Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-11 / 35. szám

I960, február ii. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 fl tengelici Petőfi Tsz közel félmillió forint értékű áruval ad többet az idén, mint 1959-ben A termelőszövetkezeti faluban egy évtizede működő Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjai az elmúlt évben nem gazdálkodtak rosszul. Annak ellenére, hogy a közel 4000 hold szántó majdnem a fe­lén még lényegében kisüzemi gazdálkodás folyt, a közös gaz­daság túlteljesítette áruértékesí­tési kötelezettségét. A tervelőirás szerint ugyanis 4 658 000 forintot kitevő árut kellett adniok az országnak, amit a többszörösen milliomos tengelici szövetkezeti parasztok túlteljesítettek. A le­zárt könyvelési adatok szerint tavaly 5 790 000 forintot ki­tevő húst, tejet, egyéb állati terméket, gabonát és zöld- sokféleségeket értékesített a közös gazdaság. Az összeg túlnyomó többségét mintegy 4 millió forintot az ál­lati eredetű termékek áruértéke­sítése teszi ki. Az állattenyészté­sen belül is legtöbbet, 1 479 000 forintot a sertéstenyésztés áruér­tékesítése hozott. Itt érdemes megjegyezni még azt, hogy me­gyénk közös gazdaságai közül a terígellci Petőfi Tsz-ben van leg­korszerűbb sertéstenyésztés. Az áruértékesítési terv fentebb leírt alakulása következtében többletjövedelemhez is jutottak a tengelici szövetkezeti parasztok. A 3004 és a 3004/1-es kormány- rendelet alapján ugyanis az áruértékesítési terv 24 százalékos tú 'teljesítéséért rendkívüli hitclclcngedést ka­pott a szövetkezet, ami ke­reken 277 000 forintot tesz ki. Ha ennek gyakorlati hasznát vizsgáljuk, kiderül, hogy több mint egy forinttal emelte a közel 600 tagot számláló szövetkezet egy munkaegységének pénzben kifejezett értékét. Ezek után érdemes megnézni, hogy milyen tervet készítettek Tengelicen az áruértékesítés ez évi, további növelése érdekében. Feltétlenül dicsérendő, hogy a tavalyi 5 790 000 forinttal szem­ben az idén 6 100 000 forint értékű árut tervez eladni népgazda­ságunknak Tenegellc szövet­kezeti község parasztsága. Ennek a többségét, mintegy Emberekkel bánni... Paks. Járási tanács. Munka­ügyi osztály. Kern Anna fiatal előadó a megszokott kérdéssel fogad. — Munkát keres talán? — Nem. A szeme most csupa csodál­kozás. — Hát? — írni szeretnék azokról, akik munkát keresnek! Kern Anna elv'.osolyodik. — Nehéz lesz róluk írni, mert kevesen keresnek manapság munkát. Ilyen elhelyezkedési lehetőségek talán még sosem voltak. — Ezek szerint akkor kevés munkája van? — Ezt azért nem mondanám! — Kik a látogatói? — Főként egyedülálló asz- szonyok, vagy leányanyák. — Mindegyiket elhelyezzük. De nem mindegyiket tudjuk oda tenni, ahová ő akarja. — Hová jelentkeznek leg­többen? — Csaknem mindenki bölcső­débe akar menni dajkának, vagy szakácsnőnek szeretne cl­helyezkedni. Főzni minden asz- szony tud ugyan, de manapság már a szakácssághoz is tanfo­lyam kell, s ezt nagyon nehéz megértetni egyesekkel. — És hová irányítják végül is a jelentkező női munkaerőt? — Három olyan helyünk van Pakson, ahol több embert el le­het helyezni: a konzervgyár, az állami gazdaság és a termelő- szövetkezet. — Néha utánanéz annak, hogy a munkaügyi osztály által aján­lott dolgozó hogy állja meg a helyét? — Igen. — Megkérem, mondjon egy példái a gyakorlatból! — A múltkor volt nálam egy leányanya. Két gyermeke van. Dajkának, vagy szakácsnőnek szeretett volna menni. Sokáig magyaráztam neki, hogy ez a két munkahely, csak nagyon kevés nőt képes foglalkoztatni és sajnos nincs üresedésünk se­hol. Fiatal, erős egészséges asz- szony létére nyugodtan vállal­hat állami gazdaságban is mun­kát. Sokáig szabódott, végül is ' ráállt az alkura. Kiment az ál­lami gazdaságba. A gyermekeit napköziben helyeztük el. Egy­két hónapig semmi hírt nem hallottam róla. Kíváncsi let­tem, hogy állja meg a helyét. A vezetői dicsérték, ö is meg­volt elégedve. Körülbelül a másfélszeresét keresi egy sza­kácsnő keresetének. — Hol van probléma a nők elhelyezésével kapcsolatban? — Főként adminisztrációs ró­naion. — Miért? — Azért, mert egyes főnökök, ' ha mondjuk egy főkönyvelő nőt ajánlunk nekik a megüresedett állásba, akkor mindjárt attól rettegnek, hogy annak majd »szülési szabadságot« kell adni. — Volt már ilyenre példa? — Igen volt. A múltkor egy fiatalasszonykát azzal az ilriigy- gysl akartak vissza,utasítani, hogy nem érdemes alko.lmazni, mert egy-két hónapig dolgozik, aztán megy szülési szabadságra, s akkor megint helyettes után kell futkosni. — Na és segítettek rajta? — Természetesen segítettünk. Szép szóval meggyőztük a »fő­nököt« álláspontjának helyte­lenségéről. ■— Szereti a munkakörét? — Szeretem, pedig nem köny- nyű munka emberekkel bánni. (-H-) Megszólalnak a némák Lionel Fothergill angol mérnök olyan elektronikus készüléket szerkesztett, amely lehetővé te­szi, hogy ismét megszólalhassa­nak az oíyan némák, akik valaha beszélni tudtak. Sokan gégemű- tét, gyermekbénulás, vagy egyéb megbetegedés következtében ve­szítették el hangjukat, ezeket az új készülék hozzásegíti a meg­szólaláshoz. Fothergill kisméretű elektro­mos vibrátort helyez a nyak gége melletti izmaira, amelyeknek nor­mális körülmények között nincs szerepük a beszédben. A vibrátor hatására ezek az izmok rezegni kezdenek, éspedig egy, a feltaláló által meghatározott speciális frekvencián. A beteg egy ipszi- lon alakú csőbe hang nélkül »be­mondja« a szavakat formáló száj­mozdulatokat és a készülékhez kapcsolt hangszórón normálisan megszólal a hangja. A készülék prototípusa egyelőre még túl nagyméretű, a mérnök most dol­gozza ki egy miniatűr berendezés első példányát, amely alig lesz nagyobb egy kis fényképezőgép­nél. Született némák csak akkor használhatják az újfajta készü­léket, ha meg lehet őket tanítani a hangtalan beszédre. százalékát az idén is az állatte­nyésztésből származó termékek értékesítése teszi ki. Sertésárut például a tavalyi 1 479 000 forint­tal szemben 2 232 000 forint érték­ben kíván értékesíteni a szövet­kezet. Ezen kívül sokezer tojást, pecsenyebaromfit, mézet is érté­kesítenek a közös gazdaságbeliek. Ellenben nagyon kevés, mindössze 143 000 liter árutejet terveznek adni 1960-ban a népgazdaságnak. De erre még visszatérünk. Azt helyesnek, ésszerűnek tart­juk, hogy a tengelici tsz-ben a növénytermelés termékeiből áru­Erről is beszélni hell Protesiálok, protestálok és harmadszor is til­takozom egyes emberek felelőt­len, meggondolatlan cselekedetei­ért. Úgy gondolom, még nem sok idő telt el azóta, hogy a »Stuka« szó és a hozzáfűződő vijjogás, eget, földet rázó robbanások hangja végre eltűntek életünkből. Sebeit még ma is érezzük, még sok helyen gyógyítják Európa- szerte. És most e gyötrelmes szóval új­ra találkoztam, méghozzá gyer­mekjáték képében. Ha valaki nem tudná, a »Skuta«, a német fa- ! sisztálc átokkal körülvett zuhanó­Äti gyermekiá­képtelen­30 és a zöldségféléket értékesítik. Takarmányt például kizárólag csak állatokon keresztül értékesí­•nek. De a növénytermesztés termékeinek túlnyomó többségét hízottsertéseken, hízottmarhákon és növendékmarhákon keresztül teszik áruvá. A tejtermelést pél­dául ebben a közös gazdaságban ráfizetésnek tartják. Azzal a megindokolással, hogy nincs gépesítve. Jellemző erre hogy 150 tenyészüszőt az idén i.s elad a szövetkezet, holott a közel 4000 hold földhöz mindössze 83 fejőstehén van a közösben. Ezt akárhogy is nézzük, kevés, ami miatt megyei szakemberek szinte naponta bírálják a tenge­lici szövetkezeti vezetőket. Tel­jes joggal. Arról van ugyanis szó hogy a lakosság nemcsak disznóhúsból, cukorból és káposz­tából, hanem tejből, vajból is többet és olcsóbban akar vásá­rolni. De ha a mezőgazdaságban ezt nem állítják elő, akkor bi­zony erre nem lesz mód. Mindent összevetve, helyesnek tartjuk, hogy a tengelici Petőfi Tsz a tavalyihoz viszonyítva az idén mintegy félmillió forinttal több árut kíván eladni az állam­nak. Ennek ellenére javasoljuk a gazdaság vezetőinek, szakembe­reinek, hogy fontolják meg még" egvszer a fejőstehenek számának növelését. Nem elfogadható I Komische Operben Mahler III. ugyanis az az érvelés, hogy a te- d-moll szimfóniáját. A közönség héntartásra egy tízéves kö2ös hosszasan ünnepelte a kiváló kar­gazdaságban ráfizetnek. Ha meg mestert, a zenekart csakugyan így van, akkor ennek okát mélyrehatóan vizsgálják i meg és intézkedjenek hogy ne fasizmus éveiben nem játszhatták legyen így. i Németországban. ség! Nem akartam hinni a szemem­nek, amikor egy dobozon ezt a vészes nevet láttam meg a szek­szárdi játékbolt kirakatában. Elő­ször azt gondoltam, valami nyu­gatnémet játék keveredett hoz­zánk — a külkereskedelem ki­fürkészhetetlen akaratából. De megnéztem jobban, s ekkor majd leültem a meglepetéstől. Magyar gyártmány ez a játék, a Görgőkészítő Ktsz gyártotta Bu­dapesten. És ha még valami re­pülőgép lenne a dobozban, vala­hogy érthető volna a gondolat­társítás. De nem, a dobozban a rajta lévő rajz szerint egy villa­most takarnak a kartonlemezek. De akkor is akármi van a do­bozban, miért nem lehetett »Ex­pressz«, »Villám«, »Gyorsvas­út« stb. nevet adni neki. kérdem én. Mindnyájan tudjuk, hogy gyermekeink mennyire kíváncsi­ak, mennyire érdekli őket, m*t jelent ez a szó, miért adták ezt a nevet a játéknak. Már előre félek, ha fiam meglátja a kirakatban és megkérdezi, mit jelent ez a név? Elmondjam neki azt a sok-sok szenvedést, vérözönt, barbárságot, amely e név mögött van? Jó, te­gyük fel, elmondom — másoktól úgyis megtudná —, de hátha megkérdezné: apuka, ha annyi rossz fűződik hozzá, miért adták neki ezt a nevet? Nem tudnék neki válaszolni. Annál inkább annak, aki ilyen nevet kitalál egy gyermekjátéknak. S mégis, mindez akkor törté­nik .amikor nemrégiben ünnepel­ték szerte a világcA a békevilág- mozgalom 10. évfordulóját, és a tokiói lapokban az alábbi párso­ros hír jelent meg: »Egy 29 éves nagaszaki tisztviselő, aki átélte az amerikai atomtámadást, megölte újszülött lányát, mert félt, hogy a 14 évvel ezelőtti sugárbehatás következtében szellemileg és tes­tileg degenerált lenne. Tettének elkövetése után öngyilkos lett.« És még egy! Akkor jönnek elő vele, amikor a nyugatnémet münszteri fegyelmi bíróság el­rendelte Walter Hageman pro­fesszornak, a müncheni publicisz­tikai intézet igazgatójának elbo­csátását, mert tiltakozott Nyugat- Németország atomfelfegyverzése ellen. Pedig Hageman vezető sze­mélyiség volt Adenauer pártjá­ban ... Százszor és ezerszer, ismét til­takozom, hogy annyit szenvedett népünk gyermekei ma újra ó ré­gi névvel ellátott játékokkal szó­rakozzanak. (Sz) A Macler emlékév megnyitása az NDK-ban Idén lesz Gustav Mahler zene­szerző születésének századik év­fordulója. A Mahler-emlékév.meg nyitóján Harold Byi-ns, londoni karmester vezényelte a berlini a zenekart es az éne­keseket. Gustav Mahler műveit a Frits Kreisler SS éves A világhírű hegedűművész a napokban ünnepelte New York­ban 35. születésnapját. Az agg művész mar hosszú ideje nem szerepel hangversenydobo§ón, ha­nem kizárólag komponálással fog­lalkozik. Fritz Kreisler 1939-ben a má­sodik világháború menekültjeként érkezett Amerikába, mivel nem volt hajlandó Hitler propaganda- céBait szolgálni. Azóta nem járt Európában. PUTLITZ s Nem etor szagból C Németországba 32. A német militarizmus tagadha­tatlanul egyike a legbrutálisab- baknak és legkíméletlenebbek­nek az effajta jelenségek közül. Egy pontban azonban kérlelhe­tetlen volt: a saját soraiban a legszigorúbb fegyelemnek kellett uralkodnia. Ezeknek az elvadult SA_ és SS-hordáknak azonban, úgy látszott, minden meg volt engedve. A helyzet elviselhetet­lenné vált. Meg kellett fékezni a brutális bandákat, s véget kellett vetni a nemzeti forradalomról szóló ostoba fecsegésnek, mellyel elsősorban az SA igyekezett túl­kapásait igazolni. Elkerülhetetlenül ki kellett tö­rölnie a hatalmi harcnak a Beichsver és az SA — vagy hogy exponált képviselőik nevével határozzam meg — Fritsch tá­bornok és Röhm kapitány kö­zött. Mindkettőjük részére döntő fontosságú volt, ki szerzi meg a túlsúlyt Hitlernél. Ha a Bendler. strasse meghódolásra akarta kényszeríteni a barna hordákat, akkor a Führert egyértelműén és végképpen a maga oldalára kel­lett vonnia. Adolf Hitler, „az első világhá­ború őrvezetője'’ a militarizmus számára bizonyára nem volt meg­közelíthetetlen. Ennek ellenére sem volt könnyű dolog vele egy tálból cseresznyét enni. Még nem volt ugyan „Minden Idők Leg­nagyobb Hadvezére”, de a ma­gas tábornoki kar iránt már ak­kor is vajmi kevés respektust ta­núsított. Barna hadseregei szám­szerűleg már akkor i.s sokkal erősebbek voltak, mint a hivata­losan százezer főből álló Reichs­wehr. Kézenfekvő volt a veszély, hogy az agyonsújtásozott Grup- penführerek és . Obergruppen- führerek keresztezni fogják a hivatásos tábornokok útját sőt felül is kerekednek. Hogy tehát Hitlert magukhoz édesgessék, fel kellett vonultatniok a porosz— német katonai hagyományok nagyágyúit, és tiszteletére tükör­fényesre kellett csiszoltatniuk, hogy teljes pompájukban ragyog­janak. Ezért rendezték meg, „Potsdam történelmi napját.” Ezrével küld­tek szét az országban képeslapo- kat például a következő felirat­tal: „A tizennégy évi gyalázat­ból új életre ébredt birodalom Ftihrerje megilletődött beszélge­tésben a nagy porosz király ko­porsójánál.” Hoffmann fényké­pésznek szabad volt megörökí­tenie azt a megkapó pillanatot, amikor „az első világháború is­meretlen őrvezetője” zsakettben és cilinderben kezet fog az agg tábornaggyal, hogy ezzel mintegy örökre megpecsételjék az új és a régi Németország meg­ingathatatlan szövetségét. A hal­hatatlan Németországnak és nagy katonáinak, Friedericusnak, Hirr tíenburgnak és Adolf Hitlernek hurrá és Sieg Heil! A potsdami történelmi nap kétségtelenül erős hatással volt Adolf Hitlerre és a Reichswehrre egyaránt. Valami kis disszonan­cia azért mégis előfordult. Hin- denburg ragaszkodott hozzá, hogy ősi szokás szerint „ott fenn a Hadak Urának” is róják le „Csákót le! Imához” adójukat. A hazafias szertartások előtt tehát istentiszteletet tartottak. Kínos feltűnést keltett, hogy Hitler tá­voltartotta magát az ist mtiszte« lettől, és annak ideje alatt a Sansscucl-parkban sétált, hogy ett az ő német istenével egyedül maradhasson. Történetesen éppen a belföldi osztályon voltam melynek abla­kai a wilhelmstrassei elnöki pa­lotára nyíltak, amikor I-Iinden- burg kocsija Fotsdamból vissza­érkezett. A palota rácsos kapujá­nál kis tömeg verődött össze. Me­rev lábakkal szállt ki az „öreg­úr” és két lakáj támogatásával megindult felfelé a lépcsőkön, az ajtóhoz. Ott megállt, s visszafor­dult a tömeg felé. Úgy állt ott, mint egy fából faragott kolosz- szus a germán ősidőkből: óriási termete csaknem az egész ajtó" \

Next

/
Thumbnails
Contents