyát, majd visszatértek a törvényszékre. Üresen áll már a régi kávéház épülete Dunaföldvár központjá­ban, elhagyták eddigi lakói: a földlművesszövetkezet és a Ser­téstenyésztő Vállalat. A régi, sok évtizedet átélt falak megújulásra, tatarozásra várnak és arra, hogy a régi dőzsölő urak helyett most új vendégeket lássanak ma­guk között, a pihenni, szórakozni- vágyó dolgozókat. Eredeti rendeltetését fogja be­tölteni hámarosan ez a régi pati­nás épület, vendéglátóipari kom­binát lesz, városi színvonalnak megfelelő, 250 férőhelyes étte­rem, eszpresszó, harminc szemé­lyes szálloda kap majd benne helyet és nyáron szökőkutas kert­helyiségben jazz-zenekar szolgál­tatja a tánczenét Nagy szüksége van Dunaföld- várnak erre az új vendéglótóipari létesítményre. Sokat fejlődött az ötvenes években ez a község, s ez­zel a fejlődéssel megnövekedett az ittlévő emberek igénye is. Sztálinváros közelsége és az át­haladó nagymértékű autóbuszfor­galom is lendített a község fej­lődésén. A mostani vendéglátó üzemek színvonala, meg a kapa­citása nem tudja kielégíteni az itteni igényeket. A Kék Duna Kisvendéglő je­lenleg az egyetlen zenés szóra­kozóhely a községben. Nagy hiá­nyossága ennek is, hogy a tánco­A dubnai Egyesült Atomfizikai Intézetben épül a moszkvai egye­tem egyik tagozata. A fizikai fa­kultás felső évfolyamainak hall­gatói gyakorlati munkát végez­hetnek majd itt az intézet első­rendű berendezéseinek felhasz­nálásával. A diákok az intézetben dolgo­zó, 12 országból származó fizi­kussal együtt kísérleteket végez­lóknak nincs elég tér a tánchoz, az asztalok elfoglalják a helyet. Persze az asztalok számát sem le­het csökkenteni, mert akkor meg főleg szombaton és vasárnap nem tudnak leülni a vendégek. Nyáron a Duna-parti zenés kerthelyiség enyhít ezen a problémán, de vi­szonylag ez is kicsi és színvonala is kívánnivalót hagy maga után. A dunaföldváriak igényét mu­tatja a mostani vendéglátóipari üzemekben jelentkező fogyasztás is. A Kék Dunában például 150— 200 ebédet adnak el naponta és havonta 700—800 halászlevet. A Marika presszóban 300 feketét adnak el naponta és tizenhat féle sütemény a választék. A cukrász­üzem, amely főleg a dunaföldvári cukrászdákat látja el, egy hónap­ban 300—500 tortát készít és ál­landóan 23 féle süteményt. Tej- színhabos indiánerből például 1500 darabot gyártanak havonta. A cukrászüzem vezetője elmon­dotta, hogy 1952 óta több mint a duplájára emelkedett Dunaföld­váron a cukrászsütemény fogyasz­tás. Tehát az új létesítmény nem marad kihasználatlanul, a duna- földváriak megnövekedett igé­nyei lekötik majd kapacitását. Az emberek sokat várnak az új vendéglő létesítésétől. A tervek szerint úgy néz ki, hogy nem is fognak csalódni benne, mert nem­csak külsőleg lesz impozáns az ét­nek majd a szinkrociklotronnal, a szinkrofazotronnal. az eredeti konstrukciójú kutatási célokat szolgáló atomreaktorral, a ré­szecskegyorsítóval. A hallgatók­nak a szocialista országok leg­jobb tüdősei tartanak előadáso­kat. A szovjet diákokkal együtt a népi demokratikus országok hallgatói is tökéletesíthetik itt tudásukat, 1 terem, a presszó és a kerthelyi­ség, hanem felszerelése, amely nagyrészt már meg is érkezett, a legmodernebb. Villanytűzhe­lyek, elektromos hűtőszekrények, univerzális konyhagép, haltároló, modern asztalok és ülőhelyek ke­rülnek a felújított létesítmény­be. S ha a tervekből valóság lesz, akkor május 1-én megnyitja az új vendéglátóipari kombinát a ka­puit a dunaföldváriak előtt. PUTLITZ: (33) Kényes kérdést intéztem a mel­lettem ülő Otto Bismarck herceg­hez: — Gondolja, hogy ez az ember a német történelemben egykor ugyanazt a helyet fogja elfoglal­ni, mint az ön nagyatyja vágj' az öreg Fritz? Legnagyobb elképedésemre Ot­to halálos komolyan nézett rám, és mély meggyőződéssel jelentette ki: — Feltétlenül! Nővére, Hanna Bredow grófnő a másik oldalamon a fülemhez hajolt: — Ha egy családban a fiúk megbolondulnak, legalább ne­künk, lányoknak kell megőriz­nünk a józan eszünket. A két fivérrel, Ottóval cs Gott- frieddal ellentétben a két Bis- marck-nővér, a már említett Han­na és Gödula, aki Hermann Key- serlingk grófnak, az ismert publi­cistának volt a felesége, sohasem titkolták náciellenes érzelmeiket. MEGGYILKOLJAM HITLERT, VAGY MITÉVŐ LEGYEK? Ilyen körülmények között ma­gától értetődő volt, hogy mind bennem, mind pedig a külügymi- nisztériumi kollégáim legtöbbjé­ben, akik csak egy kicsit gondol­kozni tudtak, komolyan felmerült a kérdés: Vállalhatjuk-e saját lel­kiismeretünk előtt a felelősséget, hogy továbbra is ezzel a társaság­gal tartsunk? A kérdésen természetesen na­gyon sokat vitáztunk. Hiszen, ha ezek a minden őrültségre hajla­mos szerencselovagok továbbra is kezükben tartják Németország kormányrúdját, szörnyű kataszt­rófába kergetik az országot. Ez szemmellátható volt mindenki előtt, aki csak valamennyire is kiismerte magát a nemzetközi vi­szonyokban. Szó se róla, voltak közöttünk néhányan, akik minden meggon­dolást félredobva lobogó zászló­val azonnal átálltak az új rend­szerhez és felvétették magukat a náci pártba. Ezek azonban még csak elenyésző kisebbséget alkot­tak. A többieknél a legkülönbö­zőbb vélemények alakultak ki. A többség várakozó álláspontra kí­vánt helyezkedni. Ki kell várni a dolgot — mondogatták. Soha még olyan gyakran nem idézték a ber­lini külügyminisztéi'ium folyo­sóin a híres angol mondást: ' flight or wrong my country« —• »Akár igaza van, akár nincs, min­denképpen az én hazám«. Ezzel a mondással nyugtatgatták magu­kat a britek évszázadok óta — és eredményesen — valahányszor felháborodtak az ő nevükben vég­hezvitt gyalázatos tetteken. Magának a minisztériumnak az apparátusához még nem nyúltak, még nem tűzdelték tele idegen testekkel, mint azt a sajtóosztály­ban tették, melyet most aláren­deltek a Goebbels-féle propagan- daügyi minisztériumnak. Még magunk között voltunk, és azt is tudtuk, hogy Neurath lényegében véve mindig ragaszkodni fog az 6 régi törzsgárdájához. Talán to­vábbra is függetlenek maradha­tunk, és a barna tudatlanság zúgó tengerárjában mi leszünk a józan ész szigete. A nácik között nem volt egyetlen világos kopo­nya sem, amelynek a nemzetközi diplomácia bonyolult és kényes kérdéseiben meg lett volna a szükséges előképzettsége. Volt olyan elgondolás is, mint például Weizsäckernak, a későb­bi államtitkárnak az elgondolása, mely szerint minden egyes em­bert úgyszólván becsületérzésé­nek a csücskénél kell megfogni, és megmagyarázni, hogy éppen most igenis hazafias kötelességünk a legmakacsabban megvédeni állá­Magnyílik a moszkvai egyetem dubnai tagozata

Next

/
Thumbnails
Contents